Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

Siker volt I Színjátszók karneválja Egerben Egy kanadás palóe JULIUS U. ÉS 15. KÖ­3501X rendezték meg Eger­ben az I országos színját­szó karnevált. Több mint 4gy évtized óta első ízben iJEerült sor az amatőr szín- f?|Ltszó csoportok és irodal- í mi színpadok ilyen nagy- szabású találkozójára. Tizen­hat együttes érkezett az or­szág minden részéből, hogy bemutassák a produkciókat, amelyekkel odahaza — az egyetem színpadán, falusi művelődési otthonban, vagy eppén a középiskolai díszte­remben — sikeresen vizs­gáztak közönségeik előtt. Huszonnyolc előadásra ke­rült sor Egerben. Játéktér­ré alakult a Dobó tér, a piac, a Szépaszony-völgyi Kert­vendéglő, a Fagylaltkert, a vár Földbástyája és a Töm- löcbástya, valamint bemu­tatókat tartottak a Megyei Művelődési Ház színpadán. Több ezres közönség talál­kozott a lelkes, jól felkészült színjátszókkal. j, A napi eseményekről már beszámoltuk, ezért most nem célunk felsorolni ismét a szereplő csoportok nevét, a bemutatott műveket. Nem vállalkozunk külön-külön a produkciók értékelésére sein, hiszen arra hivatott szakemberek részben meg­tették ezt és a közeli napok­ban rádió- és televíziónyi­latkozatok hangzanak el er­ről, értékelő cikkek jelennek meg a szaklapokban. Ha mégis felidézzük a bemuta­tók hangulatát és az öt nap tanulságaiból summázzuk a fontosabbakat, azért tesszük, mert egy olyan kezdeménye­zést valósítottak meg az eg­riek — sikerrel! —, amely az amatőr színjátszó mozgalom­ban szinte egyedülálló, mennyiben a város vállal- ezt, az egrieknek kell birkózniuk a II. orszá- unjátszó karnevál meg- ésével is, amelytől bbet várnak majd a ó mozgalom képvl- iz egri közönség Nem haszontalan ^szegezzük mégis 5, miben lehet i, hogy sikerül- .'zetesebb legyen ' turnéval! . lOÁM HANGÜLA­iüT teremtő felvonulástól kezdve szinte minden mű­faj elvonult az első karne­vál öt napján a kíváncsis­kodók, az irodalmat, színmű­vet szerető közönség előtt. Ezzel szinte keresztmetszetét 7. Felkészüléséről a legkülön­félébb dolgokat mesélték. De á teljes igazságot senki sem tudta meg, mert Nurmi na­gyon t- -lőtt hallgatni. Nem árult el semmit edzésmódsze­rei bői. A legnagyobb titok­ban futott a vasúti sínek kö­zötti talpfákon, hogy lépé­seinek hosszát növelje és több napos gyalogtúrákat tartott, ezzel viszont kitartását akar­ta fokozni. A közvetlenül a nagy ver­senyek előtt sokat pihent, órákon át feküdt az öltöző­ben csendben, zavartalanul. Azt mondták róla: „Nurmi minden futás előtt magába Száll. Hosszú ideig teljes ma­gányban, egész hosszúságá­ban elnyúlva pihen. így telí­tette magát idegenergiával, erővel és öntudattal, de a Wt, Július 31 „ vasárnap adták az amatőr színjátszó mozgalomnak megmutatták, mire képesek a műkedvelés­ből színpadra, pódiumra lé­pő győriek, debreceniek, tol- niak... A rendezők dicsére­tére szól a szándék, hogy minden produkciónak meg­felelő színteret, miliőt és közönséget kerestek. A népi komédiák bemutatására a piacteret választották. Az itt bemutatkozó együttesek maguk toborozták a nézőket, többnyire olyan emberek közül, akik csak nagy rit­kán, vagy egyáltalán nem részesülnek színházi élmé­nyekben. Ki kell emelni a tolnai színjátszók Mézesfazék című mesejátékénak előadá­sát, amellyel nemcsak azt bizonyítják, hogy megtalál­ták a népi komédiában a maguk műfaját, hanem azt is, hogy a klasszikus szín­játszásnak e formája fö­lött még nem járt él az idő. A színműveket mintegy másfél ezres közönség előtt a hivatásos színészek maga- biztosságával, kitűnően rep­rezentálták Móricz össze- mesélés című darabjának bemutatójával a fővárosi Venus Ktsz együttesének tagjai. Bár ebben a műfaj­ban még öt előadás volt, egyik sem érte el ezt a si­kert. Az öt nap programjá­ban helyet kaptak a kabarék és a jól sikerült pamfletek, valamint a szerkesztett mű­sorok. Hibái ellenére is jó műsor volt a miskolci egye­temistáké, akik Uni-vizor címmel diákplamfetet ad­tak elő. Korábban már ír­tunk az egri és balassagyar­mati irodalmi összeállítások bemutatójáról. Szándékában példamutató volt Örkény István Hanákné című darab­jának bemutatása. Sikeré­nek titka abban volt, hogy közéleti problémával foglal­kozott. Ű.j utat nyitottak meg az amat":- színjátszók előtt a tatabányaiak, akik bemutatták Végh Antal Be­kötő űt című dokumentum­játékát. A SOK ÉRDEM MELLETT óhatatlanul is itt-ott hiba csúszott a rendezők munká­jába. Nem volt szerencsés környezet a Szépasszony- völgyi Kertvendéglő, ahol nem tudott érvényesülni az őriszentpéteriek előadása. Nem sikerült például min­den alkalommal biztosítani a műszaki feltételeket. A rossz akusztikai és fényhatások csökkentették a közönség él­futógép” versenyre egy pillanatig sem gondolt és nem aludt el”. Stopperórát tartva a kezé­ben jelent meg a startnál. El­lenfeleire legtöbbször rá sem hederített. Futás közben csak az órát figyelte, ahhoz mér­te a tempóját Egyenletes, gazdaságos volt a mozgása és az irama. Ha 5000 métert íu- tott, akkor volt némi eltérés az egyes körök között, 1924- ben, amikor egyszer 14 perc 28.2 másodperces idővel győ­zött, így alakultak egyes kö­rei: 67.4, 69, 61.1, 69.7, 71, 71.3, 70,8, 71.4, 70.5, 70.6, 71.2, 64.2. (Az első kétszáz métere egyébként 32 másodperc volt.) Nurmi 1920-ban, Antwer­penben indult először az olimpián. 5000 méteren állt rajthoz. Még tizenhármán pályáztak az aranyéremre és elsősorban a francia Guille­mot, nagy önbizalommal. Ez a verseny, nem úgy mint an­nak idején Stockholmban, már nem volt annyira békés körözés. Alaposan felkavarta vezetét. Érdemes gondolkoz­ni azon is, hogy a követke­ző találkozón nem lenne-e hasznosabb, ha a közönség számára is jobb feltételeket teremtenének? De már most feloltott bennünk: jó-e, hogy a televízióért, rádióért, mo­ziért, színházért fizető kö­zönségnek „ingyen kultúrát” adunk? Nem egy produk­ciót akár 15—20 forintos helyárak mellett is játszhat­tak volna. A jövőben ez fel­tétlenül sokat segítene a ren­dezőknek is az anyagi fel­tételek megteremtésében Még így is érthetetlen, hogy miért nem éltek az alkalom­mal és miért nem rendez­tek a karnevál utolsó napján színházi előadást? A gálaest a karnevál rangján is sokat emelt volna. Ügy érezzük, hogy az öt napra zsúfolt programot állítottak össze, a huszon­nyolc produkció sok volt. Az előbbi gondolatból kiindul­va, legközelebb kevesebb produkciót, de azt kedve­zőbb körülmények között kell bemutatni. Azt sem tartjuk szerecsésnek, hogy néhány együttes kettő, sőt három előadással szerepelt a karneválon. Érdemes szól­ni arról is, hogy a színját­szók szívesen megnézték volna Eger nevezetességeit is, — ha erre idejük van. Hibákról is szóltunk, de összességében sikeres volt a színjátszók egri találkozója. Feltétlenül egyetértünk azok­kal a véleményekkel, ame­lyek jónak, az amatőr szín­játszó mozgalom fontos ál­lomásának tartják a feszti­vált. Ez a vélemény csen­dült ki a pénteken véget ért országos színjátszó tovább­képzés részvevőinek hozzá­szólásaiból, a szakmai érté­kelésből is. Különleges misz- sziót teljesítettek, létrehoz­ták a szereplők és a közön­ség sokrétű kapcsolatait, a népművelés szolgálatába áll­tak a színjátszás sajátos esz­közeivel. ELISMERÉS ILLETI az egri Megyei Művelődési Ház dolgozóit, azokat a népmű­velőket és tanácsi dolgozó­kat, akik kora reggeltől az éjszakákba nyúló órákig köz­reműködtek a karneválon, szerveztek, irányítottak, ez­zel is bizonyítva, hogy más­kor is képesek egy ilyen nagyszabású esemény sike­res lebonyolítására. a stadion közönségének * hangulatát. Eleinte a francia atléta és az olasz Speroni felváltva vezetett, de azután jött Nurmi. Ö állt az élre, arcán nem látszott semmi erőfeszítés, egyenletes tempó­ban vezetett, Guillemot ár­nyékként követte. Ez csak fo­kozta a né­zőtéren a fe­szültséget. . Száz mé­terrel a cél előtt a francia futó kiugrott a finn ellen­fele mögül és óriási hajrá­val győzött. Nurmi tehát élete első olimpiáját ve­reséggel kezd. te. Nem lát­szott rajta a kudarc, any. nyira fegyel­mezte magát, hogy még klubtársai sem tudták, milyen kedve van. Elindult 10 ezer méteren is, ahol kitar­tása és szí­vóssága fel­őrölte Guille­mot ellenállá­sát. A francia futónak ezút­tal a táv végére nem maradt ereje. Nurmi biztosan győ­zött. Rajthoz állt még a 10 000 méteres mezei futásban is. Ott még fölényesebben sze­rezte meg az első helyet és A Mátra oldalából kibugy- gyanó dombok között, mély völgyben elnyúlik a falu. A palóc Bodony. Alacsony, öreg. tornácos hosszú épület­ben, a tanácsházán, magas, szép arcú fiatal nő újságolja: sokan megjöttek ám a nagy vizen tálról, Kanadából, ro- konnézöbe, a rég elszakad­tak... Neveket sorol, egyik­nél megakad, s átkiáit a má­sik szobába: „Hány éves is most Erz.su neném? Hetven­egy?” Hozzá indulok, a hetvenegy éves Erzsi nénéhez. Kiss Jó­zsef asszonyához. Elisabeth Kisshez. o o o o — Hány esztendős vótál te. Mari húgom, amikor el­mentem? — Egy, édes nénóm. — Éppen csak elkezdtél potyerászni. — Így tudja, édes nene? — Harminckettőben, hogy itthon jártam, a hatot töl­tötted. Nem felejtettem ám, hogy anyád, az én jó testvé­rem, mindég téged ugrajtott a Singer botjába. El se indul­hattam, te már jöttél is. Für­ge jány vótál. — Azt mondja, édes, für­ge? — Fürge a... Jóízűen nevetnek. Ide-oda ingatják magukat a lócán. Odakint forró, vibráló nyári délután — idebent a geren­dás mennyezet alatt kellemes hűvösség. Magam is a lócái', ülök, az „asztalszögben”, mint nagyanyám házánál; onnan figyelem, hallgatom kettejüket. Ahogy figyelem, azt mon­dom: ez Elisabeth asszony az Ontario-beli Windsorból. Ahogy hallgatom, azt mon­dom: ez Erzsu néni Bodony- ból. Kinézetne, mint akár­melyik választékos ízléssel öltözött, idős városi hölgy. Ruhája divatosan szabott, zöld színű anyag, szolid min­tákkal. Vékony keretű szem­üveg mögött a tekintete ol* vadtkék. Beszéde folyékony, hamisítatlan szép palóc be­széd. Jellegzetes bodoni/i ak­centusában semmi idegenség. Fényképet mutat windson házáról. A színes képen szó- bájának egy sarka. Interieur- hangűlat. „Singolt” díszpár­nával. Azt mondja: van „rá­diója” meg „télevíziónya”. o o o o Mintha a véletlen juttatná eszébe emlékeit, pedig rég el akarja mondani. Harminchat eve készül elmondani. Akkor járt utoljára szülőfalujában. a második aranyérmét 1924-ben a párizsi olimpián Nurmi folytatta győzelmi so­rozatát. Megnyerte az 1500 és az 5000 méteres síkfutást. A kettő között mindössze 71 per­cet pihenhetett csak. Más ta­lán már megelégedett volna a két aranyéremmel, ő azon­ban megjelent a 10 000 méte­res mezei verseny rajtjánál is. Párizsra ezen a napon afri­kai hőség köszöntött. A ver­seny három északi atlétái Mari „húga”, Béres Pálné, a harminchat év utáni nagy találkozást meséli. A le nem írható, szavakkal ki nem mondható, érzések zuhatagát megindító pillanatot. — ...Csak álltam előtte és rittam. Édes nene csak mondta, mondta, „ne rijj, Mari, ne rijj!” Én meg erre egyre keservesebben. Borul­tunk egymásra, ölelkezve. ríttunk mind a ketten. Annyi idő után mindenki csak sírni tudott. Testvérei­nek lányai, s azok gyerme­kei, akik azután születtek, hogy elment. Csak fénykép­ről ismerték. o o o o Már első nap megtelt Bé­res Pálné háza. Minden ro­kon eljött és eljöttek mind a régi barátnők, a lánykori pajtások. Tegeződve, magá- zódva kérlelték; meséljen életéről, arról az országról, mondja el, hogyan jutott oda, s mint megy sora azóta. — Summ ások voltunk Itthon, oda is summásnak mentünk. Farmán tudtunk elhelyezked­ni, és micsoda szálláson. Dol­goztunk, . mikor dolgozhat­tunk. Istenem, de sokat íér- gyeltem a répában, de sokat álltam a dohányban.., A bodonyi Kiss József 1925-ben vágott neki a világ­nak. Két év után követte asszonya is, a hétéves János­sal. Űj volt, érdekes minden. A hosszú vonatozás, a még hosszabb hajóút. Szívük teie volt az utazás izgalmával, s a reménykedéssel, hogy ott majd jobb lesz. Annyian megtették ezt az utat, az ak­kori válságos, éhínséges idő­ben Bodonytól át az óceánon, gondolták, hogy ők is meg­próbálják szerencséjüket. Farmon kaptak helyet, a sok munkáskézhez nem volt elég munka. Mint nomád őseink, kik új hazát kerestek a hon­alapításhoz, úgy vándoroltak ők is, a munka után, új hazá­juk térségein. Minden nap­juk harc volt a megélheté­sért. Hosszú, hosszú idő telt addig, amíg megállhattak. Megfeszített szorgalommal, kemény küzdelmek és szigo­rú megpróbáltatások árán te­remtettek önmaguk számára megfelelő körülményeket, otthont, létbiztonságot — ide­genben. — Hát így volt... Negyven­egy éve élek ott kint... o o o o Erzsu néni kiment a bodor nyi temetőbe. Hang nem esett, némán, lehajtott fővel lépkedett a sírok között Ap­Nurntí Ritola és a svéd Wide elkeseredett küzdelmét ígérte'. Fokozta a bizonyta­lanságot, hogy az óriási me­leg mindháromnak szokatlan volt A táv első felében együtt haladtak az esélyesek. Olyan elszántan futottak, hogy látszott, mindent vállal­nának a győzelemért. A nagy tét, a hőség, és a három hí­res atléta különleges képes­sége elegendő volt ahhoz, hogy még azt is feledtesse mindenkivel, előzőleg már unalomba fulladtak a hosszú­távú futóversenyek. A mezőny többi tagja fo­kozatosan leszakadt, nem bírták a hőséget és a nehéz terepet. Rendkívüli megpró­báltatás várt a résztvevők­re. 7000 méternél a svéd Wi­de ereje felmondta a szol­gálatot, kiesett a ritmusból és botladozni kezdett. A két finn, Nurmi és Ritola mind- ha mindebből semmit sem vett volna észre, gépiesen, ér­zéketlen arccal futott tovább. Egyre többen adták fel a ver­senyt. Még Wide sem tudta végigfutni a távot, mert tel­jesen kimerült. Azután Ritola is visszaesett, csak Nurmi bírta a saját, kíméletlen tem­póját A közönség tombolt, amikor nagy előnnyel befu­tott a célba. Látszólag nem érdekelte az ünneplés, mint ahogy semmi fáradtság sem látszott rajta. 1928-ban az amszterdami olimpián Nurmi ismét ott akart lenni a rajtnál. Ekkor azonban még a finnek sem remélték, hogy a párizsi ver­senyek hőse, négy esztendő­vel később még mindig fő­szerepet játszhat. Ügy tudták róla, hogy már nem is tart rendszeresen edzéseket. (Folytatjuk) idehaza ja. anyja régóta nem élnek, s testvérei is mind. a földben pihennek. Annyi idő után már csak testvérei lányait lát­hatja, s azok családját. Állt a hantoknál, amelyek szeretteit takarják. Némán állt és sokáig. Csomóba futott benne a lélek, s ömlő köny- nyei oldozták. — ...Volt itt egy házunk. Tizenegy évig a térdemen ke­restem rá a pénzt. Küldöz­tem haza apránként, édes­anyám gyűjtötte, ő fizette ki abból a vételárat. Úgy szá­mítottuk az urammal, amíg élt, hazajövünk abba a ház­ba. Államosították. Nem jö­hettünk. — Haza akartak jönni? — Még húsz éve úgy szá­mítottunk. Akkor kaptuk a hírt: a ház nem a miénk. Utána minek jöttünk volna? Kihez, kinek a nyakára...? o o o o Harminchat éve járt itthon utoljára. Mit őrzött meg a faluból? Mire emlékezett leg­tovább? — A háztetőkre emlékez­tem mindig... Olyan egyfor­mák voltak a cserepek. Most a háztetők, a cserepek is má­sok. Ha csak úgy belecsep­pentettek volna Bodony kö­zepébe, nem mondom meg, hogy ez az én falum. — Ha most lenne harminc esztendős, elmenne-e újra? — ...A szülőföld hívott ha­za ide. ez a hazám. Az ottho­nom ott van a vizen túl, s az is hív. vissza. Idegenben te­mettem el az uramat, vele még hazajöttem volna. Ha élve nem jöhetett, holtában már nem bolygatom. Ott él a fiam, az ő családja. A fiam mechanikus egy gyárban. És háza van, földje, gyümölcsö­se, nagy méhese, három au­tója. Én se panaszkodhattam Van szép házam és nemrég emelték másfél dollárral a nyugdíjamat. Hetvenhat dol­lárt és 50 centet kapok kéz­hez havonta. — Windsor hatalmas vá­ros, vannak ott falubeliek? — Sokan vannak. És pará- diak, recskiek, bükkszékiek Is vannak. Ritkán találkozha­tunk, de összeköt bennünket a telefon. Mikor megtudták, hogy hazakészülök, egy héten át a kéréseiket, üzeneteiket hallgattam. Egy parádi asz- szony arra kért, csak legalább két nyeletnyi csevicét vigyek neki. Egy másik azt mondta, molnárkalácsot vigyek. Ügy lesik a hazai híreket, mint a friss levegőt, mint az édes kalácsot. Mind ismerik egymást. Van magyar pap­juk, templomuk, egyletük* magyar újságuk. Ha minden­nap nem is láthatják egymást, beszélgetnek telefonon. Ezért van, hogy hazájuktól távol is tartják a nyelvüket, hamisí­tatlan, szép palóc beszédüket. — ...Most nagyon rossz lesz, ha visszamegyek. De ha nem jövök haza, tán bele is pusztulok. Ez is hazám, az is hazám. Nagyon nehéz annak, akinek két hazája van... Olyan ő is, mint a többi ki­vándorolt. Olyanok, mint a fák, amelyeket idegen föld­be átültettek, de túlságosan lenyesték a gyökerüket. Pataky Dezső Barkácsolóknak... A kereskedelem az eddi­gieknél jobban kívánja tá­mogatni a lakosság otthoni barkácsoló tevékenységét. A Belkereskedelmi Miniszté­rium vezetői rövidesen tár­gyalnak az ezzel kapcsolatos áruellátási, hálózatfejlesztési feladatokról. A minisztérium kollégiumára készített elő­terjesztés javasolja Budapes­ten egy barkács-ezermester áruház létrehozását, áruházi ezermesterosztályok, vidéken barkácsszaküzletek kialakí­tását. Az ilyen üzletek mel­lett igény van különféle gé­pekkel, szerszámokkal fel­szerelt, úgynevezett gyakorló barkácsmühelyekre, ahol szakember segítségével, köz­reműködésével, vagy csak egyszerűen irányításával, el­lenőrzésével a vásárlók ma­guk dolgozhatnak csekély tét rítés ellenében. Pilisy Elemér A finn „ Paavo Nurmi, a húszas évek legnagyobb futóegyénisége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom