Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

A Brvfonvásri Tanáé• határosaim Vizsgálják felül a megszállt területeken élő arab lakosság helyzetét! Dr. Nagy József: „Kövessük orosz testvéreink példáját” A Biztonsági Tanács pén­tek esti ülésén 12 szavazattal, ellenszavazat nélkül (az Egyesült Államok, Kanada és Dánia tartózkodott a szava­zásnál) úgy döntött, hogy sürgős vizsgálatot kell in­dítani az Izrael által megszállt területeken élő arab lakosság helyzeté­nek tanulmányozására. A határozat, amelyet Pa­kisztán és Szenegál delegá­tusai javasoltak, arra hívja fel U Thant ENSZ-fötitkárt, sürgősen küldje el külön- meg'oízottját a közel-keleti térségbe a kérdés kivizsgálá­sára és egyben arra szólítot­ta fel Izraelt, hogy működ­jék együtt a megbízottal. A határozathozatal előtt a vitában az EAK és Szíria képviselői adatokkal bizo­nyították, hogy Izrael folytatja kegyet­lenkedéseit a megszállt arab területeken, falva­kat, városnegyedeket tesz a földdel egyenlővé, Kixon fél a „szépárbajlói”? Nixon köztársasági párti elnökjelölt elutasította Humphrey alelnöknek azt az indítványát, hogy tartsanak nyilvános vitát. Humphrey Nixon döntésé- ről éppen akkor értesült amikor a San Francisco-i te­levízióban mondott beszédet. A döntést nyomban kommen­tálva bírálta Nixont, hogy mit sem törődik az amerikai szavazóikkal. Burkoltan gyá­vának is minősítette Nixont, mert nem mer vele szópár­bajra kiállni. Már pedig ha Nixon elnök lenne, hogyan lehetne elvárni tőle, hogy más országok vezetőivel, a világ vezetőivel tárgyalni tudjon — kérdezte a demok­rata párti elnökjelölt Humphrey még egy kortes­fogással élt panaszkodott, hogy nincs elég pénze a sa­ját kampányának televíziós népszer ' ütésére és így saj­nálatos módon az elnökség esetleg annak az embernek jut, akinek a legnagyobb bankszámlája van. ANGOL DIPLOMATÁK ve­zették 1938. szeptember 30- ának reggelén a Csehszlovák Köztársaság diplomatáit a müncheni Königsplatzra, a Hitler által emelt „Führer­bau” épületébe. A csehszlo­vák megbízottak akkor már több mint 12 órája vártak Gestapo-őrizet alatt a mün­cheni Regina Hotel halijában. Amikor a kora reggeli órák­ban felmentek a Führerbau lépcsőin — éppen félórás volt a Hitler, Mussolini, Cham­berlain és Daladier által alá­irt müncheni egyezmény. A müncheni diktátum ter­mészetesen „nem hullott az égből". Logikus következmé­nye volt a nyugati nagyha­talmak, elsősorban Nagy- Britannia vezető körei poli­tikájának. Ez az irányvonal mindent elkövetett, hogy a hitleri Németország agresz- szív erejét a fő ellenség, a Szovjetunió felé irányítsa. Ennek az elgondolásnak a hordozói nemcsak politikai engedményekre, hanem a münchenihez hasonló gyalá­zatos árulásra is hajlandók voltak Európában és különö­sen a náci birodalom keleti határain. A müncheni döntés betűje szerint „csupán” el­szakították a csehszlovák ál­lamtól és a Német Biroda­lomhoz csatolták Csehszlová­kia úgynevezett „szudétané- met” területeit. E súlyos dön­tésnél is kárhozatosabb volt azonban a müncheni diktá­tum mélyebb politikai értel­me. Nem kevesebbet jelen­tett. mint azt, hogy Nagy- Britannia és Franciaország ÍMS. szeptember 29 „ vasárnap elűzi az arab lakosságot ott­honából, izraeli militarizált mezőgazdasági településeket létesít a megszállt területe­ken és bekebelezte Jeruzsá­lem arab városrészét. Az EAK fődelegátusa hangsú­lyozta, hogy Izrael nem csu­pán a Biztonsági Tanács ha­tározatait hagyja figyelmen kívül, hanem az 1949. évi genfi megállapodásokat és az emberi jogok nyilatkoza­a Bundeswehr, „Fekete Oroszlán” fedőnevű hadgya­korlata, s máris újaibb, a kö­zeljövőben megtartandó gya­korlatokról érkeznek jelenté­sek. Az NSZK hadügyminiszté­riuma bejlentette, hogy a nordhomi gyakorlótéren a nyugatnémet légierő „Sebes villám” fedőnévvel nagysza­bású gyakorlatot tart szep­tember 30-án. Ennek prog­ramjában ejtőernyős egysé­gek bevetése, bombázások és a légierő fedélzeti fegyverei­nek földi célpontok elleni al­kalmazása szerepel. A hadgyakorlatot megte­kinti Lübke elnök, Schröder és a Bundeswehr főfeiügyelő­Egri Dózsa—Bp. Honvéd 5:5 (1:1, 1:1, 1:1, 2:2) Eger, vízilabda Olimpiai Ku­pa-mérkőzés, V.: Kántor. EGER: Denk — Ringelhann dr., Gál — Katona — Bolya, Halmos dr., Kovács. Csere: Rüll, Lutter. Edző: Baranyai György. BF. HONVÉD: Kovács — Vedlik dr., Görgényi — Papp — Martinovics, Tóth, Győré. Csere: Becsei, Dominák. Ed­ző: Brandy Jenő. Változatos, érdekes küzdel­met vívott egymással a két, München szabad kezet biztosít a náci Németországnak az európai status quo szétrombolására, s ezzel elkerülhetetlenné teszi magát a második világhábo­rút! Az események ezt teljes mértékben igazolták: Mün­chen utat nyitott a hitleri ka­landorpolitika számára: a Führerbauban aláírt okmány végső soron 50 millió ember életébe került. A MÜNCHENI EGYEZ­MÉNYNEK ez a mélyebb ér­telme — tehát az, hogy a né­met hódító politikának sza­bad kezet biztosít Európában — indokolja azt a heves poli­tikai küzdelmet, amely a harmincadik évfordulón, napjankban is zajlik az egyezmény körül. A csehszlovák álláspont természetesen az volt és ma is az, hogy a müncheni dik­tátum kezdettől fogva tör­vénytelen és érvéns’telen, mert azt a hitleri birodalom kényszerítette Csehszlovákiá­ra. A diktátumot a csehszlo­vák parlament sohasem rati­fikálta. Márpedig az 1920-as csehszlovák alkotmány ki­mondja, hogy a kormány nem engedhet át területeket idegen hatalomnak, ha a meg­állapodást a nemzetgyűlés nem hagyja jóvá. Ezen a jogi érvelésen kí­vül is minden józanul gon­dolkodó politikai irányzat számára világos, hogy erköl­csi-politikai értelemben a müncheni diktátum éppen olyan törvénytelen, mint a hitleri birodalom többi hó­dításai. Végül, de nem utol­sósorban: erről tanúskodnak a tények is. Hiszen a második világháború után a fflfctes tának rendelkezéseit is meg­sérti. Tekoah, izraeli ENSZ-nagy­követ kijelentette: Izrael nem ellenzi, hogy SNSZ- vizsgálatot indítsanak a meg­szállt területeken élő arab lakosság helyzetének tanul­mányozására, de azt követel­te, hogy hasonló módon vizs­gálják ki az arab országok­ban élő zsidók helyzetét is. je. Maiziere tábornok is. Ugyancsak szeptember 30-án a Nyugat-Nérnetország terü­letén állomásozó angol csapa­tok is gyakorlatot rendeznek „Vaskéz” elnevezéssel, amelyben 4500 katona, 100 tank és 650 gépkocsi vesz részt. Végül október elején a NATO-tagóllamok légiereje egyesített hadgyakorlatokat fog tartani. Mivel ez a felélénkült mi­litarista tevékenység a szoci­alista országok határainak közelében zajlik le, nyilván­való, hogy Bonn továbbra is az európai feszültség növelé­sére és a háborús hisztéria keltésére törekszik. egyforma képességű csapat. Mindkét részről sok helyzet maradt kihasználatlanul. A döntetlen hűen fejezi ki az erőviszonyokat. G.: Kovács 2, Ringelhann dr. 2, (egyet 4 méteresből) Katona, illetve Tóth. 4 (kettőt 4 méteresből), Görgényi. Az egri csapatban Katona, Ringelhann dr. és Bolya nyújtott jó teljesítményt. Az Egri Dóz§a ma déli tizenkét órai kezdettel Egerben az Újpesti Dózsa együttesét lát­ja vendégül Olimpia Kupa keretében. — 30 éve hatalmak a gyakorlatban ép­pen úgy megsemmisítették a müncheni diktátum „eredmé­nyeit”, mint ahogy megtet­ték ezt a többi hitleri hódítás esetében. Mégsem tagadható, hogy a tőkés nagyhatalmak nem mindegyike tanúsít ma sem nemzetközi jogilag egyértel­mű magatartást München vi­szonylatában. Az aláíró ha­talmak közül kettő, Francia- ország és Olaszország nyilvá­nította — De Gaulle szavai­val élve — „kezdettől fogva semmisnek és érvénytelen­nek” a diktátumot. Anglia már kétértelműbb magatar­tást foglalt el. Eden, akkori külügyminiszter 1942-ben hi­vatalosan felmondta ugyan a müncheni egyezményt —, de csak azzal az indokolással, hogy 1939 márciusában Hitler egész Csehország megszállá­sával és a cseh—morva pro­tektorátus létrehozásával „megsértette azt”. Nem nyil­vánította nemzetközi jogilag semmisnek és érvénytelen­nek a müncheni egyezményt hivatalosan az Egyesült Ál­lamok kormánya sem. amely­nek pedig harminc esztendő­vel ezelőtt nem volt közvet­len része a diktátum létreho­zásában. ENNEK A SAJÁTOS habo­zásnak az okát abban a kü­lönleges szeredben találhat­juk, amelyet Nyugat-Német- ország az amerikai és álta­lában a N ATO-stratégiában betölt. Miután Nyugat-Né- metország a legfontosabb szovjetellenes agresszív bázis szerepét játssza, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia óvakodik attól, hogy gyen­gítse azokat t nyugatnémet Az első világháború kitöré­se készületlenül találta a ma­gyar munkásságot. A Ma­gyarországi Szociáldemokrata Pártnak kétségtelen érdemei voltak a magyar munkás- mozgalomban. A szociálde­mokrata párt működésének két és fél évtizede alatt jelen- tőg eredményeket ért el a munkásság osztállyá szervezé­se terén. A XX. század ele­jén kialakultak az egyes szakmák országos szerveze­tei, amelyek jelentős bérhar­cokat folytattak a munkálta­tókkal szemben. A XX. szá­zad első évtizedében ugyan­csak a szociáldemokrata párt nevéhez fűződik a marxista irodalom megteremtése is. A szociáldemokrata párt azon­ban nem volt forradalmi párt. A párt által hirdetett és vezetett mozgalom kimerült apróbb bérharcok többé-ke­vésbé eredményes megvívá­sában, politikai téren pedig a legfontosabb célt a párt veze­tői az általános választójog kivívásában látták. Az első világháborúig ezen a téren nem sok eredrr ' nyt értek el a magyar szociálde­mokrata vezetők. Reményeik­ben csalódtak, a mozgalom­ban pedig kissé csalódott ma­ga a munkásság. Az első vi­lágháború előtti években vol­tak olyan időszakok, amikor a szociáldemokrata párt élé­re állhatott volna a forradal­mi mozgalomnak, mindezt azonban nem tette meg, sőt arra törekedett, hogy a mun­kásság spontán forradalmi mozgalmát is békés mederbe terelje. Ez a felfogás egyéb­ként általában jellemző volt az európai szociáldemokrata pártok vezetőire. A világháború kitörése után a szociáldemokrata párt vezetői félredobták a nemzet­köziség zászlaját és felcsap­tak lelkes honmentőknek. Nacionalizmusuk vetekedett az uralkodó osztályok nacio­nalizmusával. A Népszava, a szociáldemokrata párt hiva­belpolitikai erőket, amelyek egy ilyen agresszív politika fő támaszai! Márpedig éppen ezek az erők évek óta harcol­nak a müncheni egyezmény érvényességének elismeré­séért. Sőt — még a csehszlo­vák területekre fenntartott „igényüket” sem adták fel. A hajdani szudétanémet nácik legfőbb szószólója, See- bohm, a bonni kormány volt közlekedésügyi minisztere nyíltan kijelentette, hogy az egyezmény érvényben van, s a gyámsága alatt működő „szudétanémet munkacso­port” a müncheni egyezmény során Csehszlovákiától elsza­kított területeket ma is „a német birodalom csehszlovák megszállás alatt álló részei­nek” nevezi. Adenauer és Er­hard hivatali működésük egész ideje alatt megtagad­ták, hogy semmisnek nyilvá­nítsák a müncheni egyez­ményt. Kiesinger kancellár 1966 decemberében az úgyne­vezett „új keleti politika” meghirdetése során is csak addig ment el. hogy a diktá­tum „többé nem érvényes”. A müncheni diktátum feltétel nélküli semmissé nyilvánítá­sára és megtagadására ő sem volt hajlandó. HAFMINC ESZTENDŐVEL a szégyenteljes müncheni paktum: huszonhárom esz­tendővel a második világhá­ború befejezése után a mün­cheni területrablással folyta­tott zsarolás még ma is az imperialista politika fegyver­tárához tartozik és szerves része a Bonn politikáját be­folyásoló legsötétebb erők politikai programiának! Egy­ről azonban megfeledkeznek, az eurónai erőviszonyok meg­változtak és a müncheni álom kergetőinek ma nincs reális lehetőségük céljaik elérésére. „ «. Kübéttr-siíV tose • • M. D. rú előtt cenzúráztak és több­ször betiltottak — a háború első éveiben naponta több ki­adásban is megjelent és el­juttatták a fronton lévő kato­nákhoz is. A Népszava hő­siességre, helytállásra buzdí­totta a katonákat, úgy tüntet­ve fel az imperialista hábo­rút, mintha az a munkások és parasztok érdekeit is szolgál­ta volna. A tényleges valóság azon­ban csakhamar megcáfolta a szociáldemokrata vezetők el­képzeléseit. A munkások és parasztok tömeges fegyverbe állítása, a hadiüzemi rend­szer kiépítése, az élelmiszer­jegyre kiszolgáltatott szűkős fejadagok, a nyomor és nincstelenség érzékletesen megmutatták, hogy mennyire szolgálja a háború a munká­sok érdekeit. Mindezzel a nyomorral pedig szemben állt a hadiszállítók, hadimilliomo­sok szűk kasztja, amely a há­ború minden hasznát élvezte. 1915—1916-ban a szervezett munkásság számának a csök­kenése is megmutatta, hogy a munkásság szemben áll a szociáldemokrata párt hábo­rút támogató politikájával. Ilyen körülmények között a hivatalos pártvezetés kényte­len volt némileg változtatni állásfoglalásán. A hivatalos szociáldemokrata állásfogla­lás megváltozásához azonban hozzájárult az is, hogy Ferenc József 1916 novemberében meghalt, s az utána uralomra lépő IV. Károly, látva a mo­narchia súlyos helyzetét, bé­késebb húrokat pengetett. A magyar szociáldemokra­ta vezetők érezve, hogy a mo­narchia nem kerülhet ki győztesen a háborúból, most már nemzetközi összekötteté­seiket is arra akarták fel­használni, hogy minél előbb létrejöjjön a béke, a tényle­gesen kialakult hadihelyzet, legrosszabb esetben a háború előtti határok alapján. Még ekkor is a monarchia és a soknemzetiségű Magyaror­szág megmentésén fáradoz­tak, nem arra törekedtek, hogy a bűnökkel terhes tár­sadalmi rendet szétrobbant­sák. Az 1917-es februári forra­dalom további balratolódást eredményezett a magyar szo­ciáldemokrata párt politiká­jában is. Már a polgári de­mokratikus forradalom meg­mozgatta a magyar közvéle­ményt, s a gúzsba kötött ma­gyar munkásság mozgolódni kezdett. Az orosz forradalom magyarországi kisugárzása szinte dátumszerűen nyomon követhető. 1917 tavaszán a szakszervezeti tagok száma ugrásszerűen emelkedett. Egy év alatt a vasmunkás szak- szervezet taglétszáma 20 000 főről 80 000 főre nőtt. A mun­kásság tömegesen követelte május elseje megünneplését, s 1914 óta először, százezrek ünnepeltek munkaszünettel és tüntetéssel ezen a napén. A magyar szociáldemokra­ta vezetők a februári forra­dalom győzelme után kiáll­tak a polgári demokratikus forradalom mellett és azt hangoztatták, hogy Oroszor­szágban nem fejlődhet to­vább a forradalom, mert a hatalomnak a burzsoázia ke­zébe kell kerülni. A bolsevi­kekről a Népszava ügy írt, mint az oroszországi munkás és parasztmozgalmak anar­chista irányzatáról, amely szétszórja az ország produk­tív erőit. November 7-ig min­den megnyilvánulásukban szemben álltak a bolsevikok mozgalmával. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelme után egy csapásra megváltozott a Népszava és a pártvezetőség álláspontja, a leglelkesebben üdvözölték az új orosz forra­dalmat, s a Népszava is úgy írt róla, mintha mindig en­nek a győzelmét óhajtotta volna. „A márciusi orosz for­radalom most az októberi na­pokkal érett meg teljesen — írta a Népszava 1917. novem­ber 9-i száma. — A most in­duló új forradalom tisztára proletárforradalom és így el­mondhatjuk, hogy az orosz revolució ma a r>é tervári munkások és katonák győ­zelmével és kormányra jutá­sával eljutott kifejlődésének csúcsáig”. „Minden remé­nyünk a munkások, parasz­tok és katonák szovjetjeinek győzelméhez fűződik.” Vajon miért változott meg a szociáldemokrata vezetők álláspontja ilyen gyorsan? Valóban belátták a bolsevi­kok igazát, belátták, hogy a proletárforradalmat meg le­het és meg kell valósítani, szakítottak eddigi opportunis­ta múltjukkal? A szociálde­mokrata párt további műkö­dése azt mutatja: nem. Azt azonban világosan látták, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom hihetet­len lelkesedést váltott ki a magyar munkásságból. Ter­mészetesen nem kell azt gon­dolnunk, hogy az októberi forradalom hatására a mun­kások széles tömegei egyik napról a másikra kommunis­ták, vagy szocialisták lettek. Elég azonban, ha csupán a békedekrétumra gondolunk, hogy elképzeljük, milyen ha­tást válthatott ki a szovjet kormány első tette, egy olyan ország dolgozó népénél, amely már a negyedik hábo­rús évét taposta. A béke gondolata körüllengte égési Magyarországot, s nem csu­pán a munkásság és paraszt­ság fogadta pozitívan, hanem a radikálizálódó kispolgárság is reménnyel fordult Orosz­ország felé. Az októberi forradalmat követő napokon Pesten és vidéken napirenden voltak munkásgyűlések az üzemek­ben. Ezeken a munkások kö­vetelték a szovjet békedek­rétum elfogadását és a béke­tárgyalások azonnali meg­kezdését a szovjet kormány­nyal. Rendőrségi jelentések megállapítása szerint a mun­kásság nagy része már ezen is túlhaladt és egyre határo­zottabb formában adott han­got ama véleményének, hogy az orosz proletariátus forra­dalmi harcát példamutatás­nak tekinti a maga számára* A budapesti és Pest környé­ki munkások nyomására a szociáldemokrata vezetőség november 16-ra kénytelen volt népgyűlést összehívni az Iparcsamokban. A gyűlésen összejött hatalmas néptömeg állandó közbekiál­tásokkal zavarta a hivatalos szociáldemokrata szónokot: „Kövessük az orosz munká­sokat!”, „Kövessük orosz testvéreink példáját.” A gyű­lés résztvevői hogy kifejez­zék szolidaritásukat az orosz munkássággal, a következő határozati iavaslatot fogad­ták el: „Budapestnek és kör­nyékének munkásai, velük együtt Budapest egész népe, testvéri üdözletét küldi az orosz forradalmároknak, akik bátor szívvel, erős el­mével és kemény kézzel ve­zetik ki az emberiséget a há­ború poklából. Mindannyian, akik itt összegyűltünk és az egész dolgozó Magyarország el vagyunk határozva arra, hogy az orosz forradalmáro­kat a béke megszerzésére irányuló hősi harcukban tá­mogatni fogjuk és hogy min­den erőnkkel küzdeni fo­gunk azért is. hogy egyik osz­tálynak a másik által való kizsákmányoltatása és egyik nemzetnek a másik ál­tal való elnyomatása a mi országunkban is megszűnjék.” Amint a határozat utolsó szavaiból kitűnik, a magyar munkásság már itt túllépte a békéért folyó harc által megszabott kereteket. Az 1918 januárjában lejátszódott általános politikai sztrájk, a február eleién kitört catta- rói matrózfelkelés, a pécsi pótzászlóali májusi zendülé­se, az 1918 júniusában a MÁV Gépgyárból kiindult ál­talánsa sztrájk, mind egy- egy lépést jelentettek a for­radalom felé. A magyar mun­kásság megkésve, forradalmi elmélettel nem eléggé felvér­tezve, gyenge tapasztalatok­kal készült arra, hogy meg­vívja harcát a kizsákmány o* lókkal M „tfaslsez” és „Siebes uilläm” A napokban fejeződött be take lapja — melyet a hábo­n^nznmnms

Next

/
Oldalképek
Tartalom