Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
Csehszlovákiában Ki üt a legtöbbet" Kedvenc időtöltés a röplabdázás is. f^tulás előtt a járőrszolgálatotok. Az eligazítást Varga Zoltán tartja. I . ; ŰjÉi tsej és a felnémet: Dávid István újságolták, hogyan vágta ki magát nehéz helyzetéből egyik kollégájuk, öreg néniké zsíros kenyérrel akart kedveskedni neki. Nem akarta elfogadni, mert nein sokkal előbb ebédelt, s jól volt lakva. — Tegye el, jó lesz később — hajtogatta az öregasszony. — Köszönöm, nénike — válaszolt—, fogyassza el csak ön egészséggel. Ha elhízok, hát nem fogad be odahaza a feleségem ... A „kajára” igazán semmi panaszunk nem lehet — mondja a kiskörei Forgó István. ízletes, bő és tápláló. Érzem, hogy legalább, egy kilét híztam. — • y — Mi volt a mai menü? — Borsógulyás, túrós csusza, alma, csokoládé — válaszol a főszakács, Szilágyvári István főtörzsőrmester. — S lehetett repetázni is. Komolyabb dolgokra terelődik a beszélgetés. Simkó Zoltán, Verebélyi Géza tisztek és Ferenczy Károly szakaszvezető újságolják, hogy jólesett a katonáknak a Fi- nomszereivénygyár kollektívájának levele, amelyet a napokban kaptak meg. Ebben a munkatársak tájékoztatták őket az otthon történtekről. Megírták, hogy már eddig is minden távol levő katonafiú családját felkeresték és részükről bármilyen probléma vetődött fel, annak megoldásában a legmesszebbmenőkig segítséget nyújtottak. Természetesen a levélben szó volt a gyárban történtekről is, a termelési feladatok teljesítéséről. Végül arra kérték a kintlevőket, hogy a szolgálatot továbbra is a haza hű fiaihoz méltóan, a parancsnak megfelelően teljesítsék. A bervaiak becsülettel teljesítik megbízatásukat. Bakondi Sándor, Kócza Tibor például már több dicséretet is kapott, de hasonlókat lehet elmondani a lakatosárugyári Kosa Gézáról és az egri Petőfi Tsz dolgozójáról, Györfi Sándorról is. — Nincs könnyű dolgunk. Látjuk,, tapasztaljuk, hosszúj kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy valamennyi szlovák ember megértse a jelenlegi helyzet lényegét. Sok becsületes ember gondolkodását megzavarták a felbujtók, s itt-ott még most is agitálnak a szocialista rend ellen — mondja Fodor József és Mákos Ágoston tiszt. — Sok hamis hírt terjesztenek és incidensek kirobbantására összpontosítanak. Különösen néhány újság agitál durva hangon ellenünk. A mi katonáink azonban fel vannak készülve az ilyen helyzetekre, nem engedik magukat befő-, lyásolni. Szorosan együttműködnek a becsületes, haladó gondolkodású szlovákokkal a szocialista rend megszilárdításában. — Történt-e baleset itt- tartózkodásuk alatt? — Fegyveres összecsapásra nem került sor — válaszolnak, majd dr. Czinege Mátyás orvos arról tájékoztat bennünket, hogy üres a gyengélkedő, csupán egy katonát kellett kezelésben részesítenie, aki a minap a sötétben rosszul lépett, gödörbe esett és meghúzódott a lába. — Mivel töltik az idejűket? — Fegyvernemenként változik a program. Mi például járőrszolgálatot teljesítünk. Szabad időnkben karbantartjuk fegyvereinket, politikai foglalkozásokon, kiképzésen veszünk részt, de jut idő a levélírásra, újságolvasásra is — sorolja Varga Zoltán hadnagy, az egri Komlódi László és az ostorosi Tóth Floren- tin —, ha kedvünk tartja, te- kézünk, röplabdázunk, sakkozunk, barkácsolunk és pihenünk. Általában, mint odahaza, reggel 6 órakor van az ébresztő, este 10 órakor pedig a takarodó. — Éjszaka nem fáznak? — Eddig napos, meleg idő volt — mondja Stregova József. — Nem fáztunk. Vagy két napja azonban kezd hajnalban hűvösödni, de mi megtaláltuk ennek is az ellenszerét. Mindenesetre nem olyan kényelmes, mintha odahaza, a feleség mellett aludnánk a paplanos ágyban. — Mit üzennek haza? — Ne nyugtalankodjanak! Mi jól vagyunk, írjanak töbAz egyik egységnek kutyája is van. „Rudi”, a játékos kutya, a tábor kedvence lett. Szlovák nyugdíjas asszony kapujának javításában és festési- ben segédkezik az egyik magyar katona. bet. Amint lehetővé válik, megyünk haza. Addig is becsülettel helytállunk — diktálják jegyzetfüzetembe üzeneteiket Frank Oszkár, Pócs János, Váradi János, Lisz- tóczky Péter, Kelemen István és Jezoviczky Béla. Letelt a „látogatási idő”. i Indulni kell haza. Nehéz a válás, mert társainknak fogadtak bennünket a fiúk. Kő- ' zel és távoli ismerősök, régi Reggeli borotválkozás közben az egerszalóki Juhász József és és új barátok kísérnek ki bennünket a tábor kijáratáig. Búcsú, kézfogások, ölelések és máris egyre távolodik tőlünk a magyar tábor. Sokáig nem jön szó az ajkunkra. Végül gépkocsivezetőnk töri meg a csendet, aki valameny- nyiünk nevében' foglalja ösz- sze a láttötákat: * — Rendes, becsületes fiúk ezek. Nagyon a szívünkhöz nőttek. Teljesítik feladataikat, lehet rájuk számítani. Jó elvtársak! Ma. a fegyveres erők napját ünnepeljük. Vannak, akik a szülőföldtől távol, a baráti Csehszlovákiában megbízatásukat teljesítve ünnepelnek. Ebből az alkalomból munkájukhoz, innen, szép, hazánkból is további erőt, egészséget kívánunk. A mielőbbi viszontlátásra! Szöveg: Fazekas István Kép: .ára Kiss Béla fa|,| , ..........................................................-...............A... WWWa/
