Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
Ger jfő és Vica — Megyeri Tamás és Füzes séri Erika. így láttuk a várból a törökök előőrscsapatát. A kémek mi voltunk. Igaz, nem török kémek, s így nem teveháton érkeztünk. Autóval utaztunk, fotoriporter kollégámmal, hogy kikémleljük, milyen erős az a másik egri vár, amelyet néhány hónapos rohammunkával építettek fel földből, köböl és betonból a főváros szomszédságában, a pilisi hegyekben. Kiváncsiak voltunk arra is, vajon hasonlít-e ez a pilisi egri vár az igazihoz, ahhoz a várhoz, amelynek vitézei és falai 416 esztendővel ezelőtt valóban útját állták a török seregnek. Es ha már bent voltunk a falak között, azt is megfigyeltük, hogyan készül a nagyszabású film, az Egri csillagok. Íme jelentésünk, fényképekkel illusztrálva. Hegyek övezte kis község Pilisbo- rosjenő, Budapesttől 14 kilométerre. Az utcák, a házak olyanok, mint Hevesben, a hegyvidéki községekben. De főutcáján most szokatlanul nagy a forgalom, egymást követik a személygépkocsik, megrakott teherautók gördülnek a hegy felé, odébb lovakat hajtanak. A tanács hangszórója túlkiabálja a forgalom zaját: — A filmgyár statisztákat keres. Jelentkezni lehet este 7 órakor a tanácsházán. Sokan jelentkeznek, 80 forint a napi bér és még ehhez jön a ritka élmény: közelről látni, hogyan születik a film. Ott-tartózkodásunk első öt percében stílszerűen szólva, csaknem lebuktunk. A tanács elnöke, Meggyesi János eképpen fogadott: — Ismerem én jól az elvtársakat. Egerből jöttek, az újságtól. Mindjárt láttuk, mellébeszélésnek semmi értelme, a tanácselnök ugyanis egrinek is mondható. Egerben végezte a tanítóképzőt, majd a főiskolát, s néhány nappal ezelőtt tért haza ugyancsak Egerből, ahol nagyon jól érezte magát a képzősök találkozóján. A váratlanul felbukkant ismerőstől megtudtuk, hogy vára ugyan soha nem volt a községnek, de azért van törökkori emléke egy kopár, sziklás hegyoldal. Ügy mondják, itt legeltették egykor a budai basa kecskéit, s ezért ilyen kopár ez a hegyoldal. Nem kutattuk, igaz-e a történet, a községet elhagyva a vár felé igyekeztünk. Néhány perc múlva egy völgybe hajló széles dombtetőn elénk tárult a vár. Pontosan úgy, mint ahogyan azt a korabeli rajzokból ismerjük. És a vár mögött ott magasuk az Eged, azaz a kopár „Török hegy”, melynek oldalát a basa kecskéi legelték ily kopárra. A várral szemben ostromra készen a sokszínű török tábor. Elnyújtott Allah-kiáltás hangzik, s máris kezdődik a roham. A bástyák töréseiben néma ágyúk és harsogó hangszórók sorakoznak. Ezt az ostromot ugyanis most nem a vezéri sátorból, hanem a vártoronyból irányítják. — Lovasok figyelem! Irány a felvonóhíd, vágta! És a török lovasság — a honvédség katonái — megindulnak a várfalak ellen. A várkapu már zárva, így nekünk is más utat kell választani. Itt nincs alagút, így a bástyákat megkerülve, a hátsó udvar felől jutunk be a várba. Jókor érkeztünk, épp szemle volt. Ezúttal nem Dobó, hanem a Gárdonyi-regényből készült film kapitánya, Várkonyi Zoltán tartott rendezői szemlét. A nyüzsgő sokaságban így sikerült szemrevételezni a várat, kifürkészni a harci módszereket. Íme az egyik pontos leírása: Amikor felhangzik a vezényszó — Létrások, figyelem! Futólépésben indulj! — a török harcosok létrákat cipelve rohannak a falak felé. — Egy, kettő, egy kettő — hangzik tovább a vezényszó. A törökök már megtámasztották a létrákat s fürgén indulnak fel a falakra. A várvédők mindezt nyugodtan nézik. A törökök már fenn vannak a falak tetején, amikor ismét vezényszó hangzik: — Támadás leáll! Köszönjük elv- társak, nagyon jól csinálták. Tíz perc cigarettaszünet. A szünetben a törökök is besétálnak a várba, de senki ne gondolja, hogy kémkedni jönnek, a büfé felé tartanak s a várvédő vitézekkel együtt isszák a narancslét, és a coca- colát. Mert a melegtől egyformán szenved mind a két sereg. Még az őrség is árnyékba vonul, így könnyen megnézhettük Bornemissza híres tüzeskerekét. Az öt méter magas, három méter széles, korszerű rakétatechnikával felszerelt szerkezet lehet vagy két mázsa, s ami a legfontosabb, pontosan akkor robban, amikor kell. Megtudtuk még. hogy a forró szurok száraz jéggel kevert fekete masszából, a forró ólom speciális műanyagból készült, a csatatüzek pedig hideg lánggal égnek. De a vár és a környék majdnem igazi. A látvány Eger vidékét idézi, a Bolyki-bástyáról körültekintve színesen tarkállik a török sátortábor. A törökök nagyon sokan vannak, de a falak erősek s a vár védelme és a forgatócsoport irányítása jó kezekben van. Lassan beesteledik. S ismét felhangzik egy vezényszó: — Elvtársak, imához! És a török sereg leborul. Próba volt, de már kezdődik az igazi ostrom, amikor működésbe lép a felvevőgép is. (márkusz) (A felvételeket Kiss Béla és Inkey Tibor készítették). Bornemissza — Kovács István Czeczey Éva — Venczel Vera. Létrások támadják a falakat. Ez a gótikus palota. •NAA'WVWWVWv'. WWVWV»VAWWVWVWWVVVVVWvVWVVWVVWWW'WWWWVWVWIWWWA«<MMWIMW»MMW»WA**>m«««»a«íiva««»v^
