Heves Megyei Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-27 / 227. szám

Adózás a mezőgazdaságban

Gyakran beszédtéma még mindig ebédszünetben, ki- sebb-nagyobb összejöveteleken a háztáji gazdaságok, kertek, jószágok 8 a falusi lakosság egyéb jövedelmei után kivetett adó mértéke, miértje. Igaz, hogy a községi tanácsoknál rendszerint alapos felvilágosítást tudnak nyújtani, hogy az idén miért több, vagy kevesebb az adó, ám úgy látszik, sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel és hallomás alapján téves ítéleteket alkotnak a falusi lakosság adózásáról.

A félreértések tisztázása végett a megyei tanács pénzügyi osztályának segítségével néhány felvilágosítással szeretnénk szolgálni, hogy milyen elveken, arányokon nyugszik a mezőgazdasággal foglalkozók idei adója a jövedelem és a föld után. Az első és legfontosabb alapelv az volt, hogy mindenki a használatában, tlletve a tulajdonában lévő terület után adózzon. Ennek az elvnek az érvényesítése elősegítette a megfelelő kialakítást. Figyel- met fordítottak arra is, hogy a rászorulók megfelelő adó- kedvezményben részesüljenek, a jobb földet bírók, a nagyobb jövedelmet elérők pedig az átlagosnál több adót fizessenek.

Ötezerrel több háztáji gazdaság

Ez évben több mint 11 millió forint jövedelemadót fizet megyénk mezőgazdasági lakossága, amely 1 935 000 forinttal haladja meg az elmúlt évi összeget.

Miből adódik a különbözet? Elsősorban abból, hogy az adó alá eső terület nagysága 954 holddal növekedett és a háztáji gazdaságok száma ötezerrel több, mint az előző évben. Miként lehetséges ez? Ügy, hogy a termelőszövetkezeti törvény alapján a 300 négyszögöl nagyságú kert nem számít be a háztáji gazdaság

területébe s így gyakorlatilag az eddigi 1600 négyszögölről sok esetben 1900 négyszögölt; emelkedett a háztáji területe. Azonkívül a közös gazdaságok munkájában rendszeresen részt vevő családtagok részére is osztottak ki háztájit Ez a nagyarányú növekedés természetesen magával hozta a jövedelemadó emelkedését is.

Gyöngyös - kivétel

Természetesen nem min- -déffiltt egyforma ez az adó- növekedés. Gyöngyös város például kivétel ez alól, mert a korábbi években eléggé magasak voltak itt az adótételek s az Idén majdnem 200 hold- nyl területcsSkkenést is levontak az adó összegéből. Így a gyöngyösiek kevesebb jövedelemadót fizetnek az Idén, mint tavaly. Sok község adója az előző szinten maradt, míg Abasár, Márkáz és Gyön- gyössolymos községekben ez éveikben csökkent a jövedelemadó.

Sokan kérdezték, miként lehet az, hogy a megye egyik részén több mint 300 forintot, két járással odébb meg alig száz forint adót fizetnek ugyanolyan terület után? Ez is az arányosságból adódik. Megyei szinten egy hold föld után 230 forint jövedelem- adót kell fizetni, de a városokban, valamint a gyöngyösi és hatvani járásban ez az összeg magasabb. A füzesabonyi, hevesi és egri járásban viszont kevesebb, — mintegy 200 forint az egy holdra jutó jövedelemadó összege. Az egyéni gazdálkodók 275 forint adót fizetnek minden hold után, a háztáji gazdaságok egy holdra jutó adóterhe körülbelül 200 forint.

Természetesen a méltányoság, az anyagi helyzet figyelembevétele is alakítja az adók összegét 8 akiknek szociális körülmények indokolják, azok adómentességben, vagy adókedvezményben részesülnek. Ilyen címen 768 ezer forint adót engedtek el az idén, amely 85 ezer forinttal magasabb ez kedvezménynél.

A földadó

előző évi

Kétszázezernél is többen adóznak a föld után megyénkben, 7 433 000 forint került az idén az adóívekre, másfél millió forinttal több, mint az előző évben. Az emelkedés annak a következménye, hogy több mint 3200 holddal növekedett az adó alá eső terület és az illetményföldek után is kell földadót fizetni. Ezeknél az adófizetéseknél is figyelembe vették a helyi adottságokat. A gyöngyösiek 349 forint földadót fizetnek egy holdnyi terület után, az egri járás északi fekvésű, gyengébb minőségű földjei után csak 82 forintot fizetnek holdanként.

A jövedelem- és a földadónál tehát az anyagi helyzetet, a földek minőségét figyelembe véve állapították meg a forintösszeget. Ez a magyarázata az el téréseknek, amely egyes területek, valamint a tavalyi és idei adó összege között mutatkozik. S ha a kivetéseknél fordult is elő tévedés, ha néhány jogos sérelem, panasz okozott is vitát, összességében megállapítható, hogy az adókivetési alapelvek és arányok megfelelnek a mezőgazdasággal foglalkozó lakosok anyagi helyzetének, jövedelmének. K. E.

Megháromatsoroxvák a mátrai kőbányák termelését

Nyugdíjba mennek a „bunkók'

fi

Noha évekkel ezelőtt országszerte megkezdődött a nagy fizikai erőt igénylő munkahelyek felszámolása, illetve gépesítése, a recski és egerbaktai bányákban még ma is bunkókkal törik a követ Am nem sokáig, mert már elkészültek a rekonstrukciós tervek, sőt egyes üzemrészekben megkezdődtek a gépesítés munkálatai is.

A maid. esákánykffl bánya korszerűsítése 18 millió 568 ezer forintba kerül Ebből az összegből vásárolnak kotrógépet, német gyártmányú, 12-ee törőberendezést, szállítószalagot. átöntő tornyot építenek a kötélpályához és 700 ezer forintért egy minden igényt kielégítő szociális létesítmény is épül.

Az Alsó-telepen építenek egy osztálvozót és vasúti feladót kibővítik a javítóműhelyt is. A felújítás után az Alsó-telepen is a munkások rendelkezésére áll majd éter higiénikus öltöző és

mosdó. Az egerbaktai hányát teljesen gépesített üzemmé alakítják, ahol kézzel már keveset kell dolgozni. A recski Alsó-telep és az egerbaktai üzem gépesítése 32 millió forintba kerül.

A kivitelezésben részt vesz az ÉVM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat szerelőgárdája. Az elektromos berendezéseket a MEGYEVILL készíti, az egyéb feladatokat a Mátravidéki Kőbánya Vállalat szakemberei oldják meg. A csákánykői bánya korszerűsítése ez év véy.én, az Alsótelep a jövő év első félévének végére, az egerbaktai üzem pedig 1968. augusztusában készül el;

A vállalat ez évi terve 230 ezer tonna 280 dolgozójával. A felújítás után évi 680 ezer tonna kővet termelnek Rees- ken és Egerbaktán ugyan ennyi emberrel.

<P. S.)

Uj gépek a Hatvani Cukorgyárban

Jelentős munkaerő- megtakarítás A Jő termőföldet ▼isszaszőllitj&k

Vonatszerelvények, vontatók és teherautók szállítják a répát. A szántóföldekről irány: a gyár. így megy ez évek ótr». Az új és a meglepő az idén az. hogy a Hatvani Cukorgyár udvarán nem torlódnak a járművek. Nagy teherrel érkeznek és alig pár perc múlva a gépkocsi vagy vontató indulhat az újabb szállítmányért. A lepakolás- nál munkások hada nem vil- láz, legfeljebb egy-két embert látni a lerakodásnál.

Mi az oka, hogyan csinálják ezt? Kérdésünkre Vajda József, a Hatvani Cukorgyár főmérnöke elmondta, hogy az iparáé javaslatára az idén nemcsak a vagonkirakodást, hanem minden jármű leterhelését gépesítették. Nem kis szakmai büszkeséggel mutatta a szovjet gyártmányú BUM—U. 4. emelő-rakodó gépet Ennek lényege az, hogv egyetlen gombnyomásra az emelőszerkezet megbillenti az 50 mázsa súlyú pótkocsit. A répa egy csúzdába, innen a szalagrendszerre, maid egy vibrátorra jut A gép rázás közben nyomban különválasztja a répát és a földet, homokot. A répát a tárolóba, a humusszal kevert jó termőföldet a kiürített kocsira önti. Mindezt tüneményes gyorsasággal, emberi erő nélkül végzi az elmés szerkezet. A vontató, vagy tehergépkocsi visszfuvarként nyomban a szántóföldre viszi a 6—8 mázsa súlyú értékes termőföldet.

Az új megoldásnak őrül és egvaxánt hasznát látja a mezőgazdaság és a gyár. Az értékes termőföldet ingyen

A szovjet gyártmányú BUM mindent tud.

kapják vissza a gazdaságok. De jól jár a gyár is, mert eddig nagy gondot okozott a répához keveredett föld és törmelék leválasztása. Szezon végén külön fuvarral, mintegy milliós költséggel kellett az összegyűlt földet elszállítani.

Ha nem földes, hanem nagyon sáros a beérkezett répa, vagy a BUM nem győzi a lerakodást, akkor a teherautó az u.gvancsak új ELFA berendezéshez áll. A kezelő gombnyomásra és három atmoszférái vízsugárral legfeljebb öt nerc alatt üríti a

3—4 tonnás szállítmányt.

méghozzá úgy, hogy emberi kéz, villa hozzá sem ér.. A víznyomás, illetve sodrás ürít és a föld alatti csatornán a gyárba szállítja a répát

A két új berendezés mintegy hárommillió forintba került A gyár saját fejlesztési alapiából oldotta meg a beruházást. Hamar megtérül a költség, megérte. Különben is a mostani körülmények között honnan vennének annvi embert amennyi a régi módszerek szerint a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban régen kellett

F. L.

,Megkérem a lisztes molnárt

A molnárnapoktól a gabonafeldolgozó-ipari

konferenciáig

V

Megtelvén a magtárak, raktárak gabonával — szeptemberben járunk — elérkeztünk a molnámapok idejéhez. De csak a hagyomány szerinti időhöz, mert idén — s már egy-két éve — nem tartják meg a molnárnapokat; a tisztes szakma szélesebb lett, más mesterségekkel egyesült, technikusok, mérnökök, tudósok magasabb rangra —, de mondjuk így inkább: tudományosabb

rangra — emelték. A molnárnapok helyett gabonafeldolgozó-ipari konferenciát tart

3Ci mit ad. el?

Még elevenek emlékezetünkben azok az

izgalmas hónapok, amikor egyik vetélkedő a másikat érte. Ki mit tud, ki minek mestere, ki miben tudós, ki tud rosszabbul táncdalt énekelni — mindezt az egész ország végigizgulta. Hanem akárcsak a nyaralásnak vagy a görögdinnyének, a vetélkedésnek is van utószezonja. Ennek fénypontja az az országos döntő, amelynek most folyó középdöntőiről a sajtó is hírt adott és amelynek végső mozzanatáról bizonyára a tv-közvetítést sem kerülhetjük majd el. A kereskedelmi eladók szakmai-szellemi vetélkedőjéről van szó. Ennek létjogosultságához kétség nem fér: bizony olykor-olykor jelentős szellemi erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az eladó rásózzon valamit a vevőre.

Egyik fővárosi lapunk tudósítója bekukucskált egy középdöntőre. Önné‘ idézte a következő párbeszédet. A közönséget kép- MmIő zsűritag így for-.

dúlt az eladóhoz: „Ezt a cipőt alig negyedórával ezelőtt itt vettem, felhúztam, s amikor a zebrára léptem, a cipő talpa a járdán maradt“. Az eladó szemrebbenés nélkül megfelelt: „Tessék ideadni a blokkot, a cipőt kicseréljük. A tudósitó így folytatja: „A versenyző jól felelt s to- vábbjutott”.

Akárki láthatja, hogy a zsűri páratlan ravaszsággal fogalmazta meg a kérdést és nem csekély szellemi erőpróbának tette ki a versenyzőt. De 6 méltán jutott tovább, mivel rendkívül leleményességről tett bizonyságot. A zsűri részéről ez a kérdés- feltevés egy mélylélektani kísérlet volt. Ugyanis a kereskedelmi eladó életében megtörténik, hogy a vevő visszaviszi a negyedórával korábban vásárolt cipőt, külön a felsőrészt és külön a levált talpat. Az eladó ilyenkor rendszerint gépiesen közli a vevővel, hagy ,a kedves vevő kétségtelenül nem rendeltetésszerűen

használta a dpőt, ezért

vált le a talpa". A kedves vevő ahelyett, hogy

nekivágunk az útnak— De vajon meggyőződött-e a kedves vevő, hogy tiszta-e az a járda, nem éktelenkednek-e rajta hepe-hu- pdk, nem nyirkos- az

magába szállna és elhatározni, beiratkozik inasnak az első .cipészmesterhez, vitatkozni kezd és azt állítja: 6 igenis rendeltetésszerűen használta a cipőt. Az eladó ilyenkor fölényes mosollyal szokta kérdezni: „Ügy? Hadd halljuk, hogyan?" Mire a vevő: „Fogtam ezt a pár cipőt, felhúztam a lábamra és elindultam hazafelé”. Az eladó: „Ez jő! Csak úgy, híi- belebalázs módra felhúzzuk «* 8 Cipőt éS

aszfalt az esőtől, megfelelő-e a levegő pára- tartalma és így tovább. Vajon tudatosan számí- totta-e ki lépteit a kedves vevő, egyenletesen haladt-e, nem csapkodta-e a lábát az aszfalthoz, nem csoszogott-e, mint egy hebehurgya kamasz és így tovább. Na. úgye, mindez esze ágában sem volt a kedves vevőnek. Hát akkor — süsse meg a cipőjét a levált talppal együtt/”

Amint említettem, az eiaáó továbbjutott a

vetélkedőn, mert nem esett a mindennapi rutin áldozatául és magas fokú szellemi emelkedettséggel átlátott a szitán. Felismerte, hogy most nem azi vevővel van dolga, hanem egy álvevővel, egy képzett zsűritaggal, akit a fentebb leírt érveléssel nem lehetett megetetni. Ezért találékonyan ezt felelte: „Tessék ideadni a blokkot, a cipőt kicseréljük”. A zsűri pedig nagyra értékelte, hogy az eladó nem dőlt be és nem sablonos választ adott. A zsűri nyomban látta, hogy kiváló eladóval áll szemközt, aki érti a csíziót. Mert, ha ez az eladó egy ilyen visszafojtott izgalomtól terhes pillanatban fel tudta ismerni, hogy azt a levált talpú cipőt egy vevőnek álcázott szakértő tartja az orra alá, akkor az igazi vevőt is bármikor képes felismerni és neki már nem azt fogja felelni, amit a zsűrinek, hanem amit a vevőnek kell ilyenkor felelni.

A találékony eladó vitathatatlanul megérdemli jutalmát: egy pár olyan cipőt, amelynek még ködös időben sem válik le a talpa.

B. J.

majd a nagy múltú ipar 18 ezer dolgozójának küldötte, szaktudósa. A konferencia mégiscsak a molnárok ösz- szejövetele lesz.

Mennyi és milyen búzát őrölnek az idén a molnárok? Eddig már 180 ezer vagon kenyérgabona van a raktárakban. Csak tavaly volt hasonlóan sok a felvásárlás — ez a mennyiség fedezi az ország kenyérgabona-szükségletét, sőt lehetőséget ad a tartalék képzésére is.

2.

Ha nem is olyan hangulatos neve van a gabonaf eldől- gozó-ipari konferenciának, mint a réginek, a molnárnapoknak, de jóval jelentősebb a tanácskozás, hiszen malomiparunk óriási fejlődésen ment át. Űj gépek, új eljárások jelentkeztek, megalakult a Malomgépfejlesztési és Malomtervező Intézet is.

A malmok azonban őrlik a búzát és a molnárok — a molnárnap küszöbén — készülődnek az őszi molnárbálokra. A hagyományt őrzik.

Az egyik legrégibb malomban (nem őrölnek most ott, irodahelyiségek vannak benne, majdan a SZÖVOSZ veszi át), a Gizella-malom- ban az öreg molnár, Rajki Árpád bácsi „három szinten” is vezet a lépcsőkön, mutatja az emlékeket, a molnármúzeum gyűjteményét.

A gyűjtést jó néhány évvel ezelőtt, két 200 éves, fából készült fogaskerékfoggal kezdték. Ma már sok száz darabja van a gyűjteménynek. A gyűjtésben öregek, fiatalok is részt vesznek: például a Malomipari Technikum egyik diákja odahaza járt Vas megyében s Vasegerszegen Kovács Józseféknél a padláson talált egy kő őrlőmozsarat, ősi készség, de történelmünkben ez az ősi szerszám nyomorúságos. éhséees időkben űiból és újból előkerült. Különben a múlt század második feliben a legnagyobb és a legjobban berendezett malmok hazánkban működtek. Magyar feltalálók, molnárok su+ba dobták a kőhengereket és öntöttvas hengerekkel helyettesítették azokat, mégpedig úgy, hogy a hengerpárt vízszintes tengelyekre erősítették. így alakult ki az úgynevezett hengerszék. A hengerek közötti rés szabályozásával befolyásolhatóvá vált az őrlés finomsága is. Ganz Ábrahám találmánya az úgynevezett kéregöntés, amely elindítója lett a nagyarányú fejlődésnek. Meeh- wart András nevét is jegyezzük meg: ő tökéletesítette a hengerszéket. Munkája nyomán az őrlemények finomsági fokozatait széles határok között szabályozni lehet.

3.

Kemény emberek a molnárok. Világoskék ruhában jártak, (innét az elnevezés: molnárkék), lehetett hétköznap, vasárnap, ünnepnap, szigorú előírásként hordaniuk kellett a molnár jelvényt: a sze- kercét és a szögmérőt. „Becsületes Molnár Céh”-nek nevezték magukat. Szigorú törvényeket szabtak. Céhlakomán, ha véletlenül kilöty- tyintette a legény az italt (kemény, fegyelmezett legyen a molnárlegény), annyi heti fizetéslevonással sújtották, ahány tenyérrel be lehetett takarni a borfoltot. Ha a legények mulatságot rendeztek az atyamester házánál (minden évben rendeztek), lányok közé nem ülhettek, nem sugdo- lózhattak, s ha valaki megcsókolt egy leányt, az egyheti fizetésébe került.

Molnárnapok után molnárbál járta. Az elsőről 1870-ből van értesülésünk: a pesti Re- dout-ban tartották, több mint kétszáz nyitópárral. Két banda játszott: egy katona rezesbanda — erre az alkalomra szerezték a Malomkerék- keringőt, és egy cigánvbanda. A hajdani hírlapíró így számolt be erről a bálról: „Régen nem esett ilyen fényes mulatság a fővárosban”.

(K. Gy.)

JHm&íM3

1968. szeptember 27., péntek