Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

Párbeszéd a mechanizmusról „Együtt sírunk, vagy nevetünk a termelőszövetkezetekkel" Ezúttal Patkó Józseffel, a Szövetkezetek Heves me­gyei Értékesítő Központjá­nak igazgatósági elnökével folytattunk párbeszédet az új gazdasági mechanizmus bevezetésének féléves ta­pasztalatairól. — Beváltak-e azok a re­mények, amelyekkel a MÉK nekivágott az új gaz­dasági mechanizmus évé­nek? — Erre még nem lehet ha­tározott választ adni, hiszen május közepén kezdődött a mi szezonunk és a felvásárlás zöme még hátra van. De azt máris elmondhatom, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően sokkal önállóban köthettük meg a szerződése­ket, végezhetjük munkánkat. — Ezt azt jelenti, hogy nem szabták meg, miből mennyit vásároljon fel a Heves megyei MÉK? — Igen. De a szerződéskö­téseknél figyelembe vettük az elmúlt évi tapasztalatokat, hogy mennyi zöldséget, gyü­mölcsöt lehet külföldre elad­ni, mennyi kell a lakosság­nak. és milyen árumennyisé­get lehet konzerválni, tartó­sítani. — Sikerült mindezt szer­ződéssel biztosítani? — Az igények szerint 4130 vagon burgonyát, zöldség- és gyümölcsfélét veszünk át a termelőktől, 350 vagonnyi árut pedig a fogyasztási szö­vetkezetektől. — Az előbbi felsorolás­nál a fontossági sorrend az exportnál kezdődött. Való­ban ez szabja meg a MÉK tevékenységét? — Nem. Legfontosabb fel­adatunk a megye lakosságá­nak ellátása, különösen tö­megélelmezési cikkekkel, burgonyával, vöröshagymá­val, káposztával, gyümölcs­csel, valamint Budapest és a környező iparvidékek ellátá­sa. Ez az exportot is megelő­zi. — Minden árunál? — A téli alma, a meggy, a kajszibarcak, a málna, az eper és a ribizli, amelyek nem elsőrendű fontosságúak a lakosság ellátásában, vagy a szükségesnél több van be­lőlük — exportra mennek el­sősorban. — A további sorrend? Hasznos barátság Ezekben a napokban a sok-sok küldöttség, kirán­dulócsoport között Éger ut­cáin, a Szépasszony-völgy pincéiben a tiszakesziek 50 főnyi csoportja is ott volt látható. Vendégek Heves megyében, pontosabban az egerszóláti közös gazdaság meghívottjai. A barátság már régebbi keletű a két termelőszövetkezet között és nemcsak abból áll, hogy egy-egy hét végét vendég­ségben eltöltenek egymás­nál, de komoly szerepet játszik a két közös gazda­ság termelési gondjainak megoldásában is. A két közös gazdaságban a különböző földrajzi fek­vés miatt elcsúszás v%n a legfontosabb mezőgazda­sági munkák Időpontjánál, így kölcsönösen tudják se­gíteni egymást. A sosólá- tiak gépeket küldenek, se­gítenek a betakarításban, most viszont a takarmány­ban sokkal gazdagabb ti­szakesziek adják vissza a kölcsönt. 200 holdnyi ku­koricaszárat sok-sok vagon répaszelettel együtt silóz­nak be az egerszóláti közös gazdaság állatállománya, nak átteleltetésére. A szó- látiak, miután az aszály jobban sújtotta őket, a té­len nagy mennyiségű ta­karmányt szállíthatnak ha­za a testvéri szövetkezet­ből. így nem kényszerül­nek arra, hogy csökkentsék az állatállományt. S jövő­re? Minden bizonnyal újból #4 mennek segíteni. — Ezután az ipar követke­zik, a konzervgyárak. — Tehát eloszlathatjuk azt az aggodalmat, amely a korábbi években kísérte a MÉK munkáját, misze­rint „mindent