Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

űz összefogás első eredményei Beszélgetés Szabó Istvánnal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével ' Májusban múlt egy éve, hogy munkához látott a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, s több mint fél éve működnek a termelőszövet­kezetek területi szövetségei. Munkatársunk arra kérte Szabó István elvtársat, a TOT elnökét, hogy válaszoljon a tsz-ek érdekképviseleti szer­veinek eddigi tevékenységé­vel, tapasztalataival össze­függő kérdéseire. — Hogyan igazolja a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a sok várakozást, amelyek megalakulásához, majd működéséhez fűztek? — Nem vagyunk hatóság, nem vagyunk minisztérium, így a mi munkánkat nem olyan egyszerű lemérni. Az a hivatásunk, hogy képvisel­jük a termelőszövetkezetek érdekeit és segítsünk a kor­mánynak olyan agrárpolitika kialakításában, amely a leg­kedvezőbb a parasztságnak és a népgazdaságnak. Ennek a munkának az eredményei nem mindig látványosak. — El kell viszont monda­nom, hogy létünkkel kapcso­latban minden érdekelt mi­nisztérium és főhatóság tisz­teletben tartja a párt Irány­elveit, a termelőszövetkezeti törvény előírásait Ha a mozgalmat érintő bármilyen rendelkezés jelenik meg, azt előzetesen megtárgyalják ve­lünk. Ha a kormány, a Mi­nisztertanács, a mezőgazda­ságot akár csak részben Is érintő kérdést tárgyal, akkor az ülésen ml jelen vagyunk, kifejthetjük véleményünket — Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mások nem KSlfSIdün is nfi a hiriik Néhány nappal ezelőtt az egyik termelőszövetkezet főmezőgazdászát kerestem. Az irodában ülő gépírónő kedvesen közölte, hogy jelenleg nincs bent a főme­zőgazdász, olasz üzletembe­rekkel nézik meg a közös gazdaság állatállományát Evek óta visszatérő vendé­gek az olaszok, nincs olyan esztendő, hogy néhány hízó- marhát vagy juhot meg ne vásárolnának. Egy másik, fafeldolgozás­sal is foglalkozó termelő- szövetkezetben a főkönyve­lő arról tájékoztatott hogy nemcsak belföldön, de kül­földön Is egyre nagyobb hí­re lesz termékeinknek. Par­kettájuk, bútorléceik és más faipari termékeik rendsze­resen eljutnak Belgiumba, Hollandiába, Svédországba és Nyugat-Némelországba, de a közelmúltban már osztrák és olasz üzletembe­rek is érdeklődtek náluk. Hirtelen nehéz lenne ösz- szesíteni, hogy megyénk közős gazdaságainak hány fajta terméke merre, hová kerül a nagyvilágban. Ne­héz lenne, mert nap mint nap újabb kereskedelmi kapcsolatok jönnek létre, egyre több külföldi cég ér­deklődik a szövetkezeti áruk iránt Nehéz lenne azért is, mert az áruk vá­lasztéka is egyre bővüL A külföldi érdeklődés fel­tétlenül azt bizonyítja, hogy a közös gazdaságok termé­kei a „kényesebb” ízlést is kielégítik, s olcsóságukkal versenyképesek a világpia­con. Nagy utat tettek meg a szövetkezetiek, amíg elju­tottak odáig, hogy külföldi cégek kereskedelmi partne­reivé válhattak. Sok év ne­héz munkája, gondja-baja rejtőzik emögött. Minden­esetre alig lehet a szövetke­zeti mozgalom fejlődésének ékesebb bizonyítéka annál, hogy egy-egy termelőszö­vetkezeti árut márkaként könyvelnek el külföldön is. (kaposi) tőrödnek a parasztság, a ter­melőszövetkezeti mozgalom érdekeivel, vagy hogy koráb­ban ezeket az érdekeket sen­ki nem viselte szívén. Most azonban létünkkel és közre­működésünkkel a kormány talán közelebb került a moz­galom vérkeringéséhez, köz­vetlenebbül kapja a szüksé­ges információkat és állás­foglalásokat) — Tudjuk, hegy ennek • folyamatnak az előre­haladása nem mérhető. Szeretnénk azonban még­is valami konkrét példát hallani. —- Sok példát tudnék em­líteni. Korábban például a Magyar Nemzeti Bank me­reven ragaszkodott a fo­gyasztás és a felhalmozás előírt arányaihoz, olyan tsz- ekben Is, ahol ez komoly bo­nyodalmat okozott Sikerült elérnünk, hogy a bank elnö­ke rendelkezést adjon ki: ezentúl egyedileg vizsgálják meg az eseteket és ne ragasz­kodjanak mereven korábbi előírásaikhoz. A Belkereske­delmi Minisztérium egy ter­vezett rendelkezése előírta volna, hogy a tsz-borméré- sekben ugyanazokat az elő­írásokat alkalmazzák, mint az állami üzletekben. Ez az „egyenlőség” a tsz-eket ver­senyképtelenné tette volna. A rendelkezés végül is úgy jelent meg, hogy a tsz-ek maguk dönthetnek, milyen árakat alkalmaznak. — A területi szövetsé­gek azonban talán köze­lebb esnek a szövetkeze­tekhez. Mi a véleménye a szövetségek mai hely­zetéről? — Érdekes folyamat ját­szódott le a megalakulás óta eltelt hónapokban. Amint differenciáltak az egyes ter­melőszövetkezetek, úgy dif­ferenciálódtak a területi szö­vetségek is. A jobb adottsá­gokkal rendelkező vidékeken alakultak, magasabb anyagi alappal rendelkeznek, appa­rátusukba a legjobb szakér­tőket tudták egyesíteni. Ezek a szövetségek — számuk az összesnek mintegy a felére tehető — nem jönnek hoz­zánk kérdezni, hogy mit csi­náljanak, inkább mi járunk hozzájuk tanulni. Nagy am­bícióval képviselik tagszö­vetkezeteik érdekeit; közös vállalkozásokat, értékesítő irodákat hoznak létre, szak­embereket küldenek az áru­átadásokhoz és munkájuk ál­talában csaknem kitaposott­nak nevezhető úton halad. — A szövetségek másik fe­le még nem érte el, hogy munkája ilyen színvonalon alakuljon; Ezek Inkább kér­nek tőlünk tanácsot és mi szívesen segítünk, gyakran úgy, hogy összehozzuk őket az erősebb szövetségek kép­viselőivel) •— Említhetnénk-e olyan terflletet, ahol valameny- nyi szövetség azonos, vagy legalábbis hasonló feladatokat talál? — Természetes, hogy Ilyen terület jó néhány van. Én egyet emelnék ki közülük, a sokat emlegetett egyenjogú­ságot a vállalatok és a tsz-ek között. Jogilag egyenrangúak vagyunk, a termelőszövetke­zet ugyanolyan szocialista szektor, mint az élelmiszer- ipari vállalat, sőt, a minisz­tériumunk Is közös. Amíg azonban a 3100 tsz szétfor­gácsolt erejével a vállalatok, sőt trösztök koncentrált ere­je, nagy jogügyi apparátusa állott szemben, az egyenlő partnerségről alig beszélhe­tünk. Ma már elértük, hogy sok száz jogász dolgozik a termelőszövetkezetekben közvetlenül, ezenkívül pedig egy-egy területi szövetség több tucat tsz egységes fel­lépését teszi lehetővé. Per­sze az út az egyenlő partneri viszony teljes megvalósulá­sáig hosszú lesz még. — Sok vita dűl ma a tsz-tagság soraiban. Vi­tákat váltott ki a háztáji földek új rendezése, a tagnyilvántartások felül­vizsgálata, vagy például az a tény, hogy egyes gyenge tsz-ekben Is ma­gas prémiumokat vesz­nek' fel a vezetők. A TOT munkája kaprsolódlk-e ezekhez a kérdésekhez? — Hatósági feladatokat mi nem láttunk el és nem aka­runk ellátni a jövőben sem. Azonban a pártoló tagokkal való embertelen bánásmód, vagy az öregek kisemmizése mozgalmi, politikai kérdés is. Az érdekvédelmi szervezetek legfontosabb feladata szerin­tem Itt az, hogy emberségre neveljék saját tagszövetke­zeteik vezetőit és tagjait A tsz-vezetők javadalmazásáról a közeljövőben ad ki javas­latot a TOT. Persze, sok részletkérdés is nyitott még, például a tsz-ek és közös vál­lalkozások pénzgazdálkodásá­val, anyagi elszámolásaival kapcsolatban. Én úgy gon­dolom, nem ellentétes az ér­dekképviseleti feladattal, ha a TOT, vagy a szövetsé­gek erre Is megpróbálják majd tevékenységüket kiter­jeszteni. Gondolkodnunk kell ezen és reméljük, találunk megoldást Építők köszöntése Évről évre június elején az építő-, fa- és építőanyagiparban dolgozókat ünnepeljük. Ezekben a napokban köszöntjük megyénkben azokat akik gyárakat, ipari és mezőgazda- sági üzemeket építenek, akik szorgos munká­ja nyomán új lakások, iskolák jelennek meg a városokban és falvakban, akik korszerűsí­tik úthálózatunkat, akik az építőanyagok szé­les választékát állítják elő üzemeinkben. Őszinte, szívből jön az elismerés, amely szól az élenjáróknak, az építők legjobbjai­nak, a szocialista brigádoknak, akik példa- mutatásukkal, eredményes munkájukkal ki­vívták társaik, kollektívájuk megbecsülését, elismerését. Szól a köszönet minden fizikai, műszaki és ügyviteli dolgozóknak feladataik teljesítéséért Köszőntjük a kezdeményezőket, a fejlesz­tőket, akik az építőiparban korszerű szerke­zetek, technológiák alkalmazásával, az építő­ipari munkák gépesítésével törekednek a ter­melékenység emelésére, a létesítmények gyors, határidőre történő megvalósítására. Az építők napján számvetésünk az ered­ményes munka, a sikerek összegezése. Ezek­ben a napokban, amikor az elmúlt évek alatt megtett útra emlékezünk, egyúttal bizalom­mal fordulunk az építőkhöz: munkálkodja­nak továbbra is fáradhatatlanul társadal­munk építésén, összpontosítsák erőiket a nép­gazdaság számára különösen fontos beruhá­zások megvalósítására. A termelési koncent­ráció, a korszerű szervezés, a belső erőfor­rások helyes kihasználása — mind fontos fel­tétele az 1968. évi énftésl feladatok jó és ered­ményes elvégzésének. Az elmúlt évek áldozatos, eredményes munkájáért köszönet megyénk építő-, fa- és építőanvairtnarl üzeme valamennyi dolgozó- iának. Eredményeik és teyékenvsétrük érté­kes hozzájárulás a szocializmus építéséhez, a párt ooHtiká iának eszmei Igenlését és cselek­vő támocatását fejez! ki. Az építők napja alkalmából a feladatok elvégzéséhez, további sikerekhez erőt, egész­séget kívánunk az énítőknek! MAGTAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA A medrei tanárain" interpelláció fa nyomán i Bekölce és 17 község sürget A megyei tanács május 31. ülésén Varga Lajos tanács­tag másodszor interpellált a bekölcei 2155 méteres útsza­kasz építése ügyében. Elő­ször az elmúlt év november 24-i ülésen tolmácsolta vá­lasztópolgárai kérését, leg­utóbb nyomésabb érvekkel sürgette a megyei tanácsot, hogy az útépítéshez szüksé­ges pénzt folyósítsák. A köz­érdekű felszólalás után mi felkerestük Holló Aladárt, Bekölce község tanácselnö­két és Varga Lajost, megyei tanácstagot, hogy részletes tájékoztatást kapjunk az út­szakasz építésének szüksé­gességéről és a megvalósítás lehetőségeiről. Az utazást felára lehetne rövidíteni Bekötőéről közel 300 em­ber jár a Borsodnádasdi Le­mezgyárba és a környező bá­nyákba dolgozni. Most Mikó- talván, Bükksaentmártonon és Balatonon keresztül aö- työg velük naponta az autó­busz, pedig az utazást felére lehetne rövidíteni, ha a köz­ség szélétől a megyehatárig két kilométerrel meghosszab­bítanák az aszfaltburkolatú utat. Ez a körülmény önma­gában is figyelmet és meg­fontolást igényel, de nemcsak Bekölce, hanem további 17 község, az egri járás északi részének érdekei és két bá­nya sorsa sürgeti az útépí­tést. A borsodnádasdi és a som­As építőipar kiváló dolgosója Am építik napja ajkai­méból Kudlék István, a Bélapátfalvi Cement. é* Méazmfl főkönyvelője, Aj építőipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta. Ezen a mai. júniusi regge­len még csak a megtisztelő címről tud — a csUlogó. dí­sze» medált a délelőtti ün­nepségen tűzik a mellére. Mióta értesült a hírről, jóleső érzés bizsergeü s — bevallja — kicsit izgul is, mert számára nagy nap ez a mostani: életében az első ki­tüntetést veszi át. Amolyan negyvenesnek tű­nik ránézve, gondolható, hogy máskor Is lehettek már meleg percei, nagy napjai. Mosolyogva beszéli, hogy bi­zony jutott belőlük bőven ... kinn a sportpályákon és benn a gyárban egyaránt. Mivel­hogy az ő pályája — tréfál­kozik — két futballkapu kö­zött. a felezővonalnál kezdő­dött, 1947-ben labdarúgóként került Bélapátfalvára. A fo­cit azonban — fűzi hozzá magyarázóan — még később, a DVTK NB I-es csapatában sem tekintette kizárólagos hivatásának, a komolyabb munkáihoz vonzódott jobban. Ezért lett anyagkönyvelő, amikor negyvenkilencben visszatért • Bélkő alatti ipartelepre. Régi szakmájában dolgo­zik jelenleg is. — annyi vál­tozással hogy időközben két­szer előrelépett: 1952-ben he­lyettes főkönyvlő lett. öt esztendje pedig kinevezték főkönyvelővé. Irodájában úgy rendezke­dett be, hogy a kényelemre csábító szoba csupán egyik láncszeme legyen a munka­helyének — a gyár gondjai­ról. problémáiról, mindenna­pi eseményerői. feladatairól inkább az üzemrészekben, a legkülönbözőbb posztokon dolgozó szaktársaitól tájéko­zódik. Gyakran sétát tesz a tágav ipartelepen, igyekszik alaposan szemmel tartani a gazdálkodást tudásából, gya­korlatából telhetőén próbál 1a „biztosítani” az évi 160 mil­lió forintos termelés anyagi feltételeit... Kudlik István főkönyvelő persze nem szívesen beszél magáról — s így kollégáitól tudom meg jobban, hogy iparkodása ugyancsak meg­látszik a cement- és mészmű teljesítményén. Sokat javuit már eddig is a gvár költség- szintje s az idei takarékossá­gi intézkedésekkel újabb si­kerekre számíthatnak Bél­apátfalván. Azt is mások mondják ró­la. hogy púknak tűnő gyári élfoglaltsága mellett — még számos dologra szakít időt. Mint a szakszervezet, megyei bizottságának tagja, a szám- vizsgálók elnöke, alaps-erve- zeteket ellenőriz és segít, vi­gyáz a mozgaJi m tisztasága­ra. Tíz éve ír.urkásőr, s cp- iv v az idei esztendőtől egy­ben szakaszparar csnok is. S ami csak természetes, még most flem szakított teljesen a futballpályávaí: ha már az aktív szerepléstől 1960-ban t issza vonult, — n sportkör irányításából részt kér. Negyvenesnek tűnik, egé­szen pontosan 43 éve®. Korra még nem — de szolgálatát tekintve már a avár, a törzs­gárda .öregei” közé tartozik. Hét főkönyvelőnek volt ed­dig a helyettese s ugyancsak hét igazgatótól búcsúzott, körülötte lö'.tek-mentek az emberek, hívták őt is más­hová. ám nem mozdult Bél­apátfalváról. Egyedül ezért a bélapátfal­vi hűségéért, vagy csupán gyári sDortsákereiért, főköny­velői tevékenységéért, szak- szervezeti munkájáért is megérdemelte volna Az épí­tőipar kiváló dolgozója ki­tüntetést. Együttes teljesítményével —főleg rászolgált hát a nem mindennapi elismerésre... (Gy. Gyj sályi bánya igen jó minősé­gű szenet termel, viszonylag kedvező körülmények között és gazdaságosan. Eddig éven­te mintegy 54—55 ezer tonna szenet fogyasztott a Borsod- nádasdi Lemezgyár, de 1969- től gáztüzelésre térnek át, nem vásárolják többé sem a nádasdi, sem a sornsályi sze­net. Mi történjen a két bá­nyával? Csak két eset lehet­séges. Vagy piacot keresnek, vagy becsukják a bányát. Mi lesz 17 község 363 családjával? A borsodnádasdi és a som- sályi bányában 363 Heves megyei ember dolgozik — a borsodiakon kívül. (Például: Mátraderecskéről 70. Fedé- mesről 63, Váraszóról 33, Tamaleleszről 31, Nagyvis- nyóról 33.) Mi lesz 17 község 363 családjával, ha megszün­tetik a bányát? Más ipari üzem nincs, a hegyvidéki gyenge tsz-ek ennyi ember­nek nem tudnak kenyeret ad­ni. Különben is jó az a szén, vétek lenne bezárni azt a két bányát. Hová szállítsák a sze­net, hogy gazdaságos legyen a termelés-értékesítés, hogy megmaradjon és megélhetést adjon a bánya? A számítások alapján Bor- sodnádasdról Eger felé tör­ténő szénszállítás útvonala mintegy 15 kilométerrel rövi­díthető, ha megépítik a Be- kölcén áthaladó kétkilométe- res útszakaszt. Ebben az esetben a fuvarköltség azo­nos vagy valamivel kevesebb mint az eddigi MÁV-tarifa. Eger és környéke a hiányzó szarvaskőinél több, a jelenle­gi csehinél pedig jobb minő­ségű szenet kapna, de Be- kölcén keresztül a mónosbéli osztályozón és vasútállomá­son át máshová is szállíthat­nák a tüzelőt. Közelebb kerül két iparvidék A megye határánál a 25-ös közlekedési útból leágazó út nemcsak a bányászatnak je­lent előnyt, hanem Bekölce község évtizedes kérése is teljesülne, a Baksa-tanyát is megközelíthetnék. De ezer» túlmenően Bélapátfalva ipari központ lényegesen közelebb kerülne a 25-ös útvonalhoz, valamint az ózdi iparvidék rövldebb úton elérhető Eger­ből és fordítva. Vagyis 17 község lakóinak alapvető ér­deke. a helyi igények, ipari, közlekedési és idegenforgal­mi érdekek sürgetik, hogy megépítsék az új útszakaszt. Az indokok után jogos a kérdés, hogy a megyei tanács miért nem intézkedett már. Azért, mert eddig nem jutott rá pénz az országban még sok községnek nincs bekötő útja. De aligha akad ilyen kis útszakasz, amelyhez olyan nagy érdekek fűződnek. A bányának rendkívül fon­tos, úgy is mondhatnánk, hogy létkérdés a beklöcei út Hajlandó is 1,5 millió forin­tot azonnal adni. ha biztosíté­kot kap az útszakasz építésé­nek gyors befejezésére. (1,5 milliónál többe kerülne a bá­nyászok felmondási illetmé­nye és végkielégítése.) A bánya 1.5 millió forintos hozzájárulásával a földmun­ka és az anyagszállítás azon­nal elkezdhető. A megyei ta­nács döntésére van szükség és arra, hogy a negyedik év­negyedre a hiányzó 1,5 millió forintot előteremtsék. A me­gyei tanács a terveket meg­rendelte. Bekölce község ta­nácsánál felvett jegyzőkönyv szerint az Egri Közúti Építő Vállalat nyomba» kezdheti a munkát. Tudjuk, az idei költségve­tésben nem szerepel a beköl- oei útépítés, nem könnyű 1,5 miliő forintot előteremteni. De a tartalékalap felszabadí­tására, vagy hitelátcsoporto- sításra megfelelő okot szol­gáltatnak az indokok. Bekölce és 17 község bízik abban, hogy az interpelláció sikerre vezet, a megyei tanács ele­get tesz a jogos igényeknek. Dr. Fazekas László Nyolc év alatt nyolcszorosára nőit az idegenforgalom Az elmúlt évben 4 335 958 külföldi érkezett hazánkba, így — az 1 916 034 átutazó­val együtt — több mint nyolc­szor annyian jöttek át hatá­rainkon. mint 1960-ban. ami­kor ez az egyesített szám nem egészen 25000-rel ha­ladta meg a félmilliót. A nálunk megfordult ide­genek száma tehát megha­ladja lakosságunk telies lét­számának a felét. Köztük több millió vendégben a ba­ráti országok polgárait üdvö­zölhetjük. A legtöbben — csaknem 1610 C00-en — Csehszlovákiából jöttek. 200 ezernél több látogatónk volt • Német Demokratikus Köz­társaságból és Bulgáriából, de a 100 000-et meghaladó szám­mal szerepel a statisztiká­ban Románia a Német Szö­vetségi Köztársaság, a Szov­jetunió ők Ausztria is. Fo­gadtunk tavaly vendégeket Angliából, Franciaországból. Olaszországból, a skandináv államokból és az Egyesült Államokból is. sőt még Ka­nada lakosai közül is több mint nvolc éc fél ezren lét>- ték át határainkat. Mmsm3 1968. június 9„ vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom