Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

PED. UNIV.

Igazi zenés héí vége Gyöngyösön

Hegyekkel körített völgy, körös-körül erdő. Takaros, - szép házak, minden kertben virág. Frissítő, jó levegő s a déli ragyogás’nan tölgyek rej- . flett „gépfegyverfészkeiből’’

rigók csattognak. A falu, festői környezetben, mint remek üdülőtelep. Jóllehet a é Köágazga táM hivatalosság ! ^Abasár-felső”-nek emlegeti, á hajdani tót jobbágyok magyar vérű ivadékai azonban inkább ragaszkodtak a település ősi nevéhez, s ha név- tábia nem is hirdeti most már, hirdetik a benne lakók, hogy itt — Palosvörös- rruirt

Pálosvörösmartnak egyet- ? len iskolája van, az iskolá- i nak egy tanterme, s nyolc osztályhoz két tanító. Az iskolavezető Kardos Rezső. ,j Bárlci útbaigazít hozzá. Egy megszólított asszony mond- ;! já: ismerjük mi a tanító i urat, lelkem, az én unokáim j is iskolapadot koptatnak, hej,

■ sok baj van velük, csintala- | nők elevenek, mint a hallj esik, nem rosszallásképpen

mondom, na, de hát egyfor- íj mák a gyerekek, ugye. Tes- i sék csak menni a templomig, ■’ mellette az iskola, ott lakik 1 a tanító úr.

A tanító űr ötvenhárom : éves, Sörtés ősz szálú a bajusza. esüstporos a haja is. Termete szálfaegyenességű,

■ magas, mint az erdei fa. Arca, akár a rézíbőrű indiánoké, vagy mint az égetett terrakotta színe. Szabadkozik, hogy munkaöltözékben van. Pár perc türelmet kér hadd rendítsen magán, s kék színű nyloningben jön vissza, és a nyakkendőjét is felköti.

Harminc éve telt a katedrán. S városi talajból kiszakadva, mindvégig falusi iskolákban.

;f... — Most, hogy visszanézek, az a harminc év nem volt äsendes folyó. Nagyon megdobált az élet.

1934-ben Kiskunfélegyházán kapta kézhez az angyalcímeres obievei et. Ott volt áz ünnepségen Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter úr biztosa is, aki pátoszos nagy beszéddel köszöntötte őket: „Kedves tanító urak, gratulálunk!” Költői veretű szavakkal dicsérte a tanítói pályát, figyelmeztetett arra a felelősségre, amit a nemzedékek nevelésében vállalniuk kell, s a végén sajnálkozó arccal jelentette be: állást pedig három évig

ne is kérjenek, mert állás nincs! így indult az életbe, állástalanul.. Gyöngyösön teltek az állástalan évek. ahol szülei is éltek. írogatott az egri újságba, aminek segéd- szerkesztője is vo.lt, így csur- ran t-cseppent számára valami pénz.

Az első állomás egyházi iskola. Sári községben. Nem sokáig bírja, kéri magát a szülőföld közelébe, s mehet is tanítani a Zemplén megyei Gercsej községbe. Tanítványai egy szóit sem értenek magyarul. Tolmáccsal tanít, szavait egy ötödik osztályos fiú fordítja szlovákra. Mikor a királyi tanfelügyelőnél panaszkodik, azzal utasítják el hogy idővel megérti majd a szlovákot;, s a gyerekek is megtanulnak magyarul.

Katonai behívót kap, s mikor három hónap múltán leszerel, nem léphet vissza a gercseji katedrára, mert közben állását betöltötték. Ideiglenesen taníthat Bogrogvé- csen. két hónap múltán pedig „iskolavezető” lesz az Ung megyei Nagyrásjka egy tanerős iskolájában. Innét viszik a háborúba. Front, visszavonulás. Parancsra sem hagyja el az országot, nem akar Nyugatra menni, Szombathelynél több társával sikerül csapatától megszöknie. Sztálingrádi hadifogságából három és fél év után tér haza. egyenesen a gyóngyössoiymosi iskola katedrájára. Majd Vécs következik, s végül az utóbbi állomás Páiosvörösmart.

— Örömmel tanítok itt, mert hosszú-hosszú pályám során még nem volt ilyen remek gyerekanyag a kezem alatt. A tanulmányi átlag 4,2 és 4,5 között van. s a továbbjutók felsőbb iskolákban csak pár tizedet romlanak. __

A felsősöket tanítja, ötödiktől a nyolcadik osztályig, együtt a 29 gyereket. Tanít mindent, földrajztól az algebráig, történelemtől az irodalomig, biológiát, (kémiát és fizikát, amit a tanmenet megkövetel. Ha névtáblája lenne, ezt kellene reá írni: Ped. univ. Kardos Rezső. Pedagógus univerzális.

Lelkiismeretesen készül az órákra, s lelkiismeretességben diákjai is követik. Feladatokat ad, magyaráz, szá- monkér, mérlegel, s mércé- zi a tudást hozzáértéssel, tárgyilagossággal. Tanul, hogy nap mint nap jól vizsgázzon diákjai előtt. Mert azt tartja, ha elégségesre vizsgázna tanítványai előtt, azt nem javítja ki senki...

Tanácstag, a kirendeltség állandó bizottságának elnöke, s ősz fejjel az úttörőcsapatot is vezeti. Lelkesen újságolja. egyik kiváló úttörője Csillebércre mehet jutalomüdülésre. Vasárnaponként pedig ő a mozis, filmeket vetít.

Harminc év katedrán. Élete, napjai, mint egy örökjáró óra, csupa azonos körforgás, csupa elölről kezdés, rendületlenül és pontosan. Gyerekek jöttek s mentek, ki tudja hányán voltak eddig, pénzből is sok lenne any- nyi, ő pedig maradt, tanított és újra tanított, a pakura- szagú tantermekben. Szomorkásán, de sohase csalódottan búcsúzkodott az elmenőktől, derűsen és örvendezve köszöntötte az érkezőket.

— Melyik tanítványára emlékszik legszívesebben?

— Valamennyire, aki csak eszembe jut a harminc évből. Sahase szegődtem a „megkülönböztetett szimpátia” hívéül. Sokan hívnak a régi tanítványok közül ballagásra, esküvőkre, lagziba. Az a jó. nem vagyok közöttük, nem is látnak, mégis emlékeznek reám.

— Kedves emlék a harminc évből?

— Mulatságos esetem volt a statisztikával. Mikor Nagy- ráskán voltam „iskolavezető”. nem voltak népes osztályaim. Két-három gyerek tett ki egy osztályt. Statisztikai kimutatást kértek tőlem, s százalékban kellett megadni a bukottak arányát. Az első osztályba ketten jártak, egyiket meg kellett buktatnom, és hát jelentettem, hogy az első osztályban a bukási arány 50 százalékos. A királyi tanfelügyelő úr igen gorombán nekem támadt. s csak akkor esett le az álla. mikor megtudta, hogy az 50 százalék tulajdonképpen egyetlenegy gyereket takar.

— Szabad idő?

— Ha kevés akad is. olvasgatok. Szép könyvtárat gyűjtöttem. Sétálgatok az erdőben, vagy a kertben, a ház körül babrálok. Apám kertész volt, ahogy tőle ellestem, magam is kertészkedem.

Búcsúzom, mert kezdődik a tanító úr „műszakja”. Az olajszagú tanterem ajtaja nyitott. A padokban 29 gyerek. Halk zsuzsorgás. füzetlapozgatás.

Az asztalon, vázában illatos vadvirág.

Erdei tisztáson szedték.

Pataky Dezső

A gyöngyösi zenei hetek befejező rendezvényei igazi zenés hét végét biztosítanak. A program változatos, sok érdekességet ígér.

★

A szabadtéri színpad nézőterén már most is szép számú érdeklődő található: folynak a Parasztbecsület próbái. Nagyon jól mutat a díszlet, ami helyben készült Már ott áll a színpadon. A szereplők ezen a próbán még utcai ruhában mozognak, ami kissé furcsa, ha azt vesz- szük, hogy gyertyával a kezükben vonulnak be két oldalról, aztán a gót stílű templom kapuján mennek be.

Közben szól a kórus, a zenekar hangjaival felerősítve a dallam túlszáll a hatalmas fák koronáján. A Dimitrov- kertben sétálók és az utcán haladók felfigyelnek, megállnak, majd szinte vezényszóra megindulnak a hang forrása irányába.

Az első színpadi próba. Most kell a már begyakorolt mozgást az előadás színhelyén is rögzíteni. Közben a vezénylő Záborszky József intéseire is oda kell figyelni. A Városi Művelődési Ház, a Vak Bottyán Gimnázium és Berze Nagy János Gimnázium énekkara, valamint az V-ös számú Általános Iskola táncosai vannak a színpadon. A főrendező, Janko- vich Jenő instrukcióit követik.

A nézőtéren ülő alkalmi közönségnek tetszik a próba. Élvezik a számukra szokatlan helyzetet: megfigyelhetik egy előadás előkészítésének belső titkait. De műértő füllel hallgatják közben a zenét és a kórust is. Jól hangzik: állapítják meg elégedetten. Az előadásnak is jónak t-f.ii lennie, gondolják magukban.

★

Először szombaton este hangzik fei >scagni műve, a Parasztbecsület, amelyben a szereposztás a következő: Turridu "" "ky Béla, Santuzza Moldován Stefánia, Alfio Nagy Sándor, az Állami Operaház szólistái, míg Lola Holló Erzsébet, Luca Badóczy -sa, a gyöngyösi művészegyüttes szólistái.

Szombaton délután 4 órakor kezdődik a II. gyöngyösi jfincácTí Holosünnep. amit Kodály Zoltán emlékének szentelnek.

Vasárnap délután 4 órai kezdettel tartják meg a X. gyöngyösi dalostalálkozőt. este fél nyolckor pedig a Pa- rasztbeesület előadására kerül sor.

Előlerjeszfés a kórházak költségvetésének átvizsgálására

Az Orvos—Egészségügyi

Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki ülésén arról tanácskozott, milyen kép bontakozik ki az idei költségvetési évben a kórházi és szanatóriumi ellátás dologi feltételeit illetően.

Az ülés végén a központi vezetőség javaslatot fogadott el, hogy az ellátási színvonal csökkentésének megakadályozására tegyenek előterjesztést a felügyeleti szerveknek — az Egészségügyi Minisztériumnak és a tanácsoknak — a kórházak költségvetésének átvizsgálására.

...mert igen. kérem, a mai fiatalság, igenis kérem, el van kényeztetve, de nagyon is el van, kérem, kényeztetve, de mennyire el van, kérem, kényeztetve. Itt van például az érettségi... Hát érettségi ez manapság? Ez, kérem, semmi, nem úgy mint az én időmben, amikor az érettségi olyan volt, hogy semmisem volt olyan, mint az érettségi. Mi mindent kellett tudni akkor kérem... mi mindent. Például fejből Vergiliust. Meg azt is„ hogy mit csinált a francia polgár Calais-ban. amikor jöttek az angolok, ezt franciául kellett tudni... Meg fejből az Árpád-házi királyokat, egészen az utolsó aranyágacskáig... Fogadjunk, hogy a mai érettségizőknek fogálmuk sincs. hogy ki is volt és mi is volt az az utolsó aranyágacska...

És tudni kellett „kérem” a. Kant-Vaplace törvényt és nemcsak tudni, de meg is magyarázni a Föld kialakulását... Az volt, kérem, az érettségi. az volt, kérem a tudás...

Hogy mik azok a pozitronok, meg a neutronok? Mit tudom én! Ilyen szamárságaikat, kérem, akkor nem kellett tudni még. Nem úgy mint most, amikor könnyű az érettségi.

(—ó)

l Berthe érthetetlenül meggondolatlan levelet írt ne- ki, égnek meredt tőle a haja.

Hazatértekor szemrehányásokat akart tenni miatta, de ő kapott szemrehányást.

— Miért szökött meg?

— Nem tudok itt maradni, kínlódom, reszketek, meghalok.

— Milyen gyáva! — mondta Berthe.

Hector ellenkezni akart, de Berthe szájára tette ujját, s másik kezével a szomszéd szoba ajtajára mutatott.

— Pszt!... Három orvos van itt, már egy órája tart ,a konzílium, de egy szavukat sem tudtam elkapni. Ki

tudja, mit beszélnek? Csak akkor nyugszom meg, ha már elmentek.

Berthe félelme nem volt egészen alaptalan. Sauv- rssy utolsó visszaesésekor, mikor igen fájdalmas arc- idegzsábáról s utálatos, borsos szájízről panaszkodott, íurcán megrándult R... doktor ajka.

Semmiség volt ez a mozdulat, de Berthe észrevette, “s úgy vélte, a doktornak hirtelen gyanúja támadt, ezt .árulta el szándéka ellenére a rándulás, mely, mint valami intés és fenyegetés, megmaradt emlékezetében.

De ha volt is valaha gyanú, hamar elhalványulhatott. Tizenkét óra múlva teljesen megváltoztak a tünetek, s másnap a beteg már egészen mást érzett. Sőt, a jelek sokfélesége, a tünetek változékonysága is nagyban ‘ elősegíthette, hogy az orvosok feltételezései rossz irányba terelődjenek.

Sauvresy azt állította, hogy az utóbbi napokban már . szinte semmije sem fáj, s elég jól alszik éjszaka. De különös. meglepő, s olykor roppant súlyos időleges tünetekről számolt be.

Szemlátomást, óráról órára gyöngült, a halál felé kő,’ zeledett. mindenki látta.

így álltak a dolgok, mikor R... doktor konzíliumot kért, s amikor Trémorel megjelent, Berthe szorongó szívvel várta a döntést.

Végre kinyílt a kis szalon ajtaja, s az orvosok békés

arca megnyugtatta a méregkeverőnőt.

Lesújtó eredménnyel járt a konzílium. Mindent megpróbáltak, ami emberileg lehetséges; már csak a beteg erős szervezetében bízhattak.

Berthe márványhidegen, mozdulatlanul, könnybe lábadt szemmel fogadta a kegyetlen döntést, maga volt a megtestesült földi szenvedés, s ez a látvány megrendítette az öreg orvosokat

— Istenem, hát nincs semmi remény! — kiáltott fel szívettépő hangon.

R... doktornak alig volt bátorsága kissé megnyugtatni. Határozatlanul felelt, üres szavakat mondott, melyek mindent jelenthetnek, és semmit sem akarnak jelenteni, ilyen közhelyekkel vigasztalunk valakit, mikor tudjuk, hogy hiábavaló a vigasztalás.

— Sohasem szabad elcsüggedni — mondta —, Sauvresy korában gyakran művel csodákat a természet, épp mikor a legkevésbé várjuk.

De félrevonta Hectort, s megkérte, készítse elő a szörnyű csapásra ezt az oly odaadó, szerelmes szívű, boldogtalan, érdekes fiatalasszonyt.

— Mert nézze — tette hozzá —, nem adok két napnál többet Sauvresy úrnak.

Berthe csupa fül volt, meghallotta az orvosi kar vészjósló határozatát; Trémorel kikísérte a konzultáns orvosokat, s mikor visszatért, sugárzó arccal találta Sauvresynét. A nyakába ugrott.

— Most már valóban miénk a jövő — mondta. — Egyetlen, észrevétlen, fekete pont zavarta a láthatárt, és most az is eltűnt. Nekem kell valóra váltanom R... doktor jóslatát.

Mindketten az ebédlőben vacsoráztak, mint rendesen, köziben egv szobalány volt a beteg mellett.

Berthe csak nehezen tudta leleplezni túláradó jókedvét. Biztos volt. hogy terve sikerül, és elkerüli a büntetést, tudta, hogy célhoz ér, hát abbahagyta a ravasz színjátékot. Nem törődött a cselédek jelenlétével, izgatottan beszélt, burkolt célzásokat tett küszöbön álló fel- szabadulására. A „felszabadulás” szó elhangzott.

Akkor este maga volt a meggondolatlanság. Elég, ha egyetlen cseléd sejt valamit, sőt ha akárcsak rosszindulatú valamelyik, s Berthe már bajba került, elveszett.

Hector úgy érezte, égnek áll a baja. állandóan rugdosta Berthe-et az asztal alatt, s fenyegető pillantásokat vetett rá. hogy elhallgattassa, de hiába. Mert vannak órák, mikor az alakoskodás páncélja oly nehéz, hogy le kell vetni, bármi áron, ha csak egy pillanatra is, hogy felfrissülhessünk, kinyújtózhassunk. Szerencsére már hozták a kávét, s a személyzet aludni ment.

Míg Hector a szivarját szívta, Berthe, most már szabadabban, tovább szőtte álmait. A gyász idejét Valfeuillu- ban tölti, s hogy megóvják a látszatot, Hector kibérel a

környéken valami csinos kis házat, s ő reggelente rajtaütésszerűen meglátogatja.

Csak az a baj, hogy úgy kell tennie, mintha siratná a hallott Sauvresyt, ahogy annak idején úgy tett, mintha szeretné az élőt. Hát sohasem szabadul meg ettől az embertől? Végre eljön majd a nap, mikor az ostobák nem ütköznek meg azon, hogy leveti a gyászt. Micsoda boldogság! Aztán megesküsznek. Hogy hol? Párizsban, vagy Orcival- ban.

Aztán amiatt bosszankodott, hogy az özvegyasszonyok csak bizonyos várakozási idő leteltével választhatnak új férjet, erre törvény van. s azt mondta, legszívesebben még ma végezne az üggyel, ezzel is nyerne egy napot.

Hector kénytelen volt hosszasan bizonygatni, hogy még föltételenül várni kell, mert különben komoly veszedelmet hoznának fejükre.

De ő alig várta, hogy barátja a főid alá kerüljön, hogy véget érhessenek félelmei, s megszabadulhasson Berthe szörnyű zaiklatásaitól.

20.

Későre járt, Hectomak és Berthe-nak át kellett menni Sauvresyhez. A beteg aludt. Zajtalanul helyet foglaltak a kandalló két oldalán, mint minden este. A szobalány kiment.

Nehogy a lámpafény zavarja a beteget, úgy helyezték el az ágy fejénél a függönyt, hoyy Sauvresy fekve nem látta a kandallót. Fel kellett volna emelkednie párnáiról. s jobb karjára támaszkodva előrehajolni.

De aludt, lázas, nehéz álma volt, görcsös reszketés rázta. Sípolt, kapkodta a levegőt, takarója ütemesen emelkedett és süllyedt.

Berthe és Trémorel már nem beszélt. A komor gyászos csöndet csak a falióra ketyegése törte meg, vagy a könyv lapjai' zizzentek meg Hector kezében.

Tizet ütött az óra.

Nem sokkal utána Sauvresy megmozdult, forgolódott, fölébredt. Berthe egy ugrással az ágy mellett termett, figyelmesen és fürgén, ahogy egy odaadó feleséghez illik. Férje nyitott szemmel feküdt.

— Jobban vagy egy kicsit, jó Clément-om? — kérdezte.

— Sem jobban, sem rosszabbul.

— Kérsz valamit?

— Szomjas vagyok.

Hector, aki barátja első szavaira fölnézett ismét ol- í vasmányába mélyedt.

Berthe a kandalló előtt állt, aprólékos gonddal ké- ‘ szítette az orvosságot, melyet legutóbb rendelt R... doktor, s amely bizonyos óvatosságot igényelt.

Mikor az orvosság készen volt, iávette zsebéből a kék üvegcsét, s beledugta hajtűjét, mint minden este;

(Folytatjuk)