Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
Kísérlet öngyilkosságra o halál közelében... Évának hívják. Huszonhat éves. Anyátlan, apátián, szeretet nélkül nőtt fel. Felnőni még szülőkkel is nehéz, a gyerekkor buktatója ezernyi, emelkedni lehet és lehullani. Hirtelen támadt vakszerelem, s egy vasal ónyi parázs melegségért Éva mindenét odaadta. Szerelmi bánatában — tizenhat éves volt akkor — vonat elé vetette magát. Így is jóra való férje akadt, két gyermeke van, szép szerefetben élnek. Gyakran találkozom vele Nehezen lépked, tipegve- billegve vonszolja magát a lépcsős utcán. Fal mellett halad, kezével a szúette korlátba kapaszkodik. Bal lábát minden lépésnél nyilaié fájdalom járja át. Hogy fájhat az, ami egyszer nincs... ? Előttem az erőszakos halállal elhaltak statisztikája. Külön kimutatásokban az ön- gyilkosságok adatai. 1964: ryolcvanhat, 1965: kilencvenöt, 1966: hetvenhat, 1967: hetvenöt halál. 1968 első öt hónapjában pedig 39-en végeztek magukkal Heves megyében. Az öngyilkosok jelentős többsége férfi. A nők száma általában nem haladja meg a 25-öt Kivétel 1967, ekkor 63 nő halt meg öngyilkosság miatt, A kor szerinti megoszlás: leggyakoribb az öngyilkosság 40—59 éves korig, szorosan következnek ezután a 15—39 évesek, majd a 60-tól korosabbak, a 15-től fiatalabbak. Sok az öngyilkosság. Ennek anyagi és erkölcsi kihatásai Is jelentősek. Ä rendőrségnek akkor is vizsgálnia kell az öngyilkossági eseteket, ha végül az aktára csak ennyi kerül: „orvosrendőri boncolás megtörtént, bűncselekmény nincs. Irattár.” Az elhaltak számát statisztika méri. Nincs azonban semmi adat arról, hányán is próbálnak valóban megválni életüktől, hányán vannak, akik megkísértik a halált. Egyáltalában, hogyan juthat el az ember a „kritikus pontig”, amikor jön a gondolat... Egy marék Tardyl Az okokat vizsgálva: legtöbben súlyos, gyógyíthatatlan betegségük, a szorongató magányosság miatt akarnak megválni életüktől. Mások a tömeges házasságbcmlás, az alkoholizmus kárvallottjaiként keresnek végleges megoldást az öngyilkosságban. És vannak, akik „csak” ijesztgetni, terrorizálni akarják környezetüket. 44 éves, megtört, fáradt arcú asszony: „ ... Kilenc éve vagyunk házasok, s ez a Kilenc ív minden baj nélkül telt el. Az utóbbi időben férjem kezdett kimaradozni, ritkán | itt haza időién, s a barátaival ivott együtt. Január elseje óta a fizetéséből egy fillért sem aditi haza. Állandó volt a veszekedés. Egyik nap az édesanyám előtt kompromittált, s anyám azt mondta, ezután nem tekint a gyermekének. Egy marék Tardylt vettem be... ” Barna fiatalasszony, özvegy: Megismerkedtem egy fiatalemberrel, udvarolni kezdett, de anyámnak ez nem tetszett. Azt akartam, összeházasodunk. Anyám zaklatott, nem hagyta nyugtomat, arra akart rávenni, hogy szakítsak. Egyik nap az ebédnél csúnyán összevesztünk és anyám azt vágta a í<. er.abez, hog>r,a r.ern vetek véget a dolognak, kidob a lakásból. Én erre azt mondtam, hogy nem kell engem kidobni, elmegyek én magamtól...” 44 éves falusi férfi. Családi problémák miatt kísérelte meg az öngyilkosságot. Felesége többször megszidta, amikor ittasan ment haza. „Mivel érzékeny lelkialkatú vagyok további italozásban kerestem nyugalmat”. Egy nap az otthoni pálinkából húzogattam, s mert a szidás most sem maradt el, a körzeti orvos által felírt Aibromietól etc - dett be jó pár szemet. Tömény tragédia Alacsony falusi ház. Le kell hajtani a fejemet különben a gerendás mennyezetbe verném. Az asszony is hajlottan áll előttem, a csontjai hajlottak. Ha nem tudnám személyi adataiból, hogy csupán 54 éves akár hetvennek hihet- ném. Arcára száradtak a ráncai. Szemének udvara sötét, tekintetében megcsomósodott a félelem. Szinte visszariad. Idén februárban mentő szirénázott vele a kórházig. Egy csomó gyógyszert szedett be. Ma. sem tudja, milyen gyógyszereket. — Miért akart meghalni? Hallgat S mikor újra kérdezem, még jobban a föld felé görnyed. A vakablakban egymásra rakott üres üvegek. Rumos, pálinkásüvegek. — Férje iszik? — ... Sokat... — felszakad benne a sóhaj. Amikor a kórházban meghallgatták, akkor sem volt beszédesebb. Sokáig tartott, amíg a kérdésekre kapott töredék szavakból a való kép összeállhatott. Férje mindig iszik. Ilyenkor üt-vág mindenkit. Az asszonyt és a gyereket is. Négy gyerekük van. Az idősebb lány ideggyógyászati kezelésre jár Pestre és Egerbe. Pedig alig múlt 14 esztendős. Az egyik fiú szellemi fogyatékos gyógypedagógiai intézet lakója. Nem tudom, köszöntem-e, amikor az olajos mennyezeti gerendák alól kiléptem a szabad ég alá. Szörnyű görcs feszítette belülről a koponyámat. Vallomások — öngyilkosság ufón nyék nélkül 15 db Tardylt vett be, s rendőrségi meghallgatásakor azt nyilatkozta, hogy öngyilkossági szándékáról nem mond le. Az osztály- vezető főorvos dr. Könyves Kolonits László, vele beszélgettem az öngyilkosság okairól. — Az öngyilkosság az önfenntartási ösztön zavara. Kóros, patalógiás lelkiállapot következménye, de nem mindig elmebetegség tünetei. Leggyakrabban előfordul különböző elmebetegségek esetén (scbisophrenia, veleszületett depressziós állapotok, delirium, előrehaladott alkoholizmus, epilepszia). Az elkövetési mód e betegségekben szenvedőknél a legbrutálisabb. Az öngyilkosság kiváltója a különböző lelki traumák lelki sérülések. Ilyenek a családi konfliktusok, hivatali kellemetlenségek, szerelmi ügyek, az elkövetett bűncselekmények után jelentkező bűntudat menekülés a megszégye- nülés miatt stb. — Gyógyítható-e az öngyilkosság, mint betegség? — Vannak gyenge lelkialkatú, az élet nehézségeit kevésbé elviselni tudó személyek. Nem találnak kiutat a bajukból, a számukra megoldhatatlan problémák egyedüli megoldhatóságát csak az öngyilkosságban látják. Ezeknél a személyeknél — az élet- körülményektől függően — az öngyilkosság kísérlete többször ismétlődhet. Nagyobb megrázkódtatás hatására a tudat beszűkül, révületi állapotba kerülnek, s az így elkövetett cselekményekre később nem tudnak visszaemlékezni. A gyógyítás lényege: az ön- gyilkosságot kiváltó okok megszüntetése. S ehhez nem elegendő az orvosi segítség. A kórház falain túl pszichológusi segítségre lenne szükség. És legfőképpen széles körű társadalmi segítség szükséges, hogy mind kevesebb legyen azoknak az embereknek a száma, akik meggondolatlanul eldobják életüket Pataky Dezső Mi újság as „Angyalaiul? Roger Moore, alias Simon Templar, a tv-rajongók „An- gyal”-a S0 országban, rövidesen kiterjeszti tevékenységi körét. Filmvállalatot létesít és ugyanakkor állást vállalt mint divatkonzultáns a Pearson and Foster bredfordi angol textilvállalatnál. Nem első ízben történik, hogy Roger Moore a divat felé fordul. Mielőtt Amerikában fellendült volna színjátszói karrierje, pulóvereket mutatott be és a magazinokban a fedőlapokon szerepelt arcképe. A képernyő legjobban öltözött férfiai között könyvelik el: saját becslése szerint is körülbelül 60 öltönye van. Noha néha amerikainak tartják, Roger Moore Dél- nyugat-Londonban született. Az apja rendőr volt, majd tengerész lett. Roger már 15 éves korában abbahagyta iskolai tanulmányait és rajzol- gatott. Szórakozásból még most is festegetne, de szerényen azt mondja, hogy „pocsék” festő. Az „Angyal”-sorozat már hat éve tart. Moore annak tulajdonítja nagy sikerét ebben a sorozatban, hogy — mint mondja — „mindenki kedvenc unokaöccsének” tekinti. Majd szerényen hozzáfűzi: „Legalábbis a hozzám intézett levelekben ezt írják”. """’íM: ■:'y> .-3x . ♦ ■ „y* V A lenge öltözet kedvelőinek A Tápéi Háziipari Szövetkezet eredeti kollekcióval lepte meg nyárra a lenge öltözet kedvelőit. Rafiából készített mini szoknya és kalap összeállításukkal sikerre számítanak. Képünkön: rögtönzött divatbemutató az olajáról és népi együtteséről híres faluban, (MTT-foto — Tóth Béla felvétele) Erdei összkomfort Cserfák és sűrű bozót mélyén kanyarok a keskeny aszfaltút a felsőtárkányi tábor felé. A kapu fölött tábla: Hámán Kató KISZ-vezetőképző tábor. — Előre! Kit tetszik keresni? — kérdezik a kapuőrök. — A tábort — mondom —, azaz a táborparancsnokot. — Tessék itt várni! Mindjárt szólunk neki. 0 Eltűntek a tavalyi sátrak, helyüket a négyszemélyes faházikók mellett csinos kis kőházak foglalják el. A bejárattól balra elegáns ebédlőterem áll, televízióval, hozzá korszerű, jól felszerelt konyha. A tábor szabad területét képező térségen piros nyakkendős úttörőlányok és úttörőfiúk sétálnak. A délutáni szabadfoglalkozás ideje van. A Tyereskova őrs villámgyorsan összegyűlik az egyik faház előtt. A lányok leülnek a lépcsőkre, és beszélnek. Nagyon beszédesek. Az ember nem is tudja, mit jegyezzen le a hallottakból. Saiga Kati: Nagyúton lakom, még sohasem voltam ilyen távol a falumtól egyedül. Szüleim félve engedtek el, most naponta küldöm haza a leveleket, hogy nyugodtak lehetnek, a kaja jó, jól érzem magam, a táborban csak fűre lépni, szemetelni és összefirkálni a falakat nem szabad. Szabad időmben levelet írok, és olvasok. Olvasgatom azokat a „vallomásokat”; amelyeket öngyilkosok tettek megmenekülésük után. Egy idős asszony azért akart meghalni mert elvették tőle a háztáji területet. Egy fiatalasszony azt gondolta, hogy rákja van. Tíz Bello- idot és 5 Kefalgint vett be a félévi bizonyítványosztás után egy 15 éves szakmunkásképzős leány. Elégséges bizonyítványt vitt haza és apja durván, brutálisan lerohanta: „akaszd fel magad, ha ennyire hülye vagy!”. Egy 28 éves fiatalasz- szony azért vett be 30—35 szem gyógyszert vízben feloldva, mert összeveszett az anyóséval és az nem volt hajlandó szólni sem hozzá. Egy cigányasszony 5 db hajfestő tablettát (!?) szedett be, hogy meghaljon. Egy másik fiatal- asszonyt az idegesítette, hogy férje gyakran megkérdezte tőle, hova költi a pénzt. A kér- dezgetések miatt az asszonyka alaposan ráijesztett férjére. Az ideggyógyász véleménye 1968. július 7„ vasárnap Az I. Idegosztály az egri Markhot Ferenc utcai kórházban. Ide kerülnek az öngyilkosságot megkísérlők közül azok, akiknek súlyosabb esete gyógykezelést kíván. Az idegosztályon ápolták például azt a 17 éves gimnazista lányt, aki különösebb előzméA kéményseprő A diófa alatt leteszi a kotródrótot, a kefét, a tisztítóvasat. — Üljön le — tolom közelebb a széket, de ő tiltakozik. — Ne tessék haragudni, de így, kormosán, piszkosan, asztal mellé... Beszélgetünk. — Tetszik tudni, szép ez a szakma, mégis oly nehéz az utánpótlás. Itt vagyok például jómagam. Harmincnyolcadik éve csinálom és még ma sem bántam meg, hogy kéményseprőinasnak adott az apám. Mi, kéményseprők, kérem, mindig felülről nézzük a dolgokat. A padlásról, a tetőgerincről egészen másképpen fest a világ. Alattunk az utca forgataga, itt fenn pedig kitárulkozik a padlások, a füstölgő kémények világa... — Hogy miért szeretem a szakmát? Én, kérem, sok minden bajtól, kínlódástól megszabadítom az embereket. Tetszik emlékezni tavaly, amikor füstölt itt a cserépkályha és a kedves felesége már majdnem sírva jött hozzám, hogy segítsek, kezdjek valamit... No, ugye? Pedig csak egy haszontalan tégladarab csúszott be a kürtőbe. A szurtos, fekete arcbőr mosolyra derül, a kormos szemöldök alatt fehéren Villan a szemhéj. — Aztán mi, kérem, foglalkozunk is az emberekkel. Éppen a múlt héten veszekedés volt az egyik háznál. Meglepődtek, amikor megláttak. Egy tejesbögre éppen akkor csör- rent a konyha betonlapjain. Fiatal házasok voltak. Nem siettem, leültem kínálatlanul is, aztán elmeséltem nekik egy-két epizódot az életemből. Fél óra múlva megnevettettem őket. A férfi borral kínált, és a szemem láttára megcsókolta a feleségét... Újra vállra kerül a kotródrót, a kefe, a golyó, de a padlásfeljáróból még hallom a kéményseprő szavait: — Szép szakma ez, kérem. Nagyon szép. Aztán hogy nappal egy kicsit kormos az ember? Elvégre szappan meg lavór is akad a világon^ ____________________________ Az üzlet N( ’em szeretek egyedül vásárolni. Talán azért, mert megszoktam, hogy gyermekkoromban apám először mindig megvette a ruhát és csak azután kérdezte meg tőlem: — No, ugye, neked is tetszik kisfiam? Nézegetjük a kirakatokat a forgalmas pesti utcán. Szép és drága, kevésbé szép és olcsóbb szövetek váltogatják egymást. Az egyik üzletben negyedórája várunk már, amikor végre kidobják elénk a pultra a kért anyagot. — Azt, ott, azt a másikat legyen szíves... Az elárusító szeméből tűz villan, a szövetgöngyöleg csaknem összetöri az asztalt. — A kirakatban is van választék, miért nem mindjárt azt kérik? ... Nézegetjük, tenyerünkben dörzsölgetjük, ujjaink között simogatjuk az anyagot. — Talán az, az a polcon levő szürke? Az elárusító elkapja a hangot, aztán szótlanul, dermedt arccal elénk puffantja a létra tetejéről. — Ez az. Igen. — Feleségemnek viszont nem tetszik a szövet, és rövid pár perc alatt „meggyőz” igaza felől. Óvatosan, szinte észrevétlenül lopakodunk ki az ajtón, de ott még utolér a megjegyzés: — Ezek, kérem, csak válogatnak. Keresgélnek, nézegetnek és kisül, hogy csak a jövő karácsonykor akarnak ruhát csináltatni. — Nézd, ott, ott szemben van egy másik üzlet... Kedves mosolygós elárusító fogad, pedig jóval többen vannak, mint az előző helyen ... — Szövetet szeretnénk... Egyszerre három anyag is a pultra kerül. Kedvesen, mosolyogva, az előnyöket kihangsúlyozva kínálja a fiatalember az árut. Amikor kiválasztjuk a szövetet, halkan megszólalok: — Ez, fiam, ugyanaz, amelyet a másik boltban utóljára láttunk Feleségem rám néz, és zavartan mondja: — Igen. De itt mintha előnyösebb lenne a „világUéft __ Az istenmezeji úttörőcsapat leendő őrsvezetője, Ludvig Erzsébet elmondja, hogy éjszaka őrségen volt. kicsit elfáradt, de mégis ők győztek az akadályversenyen. Most már egymás szavába vágnak. A recski Bodnár Magdi a délelőtti előadásról beszél; szabatosan elmondja a kék és a piros nyakkendő jelentését, majd rögtön ezután azt is, hogyan szervezné meg egy őrs negyedéves kulturális programját. — Akar hallani a bácsi a esatakiáltásokról — kérdezi egy kislány. Lassan körénk gyűlnek a tábor lakói: fiúk, lányok. Persze nem mind a kétszázan, csak azok, akik éppen nem futballoznak, nem olvasnak, nem írnak levelet, s nem próbálnak nagy izgalommal az esti Ki mit tud?- műsorra. Megszólalnak a hangszórók, és a pajtások készülődni kezdenek a zászlólevonáshoz. B Hosszú sorok menetelnek a tábor közepén álló zászlórúd felé. A parancsnoki házból a táborvezetőhelyettes lép ki, kezében nagy doboz csokoládé: — Ezek az akadályverseny díjai, most osztjuk ki őket. Az ügyeletes rajparancsnok már a zászlórúdnál állva várja, hogy kiadhassa a vezényszót, hóna alatt a tréfás hangú Tábori Krónika, amit minden este ilyenkor olvasnak fel a pajtásoknak. Részlet a Tábori Krónikából: „Állomásfőnök elvtárs, jelentem, mi nem vonattal jöttünk, mégis elkéstünk, mert a Vaddisznó raj a Nagyfának szaladt. Azért hiánytalanul megérkeztünk, kérek engedélyt negyedóráig hallgatni.” 0 Jancsi bácsi, az egyik raj- vezető (Murányi János, magyar—történelem szakos tanár) vezényel. A pajtások tapsolnak, énekelnek, nevetnek. A vacsora után kezdődő Ki mit tud’ az éjszakába nyúlik. Furulyadalok, szavalatok, rövid jelenetek, panto- min, szavalat, paródia váltják egymást a kocsiszínben hevenyészett alkalmi színpadon. De a műsort mindenki sajnálatára félbe kell szakítani; késő van. Holnap reggel hatkor ébresztő, s reggeli után indulás a hegyekbe. Fárasztó nap lesz megint; a tíznapos táborozás hetedik na0h ja, Cs
