Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-08 / 133. szám

Együttműködés - gazdasági alapon | # Átadták az új egri híítífiiáza Ahogy növekszik a piac szerepe. úgy fokozódik a vál­lalatok közötti verseny. A piaci kohkurrencia a korsze­rűbb a jobb és az olcsóbb termékek előállítására ser­kent, de szembe is állítja egy­mással a vállalatokat. Ma már nem várható el például, hogy a vállalatok tapasztalat- cserék alkalmával ingyen át­adják egymásnak legjobb gyártási módszereiket, vagy más fórumokon nagydobra verjék üzletpolitikai elképze­léseiket. A termelő kollektíva értékes szellemi produktuma, csakúgy, mint a piaci ver­senyben alkalmazott straté­gia. immár — üzemi titok. Nem vezet-e mindez a szo­cialista vállalatok közötti ésszerű kapcsolat és célszerű együttműködés mellőzésére? — kérdezik sokan, nem is teljesen alaptalanul. A helyzeten persze aligha változtathatunk a népgazda­sági érdekekre, a szocialista önzetlenségre és más, a maga idejében is csak ritkán meg­szívlelt érvre hivatkozva. Kí­vánatos viszont megtalálni a gazdasági versenyben szem­benálló vállalatok érdekeinek találkozópontjait Ment van­nak olyan együttműködési formák, amelyek nem gyen­gítik. hanem erősítik az adott iparág egymással konkurráló vállalatainak piaci pozícióit, kölcsönösen növelve a nyere­A szomszédos gyárak, in­tézmények között is — gyak­ran a profilra való tekintet nélkül — sokféle gazdasági kapcsolat létesülhet így töb­bek között igen gazdaságos­nak bizonyulnak a közös be­ruházások és bővítések (köz­műveknél, például a földgáz bevezetésénél, vagy a kultu­rális, szociális létesítmények építésénél). De célszerű és gazdaságos lehet a szakem­bercsere és átcsoportosítás, a szakosítás különböző jellegű feladatok (például gépjaví­tások, távolsági tehergépko­csi szállítások) végzésében, az ipari tanulók képzésében stb. Az a tény, hogy az új mechanizmus nem csupán az elvtársi asságra, hanem a vál­lalatok közös érdekeltségére alapítja a kölcsönösen elő­nyös és népgazdaságilag hasznos sokoldalú kapcsola­tok létesítését és fejlesztését, nem jelent visszalépést szoci­alista elveinkhez és eddigi gyakorlatunkhoz képest. Sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy hatékony és céltudatos szoci­alista együttműködés tartó­san csak anyagi ösztönzéssel, gazdasági alapon valósítható meg a vállalatok között. Persze, a teljes és reális képhez tartozik, hogy az anyagi érdekeltséget, a kap­csolatok gazdasági jellegét nem szabad szűk látókörűen mechanikusan értelmezni. A gazdasági kapcsolatok fej­lesztése a közös előnyöket és a kölcsönös bizalmat egya­ránt feltételezi. Természetes dolognak kell például tarta­ni. hogy a közös anyagbeszer­ző szervezetbe tömörült vál­lalatok esetenként kisegítik egymást a hiányzó anyagok­ká, még akkor is, ha azok nem szerepelnek a közös be­szerzési listán. Segítenek egy­máson akikor is, ha üzemza­var. vagy egyéb váratlan ese­mény miatt került bajba a társvállalat; nem teljesen ön­zetlenül, hanem szolid költ­ségtérítéssel. de mindeneset­re sürgősen és elvtársiasan, azon az alapon., hogy „min denkit érhet baleset”. A gazdasági együttműkö­dés egyszerűbb, közvetlenebb formáin át vezet az út a sok­oldalú kapcsolatok bonyolul­tabb. összetettebb formáihoz. A szűk látókörű anyagi szá­mításokon és krajcároskodá- son túlmutató gesztusok hoz­zájárulnak a vállalat jó hír­nevének öregbítéséhez, a vá­sárlók körétben, de egyben elősegítik a gazdasági együtt­működés magasabb szintű és hatékonyabb formáihoz szük­séges kapcsolatok és bizalom­teld légkör kialakítását is. K. J. At első, gyümölccsel telt ládákat rakják a vagonokba Pénteken délután Egerben, a megye és a város vezetői­nek jelenlétében. Panik László, a SZŐ VOSZ elnökhe­lyettese átadta az új. két­Több iparágban kezdemé­nyezték a rokon profilú és egymással versenyző vállala­tok a közös nyers- és segéd­anyagbeszerzést. Ha a hazai termelők, illetve importáló külkereskedelmi vállalattól közösen és nagy tételben ren­delik meg a szükséges. anya­gokat, megtakaríthatják a nagykereskedelmi árrés nagy részét, vagy teljes egészét. Más esetekben mentesülnek az elaprózott rendelésekkel szükségképpen együttjáró felárak fizetésétől. A rokon- profilú vállalatok közös piac-! kutató és értékesítő szerveze­tet is létrehozhatnak, ameny-l nyibetn ezzel nem teremtenek monopol helyzetet a felhasz­nálókkal szemben. A vállalatok összehangolt, tervszerű együttműködésének nem csupán a forgalomban, hanem a fejlesztés és a ter­melés szinte minden szaka­szában nagy szerepe lehet. A termelési kooperáció, vala­mint a bérmunka lehetővé teszi a szakosított termelési, a nagy sorozat gyártás előnyei­nek érvényesítését, s egyben — ez az új mechanizmusban különösen fontos — a kapaci­tások jobb, hasznosítását, a Párhuzamos beruházások el­kerülését A tisztviselő sem automata Pszichológia a hivatalokban Élyomon követhetjük i. *" lélektan térhódítását. Mintha be akarná hozni a hallgatás, a száműzetés esz­tendőit Azt az időszakot amikor — a ióég tudja, mi­ért —, tabu volt foglalkozni vele. Veszteségek értek ben­nünket emiatt hiszen a kor­szerű lélektan rég túlhalad­ta a köldöknézés, az öncélú elméletieskedés határait és a bennünket körülölelő va­lóság, az emberi viszonyla­tok felmérésére, belső rugói­nak megkeresésére vállalko­zik. Sikerrel, ha dialektikusán művelik, ha kutatásai, kísér­letei azokat a területeket pásztázzák be, amelyek hét­köznapjaink miatt fontosak. Köztudott, hogy a pszicho­lógia immár otthonos az üze­mekben, kivívta polgárjogát a termelésben, jól hasznosít­ható tanácsokat ad a vezetés helyes módszereinek és stí­lusának kialakításához, és segít abban, hogy ne vesz- szünk el az ismeretek tenge­rében. hanem a lényeges összefüggéseket és tényeket kiemelő, s megragadó tanu­lással, szellemi erőfeszítés­sel úrrá lehessünk rajtuk. Most új szférába vonult be ez az érdekes, izgalmas tu­dományág. Legalábbis erről tanúskodik a Tanácsok Lap­jának híradása: „Pszicholó­giai elvek az államigazgatás­ban” címmel készült el dol­gozat. amely végső soron azon munkálkodik, hogy — nagyon közkeletűen fogal­mazva — kellemesebbé vál­jék hivataljainkban a lég­kör. A munkaszervezés, az ügy­vitel állandó egyszerűsítése és fejlesztése mellett arra is szükség van, hogy könnye­debbé, oldottabbá varázsol­juk az ügyfelek és az ügyin­tézők mindennapos érintke­zését. Ez sok tényezőtől függ. A tanulmány többek között kitér az elgépiesedés, és elfásulás tüneteire, s azt a kérdést vizsgálja, mit le­hetne tenni ellenük. Számba kell venni a hangulati té­nyezőket, a környezeti hatá­sokat, az apparátusok dolgo­zóinak egymáshoz való vi­szonyát is. Mindezeken sok múlik, hogy a görcsökkel terhelt hivatalosság lazul­jon. ,.a közhírré tétetik” — modorsága és merevsége ol­dódjék, és az állampolgárok szorongástól mentesen jár­hassanak el dolgaikban. Azt mondhatná valaki, mindezek szokványos igé­nyek. Csupán jóakarat, em­berség kell teljesítésükhöz. Igaz. Csakhogy gyakran kife­lejtjük a számításból, hogy a pultnak két oldala van, és az íróasztalnak nemkülönben. A tisztviselő sem automata. Le­hetnek és vannak is gondjai, fájdalmai. Öt is befolyásol­ják a frontátvonulások, és olykor emiatt indulatos, nem pedig rosszakaratboi. vagy meg nem értésből. A lélekta­ni elemzések feltárhatnak bizonyos rejtett tényezőket, amelyek itt-ott megrontják az ügyintézők és az ügyfe­lek viszonyát, és éppen tu­datosításukkal, megismerte­tésükkel segíthetünk a bajo­kon, jobb közérzetet, jobb közszellemet teremthetünk. Van hát, megítélésünk sze­rint. értelme és célja annak, hogy a lélektan, amely vég­érvényesen elhagyta korábbi szűkös területeit, olyan he­lyekre is betekintsen, mint a tanácsirodák, a hivatalos helyiségek, a közintézmé­nyek termei, ahol naponta emberek százai, ezrei fordul­nak meg és találkoznak tisztségviselőkkel, tanácsi tisztségviselőkkel. Ha jól meggondoljuk, az országos közszellem szem­pontjából sem mindegy, ho­gyan zajlanak le ezek a ta­nácskozások. Sárközi Andor száz vagon árut befogadó MÉK-hűtőházat. A 25 millió forintos költséggel elkészült, hőkezeléses raktárban hat hűtőkamra, egy nagy csórna- gólótér kapott helyet az iro­daépületen. ebédlőn és öltö­zőn kívül A korszerű, modem gépek­kel felszerelt hűtőház Eger városon ljívül mintegy 150 község ellátását is biztosítja friss zöldséggel és gyümölcs­csel. Innen történik a pará- dd szanatórium és a szilvás­váráéi üdülők ellátása is. De nemcsak belföldre, külföldre is szállítanak, négy export­az új hűtőházban. (Foto; Szabó Lajos) vagon már útnak is indult.; Az első napon Svédországba és Ny ugat- N émetországlba vi­szik a ropogós germensdorfi cseresznyét. A hűtőház átadása előtt három korszerűtlen helyiség­ben történt az áruk tárolása, ma már a modem hűtőkam-. rákban történik a paprika, paradicsom újburgonya. cse­resznye. földieper elhelyezé­se. Az új üzemben jelenleg százan dolgoznak de később emelkedik a létszám. Külö­nösen ha enyhül a szárazság. S még több lesz a zöldség és a gyümölcs. A kötélgyártó Elő dinasztia e«y kihaló szakmában Mármint, hogy ki így, ki úgy tanul — van persze olyan is, aki sehogy sem tanul. Ró­la most ne essék szó, témánk szempontjából a sehogyan sem tanuló tanuló messzemenően elhanyagolható ténye­ző. Nos, tehát van, aki úgy tanul, hogy napról napra rendkívüli ala­possággal, pontoi idő-, óra-, sőt percbeosztás­sal, molyként rágja magát át az oldalak tömkelegén, bal hom­lokát a bal tenyerébe, jobb homlokát a 'jobb tenyerébe, középen le­vő orrát a jegyzetekbe ejtve olvassa el immá­ron huszadszor, hogy „ebben a képelmélet játszik szerepet, mely szerint a nyelv tulaj­donságai egyenlöek a valóság vonásaivá1’, mely szerint a valóság vonásai a fényképek­ben kifejezendő elmé­let, miszerint szerepet játszik .. mi is játszik szerepet miben?.. ja igen, a képelmélet ját­szik szerepet a bálázó­ién, elfut és bead, de S valóság vonásai le­lmaradnak ét ez egy idealista labdarúgás­ban teljesen érthető ... Hogy mi? És huszonegyedszer is elkezdi a képelmé­letet, amely szerint ugyebár a valóság vo­násai és a nyelv tu­lajdonságai egyenlöek, s ez abszolúte helyte­len. Van a hajrázó típus, aki kényelmes koco­gással ügget végig az év tíz hónapos távján. van ideje és kedve, hogy gondosan szem­ügyre vegye a tribün közönségét, puszit int­sen a pálya melletti csinos lányoknak, betérjen a büfébe _ ki s hűsítőre, mígnem észreveszi, hogy né­hány hónappal lema­radt a mezőny mögött és ekkor elkezd fini­be­egy selní. Nekiesik a táv hátralevő részének, il­letőleg neki az íróasz­talnak, körülrakja ma­gát az összes könyvek­kel, s felülről lefelé, mint valami mélyten­geri kutatóhajó elme­rül a tudás vizének mélységeibe. Zúg a fü­le, káprázik a szeme, fuldokol, kapkod, úgy röpködnek kezei kö­zött a jegyzetek, köny­vek lapjai mint deli- riumban kiöregedett és koldulásra ítélt sirá­lyok szárnyai. Egy nappal a vizs­gák előtt megelégedet­ten dől hátra a szék­ben: sikerült az első betűtől az utolsóig át­venni mindent. Az el­sőtől az utolsó betűig: az utolsó betű a „g” volt. Ezt pontosan tud­ja, s azt is, hogy az el­ső az „a" volt. A töb­biről fogalma sincs, ami közte van, az volt: egy húszfogásos ebéd centrifugán ösz- szekeverve, olyan az agyában minden, — De kérem szépen én mindent, de min­dent átvettem. Az első betűtől az utolsóig — jelenti ki méltatlan­kodva, amint indexébe tekint és rögtön meg­fogadja, hogy ezeknek se tanul többet, mert nem érdemlik meg. Én természetesen más vagyok. Egészen más. En például képtelen vagyok hivatalnok módjára, Íróasztal fö­lé görbedve magolni, nyolc ceruzával, mind más színűvel a kéz­ben, aláhúzni, firkálni, vonalazni, manuális hülyeségekkel elvonni szellemem koncentra- tív képességét a dolgok lényegétől. En kérem mindig fekve tanulok, olvasva tanulok, köny- nyedén, laza szellemi izmokkal tanulom vé­gig az anyagot, ami­kor hozzákezdek. Ép­pen ezért, mert ilyen könnyedén, ilyen bü­rokráciamentesen, ilyen lezseren és szel- lemretörően tanulok, nekem elég, ha a vizs­gaidőszakban, vagy annak is a közepén kezdek tanulni. Módszerem a követ­kező. Kemény rekamié, mert az jót tesz a szel­lemmel ellentétes testi helyzetet elfoglaló ré­szemnek, rugalmas fej­párna, mert a fej dol­gozik, s nem az imén­ti, megérdemli hát, hogy kényelemben le­gyen. Aztán lassú, gondos, mérlegelő ol­vasás. Megrágni a sza­vakat, megfigyelni a gondolatok zenéjét, ringató muzsikáját, lágy piánóit, finom al­kotódalát ... Ki így, ki úgy ... En például úgy, hogy so­hasem horkolok, ha al­szom. Ha horkolnék, felébrednék rá ha­mar ... Nem mint most is, pontban éjfélkor. De jellemző, hogy még ál­momban is az anyag­gal foglalkoztam. De milyen anyag voltl (egri) A CSINOS HÁZ kapuja fö­lött cégtábla hirdeti, kék alapon fehér betűkkel, hogy az itt lakók ritka mestersé­gét űznek — ma már egyre kevesebben foglalkoznak ve­le —: kötélgyártók. Piros ar­cú, őszülő hajú ember a mes~ tes, Ábri János hevesi kötél­gyártó. Dinasztiájuk a szak­mában lassan egy évszáza­dos lesz. s mikor megkérdez­tem. hogy ő maga megközelí­tőleg milyen hosszú kötelet állíthatna össze az eddig gyártottakból, pontos szá­mot természetesen nem tudott mondani. — Néhányszor körülémé a földet... Családfő és „vállalatvezető” egy személyben. Annak ide­jén Erdélyből származtak el erre. kezdte a mesterséget a nagyapja, folytatta az apja. majd tizenhárom éves korá­ban ő következett, R később a gyerekek. — Hevesen egyedül foly­tatja ezt a mesterséget? — Nem. Van egy szaktár­sam. Gál Gyula. Ö is kötél­gyártó. Persze, konkurrenciát egyikünk sem jelent a másik számára. Neki is megvannak a tS'Z-ei. meg nekem is. Az ő megrendeléseikre dolgozunk főképpen. A profil a gazdasági kötél­áru: istráng, kötőfék. rudal- ló... Üzemekben gyártani a kötelet nemigen lenne kifize­tődő. nagyon munkaigényes. Viszont, ha ilyen, a szakma űzéséhez elhivatottság is szükséges. Elvált asszonyt vett éL aki két fiút hozott a házhoz. Azóta mindketten „felszabadult” kötélgyártók. S van-e csadálkoznivaló azon. hogy a feleség nem is olyan Soká a mester első számú helyettesévé lépett elő? — A kötőfék fűzését min­dig én csinálom. — És milyen jól! — dicsé­ri a férje. — Óránként hat és felet készít él. Ezt egyikünk sem tudja jobban. AZ ASSZONY mindjárt be ■ is mutatja; valóban nyplc perc alatt már készen is állt a kötőfék. Az időt velünk el lenőriztette. — Szeretem m háztartást, szeretek sütni, főzni, mosni, varrni, de legjobban a. mű­helyben érzem magam Egyelőre négyen dolgoznak, három oklevéllel. A legki­sebb a Jancsi néhány hét­múlva szintén belép, szerző­dést köt az apjával, s két év múlva, ha minden jól megy felszabadul. De nemcsak ő, Ábriné is bejelentette, hogy 18 év alatt annyira megtanul­ta már a kötélgvártást. hogv ő is le akar vizsgázni. Ennek semmi akadálya Hajnali ötkor kezdenek így nyáridőben. Minden hét ele­jén megbeszélik a feladatot, aztán dolgoznák. A fizetés darabbérben megy, havonta 1400—1500 forintot keresnek a fiúk. Tréfának szántam: — Prémiumot nem kap­nak? ... — Dehogynem. Ha ugyan­azt a mennyiséget kell mind­kettőnek legyártani, akkor a minőség kerül előtérbe, ame­lyiké jobb. az pluszt kap. A képhez még ez is hozzá­tartozik: ha szórakozni men­nek a fiúk. s a pénztárca üres. kapnak a „vállalatveze­tőtől.” S ha az kevés... a többit az apa teszi hozzá. AZ EGYIK MŰHELYBEN a nagyobbik fiú. Pista végzi a gerebenezést. Kifésüli a tiloK kendert. A másik műhelyben — a vályogból épült csarnok ez tulajdonképpen — állnak a gépek: a fonókerekek, a szálazógép. Éppen az egyik füzesabonyi tsz által rendelt ekefélhúzó kötelet készítik itt. — Kihaló félben levő szak­ma ez a mienk — mondta ké­sőbb Ábri János. — Egyi-e kevesebben ielentkeznek ta­nulók. Talán a legkisebb fia­mon kívül más nem is talál­ható most „messze földön” Nehéz megtanulni, hiába sza­badul föl hamar az ember, nehéz tökéletes, jó munkát végezni. Sok-sok év kell még hozzá... (kátai) MmisU 3 1968, június 8., szambái

Next

/
Oldalképek
Tartalom