elvisznek a megyéből és csak a selejtes áru marad a helyi ellátás­ra”.? — Nyugodtan! Mert a ko­rábbi gyakorlattól eltérően valóban csak azt visszük el más megyékbe, ami felesleg­ként mutatkozik. Sőt... — Sőt? — ...amit korábban nem tettünk meg, csak most, az új mechanizmus évében, szinte az ország minden részéből vásárolunk a megye jobb el­látására zöldséget, gyümöl­csöt. Az egri, gyöngyösi és más piacokon sok esetben a buda­pesti Nagyvásárcsarnokból, dunántúli, vagy szentesi ter­melőktől vett áruhoz juthat­nak a háziasszonyok. Ráadá­sul olcsóbban mintha a me­gyéből vásároltuk volna a kelkáposztát, őszibarackot, vagy paradicsomot, a primőr időszakban. — A MÉK tehát beka­landozhatja áruért az egész országot, de mcgadatik-e ez a lehetőség a termelők­nek, hogy több helyre ad­hassák el árujukat, s okoz-e gondot ez a konkurreneia? — őszintén szólva, féltünk ettől az új lehetőségtől. Nem is annyira attól, hogy a szö­vetkezetek szabadpiacon is értékesíthetik az árujukat, hanem inkább attól, hogy zűrzavar, szervezetlenség lesz a piacon. Néhány jel mutat­kozott is erre a szezon kez­detén. Akadt termelőszövet­kezet, amelynek teherautója két napig hurcolta körbe az országban a zöldborsót, végül mégis itthon értékesítette, mert téves információkat kaptak az árakról, a felhoza­talról. Ugyanis a többi szö­vetkezet, s nem utolsósorban a MÉK is odatömörítette az árut, végül a szállítási költ­ségük sem térült meg. — Ez az „anarchia” most Is tart? — Azóta már a termelő- szövetkezetek is megszervez­ték a tájékoztató hálózatu­kat, mi is rendszeresen je­lentjük, hová, mennyi zöldsé­get, gyümölcsöt vittünk, vagy viszünk, sokkal szervezet­tebb így a piac.,, az ellátás. — Az egyik legtöbbel vitatott téma a MÉK-kel kapcsolatban az árak kér­dése. Sokan mondják, hogy a MÉK olcsón veszi és drá­gán adja a portékát, és ez­által nagy jövedelemhez jut. — Aki ismeri költségveté­sünket, nem ül fel ezeknek a híreszteléseknek, hiszen jöve­delmünk döntő részét jéggyá­runkból, aszaló- és hűtőüze­münk bevételeiből szerezzük. A zöldség és gyümölcs véte­lénél, eladásánál a szállítási és egyéb költségeken kívül csak a tisztességes hasznót számítjuk fel. — Miből adódnak akkor ezek a félreértések? — Talán abból, hogy válto­zó és kevert árakkal dolgo­zunk. — Ml ennek a lényege? — Például uborkát ve­szünk hétfőn 10 forintért, közben szerdára lemegy az ára 9 forintra. De szerdán már 7 forintért tudunk új árut vásárolni és ha ezt is kilencért értékesítjük, nagy­jából kiegyenlítődik a veszte­ség-nyereség. De mindennél meggyőzőbb számot mondha­tok: az idei 160—200 millió forint értékű zöldség, gyü­mölcs vétele-adása után mindössze egymillió forintos haszonra számítunk. Ügy gondolom, ez meggyőzően mutatja, hogy nem akarunk a termelőkön és vásárlókon „meggazdagodni”. — Van-e még más újdon­ság az árak alakilásánál? — Ami eddig nem volt... ha a kereslet úgy kívánja, felfelé is haladunk a felvá­sárlási és fogyasztási árak­kal. Amikor kevés volt az uborka, 8 forint helyett ló­ért is átvettük a termelőszö­vetkezetektől, hogy a piacot elláthassuk. Ugyanis hiába maradtunk volna a 8 forintos árnál, ha árut nem tudunk biztosítani, mert a kofák rögtön 18 forintra srófolták fel az árakat. — Jó néhány hete már megkezdődött a gyümölcs­ös zöldségszezon. Volt-e példa rá, hogy a felvásár­lásnál komoly összeütkö­zésbe kerültek volna a ter­melőkkel? — Eddig még nem került sor szakértők bevonáséra, vagy peres ügyre. Ez azzal is magyarázható, hogy már a szerződéseket a kölcsönös előnyök alapján kötöttük meg, s igyekszünk jó kapcso­latot kialakitani a termelők­kel. Ezért segítettünk a bol- dogiak, erkiek panaszán a szamóca felvásárlási árának korrigálásában, jutottunk megegyezésre a boconádiak- kal a káposzta árának kiala­kításánál, s más termelőszö­vetkezetekkel is, ha jogos kéréssel fordultak hozzánk. — Tehát felhőtlen a kap­csolat a termelőkkel? — Ilyen nagy mennyiségű árunál minden bizonnyal elő­fordul néhány vitás eset a minősítésnél, áraknál, szállí­tásnál. De igyekszünk elejét venni az összeütközéseknek, hiszen a mi eredményeink szorosan összefüggnek a szö­vetkezetekével, ahogy mon­dottuk: együtt sírunk, vagy nevetünk a termelőszövetke­zetekkel. Kovács Endre Prágai rendég — egri ismerő» A KGST vasúti főnöke ügy tartják, a vasutas­szakmához tartozik, hogy az acélpályák emberét olykor már csupán vendégként ve­zetik vissza a sínek a megszo­kott állomásra... Tudta ezt, számított rá Simon Mihály is, dé amikor a napokbán le­lépett a füzesabonyi vonatról, kicsit eltűnődve, kicsit elmo­solyodva csak megjegyezte: jó négy esztendeje oizony aligha gondolt volna arra, hogy nem sokkal később ilyen messziről érkező láto­gató lesz majd a hajdani munkatársak, a kedves ro­konok között, a megszeretett városban! Csaknem há­rom évtizedes szakmai gya­korlata, min­denkori köte- lességiudása, helytállása, perfekt orosz és cseh nyelv­tudása „dele­gálta” annak ideien Prágá­ba. Egy egri la­kodalmas ház­ban beszélge tünk a MÁV helyi csomó­pontjának pár év előtti főnö­kével — a KGST mosta­ni, több mint százezres ko­csiparkjának, az OPW-nek főirűnyttójá- val. — Úgyszól­ván a kezdet kezdetén ér­keztem Prá­gába, az Obs- csij Park Wa­gonow rendszerét akkor még csak szervezték. Minden új volt, mindent tanulni kellett, egy hónap is beletelt, hogy „berázódtunk” a feladatok­ba. kinek-kinek meghalároz- hatták a munkakörét. Engem az irányítókhoz osztottak te. Most, július elsején, hogy egy évvel meghosszabbítot­ták a „mandátumot”, lettem osztályvezető, főirányitó . . — Mi a dolga az OPW fő­irányítójának ... ? — Prágából állandó kap­csolatot tartok a másik hat fővárossal. Naponta érdeklő­döm és összegezem: hol, mennyi a jó és a rossz vasúti kocsi, megvan-e ez eredeti „részvény”, ki kér, ki adhat segítséget. Utána természete­sen gyorsan intézkedem: uta­sítást adok, hogy a hiányt sürgősen egészítsék ki a leg­közelebbi társországból, vagy ' éppenséggel a felesleges ko- j csikat irányítsák a szükséges helyre. A részt vevő államok jól járnak, hiszen csak a többlet-igénybevételt kell megfizetniük.., Elmondani, feljegyezni is sok a főirányító mindennapi teljes munkáját. — No, ennél izgalmasabb megbízást bizonyára rtem ka­póit még eddig? — találga­tom. A válasz meglépő: — Kétségkívül nagyón iz­galmas a munkám, de higgye el, amikor például a „Mis- kolc-Tiszain" fönökösködtém s a nagy forgalmú rendezö- pálydudvárt építettük, talán a prágaiaknál is melegebb napjaim voltak ,..! A régi élmények, emlékek idézése közben kiderül, hogy Simon Mihály itthon sokszo­rosan kitüntetett kiváló dol­gozó: csupán az érdemes vas­utas címet nyolcszor ítélték oda a számára.., Boldog ember lehet. Keresem a titkát: — Annyi közül vajon me­lyik vélt a legkedvesebb nap­ja? — Az esküvőmé! — feleli gyorsan s meleg pillantással a szerrtkö2t ülő feleségére ka­csint. — Aztán meg az a nap, amikor a sátoraljaújhelyi vasutas „aranycsapat”, mely­ben Csabáiik, Gofáék, Palics- kó Tibiik játszottak, kitűnő eredménnyel bejutott az NB II-be... Hej, ha az Egri Dó­zsának is lenne egy ilyen ösz~ szeforrott, ragyogó együttese, bizony nem fájna a fejünk az NB I-ben sem! Legszívesebben a vasútról beszélne mindig. — Csupán a sínek mellett telt az élete? — kérdem most már leplezetlen kíváncsiság­gal. Simon Mihály felnevet. — Ugyan!... Nagylánnyá .neveltük egyetlen gyerme­künket, aki elvégezte már a főiskolát Is, dolgozik, szépen keres Pesten ... Mindig is szerettünk utazni, de pár esz­tendeje még jobban kihasz­náljuk a .hetedhét ország­ra” szóló szabadjegyet. Be­jártuk már a környező or­szágoknak csaknem mind­egyikét és közben sok jó is^; merőst, barátot szereztünk. A barátság a mi „hob- bynk’’... , ötezer-kétszáz korona fi-, zetést kap minden hónapban a főirányító. Prága egy ik leg­újabb negyedében, modern tízemeletes ház első szintjén él a feleségével egy 183 ko­ronás bérletű, gázzal ellátott, kényelmes, kellemes otthon­ban. — Otthon? — ismétli, rág­ja a szót a vasutas, majd tré­fásan játszogatva vele, ma­gyarázza — űz csak itthon van. A lányunk mellett, a csa­láddal. Ezért annak idején » mégoly ritka „mandátum” le­jártát sem fogom sajnálni... Gyónl Gyula Olvasóink szóltak Nincs minden rendben i a járdák mentén.•• — Amikor megnyílt az Ag- ria Taverna, örültünk, hogy újab'o vendéglátóhelyiséggel gyarapodott Eger, ám örö­münk csökken, ha arra já­runk — tette szóvá egyik ol­vasónk, s rögtön magyaráza­tát adta rosszallásának. Ugyanis a pincemulató ven­tillátora közvetlenül a járda mellett fújja az emberek or­ra alá a muskotályos, nemes­penésztől átitatott levegőt. A jó tüdejűek már az útkeresz­teződésnél mélyet szippanta­nak, és csak a nagytemplom­nál engedik ki a tüdejükből vUeqean a Szigorú titoktartás mellett, de széles kö­rűen, a tudomány és a technika minden hoz­záférhető vívmányát felhasználva, már má­sodik hete folyt a nyo­mozás az üzemben. A vezetőség nem kérte sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem­milyen külső hatóság beavatkozását, ez az ő ■ ügyük, vagyis az üzem dolgozói közül kerül­hetett ki a gazfickó, nekik kell hurokra ke­ríteniük, ezt követeli a vállalat becsülete>! A nyomozás irányí­tását és gyakorlati szervezését, ellenőrzé­sét az igazgató, Gorgo- lák kartárs személye­sen tartotta a kezé­ben, az ő íróasztalán futottak össze a szálak. Gorgolák kartárs példamutatóan viselke­dett e nehéz napokban, minden vállalati ügyet a nyomozás sikeréne': rendelt alá, szioét-lel- két adta ebbe a mun­kába. Jóformán csak idegnyugtatókkal táp­lálkozott, nyolc kilót fogyott, két hét óta ki sem tette a lábát az üzemből, hogy kéznél legyen mindig, folya­matosan egyeztesse, ér­tékelje a beérkező ada­tokat és ha szükséges, új intézkedéseket foga­natosíthasson. A fele­sége a tartós távolma­radás miatt el is hagy­ta, mert azt hitte, hogy szeretőt tart, pedig inspekciót tartott, Gorgolák kartárs pél­dáján fellelkesülve ha­sonló áldozatkészséggel és odaadással szolgálta a nyomozás szent ügyét az üzem többi, vezető beosztású mun­katársa is. A munkaügyi osztály dolgozói például tüze­tesen átvizsgáltak min­den egyes személyi la­pot és egyéb okmányt, különös tekintettel c büntetett előéletiekre. Továbbá tíz évre visz• szamenőleg tanulmá­nyozták a fegyelmi és egyéb jegyzőkönyveket, hátha valami támpon­tot találnak. Említést érdemel. Az ilyen és az ehhez hasonló célszerű intéz­kedésekkel egyidejűleg az üzem vezérkarának tagjai minden szabad percüket a dolgozók körében töltötték. Fi­gyeltek, hallgatóztak. Lajtsromba vették hogy a kereskedelmi osztály vezetője sok utánjárással és ke­mény valutáért soron kívül egy hazugságjel­ző készüléket impor­tált, a nyomozás meg­felelő szakaszában en­nek igencsak nagy hasznát vehetik, előre- láthatóan, _ mindazokat, akik e na­pokban nagyon feltű­nően, nagyon passzí­van, vagy nagyon átla­gosan viselkedtek. A nyomozásra fordí­tott hihetetlen eröfe szítesek miatt termé­szetesen bizonyos fo­kig háttérbe szorultak fi termelési, problémák. Mindent egybevetve: pontosan nem lehetett megállapítani, hogy e hét alatt mekkora kár érte a vállalatot, mert az adminisztráció leg­jobb erői is a nyomo­zással voltak elfoglal­va. A veszteség azonban eltörpült a történelmi jelentőségű erkölcsi győzelem mellett. A tizennegyedik napon ugyanis a főtechnoló­gus egy alacsony, kö­zépkorú, kék köpenyes műszerészt állított Gorgolák igazgató elé. — Tessék, itt van, 6 volt az, beismerte! A nehéz küzdelem­ben kivívott diadal tiszta öröme ragyogott fel az igazgató fáradt, meggyötört arcán. íme, a sok- álmatlan éjszaka, a sok gond és veríték nem volt hiábavaló! Tigrismosollyal mér­te végig a tettest. — Tehát maga írta be az újságnak, hogy nálunk a tusolóban egy csap fél éve nem mű­ködik? Kürti András a levegőt. Akik felfelé jön­nek — és ha ugyanezt bírjak — azok is ekként cseleked­nek, ha nem akarnak része­sülni a föld alól jövő, elhasz­nált levegő nem éppen keile- mes áldásában. Miután al­kalmi szeméttárolónak is használják az említett szel- lőzőnyílást, kétszeresen is igazat kellett adni olvasónk­nak, mikor azt javasolta: ide­je lenne intézkedni! ★ Míg az Agria Taverna al­koholgőztől nehéz levegője kellemetlenül facsarja az emberek orrát, addig az eg­ri piac szűk utcájában levő virágárusok portékája kelle­mes illatot áraszt. Mégis szó­vá tették, hogy a szemnek már kevésbé kellemes az emberek elé napról napra előtáruló látvány, ugyanis a vlrágmaradványokból akkora szeméthalmok maradnak, amelyek nem válnak sem dí­szére, sem egészségére az élelmiszereket árusító piac­nak. Arról nem is beszélve, hogy a kirakott portéka, az árusok és vevők nemcsak a járdát foglalják el, de az út­test egy részét is, így a men­tő- és postaautók, alig-alig tudnak közlekedni a forgal­masabb virágnapokon. Olva­sóink kérése remélhetőleg ez ügyben is eljut az illetéke­sekhez, s mindkét esetben si­kerül rendet teremteni a jár­dák mentén... Mßnilhnn im július »« kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom