Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-11 / 213. szám

on Lehet-e tovább növelni az átlagterméseket? Néhány gondolat az ősxi kalászosok termesztéséről A NAPOKBAN HANG­ZOTT EL a televízióban dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­nek az a bejelentése, hogy az őszi búza átlagtermése or­szágosan meghaladja a 14 métermázsát. Így a múlt évi rekordterméstől csak kilókkal maradt el az ez évi átlag (ugyanakkor tudjuk azt. hogy az őszi árpa termése valamivel ennél is nagyobb). Ez megörvendeztetett min­denkit és egyúttal el is gon­dol koztat bennünket; Látva a rendkívül aszályos időjá­rást, mi, mezőgazdasági dol­gozók (fizikaiak és szelle­miek egyaránt) aratás előtt arról beszélgettünk, hogy na­gyon ió lesz. ha a kalászosok átlagtermése két számjegyű, azaz 10 mázsa fölött lesz holdanként. Az aggodalom nem is látszott alaptalannak. A Horthy-korszakban ugyan­is a meteorológiai feljegyzé­sek alapján, egyetlen év sem volt ennyire száraz és az át­lagtermés húsz év átlagában mindössze 7.7 mázsa volt ka- tasztrális holdanként A má­sodik ötéves terv időszaká­ban is csak 10,7 mázsás át­lagtermést értünk el. Heves megyében az őszi búza átlagtermése eléri, az őszi árpa hozama pedig meg­haladja a múlt évit. Mi ennek a magyarázata, mi tette lehetővé ezeknek az átlagterméseknek az eléré­sét? Erre nem lehet egy mon­dattal válaszolni. Azt azon­ban leszögezhetjük. hogy alapvetően a gépesített szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzem az, ami lehetővé tette a jó kalászostermést. Ez magában foglaKa a talaj szakszerűbb megművelését, a nagyobb műírá£yaadagok alkalmazását, a kiváló tulaj­donságokkal rendelkező szov­jet Bezosztája búzafajta tér­hódítását, a szaktudás foko­zott J érvényesülését, stb; Mindemellett meg kell emlí­teni a múlt évi nagyon ked­vező őszi időjárást, a csapa­dékos szeptemberrel együtt. ÖNKÉNTELENÜL IS FEL­VETŐDIK bennünk a másik kérdés, hogy lehet-e még ezt a szép eredménynek számító kalászos termésátlagot növel­ni? Elemzés és gondolkodás után a mezőgazdasági do1^- zók erre igennel válaszol­nak. Még mindig sok a fel­használható tartalék. Minde­nekelőtt az általános agro­technikai fegyelem további szilárdítása az a lehetőség, amellyel már az elkövetke­zendő évben növelhetjük a termésátlagot Az augusztusi és szeptem­beri bőséges csapadék lehető­séget ad a jó. ülepedett ta­laj biztosítására. Alakítsunk hát ki minden tábla, minden részén 8—10 cm-es. egysé­ges. morzsalékos magágyat. Nem véletlenül hangsúlyo­zom a „minden” szót A ter­mésbecslési kutatás során ugyanis több ezer mintatér­ről gyűjtöttünk be adatokat őszi árpából és őszi búzából; A mintaterek termését ele­mezve azt látjuk, hogy egy táblán belül (a szélső értéke­ket elhagyva is) 5 és 30 má­zsa között változik a termés kát. holdra vonatkoztatva. Emellett, ha megnézzük a táblák átlagtermését külön- külőn, akkor azt látjuk, hogy óriási a különbség közöttük. A füzesabonyi járás ter­melőszövetkezeteiben például a búzatáblák átlagtermései 6,6 és 25,8 mázsa között inga­doznak. őszi árpánál ezek a számok a következők: 8,1 és 24,1 mázsa. Az egyes táblák talajai kö­zött vannak ugyan különbsé­gek, de mégsem ez a lénye­ges. Mutatja az a tény, hogy például a nagyúti Űj Élet Termelőszövetkezetben 7,8 és 22,7 mázsa között ingadozik az őszibúzatáblák átlagter­mése. A szihalmi Rimamente Termelőszövetkezetben van olyan tábla, amely 8,1 és van. amelyik 24,3 mázsás termést adott őszi árpából katasztrá- lis holdanként (Mindkét üzem viszonylag egységes te­rülettel rendelkezik.) Ezek­ben a nagy termésátlag-szó­ródásokban föltétien az agro­technikai hibák játsszák a fő szerepet; A TALAJMUNKÄN KÍ­VÜL HIBÁKAT követünk el a műtrágyák kiszórásánál is; Az egyes fogások között sá­vokat hagyunk ki, míg a má­sik helyen ráfedünk az elő­ző szórásra. A műtrágya-tá­rolás helyét nem takarítjuk fel és helyén kipusztul vagy jobb esetben virágzás­kor megdől a növény és alig ad termést. A nagy őszi munkatorlódás következtében elfog bennün­ket a mennyiségi láz és nem figyelünk kellően a minőség­re. Pedig ebben nagy tarta­lék van. A vétőmagnormát most már elég jól betartjuk. Ugyanakkor több helyen ta­láltunk még az elmúlt őszön is jelentős mennyiségben vetőmagot a talaj felszínén. Ha megnézzük közelebbről, akkor látjuk, hogy nem tart­juk be a sokat emlegetett 5— 6 cm-es vetési mélységet, pe­dig egy szigorú tél következ­tében ez nagyon megbosszul­hatja magát. Lehetne még tovább sorolni az észlelt hiányosságokat. A célom azonban nem az, hogy a felsorolás teljes legyen, hiszen alaposan körülnézve, ezeket minden üzemben fel­ismerik. E néhány gondolattal csupán azokra a rejtett tarta­lékokra akartam felhívni az agrárközvélemény figyelmét, amelvek adva vannak — és szinte többletköltség nélkül, az agrotechnikai fegyelem to­vábbi szilárdításával — fel­tárhatók. A fentebb említett nagy táblaátlagtermések szorga­lomról és hozzáértésről tanús­kodnak. Nem az a baj tehát, hogy nem tudjuk azt. hogy hogyan, hanem az, hogy a „hogyant” nem valósítjuk meg. Persze, sok objektív akadálya is van ennek, de most mégis azt kell keresni, hogy hogyan tudjuk ezeket a nehézségeket elhárítani. A FENTIEK ALAPJÄN legfontosabb most — a jövő évi nagy őszikai ászoe-termés eléréséhez — a hozzáértő és lelkiismeretes munka. Oda­adást és felelősséget követel ez meg a gazdaságvezetőktől. a traktorosoktól, a gyalog­munkásoktól. a brigád veze­tőktől. az agronómusoktól egyaránt. Ha a következő he­tekben megyénk mezőgazda- sági üzemeinek dolgozói meg­valósítják az általuk már jól ismert magasabb agrotechni­kai követelményeket, akkor biztos, hogy az elkövetkezen­dő évben még nagyobb átlag­terméseket ér el megyénk mezőgazdasága. Dr. Szalav György, az Északkelet-magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet igazgatója Mindössze egy telefonba került Gyors segítség a tsz-nek Megyeszerte hozzáláttak már az őszi mezőgazdasági munkákhoz. Az andornaktá- lyal termelőszövetkezetben is mintegy 86 hold gyümölcsös­ből 170 hold szőlőről szüreté­lik a jónak ígérkező ter­mést. Megkezdték a vetéshez a talaj előkészítését, s vég­zik az őszi mélyszántásokat. Az elmúlt héten, amikor már minden gép munkába állt, a termelőszövetkezet 13 traktorosa közül ötöt kato­nai szolgálatra hívtak be. A termelőszövetkezet elnöke te­lefonon keresztül kérte az Eg­ri Mezőgazdasági Gépjavító Állomás igazgatóját, segítse ki őket gépekhez értő embe­rekkel. Az igazgtó megígér­te az azonnali segítséget. S az ígéret — nem maradt puszta sző. Huszonnégy órán belül ott voltak a kisegítők — gépészek, akik a munka­pad mellől jötték el —, hogy a közös gazdaság erőgépeit vezessék. A gyors és önzetlen segít­ség eredménye: hogy a ter­melőszövetkezet gépeinek nem kellett leállniuk, s kény­szerszünet nélkül folytathat­ták a megkezdett őszi mun­kát. S mint a területi tsz-szö- vetség elnökhelyettese mon­dotta: — Ez az „eset" is, a gépja­vító igazgatójának segítőkész gesztusa, példa arra, hogyan lehet jó kapcsolatot kiépíteni az állami gépjavítók és a termelőszövetkezetek között (d&lpktbög.yószCurtl Az erdőben, vízmosásokban, dűlőutak mentén pirosra érett a csipkebogyó. Ezekben a napokban megyeszerte megkezdték az érett termés szedését. Az aszályos időjárás ugyan befolyásolta a termés mennyiségét, de ennek ellenére nagy tömegű áruk felvásárlása várható. Evenként a megyében 15 vagon csipkét vásárolnak fel a szövetkezetek. Képünk az abasárl felvásárló-telepen ké­szült, ahol Magyar Istvánná eddig 20 mázsa csipkebogyót vett át. (Foto: Szabó Lajos) Kévés a pék Az idő változásokat sürget a Mátravidéki Sütőipari Vállalatnál is Talán már nem annyiszor mint korábban —, de olykor még mindig panaszkodnak a kenyérre, a péksüteményre. Baj van a minőségükkel, fris- seségtikkei, ha pedig éppen­séggel ideális a termék, ak­kor nagyon kapós, gyorsan el­fogy s így nem jut belőle min­denkinek. Néha tehát a mennyiség sem megfelelő. Általános az észrevétel: az idő sürgős változásokat köve­tel a sütőiparban is. Korántsem véletlen, hogy jó egy hónappal ezelőtt már a Minisztertanács elé került az ügy s az értekezleten a kormány több fontos határo­Szokásos, hétköznapi módon kezdődött. Ahogy minden éjfél­kor, most is egészség- ügyi sétámat végeztem kedvenc őserdőmben, amikor kétségbeesett, vese—velőt rázó kiáltás hasította át a vadon csendjét. Egy pillanatig sem koboztam. Az iroda- dalomkritikusok taná­csaira gondoltam és be­levetettem magam az élet és a vadon sűrű­jébe, a kiáltás irányá­ban. íme: gyönyörűsé­ges, karcsú, fiatal Őzt pillantottam meg min­denre elszánt, fogaikat és csekkfüzeteiket csat­togtató dúvadak karé­jában. Már majdnem martalékául esett az ordasoknak, amikor én — a magas röptű fil­mek hőseitől ellesett, egyébként is nálam megszokott — halál­megvető bátorsággal, öklömben egy táncdal- fesztivál-programmal, feléjük sújtottam. Meg­rémültek. Behúzott fa­rokkal, hátracsapott KinÁSS JÓZSEF: bál teljesítem egy kí­vánságodat. Nos? Terpeszállásba ug­rott, kicsavarta a csí­pőjét, rettenetes nehéz szögben égnek emelte karjait — nyilván azt hitte, hogy le akarom fényképezni divatlap számára, én viszont na­gyon sután viselked­tem. Általában talpra­esett vagyok, ha a tün­dérektől valami cse­kélységet kell kérnem ezért nyertem a múlt héten a lottón egymil- lió-hétszázhuszonhá- romezret (az illeték le­vonása után értendő), de most csak dadog­fülekkel, nyüszítve, el- * tam. Ám a tündér tű­menekültek. Az őzike azon nyom­ban tündérré változott. Megigazította harisnya- kötőjét, lesimította szoknyáját és így rebe- gett: — Csau! Én Édes Ju­ci tűnd ér király lány va­gyok —, ha nem hi­szed. itt a személyazo­nossági igazolványom i— és mivel megmentet­ted az életemet, háld-. relmetlenkedett, lopva a karórájára pillan­tott, tehát nyilatkoz­nom kellett. — Ha már strapáim akarja magát, mélyen tisztelt tündérkirály­lány kisasszony, és megvannak a megfele­lő összeköttetései, in­tézze el, hogy hátul is legyen szemem. Látszott rajta, hogy csalódott beauem. Me­gint meg akarta igazí­tani a harisnyakötőjét, aztán legyintett és fity­málva mondta: — Ez is vataml? Még mormolt vala­mit, félhangon. Az igé­ket betáplálva egy, a BÁV-nál vásárolt alig használt komputerbe, csavarintott egyet, az­tán tovaszökellt. En pedig ott állottam a vadon közepén és most már hátul is volt sze­mem. Másnap reggel — mi­helyst hátul is kitöröl­tem az álmot a sze­memből — büszkén a városba indultam. Dölyfösségem mindjárt az elején kissé csorbái szenvedett, mert az SZTK-rendelőben ért­hetetlen módon, nem akartak szemüveget adni a hátul levő sze­memre, arra hivatkoz­tak, hogy csak két szemre vagyok jogo­sult, egy harmadikra nem. Elülső és hátsó szemem rebbenése nél­kül közöltem velük, hgail állításuk szemen-. szedett valótlanság. Még szemrevételeztem néhány csinosabb nőt, akik közül az egyik szemfelszedőnő volt, aztán felpattantam egy villamosra. Ügyesen helyezkedtem, mindig ott álltam, ahol nem volt kalauz, ezt megte­hettem, hiszen hátul is volt szemem. Ezért vettem észre a hátul felszálló ellenőrt Is, és sietve leugrottam a mozgó kocsiról. Egy ro­bogó autó majdnem el­ütött, de a hátulsó sze­mem idejekorán meg­pillantotta és én sze­rencsésen kitértem elő­le. E kis kitérés után betértem egy húsbolt­ba. — Kérek tíz deka párizsit, de csont nél­kül — harsogtam döly- fösen. A kiszolgáló rögvest szeletelte a nagyszerű húst. En a pénztárhoz léptem, de fizetés köz­ben észrevettem, hogy egy darab ősrégi, az aquincumi ásatásoknál csempésznek csoma­gomba. — Mi történik itti — kiáltottam. — Azt hiszik, hogy ézt lehet? Nekem hátul is van szemem. Tegyen friss párizsit a romlott he­lyébe. Nem akarom további sikereimet ecsetelni. Oly diadalmas voltam, mint Hannibál a portá­lok előtt, vagy amikor átlépte a Rubicon szo­rost, ahol minden csen­des! Így andalogtam az utcán, dicsérve ma­gamban a bölcs köz­mondást, hogy: „Sze­mesnek áll a világ”, amikor három legjobb barátommal találkoz­tam. Laci megölelt, Pista cvikí'puszit adott, Sándor pedig így kiál­tott fel: — Olvastam, olvas­tam! Te vagy korunk Petőfi Attilája! Elbúcsúztam tőlük, ők még egy ideig ott álldogáltak, mert fon­tos megbeszélésük volt. Ekkor szemem, ami hátul is volt, rémületé­ben kerekre nyílt: Laci az öklét rázta utánam, Pista rám nyújtotta a nyelvét, Sándor szamárfület mutatott. Azóta hunyva tartom a szemem — azt, ame­lyik hátul van. Végső tanulság: Ha tündérrel találkozol éjféltájt az őserdőben ISÜ _ &W*. szeletei ®ásí kérj tőit. •i zatot hozott. Ezekről beszél­gettünk a hét elején Oláh Györgygyel, a Mátravldéki Sütőipari Vállalat igazgatójá­val. — Elsősorban miben látja a hibák okát? — kérdeztük. — Mindenekelőtt abban, hogy: kevés a pék. A terüle­tünket tekintve talán csak Gyöngyösről mondhatom, hogy kielégítő a szakembe­reik száma. Hatvanban, Pető- fibányán s a környékükön már jóval kellemetlenebb helyzetben vagyunk: lega- lábbb harminc szakmunkás helyén foglalkoztatunk segéd­munkást. .. Több férfi kelle­neI Az az igazság, hogy meg­lehetősen idegenkednék ettől az iparágtól, a jó keresetek ellenére is, úgyszólván csak a legritkább esetben szánják rá magukat a jelentkezésre. Egyrészt a nehezen szokható körülmények — az állandó nagy meleg, a gyakori éjsza­kázás — másrészt pedig a vállalatra és egyénre egy­aránt kényelmetlen, költsé­ges tanulóképzés .miatt. Ez utóbbiról ugyanis tudni kell, hogy a mi vidékünkön az érdeklődők legközelebb Pas­ten vagy Sátoraljaújhelyen végezhetik a szakiskolát, ami sok embert gondolkodásra késztet. Jobbára a lányok ér­deklődnek, a fiúk könnyeb­ben s közelebb megszerezhe­tő szakmát választanaik. Így aztán csak növekszenek a problémák, mivel a nőket ke­mencénél nem alkalmazhat­juk, csupán a táblánál szá­míthatunk segítségükre. — Milyen megoldást keres­nek? — Természetesen: elfogad­hatóbb üzemeket, műhelye­ket szeretnénk elsősorban. Az utóbbi három év alatt nyolc­millió forintot tartalékol­tunk, ám ehhez legalább még tizenkétmillióra lenne szük­ségünk ahhoz, hogy legége­tőbb kérdéseinket rendezzük. Teljesen új, korszerű üzemet szeretnénk a hatvani 11 -es és a gyöngyösi 3-as helyén, bő­víteni kellene a hatvani 10-est s a gyöngyösi gyár teljes re­konstrukciójával meg akar­juk duplázni a mostani a ter­melést. Itt természetesen már nemcsak a munka- és a szo­ciális körülmények javításá­ra, hanem gyártókapacitá­sunk növelésére y gondo­lunk. .. mert ez is követél­mény. Aztán, a kellemeset a hasznossal egybekötve, ma­gasabb bérekkel próbáljuk vonzóbbá tenni vállalatun­kat. Éppen most módosítot­tuk a kollektív szerződésün­ket avval, hogy hat üzemünk­ben — a gyöngyösi 1., 2„ 3., a hatvani 10., 11., és a pettf- fibányai 12. számúban — be­vezetjük a 10 százalékos mi­nőségi prémiumot s ezt a többletbért minden hónap­ban kifizetjük a kiváló tel­jesítmények után. Aztán, mi is élünk az új lehetőséggel, miszerint az iparágban há­rom évi gyakorlattal rendel­kező embereket szakmunkás- vizsgára készítjük elő. fel­szabadítjuk és magasabb bér- kategóriába soroljuk. Ami pedig a tanulóképzést illeti: az idén is „beiskoláztunk” öt fiatalt s keressük a lehetősé­gét annak, hogy az oktatást a jövőben itt helyben, vagy legrosszabb esetben a me­gyében oldhassuk meg. Szak­oktatóink van, a kiegészítő tantárgyakat pedig vállalnák az iparitanuló-intézetek. Iga­zán megkaphatnánk az enge­délyt, hiszen régen is így ta­nultak a pékek, s mind jó szakemberek lettek... — A Minisztertanács au­gusztus S-i ülésén szó esett a kenyérrel és péksüteménnyel való ellátás javításáról, a szakboltok számának növelé­séről is. Van-e ehhez kapcso­lódó tervük? — Természetesen. Eddig is napirenden tartottuk a kér­dést. Gyöngyösön két, Hat­vanban, Lőrinciben és Apcon pedig egy-egy vállalati bol­tot nyitottunk. Legújabban ugyancsak Gyöngyösön léte­sítünk egyet, de ez már amo­lyan falatozó jellegű üzlet lesz. Persze, továbbra is ar­ra törekszünk, hogy ne csak a saját boltjainkban, hanem a kiskereskedelmi vállalat üzeteiben, az éttermekben is egyre több, jobb, frissebb ke­nyér, péksütemény legyen városon és falun egyaránt... Gy. Gy. l?58, jzepteipbCT 1L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom