Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-20 / 169. szám

$íCri%fát* A halál Komán film f.f Egy jó regény, vagy egy él­vezetes elbeszélés keretében fe téma izgalmas, érdekes, le­ibilincselő lehet, mert az író Stílusa, nyelvi találékonysá­ga szórakoztatják az olvasót. Ugyanez az írói érték a film­re nem menthető át mara­déktalanul, mert a képi fo­galmazásnak más törvényei vannak, másképp látszik a filmvásznon a hősök arca és árnyéka, mint ahogyan mind­ezt az író az olvasóval elkép- zelteti. Ebben a román krimiben képi elbeszélés történik, de nem azzal a sikerrel, ahogyan az a film alapjául szolgáló írásban, Ion Baiesu történe­teben megesik. A rendező, Alexandra Boiangu csak ar­ra törekszik e filmjében, hogy az író által lerögzített ese­ményt átmásolja filmre, de nem fogalmazza át a képek nyelvére mindazt, ami a mondatokban elevenen hat. A krimiben —, ha szabad ezt a meghatározást és így használni— az a krimi, az a néző számára az újság, aho­gyan az esemény lepereg a szeme előtt: izgalomba akar jönni, nyomozni akar a nyo­mozókkal, a brigantik ra­vaszságát és elvetemült szán­dékait akarja látni szembe­sítve az igazságszolgáltatás embereivel. A küzdelem he­vét, fojtottságát és a robba­nó befejezést kívánja, az igazság győzelmével. Itt azonban minden túl korrektül, túl szabályosan fo­lyik. A nyugati kapcsolatok­kal rendelkező banda meg­bíz egy kiöregedett kassza- fúrót, aki ejvégzi feladatát. Á nyomozó felfejti a cselek­mény szálait és mindjárt a legelején ráakad a lányra, aki nemcsak egy pont az ese­ményben. Aztán képről kép­re előbbre megyünk, kerülők nélkül besétálunk a banda felgöngyölítésébe. Solomoni- ca bosszújánál pedig még egyszerűbb minden, csak a vázát kapjuk egy sinaiai ve­szélyes randevúnak. Az az érzésünk, hogy a rendező jó anyagot kapott az írótól, de az nem gyújtotta fel képzeletét. Pedig a hu­mor sem hiányzik ebből az eseményből. A színészek — elsősorban Gheorghe Dinicára, Vasilica Tastamanra, Horea Popes au­ra és Ion Stanescura gondo­lunk — jellemszínészek, akikből sokkal többre is tel­nék. Mircea Jstrate zenéje több­ször kárpótol a krimi-história szárazabb részei miatt. (farkas) A VIT-küldött: Nagy Katalin ö a Heves megyei delegá­ció vezetője, foglalkozására nézve: a megyei KlSZ-bizott- ság iskolafelelőse. Funkciója miatt különösképpen nem szükséges bemutatni, mivel a KISZ-tagság zöme középis­kolás., vagy főiskolás. — Mi a dolga az iskolafele­lősnek? — kérdeztem tőle éppen akkor, amikor a készü­lődés izgalma már fölösleges­nek tartja ezeket a kérdése­ket, mert ő maga legszíveseb­ben már az VIT-re induló vonat ablakából integetne, vadonatúj VIT-egyenruhájá- ban. — A középiskolákban és a felsőfokú intézményekben végzett KISZ-munka segíté­se: politikai nevelőmunka, akciók indítása, a munka el­lenőrzése... kulturális és sportfeladatok. S ha minde­zek részleteit is hozzáteszed, az összegből kitűnik: mi a munkája — nem is feladata, hanem munkája — az iskola­felelősnek... Várj! — szakít félbe, mert éppen szólni akartam. — Nehogy azt hidd, ez panasz. Ha az lenne, már régen nem én csinálnám. — Tudom... Azt akartam csak kérdezni, hogy mióta Többen utaznak — többen Vám- és devlzabűnteltek megyei szereplőkkel • • • Míg tavaly, az első fél évben 35 deviza-,.ügyet” tartott nyilván megyénkben a króni­ka, az idei első fél év már 200 százalékos „emelkedést” mu­tat?! A vezető szerepet most is' az Ausztriába kirándulók játszák. Ezekhez zárkóznak fel a Csehszlovákiába és a Lengyelországba utazók. Leg­újabban érdemesnek tartot­ták felfigyelni azokra is, akik Jugoszláviába utaznak... sok csomagban találtak már oda nem való tisztaszeszt, vagy csokoládét — kilószám­ra. Eddig az idén 100 olyan vámszabálysértés történt, me­lyeket Heves megyei lakosok követtek el, devizaügy pedig harmincnégy volt. Még egy szám: eddig tizenhat esetben folytattak büntető eljárást vám- és devizabűntett miatt. A. Istvánná adácsi lakos Jugoszláviából hazatérve kö­zel kétezer forint értékű ru­haneműt hozott magával. Üzérkedett az áruval, rajta­kapták. Ugyancsak jugoszlá­viai útjáról tért haza Sz. Zol~ tánné gyöngyösoroszi lakos, orkánokkal. szivacskosztü­mökkel megrakodva. Üzérke­dés miatt eljárás indult el­lene. B. Ferenc Ausztriából tért haza. ahol más turisták­tól eltérően — vásárlással foglalkozott. Több. mint öt­ezer forint értékű árut pró­bált észrevétlenül áthozni a határon. I. Istvánná esete igen jellemző, a bükkszéki asszony csehszlovák útra in­dult, közben átrándult Len­gyelországba is. Itt is, ott is vásárolt, meg eladott: köz­nyelven szólva „csencselt”. Hazatérve gyanúsnak találták csomagját a határon — nem ok nélkül. Van ilyen eset is: ismerve az autóalkatrész-hiányt, „ke­rülő úton” próbálják behoz­ni, mint M. A. csehszlovák állampolgár is tette. Gépko­csijában 15 ezer forint érté­kű gépkocsi-alkatrészt talál­tak! Jelenleg eljárás folyik ellene, s könnyen előfordul­hat, hogy a kocsijába kerül ezt az üzérkedés: ha valaki erre használja fel személy- gépkocsiját, lefoglalhatja az állam. Az üzérkedés bűn, te­hát büntetendő cselekmény. Több a turista, több a csempészés is. 1963-ban 48 vám- és 229 devizabűntettet lepleztek le 1967-ben már sokkal többet: 294 vám- és 1516 devizaügy került teríték­re. A büntetés? Többnyire szabálysértési eljárás, enyhe kimenetellel. Talán a legsú­lyosabb a további utazásból történő kizárás. Ismerős olyan eset. hogy valaki több ezer forintos hasznot szerzett magának „turistáskodásá- val”, a büntetése: 300 forint... Nem a legszigorúbb fele­lősségre vonás. K. G. vagy dolgozónője az ifjúsági mozgalomnak? — Mint „hivatásos”, két éve dolgozom a megyei KISZ-bizottságon. De nem két éve kezdődött, hanem a jászberényi tanítóképzőben. Ott érettségiztem, majd a deb­receni egyetem következett. Történelem—földrajz szakot végeztem, s közben megvá­lasztottak alapszervi titkár­nak. Az egyetemre társadal­mi ösztöndíjjal kerültem, s a friss diplomámmal a selypi közös igazgatású általános és középiskolában kaptam ka­tedrát. Már vártak. Én let­tem a KISZ-tanácsadó tanár, közben a KISZ hatvani járási végrehajtó bizottságába is megválasztottak. Aztán — e* két éve volt — egyszer csak a megyétől kaptám látogató­kat: volna-e kedvem a me­gyei KISZ-bizottságon dolgoz­ni?... Azóta itt vagyok. — Jutalmak, kitünteté­sek?... — Kell ennél nagyobb, mint az, hogy tagja lehetek a megyei VIT-delegáciönak? — Nemcsak tagja, vezetője is... És azt is hallottam, hogy a VIT ideje alatt a magyar nemzeti klub vezetőjét is he­lyettesíted. Mivel jár ez? — Népszerűsíteni, bemu­tatni Magyarországot, az itt élő ifjúsági életét kiállítások­kal, filmekkel — például le­vetítjük az Apát, a Hogy ál­lunk, fiatalembert... Aztán ez a klub szervezi a kettős találkozókat a magyar kül­döttek, és más országok kül­döttei között. A kulturális műsorokat is mi szervezzük — szóval, lesz munka elég... — „M egelőző” ismerkedés Bulgáriával?... — Túl sok nem kell hozzá Földrajzát már ismerem, mert földrajz szakos vagyok, a többit meg volt időm be­pótolni a felkészülés alatt. — Mikor indultok? — Vasárnap. — Akkor a búcsúztatáso# még találkozunk. (kátai) Országos tanfolyam Egerben Sikeres bemutatkozás — további feladatok A színjátszó karnevál prog­ramjának utolsó része volt az a tanfolyam, amely kedden, szerdán, csütörtökön és pén­teken folyt le az egri műve­lődési házban. Ezt a tanfo­lyamot a megyei tanácsok szakreferensei, művészeti előadói, valamint a karnevá­lon szereplő színjátszó cso­portok vezetői számára ren­dezték kettős céllal. Egyrészt, hogy a szakemberek elutazá­suk előtt megvitassák az elő­adott produkciókat, kiele­mezzék az értékeket, rámu­tassanak a hibákra, vagyis a színjátszó mozgalom elkövet­kezendő feladataira nézve hasznos következtetéseket vonjanak le, állást foglalja­nak a mozgalomban közvet­lenül felmerülő elméleti és gyakorlati kérdésekben. Ez utóbbihoz kapcsolódott a tan­folyam napirendjének máso­dik pontja, a tanfolyam má­sik célja — a szakmai to­vábbképzés. Országos hírű szakemberek, többek közt Nádasdi László filmrendező, Székely György kandidátus, a Színháztudományi Intézet helyettes igazgatója, Horváth Adám színházi rendező tar­tottak előadást a populáris színjátszás történetéről, je­lenlegi helyzetéről, a doku- mentarizmusról és egy nem­rég született, máris népszerű új műfajról, az úgynevezett pódium játékról. Az egri színjátszó karnevál vitájában-értékelésében az volt az alapvető szempont, hogy mennyiben segítette ez a népművelést, a korszerű színházi látásmód kialaku­lását. A tanfolyam részvevői elégedetten nyugtázták a karnevál sikerét, azt a nagy érdeklődést, amellyel az egri közönség az előadásokat vé­gigkísérte. 130 millió Négerek diadala Hitler nem gratulál VI. Owens mindig mosolygott. Még akkor is, amikor kritikus helyzetben volt. A távolugrás döntőjében a ne­gyedik ugrásnál a német Long utolérte az amerikai atlétát. A berlini stadion kö­zönsége újjongott és a dísz­páholyból Hitler figyelte a párharcot. Owens nyugodtan, "szemmel látható önbizalom­mal készült az újabb ugrás- 1 hoz. pedig a németek már arra készültek, hogy a sta­dionban felhangzik a „.Deutschland, Deutschland, über alles”. Hitler is erre várt, ezért maradt. • De csalódott. Owens újra átjutott a nyolcméteres, „bű­vös határon” hat centimé­1968. július 20., szombat ff* yt ff \ ** S fi \ 1f terrel és legyőzte a német _ Longot. Hitler nem várta meg az eredményhirdetést, tüntetőén eltávozott a díszpáholyból, hogy ne kelljen kezet fognia — egy négerrel. Owens azután negyedszer is felállt a dobogó legmaga­sabb fokára, mert tagja volt a 4x100 méteres váltófutás­ban győztes amerikai csa­patnak. Szerénységét akkor is megőrizte, amikor az egész sportvilág ünnepelte. Kár, hogy teljesítményé­nek felső fokáig nem jutott el. A szakértők szerint ké­sőbb még többre lett volna , képes, mint akkor Berlin­ben. Állítólag az olimpia alatt, edzés közben 830 cen­timéter is ugrott távolba. Arthur Grix sportíró sze­rint, ha Owens tovább ver­senyez, akkor százon elérte volna a 10, kétszázon pedig a 20 másodpercet! Soha nem derült ki, hogy bevált volna a jóslat. A berlini olimpia négyszeres arányérmese profiszerződést írt alá. A legmeghökkentőbb dolgokat művelte, versenyt futott lovakkal, kerékpáro­sokkal, azután volt karmes­ter, majd egy varitéműsor sztárja; íme egy táblázat, amely bizonyítja, hogy amilyen nagy atléta volt Jesse Owens. A százméteres síkfutás győz­tesei Berlintől Rómáig: 1936: Owens (Egyesült Ál­lamok) 10.3, 1948: Dillard (Egyesült Ál­lamok) 10.3, 1952: Remigino (Egyesült Államok) 10.4, 1956: Morrow (Egyesült Ál­lamok) 10.5, 1980: Háry (Németország) 10,2, 1964: Hayes (Egyesült Államok) 10. Owens berlini idejénél a német Háry csak huszon­négy esztendővel később fu­tott jobbat és állított fel új olimpiai csúcseredményt. Ugyanilyen hosszú életű volt egy másik rekordja is. Egy másik néger atléta, Ralph Boston 1960-ban Ró­mában 812 centiméterrel nyerte a távolugrást. Ez a teljesítmény hat centiméter­rel múlta felül Owens 1936- ban felállított olimpiai csúcs- eredményét. „Minden idők legnagyobb atlétája”. Így nevezték fény­korában a négyszeres arany­érmest. Van ebben a meg­állapításban némi igazság. Owens ugyanis 10.2-es vi­lágrekord formájával — el­méletileg — ott lehetne a startnál még a mexikói olimpián is. Lehet vitatkozni rajta. Még akkor is, ha százon a győztes talán kerek 10 má­Az egyenle­tes, szinte gép­szerű futást Ko­lehmainen kezdte el, de Paavo Nurmi fejlesztette iga­zi tökélyre, öt egy esztendővel az antwerpeni olimpia előtt fedezték fel egy katonai verse­nyen. Semmi sodpercet fut, vagy éppen Mexikó-City-ben ér el új világrekordot. Csak a végletek versenyez­hetnek egymással, ami leg­alábbis a népszerűséget ille­ti. A rövidtávfutók mellett a hosszútávfutók voltak az olimpia legérdekesebb atle­Hannes Kolehmainen nyer­te meg. Tízezren semmi kü­lönöset nem láthatott a sta­dion közönsége. A finn atlé­ta békésen körözött, gyor­sabban és kitartóbban, mint a többiek, így győzött. Ötezren változatosabb küz­delem alakult ki. A francia Bouin a cél­egyenesben még vezetett Koleh- tnainen előtt, aki csak az utolsó métere­ken tudta meg­előzni ellenfe­lét. Ezzel az olimpián a hosszútávfutás- ban megkezdő­dött a ,nagy finnek” korsza­Wilma Rudolf Róma „aranylánya”. Három számban nyert olimpiai bajnokságot. más nem érde­kelte, csak a futás. De nem a tikai hősei, róluk vitatkoztak és írtak a legtöbbet. Az 5 és 10 ezer méteres síkfutás először 1912-ben sze­repelt a programban. Stock­holmban mindkettőt a finn salakpályák unalmas köreiben tartotta edzéseit, hanem az erdőkben. A változatos te­rep elterelte figyelmét a fá­radtságról. (Folytatjuk) köbméterrel kevesebb víz a Ualatonban A hőség, illetve a hosszan tartó csapadékszegény időjá­rás következtében a vízkeze­lési szabályzatban megálla­pított minimális szintnél 22 centiméterrel alacsonyabbra süllyedt a Balaton vízszintje. Számítások szerint a megen­gedett alsó határnál kereken 130 millió köbméterrel keve­sebb a magyar tenger víz­készlete. Az apadás szempontjából július első tíz napja volt a legkritikusabb időszak. Ali­kor nyolc centimétert apadt a vízszint, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy tíz nap alatt megközelítően 50 millió köbméternyi vizet emeltek ki az „égi szivattyúk” a tóból. — Ma cirkuszban voltunk.»»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom