Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

Egri nyár 6B v A Szentivánéji álom és ... Az egyre izmosodó, színei­ben is bővebb skálát mutató Egri nyár az elmúlt vasár­nap este Shakespeare mese- aiakjaival szórakoztatott el. Igaz, az esős időjárás miatt a Gárdonyi Gáza Színház fa­lai között kellett színre lép­niük az athéni mesterembe­reknek, Vackornak, Zuboly- nak, társainak meg a zene­karnak, a tündéreknek — az egri vár romantikát lehelő környezete helyett —, de így is kellemes, élvezetes két órát kapott a színi játékot és az ünnepien könnyed, komoly zenét kedvelő közönség. Mendelssohn a shakespea- t;e-i színpadi játék bűvöleté­ben írt muzsikát: a szvit .mindazt a bohókás hangula­tát, bukíencezést zenei életté .varázsolja, ami Shakespeare pistóriájában megfogalmazó­dik, Az előkelők a maguk módján és kedvtelésére be­járják az erdőt, vígasságuk egészen más gyökerű mint jaz egyszerű mestereké, akik tjagy igyekezettel színházat ' Csinálnak azoknak, akiknek az egész élet csupa színház és mulatság. S mi is lehetne egy ilyen jókedvű játéknak a té­mája, mint a szerelem. , Ezt a szentivánéji hangula­tot azért írjuk le beszámo­lónk elején, mert az Egri Me­gyei Színpad rendezője, Szí­vós József jó érzékkel válasz­totta ki Mendelssohn szvitjé­nek ezt a részét és gárdájá­ból azt a néhány fiatalem- .bert, akik az athéni polgáro­kat alakították. A sok-sok fintorral behin­tett részlet Shakespeare tün­dérmeséjének egyik tegszora- koztatóbb része s még így, pódiumelőadásban is hat hu­mora, mert Mendelssohn ze­néje megteremti a hangula­tot, pótolja az erdők titokza­tos' és ünnepi hangjait és él- hihetóvé teszi azt a pillana­tot, amikor a tündérek a szí­nen megjelenhetnek. Dr. Rip- ko Kálmán, Kertész József és Virág Tibor, Ivádi László, Varga György és Korpás István komoly sikert arattak ez alkalommal. Nagy Edit és Kertész József két-két Shakespeare-szonet- tel, Petrán Katalin és Virágh Tibor Shakespeare Makran­cos hölgyéből egy párbeszéd­del tette gazdagabbá a mű­sort. Id. Radnóti Tibor Men­delssohn Hegedűversenyének 2. tételét játszotta. Az egri közönség számára kellemes meglepetés, ahogyan ez az érett korú zenepedagógus a romantikának ezt a csillogó és jellegzetes alkotását elő­adta. Lugossy Melinda Mendels- sohn-dalával felkeltette ér­deklődésünket fejlődő orgá­numa iránt. Zongorakíséretét Halmay Katalin látta el. A Nádas Marcel által ve­zetett kamara-balettkar — az Operaházból — apró rész­lettel tette színessé ezt az estét. Az egri szimfonikusok — Farkas István karmesteri munkájának és lelkesedésé­nek köszönhető! — egyre szí­nesebben zenélve, egyre na­gyobb területet meghódítva látnak el Egerben és a me­gyében egy tiszteletre méltó feladatot: élőben adni a ze­neirodalom nagyjait a hang­versenyekkel szűkösen ellá­tott vidéki közönségnek. Ez az este is bizonyítja: a közönség nem megy el érzé­ketlenül az egri szimfoniku­sok produkciói mellett. S bár kétségtelenül fájdalmas oly­kor-olykor az amatőregyütte- sek számára, hogy szervezés- technikai hibák miatt lét­számban nem az a hallgató­ság élvezi a zenét, az irodal­mat, mint amilyen érdeklő­dést a szándék és művészi teljesítmény joggal megkí­vánna, az egri szimfonikusok és a megyei színpad gárdája közös úton haladva egyre in­kább reprezentálja a műfajt Egerben. Mint ezen az estén is! (farkas) Ki mit komponál? Lord Whizzfey cs társai . . . ::. miután Angyal, néhány ökölcsapás, katapultálás, rö­vidke nyomozás és logikus gondolkodás után visszasze­rezte ebben a bizony saját műfajában is most gyengécs­kére sikerült filmben a Gil- lingham-nyakéket — a késő esti órákban megkezdődött a Táncdalfesztivál 1968. Meg­kezdődött a dalok, a szöveg és a zene idei vetélkedője, amikor is újfent kihangsú­lyozták, hogy nem az előadó­kat, hanem a zeneszerzők és szövegírók munkáját kell és szabad pontozni a zsűrinek, nézőnek egyaránt. Természetesen ez most sem lesz így, minthogy nem is le­het így. Nyilvánvalóan gyen­gécske művet még jó előadó­val sem kunszt fennkölten lepontozni, de már két meg­Ä Delta legújabb — júliusi — száma a tudományos és technikai vívmányok iránt érdeklődő olvasók különféle rétegeinek nyújt olvasnivalót. Bemutat­ja az autómotorok porlasztói­nak helyébe lépő parányi komputert, az atomkor játé­kait, a konyha .,forradalmát”, a gyárban készülő házakat (a Larsen—Nielsen-típusú ház­gyárat), a legfrissebb fotoúj- donságokat, a keszonbetegség leküzdésére irányuló törek­véseket, egybevetve a keszon gyógyhatásúnak kiaknázásá­val, a közművek módjára „házhoz érkező” számológép­központi szolgáltatásokat és láthatatlan sugarakkal ké­szült színes légi fényképe­ket is közöl. Száznál több — részben színes — fényképé­vel, seregnyi információjával, humorrovatával, tudomány- történeti érdekességeivel és a tv Delta és Haladás műso­rait kiegészítő cikkeivel a lapnak ez a száma is méltán számíthat az olvasók érdek­lődésére. Zátopek álveszi Nurmi örökét 8. — Nurmi nincs többé, a finn futógép berozsdásodott — ezt mondták róla az amsz­terdami olimpia előtt Már éppen indulni akart Helsinkiből a finn versenyző­ket szállító hajó, amikor a kikötőben váratlanul megje­lent Nurmi. — Utazom Amszterdamba és versenyezni akarok — mondta a csapat vezetőjének. Beszállt a hajóba és útközben senkihez sem szólt egy szót sem. Az olimpián először tízezer méteren állt rajthoz. Minden atlétaszakértő azt hitte, hogy ez lesz az egyetlen száma. 30 perc 18.2 másodpercet futott, olimpiai rekordot állított fel, ezzel győzött. Nagy szenzációt jelentett, amikor a közönség ott látta Nurmit az Ötezer méteres verseny rajtjánál is. Hallga­tag embernek ismerték, de a szakértőknek az volt az érzé­sük, hogy a start előtt Ritola é$ Nurmi mégiscsak váltott egymással néhány szót. Mint­ha megbeszélte volna a két finn atléta, hogy közülük ki győzi le a veszélyes svédet, iííidet. Peches ember: ... ha nyáron a Balatonra indul üdülni, aznap reggel tör be a hidegfront; ha télen a hegyek­be készül, megérkezik a melegfront. Most veszi fontolóra azt a bölcs tanácsot, hogy té­len menjen a Balatonra és nyáron a hegyekbe: — De amilyen pechem van, pont akkor tör majd be a melegfront nyáron, amikor a Ba­latonra érek, hónom alatt a fakutyával — só­hajtott fel végül, és úgy döntött, hogy otthon marad. ★ Régóta töprengek, ma sem értem, hogy egy földig omló apácakámzsa, miért olcsóbb, mint egy tenyérnyi bikini fürdőruha? Aki tudja, adja át! Erdei mondat: — Megőrültél? Hová dobod két... Ott nem gyullad meg! azt a csik­<-ó) közelítőleg azonos szintű kö­zött bizony annak a javára billeg a mérleg, illetőleg a pontok nyelve, amelyet in- venciózusabb, közkedveltebb énekes mutat be. De hiába, a táncdaléneklés világában sem található meg az abszo­lút igazság. Úgy vélem, messze elha­markodott dolog lenne az el­ső elődöntő után máris azon bölcselkedni, hogy jobb lesz-e, vagy sem az idei fesz­tivál, mint a tavalyi. Az két­ségtelen, hogy néhány unal­masan lapos, szövegében, ze­néjében egyaránt az eredeti­ség árnyékát is messze kike­rülő versenyszám mellett né­hány olyan dalt is hallhat­tunk, amely minden bizony­nyal és méltán lesz sláger. A közönség bűv- és vádkö­réből kivont zsűri, a milliók­hoz hasonlóan képernyőről pontozott és pontoz majd, a milliók meg írtak és írnak még majd, hogy csak győz­ze a posta — és a Ki mit tud ? izgalmas, országos szórakoz­tató vetélkedői után a Ki mit komponál? vetélkedője ismét szórakoztató, játékos és mu­zikális csemegét ígér. Az újszülöttnek minden vicc új, az új televíziónéző­nek minden ismétlés új pro­dukció. Ezért, és így valóban még vita sem lehetne azon, ha a televízió időről időre műsorára tűzné egy-egy si­keres és emlékezetes produk­cióját. Sajnos, ezek az ismét­lések néha úgy tűnnek, mint­ha nem az új televíziónéződ­nek kedveskednének, hanem az új műsoridőt kívánnák valamivel és kényelmesen ki­tölteni. Ám vasárnap este örömmel kelhettünk fel a képernyő elől, mert a hat év­vel ezelőtti Leacock-est mél­tó volt az ismétlésre — az öreg televíziózok számára is. Nemcsak Lord Whizzfey, alias Vízfej és társai miatt, hanem az élet könyörtelen­sége miatt immáron muzeá­lis kinccsé váló oly képsorok miatt is, amelyek nagy és már nem élő színészegyéniségeket sorakoztattak fel. Így, csak ezt az alig több mint egyórás és még csak fél­évtizedes képeket is nézve megdöbbentő, hogy néhány év alatt hány neves, nagysze­rű színészünk lépett ki örök­re az élet színházának kiska­puján. A feledhetetlen Uray Tivadar, a sokoldalú Lutabdr Árpád, Mányai Lajos —, hogy csak azokról szóljunk, akik már nincsenek, de hang­juk, játékuk a kép és a hang csodája folytán e műsorban mégis megmaradt. Nagy ér­demük volt abban, hogy a rendezésben talán már egy kicsit megkopott szatirikus est játékában, ritmusában mégis friss és eleven, szóra­koztató és újból emlékezetes maradt. Ez az ismétlés az újdonság erejével hatott. ( gyúr hó) Munkavédelmi filmpályázat — amatőröknek A SZOT munkavédelmi osztálya és a Fővárosi Mű­velődési Ház a balesetek megelőzésével, a veszélyfor­rások elhárításával, a szabá­lyos, biztonságos munkavég­zéssel kapcsolatos nevelés segítésére filmpályázatot hir­detett az amatőrök számára 1368, július S3, kedd Az aranyérmet Ritola sze­rezte meg. A második he­lyért elkeseredett küzdelem alakult ki, Nurminak kivéte­lesen minden erejére szüksé­ge Volt, csak így tudta meg­előzni a svéd futót. Amikor célba ért, össze­esett és elvágódott a salakon. Nurmi csak néhány perces ápolás után tudott újra a lábára állni. Mindenki azt hitte, hogy sportpályafutását örökre befejezte. Nem így történt. A nézők nem akartak hinni a szemük­nek. amikor Nurmi megje­lent a 3000 méteres akadály­futás startjánál is. Eleinte úgy látszott, hogy Nurmi azt szeretné, Ritola nyerne. Ez azonban nem sikerült. Egy másik finn atléta, Loukola győzött. Ritola a verseny köz­ben rosszul lett, Nurmi pedig ereje megfeszítésével máso­dik lett. Amit az ©szakaik szerettek volna, azt, ha más szereposztásban is, de végre­hajtották. Finnországé tett egy újabb aranyérem. Nurmi később még elindult néhány versenyen. Sőt négy esztendővel később. 1932-bén ott akart lenni negyedszer is az olimpián! Los Angeles azonban nem láthatta futni a nyolc arany­érem tulajdonosát. Elutazott ugyan a nagy küzdelem szín­helyére és a maratoni futás­ban akart indulni. Nurmi t azonban a németek feljelen­tették a Nemzetközi Atlétikai Szövetségénél és azzal vádol­ták. hogy a külföldi verse­nyein, különböző címeken pénzt fogadott el és ezért nem amatőr, hanem profi. Heves vita alakult ki. Bizo­nyítékként néhány csekk ke­rült elő, rajtuk Nurmi aláírá­sa. A híres finn futó hiába utazott el az Egyesült Álla­mokba, nem engedték indul­ni és csak a tribünről nézhet­te, amikor a hosszútávfutók elindultak a stadionban. Nur­mi sehogy sem akarta végleg abbahagyni a versenyzést. A finn szövetség nem ismerte el azt, hogy nyolcszoros olim­piai bajnoka profi, ezért ott­hon Los Angeles után is fu­tott még néhányszor. Csak 1934-ben mondott búcsút a salaknak. Nurmi azonban még egy olimpián futott. 1952-ben, amikor Helsinkiben rendez­ték a nagy világversenyt, ak­kor ő szaladt a stadionban, kezében a lánggal. Ugyanaz a trikó és nadrág volt rajta, mint hajdanában. Viharosan ünnepelte a közönség, amikor az olimpiai váltó utolsó tag­jaként, jellegzetes alakja fel­tűnt a bejáratnál. Sporttörténeti pillanat. Nurmi ugyanis a saját szob­ra előtt futott el, mielőtt be­kanyarodott a helsinki sta­dionba. így kapott elégtételt korábbi sérelmeiért és így köszönte meg neki sikereit Finnország. Nurmihoz hasonlóan Emil Zátopek is új korszakot nyi­tott a hosszútávfutás történe­tében. A csehszlovák atléta 1948-ban Indult először olim­pián. Londonban a nagy világ­verseny a 10 ezer méteres síkfutással kezdődött. Amint ezt már szinte hagyományos volt, ismét észak-európai at­létát, ezúttal a finn Heinot tartottál- az első számú esé-: lyesnek. Ö könnyedén, símán futott, ugyanúgy, mint nagy elődei. Ezzel szemben Zatcr Két olimpiai bajnok egy családban: Zátopek és felesége. Pék látszólag erőlködött. Ar­ca szenvedést árult el. a fe­jét ide-oda forgatta, a karját sem úgy tartotta, mint azok, akik az előző olimpiákon győztek. Stílusa szokatlan volt, ugyanúgy ahogy takti­kája is. Nurmi egyenletesen futott. Zátopek viszont időnként vá­ratlanul beleerősített, válto­gatta a sebességet. Ezzel akarta kizökkenteni ellenfe­lét a ritmusából. A csehszlo­vák atléta tehát ellenkező módszerrel próbált győzni, mint nagy elődjei, a finn fu­tók. Londonban 10 ezer méteren Zátopek és Heino látványos és változatos küzdelmet ví­vott egymással. A csehszlo­vák futó időnként, előfordult, hogy egy körben kétszer is, hirtelen teljes sebességre kapcsolt. így futott harminc­negyven métert. Heino kény­telen-kelletlen követte. Ilyet hosszútávfutó versenyen, nem látott még közönség! Zátopek hátra sem nézett, csak a legváratlanabb pilla­natokban úgy kezdett szágul­dani, mintha a sprinterek ba­bérjaira vágyna. A közönség mindig ilven jelenetnél tap­solt, tombolt. A táv felénél a finn futó már teljesen el­vesztette biztonságérzetét, teljesen alárendelt szerepet játszott, a versenyt Zátopek irányította. Minden úgy tör­tént, ahogy ő akarta. Heino idegileg és fizikailag egyaránt kifáradt és amikor már nem bírta tovább, 6400 méternél feladta a küzdel­met. a csehszlovák futó ez­után is úgy futott, mint amíg nagy ellenfele a pályán volt, hol gyorsított, hol lassított. Zátopek 29 perc 59.6 má­sodperces idővel szerezte meg élete első olimpiai aranyérmét, (összehasonlítá­sul: Nurmi utolsó világre­kordja 30 perc 06.2 másod­perc volt ezen a távon.) (Folytatjuk) Tizenhat milliméteres (fe­kete—fehér, színes, magnó­hangos, fényhangos) egyéni vagy közös alkotásé 10 per­ces időtartamnál nem hosz- szabb munkavédelmi' tárgyú filmekkel indulhatnak az ér­deklődők, akik közül az első helyezettet 8 ezer forintos fő­díjjal, a másodikot 6 ezer, a harmadikot ötezer forinttal jutalmazzák s négyen kapják a negyedik helyezéssel járó 2—2 ezer forintot. A pályázók munkájának megkönnyítése érdekében né­hány javaslatot is adtak. Eszerint filmet készíthetnek a munkavédelmi őrök min­dennapi igyekezetéről, r.rról az önzetlen társadalmi össze­fogásról, amely a baleseteket próbálja megelőzni. A javas­laton túlmenően a SZOT munkavédelmi filmbizottsá­ga a forgatókönyvek megírá­sához is tanácsokat ad, útba­igazítást nyújt. A beküldési határidő: 1968. december 5. A pályázattal kapcsolatban bővebb információt a SZOT munkavédelmi osztályán (te­lefon: 425-333) Dunkl József ad. Csendháborítók Az egri Szépasszony-völgy régóta a városbeliek és a ki­ránduló idegenek kedvenc szó­rakozási helye s mert a süi'űb- ben lakott területektől megle­hetősen távol esik — különö­sebb korlátozás nélkül, még éj­szaka is szabad itt a szemei- szúró randalír ozástól rrientes vigalom, hangos jókedv. Kevésbé hihető viszont az, hogy a völgyből a város felé vezető utakon, főleg pedig benn. úgyszólván Eger közepén is megengedett a — különösen éjjel — visszatetsző, zavaró za­joskodás, ordítozás. A Bródy mozi környékén mégis nap nap után feltűnnek a csendháborítók, legédesebb álmaikból riogatják, a pihenő­ket A minap éjszaka — jóval az­után, hogy a rádióban elhang­zott a kedves hangú figyelmez­tetés, miszerint a hallgatok kapcsolják halkabbra készülé­keiket — így már azon sem lehetett csodálkozni, hogy az Arany János utca 10. számú ház előtt talán minden eddigi­nél harsányabb „bordalokba'' kezdett egy népesebb társaság s hosszú ideig fülsértő, idegté­pő — olykor az üvöltésbe át­csapó — „danászással” adta tudtul rendkívüli jókedvét. Tévedés ne essék: a jókedv­hez mindenkinek joga. van de az ennyire feltűnő csendhá- boritáshoz aligha! (-ni)

Next

/
Oldalképek
Tartalom