Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Módszerek és hiánycikkek — Hát nem borzasztó!? Nem tudok a lábamra egy divatos cipőt venni — méltatlankodott egy középkorú hölgy a napokban, kifelé jövet az egri Cetrum Áruház ajtajában. — Hagyjatok engem békén azzial az új mechanizmussal! — mondta szűkeb'b társaságának egy férfi. — Mert nézzétek — folytatta — itt vannak például a hiánycikkek: arról volt szó, hogy 1968-ban ilyen már kevés lesz... — Miért nem lehet bővebb választékban nőd cipőt kapni? — kérdeztem a Centrum Áruházban Koppány János áruforgalmi vezetőtől. — Több mint kétszázféle fazonú női cipőnk van — válaszolta. — Természetes«! mi nem állítjuk — kapcsolódott a beszélgetésbe M ácsai István igazgató is —, hogy ez a választék bőséges, hogy mindenki megtalálja azt a fa- zont, amelyiket keresi. — Tehát vannak bizonyos fazonok, amelyek hiánycikkek? — A gyorsan változó divat is oka, hogy némely áru hiánycikké válik... — ?... — A magyarázatna? — Itt volt például tavaly, hogy a női cipőnél maradjunk, a pömsz-cipő. Mindenki azt kereste. Rövidesein elfogyott — hiánycikk lett. Tálán lehetett volna dömping-cikket csinálni ebből a fazonból, de mi van akkor, ha ebből minden igényt kielégítünk? Megakasztjuk egy időre a más, újabb fazonú cipők, az újabb divat elterjedését. Ezért pedig éppen vásárlóink nem lennének hálásak. Arról nem beszélve, hogy a nők különösen nem szeretik, ha »tucatárut” hordanak. — Vagyis — próbálom az okfejtésből levonni a következtetést — különbséget kell tennünk a hiánycikkek és a divathiánycikkek között? — Igen. erről van szó. A divathiánycikk nem káros, ezt vásárlóink többsége is belátja. Azonban vannak úgynevezett bosszantó apró hiánycikkeink: különféle villanyszerelési cikkek, konnektor, zseblámpaelem, magnetofonszalag és ami férfi- vevőinket tartósan bosszantotta: nem volt sokáig jó minőségű borotvapenge. — Hogyan próbálják enyhíteni ezeket a gondokat? — Egyre több cikket közvetlenül az ipartól szerzünk be. Korábban, az elmúlt években ezeknek a cikkeknek az aránya alig érte el az összes beszerzés 7—8 százalékát, most pedig áruink 20—25 százalékát már közvetlenül az iparból kapjuk. Ezt az arányt tovább növeljük majd, ha felépül az új Centrum Áruház. Addig is igyekszünk könnyíteni eze^ ken a gondokon: például jó minőségű borotvapengével néhány hete már nincs probléma: központunk megállapodást kötött Londonban a gyártó céggel. így Wilkinson- pengénk bőven van és előreláthatóan lesz a jövőben is. — Gyermekszemüveg-keretet kérek. — Sajnos nincs- Tessék benézni a jövő héten. — De kérem, két hónapja minden héten benézek, — Sajnos... A rövid dialógus Egerben, a Széchenyi utcai OFOTÉRT- boltban hangzott eL — Elnézést kérek — mondtam a bemutatkozás után Pető Éva boltvezetőnek —. én viszont éppen olyan cikkeket keresek, ami nincs. Kissé meghökkent a boltvezető eme furcsa „vevő”- hobbyn. mert »szekánt” vevőkkel már bőven volt dolga, de még ilyet: mindegy, hogy mi, csak ne legyen...?! tositunk. — Amire nem tudok válaszolni. azt majd ők elmondják. Ezután leültünk az egri Minőségi Méteráru Bolt raktárában Breuer Tibor boltvezetővel beszélgetni. — Sajnos, mint hallotta is. nyári áruból zafír és pup- lin nincs. Részben érthető: importanyag — valuta... Az igény viszont óriási. — Hazai gyár nem tudná előállítani? — Dehogynem. Két évvel ezelőtt az Újpesti Hazai Pamutszövő elkezdte gyártani, rendezték is egy árubemutatót szakemberek részére. Én is ott voltam a nagykerünk képviselőjével, Kitűnő áru volt... — Egerbe nem küldenek belőle? Érdem és fizetség — Rendeltünk, nyakukra jártunk, de csak ígéreteket kapunk a mai napig. Pedig a BNV-m láttam szebbnél szebb fazonban ezt a terméket. — Mi vél pótolják ezt az árut? — Éppen a múlt hónapban kötöttünk egy megállapodást a Magyar Gyapjúfonó Gyárral. Megállapodtunk, hogy szaküzletünkben a gyár termékeinek árusítására külön pultrendszert alakítunk ki, hogy ezzel is elősegítsük a választék bővítését, egyben a termelő vállalatnak közvetlen piaci információt bizÉvek óta összeütközések forrása a terme- szövetkezetekben, hogy a szövetkezeti tagság ét az alkalmazottak jövedelme helyenként nagyon eltérő. Sőt a hasonló munkát végző ipari munkásokénál is magasabb a szövetkezeti szerelők, bányamesterek vagy a feldolgozásnál dolgozók fizetése. Mi is szóvá tettük már a zárszámadási és tervtárgyaló közgyűléseken ez ügyben elhangzott véleményeket, amelyek között igen szél- sőségeseg is akadtak; javasolva többek között az alkalmazottak rögtöni elbocsátását az adminisztrátortól a traktorosig. Más esetben viszont a szövetkezeti tagság előnyét nem élvező alkalmazott tette szóvá: szolgának érzi magát a közösségben, mert ő nem gazda és neki mindenki parancsol. A bér körül támadták a legerősebb összecsapások, viták. Ugyanis az alkalmazottak fizetésük 100 százalékát felvehették havonta, míg a tagság és a vezetők csak 80 százalékát. A többit pedig akkor, ha jól gazdálkodtak egész évben. De nem is azokkal a szövetkezeti alkalmazottakkal volt vita és gond általában, akik becsülettel elvégezték munkájukat, s ezért megkapták az előre kialakudott bért. Hiszen ez arányban volt képességeikkel és azzal a haszonnal, amelyet a szövetkezetnek hoztak. Gondot inkább az okozott, hogy a termelő- szövetkezetek egymás után hozták, létre a sóderbányákat, savanyítókat, fafeldolgozó üzemeket, árusítóhelyeket, borkóstolókat, amelyek vezetésére gyorsan összetoborzott embereket alkalmaztak. sokszor igen magas fizetséggel. Nem különben az üzletszerzők, ügynökök is hatalmas sápokat húztak, olyan összegeket vettek fel, amelyek egyáltalán nem álltak arányban az általuk végzett munkával, de különösen nem a becsületesen dolgozó szövetkezeti tagság jövedelmével. Az egyik szövetkezeti vezető például keserűen panaszolta, hogy a pesti borkóstolójuk csaposa háromszor annyit keres, mint 5, aki a közös gazdaság sok millió forintjáért felelős, akinek száz és száz termelőszövetkezeti tag gondját, baját kell intéznie, megélhetését* boldogulását elősegítenie. Ö is úgy érezte, hogy az általa vállalt felelősség és a végzett munka nem hasonlítható össze a csaposéval. De hasonlóképpen érezték azok a szövetkezeti tagok is akik éjszaki vagonkirakásban, sürgős permetezésben, vasárnapi terménymentésben vettek részt, s ezért jutalmuk legfeljebb a jó szó és egy pohár bor volt. Mig a melléküzem- ágaknál sok esetben tíz- és tízezer forintokkal honorálták a többletmunkát. E tarthatatlan állapot után érthető megnyugvással lehet fogadni a MÉM rendeletét, amely a tsz-alkalmazottak munkabérét szabályozza. törekedve arra. hogy ne okozzon bér feszültséget, csökkentse a különbséget, a hasonló munkakörű ipari dolgozók és a szövetkezett tagság jövedelme között. A prémiumoknak is korlátot szab ez a rendelkezés, nemkülönben az ügynökök jövedelmének megállapítva. hogy az. 42 ezer forintnál nem lehet nagyobb egy évben. A rendelet már érvényes móléra a munka- szerződésekre is. amelyeket korábban a tsz- alkalmazottakkal kötöttek. A módosítást is rövidesen elvégzik a közös gazdaságokban. Ennek a rendeletnek helyes végrehajtása elősegíti majd a termelőszövetkezeti tagok, alkalmazottak érdekeltségének növelését a jobb gazdálkodásban és rengeteg vitát, összecsapást szüntet meg. Különösen, ha ennek az igen hasznos időszerű rendeletnek nem találják meg, nem nyitják meg a „kiskapuit*. K. E. úgy. sajtótól Akkor nem — Ja vagy jött? Az más. nyilatkozom. — Miért? — Mert erre csak a központunk illetékes. — Értem... Akikor magánemberként érdeklődöm: miért nem lehet két hónapja gyermékszemüveg-ke- retet kapni? — Nem tudom. Megrendeltük a központtól. — És mit mond a központ? •— Mi soha nem szoktuk ezt kérdezni, mi csak rendelünk. Majd lesz, reméljük — Zefír? Puplin? — Sajnos pillanatnyilag nincs. De mutatok én önnek, asszonyom, kitűnő teristál-anyagot. Ebből bő választékunk van. — Parancsoljon, uram. — ... a sajtótól. — Foglaljon- helyet és kérdezzen. — Lehet? — Természetesen —És a központ? — És a termékük? — Kitűnő teristal-áruk. Külön pulton, bő választékban. — Viszik? — Örömmel, hiszen azelőtt, hosszú ideig hiányzott ez a fajta árunk ... Ill A KPVDSZ Heves megyei Bizottsága megtárgyalta az ez évi áruállátás helyzetét, s többek között megállapította: — Hiánycikkek bőven vannak, de az új vonások a kereskedelemben is — máris! — lényeges változásokat eredményeztek: a termelő és értékesítő vállalatok között az áruforgalmazásnak új módszerei léptek életbe. Az ú) gazdaságirányítási rendszer egy csapásra nem oldja meg hiánycikk-problémáinkat. De ötletes, újszerű piackutatással, rugalmas kereskedelemmel, árubeszerzéssel csökkenhet a hiánycikkek listája. Faludi Sándor Fej-fej mellett A Hevesi Háziipari Szövetkezet szövőrészl egében 24 csinos lány, fiatalasz- szony szövi a szebbnél szebb, külföldön is keresett népi motívumokkal ékesített anyagokat. A huszonnégy nő, két szocialista brigádban — Zrínyi Ilona és Martos Flóra — nagy versenyben van az elsőségért. A versenyt havonta értékelik, s ha valamelyik brigád >, háttérbe szorult”, - ngy-egy vasárnap ráhajt a másik, és akkor már a volt elsőknek fájhat a fejük, hogyan utasítsák maguk mögé, az elől járót. Az első negyedév „nem hozott sikert” egyik brigádnak sem: egyaránt 107 százalékra leHasftették a nettó termelési értékre tett vállalásukat. Az első negyedév után nincs tehát győztes? Dehogy nincs. Mind a két brigád első helyen végzett lelkesedésből, szorgalomból, jő munkából. Intézkedtek Néhány megjegyzést fűztünk a sástói kisvendéglő felszerelésének állapotához Rozzant székek címmel. Megírtuk. hogy a vendéglátóipar ügyintézője használhatatlan bútorokat szállíttatott ide, amiket vihetnek is vissza, mert sem ülni, sem étkezni azokon nem lehet Cikkünk megjelenése után néhány nappal már új székeket küldtek a kisvendéglőnek. Megkezdték a vasán vá- nyokra szerelt műanyag tető elkészítését is. Erre azért van szükség, .mert; a kisvendéglőnek semmiféle fedett helyisége a konyháin kívül nincs Esőben a vendégek nem húzódhatnak fedél alá. Ügy gondoljuk, a műanyag tető kiépítését még tovább folytatják, mert. az a néhány négyzetméter, ami kész. nagyon kevés. ^ A következő levelet kaptuk Márton József nyugdijáé és társai aláírással: „A szerkesztőségnek hálásan köszönjük, hogy a felvetett probléniát a vasárnapi számban Miért így és miért úgy? címmel megjelentette. Közöljük egyben, hogy * cikk eredményes volt, mert vasárnap már az Egyesült Izzó sportegve- sülete is 2,50 forintos jegyet bocsátott a nyugdíjasok rendelkezésére,’* Ezek után ml csak a Vasas Izzó vezetőségének köszönhetjük meg a gyors reagálást, amely minden válaszlevélnél eredme- nyesebb és hatásosabb volt. „Közeleg a nagy uap 91 A FERII SORS Azt mondta a feleségem, hogy egy pár cipőt akar venni, természetesen magának, mert arra még nem volt példa, hogy azt mondta volna a feleségem, hogy egy pár cipőt akar venni, nekem. Én ugyanis szerinte mezítláb járok És azt is mondta a feleségem, hogy menjek vele cipőt venni neki, mert 6 nagyon sokat ad az ízlésemre, arai- bői természetesen egy szó sem igaz, mert szerinte ízlésem utolsó fellóbbanása az volt, amikor őt feleségül vettem. Ami az egészből igaz, hogy szereti, ha vele megyek, mert van kinek ellent mondani, s van kitől pénzt kérni, * van kit szidni, amikor a jajde- édescukikiseipőt hazavittük és nek> már azonnal nem tetszik. Mint női cipőt feleséggel bevásárló férj, nagy gyakorlatom van már az efféle dolgokban, tudtam, hogy mi következik mindebből. Érzékeny búcsút vet- hrm tehát családom többi tagjától, megnyugtattam őket, hogy nem olyan nagy a világ, hogy ne lehetne onnan viszonylag hamar hazaérkezni, három napi hideg élelmet csomagoltam, termoszba kávét, aktatáskába négy kötet könyvet ömlesztettem és délceg, ruganyos léptekkel elindultam az élet országútján. Idő: 1968. május 10. 1-es számú cipőbolt. Szöveg hozzám: — Kedves ez a cipő. Ugye neked is tetszik, "Szívem? ... Bár Itt mintha egy kicsit szorítana, és a fazonja sem éppen a legmodernebb ... Ha lehetne azt ott, kérem ... Nem, azt a másikat, ott lejjebb, kissé balra ... Na, ehhez mit szólsz? Tudtam, hóm) tetszeni fog neked. Amilyen a te ízlésed. Nem, köszönöm, nem kérem... Idő: 1972. június 8. A 2365. cipőbolt, Kamcsatkáról balra. Szöveg hozzám: - Na végre, Szivem .. Látod, hogy igazam volt. Nem szabad elkapkodni # dolgot. Olyan ritkán vesz az ember cipőt, hogy akármilyen vacakot ne vegyen meg... Kedves kis cipöcske, ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog... Fáradt vagy talán... Ugyan, ne nyűglődj mindig... Kiállhatatlan vagy. Egyszer kérlek meg, pót, a férjem nem engedi ... Idő: 1978 augusztus 17. A 35 678. cipőbolt Ruanda-Urúnáiban. Szöveg hozzám; — Hogy egy vacak cipőt ne lehessen kapni... Semmi választék ... Mind ugyanaz. Sarok, fejrész ... sarok ... fejrész, ezt variálják ___Azt hiszik, Sz ívem, hogy mi lopjuk a pénzt... Talán ez... mi? ... ez talán jó lesz... Már úgyis mindegy, ha egyszer hogy segíts nekem egy vacak cipő kiválasztásában, és már olyan az arcod, mintha az életed unnád ... Jó, rendben van. Most megmutattad az igazi arcod ... Sajnálod tőlem ezt a vacak cipőt... Nem is kell. Járok mezítláb ... Nem, kérem, nem veszem meg a cinincs választék, akkor mit csináljon az ember ... Megvegyem? Tudtam, hogy gondolkodás nélkül, azonnal rávágod majd, hogy: igen, vegyem meg... Neked mindegy, hogy miben jár a feleséged, téged nem érdekel, hogy csinos-e a feleséged, de más nőket megbámulni, azt igen. Te direkt meg akarod vetetni velem ezt a cipőt, csakhogy csámpás és nevetséges legyek benne. Pfuj, szégyelld magad!... Vedd tudomásul, hogy nem veszem meg, sem ezt, sem mást... Járok mezítláb, hadd mutogassanak ujjal rádi hogy így törődsz te a feleségeddel ... Idő: 1981. szeptember 24. Az 1-es számú cipő bolt. Szöveg hozzám: — Ezt vesszük meg ...Én már akkor megmondtam, hogy ez a cipő a legbájosabb, de te erőlködtél, hogy nem, nem, van más üzlet is. Volt képed végighurcolni mit tudom én hány cipőbolton, hogy valahol ráakadj a legolcsóbb és legocsmányabb cipőre... Szégyelld magad. Megveszem, ezt veszem meg, ha megpukkad őurasága, ha nem tetszik őuraságá- nak a fazon, akkor is ezt veszem meg. Megvette. Amikor becsöngettem a lakásunkba, nem akartak beengedni. Nem csodálom. Honnan ismernének bennünket az unokáink? (egri) Reméljük nem „kiabáljuk” el, hiszen a vizsga ördöge igencsak dolgozik ezekben a napokban. Ha minden sikerűi, néhány hét múlva Farkas Istvánnak, a Mátravidé- ki Fémművek 27 éves diszpécserének új bejegyzés kerül személyazonossági igazolványába. Iskolai végzettsége: gépipari technikum... — Bárcsak így lenne. Én leszek a világ legboldogabb ember..» — Ennyire izgul? — Nagyon. Vészesen közeleg a nagy nap. Június 22-n kezdődik a szóbeli érettségi..; A dobozüzemben. ahol dolgozik szinte minden percben szükség van a mindenes diszpécserre. Kér, kérdez, utasít, irányít. Hallottuk, a végzősök közül néhá- nyan a könyveket is magukkal viszik a munkahelyükre, de Farkas István asztalán, táskájában nyoma sincs a tankönyveknek... — Én is behozhatnám, de minek. Sokszor annyi időm sincs. Fogy cigarettára gyújtsak. nemhogy a tételekkel .•maszekoljak”. — Tiszteletben, tartjuk a régi diákszokást, nem a számok után érdeklődünk: mindössze néhány mondatot kérünk a négy esztendőről, az osztályvizsgákról.. s — Nincs ebben semmi szégyen.: nem tartozom az eminensek közé. A gyengébbek és a jók között ..helyezkedem”. Nem könnyű a mindennapi munka mellett a francia forradalmat, az ábrázolót és a magyar helyesírást tanulni. Ráadásul Verneléten lakom, hajnali fél ötkor kelek és sokszor csak este hat és hét között érek haza. Bárhogyan is osztom be az időmet, elég kevés jut a könyvekre. Most kiveszem a szabadsásomat és reggeltől estig tanulok. Mert mindenképpen fel szeretném tenni « vizsgán az i-re a pontot... ~ Különösebb tervekkel, elképzelésekkel vágott neki a technikumnak, vagy csak elvégezte? — Mindenekelőtt a nővéremnek és a sógoromnak köszönhetem, hogy jelentkeztem a tehnikumba. Ök mindketten tanult emberek. Mindig mondták, miért nem tanulok én is, fiatal vagyok- lehetőség is van, hiszen a teFnikum a gyátban kelL Meggyőztek. Négy évvel ezelőtt ..rajthoz” álltam. Nem volt könnyű a élegyeríesbe érni. de azért nem történt semmi bajom. Persze, hogy sokat izgultam, idegeskedtem, éjszakáztam egy-egv dolgozatírás előtt, de most mégis azt mondom, hogy igazuk volt a nővéreméknek. Csak jó dolog az, ha többet tud, lát, ismer az ember... *— Számit-e fizetésemelésre. naavobb beosztásra az érettségi oklevél átvétele után? — Nem, Ez más dolog. Ezeknél a kérdéseknél a munka áll az első helyen és nem az iskolai végzettség. Számát sem tudom, hány technikus dolgozik ebben a gyárban. — Ha június 23-án keresném hol találnám meg? — Vagy otthon Verpelé- ten, vagy valahol a Balaton mellett. Ügy tervezem, ha sikerül az érettségi, megajándékozom magamat egy kéthetes balatoni üdüléssel. Jó lenne már ott tartani!..« K. J. rNWÜÍSW ^ 1968. június 1,, szombat
