Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
Kié az andornaktályai határ? Ádáz vita az olajbányászok és a termelőszövetkezet között Az andornaktályai határt, amely körül évek óta tart az ádáz vita, valósággal beszövik a villanyvezetékek, gázcsövek. Jó négyszáz olajtermelő kút billegeti csápját, de a gabonaföldbe, kertészetbe, szőlők közé és legelőkbe ásott oszlopok számát szinte ezrekkel lehet mérni, s alig van olyan kőhajításnyi távolság, ahol ne lenne valamilyen olajipari berendezés. — Nehéz így termeink Nagyüzemi módon pedig szinte lehetetlen — panaszkodik Czifra Miklós, a Búzakalász Tsz elnöke, s bizonyításképpen térképet szed elő. Sűrű pontok jelzik rajta az olajkutakat, a különböző olajipari berendezések helyét s egy-egy dűlőben, ahogy számoltuk 8—15 kút, 30—40 oszlop is akad, a nehéz gépektől felszántott „utakat” nem is számítva. — Egy hétig tartott, amíg felmértük a kárt, amelyet az olajbányászok okoztak. Addig jóformán mindenki ezzel volt elfoglalva — mondja az elnök. — Természetesen nem veszett kárba ez a hét, hiszen törvény van rá, hogy a földekben esett kárt meg kell téríteni. Aki ezekkel a szavakkal fordul az andornaktályaiak- hoz, készüljön fel arra, hogy nem kap udvarias választ. Ugyanis az idegen számára bármennyire természetes az, hogy ha egy falu határából több mint 230 holdat igénybe vesznek olajbányászásra, ha széttúrják a határt, azért megfelelő kártérítésben részesítik a föld művelőit, tulajdonosait. Andornaktálya, úgy látszik, kivétel ez alól a szabály alóL „Az olajosok hitelbe garázdálkodnak Ezt mondta az egyik szövetkezeti tag. Hozzá kell tennünk; majdnem igaza volt, hiszen áldatlan vita zajlik évek óta a Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalattal a kártérítés ügyében. Nyolc éve bányásznak már az andornaki határban s két éve nem sok hajlandóság mutatkozik a fizetésre. Pedig az elmúlt év februárjában megNemsokára megérkezett a pénzügyi követelés is a Kőolajtermelő Vállalattól az 500 ezer forintos mezőgazdasági kártérítésre és 528 forint állóeszköztartozékra, amellyel — szerintük — az andornak- tályaiak tartoznak. A termelőszövetkezet még ekkor is tévedésnek, vr j „rossz viccnek” könyvelte el ezt a követelést és újabb leveleket menesztett, kérve az okozott károk megtérítését. Ám erre a múlt évben, de az idén is elutasító válaszokat kapott. A területi szövetség szakemberei nagy munkával elkészítették a kárbecslést, amelyben megállapították, hogy a közös gazdaságnak az utóbbi két évben mintegy három és félmillió forintos kára származott abból, hogy az olajbányászok több mint 230 hold területet igénybe vettek és nagymértékben nehezítették a nagyüzemi mezőgazdasági termelést az andornaktályai határban. Csak zöldkár Érdemleges válasz erre sem érkezett, sőt az Olajtermelő Vállalat képviselőjét sem küldte el a területi szövetségnél összehívott egyeztető tárgyalásra. Ahogy véleményükből kitűnik a szakértők által felbecsült kárnak csak az egyharmadát hajlandók kifizetni. Pontosabban a zöldkárt és az ezzel kapcsolatos költségeket. Ám a termelő- szövetkezetnek jóval több a vesztesége az olajbányászat miatt. A szövetkezet irodájában mutatják a fényképeket a szétszabdalt földekről, a nehéz gépek által tönkretett utakról s bizonygatják: ilyen körülmények között nem lehet tervezni,. nagyüzemi módon gazdálkodni. — Gépeink sorozatban mennek tünkre — panaszolja az elnök. — Traktorosaink nem akarják vállalni a teljesítménybért, az elaprózott parcellák miatt. Új kombájnunk is tönkrement az idén s annyi alkatrészt használtunk el az olajosok által szertehagyott drótkötelek, vasak kártétele miatt, mint 50 más termelőszövetkezet. Valóban, szinte hihetetlen, hogy a kombájnjukhoz 251 kaszavédő-ujjat, 286 kaszakést és több tucatnyi más alkatrészt kellett venni, mert a szétdobált vasdarabok állandóan tönkretették a gépet. Tanyájukban gazolin került a vízbe s emiatt a jószágok napokon át szomjaznak, vagy nehéz körülmények között szállítják a vizet itatásukhoz. Vagyonvédelemről szinte beszélni sem lehet, hiszen több száz ember ingyenes terített asztala az andornaktályai határ. Legalábbis az' ott dolgozó olajmunkásoké, hiszen a szövetkezet tagjai csak engedéllyel mehetnek a közös területre. Óriási kárt okoz az is, hogy az olajkutak környékén háborítatlanul beérnek a gyomok, a magvakat szétviszi a szél és a szövetkezet hiába költ százezreket a határ gyomtalanítására. Felmérhetetlen kár Valójában tehát nehezen felmérhető az a kár, amely ezt a szövetkezetét éri. Ezért nem tudnak beleegyezni abba, hogy ezer forint körül kapjanak csak egy-egy hold földjük elvesztéséért, hiszen az előző évek adatai is bizonyítják, hogy ezek a terüle- letek ..tízezerforintosak”. Különösen nem tudnak belenyugodni abba, hogy tudomásuk szerint az andornaktályai határ az ő tulajdonuk, ám az olajbányászok előzetes bejelentés, értesítés nélkül foglalják el egy-egy területét, úgy gazdálkodnak s esetenként garázdálkodnak a szövetkezet földjein, mintha az az övék lenne. Az andornaki szövetkezeti gazdák elkeseredetten hangoztatják mostanában: „megöl bennünket az olaj”. S azt nem érti, hogy az olajat feltáró vállalattal minden további nélkül meg tudtak egyezni a kártérítés ügyében, csak a kitermelő vállalattal nem tudnak zöldágra vergődni, immár két év óta s most kénytelenek peres útra vinni a dolgot. De mikor lesz ebből pénze a szövetkezet tagságának? Kovács Endre Gazdasági életimi külföldi hírvivői Ellenvélemény — soron kívül Színesre festett tábla adja tudtul a pálinkát kedvelő közönségnek. miszerint ötféle kisüsti kapható. Az egri piacon, a M£k egyik pavilonjában lóg ez a csalogató tábla, pontosabban megjelölve: a karfiol, a kelkáposzta és a tök fölött. Azt már meg se kérdem, miért kell kisüstit árusítani — méghozzá ötfélét — a gyümölcs- és zöldségboltban, amikor burgonya Is. meg őszibarack is csupán egyfajta kapható. Nem kérdem, mert számítok rá. megmagyaráznák a „rokoni” kapcsolatot, mármint azt. hogy végeredményben gyümölcsből származik az a kisüsti, nem beszélve arról, hogy a polcokon sorakozó szilvából, barackból is lehet még az idén csípős innivaló. De azt már bátorkodom megkérdezni: miért soron kívül? A festett tábla ugyanis azt is hirdeti. hogy: pálinka soron kívül kapható. Igazán meglepő előzékenység! Míg a munkába siető háziasszonyok hosszú sort állnak a főz- nivalóért. a gyümölcsért, addig soron kívül adják a féldeci kisüstit. Nem tudni miért? Végigjártam néhány italboltot, s meg kell mondanom, se gyümölcsöt. se zöldségfélét, de még egy jó. ropogós sóskiflit se kaptam. Pedig hosszú percekig álltam sort a pénztárnál... ímárkusz) A Magyar Kereskedelmi Kamara mintegy 75—80 ország kamarai és hasonló jellegű szervezetével tart fenn kontaktust, 120 ország kereskedelmi és vámjogszabályait kíséri figyelemmel. A kamara szaksajtó és információs szolgálatának tevékenysége a magyar gazdasági élet legfrissebb hírei áramlanak a világgazdaság egyre bővülő információs csatornáiba. 18 000 példányban lát napvilágot és a külföldi cégeket informálja exporttermékeinek a Hungarin Exporter című angol nyelvű, illusztrált havi folyóirat. Külön kiadásokként havonta két alkalommal külön számokat készítenek orosz, német, francia, spanyol nyelven váltakozva. A Hungarian Fireign Trade negyedéves folyóirat, angol, esetenként pedig német, francia, orosz, spanyol nyelven jelenik meg 11000 példányban, egy-egy árucsoport gazdasági, műszaki jellemzőit propagálva. Angol nyelven kerül kibocsátásra negyedévenként 5000 példányban a Heavy Industries, amely a nehézipari termékekről badalmakról közöl sz keket. A Hungaropress szál j’e- szolgálat mintegy 800 v alföldi szaklappal tart csolatot, híreket, cil -let közöl számukra. Szeri sében „Gazdasági Tá •o;i- tató” jelenik meg német, francia, orosz és :k s. nyelven havonta ki 4200 példányban. MC gazdasági híreket tarts külföldi lapok, újságok szére. A „Direotory” a m g> ur külkereskedelmi váll«- és a külkereskedelmi ; feruházott ipari üz címtárát tartalmazza, a k reskedelmi kamara sajt f őosztályának címirodája pc- dig 21 000 címszóból álló ellenőrzött és szako. címanyaggal, 200 köt tt öl álló nemzetközi cég és lalat címtárral rendeli zik gyűjti a kereskedelmi s - pontból fontos szemé í/ek, külföldi cégek címeit, a-ru lyeket az érdeklődő hu? iparvállalatok, kereskec In i szervek rendelkezésére bocsát. E. f jftff i Vietnami művészek Hanoiban, az egyik ír munkáslányok alkotna.,. (MTI Külföldi Képszolgá állapodás is született, hogy illő kártérítést adnak a szövetkezeteknek. Erről „emlékeztetőt” írtak, amelyet jóváhagyott a tröszt, egyetértett vele a megyei, járási pártbizottság, a termelőszövetkezet, a kőolajfúrási és a termelő vállalat igazgatója is. Ám ez, úgy látszik, nem töltötte be emlékeztető szerepét, hiszen az év végén Czifra Miklós, a közös gazdaság elnöke kéréssel fordult Bese Vilmos trösztigazgatóhoz, hogy a megegyezés ellenére sem rendezték még a kártérítést s ha lehet, intézkedjék ez ügyben. A válasz meglehetősen barátságtalan volt, a vezérigazgató „nem kívánt foglalkozni” az üggyel és a hozzájuttatott iratokat visszaküldte. A termelőszövetkezet vezetői ezután a Kőolajtermelő Vállalathoz fordultak, hogy az 1 849 125 forintos kártérítést fizesse ki a vállalat. Rossz vicc A válasz ugyancsak meglephette a termelőszövetkezet vezetőit, mert ebben azt közölték, hogy „vállalatunk Önöknek nem tartozik, hanem éppen ellenkezőleg. Önöknek áll fenn elszámolási kötelezettségük vállalatunkkal szemben, 500 ezer forint elszámolási előleg tekintetében’'. Ugyanis a megállapodás értelmében a vállalat félmillió forintos előleget utalt át a termelőszövetkezetnek a kának teljes elszámolásáig . A pince előtt fából összetákolt asztal és pad volt. A meleg már kezdett, alábbhagyni, késő délutánba fordult az idő. Az elnök végignézett a domboldalakon végigfutó szőlősorokon. maid lassan teletöltöt- te a poharakat. — Igazi muskotály — mondta —. ilyet nem mindenhol ihat. Benne van a szőlő minden íze. zamata. meg a napfény is egy kevés. — Nézze meg ezeket a szőlőtáblákat — mutatott végig a domboldalakon, —, örül az ember, ha végignéz rajtuk. S tudja, hogy kinek a munkája mindez? Nem is hinné el. ha mástól hallaná. Ebben a faluban még 1953- ban megalakult a termelő- szövetkezet. Nem mondhatnám. hogy valami szívesen léptek be az emberek. De hát valakinek az volt a véleménye. hogy nálunk erre van szükség. Tímár Jóskát vMasz- tották meg. amolyan igazi .konok magyart”, aki csak a saját feje után megy. Nem valami jól alakultak a dolgok. Se istálló, se gép. se állatok. az embereknek se volt valami nagy kedvük szövetkezethez. Nem is nagyon csinált senki semmit. A földek egy részét meg se műveltük. de azért a ielentésekbe mindig beírtuk, hogy ilyen, meg amolyan termésekre számítunk. Az első évben més nem nagyon szólt senki, ráfogtuk. hogy kezdeti nehézségek vannak bele kell szokni a tagságnak a közösbe. A második év sem ment jobban. Ősszel kaszával kellett betakarítani a kukoricát, mert a szár ki sem látszott a gazból. Az egész olyan volt. mint a dzsungel. A tagok zúgolódtak. hogy nem lesz ez így jó. Én sem bírtam tovább, egy reggel bementem az elnökhöz az irodába n azt mondtam neki: „Ide figyelj, Tímár Jóska, nem lesz ez így jó. Alig van termés, de a jövő évben sem lesz több, ha így dolgozunk.” Mondom, amolyan igazi ..konok magyar” volt ez a Tímár Jóska. Rám nézett, végigmért tetőtől taloig. — Majd csak akkor beszéli — mondta —. ha nem lesz mit ennetek. Nézz be a kocsmába. kik vannak ott? Tsz- parasztok. Nézd meg. kik iár- nak hétköznap is ünneplőben? Tsz-paras ztok. Ha az állam tsz-t csinált, akkor majd el is tartja. Most pedig elég volt. kívül tágasabb. Bántott a dolog. Az emberek is mind azon rágódtak, az idén még elmegy a dolog, de mj lesz jövőre. Mindig nem lehet az. hogy dolog nélkül éljünk. Hát mondom, beszélgettünk erről. Egyszer aztán behívatott magához a Tímár Jóska. — Hallom, hogy túl sokat beszélsz mostanában. S mindig a szövetkezet ellen. Reakciós vagy te. barátom, nem más. Azt tanácsolom én neked hogy szedd innen a sátorfádat. Az ilyen emberekre nincs szükség nálunk. — Vigyázz. Jósika — mondtam —. megbánod te még ezeket a szavakat. Nem fejőstehén az állam, a pénzért meg is kell dolgozni. A vita vége az lett, hogy elmentem a sísövetkezetből. Nem volt más választásom. Beléptem az egyik állami gazdaságba. Nem is telt el olyan sok idő. jöttek a -szövetkezetből. Mondták, elegük volt a kiskirálykodásból, elzavarták a Tímár Jóskát, szeretnék. ha elvállalnám az elnökséget. Gondolkoztam rajta vagy két hétig és hazamentem. Azóta is itt vagyok. Üjra töltött és elgondolkozva folytatta. — Nem is gondolná, hogy aztán mi történt. Eltelt né- hány év. s az egyik alkalommal a városban voltam valami értekezleten. A tanácskozás után bementem az egyik kisvendéglőbe. gondoltam eszem valamit. Nézegettem az étlapot, s ahogy felnézek a pincér után az egyik asztalnál Tímár Jóskát látom, ö is észrevett, de mintha nem látna. Aztán mégis felém biccentett. Megebédeltem, indultam volna kifelé, de akkor odajött az asztalomhoz. — Megengedi, elnök úr? — kérdezte, de akkor mái' le is ült. Végigmért megnézte a ruhámat. és bólogatott. — Látom, az uraknak most is jól megy — mondta. Nyakkendő. félcipő, teli pénztárca, így már meg lehet élni. — Hát te. mit csinálsz? — kérdeztem. — Na, mit gondolsz? Tróge- rolcik. Hogy az ilyen uraknak legyen miből vendéglőbe járniuk. Én meg rakom a téglát. keverem a maltert, hólyagosra töröm a tenyerem. Most már elégedett vagy. mi? — Nagy bolond vagy te, Jóska — mondtam neki. — Éppen olyan úr vagyok én is. mint te. Ha lenne eszed, nem maltert hordanál. Jó gazda voltál mindig, csak éppen elszaladt veled a csikó, amikor fenn ültél a bakon. — Szóval, arra gondolt az elnök úr — válaszolt gúnyom sa-n —. hogy jobb lenne, ha a tsz-ben trágyát hordanék. Hát én inkább a malter mellett maradok. Találkoztam vele még néhányszor. s egyre inkább érlelődött benne a gondolat. Tényleg, mi lenne, ha visszajönne. Hiszen a gazdálkodáshoz ért. csak hirtelen természetű. A végén rábeszéltem. Nem ment könnyen, különösen az emberek háborog- tak eleinte ellene Maradjon, ahol van. itt semmi szükség rá. De aztán mégiscsak visz- szajött. Először csak mezei munkás volt. később megtettült bri- gádvezelőnek. Ő is megbékélt. mások is megbékéltek vele. Nem volt olyan munka, amit meg ne csinált volna. Egyszer odajött hozzám eS.v este. — Te Pista — mondta —, furcsa dolog jutott az eszembe. Sokat gondolkoztam rajta, hogy elmondjam-e de már hi>sszú ideje ezen töröm a fejem. Mi lenne ha a domboldalakra szőlőt telepítenénk. Nagyüzemi módon, széles sor-közökkel? Meglepett a dolog, hi; emberemlékezet óta mii kukoricát, vagv krumulit mellek azon a területen. — Maid meglátjuk. — leltem neki de a szavain nem nagy lelkesedés esi hetett ki. De ez a Tímár Jóska, n dóm. konok magyar. Nem gyott békén. Addig tél fordult, amíg újra meg szóba hozta. A végén n nekem is kezdett szimpat... lenni e gondolat. — Na. lói van — egvezl bele —. ha már annyira kesedsz érte. próbáld meg. « először csak kis területen — Ez a Tímár Jóska h teilen hogy mire volt ké Éjszakákon át búita a ki veket főivé'.•"tokát. Mé 1 technikumba is b . 1 A felesége már ' >: u sette. hogv elvé.1 il szén minden <de telepítés kötötte — Hát ísv tör er! — tott végig az el. öl i I, kon sorakozó nv :ev szőlősorokon Ez a musko’ is abból van már. tartott napfény felé az aranys; i 1 tiszta bort Kortyolgattunk a poha . ból. élveztük az alkonyi v sütést. — A bor is kiforrja ír — tette hozzá később ma rázóan az elnök —. az ei rekkel is így van ez. Csöbörhöz is. mee az embere is érteni kell. Kapóst Leverte Méiiwőq 3 1968. július 81., vasára
