Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Elveszett órák Ml iiü mmmmm ltok «ÜB ■■■na liara ./. ' -if • p*lflll '•ft® ® I t . r^pyTjiut'Ai'', i" SS«/. '/■M A íestményhamisitók alkonya Azt. szokták mondani, hogy íz embernek pénzből és idő­ből van a legkevesebbje. Bármennyire is örvendetesen növekszik az emberi átlag­életkor. mégis oly kevés és oly rövid az úgynevezett al" kötő évek száma. A ma em­bere -többségében időhiány- nyál küzd. szeremé minél böl­csebben. minél gazdaságosab­ban kihasználni idejét, bele­értve a szabad időt is. Vezetők és beosztottak egv aránt, sokat töprengenek azon. miként lehetne éssze­rűbben bánni az idővel. Ez a gondolat többnyire akkor jut eszembe, amikor olyan érte­kezleten. tanácskozáson ve­szek részt, ahol unatkoznak az órát nézik. Közismert, hogy hogy a fe­leslegesen létrehozott, az elő­re át nem gondolt és meg nem szervezett értekezlet ele­kéi sok száz és ezer értékes munka- vagy pihenőórát fe­csérelünk el. A vezetéselmé­let — ez a nálunk még oly fiatal de oly nagy erővel ki­bontakozó tudományág — be­hatóan foglalkozik a témával és felismeri az idővel való gazdálkodás fontosságát. A napokban részt vettem egy olyan hivatali tanácsko­záson. ahol mindenki iparko­dott szót kérni, szóhoz jutni. d.p ahol semmiben nem dön­töttek. semmi nem tisztázó­dott csak egyszerűen „érte­keztek”. A négyórás értekez­let végén a lehető legtapinta­tosabban megtudakoltam az illetékestől; mi volt a ta­nácskozás célja? Meglepődött, aztán zavartan válaszolt: — Véleményt cseréltünk. — Ha elhatároznánk, hogy az idővel való bölcsebb gaz­dálkodást. az értekezletek fe­^plbirálásával és okosabb megszervezésével kezdjük el. akkor mindenekelőtt tárgyi­lagosan. minden szakmai ser vinizmustól mentesen meg kellene szabadulni az embe­rek felesleges rángatásátóL az üresjáratoktól. A másik tennivaló lenne, hogy rendet teremtsünk a különböző hivatalos össze­jövetelek skáláján.hogy meg­értsük. nem minden közös ta­nácskozás húzható egy kapta­fára. és hogy a céL a feladat • vagyis a tartalom — ha­Kár érte ... A napokban ré£i Iratok után kutattunk, azokról az időkről szerettünk! volna dokumentumo­kat «zerezni. amikor a mecye első földművelői szövetkeztek. És az ezt követő évekről. Szo­morúan kellett tapasztalni, hogy az idő és a közömbösség milyen óriási kárt okozott ezeknek a régi emlékeknek. Atkáron elmondták, hogy a kastély padlásra feltett iratokat megették az egerek, egy részét elégették az ellenforradalmárok, s a megmaradt része pedig a hulladékgyűjtőbe került. Elvitték a gyerekek;... és sajnos, senki sem nézte meg. mit őriznek e poros iratok, könyvek. senkinek se jutott eszébe, hogy legalább néhányat megmentsen ezekből az iratok­ból, amelyek a parasztság sors- fcrdulását dokumentálták. Ugyanezen a napon voltak! At­káron más termelőszövetkeze­tekből is. ahol szintén a szövet­kezet megalakulásának 20. év­fordulójára készülnek, ök sem találják az alapító levelet, sem az utána következő évek ira­tait. Alig tíz évre visszamenő­leg tudnak csaki írásos bizonyí­tékokat találni a közös gazda­ság fejlődéséről. örömeiről, gondjairól. Nem egyedüli eset tehát atkári. valószínű így van ez sok más szövetkezetnél. Biztos, hogy nem mindegyik­nél ... hiszen saját szememmel láttam milyen gonddal gyűjtik Andornaktál.yán kötetekbe a szövetkezet történelmét végig­kísérő iratokat, újságcikkeket, okleveleket. « máshol is törőd­nek — elsősorban a pedagógu­sok — a szövetkezeti mozgalom dokumentumainak összegyűjté­sével. megőrzésével. Jő lenne, ha minden közös gazdaságnál ez lenne a jellemző, ha nem vesznének el. nem pusz­tulnának ezek a fontos doku­mentumok. Nagy értéket képviselnek ... mentsük, ami még menthető. K. E. * IlimsM tározottan befolyásolja a for­mát. Senki sem tartja rendelle­nesnek. hogy ha egy fontos inegvei vagy járási tanács­kozás. ahol több lényeges kér­désben döntés születik, egy. vagy két napáé tart. Ugyan­így senki sem csodálkozik azon. hogyha a kongresszu­sok. az országgyűlések néha több naoot igénybe vesznek. Azon viszont igen. hogy ha egy információs megbeszélé­sen fél napig vagy még an­nál is tovább untatiák a részvevőket. Érdemes néha megfigyelni, hogy egy-egy ilven értekez­leten milyen sok felesleges, a tárgyhoz egyáltalán nem tar­tozó kérdésről ..beszélgetnek”, diskurálgatnak el az embe­rek. Ismeretes a folyton és sokat beszélő figurája, aki mint mondani szoktuk: nem tudja abbahagyni. Ezeknek a mellébeszélések­nek az időfecsérlésen túl saj­nos. az a rossz tulajdonságuk is megvan hogy a központi témáról elterelik a figyelmet, megosztják a résztvevők ér­deklődését. Az egyik, a vezetéselméle­tet egyetemi szinten oktató pedagógustól hallottam, hogy egyik nagy gépgyárunkban minden reggel van ..értekez­let”. Meglepetésemet arcom­ról leolvasva megnyugatott: egyik sem tart tovább har­minc percnél. Ez az idő fe­gyelmezett emberek számára bőségesen elegendő arra. hogy tájékozódjanak a nap várható eseményeiről. Ha valaki nem próbálta, minden bizonnyal nem is tudja, hogy mennyi energiát, önfegyelmet kíván — különö­sen az első időben — szigo­rúan csak a tárgyról beszél­ni. elkerülni a más alkalom­mal esetleg kitűnően felhasz­nálható elmefuttatásokat. Az értekezlet gyűjtőnév alatt közismert hivatalos tanács­kozások tehát nem csak feladatuk, de formájuk, idő­tartamuk szerint is kell. hogy különbözzenek egymástól. Ezért bizonyosan az a vezető iár el helvesen. aki mielőtt értekezletet hív össze, alapo­san megfontolja. szükség van-e egyáltalán erre. Ha igen. úgy feltétlenül meg kell jelölni az. értekezlet tartal­mát. formáját. ' ezen beiül tervezett időtartamát is nem szólva annak várható ered­ményéről. Egy ilyen jól szer­vezett értekezleten nem unatkoznak, nem érzik, l.ogv feleslegesen rabol tálé el drá­ga idejüket. Vannak, akik azt * gondol­ják. hogy csak a hosszú ta­nácskozás lehet, eredményes és célravezető. Nem hiszik el hogy a -tartalomhoz nem Iga­zodó forma az eredményt is veszélyeztetheti. Amennyire egv széles bonyolult témát helytelen egyórás tanácsko­zásba belepréselni, ugyanúgy hiba egv csupán információ céljait szolgáló megbeszélést órákra tervezni. Az idővel való harc. világ­jelenség De különösen érté­kes minden perc azok számá­ra. akik olyan társadalmat építenek, ahol a munka ter­melékenységével. a munkára fordított idő mind gazdaságo­sabb felhasználásával a pi­henésre és a szórakozásra for­dított órákat, napokat akar­juk szaporítani. Kapu a középkorban A Budapesti Történelmi Múzeum kiállítást nyitott a középkori és a reneszánsz palota föld alatti termeiben, ahol az előkerült leletek alapján, Budavára középko­ri életét mutatja be. Képün­kön: modern vasdíszekkel ékesített antik kapu. (Gárdos Katalin felvétele) A képzőművészeti alkotá­sok hamisításának több évez­redes történetében kétségkí­vül a festmények hamisítása a legjelentősebb. A korszerű <; technika azonban pontosan I ennek a hamisítási ágnak le­leplezésében nyújtja a legna­gyobb segítséget a bűnüldöző szervek számára. A hamisítók jj két frontját nagy vonalakban ;! a régi és a korabeli képek I hamisításában jelölhetjük || í meg. i A régi festmények hamisí- í tóinak „munkája” két részre J oszlik, a gondos anyagbeszer- J zésre és a hamisító „művészi” í munkájára. A hamisító mind í a két ágon elbukhat, a mo­dern technikai vizsgálati módszerek azonban rendsze­rint lehetővé teszik a hamisí­tásnál felhasznált anyag nem korabeli eredetének kimuta­tását, így a másik rész bizo­nyítására jogi szempontból már nincs is szükség. A régi festmények hamisí­tóinak „anyagbeszerzése” és ezeknek felhasználása igen sok hibalehetőséget rejt ma­gában. Elég, ha az analízis I során egyetlen olyan anyagot találnak csak, amely a mű ál­lítólagos keltezése után ke­rült forgalomba és máris bi­zonyított a hamisítás. A fest­ményhamisítások kiderítésé­nek technikai fegyvertára a legutóbbi években igen ha­tásos módszerrel a neutron­aktivációs analízissel gazda­godott, A neutron-besugár­zással radioaktívvá tett tár­gyak gammasugárzása min­den anyagnál más eredményt mutat ki, a szerint, hogy a megvizsgált anyagoknak milyen a kémiai összetétele Az elmúlt évben holland fizi­kusok érdekes tanulmányt tettek közzé, a neutron-akti­vációs analízis művészettörté­neti felhasználásával kapcso­latban. Régóta ismert tény, hogy az ólomfehér festéket már a középkorban is felhasználták a művészek, részben alapo­zásra, részben fedésre. Az ólomfehér előállítási és tisz­títási módszerei természete­sen a századok folyamán je­lentős változásokon mentek keresztül. így változott a ben­ne kimutatható szennyezések minősége is; következtetése­ket lehet tehát ebből levonni az illető festmény születésé­nek pontos időpontjára vo­natkozóan. A holland fiziku­sok összesen 43 analízisének eredménye kimutatta, hogy 1850-ig az ólomfehér festék­nek a réz-, az ezüst-, a hi­gany- és a mangántartalma viszonylag magas és állandó szinten mozgott, 1850 után azonban csökkenő tendenci­át mutatott és századunkban a tizedrészét tette ki, Más­részt 1940-ig az ólomfehér csak kevés cinket és anti- mónt tartalmazott, ezután ro­hamosan nőtt a két említett elem aránya. A különféle analitikai módszerek segítségével ma már a neves mesterek művei­nél azt is meg tudják állapí­tani,, hogy a szóban forgó festmény a mester melyik időszakából származik. Ez utóbbi vizsgálatokat rend­szerint beható stíluselemzé­sekkel is alátámasztják. A középkori mesterek bonyo­lult technikáját, többszörös alapozását egyébként ma már szinte lehetetlen utánozni. Mégis sok hamisító kísérli ezt meg napjainkban is. A neutron-aktivációs ana­lízis mellett természetesen számtalan más optikai, anali­tikai vizsgálati módszerre tá­maszkodhat a bűnüldözés a festményhamisítványok le­leplezése során. Egy ma már k’asszikusnak mondható és jól bevált rendszer a rönt­gensugár alkalmazása. A ré­teges röntgenvizsgálat napvi­lágra hozza az esetleg évszá­zadok folyamán végzett több­szöri átfestéseket fedéseket. Az átvilágítás során nem egy esetben eltüntetett szignók lesznek láthatóvá. A röntgen- átvilágítás csupán a fémre festett képeknél nem vezet eredményre, a fém ugyanis nagyrészt visszaveri a rönt­gensugarakat. Ilyen esetek­ben különféle kombinált op­tikai-vegyi vizsgálatokat al­kalmaznak a festmény ere­detiségének eldöntésére. A röntgen mellett a mik­roszkóptechnika; a fáziskont- raszt-mikroszkópos, az elek­tronmikroszkópos vizsgálatok is sok lehetőséget jelentenek ezen a téren. A mikroszkopi­kus fényképezésnél megfele­lő szűrőkombinációkkal a színkép egyes részeit ki lehet szűrni, illetőleg fel lehet erő­síteni. Maga a fényképészeti technika, különösen az infra- fetózás, sok esetben fed fel az emberi szem által nem lát­ható hamisításra utaló rész­leteket. Sokan talán úgy véleked­nek, hogy a korabeli fest­ményhamisítások felismerése és bizonyítása könnyebb fel­adatot jelent az illetékes szerveknek Ez azonban nem minden esetben állja meg a helyét. Ismeretes, hogy igen sok Picasso-hamisítvány fo­rog közkézen, amelyeknek eredetiségét könnyűszerrel el lehetne dönteni, ha megkér­deznék magát Picassót a fest­mények származását illetően. A zárkózott művészhez azon­ban igen nehéz bejutni. e. Szalay István p. arányi folyosó, afféle palóc árkád: négyszögletes kőoszlopok, szelíd bolt­hajtások. Ambitus — így tiszteli Rozália án­gyom, s azt mondja, széjjel rontják még ez őszön, új „szuterényos”, verandás házat emelnek a régi helyébe. Megszorul torkom a gondolatra, hogy most utoljára láthatom. Kedves kuporogni—jó—tornác! Hányszor álltam, gőzölgő hajnalon, tapasztott földe­den, elnézve a völgyben kuporgó házakat. A tekintet átfogta a falut, e piciny világrészt, cirkáltam erdőkendős dombokon, a magas szőlőhegyen, s csodáltam a kelő napban csil­lámló műemlék-régiségű templom bádogíe- tejét; kellemes muzsika volt fülemnek mind­ahányszor a reggelek zaja — zörgés, kopá- csolás, bégetés, hápogás, múgás, nyújtott emberi kurjantások, méhek zöngése, kasza­pengés, az ostorpattogással elegy trombita- szó; az út felett elúszó porpalást mutatta, merre vonul legelőre a csorda. Ha a város­ból ritkán megérkeztem, először fehér kő­oszlopaid köszöntöttek, s tudtam, leülök majd a fejőszékre és jönnek a vége-hosszat nem érő mesélések, hallgatások, a rokonok, akik véletlenül bekukkintanak kérdezősköd­ni, aztán a szomszédok, akik csipetnyi sóért, paprikáért szaladnak át és maradnak hallga­tózni az esti csillagszámolás órájáig. Itt a boltívek alatt borotválkoztam nemegyszer a padlásfel járat deszkalépcsőiére állított tü­kör előtt, itt fütyültem, danolásztam jó ízzel, itt kóstoltam titokban a singolt párnahajak közé rakott s onnét kilopott dohánylevelek­ből megsodorva, az első ..cigarettát”; s irt gondoltam ki első írásomat is, egv mesét, az erdei árvízről, amely kiöntötte föld alatti verméből a rókacsaládot... Mi lesz ezután? Búcsúzhatom ettől a helytől, hol sosem szenvedtem, ugyanúgy, mint mások, akik megszokással és röghözkötöttséggel ezer s ezernyi napok egyhangúságát morzsolták itt végig.. .? Nem tudom, mit érezhetnek Rozália án- gyomék. Övék a ház, a tornác, a rossz falak között ők kaptak reumát és annyi más testi nyavalyát, hogy tíz embernek is jutna belőle elegendő... ök döntöttek: új házat építenek. Magas házat, alul „szuterénnyal”, fent tágas parkettás szobákkal, fürdőszobával, üvege­zett nagy verandával — ahogy mostanáb in divatos. ják. Ignác „apó” öt méhcsaládja is gazdát cserélt. Ki nem mutatná érzéseit, s csak ab­ból tudom, milyen fájó szívvel vált meg kin­cseitől, hogy folyton ott téblábol, ha teheti, a kasok megürült helyén. Jól látni, hol áll­tak nem is olyan rég. A karók között, me­lyeken a kasok nyugodtak, óriás füveket len­get a szél. Soha nem mondják, de jólesik, hogy fiuk is hazaad valamit a keresetéből. Így gyűl, gyűlöget, cseppenként a háznak való. Csöpp, csöpp, csöpp — türelmük végtelen, szorgal­muk fogyhatatlan. Csöpp, csöpp, csöpp — csak annyira, hogy a nadrágszíj túlságosan ne feszüljön. Csöpp, csöpp csöpp — kevésből lesz a több. apók óta érzem, valami furdalja Rozá­lia anyámat és élete urát. Az erős töprengés komorrá teszi arcukat, de tudóin, önmaguktól el nem árulják gondolatukat, faggatni kell őket. — A tervek készen vannak? — Meglesznek... — Azzal ám nem lehet sokáig várakozni, ha építkezni akarnak. Be kell adni jó előre.. — Beadjuk... —• Szívesen segítenék, ha értenék hozzá! — Hát... nem értesz? Egyetemet is jártál pedig... — Nem vagyok mérnök. — Egyáltalán nem értesz hozzá?.., — Mit kellene csinálni? — ...Lerajzolni a telket, azt, hogy a ház miként kerülne rá. Csak úgy vázlatosan ké­ne, amiről a mérnök pontosabbat csinálna. — Megpróbálhatom. Boldogságtól sugárzik az arcuk, s el nem mozdulnának most mellőlem. Ignác „apó” mondja az adatokat, s a papírlapon lassan formát kap a „szuterény”, a két felső szoba, fürdőszoba, konyha, kamra, a lépcsős veran­da. Egymás mellé rakott négyszögek — sem­mi sallang rajtuk. Nagy kert nyúlik az utcáig, az új ház oda kerülne, egy frontba a szomszéd házakkal. Lelépem a telket, fontos, hogy a ház és a sövény mellett meglegyen a törvényes méter, meg a szomszéd kerítéséhez se legyen köze­lebb, mint egy méter. Van hely, elég. Aztán csak elkészül az első „mérnöki” munkám. Most már cifrázom is, kedvem telik a csino- sítgatásban. Csak a veranda nem tetszik ne­kem — otromba, kiugró, kicsi. — Ezt inkább formásabbra kéne csinálni... — Jó az, mindenki így csinálja most... .illió bosszúsággal jár, míg az új ház építéséhez szükséges minden anyagot n' "^szerez az ember. Persze, ha az építkező­nek csöppnyi „csalafintasága” is van, mind­járt más a helyzet. Egy „tartalmas” kézfogás a tüzépessel rögtön tiszteletet teremt. Csak­hogy Rozália ángyoméktól az ilyen dolgok távol állnak. Ök évek óta rakosgatják félre forintjaikat, s nincs abban nélkülözhetően fe­lesleges, még csak fillérnyi sem. Hízót nevei­nek, napszámot vállalnak, semmit el nem szalasztanak, amivel pénzüket szaporíthat­élutáni idő. Rozália anyám és Ignác „apó” még mindig a „tervrajzomat” nézegetik. Már maguk előtt látják a házat, sőt gondolatban talán már a verandán ül­nek, virágok között. Megpecsételődött a tornáp sorsa, most már végérvényesen. És magam is siettettem az elmúlását. Ülök a langyos lépcsőn, szelíd bolthaitások alatt, hátam a négyszögletes kő­oszlopnak támasztva. Utoljára ülök itt. E gondolatra újra megszorul a torkom. S aztán a verandás új ház jut eszembe, amelyet majd a régi kövekből emelnek. A sajgó vizek elcsendesednek bennem. Pataky Dezső wwwaviMiwwwwwwMwwiwwwMWflwwwwwwwwvkvwwvvvw az eredeti értéknek már csak 1968. augusztus Z5., vasárna*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom