Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

S?- Te.-^Zo: _ Megteheti, megtehetjük — ... talán használt állapotban — kockáztattam meg. A mama egy pil­lanatra rám meredt, mint aki nem hiszi el, amit hallott, sőt abban sem biztos, hogy egyáltalán hallotta-e a szentségtörő szavakat, aztán elvörö­södve a méregtől oktatott ki fen- sőbbséges szavakkal: — Mit gondol? Használt tanköny­vet az én gyerekemnek... Arra azért még telik! — mért végig lesúj­tó pillantással és jó szándékú taná­csommal együtt vert seregként ha­gyott faképnél. Nem is tudom már, mi volt az a tankönyv, amit nem kapott meg gyermeke számára, nem is tudom már, hányszor hangsúlyozta közben, hogy azt szereti, ha minden rendben és készen van, mire a gyerek iskolá­ba indul, s azt sem tudom, hányszor szidta kellő felháborodással a tan­könyvekkel ellátó vállalatot, mert ar­ra sem képes, hogy az iskolai tan­könyveket időben és kellő mennyi­ségben eljuttassa a boltokba. Ekkor csúszott ki a számon, akaratlanul bár, de jó szándékkal, hogy: — ... talán használt állapotban .. 1 A választ megkaptam. Úgy kell ne­kem. Miért oly fontos, hogy én ta­nácsokat adjak, az a kölyök is bol­dog lesz, ha egy ideig nem lesz meg a tankönyve — sok mindent rá lehet fogni egy hiányzó tankönyvre. Még a lustaságot is. Nekem legtöbbször használt tan­könyveim voltak. Pedig akkor min­dig volt elég úi tankönyv is. Keve­seknek eleget lehetett nyomtatni újat is. A használt tankönyveimet aztán tovább adtam év végén, mint ahogy, amit én vettem használtan, már azt is legtöbbször használtan vette az azt nekem eladó is. Hány generációt szolgáltak ki azok a tankönyvek? Oly ronggyá olvasott volt némelyik, mint valami izgalmas cowboy-re- gény, pedig csak egy megnyomorító latin nyelvtankönyv volt, s egyben oly gazdag aláhúzásokban, megjegy­zésekben, radírozásokban, kaparga- tásokban, zsír- és tintapacnikban, szamárfülekben és megtépett olda­lakban, hogy azokból a jó szakértő akár társadalmi korrajzot is kikövet­keztethetett volna. Így aztán valóban nem volt nagy feladat, hogy elegendő új tankönyv álljon a rendelkezésre: egy új aztán tíz évet is megszolgált tán? Vagy csak ötöt? Ki tudja... A kereskedelem az idén úgy ter­vezett, hogy hárommillióval keve­sebb új tankönyv kell, mert három­milliónyi használtat biztosan meg­vesznek a szülők. Igaz, nem minden használt használható manapság, igaz, még a használhatókban is van aláhúzás, bejegyzés esetleg, de egy évig jók azok a könyvek még és ol­csóbbak is. Ez a kedves mama nem vette meg. Igazat megvallva, én se. Talán te se... Esetleg ő megvette, mert három gyerek is járja a tudás kötelező osztályait. De hárommilliót mi nem vettünk meg, nem bizony. Mi általában és legfőképpen csak az újat vesszük meg — általában és leg­főképpen a gyereknek. Mert általában és legfőképpen meg­szólnák azt a gyereket azok a gye­rekek, akiknek új tankönyvet vet­tek a szülei. Megszólnák, hogy mi az, nektek még új tankönyvre sem telik? S ezért új tankönyvet veszünk akkor is, ha nem telik, s nem ve­szünk használtat akkor sem, ha az a használt történetesen egy olyan diáké volt, aki nemcsak a jegyeit, de a könyveit is meg tudta becsülni. Hát most mit mondjak, mit írjak? Gúnyolódjak a szülőkön és köztük magamon, hogy lám, még a tanköny­vekben is olyanok vagyunk, mint a balettiskola dolgában például: ha már nekem nem lehetett, lehessen neki? Méltatlankodjak a „jaj meg ne szólják ezt a gyereket” — a jó ég tudja honnan és miért felszedett magyar specialitáson, amely a far­mernadrágtól, a zeneóráig, a túlzott zsebpénztől a táskarádióig mindent ráaggat a gyerekre, akár bírja a szü­lő anyagilag, akár megérdemli a gye- ] rek magatartásában — akár nem? Mondjam azt, hogy ne panaszkod­jon, kérem, amiatt, hogy követelőd­ző és állandóan elégedetlen a gyerek, mert a gyerek azért követelődző és elégedetlen, mert miért ne lenne az, hiszen ha egyszer követelődző és elé­gedetlen, rögtön kielégítik követe- lődzését, hogy legalább egy napig elégedett legyen. S ha egy napig elé­gedett az a gyerek, egy hétig még a szülő is az lesz a boldogságtól. Messzire kalandoztam a témától. A használt tankönyvek dolgáról, sor­sáról akartam írni, megemlíteni azt az egyszerű közgazdasági tényt, hogy nem jó dolog, ha jó tankönyveket ki kell dobni a szemétdombra. Mert az új, de a használt tankönyv is pénz: nekem is, az államnak is, így ne­künk is. De lehet nekem, neked, ne­künk beszélni? Nem lehet! Igenis tanuljon új tankönyvből a gyerek, hogy ne lehessen kifogása, amikor félévkor, vagy év végén elő­szedjük — közben vajh! ki szokta? —: miért ilyen és nem olyan a bizo­nyítványa. Az a fontos, hogy tanul­jon. Ő megteheti, mert mi megtehet­jük érte. Értünk is megtették volna, ha megtehették volna. Az aranymosók utódai önkéntelenül is az arany­mosók jutnak az eszünkbe, ha elmegyünk a gyöngyösoro- szi ércelőkészitőbe. Hogy mi­ért? Először azért, mert itt a környéken, a Mátra túlsó ol­dalán található Recsk, amiről én még azt tanultam diák ko­romban, hogy ott bányásznak egyedül aranyat Magyaror­szágon. Aztán azért is gondo­lunk az aranymosókra a sö- tétszínfl folyadékkal telt ká­dak láttán, mert ez a műve­let a laikus számára csak az aranymosás képét idézheti. Mielőtt bármilyen pontat­lanságot követnénk el, for­duljunk a szakemberhez, Dankó Sámuel mérnökhöz, az üzem vezetőjéhez. Nehéz szuszpenzió A titokzatos kifejezés: ne­héz szuszpenzió — valamifé­le boszorkányságot látszik ta­kargatni. Csakugyan annak tűnhetne, mert semmi másról nincs szó, mint arról, hogy megtanítják a súlyos meddőt úszni. Elismerem, szakmai körökben beleborzonganak ebbe a kifejezésbe, de vissza­adom a labdát: én is borzon- gok a hétköznapi használatra alkalmatlan szakkifejezések­től. Engedjék hát meg ne­kem, hogy leegyszerűsítsem a dolgokat a közérthetőség kedvéért. Tehát: a súlyos meddő úsz­ni tanul abban a hatalmas tölcsérben, ami a nehézszusz- penziós berendezés egyik ré­sze. Éppen azért, hogy a hasznos fémtől el lehessen választani. A meddő tehát az értéktelen anyag. Ilyen egy­szerű az egész? Az előbb említett „boszor­kányság” ott van, hogy a víz­ből a különböző anyagok hoz­záadásával olyan folyadékot állítanak elő, amelynek faj­súlya a víz fajsúlyának majd­nem háromszorosa. Ezért tud ennek a tetején úszni a sú­lyos, értéktelen kőzet. Az értékes hab Kövessük az anyag útját, így eljutunk a golyós mal­mokhoz, amelyekben ágyú­golyó nagyságú vasgörgők alakítják ki a szükséges szemnagyságot. Ezek a vas­golyók a munka folytán el­kopnak, eltűnnek, megfelelő időközökben tehát gondos­kodni kell az utánpótlásuk­ról. Aztán következik a flotá- lás. Ez is az úszni tanítás egyik válfaja, hogy az önké­nyesen választott, előbbi ki­fejezésnél maradjunk. Ugyanis az egymás alatt. so­rakozó hatalmas, váj ukra emlékeztető edényekben vegyszerezéssel habossá ke­verik az értékes ércszemcsé­ket. Ezt a habot lapátok se­gítségével „lefölözik”, végül víztelenítik a tiszteletet pa- «ancsoló méretű forgódobon, m innen a tartályba pereg a koncentrált vas-, cink- vagy ólompor. Már mehet Is a te­herautóba, amellyel a vasút­állomásra fuvarozzák. Nagyon leegyszerűsítve: így lesz a habból — fém. Kiből lesz „fémmosó”? A hatalmas épületben, amely hatvan méter magas­ságba kúszik fel a hegyoldal­ban, alig találunk üzem köz­ben embert. Igaz, Itt mindent a gépek végeznek el. De azért elkelne még több' munkás­kéz is — ha volna. Ezt a szakmát azonban iskolában nem tanítják. Itt kell megta­nulni, mint ahogy tette an­nak idején Nagyfejű Kálmán is, aki ott volt a nehézszusz- penzió megszületésénél is. Ö sem erre a mesterségre ké­szült korábban. Útépítő munkás volt, de azzal a szándékkal jött Gyön- gyösorosziba, a faluból ide, a bányába, mert azt mond­ták: azokat veszik fel az érc­előkészítőhöz munkásnak — elsősorban —, aki az útépítés­nél sem sajnálja az erejét. Hathónapos tanfolyam a napi munka után: ez is elő­feltétel volt. Aztán odaállí­tották őt is az új berendezés­hez. De nehéz napok voltak azok kezdetben! Az elmélet­tel nem lett volna baj, ha a berendezés is mindenben iga­zodott volna az elmélethez. De az kezdetben rendhagyó- an viselkedett. Meg kellett szelídíteni. Előfordult, hogy Kedves olvasóim! Itt va- gyünk Dárius király pompás szerénységgel berendezett palotájának velencei üveg­gel fedett nyitott teraszán... Néhány szmirna- és per­zsaszőnyeg hever könnye­dén, minden hivalkodás nél­kül, szerteszét dobva a márványpadlón és a herme­linpalásttal borított karos­székek is csak azért boríttat- tak be hermelinpalástta’', hogy jobb ülés essék ben­nük azoknak a dolgozóknak, akik mi másért is jöttek vol­na el ide, mint megtekinte­ni az őszi és téli divatújdon­ságokat. Balra a sarokban néhány hárfás hárfázik, jobbra a sarokban, az egyszerű nyolc­vanméteres bárpult mögött húsz mixer mixerezik, s itt középen, szemben a szín­paddal és a kifutóval, mint­egy száz-százötven főnyi dolgozó nép cigarettázik, de csak azért, hogy ne marad­janak üresen az aranytartó­ba foglalt ólomkristály ha­mutartók. A divatbemutatót már bemutatták, a maneke- nek már be-, fel- és kivonul­tak, a közönség már csak azért maradt együtt, hogy friss és nagyszerű élményeit tízen is összefutottak, hogy rá tudják kényszeríteni aka­ratukat a gépre. Most már behunyt szem­mel is el tudna végezni min­dent. Az izotóp segít A fajsúly mérését a nehéz- szuszpenziónál már izotóp se­gítségével végzik. A követke­ző lépés: a fajsúly állandó­ságának automatikus szabá­lyozása. Ennek előfeltétele a már működő izotópos mérő­műszer. Mert az ércelőkészitésben tovább akarnak fejlődni Gyöngyösorosziban. Ennek a technikai fejlesztésnek a leg­főbb célja a minél gazdasá­gosabb termelés. Nekik sem mindegy, hogy milyen költ­séggel dolgoznak. Ennek a törekvésnek a Je­gyében vezették be a bányá­ból kikerülő ércnek fajta sze­rinti osztályozását és feldol­gozását. Ezzel a megoldással is a fölöslegesen kiadott fo­rint mennyiségét csökkentik, hiszen az ércnek a fajták sze­rinti feldolgozásakor a leg­gazdaságosabb megoldást tudják alkalmazni. ★ Nincs mitt bevallanom: az elmondottakból kiderült, hogy az ércelőkészítőben szó sincs aranymosásról. De — hadd fogalmazzam meg így — az itteni dolgozók munká­ja aranyat ér, nagyon sok fo­rintot eredményez a népgaz­daság számára. G. Molnár Ferenc Riport összegezze, hogy magához térjen a káprázattól, amit a bemutatott ruha költemé­nyek, a fürdőruha-epigram­mák és a nagyestélyi elbeszé­lő versezetek okoztak. Megkérdek tehát néhány kedves nézőt, mondja el vé­leményét lapom olvasói számára: hogyan tetszett, mi tetszett és mennyiért, aka­rom írni, mennyire tetszett ez a szerény, immáron ha­gyományosan megszokottá vált divatbemutató. Sir Bendegúz Elekné, be­tanított segédmunkás, négy gyermek anyja: — Hát tudja, külön öröm itt mennyire gondolnak a sokgyermekes családanyák­ra, hogy azok se legyenek topisak otthon... Meglátha­tó. Hogy mit tetszett leg­jobban? Az a cuki kis aranybrokát otthonka, súro­láshoz... És, hogy milyen olcsó? Alig hittem a fülem­nek, 980 forint... Ha két na­pig nem eszem vörös bor­ban pácolt indiai lazacot, akkor is megveszem... kord Virkonyi Vimbér „Zöld utat” a munkás kertszövetkezeteknek! A SZÖVOSZ kedeménye- íéeére. alig két évvel ezelőtt kezdték meg a fogyasztási szövetkezetek a kertszövetke­zetek szervezését. A nagy­üzemi célokra nem alkalmas, állami tulajdonban lévő földterületek hasznosításéról szóló határozatok, az új föld­törvény megalkotása jelentős mérföldkő e mozgalom fejlő­dése útján. Az országban ma már 182 munkás kertszövet­kezet működik, 3.117 kataszt- rális hold területen 3.110 tag­gal. Megyénkben eddig 4 kertszövetkezet alakult. A 300 főnyi tagság közel 100 hold területen tevékenyke­dik. A közelmúltban végzett felmérések adatai bizonyít­ják: a lehetőségek sokkal na­gyobbak e téren. Az ország­ban mintegy 50.000 holdnyi dimbes-dombos. illetve be­ékelődő terület van (főként az iparvidékeken és a fővá­ros közelében), amelyen nagy­üzemi művelés nem alkal­mazható, a kertgazdálkodás céljaira azonban kiválóan megfelel. Ez csaknem 300 ezer család számára jelenti: et egészséges hét végi elfoglalt­ságot és évi 4—6000 forint ki­egészítő mellékjövedelmet. A kertszövetkezeti tagok — üzemi munkások, más bérből és fizetésből élő dolgozók, nyugdíjasok — 200—400 négyszögöles parcellákat bé­relhetnek vagy vásárolhat­nak kedvezménye« áron a kertszövetkezel földterületé­ből, amelyet az intéző bizott­ságok 20—80 évre szóló kol­lektív bérlettel, vagy végle­ges használatra vesznek igénybe a tanácsoktól. Az ed­digi tapasztalatok szerint a kertszövetkezésnek nagy je­lentősége van a települések zöldövezeteinek bővítésében. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek ke­retében megalakuló munkás kertszövetkezeteket a szövetke zetek rendszeres szaktanács- adás mellett más módon is segítik. Kedvezményesen biz­tosítanak a kertszövetkezeti tagok részére telepítéshez fa­csemetét. vetőmagot és más szaporítóanyagokat, műtrá­gyát. növényvédő szereket. A takarékszövetkezetektől a ta­gok ezekre a célokra 15.000 forintig terjedő termelési hi­telt is igényelhetnek. Lehető­ség nvilik háztáji kisgépek­nek. öntözőberendezéseknek a .fogyasztási szövetkezet út­ión történő közös beszerzé­sére, a családi szükségleten felüli termés közös értékesí­tésére. A kisgépek közös használata biztosítja gazda­ságos kihasználásukat, a kö­zös telepítési tervek peáig a legésszerűbben határozhat­ják meg a telepítések, vete- ménvek fajtajellegét, meny- nyiséel megoszlását. A kezdeményezés életreva­lóságét bizonyítja, több kitű­nően működő munkás kert­szövetkezet példája is. Érdemes tehát szolgalmaz- ni gyorsabb elteriedésüket. K. Gy. A. a divatbemutatóról idomszerész, nős, egy gyer­mek apja: — A női dolgok nem ér­dekeltek... Azért jöttem, hogy látok-e egy nekem való frakkot... Semmi új. E vo­natkozásban csalódtam. Igen, kérem, a szmókingok színeikben merészek és nem is drágák, ha jól emlék­szem, négy-öt ezer forintért már egész zöldet lehet kap­ni, de sajnos, nekem otthon öt is van... Frakk kellene, uram, de úgy látszik, a ru­hagyárak megfeledkeznek a szerény fizetésű dolgozó em­berek frakk-igényeiről. Báró Suli Kiss Varga Ig­nác fejögulyás ...Négy uno­ka, hat gyerek. Mind nagy. A gyerekek. — Megmondom én őszin­tén, fain fehémépek ezek a manökegerek... Csak. hogy egy kicsit soványkák a szentjeim... Bezzeg, ha két vétkezés közben eljönnének bedolgozni a tsz-be, lenne egy kis súly rajtuk... Na, ezt pediglen csak azért mondom, mert láttam itt egy olyan kabátot, szok­nyát... Kosztümöt, az az... Meg a briliáns is tetszett a hajtókáján... Az ára is ki- birhatós lenne, az, kibirha- tós, ha mondom... Kettő­ezer-nyolc, meg az a vacak kis briliáns... De hát az én asszonyom 96 kiló. így az­tán az lenne a kérésem, hogy ne csak az árban, de a méretben is gondoljanak a dolgozó emberre... Hercegh Bártfai Malvinka adminisztrátor. Hajadon. A gyerekeket nagyon szereti. — Menyasszony szeret­nék lenni, stafirung is kell. Nagy gond ez egy fiatal lánynak, akinek ugye a fize­tése sem éppen olyan nagy. Ezért örültem, hogy eljöt­tem erre a kis divatbemu­tatóra, amelyet végignézve megértettem, nem a flanc, a szerénység a fontos... Meg is veszem azt a flitteres, bordó bársonyból és zöld moariból, valamint brüsz- szeli csipkéből készült nagyestélyit... Nem mon­dom, kicsit drága, de hát, istenem... Az embernek kell egy rendes rongy, ha Az egri emléktáblák névanyaga L Specula és Urania Új emléktáblával gazdago­dott városunk. A nagy egri csillagász, Albert Ferenc em­lékét idéző tábla névanyaga is figyelmet érdemel, egy­részt azért, mert azzal a la­tin eredetű specula (ejtése: szpekula!) szóval ismertet meg bennünket, amely váro­sunk művelődéstörténetére vonatkozólag is értékes ada­lék, másrészt azért, mert az emléktáblán szereplő másik idegen szó hibás alakban ke­rült fel a táblára. Az egri csillagvizsgáló ne­ve, a specula a latin specio (néz, lát, körülnéz, kutat, megfigyel) latin szó családjá­ba tartozó származék. Magas hely, őrhely, őrtorony, torony jelentésváltozatok adtak ala­pot arra, hogy a csillagvizs­gáló toronnyal is rendelkező obszervatóriumokat, csillag- vizsgálókat Is ezzel a névvel nevezzék meg. Az egri csil­lagvizsgáló szakkönyvtárának könyveiben is ez a szó sze­repel: Specula astronomica Agriensis. Az emléktáblán olvasható a görög eredetű Urania név is, sajnos, hibás alakban. Urania ugyanis a görög mito­lógiában a múzsák egyike, a csillagászat pártfogója. Nem véletlen tehát, hogy a csil­lagvizsgáló tornyok, épületek falán is gyakran olvashatjuk a nevét. A gyulafehérvári csillagvizsgáló épületén pl. ez olvasható: „Urániáé pa­sait ..." magyarul: Urania tiszteletére állította, emel­te... stb. A budai, a gellérthegyi csillagvizsgáló épületének dé­li homlokzatára ez az ajánlás egyszerűen így került fel: Urániáé, magyarul: Urániá­nak, Urania tiszteletére stb. Ez a forma itf helyes, mert valóban részeshatározó eset­ről van sző. Az egri emlék­táblán azonban ez a szóalak nem jól teljesíti szerepét. A helyes forma tehát: a budai Urania... Ez a görög eredetű név kü­lönben gyakran szerepel a magyar művelődéstörténe­lemben Is. Ezzel a rövid cikkel hasz­nálni akartunk. Ezt a köny- nyen kijavítható tévedést el­sősorban nekünk magunk­nak kell korrigálnunk, s ne várjuk meg, hogy az ide láto­gató idegenek hívják fel rá a figyelmünket. Dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátusa elmegy egy kicsit rázni... Az egyik nap a farmerruci, a másik nap ez a szerény kis nagyestélyi... Doktor Gróf Ede SZTK- orvos, nős, két gyermek. — Kicsit idegenkedve fi­gyelem a férfidivat ilyen gyors változását. Nem mon­dom, egy évig hordani ugyanazokat az öltönyöket, unalmas dolog... De talán a félévenkénti divatváltozás mintha egy kicsit sok len­ne... Mindegy. Kidobom a húsz öltöny tavalyi ruhá­mat, s vagy nyolcat csinál­tatok ezekből... Többet nem érdemes... Fél év és kezdhe­tem élőiről... Kedves olvasóim, ezennel riportom és a riportalanyok végére értem. Sietek befe­jezni írásomat, mert né­hány zsabós inget valamit három-négy bokáig érő plasztronos zakót kell vásá­rolnom... Nem nagy összeg, nem arról van szó, de hol­nap egyik bányánkba me­gyek riportra, s nem szeret­ném, ha megszólnának a bányászok. A mai bányász is igényes ám: hozzászok­tatta őket a tácdalfesztivál... Zsabó nélkül szóba sem áll­nak velem. (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom