Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-09 / 134. szám

Egri színházi tervek 1988/69 Kossuthot Bessenyei játssza Vége az évadnak, búcsúzunk az 1967—68-as évtől, s ezzel együtt búcsúzunk az egri Cádronyi Géza és a mis­kolci Nemzeti Színház igazgatójától, Lendvay Ferenctől is, aki az elkövetkező időben az ország más részén foly­tatja művészi tevékenységét. A következő évad terveiről, a színház műsoráról már az új igazgatóval, Sallós Gábor­ral beszélgetünk. Lőrinci milliomosok — Az timúlt évadban a színház már engedett korábbi merevségéből és műsorával közeledett a közönség igé­nyéhez. Vajon a következő évadban várhatunk-e újabb közeledést? — Igen. Az új évadban Is közeledni akarunk a közön­ség igényéhez. Nélkülük ugyanis nem lehet színházat csinálni. A közönséghez való közeledés persze nem jelent egyúttal színvonalcsökkenést. i — Hogy így van-e, hogy így lesz-e, erre legjobb bizonyíték a műsor, illetve az előadások. ; — Valóban így van. ezért ’ hosszabb magyarázkodás he­lyett elsorolom, mit játszunk a következő színházi évad­ban. Bemutatjuk drámairodal­munk elmúlt két évtizedé­nek egyik legértékesebb da­rabját. Illyés Gyula Fáklya­láng című drámáját. — Bátor vállalkozás, de ki játssza Kossuthot? — Vendéget. Bessenyei Fe­rencet szerződtettük erre a szerepre, de azért felkészül rá, s néhány előadáson el­játssza majd Paláncz Ferenc is. A tehetséges Paláncz pá­lyafutásának fordulópontja lehet ez a nagy szerep. Eljátsszuk az új évadban e huszadik század legnagyobb spanyol költőjének és drá­maírójának a már csaknem klasszikusnak számító Garcia Lorcának egyik izgalmas drá­máját. a Bernarda házát. A «irama szerepei nagyszerű lehetőséget adnak színésznő­inknek. különösen a cím­szerepet játszó Kovács Má­riának. Bemutatjuk Artur Miller világsikert aratott drámáját. Az ügynök halálát. Á főszerepet Némethy Ferenc játssza. Nem feledkezünk meg a romantikáról és a modern komédiáról sem. Az előbbit Jókai Mór A lőcsei fehér asz- szony című regényének szín­padi változata — a címsze­repet Kovács Mária játssza — az utóbbit pedig Dürrenmatt A nagy Romulusa képviseli. Rendezünk két magyaror­szági ősbemutatót is. Méhes György romániai magyar író Harminchárom névtelen le­vél című vígjátékát, amely egy kisváros társadalma és erkölcsi magatartását sz-itiri- zálja. az egri közönség lát­hatja először. Másik ősbemu­tatónkkal a Tanácsköztársa­ság ötvenedik évfordulójára emlékezünk. Bondy Endre Életre — halálra című két­részes drámáját Taméssy Znenko zenéjével játsszuk, ősbemutatónk érdekes vállal­kozás. műfaját így is jelöl­hetnénk: politikai krimi. Az operettek és zenés játé­kok kedvelőinek bemutatjuk a világsikert aratott musicalt, a Helló Dollyt, Fényes Sza­bolcs nagyoperettjét, a Rigó Jancsit. Behár György—Szedő Lajos revüoperettjét. az Éjféli randevút és egy szellemes francia vígjáték zenés vál­tozatát. A kaktusz virágát. A beat-zene rajongó; pedig húsz Dobos Attüa-számot hallhatnak majd egy köny- nyebb vígjáték keretében, amelynek címe: Isten veled, édes Piroskám. Ez a műsorunk. 12 bemu­tató. 190 előadás Egerben és 30 előadás a megye néhány nagyobb kul túrházában. — így első hallásra érde­kesnek. sokoldalúnak tűnik ez a műsor, alkalmasnak lát­szik arra. hogy különböző igényeket' elégítsen ki. — őszintén örülök az új­ságírói véleménynek, de hadd tegyem hozzá: bárcsak a kö­zönség is osztaná ezt a véle­ményt. — Ha már szóba került a közönség, megjegyzem hogy a műsoron fúl a színháznak is, a színház vezetőinek is közelebb kellene kerülnie a közönséghez, Egerhez, a vá­ros társadalmi életéhez. Ügy gondolom, hasznosabb lenne, hoz a Gárdonyi Géza Szín­ház közvetlenül az Egri Vá­rosi Tanácshoz tartozna. A színház Egerben van, itt ját­szik, a város lakói járnak színházba, s a jó kapcsolat egirformán szolgálná a város és a színház érdekeit. Azt hiszem, részünk­ről nincs akadálya ennek az új kapcsolatnak. — Maradnak-e a színházi helyárak? Milyen kedvez­ményt kapnak a bérletesek? — A helyárak lényegében nem változnak, de lesznék olyan előadásaink, amelye­kért felemelt helyárakat, pontosabban pótdíjat kell majd fizetni. — Például? — Például a Helló, dol­ly. amely igen költséges pro­dukció Szeretném itt el­mondani azt is. hogy bérlete­seink kétszeres kedvezményt kapnak: a tizenöt százalékot és emellett ők nem fizetnek pótdíjat. — Hány bérletes előadás lesz? — Mind a tizenkét bemu­tatót bérletben játsszuk, s alkalmazkodunk az üzemek műszakváltásához, valamint a környék lakóinak igényei­hez. s ezért szombat dél­után is tartunk bérletes elő­adásokat. — Olvasóink szeretnék tud­ni azt is. ki megy a színház­tól és ki jön? — Margittay Ági a buda­pesti Mikroszkóp Színházhoz szerződött elmegy meg a színháztól Spányik Éva, Kál- dy Nóra, Náday Pál és So­mogyi Miklós. Tíz színésszel erősödik a színház és csaknem egészében új lesz tánckarunk is. Most első ízben kap a színház az Állami Balett Intézettől vizs­gázott táncosokat. Az új színészeket most nem soro-, lom fel, majd megismeri őket a közönség. Annyit azonban már most elárulok, hogy végre lesz jó hangú pri­madonnánk. kettő is — Vár­hegyi Márta a pécsi színház­tól. Blaha Márta a Déryné Színháztól — és bonvivánunk is Rózsa Tibor személyében. — Mikor kezdődik az év­ad? — Szeptember 26-án, a Hel­ló. Dollyval. A második pre­mier október 3-án a Bemar- da háza. a harmadik aktóber 24-én A lőcsei fehér asz- szony November közepéig ez a három bemutató váltja egymást, ugyanis igazi reper­toár-színház leszünk, három, sőt lesz úgy is. hogy néay darabot játsszunk egy idő­szakban. Bizonyára ez a mód­szer is közelebb hozza szín­házunkat az egri közönség­hez. Az újságíró, ennyi jó da­rab hallatára, s főleg az ér­dekes előadások reményé­ben elégedett. De hogy mit szól mindehhez Ő, a kö­zönség. az csak a premier után derül ki... (mátrkusz) A hőerőmű-óriás mellett terjeszkedik az új üzem. a lő­rinci gumiipari ktsz. A kor­mos műhely hosszú munka­padjánál százával sorakoz­nak a csillogó gumicsizmák. Mindent átitat a vulkanizá- lással járó kesernyés illat. — A lottónyerteseket kere­sem. — Nincsenek az üzemben. — Már nem dolgoznak? — Dehogynem. Ma éjsza­kások... Nem hitték Mate sóm Gyulát mély ál­mából ébreszti az édesanyja. Hellyel kínál. Magas, vé­kony fiatalember. Beszélge­tünk. Minden szavát jól meg­gondolja. A fényképezés el­len tiltakozik. — Nőtlen vagyok és mind­össze 22 éves. Nem szeret­ném, ha ujjal mutogatnának rám. A címem se írja meg. Sok az irigy ember. A nagy nap történetét szí­vesen meséli. Táskarádióján hallgatták a lottótájékoztatót Ficsor Bélával, de szelvény nem volt náluk, csak az öltö­zőben. Kollégája mondta rög­tön: „Hármasunk van!” Ami­kor megnézték a szelvénye­ket. akkor érte őket a meg­lepetés: mind az öt tipp egyezett — Nem hitték. A műveze­tő azt mondta, hogy biztosan most töltöttük ki. A többiek is mondogatták, hogy ha igaz lenne, már biztosan itt hagy­tuk volna az üzemet... Jövő héten kapjuk a nyereményt, arra az egy napra kértünk szabadságot, hogy meg ünnepelhessük. Teljesülnek az álmok Győri Pál nem tudta mun­kahelyén elviselni a nagy örömöt. Szabadságot kért és boldog tervezgetéssel tölti idejét. A Selypi Cementgyár lakótelepén parányi lakás az övé. ahol öttagú családjával él. — Hogyan kezdődött? — Az üzemben sok az asz- szony. mindenki lottózik. Márciusban mi is úgy gon­doltuk, hogy tíz forint nem nagy pénz. Tizenkét szelvé­nyen játszottuk meg a közös tippet, de messze elkerült bennünket a szerencse. Leg­utóbb már totószelvényeket is vettünk és csak nyolc lot­tót Ogy diktáltuk a számo­kat. Ezen sikerült. A rendkívüli hírre hazajött a katonafiú is. Rögtön beje­lentette igényét: a nyere­ményből vegyenek egy Skoda Feliciát — Először is veszünk egy házat — mondja a családfő és az asszony is, a két kislány is egyetért a szándékkal. — Milyennek képzeli az új otthont? — Szerény, csendes házat ▼eszek... — Két nagy szoba legyen, fürdőszoba és vízvezeték — egészíti ki az asszony. — Ami marad a pénzből, a két lányom nevére taka­rékba teszem. Hozománynak. is Gomdultunk arra is, hogy ** asszony otthagyja a munka­helyét.™ Nem lehet abbahagyni Hatvanban, anyósa laiká- sában él Kovács Zoltán. A régi. elhanyagolt ház mellett magasodnak az új lakótelep több emeletes épületei. — Nagyon soká váratott magára a szerencse. Én szen­vedélyes játékos vagyok. So­ha nem irigyeltem senkitől, ha nyert. Azzal magyaráz­tam. hogy jobbak voltak a tippjei, több szelvénnyel ját­szott. Amikor megalakítottuk j a négytagú brigádot, én to­vábbra is játszottam a saját szelvényeimen. Feleségem is lottózik a munkahelyén. Volt már hármas találatuk is. Most nekünk sikerült. Elő­ször is házat építek. Régi ál­mom egy kétszobás összkom­fortos lakás. A többi pénzt takarékba teszem. Nehéz munkát végzek de csak az építkezés idejére kérők majd fizetetlen szabadságot. — Játszik tovább? — Nem lehet abbahagyni. A brigád is együtt marad. Kovács Zoltán: Moot ne­künk sikerült. Csak annyi a különbség, hogy most nem leszünk türelmet­lenek... A lőrinci milliomosok ne­gyedik tagja Ficsor Béla. Négytagú családjával ő is házat épít. Társaival együtt a napokban veszi át a lottó­főnyereményt: 1 837 857 fo­rintot (pilisy) Tervez a Győri család. — Hát tessék! — folytatta a detektív. — Egy olyan pillanatban, mikor ezek a baljós gondolatok kísértették a szegény gyermeket, Trémorel gróf könnyen betetőzhette kárhozatos munkáját. Laurence biztos azt mondta neki, hogy inkább a halált választja, mint a szégyent, ő viszont bebizonyította, hogy áldott állapotban nincs joga megölni magát. Azt mondta, igen bántja, hogy nem szabad, s így nem teheti jóvá a szörnyű vétket, de ugyanakkor felaján­lotta, hogy neki szenteli életét. Mit kell tennie Laurence- nak, hogy megmentse a Helyzetet? El kell hagynia család­ját, elhitetni öngyilkosságát, míg Trémorel elszökik otthon­ról, s elhagyja feleségét. Laurence bizonyára tiltakozott, ellenkezett. De Trémorel mindent elérhetett nála, a leg­hihetetlenebb dologra is révehette, ha a gyermekről be­szélt, aki méhében mozog, akit együtt fognak felnevelni, mert nem maradhat apa nélkül. És Laurence mindenbe beleegyezett, megszökött, lemásolta és postára adta az al­jas levelet, melyet szeretője fogalmazott meg. Az orvost meggyőzték ezek a szavak. — Igen — dönnyögte —, igen, biztos így csábította el Laurence-ot. — De milyen ügyetlen volt, milyen ostoba! — foly­tatta a detektív. — Hát nem gondolta, hogy mindenkép­pen feltűnik, ha furcsamód épp akkor öli meg magát Lau­rence kisasszony amikor az ő holtteste is eltűnik? A holttestek nem szoktak csak úgy elveszni, ördög és pokol! De nem, a derék úr így gondolko­dott: Azt fogják hinni, hogy engem is annak rendje és módja szerint meggyilkoltak, mint a feleségemet, az igaz­ságszolgáltatás megkapja a maga bűnösét, vagyis Guespint, s a továbbiak nem érdeklik. — Egy milligramm akonitint felismerek egy szekér trágyában, nyomozó úr. Lecoq úr sugárzott, mint aki egyszerre megbizonyoso­dott abban, hogy szerencsésen megold egy kissé nehéznek látszó feladatot. — Hát akkor végeztünk is, befejeztük a vizsgálatot. Az áldozatok előélete, amit a békebíró úr ismertetett, megvi­lágítja a szerencsétlen Sauvresy halála után bekövetkezett eseményeket. Így érthető, miért gyűlölték egymást ezek a látszólag oly nagy egyetértésben' élő házastársak. Így már világos, hogy Hector gróf miért csábított el, s miért nem ’ vett feleségül egy bájos fiatal lányt, akinek egymillió frank hozománya volt. Így már csöppet sem meglepő, hogy Tré­morel gróf kész volt a Szajnába dobni nevét és személyi­ségét. hogy újat szerezzen, új életet kezdjen. Azért ölte meg feleségét, mert rákényszerítette az események logiká­ja. Míg a grófné élt, nem menekülhetett, viszont már nem bírta tovább Valfeuilluben. Végül pedig az a papír, amit . oly elkeseredetten keresett, mikor minden perc az életébe kerülhetett, az ítélete volt, első bűnének bizonyítéka, Sauv­resy kézirata. Lecoq úr különös hévvel beszélt, mintha valamilyen személyes oka lett volna a haragra Trémorel gróf ellen. Ö már ilyen, s szívesen be is vallja nagy nevetve, hogy kép­telen nem „haragudni” a bűnösökre, akiket üldöz. Nekik számadásuk van egymással. Ezért végzi olyan önzetlen buzgalommal a nyomozást. Talán egyszerűen ösztönök dol­ga ez nála, ahogy a vadászkutya is űzőbe veszi a vadat. — Most már világos — folytatta —, hogy Courtois kis­asszony vetett véget Trémorel gróf örökös határozatlansá­gának. A férfi szerelmét felszították az akadályok, már a téboly határain járt.. Mikor megtudta, hogy kedvese gyer­meket vár — mert fogadok, hogy valóban állapotos —, a nyomorult elvesztette fejét, minden óvatosságról és mér­téktartásról megfeledkezett. Belefáradhatott már a kín- szenvedésbe, mely minden reggel újrakezdődött számára! Érezte, hogy elveszett, látta már, amint szörnyű felesége feljelenti önmagát, hogy őt is feljelenthesse. Rémületében elébevágott, s gyilkosságra szánta el magát. Ez az esemény adta meg neki a végső lökést. Jó néhány körülmény, mely a detektív meggyőződé­sét alátámasztotta, szükségképpen elkerülte Gendron dok­tor figyelmét. — Micsoda! — kiáltott döbbenten. — ön feltételezné Laurence kisasszony cinkosságát? A rendőr-főkapitányság kiküldöttje erélyes mozdulat­tal tiltakozott. — Nem, dehogyis, doktor úr — felete —, Isten őriz­zen ilyen gondolattól. Courtois kisasszonynak nem volt és nincs is tudomása a bűntettről. De azt tudja, hogy Trémo­rel el fogja hagyni feleségét őmiatta. A szökést megvitat­ták, elfogadták, elhatározták, találkozót beszéltek meg egy bizonyos napon, meghatározott helyen. — De hát a levél! — mondta az orvos. — A levél! Mióta Laurence-ról volt szó, Plantat bácsi nem tudta leplezni aggodalmát és izgalmát. — Ez a levél — kiáltott —, amely a legszörnyűbb szenvedést hozza az egész családra, mely talán megöli sze­gény Courtois barátomat, csak egy jelenet a gróf fejében született gyalázatos komédiából. — Ö, hát lehetséges ez? — mondta felháborodottan az orvos. — Tökéletesen egyetértek a békebíró úrral — helye­selt a detektív. — Tegnap este a polgármester úr házában, ugyanabban a percben ugyanaz a gyanúnk támadt. Több­ször elolvastam Laurence kisasszony levelét, s fogadok, nem tőle származik. Trémorel gróf adott neki egy fogal­mazványt, azt másolta le. Ne áltassuk magunkat, uraim, ezt a levelet nyugodtan kigondolták, megfogalmazták. Nem, ez lehetetlen, ezek nem egy szerencsétlen, húszéves lány szavai, aki meg akarja ölni magát, hogy megmene­küljön a gyalázattól. — Lehet, hogy igaza van — mondta az orvos szemmel láthatólag ingadozva —, he hogyan tudja elképzelni, hogy Trémorel úr rábírhatta Laurence kisasszonyt erre az un­dorító megoldásra? — Ejnye! Hát nézze, doktor, én nem vagyok valami nagy szakértő ezen a téren, mivel ritkán volt alkalmam a valóságban tanulmányozni a jó családból való kisasszo­nyok érzelmeit, de szerintem az ügy mégiscsak igen egy­szerű. Ha egy fiatal olyan helyzetbe kerül, mint Courtois kisasszony, s érzi, hogy közeleg a végzetes pillanat, mikor szégyene kitudódik, valószínűleg mindenre kész, minden­re elszánja magát, még a halálra is. Plantat bácsi felnyögött. Egy beszélgetés jutott eszé­be. Laurence — erre jól emlékezett — bizonyos mérges növényekről faggatta, melyeket az üvegházban látott, s nagyon érdekelte, hogyan lehet kivonni gyilkos nedvüket. — Igen — mondta —, Laurence foglalkozott a halál gondolatával. Plantat bácsi kétségbeesett mozdulatott tett tehetet­len dühében. — Ó! — kiáltott. — És én nem tudom, hol rejtőzik a nyomorult, hogy elvehessem tőle Laurence-ot! A detektív megfogta s keményen megszorította az öreg békebíró karját. — Nyugodjon meg. uram — mondta higgadtan —, megtaláljuk, vagy ne legyen többé Lecoq a nevem! S hogy őszinte legyek, be kell vallanom, nem látszik nagyon ne­héznek a feladat. Három-négy halk koppantás szakította félbe Lecoq urat Későre járt. mindenki rég felébredt és izgett-moz- gott a házban. Petit-né, akit emésztett a nyugtalanság, szinte belebetegedett, hajszál híján sirva fakadt kielégü- letlen kíváncsiságában, és legalább tízszer tapasztotta fülét a kulcslyukra. De jaj. hasztalan! — Mit forralhatnak odabent? — szólt Louis-hoz, bé­kés asztaltársához. — Már tizenkét órája ülnek bezárkóz­va étien szomjan. Hát józan észre vall ez? Na mégis me­gyek, megcsinálom a reggelit. (Folytatjuk) ■ n .. . Ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom