Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-13 / 215. szám
Idegesség — idegesítő körülmények i — Kiborultam... ? — Mitől? ★ Így kezdődött valamennyi beszélgetés,' amelyet jó né- . .hány neurotikus — köznyel- jven „ideges” — emberrel folytattam. A kérdésre különböző válaszokat kaptam. ®« Sápadt, megtört szem- :«fényú asszony. Ujjai remegnek, amint óvatos mozdulattal a haját igazítja. — A férjem iszik ... Verekszik ... — Miért nem válik el tődé? • — Gyerekeim vannak ... Amint megtudorm: már másodszor van bent az idegosztályon. • — Gyógyítható? — kérdezem az orvostól — Legutóbb is rendbe jött, de az otthoni környezet nem változott. Arra nincs receptünk ... •jt Értelmes, szép, feuete szemű kisfiú. Bátortalanul .válaszol: 1 — Apukám és anyukám mindig veszekszenek. Ilyenkor nem tudom, melyikükhöz .szólhatok?... — Miért? — Ha anyuhoz szólok, apu kiabál rám, hogy miért pártolom? Pedig nem pártolom. Legutóbb éppen azért büntetett meg anyu, amiért apunak megmondtam, hogy járt nálunk egy bácsi, s engem elküldték játszani... — Mi volt a büntetés? — Egy hétig nem szólt hozzám és ha én enni kértem, először felpofozott. Azt kiabálta: „Nesze, te büdös kölyök, amiért eljárt a szád .. — Bácsi, miért ilyen rosz- szak az én szüleim ... ? ★ — A gyermek gondozottak száma még rohamosabban növekszik, mint a felnőtteké... — hallottam az idegbeteggondozóban. — Naponta 14—16 gyermek jelenik meg rendelésünkön. Még néhány adat: Tavaly Egerben 6300 ember volt idegszakrendelésen, s ebből 720 kórházi fekvő beteg lett. Az idei év első felének statisztikája arról tanúskodik, hogy as idegbetegek, a neurotikusok száma növekszik: közel négyezren jártak szak- rendelésen, s a kórházi betegek száma pedig elérte a négyszázat. — Sajnos, sok a visszaeső betegünk — mondja az egyik szakorvos. — Az ok, mint említettem: az előidéző körülményeket mi sem tudjuk megváltoztatni. ★ A Megyei Idegbeteggondozó Intézet 1961. október 1-én nyílt meg Egerben, az Egészségházban. Ide már nem neu- rózisos betegek járnak. Súlyosabbak, akiknek azonban közel a fele neurózissal kezdte. A gondozottak másik felének az idegbetegsége belső szervi eredetű. . A betegek száma itt is évről évre növekszik: 1961-ben 113-an. ma pedig közel kétezren részesülnek rendszeres kezelésben. Óriási szám, sok beteg. Egyetlen szakorvos, egyetlen helyiségben bonyolítja le a rendeléseket. A gondozó főorvosa, dr. Sebesi Laura elmondta, hogy sokkal több időt kellene a betegekre fordítani, mint amennyire a zsúfolt rendelési idő lehetőséget ad. Lengyelorságban például egy ideggondozóban a főorvos mellett van egy gyermek-pszichiáter, egy pszichológus és egy szociológus is, laboratóriumokkal, vizsgálati célokat szolgáló helyiségekkel, s az egy betegre fordítható tervezett idő egy óra, míg nálunk negyedóra ... Meglehetősen kevés országosan a kórházak idegosztályain a fekvőhelyek száma is. Százezer lakosra átlagosan mindössze 60—70 ágy jut. ★ A neurózishoz, az idegbetegségekhez többféle külső körülmény, környezeti ingerhatás vezet. Családi és munkahelyi konfliktusok. Felsorolni is sok lenne. Érdekes paradoxon: még az egyik pozitív szocialista vívmányunk is a neurózis „melegágyává” lett: — A szocializmus óriási mértékben kitágította a lehetőségeket a társadalom minden egyes tagja előtt. Rohamosan megnőtt a tanulási kedv. Ez nem lenne baj. A hiba ott van, hogy nagyon sokan erejüket meghaladó feladatokra vállalkoznak. Nem ismerik eléggé a realitásokat, s így nem az értelem, hanem az irreális vágyak és illúziók vezetik őket. Ezért a konfliktus kikerülhetetlen, amely a neurózis előidézője — hallottam az egyik idegszakorvostól. Nagy a forgalom az idegosztályokon : állandóan növekszik azoknak a száma, akik „kiborultak”. A szaporodó neurózisok, idegbetegségek számát csökkenteni kell. Ez részben a betegellátás körülményeinek javítását, a kórházi, szanatóriumi ágyak, s nem utolsósorban a szakorvosok számának növelését követeli. Ennél azonban szinte fontosabb: munkahelyen és családi körben törődjünk többet egymással ...! Faludi Sándor Három hónap után az egri képcsarnokban EGT ÜZLET, amelynek nincsen különösebb szüksége reklámra; egy üzlet, melyről a megnyitás óta eltelt három hónapban sokszor elhangzott: „bár valamennyi így nézne ki az egri főutcán!...” Bocsánat — az üzlet rossz kifejezés. önmagában keveset mond. Inkább: kiállítóterem, ahol kedvére gyönyörködhet az ember, s ha úgy gondolja, vásárolhat is. Annak idején többször emlegettük, éveken keresztül, hogy milyen sokat jelentene a megyeszékhelynek egy reprezentatív helyiség, melyet a Képcsarnok Vállalat rendezne be ... Az óhaj már a múlté. — A kezdeti idegenkedés eltűnt, egyre többen keresik fel a képcsarnokot — mondta Németh István üzletvezető, aki másodmagával, Vámosi Józsefnéval „áll a vendégek rendelkezésére.” — Annak idején, három hónapja inkább a kirakat előtt álltak üibben, s aki benyitott, néha megkérdezte, hogy kell-e beléptidíjat fizetni? ... Volt. aki attól tartott (még ma is található ilyen), hogy „kötelező” idebent a vásárlás. Nem kötelező. A képzőművészet és az iparművészet legújabb remekei. egyedi alkotások otthona ez a szépen berendezett helyiség. Képek, szobrok, kerámiák. faliszőnyegek, lámpák, gyertyatartók. bútorremekek — nem mernék vállalkozni egy gyors leltározásra ... EGY VÁSARIyÖ hosszas töprengés után tájképet választott ki magának. — A heverő fölé gondoltam ... — Két nappal ezelőtt — mondta később Németh István — ugyanez a festmény nemtetszést váltott ki az egyik látogatóból. Hiába, különbözők az ízlések, de a bő választék ezen is segít. Van, aki tanácsot kér — a képcsarnokban ezzel is szolgálnak; lakberendezés, díszítés. stb. Persze mindenben nem tudnak segíteni itt sem... Például többször is előforEgri régész — Lengyelországban Mint már hírül adtuk, Szabó János Győző, az egri Dobó István Vármúzeum régésze, lublini kollegáinak meghívására Lengyelországba utazott, ahol tanulmányútja során; régészeti múzeumokat látogatott meg, s egy ősszláv favár feltárási munkájában is részt vett. Érdekes és izgalmas kutatómunka ez egy magyar régész számára, mert nálunk, a gyakori VII—VIII. századi szláv temető-lelőhelyeken kívül nagyobb településeket még nem tártak fel. Hazatértekor élményeiről, tapasztalatairól kérdeztük: — Többek között a lublini egyetem egyik ásatásán — egy hetedik-nyolcadik századi szláv favár feltárásán és helyreállításán —, vettem részt. A favár, amelyen dolgoztunk (az én feladatom az egyik sáncrész feltárása, kipreparálása és lerajzolása volt) 7,5 hektárnyi alapterületű, s három védelmi gyűrűvel van körülvéve. Talán a mi később épült, alföldi pa- lánkvárainkhoz hasonlít a legjobban. Számomra meglepő volt, hogy a lengyelek jóformán csak á település alapmaradványaiból, és természetesen korabeli adataik alapján készítik el a rekonstrukciót, s a favárat — idegenforgalmi nevezetességnek szánva —, teljes egészében felépítik. Munkájukban felhasználják a modern technika adta lehetőségeket. Például az izotópos vizsgálatot is alkalmazzák. Segítségével, csekély eltéréssel, ki tudják mutatni: „hány éves” a famaradvány. S ami különösen tetszett; hogy az ásatás megkezdése előtt légi felvételeket készítettek. Megfelelő fényérzékeny filmszalagon, légi felvétellel úgy lehet a föld alatti maradványokat filmezni, mint a felszíni egyenetlenségeket. Ha a föld alatt körülbelül félméterre egy falmaradvány húzódik — az előhívott képen ez a rész más színben látszik. Angol, amerikai, perzsa régészek már az ötvenes években alkalmazták ezt a módszert. Nálunk, úgy tudom, egyedül a Csörsz-ár- káról sikerült tavaly egy felvétel-sorozatot készíteni... — A Lengyelországban látottakból, tapasztalatokból itthon mit akar majd megvalósítani? — Legjobban szeretném az ásatás előtti légi felvételt... Ez nagyon megkönnyítené a munkánkat. S talán majd sor kerül egy VIII. századi település feltárásra is... — b. L — I Bodrogi Sándor kémregénye 15. Ismét helyére húzta a függönyt, órájára tekintett, s e pillanatban már kopogtak is az ajtón, Testes férfi lépett be. Papi öltözéket viselt. — Dicsértessék — mondta az újonnan érkezett, — de rég láttam magát, kedves Eberlingem. — Öregszünk, kinyílunk, mint a rózsabimbó, — nevetett a szolgálat főnöke. — Magából különösen nagy virág nyílott. — Fonnyadozom, az a baj... Már a konyak sem ízlik, a lányok sem táncolnak velem és akár hiszi, akár nem, tíz köregységet Sztálingrád óta sehol nem lőttem. — Az a baj — váltott Eber- ling komolyra, — hogy mindannyian elpuhultak és ha egy kis komolyabb munka vár valakire, már szűköl és jajgat, mint egy házsártos vén szuka. Nyikorgóit a szék, amikor a „Páter” az asztal mellé ült. Erre, mint jelre felnyílt az ajtó, és a pincér lépett be. Felírta a rendeléseket, azután eltávozott, hogy kisvártatva harmadmagával és seregnvi tzüst tálcával térjen vissza. — Nem kell tálalnia — hondta Eberling, — majd mi iMátják magunkat. A pincér azonban nem zavartatta magát, felnyitott egy boros- és egy pezsgőspalackot, elrendezte a terítékeket, megnézegette a poharakat majd mély meghajlással távozott. Jóízűen falatoztak, azután Eberling újra rágyújtott — A Wocheck-ügyben hívattam. — Jó kis móka — nevetett a „Páter”. — Ráismertem a hadügy kezére. — Most nem az a fontos, hogy ki követte el a hibát. Wochecket haza kell hozni és semmiféle hivatalos akcióról nem lehet szó. Ez most már az ODESSZA feladata. Eléggé régóta jelentkeznek a pénztárunknál. Illenék már valamit tenniük is, hogy megszolgálják a bérüket — Ugyan, főnök... Bor- mann, Eichmann, Mengele talán az angyalok szárnyán jutott Dél-Amerikába? Ezt a hangot mi nem érdemeljük meg. — Ne érzékenykedjünk, így semmire sem megyünk — mondta Eberling. Nyájasra változott a hangja. Most éppen olyan volt, mint egy túlhízott, mosolygós szemű oroszlán, amikor éppen sakált készül megharapm. — Magának, „Páter”, mindig vannak készenlétben emberek Most egy olyan figurára lenne szükség, aki tud magyarul, s akit odaát nem ismernek, aki a háború óta dunsztban volt, s olyan jól konzerválódott, hogy még most is fel lehet bontani. A „Páter” cigarettát vett elő, rágyújtott és békésen pofékelt — A konzervhús mindig drágább a frissnél — mondotta. Eberling a zsebébe nyúlt és tízezer márkát számolt az asztalra. — Ez csak az első futam. A bemelegítési költség. Olyan, mint ebéd előtt az aperitif. — Mindig szerettem a nehéz ételek előtt a könnyű pálinkát — nevetett a „Páter”. — így mindjárt jobban tudok gondolkodni. Látja. . már eszembe Is jutott valami. Illetve: valaki. Egy ember, egy textilkiskereskedő. Bugyogót árul, melltartót, nyakkendőt és cérnagombot. Mi a véleménye róla? — Térjen a tárgyra! Társalkodónőnek maga túl kövér és durva lelkületű. A „Páter” kuncogva nevetett. — Eberlingem... maga soha nem fog megváltozni. De hát térjünk a tárgyra. Ez a kiskereskedő valaha a mi dicsőséges táborőrségünk katonája volt. Bécsben szedtük fel, nyitottunk neki egy üzletet, azóta elpohosodott. Minden tevékenysége arra irányul, hogy az ötvenmárkáso- kat jó helyre juttassa. Ezenkívül fél. Talán hallott a grichenaui táborról? ö is ott volt. 1944. április végén. A műtétet géppuskával hajtották végre. Azután híre jött, hogy néhány fogoly túlélte a tábor likvidálását, azóta vacog a foga, ha egy lengyel, vagy egy francia téved az üzletébe. Még 1945-ben ki is végzett egy gyanakvó francia — Nem szeretem, ha az embereink a határátlépés után betojnak, — mondta Eberling. — Ettől nem kell tartanunk. Ha a feladatát jól ellátja, kutya baja sem történik. De ha lebukik, kötél várja. Ilyen körülmények között mindenki igyekszik hősiesen viselkedni. Tehát igyekszik ellátni a feladatát. — Megbízható? Tűzbe teszi érte a kezét? — Hát maga, főnököm, értem tűzbe teszi? Eberling elmosolyodott, — Látja, főnököm! — mondta a „Páter”. — Én is éppen ennyire kezeskedem azért a bécsi kiskereskedőért. Eberling előhúzta a noteszát. — Az ürge neve? — Rudolf Schirmbaum. — Családi állapota? _ — Egyelőre nauen, <*e mielőtt elindul, a nyakába ültetek egy feleséget. — Akkor gyermekei sincsenek? — Megtagadta anyját-apját is. — Ez jó — mondta Eberling. — És mit csinál Magyarországon? — Van ott egy emberünk. .. orvos volt, ma az egyik kórházban dolgozik. Kezdetben azt terveztük, ő lesz a magyar- országi sejtek vezetője. Azután az ottani embereink mind lebuktak, de ő kibújt a hurokból. Azóta nem háborgat-1 juk. Megbízható körülmények között él, másfél-két évenként tudakozódunk felőle és úgy látjuk, számíthatunk a segítségére. — Maga üres óráiban jóslással foglalkozik? — Ismét tiltakozom a hang ellen. Nekem ez az üzlet nem fontos. Ez az emberünk meglehetősen jó pozíciót tölt be, az ország területén zavartalanul mozog és helyzetéből adódóan magasabb körökkel is kapcsolatba tud kerülni. Tíz Wocheckért sem áldozom fel. De a segítségét igénybe veszem. — Ki ez az ismeretlen? Csak nem Gömöry doktor? A „Páter” most először kiesett szerepéből. Bámulva nézte főnökét és úgy érezte, ez az ember még a gondolatokba is belát, nincs titok előtte. 5HT,V'" fl&ytatjuk) dúlt. hogv ..amerikás magyarok” emlékeztetőül az őshazára tavon úszkáló hattyút keresnek, háttér-ben hava3 heggyel, oldalt bőgő szarvassal. esetleg néhány —. de semmiképpen sem egy — eé- meskúttal. Szóval: giccset keresnek. Az itt nincs, s a Képcsarnok hatására! például a porcelánboltokban is ritkulnak a kedvesen mosolygó csizmadiainas-nippek... — Az elmúlt három hónap forgalma is elég bizonyíték, hogy az egri Képcsarnok egyre népszerűbb — mondta Németh István. — A 142 ezer forintos terv helyett már most 190 ezer forint fölött járunk a harmadik negyedévben. A csarnok május .Hhén nyílt, azóta több mint negyedmilliós forgalmat „bonyolítottunk le”. — Annak ideién elhangzott. hogy a Képcsarnok idönkint egyéni képzőművészeti tárlatnak is ad helvet, így rendezték meg nemrégiben P. Bak János kiállítását. Lesz-e még az idén hasonló tárlat? — Októberben Jánossv Ferenc festőművész mutatkozik be az egri közönségnek. — Heves megyei művész mikor állít ki a Képcsarnokban? — Sajnos az idén már nem, mivel a lektorátus még az év elején beütemezte a kiállításokat. De jövőre már erre is sor kerül. Mit lehetne még az Képcsarnokról mondani? Talán azt, hogy „hivatalánál fogva” nemcsak a bemutatott képző- és iparművészeti alkotások nyújtanak újat a látogatóknak. hanem maga a helyiség is változik: négy-öthetenlcint újra. meg újra átrendezi Iván Péter, a Képcsarnok Vállalat dekoratőre. így nem rejti a megszokottság — rosz- szabb értelemben vett — veszélyét ... (Uátai) JHal kérdésünk Mikor nyit a mintabolt?... Egernek — a világhírű borfajtákat termő vidék központjának —, már régóta szüksége lenne egy reprezentatív borárusítóra, ahol jellegzetes tájborokat, s egyedi bocrkülönlegességeket lehetne kapni, palackozva. Az ötletes kezdeményezés megszületett, de a gyakorlati megvalósítást szemmel kísérő egrieket többször érte csalódás. Az elkészüiési határidők egyre szaporodtak. Elmúlt az első; augusztus 1, a második; szeptember 2., majd a harmadik is; szeptember 9. Lassan véget ér a nyár, az idegenforgalmi idény ..., s még mindig nem nyitott ki a mintabolt. Az új üzlet nagyobb belső munkálataival már július végén elkészültek, egyedül a dekoráció vajúdott (?), meg a bolt vezetőjének munkahelyváltoztatása. Azóta (szeptember 1-vel), az új bolt vezetőnője is a pincegazdaság alkalmazásában dolgozik. S hogy mi lehet még mindig az akadály? ...bizonyára a tatarozó állványok. S hogy meddig? ... megkérdezzük negyedszerre is. B. I. Meddig még? Gyöngyös mostani „kapujában”, az elektromos kapcsolóháztól az OVIT szolgálati lakásáig, az utca páros oldalán hosszú idő óta gödrök, mélyszántásra emlékeztető nyomok. Hód rémisztő sár, hol meg ijesztő portenger foglalja él a hajdani aszfalt helyét: mintha csak valamelyik eldugott faluban járna az ember! Lapunkban többször is szóvá tettük már, ám mert változást nem tapasztaltunk, újból megkérdezzük: meddig tartanak még e különös állapotok*