Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
A jubileumi munkaver Menyről Jelentjüki Újabb vállalások, selejtcsökkentés, anyagtakarékosság, gazdaságosabb munkavégzés Töretlenül, szüntelenül... ötven évvel ezelőtt ajakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A kettős jubileumot munkával kívánják megünnepelni megyénk üzemei, vállalatai. A jubileum tiszteletére kibontakozott munka versenybe bekapcsolódott szocialista, ifjúsági brigádok munkájukkal, a vállalt kötelezettségek teljesítésével jelentősen javítják a termelés eredményeit, növelik a gazdálkodás hatékonyságát és segítik az új gazdasági mechanizmus érvényesülését. Ahogyan közeledik az év vége, az ígéretek teljesítésének határideje, úgy fokozódik a verseny is. A brigádok egymást segítve, lelkesítve mindent elkövetnek. hogy maradéktalanul eleget tegyenek a jubileum tiszteletére tett felajánlásaiknak ... Huszonöt ifjúsági brigád versenye a petőfibányai gépüzemben Négyszázötven petőfibányai fiatal — huszonöt ifjúsági brigádban — kapcsolódott be a versenybe. A jubileumi felajánlások — százezer forint értékű anyagmegtakarítás, 1200 társadalmi munkaóra, öt újítás — teljesítése a finishez érkezett, még néhány nap és maradéktalanul eleget tettek éves vállalásaiknak. Az eddig végzett munkája alapján különös figyelmet, elismerést érdemel a Kulcsár Sándor ifjúsági brigád: túl- ‘'■teljesítette az anyagtakaréTanulságos és meghökkentő térképet lehetne készíteni arról, hogy üzemeinkben egy-egy műszakban mennyi párt- és társadalmi vezető dolgozik. A délelőttös műszak térképén minden bizonnyal el sem fémének a jelek, amelyek azt mutatnák, hogy mennyi párttitkár, KISZ-vezetö, nő- tanácsi aktíva, szakszervezeti bizalmi található az üzemben, míg a délutános, vagy éjszakai műszak térképén imitt-amott lehetne fellelni ezekből az emberekből. Mondják; ez azért van, mert a párt. és társadalmi vezetők nagy része olyan munkakörben dolgozik, amelyet leginkább nappal lehet elvégezni. Azonkívül problémát okoz egy-egy értekezlet összehívása, ha a politikai vezetők nem mind az első műszakban dolgoznak. Talán ezért kapott lábra az a sürgetés, törekvés, amelyet az utóbbi időben lehetett tapasztalni az üzemekben, hogy azokat a párttitkárokat, KISZ-vezetőket, és társadalmi aktivistákat, akik eddig váltóműszakba jártak, most a délelőttös műszakra helyezzék. Való igaz; ha sikerül ezt a törekvést megvalósítani, sokkal könnyebb lesz egy-egy titkári értekezlet, vagy szakszervezeti összejövetel megszervezése és az üzem vezetői is gyorsabban „előkaphatják” bárkosságra tett vállalásait, javította a munka minőségét, egyetlen kifogás, rossz szó sem érte a brigádot. Már évek óta a legjobb brigádként emelegetik, nem véletlen, hogy eddig kilencen nyerték el a szocialista brigád címet. Javítják a minőséget, tartják a határidőket Yisonta építői Az elsők között kapcsolódtak be a jubileumi versenybe az ÉVM 22-es számú Állami Építőipari Vállalat Visen tai kirendeltségének dolgozói. Vállalásaik középpontjában a minőség javítása, a határidő tartása, illetve lerövidítése áll. Az ígéreteket tettek követték: a Molnár ácsbrigád határidő előtt készítette el a főépület zsaluzását, a Tóth vasbetonszerelő brigád is tartja a határidőket. A brigád benevezett a KISZ által hirdetett védnök- ségi versenybe is és a harmadik helyen végzett. A Ja- kubec állványozóbrigád pedig a keresztáramú vízhűtőrendszer építésén teljesítette ígéretét, lerövidítette a határidőket és kifogástalanul végzi munkáját. A főépítésvezetőség rendszeresen értékeli a verseny eredményeit, dicséri, jutalmazza a legjobb brigádokat. A kitűnő kollektíva nagyon szép eredményeket mondhat magáénak. Forinttal mérve milyen ügyben a műhelyek, üzemek párttitkárait. KISZ- vezetőit, nőtanács-elnökeit. De számolnak-e azzal, hogy a politikai nevelés még nagyobb kárt szenved, ha a délutános és éjszakás műszakokból — ahol eddig is aránytalanul kevés pártéi társadalmi vezető dolgozott —, még a meglévőket is átirányítják délelőttös munkára? Kik válaszolnak a munkások, műszakiak kérdéseire a munkásvonatokon, autóbuszokon, a munka szüneteiben, az öltözőkben, vagy a családhoz hazatérőben, ha a kommunisták, társadalmi vezetők még jobban hiányoznak közülük? Kár lenne, ha ezeket az embereket még jobban magukra hagynánk politikai, szakmai gondjaikkal, kérdéseikkel, ha szinte lemondanánk nevelésükről, ha kiengednénk kezünkből a politikai munkát a délután ké tárai dudaszóval. Lehet, hogy továbbra is nehézséget okoz majd a délutános és éjszakás műszakokban dolgozó párt- és KISZ-titkárok, vezetőségi tagok, társadalmi munkások beosztása miatt egy-egy értekezlet megszervezése. De még nagyobb kár származna abból, ha ilyen indokok miatt tovább növekedne a politikai nevelés fehér foltja a délutános és éjszakai műszakban dolgozóknál. milliókról van szó, hiszen az ország egyik legnagyobb beruházásán dolgoznak, versenyeznek — és majd ünnepelnek ... Mátravidéki Fémmüvek: közel a kétmillióhoz Az első félévben a tervezett 46 helyett 60 millió forint értékű árut termelt exportra a gyár. Csökkent a táppénzes napok száma, javult a munkafegyelem és lényegesen kevesebb baleset volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. A szép eredmények eléréséhez jelentősen hozzájárultak a gyár szocialista, munka-, ifjúsági brigádjai, a munkaverseny, amely a kettős évforduló tiszteletére bontakozott ki a gyárban. A versenyről mindennél többet mond, hogy az első félévben nem kevesebb, mint másfél millió forint megtakarításai zárult, ezekben a napokban pedig már igencsak közel áll a teljesített jubileumi felajánlás értéke a kétmillió forinthoz. Több brigád ért él kiemelkedő eredményt: az „Nguen Van Troi’’ szocialista címért küzdő brigád 0,27 %-kal csökkentette a selejtet, a Zrínyi Ilona brigád kilencezer dobozt gyártott társadalmi munkában. A Petőfi szocialista brigád használt anyag felújításából 60 ezer forintot, a Vosztok szocialista brigád a villamos energiából százezer kWórát takarított meg. Határidő előtt fejezte be a gépjavítást a Béke és a Május 1 szocialista brigád, és több mint 600 tonna szenet megtakarítottak. A brigádok a szép eredmények elérése ellenére sem elégedettek munkájukkal. A tervezett selejtcsökkentések nem tudtak maradétotalanu} eleget tenni, ezért újabb vállalásokat tettek és elhatározták: az év végére mindenképpen a minimumra csökkentik a selejtet. Minek az igazságot felcicomázni? Szép az igazság. Az égboltra nem kell lampionokat akasztani, sem lámpaernyőt a Napra Akinek nincs igaza, nőm tud jóízűen mosolyogni. Ám ha az igazság derűs, minek akarnátok kiruzsozni az ajkát? Elég pár évtizednyi idő egy ember ismeretéhez? Csak töredékekhez elég. „Töredékeiben” is teljes az ember: Mihályi Pál... Magas, széles vállú, kemény vonású, barátságos tekintetű ember. Egyenes tartású. Katonás. Az előtte lévő embernek mindig a szemébe néz. Gyorsan ítél. Azt mondja, amit gondol. Nincsenek pózoló, üres, felesleges mozdulatai. Egészében természetes. Szigorú és barátságos, nem alkuvó és megértő, kérlelhetetlen, ami meggyőződését illeti, és az őszinteséget legtöbbre tartjta. Az mondja: — Volt szemem, hogy lássam, bőröm, hogy erezzem: mi a jó és mi a rossz a világban... Hároméves, amikor az édesapját agyonlövik. Sorsa félárván nehezebb, küszkö- dőbb társaiénál, de útjának kezdete ugyanaz. Bekölcéről, a ids hegyi faluból, ha jól kilép az ember, fél óra alatt átjut Borsodnádasdra. Tizenhárom éves, amikor nekivág az erdei útnak, s fél óra múltán már tizennégy. Egy évvel öregítik, így munkát kaphat a lemezgyárban. „Karrierjének” fokozatai: kazántisztító, kemencesegéd, csapkenő, felfogó, duplázó. Józan ösztöne, s a tapasztalt idős munkásak okos szavai segítik a politikai útkeresésben. Másodiknak neki van rádiója a faluban. Éjszakánként Moszkvát hallgatja, s ez már akkor, 1938-ban sem veszélytelen. Barátait agitálja, ne lépjenek be a nyilaskeresztes pártba. (Ketten az ő lakásán dobják tűzbe tagkönyvüket, amikor Hitler orvul a Szovjetunióra támad: „Tévedtünk, Pali, neked lett igazad...”) A gyárban nem veszik jó néven, hogy politizál. A nemzetiszocialista maszlag sokakat mérgez. Nem titkolja véleményét: „a németek Moszkvát sose érik el!” Leköpdösik, kommunis- tázzák. 1942: katonai behívót kap. 1943-ban „megbízhatatlan”- nak nyilvánítják és leszerelik. Közben fél lépésnyire kö- zelítgeti a halált. Vitéz Bárdosa Béla alezredes pisztolyt emel a mellére. Kalandos körülmények között, szerencsés véletlenek segítik, hogy mégis ép bőrrel megússza a vakmerősége teremtette veszélyeket. Kijev közelében járnak, amikor a Szovjetunióval szövetséges nyugati hatalmak is komolyabb lépésekre szánják magukat, az amerikai csapatok partra szállnak az Appe- nin-félszigeten. Akkori parancsnoka, egy nyilas főhadnagy tőle is megkérdezi: no, politikus, most mi lesz. ö kártyás nyelven válaszol: Jelentem alássan... fuccs, huszonkettő. ..” A leszerelés után újra duplázik a lemezgyári hengerműben. A csendőrök minden lépését figyelik, minden ténykedéséről tudnak. Ám a csendőrök között is talál segítőre. egy Juhász nevezetű megígéri: bármi készül ellene, értesíti. „Ha három kopogást hall az ajtón, azt jelenti, pucoljon az ablakon át.” 1944-ben fegyveresek kísérik Egerbe, de tovább már nem tudják vinni, nincs szállítási lehetőség. Újra szabad, ám nem sokáig, mert katonai behívót kap ismét. A behívót összetépi. S akárcsak ő, mások sem akarják vásárra vinni bőrüket az utolsó pillanatokban. A baksai tanyarészen bunkerban húzzák meg magukat. ömaga visszamerészkedik a faluba, s közvetlen barátaival egy éjszaka ás barlangot a disznóól, a raj- csur gerendái alatt. Sikerül megakadályoznia a leventék elhurcolását, nekik is menedéket ad a baksai bunker. Azokat a leventéket, akik Egerbe jöttek, éjszaka lovas szekérrel lopja ki a városból, úttalan útaikon, szántóföldeken át. Egy „kalandja” akad még a csendőrökkel, akik a behívóparancs megtagadása miatt próbálják elhurcolni. Próbálják, de valójában megkísérelni sem merik. Csak később tudja meg: sejtették, hogy a zsebében lévő keze revolver ravaszára tapad. A visszavonuló nácik már cseppet sem félősek. Tizenkét lövedéket küldenek utána, amikor felfedezik mozgó alakját a baksai akácos szélén. Az a 12 lövés a háború végét jelentette azon a tájon, s a békés, nyugalmas élet kezdetét mindazoknak, akik régóta erre vártak. 1945. újév napján Bekölcén megalakították a kommunista pártot. Pártelnökké Mihályi Pált választották. Háromhónapos pártiskola után körzeti titkár Pétervásárán, pártvezető az egri járásban, majd visszatér Borsodnádasdra. Itt szakszervezeti szervező titkár, párttitkár, művezető, főművezető és üzemvezető. Egy évig műszaki ismereteket tanul, de elvégzi a tiszti akadémiát is, ahol hadnagyi rangot szerez. 1952-ben kinevezik személyzeti osztályvezetőnek. Az ellenforradalmi zűrzavarban is posztján marad, eléri, hogy a meghirdetett sztrájk ellenére a dolgozók nagy többsége felveszi a munkát. Fegyveresek törnek rá irodájában, ők vezetik ki a gyárkapun. Így emlékezik: — .. .Nem felejtem, azok a pártonkívüli munkások jöttek utánam, akik korábban a kuláklistán szerepelték, ők mondták nekem, a „nem dédelgetettek”: ne félj, Pali, nü veled vagyunk, nem engedünk bántani. Ez a pünkösdi királyság pedig nem tart sokáig. .. Mihályi Pálnak a sokakat megtévesztő, vérzivataros októberi napokban is helyén volt az esze és a szive. Nem bujt, nem húzódott félre. Fegyvert fogott a munkásparaszt hatalom védelmében, s jöttek nyomában a kis hegyi faluból mind az egyidős társak, barátok, akiknek éppúgy helyén volt az eszük és szívük, rintt neki; akik éppúgy renc'": akartak és békességet, mint ő. Kérlelhetetlenek voltak meggyőződésükben marxista-leninista elvükben, nem töprengtek és nyavalyogtak, amikor keménynek és erősnek kellett lenniük — mindnyájunkért. 1957. március 15-én megszületett a munkásőrség. Az egri városi-járási parancsnok posztján kezdettől mai napig Mihályi Pál állott. Most ötvenöt éves. Éveinek száma nyugdíjértók. Becsülettel és tisztességgel szolgált. Töretlenül, szüntelenül. ötvenöt évnyi élete az elvhűség hús és vér valósága. Az elvhűségé. Töretlenül, szüntelenül. Tiszta tisztelettel köszöntsék e sorok. Pataky Dezső Mmm3 1968. szeptember 29., vasárnap K. E. A Heves megyei Tanácsi Építőipari és Épületszerelő Vállalat 1968. IV. n. évben aszfaltburkolási munkát vállal Megkeresésre árajánlatot ad. Telefen: 16-62. .................................... ... -------------------------------------------Po litika*.. csak délelőtt? A hogy becsöngetek, szorongó érzések fognak el. Csoszogó öreg embert várok, olyat, aki örül annak, ha nagy ritkán jóízűen megebédel, ha sikerül ébredés nélkül átaludni az éjszakát. Nyílik a kapu és előttem áll Jóska bácsi. Megölel, meg is döngeti a hátamat és régi, jóízű mosollyal tessékel befelé. — Végre-valahára. Már azt hittem, el is felejtetted öreg bátyádat... Bort, vagy pálinkát iszol? Kitűnő papramorgóm van. Beszélgetünk. — Most jönnek a panaszok — villan át agyamon a cinikus gondolat. — Akarsz látni szép, színes fotókat? Ezeket a diákat már mint nyugdíjas csináltam ... Alig jut időm csodálkozni, amikor egy mesésen faragott kazetta kerül elém. — Ez is az én munkám. Tudod, mindig hobbym volt a faragás. Csak az idő ... Amíg Jóska bácsi poharakat keres, szétnézek a lakásban. Mindenütt, minden sarokban találok valami újat, valami meglepőt. — Négyórás állásom is van. Amíg szolgálatban voltam, annyi minden jutott eszembe, de lekötött a munka. Most szépen sorjában mindent előveszek. Néhanapján olvasásra is jut időm ... Diskurálás közben figyelem Jóska bácsit. Rágyújt. Kossuthot szív, mint mindig. Becsülettel kortyolgatja a kisüstit is. — Tudsz-e" aludni. Jóska bácsi? — Nem mindig. Ha nálunk alszik az unokám. gyakran felkelt. — Aztán az orvosokkal akad-e dolgod? Rám nézett, kicsit értetlenül. — Van egy orvos ismerősöm, ha ideje van, sakkozni szoktunk. Későre járt. amikor elbúcsúzom. Itthon előveszem bölcsmondás-gyűjteményemet és szép nyomtatott betűkkel beleírom: a munka, a szép tervek örök Ifjúvá teszik az embert... A z ember ül a kunyhója előtt és felszítja a tüzet. A lángok magasra csapnak és lassan-lassan parázslani kezd a tavalyi venyige. — Tartson velem — szól — és nyársra húzott szalonnát tesz elém. A forró zsír serceg a kenyéren, a vöröshagyma, mint a nyíló rózsa pirosodik. A kifosztott őszi határban minden csendes. A szőlőtőkék üresen ásítanak és magukba roskadva várják a telet. A gyümölcsfák meggondolatlanul szórják levélpénzüket a földre, amelyet hajnalonta már fehérre meszel a dér. — Nekem sincs már itt sok keresnivalóm — tekint rám a csősz, és harapni kezdi a szalonnát. És ezt úgy mondja, olyan szomorúan, mint amikor egy trónfosztott király búcsúzik a birodalmától, amelyhez már édeskevés a köze. — Miért van még itt? — November első napjáig fizetnek. Addig enyém a határ ... Varjúcsapat röppen a magasba, a közeli nyírjesben hangosan kiált a fácán. Egy nyúl — a szürke eminenciás — fülel a kukorica- szár-csomó mellett és még nem sejti, hogy hamarosan eljön számukra a „nem szedetem világ”. Nekik a tél a halált jelenti, de ezt csak az öreg nvulak tudják, akik bőrükben egy-két szem söréttel szerencsésen megúszták a tavalyi vadászidényt. — Nem szeretem a telet — adja a szót a csősz és becsaopantja a bicskáját. — Télen rab vagyok. Úgyszólván szét akar pattani a négy fal körülöttem. Ilyenkor csak a remény tart életben. A tavaszvárás. Néha ki sem bírom tavaszig. Csizmát húzok és szétnézek a havas világban. Kinyitom a bedrótozott kunvhóaitót itt a hegyen, aztán lesöpröm a tetejéről a havat. ; Fent magasan vadlibák húznak dél felé. Kedves, lágy hangjuk szinte megsimogatja a nagy őszi csendet.:; _____2- Ul —
