Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Az első he- 1 gedűs Kinga, :f; a másodhege- liűs Annama- £ ria. a brácsás l Jóska, a csel­lista pedig ÍKatl Néav {■ testvér, a J gyöngyösi f Sándor c-alád £ tagjai, ők al- ; kötják a ze- v neiskola ma már a megye határain túl is neves vo­nósnégyesét. Tavasszal “Szegeden, az országos if­júsági feszti­válon arattak sikert, később meghívást Á zenélő család Koma vagyok, avagy kisöreg Felhívnak telefo­non a Petunia Kisze­relő Vállalattól, on­nan is a petunia for­mázórészleg vezetője beszél hozzám, imi­gyen kedvesen meg­szólítva: — Szervusz, ko­mám... — és utána mondja a komám a komájának, tehát ne­kem, hogy mit akar és hiába mondanám neki• hogy amit akar. az rendben van. ami nincs rendben az az. hogy a komámnak nem vagyok a komá­ja. Mert hiába mon­danám úgyis őszintén és lelkesen, sőt azon­nal igazat adna ne­kem, mondván: — Igazad van, ko­mám... Pedig esküszöm, nem vagyok a komá­ja, még a sógora sem. így tehát sem sógor- ság-komaság, sem ön­magában a komaság még véletlenül sem állhat fenn közöttünk. De mit tegyek, a ko­mának és ha meg­pukkadok is a komá­ja vagyok, mert most ez a komaság divat lett. Jópofa koma di- vatságl Aztán cseng a tele­fon> e Vereshagyma Illatosító Vállalattól, ahonnan személyesen az illatélesítő üzem fövezetője szól ne­kem emigyen: — Szervusz, kis­öreg... — és mondja. hogy mit akar. Amit akar, az rendben len­ne, ami nincs rend­ben, az az, hogy az illető, akinek én a kiskisörege vagyok, az nálam tíz évvel öre­gebb és húsz centive1. alacsonyabb, s így legfeljebb •.nagyfiata-, la" lehetnék neki. De nem. neki a kisörege vagyok. Mert ez is divat. Ez a kedves közvetlenség, ez a vállveregető kiskoma- öregezés, vagy koma- kisöregezés, avagy öregkiskomázás. így aztán most itt állok két telefon­kagyló között és töp­renghetek: koma va­gyok-e, amikor nem vagyok koma, avagy kisöreg vagyok-e amikor se öreg, se kis, sőt se Kis nem vagyok. Uram, elvtársam• kartársam, vagy Gvnrlió Géza az va­gyok De úgy látszik, a jó égnek sem. hiszi ezt el sem a koma, sem a kisöreg. CIGANVTANC kaptak To­kajba, önálló szereplésre. Kati kilencéves. Jóska, a legidősebb is még csak tizen­öt éves. Hogyan kezdték az együtt- muzsikálást? Amikor először hallgatták »eg Gyöngyösön a Tátray- kvartett hangversenyét, ak­kor vetődött fel a gondolat bennük, nekik is kellene egy „házi” vonósnégyest létrehoz­niuk. A baj csak ott volt, hogy Kati akkor még a hege­dűt nézegette. Csellista nél­kül pedig nincs kvartett. Megszületett a döntés: Kati tanuljon meg gordonkázni. A szükség-teremtette gor­donkás nehezen állt rá a do­logra, aztán szinte lerohanta a testvéreit. Egy esztendő alatt két év anyagát végezte el, közben a zongorával is hasonló eredményt ért el. És ő lett az együttes legszigo­rúbb tagja. Szóvá teszi a legkisebb elcsúszást is. ha a „nagyok” közül valamelyik lazít egy kicsit. Kinga ugyan az első hege­dűs, de Jóska a kvartett ve­zetője. Megtörténik, hogy he­lyet cserélnek a kvartettban, mert Jóska valamelyik mű ve­zető szólamát szebben játssza, mint a húga.. Kinga elismeri ezt, ha nem is örül neki. A Sándor-négyes mesterükkel, Záborszky Józseffel. (Foto: Szendró'vári György) Nagyon fiatalok még, s bár a zenét mindegyikük élete céljának tartja, de azért a já­ték, a szórakozás is éppen úgy hozzátartozik minden­napjaik lényegéhez, mint a többi gyereknél. Kinga a könyvmoly. Egy regény két- három napig tart nála. An­namária barátnőivel szokott játszani, Kati kitart a babái mellett. Az ajándékba kapott német macival alszik el. Jós­ka pedig a galambjaira büsz­ke. A közel félszáz galamb­ból jut a konyhára is. Leves­nek, megtöltve: egyaránt fi­nom csemege. No és az iskola? A tanulással sincs baj. Ka­ti kitűnő, a többiek 4,8—4,9 átlagot érnek el. A kotta és a tankönyv békés egymás mellett élésben fér meg a na­pirendiükön. Nem titkolják, a becsvágy is fűti őket. Szeretnének jól és szépen muzsikálni, sike­reket elérni. A példaképük a Tátray-négyes. A nyáron a badacsonytomaji zenei tábor­ban megint találkoztak Ban­da Edével, aki szintén a Tát-, ray-négyes tagja, ismét meg­hallgatta a Sándor-kvartet- tet. Igaz, Annamária orosz— ének szakos tanárnak készül, ő tehát nemcsak a zenének akar élni, mint a többiek, de a Séndor-négyest akkor sem hagyja el. Nem tudni még, hová kerül maid a négy test­vér, de elhatározásuk: ennek a vonósnégyesnek együtt kell maradnia, már csak azért is, mert nagyon szeretnek együtt muzsikálni. Még valakiről szót kell ej­tenünk a Sándor-gyerekekkel kapcsolatban. A nagynéniről, dr. Vereb Györgynéről. Róla azt mondják tréfásan, ő a menedzser. Ez igaz. hiszen nélküle nem létezik egyetlen szereplés sem. Ott van min­denütt, ott mosolyog büszkén és izgatottan az első sorban, mintha személyes ügye lenne minden fellépés. De ő a szi­gor is. az ellenőr, ő törődik a felkészüléssel, a próbákkal. Bár nincs nehéz dolga. A Sándor-gverekeket nem kell „hajtania”, mert nekik a ze­ne lelki szükségletük, állít­hatjuk minden túlzás nélkül. Ilyen a megye egyetlen testvér-négyese. Szívesen hallgatjuk mindig a muzsikálásukat. G. Molnár Ferenc I Tahitótfalu és Kisoroszi között a Duna partján napok alatt valóságos cigányváros nőtt ki a földből. De kis híja volt, hogy amilyen sebtiben felépült, éppoly gyorsan a hullámok martalékává lesz, mert a Duna szintje igen rö­vid idő alatt két métert emel­kedett. Aztán megint ripsz- ropsz: emberek tucatjai siet­tek oda, nvúlgátat emeltek a sátrak köré. s kezdődhetett a munka. Itt forgatta ugyanis a kö­zelmúltban a Magyar Televí­zió a Cigápytánc című kis já­tékfilmet. A körülbelül harmincper­ces táncfilm a maga eszkö­zeivel arról vall, hogy hogyan illeszkednek bele a cigányok mai, modem életünkbe, azután bizonyos események alkalmá­val h<>gyan tör elő lelkűk mélyéről hagyományok, ősi szokások tisztelete. A vajda temetése pontosan ilyen alka­lom. melyre közelből-távol- ból összesereglenek a cigá­nyok, bárhol, bármilyen mun­kakörben dolgozzanak is. Farkai István filmrendező Irányította a forgatást, több fesztivál-díjas kisfilm, a másfél órás Duna-film és a plasztikus jégrevűfilm alko­tója. Az operatőr Lukács Ló­ránt volt, és Vavrilecz Béla zenéjére, Manningrer György (koreográfiája alapján tán­colták az OKISZ Erkel Fe­renc Táncegyüttesének tag­jai. — Filmünk jellege, mon­danivalója miatt nem akar­tunk hivatásos táncosokat, például az Állami Népi Együttes tagjait szerepeltet­ni; az ő arcukat színpadról, Bodrogi Sándor kémregénye Másnap egy öreg férfi ko­pogott be, kezet nyújtott égyenként mindenkinek, majd Schirmbaumhoz lépett és megszólalt. — Odesszából érkeztem.. — Az én nevem meg Wla- dislaw. Az öreg férfi ekkor Schirm- baumba karolt. — Nagyon fáradt vagyok, nem kísérne haza, itt lakom a közelben. Lekocogtak a lépcsőn, már az utcán jártak, amikor az idegen férfi megszólalt. — Szeretek emeletes bu­szon utazni. — Nekem jegyem Is van hozzá — mondta Rudolf és zsebe mélyéről előhalászta a buszjegyét. Az idegen is elő­vette a sajátját, s ezután így szólt: — Most velem tart, elveze­tem a végleges lakására. Be­költözik, rendbeszedi magát. Holnap délután pontosan 16.35-kor három régi barátja érkezik. A jövőjére részletes tájékoztatásra számíthat tő­lük. Később egy lány jelent­Mmms&M b 168. szeptember 1., vasárnap kezik majd, akitől megtudja, mi mindenre lesz szüksége jövendő életéhez. Nyakken­dőt, harisnyát, apró cikkeket kell árusítania. A jelszava: „Nagy forgalom, kis hozam”. El kell érnie, hogy naponta száz vevője is legyen hogy el­vegyülhessenek köztük a lá­togatók. Ezek mindig letépett sorkú ötvenessel fizetnek majd. A bankjegyet ne he­lyezze a kasszába. Jön majd ugyanis egy másik vevő, aki ugyanazt az árut kéri magá­tól, mint aki korábban, sé­rült ötvenessel fizetett. A megjelölt pénzt e második személynek kell átadnia. Jó, ha tudja, a bankjegyekre em­bereink információkat jegyez­tek fel. Most már láthatja, maga lesz a mi központi ösz- szekötőnk. Még jó ideig gyalogoltak, mire egy frissen újjáépített ház elé érkeztek. Felmentek az emeletre. A szép lakás fürdőszobájában forró víz bugyogott ki a csapból. Ru­dolf megfürdött, tisztálkodott. Harsogóan friss, illatos ágy­neműje rejtőzött a heverő­ben. Megágyazott. Lefekvés előtt megtisztogatta vadonat­új fegyverét. „Az SS él, pa­rancsol, ellátja az embereit” — gondolta félálomban. Másnap jókor reggel éb­redt. A lakás déli ablakai a nap aranyló fényében füröd- tek; Félrehúzta a függönyt és napozott. Később az előszobafalba épített szekrényt fedezett fel. Katonai konzervek, kávé és egy gyorsforraló rejtőzött az ajtaja mögött. Ügy érezte, most foglalta el igazán a la­kást: a kis helyiségeket a pi- rítós, a frissen főtt kávé és az olvadó vaj fűszeres illata lengte be. Pihenéssel, semmittevéssel töltötte a napot. Pontosan 16.35 perckor csengettek. Három férfi lé­pett be a lakásba, kemény ar­cú emberek, egyikükön feke­te papi reverenda volt, a má­sik két férfi jellegtelen, dísz­telen, egyszerű polgári ruhát viselt. Amikor Schirmbaum be­csukta mögöttük az ajtót kö­szönésre lendítették kezüket. Bementek a szobába lehúz­ták a redőnyt, villanyt gyúj­totta?:. — Maga az előszobában oi - kocák — mondta csendesen a reverendás. — Kávé, vaj, pirítós. sonka az előszobái kisszekrényben. Szolgálják ki magukat — in­vitálta vendégeit a házigazda. A jövevények fesztelenül falatoztak. Schirmbaum a lépcsőházi ajtó közelébe;! he­lyezkedett el. Kezében volt a pisztolya de úgy érezte, hogy őrködése puszta formalitás, hiszen semmiféle meglepetés­től nem kell tartaniok. A három vendég a szobá­ban úgy ült, hogy Rudolf egyiküket sem tudta alapo­sabban szemügyre venni. Eb­ből megértette, hogy „őrszol­gálata” tulajdonképpen ürügy. Részt is vesz a tanács­kozáson, meg nem is, nem látja ki szól: nem tudja meg­jegyezni az arcát. „Vigyáznak magukra” ... megértette el­gondolásukat és egyre foko­zódó csodálatot érzett vendé­gei és a titokzatos szervezet iránt. — Uraim — mondta valaki — mostantól kezdve hosszú ideig nem találkozunk. Tisz­táznunk kell a tennivalóin­kat. Kérem, tábornok, ter­jessze elő jelentését. — A mai napig kétszáztíz bújdosó SS katonánkat és tisztünket derítettük fel és kapcsoltuk munkába. Bécsben egy zászlóalj erejével felérő szervezettel rendelkezünk. Az organizáció gyakorlatilag két irányú tevékenységet folytat: egyrészt összeköttetést teremt a bújkáló és letartóztatott SS-ek és az Odessza között, másrészt pedig anyagiakkal, iratokkal és minden lehető módon segíti bajtársainkat abban, hogy az amerikai meg­szállási övezetbe, München­be jussanak. Ott a Deutsches Muzeum raktárában dolgozó Simmy nevű alkalmazottat kell keresniük. Érti és figye­li, ugye a dolgokat, Schirm­baum ?! — Igenis! — Elsején azután megnyí­lik üzletünk — folytatta az előbbi hang. — Megbízot­tamé ott cserélik ki értesülé­seiket. Erről már tájékoztat­ták Schirmbaumot. De vész­jelzésről is gondoskodnunk kell. Abban az esetben, ha az üzletben bárki olyan tízschil­lingessel fizetne, amelyet leg­alább három darabból ragasz­tottak össze, összekötőnk azonnal Svájcba utazik, de előtte néhány gyöngysort he­lyez az üzlet kirakatába. Ad­dig egyetlen darab ékszer sem lehet az üzletben. E jel­lel riasztja szervezetünket. Az ODESSZA ekkor talpra ugrik és megteszi a helyzet kívánta szük­séges védelmi intézkedése­ket. Schirmbaum nem tudott to­vább paran­csolni kívánsá­gának. — Elnézést, uraim — szólt — de mi ez az ODESSZA? Bent hosszú ideig senki nem válaszolt. Azután egy ed­dig csendes, de Schirmbaum által valahon­nan már is­mert hang szó­lalt meg. Ta­goltan mond­ta: — Odessza — egy városnév. Győzelmünk egyik állomása volt. Városnév ... amely akár rövidítésként is felfogható. O-rganization D-er Ehemali­ger SS A-ngehöriger. Az Egy­kori SS Katonák Szervezete. Vagyis: ODESSZA. A holnapi győzelem dicsősége. Aki ezt érti, élve többé nem vonulhat vissza. ODESSZA, most már maga is. Egy mindenkiért. Mindenki egyért. Van ko­nyakja? — fordult Schirm­baumhoz. (Foly tájuk.) filmről sokan ismerik — ma­gyarázza a rendező — s az OKISZ-együttes tagjai az amatőrök között talán a leg­kiválóbbak. A két szólótáncos. Fekete Anna és Reguli István is az együttes soraiból kerül ki. Reguli István már 1957-ben tagja volt a csoportnak, ami­kor Moszkvában elnyerték a VIT-díjat; majd a többiek­kel együtt beutazta a Szovjet­uniót, Csehszlovákiát, Len­gyelországot. Törökországot, Ausztriát és Franciaországot. Ez utóbbiból, a dijoni fesz­tiválról különösen kedves em­léket őriznek: a kameruni népi együttes bravúros pro­dukciója után került sor az ő cieánvtáncukra, s féltek, hogv nehezen á'lia az ösz- szehasonlítást. Ám a siker fergeteges volt. Azóta már több ízben filmeztek is. Ba- novich Tamás egvik táncfilm- jében valamint, a nyugatné­met Bavaria Stúdió produk­ciójában kaotak szerepet. S most arra készülnek, hoev a hazánkban járt Grúz Népi Táncegvüttae látogatását vi­szonozzák Tbilisziben. Az OKISZ Erkel Ferenc Táncegyüttesének tehetséges és világjáró táncosain kívül jelentős szerepet játszik a Cigánytáncban Maácz László és Madarász Katalin magyar- nóta-énekesek. Ez a sikeres­nek Ígérkező film képviseli majd hazánkat az idei dubli­ni folklór filmfesztiválon. Z. J. Film a Tanács- köztársaság idejéről Új magyar film előkészü­letei kezdődtek meg a na­pokban a Magyar Filmgyártó Vállalat 1. számú játékfilm- stúdiójábap. Gyöngyössy Im­re fiatal rendező „Virágva- sámap” címmel forgatja első játékfilmjét, saját forgató- könyve alapján. Az 1919- ben játszódó történet főhőse egy katolikus pap, aki — vállalva a történelmi fordu­lat diktálta feladatokat — a Tanácsköztársaság helyi di­rektóriuma mellé áll. Sorsát nem kerüli el: a fehér ten-or darutollasai megkínozzái*' megölik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom