Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-20 / 169. szám
Mai döntések—holnapi távlatok Azt, hogy a vállalatok felelősségteljesen akarnak élni a megnövekedett önállósággal, az előrelátás, a terv- szerűség, iránti igényük is félreérthetetlenül bizonyítja. Valamikor, nem is olyan régen, a vállalatok vezetőinek figyelme a napi termelési és műszaki gondokon túl legfeljebb az évi tervteljesítésre terjedt. Mi lesz néhány év múlva? — erre már nem gondolhattak komolyan, mivel valójában a központi döntésektől függött a vállalat jövője. Ma viszont, ha megkérdezzük: mit terveznek 1970-re, aligha találunk igazgatót, akinek ne lenne határozott elképzelése. Azelőtt — néhány kiemelt gyártmánytól eltekintve — nem ismerték a vállalatok a velük kapcsolatos ötesztendős központi elképzeléseket. Jelenleg — noha éppen- hogy magunk mögött hagytuk a harmadik ötéves terv félidejét — már szinte minden vállalatnál az 1975-ig terjedő negyedik ötesztendős terv kialakításán fáradoznak. Nem ritka az sem, hogy már most, az 1985-ig terjedő hosszú távú, 15 esztendős időszak elképzeléseit körvonalazzák. A vállalatoknak éz a jövő iránti kíváncsisága az előrelátás és a tervszerű munka igényéből táplálkozik. Csak úgy dönthetnek igazán megbízhatóan, ha pontosan felmérik annak holnapi következményeit, illetve eleve a jövő tennivalóiból indulnak ki mai elhatározásaiknál. Nemrégen hat nagyvállalati igazgatótól megkérdeztük, hogy mit várnak az irányító minisztériumtól. A válaszok őszintén szólva meglepőek. Arra számítottunk ugyanis, hogy majd azt Teljes „gőzre” kapcsoltak Visonta építői. Közéleg a nagy nap, 1969. február 28., a terv szerinti első párhuzamos kapcsolás időpontja, s az építők kezei nyomán szinte naponta találni újat, érdekességet, újságot az építkezésen. Már sor került az első próbára is, a szakemberek megnyomták a 100 megawattos kazán malmának „indítógombját”. Kettős volt az izgalom, nemcsak a berendezések vizsgáztak, hanem szerelői, a Magyar Hajó- és Darugyár visontai kirendeltségének dolgozói, közöttük Tóth Sándor művezető iá ... — Üres, vagy ahogyan mi mondjuk hidegpróba volt. Negyvennyolc óráig tartott. — Hogyan vizsgáztak a malmok? — Nem hagytak cserben, minden követelménynek megfeleltek. — Ez a próba azt jelenti, hogy a malmok elkészültek? — Nem teljesen, a hidegpróbát rövidesen követi a meleg, vagyis a termeléses próba, és ha ez is sikerül, akkor véglegesen levehetjük „napirendről” a négy malmot. — A többi munkálatok? Ha nem jón közbe különösebb probléma, akkor szeptemberben sor kerül a nyomáspróbára. Jól haladunk, rövidesen elkezdjük a második kazán szerelését is. — Van-e valami újság a vállalat életében? — Nem is kicsi, valameny- nyi dolgozónk örömmel fogadta: július 1-én vállalatunk is bevezette a negyvennégy órás munkahetet... Épül a ll-ea Heller—forgó Az első Heller—Forgóhűtőtorony elkészült s s már szépen csúszik felfelé a második is. Az ÉVM. 31-es számú Állami Építőipari Vállalat visontai kirendeltségének dolgozói naponta két méterrel „csúsztatják” magasabbra, az 50 méteres átmérőjű torony „testét”. Protzner András, építésvezetőtől érdeklődtünk: hangsúlyozzák: a minisztérium hagyjon bennünket azután is önállóan dolgozni, ahogy ezt az első fél évben, a reform szellemében tette. Ehelyett nagyon határozottan megfogalmazták az igazgatók a központi tervező és koordináló munka iránti igényüket. „A piaci információ, a vállalatnál készített közép- és hosszú távú prognózis csak részben teszi lehetővé az ésszerű és gazdaságos döntéseket — summázta a közös véleményt a hat igazgató egyike. — Nem szeretnénk, ha a piacon derülne ki, nagy veszteségek árán, hogy terveink, elképzeléseink ütköznek más vállalatokéval”. Más szavakkal: a vállalatok vezetői szocialista módra képzelik el az önállóságot Kern csupán elfogadják, hanem igénylik is szocialista államunk irányító, tervszerű befolyásoló munkáját, az országos érdekeknek a központi elhatározásoknak megfelelő orientációt. Hogyan képzelik az irányító szervek a több vállalatot is átfogó ágazat műszaki-gazdasági fejlesztését, beilleszkedését a népgazdaságba? Mit várhat az adott vállalat hosz- szabb távon az anyag- és alkatrész-szállítóktól, a kooperáló partnerektől, és mit várnak tőle felhasználói, vásárlói? Az ország külkereskedelmi érdeke milyen ex-, port-import tevékenységet és döntéseket kíván a vállalatoktól, a különböző külföldi partner-országokat tekintve? Ilyen és hasonló kérdésekre várják a központi szervek válaszát ahhoz, hogy a legésszerűbben alakíthassák a helyi terveket, elképzeléseket, döntéseket. — Nagyon szépen haladunk, már 41 méter fölött járunk. Augusztus végére szeretnénk elérni a 112 méteres, végleges magasságot. Tizenkét órás műszakokban, éjjel-nappal dolgozunk. Érdekességnek számít, nogy az első Heller—Forgó -torony építésén „segédkező” darut kiszuperáltuk, mivel nagyon sok időbe került „megnyújtása”, vagyis ahogyan Haladtunk felfelé az építkezéssel, úgy kellett a darut is magasítani. Ez a daru, amellyel most dolgozunk, párhuzamosan csúszik felfelé az építkezéssel. Nagyon vigyázunk, nem szeretnénk, ha ez a torony is „gallért” kapna. Egyelőre nincs semmi problémánk, reméljük, simán elérjük a 12 méter magasságot... Szerelik a második „gépóriást” Szakadó esőben jártunk a Mátraalji Szénbányák visontai gépszerelési üzemének szerelőterein, ahol már megkezdték a második 1200-as marótárcsás kotrógép „életre keltését”. Igaz, hogy a géplánc több alkatrésze még az j NDK-ban van, de a szállítással egy időben történik a megérkezett oerendezések összeszerelése. Népszerű „doppingszer” gyorsítja a munkálatokat a szerelőterveken: az üzem vezetői a legjobb szocialista brigádoknak, brigádtagoknak kéthetes NDK-beli kirándulást ígértek. A jutalomért az üzem valamennyi brigádja, dolgozója versenyre kelt. Eredményhirdetésre, s az utazásra ez év októberében kerül sor... Az üzem dolgozói az elmúlt napokban nagyszerű bravúrt hajtottak végre. Az első géplánc 22 tonnás felvevőszalagja 10—12 méterről leesett és összetört. A szerelők öt nap alatt „megoperálták” a gépet. Nagy szükség volt a gyors munkára, mert a gép állása naponta tetemes összegbe került.--k. j.Mindez nem sérti a vállalatok önállóságát és felelősségét. Mert a kormány vagy a minisztérium közvetlenül nem avatkozik be a vállalatok tevékenységébe. A központi tervekkel, elképzelésekkel, mint a fejlődés fő irányait jelző információkkal számolhat a válalat. Végrehajtására nem kap kötelező utasítást, bár a gazdasági szabályozás és terelés eszközeivel (hitel, vám, adó stb.l a központi elképzeléseknek megfelelően befolyásolják a helyi elhatározásokat. Mindez persze nem mentesíti a vállalat vezetőit a kockázat és az önállóságukkal arányos felelősség vállalása alól. Amíg a központi tervék és elképzelések a fejlesztés fő irányait vázolják, a vállalati tervek már kellő részletességgel és megbízhatósággal a konkrét döntéseket és elhatározásokat körvonalazzák. Az időtartamtól függően felsorolják a gyártmánycsoportok és főbb termékek fejlesztésének, gyártásának alakulását a termelő kapacitások létesítését, bővítését, korszerűsítését. A piaci konjuktúra alakulásán kívül a vállalatok számolnak a népgazdaság lehetőségeivel és a konkrét helyi erőforrásokkal. Az előrelátás, a tervezés alapja: a vállalatok ismerik a konkrét gazdasági szabályozó- és terelőeszközöket az 1968—1970-es évekre. Lehet, hogy a vállalati gazdálkodás három évre kialakított feltételei közül egyik-másik nem bizonyul minden tekintetben hibátlannak, a gyakori változtatás, a bizonytalanság ma mégis nagyobb veszély és kár forrása lenne, mint a szabályozás esetleges pontatlansága. A népgazdasági érdek és a tervszerűség érvényesítésének talán leglényegesebb eleme a vállalati érdekek távlati értelmezése. Azok a vállalatok, amelyek már kellően ,ráéreztek” az új mechanizmusra, a gazdasági élet új lehetőségeire, gyors ütemben rendezkednek be hosszú távú munkára. Termelői és piaci tevékenységükben, árpolitikájuk formálásában a belső szervezetük kialakításában, de különösen a fejlesztésre vonatkozó elhatározásaikban az 1970-es és az utána következő esztendők lehetőségeivel, feladataival is számolnak. Az idén képződő fejlesztési alapjukat a jövő részesedési alapjának tekintik, s úgy ösztönöznek munkára, kockázat- és áldozatvállalásra, hogy dolgozóiknak tett mai Ígéreteik teljesítésének biztonsággal meglegyen a holnapi aranyalapja. Kovács József Mindent Tegnap délelőtt fel kellett mennem az Első Magyar Utolsó Művek szervezési főosztályára, hogy ott Bluha kartárssal közöljem: a szóban forgó paraffint nem tudjuk szállítani. Fel is mentem, bekopogtattam Bluha ajtaján, s minek utána bemutatkoztam, így szóltam: — Azért jöttem, kedves Bluha... Amikor ideértem, kinyílt az ajtó, s egy idősebb úr jött be ingujjban. Ügyet sem vetve rám, odahajolt Bluha kollégám füléhez és valamit pusmogott. Bluha elgondolkozva hallgatta, bólogatott, majd leemelte a telefonkagylót, és négy jegyet rendelt a mozi matinéjára. Az ingujjas ezután eltávozott. Bluha úr pedig újra hozzám fordult. Megszólaltam: — Szóval azért jöttem kedves ... Éppen itt tartottam, amikor egy fiatalember jött be mellényben. Rám sem hederítve, félrehívta Bluha kartársat a másik sarokba, s ott heves kézmozdulatok kíséretében valamit magyarázott A malmok állták a próbát... Nagy a sikere a haditechnikai kiállításnak Milyen belülről a pilótafülke? Mindenki a saját szemé* vei akar erről meggyőződni. (Foto: Szendrőváry) Mindenütt fiatalok. Szinte fürtökben csüngnek a gyöngyösi I. sz. iskola udvarán felállított különböző lövegeken. ellepik a kiöregedett vadászgép szárnyát, vezetőfülkéjének nyílását, felmásznak a fák alatt pihenő harckocsira ráülnek az ágyúcsőre. mintha lovagolnának. Valósággal tobzódnak. Mindent látni, tapasztalni akarnak. ki akarnak próbálni. A megismerés szenvedélye fűti a mozdulataikat. Mindenütt haditechnikai eszközök. A legtöbbjük a maga var lóságában, néhányuk pedig modellben. A legnagyobbak a szabad téren várják a kíváncsiskodókat. Ezüstfehéren fénylik a tegnap vadászgépének törzse, vezérsíkja. Műszereinek több tucatja titokzatos rendben sorakozik a Pilótafülke falán. Minden a helyén. mint akkor, amikor még aktív szolgálatot teljesített. Csak a rádióberendezése hiányzik. Óriás ezüstpillangó a gépmadár Ügy tűnik, mintha csak pihenne két repülés között. Ez is. akárcsak a többi társa a hadifelszerelésben, már kiöregedett, eljárt fölötte az idő. Frissebb, mozgékonyabb, nagyobb teljesítményre képes eszközök léptek a helyére. De a fiatalok nagy élvezettel próbálják ki: milyen ülés esik a pilóta helyén, b harckocsiban. hogyan kell boszorkányos gyorsasággal kezelni a ősi hagyomány szerint a kakukk, kérésre kinek-kinok megjósolja. hogy meddig él. Minden szava egy évet jelent. Az utóbbi időben bizonyára hosszú válaszokat adhattak a jámbor madarak, legalábbis a Mátrában, mert rrndUívül szimpatikussá váltak. Következtetni lehet erre abból, hogy nem sokkal egymás után és nem nagy távolságban egymástól a hegyek között két kisvendéglőt is a Kakukk névre „kereszteltek". Párádon az egyiket, a Sástónál a másikat. Az előbbi helyen a fogyasztási és értékesítő szövetkezet, az utóbbin pedig a Heves megyei Vendéglátóipari Vállalat bízik a megjósolt nagy jövőben. Titok, hogy a madár melyik üzletnek ígért magasabb életkort — de ez lényegtelen is. hiszen a jóslatokra úgysem lehet számítani. Ezért meri hát nap mint nap a kiránduló is megkockáztatni: egy-egy bőit aligha tud megöregedni, ha még a legalapvetőbb ötletekben is szűkölködik. Mert — ugye? — már a puszta névadással is lehet hírre szert tenni, elég egy ügyesen választott felirat, cégér, ami önmagában specialitást, sajátos hangulatot, kölcsönözhet viselőjének. Hát még ehhez — lévén légvédelmi ágyú irányzó berendezését. bent a teremben pedig a tábori telefonnak, a rádió adó-vevő berendezésnek van a legnagyobb sikere. Hallóznak. parancsokat adnak ki és vesznek át olyan komoly arccal. mintha a a vendéglátóiparról sző — a régi szakma ezernyi más „mesterfogását” társítják: másutt nem található környezet kialakítására berendezésére. különleges ízek. zamatok felkutatásával. kikísérletezésével úgyszólván egyedi ételek készítésére. ritka italféleségek beszerzésére vállalkoznak és igazán udvarias. tökéletes kiszolgálással is remekelnek! Ne a nevekkel könkiirrállanak üzleteink, ne a több-kevesebb ötlettel választott nevek találjanak „visszhangra”, hanem inkább a kulturáltabb, változatosabb vendéglátás! Az említett két üzleten kívül akár kapásból sorolhatjuk: van a megyében Mátraházán Sport Étterem. Gyöngyösön Sport Eszpresszó. Lőrinciben és Egerben Ibolya Eszpresszó. Hatvanban és Egerben Park Szálló. Gyöngyösön Mátra Szálló Mát- ragyöng.ve Eszpresszó és Mátra- kapu Italbolt, hogy csak a legismertebbeket. a legszembeötlőbbeket említsük. Ha pedig még a nevek is eny- nyire egyformák, ilyen egysi- kúak — csodálkozhatunk-e azon. hogy az étlapok és a kiszolgálások között Is vajmi kevés a különbség .. .7 (gyönl) mikrofont vagy a fülhallgatót nem a kiállítási helyiségben. hanem a harci terepen használnák. Nem kímélik a tüzérségi periszkópokat sem. azokat is leszedik az állványról és jobb híján az utcán menők mozgását nézik rajta keresztül. Űj- jonganak a tenyérnyi közelségbe hozott kép fölött. A tablók, a fényképek között gyorsan átsdklanak. Ezek a dokumentumok már csak az idősebbeket vonzzák. Néhány érdekes fénykép található itt a forradalmak idejéből. a partizánharookről. illetve, a mai katonai életről. Történelmet ívelnek át a képek. Emlékeztetnek és bizonyítanak így harcoltak őseink azért, hogy szabad hazában élhessünk. Mindenütt nagyon sok a látnivaló. Érdemes mindent közelről megnézni. Nemcsak a kíváncsiságunkat elégítjük ki, a körsétával, hanem a biztonságérzetünket is megerősíthetjük. Ha ezek az eszközök a tegnap fegyverei voltak, milyen nagyszerű fegyverek őrködhetnek -ma békénk, termelő munkában töltött, hétköznapjaink felett. Ki nem mondottan. de a tények mögött határozottan fel- lelhetően. ilyen célia ;s van ennek a bemutatónak És ió, hogy ezt a célját maradéktalanul el is éri. (gmf) Kakukkodnak a mátrai vendéglátók el lehet intézni! neki. Bluha tír erre kivett a fiókjából egy ceruzát, meghegyezte, és átadta a mellényesnek, aki ezután elment. — Nos, parancsoljon — mondta ekkor Bluha kartdrs. — Egyszóval, azért jöttem ... Most nyílt az ajtó, és bejött rajta egy hölgy fehér vászonköpenyben, két cukrászsüteménnyel. Bluha kartárs megette a két süteményt, majd „Köszönjük, Csöpike!" felkiáltással (miközben a hölgy eltávozott) hozzám fordult. — Kérem — mondtam —, azt a paraffint... Most két fiatalember lépett a szobába, házikabát volt rajtuk és egy könyvet hoztak. Félrehívták Bluha karlársat, és felolvastak neki húsz oldalt, miközben mindhárman harsányan kacagtak. Végül is a két fiatalember eltávozott, és Bluha kartárs odajött hozzám. — Szóval — mondtam —, azt a paraffint... Ekkor belépett egy idős bácsi házisapkával a fején és papuccsal a lábán. Egy sakkfeladványt hozott magával, amit Bluha kartárs segítségével félóra alatt megfejtett. Ezenközben én kimentem az előszobába, ahol tizenkét ember üldögélt tetőtől talpig rendesen felöltözve. Bluha kartársra vártak. Még nem tudták, hogy Bluha kartárshoz utcai ruhában hiába akarnak bejutni. Bementem a félreeső helyre, alsónadrágra vetkőztem, s újra benyitottam Bluha kartárshoz. Éppen egy utcai ruhás alak akart beszélni vele. Oda sem néztem, ellenben felültem az íróasztalra. — Kérlek — mondtam neki — a Paraffin Elosztó Vállalat nem tudja szállítani a paraffint. — Rendben — mondta ő, és elmesélt négy mulatságos anekdotát. Ezután megosztotta velem az uzsonnáját, és kézcsókját küldte a feleségemnek. Mert aki pimasz, azt kirúgják. De aki nagyon pimasz, azt kebelbelinek nézik. Tabi László Emisig 3 1968. július 20., szambái iá&'
