Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-10 / 108. szám

A 20 éve** tanárképző főiskolák ünnepsége Egerben Aczéí György a nevelés szerepéről I tudományos előadásokkal kezdődött a négynapos eseménysorozat Csütörtökön délelőtt Egerben megkezdődött a tanár­képző főiskolák 2U éves fennállásának alkalmából rende­zett tudományos ülésszak. Az Egri Tanárképző Főiskola házigazdái szeretettel és gondoskodással fogadta a négy­napos programra érkező vendégeket. A kétnapos peda­gógiai tudományos tanácskozásokra a tegnap esti gálaestre és fogadásra, majd a szombat—vasárnapi spartakiádra a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai In­tézet, a budapesti, a debreceni, a szegedi tudományegye­temek, a nyíregyházi, pécsi, szegedi tanárképző főiskolák, a Budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és az ország tíz tanító­képző és három óvónőképző intézete mintegy 180 képvise­lőjét fogadta Eger. Az NDK-beli erfurti főiskola három­tagú delegációval képvisellette magát. Besztercebányáról is érkezett tíz pedagógus. A tudományos ülésszak a főiskola dísztermében kez­dődött meg. amelyen részt vett és az elnökségben helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Oláh György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Tamás László, a megyei párt­bizottság titkára, Szálay István. a megyei tanács vb-elnök- helyettese, Sípos István, az Egri Városi Pártbizottság első titkára és a tanárképző főiskolák igazgatói. A délelőtti ülésszak Ji A tudományos ülésszakot ilSzűcs László, az Egri Tanár­képző Főiskola igazgatója Nyitotta meg. Visszaemléke­zett a főiskolák történetének két évtizedére, a kezdetekre, majd a felemelkedés és a megszilárdulás idejére. Hang­súlyozta, hogy a tanárképző főiskolák csak addig és csak filckor állnak hivatásuk ma­gaslatán, ha első helyre vd- jtathataüanul az általános is­kolai tanárképzést állítják. Ki. Emelte, hogy az egri főiskola irténetének első 20 évében gyekezett a legjobb tudása Szerint szolgálni népét, az ál­talános iskola ügyét. Az első előadást Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium pedagógusképző osztályának vezetője tartot­ta az általános iskolai peda­gógusképzés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. Ezután dr. Zombor Zoltán, az egri főiskola neveléstudomá­nyi tanszékének tanszékveze­tő főiskolai docense adta elő referátumát, Az oktatás kor­szerűsítése és az általános; is­kolai pedagógusképzés cí­men. Az ülésszak, szünet után, hozzászólásokkal folytatódott. Ácséi György físltixólalása Elsőként Aczél György szó­lalt fel. A Központi Bizott­ság nevében köszöntötte a 20. évfordulójukat ünneplő tanár, képző főiskolákat. Tolmá­csolta Kádár János üdvözle­tét, mert amikor a Központi Bizottság első titkára nemré­giben Heves megyében járt, idő hiányában nem találkoz­hatott a főiskola vezetőivel. Aczél György hangsúlyoz­ta, hogy a pedagógusok kezé­ben az emberformálás legha­tásosabb eszköze, a nevelés összpontosul. A pedagógia feladata, hogy értelmes em­beri életre neveljen, hogy megmutassa az emberek he­lyét és szerepét a társadalom­ban. hogy érezzék: nem fe­leslegesek. „funkciójuk” van. Kiemelte, hogy sokszor be­szélünk a peídagógia forra­dalmáról, a korszerűség igé­nyeiről, olyan sokszor, hogy szinte már frázisként hang­zik, és reális tartalma már- már elsikkad. A döntő a tar­talom. amely nem lehet más. mint a humánus, szocialista emberré nevelés. Arról is keveset szólunk, mondotta Aczél György, hogy mit kell azért tennünk az adott pillanatban — tehát mondjuk 1368-ban —, hogy kommunista szakembereket neveljünk. Gyakran gondol­kodunk csupán távlatokban és elfelejtjük napi feladatain­kat jól végrehajtani. Hinni kell az ember nevel­hetőségében — folytatta Boldog! Voltak pillanatai, mikor bolondul szeretett volna megszökni, elmenni, hogy izgalmat keressen, ka­landot, gyönyört, mindazt, amire áhítozott, s amiben nem volt és nem is lesz része soha. De jól ismerte a nyomort, rettegett tőle. s ez vissza­tartotta. Ezt a rettegést részben egy bölcs atyai óvintézke­dés okozta. Az öreg tanító nemrég halt meg, Berthe tün­tetőén gyászolta, keservesen siratta, de átkozta az emlé­két. A házassági szerződésben Sauvresy 500.000 frank ho­zományt akart elismerni menyasszonyának. A_ jámbor Lechaiilu határozottan ellenezte ezt a nagylelkű cseleke­detet. — A lányom semmit sem hoz önnek — jelentette W. Ha akar, elismerhet neki negyvenezer frank hozományt, de egy fillérrel sem többet, mert ha nem *. ., akkor nincs házasság. Sauvresy makacskodott. — Hagyjon engem békén — felelte Lechaiilu, — R©­raélem, derék, jó feleség lesz a lányomból, s ebben az esetben az ön vagyona az övé is. Ha viszont rossz útra tér, még sok is neki a negyvenezer frank. Ha pedig attól fél, hogy ön előbb talál meghalni, akármilyen végrendeletet írhat. Engedelmeskedni kellett. Az öreg Lechaiilu. a derek tanító, talán ismerte a lányát. Ha így van, ő volt az egyetlen ember, aki átlátott rajta, mert tökéletesebb képmutatás még sohasem állt ilyen mélységes, már-qjár túlzottnak látszó különbség, s egy fiatal, tapasztalatlan nő esetében érthetetlen rom- lottság szolgálatában. Berthe lelke mélyén a föld legszerencsétlenebb te­remtésének tartotta magát, de sohasem mutatta, gondo­san őrizte titkát. Cselekedeteit olyan körmönfont ügyes-'­Aczél György — és itt talál­kozik a haladó pedagógia a kommunizmussal. Nem el­avult a közösség nevelőerejé­ben hinni. Azokkal az embe­rekkel, akik számára a közös­ség nem jelent semmit, a kommunisták semmiféle mó­don nem értethetik meg magu­kat. A ma ható két legvesze­delmesebb világnézet éppen ezért a nihilizmus és a ci­nizmus. Ahhoz, hogy az em­berek ne váljanak ilyenekké és ne romboljon az ellensé­ges világnézet, nagyon fon­tos, hogy a munkahelyek, a kis közösségek emberi kap­csolatai valóban emberiek le­gyenek. Senkinek nincs joga a másikat emberi méltóságá­ban megalázni, amíg az telje­síti kötelességét. Olyan embereket kell ne­velni — mondotta befejezé­sül Aczél György —, akik nemcsak gondolkozásban, ha­nem emberi és mindennapi magatartásukban is a szo­cialista embereszményt tes­tesítik meg. Ehhez kívánt a pedagógusoknak sok erőt és örömöt Este a színházban A következőkben a felkért hozzászólásokkal folytatódott az ülésszak. Még délelőtt állt mikrofon elé dr. Nagy Sándor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pedagó­gia tanszékének professzora. Az ebédszünetet követően, délután folytatódott a ta­nácskozás, Kovács József nyíregyházi főiskolai igazga­tó elnökletével Nemcsak ta­nárok — tanítási szünet lé­vén — hallgatók is szép számmal vettek részt az elő­adásokon. Felszólalt dr. Ke­lemen László, a debreceni egyetem pedagógiai profesz- szora és Vladár Sándor alez­redes, a katonai főiskola tan­székvezetője. Ezután újabb előadás hangzott el, amelyet Porzsolt István nyíregyházi igazgatóhelyettes tartott, a gyakorlati képzés korszerű­sítésének problémáiról. Eh­hez szólt hozzá dr. Kovács Vendel egri főiskolai docens. Este a Gárdonyi Géza Színházban az egri főiskola rendezte meg gálaestjét. Fel­léptek a főiskola művészeti együttesel, az irodalmi szín­pad, a színjátszók, a zenekar, a női kórus, versmondók, hangszerszólisták és a gya­korló iskola kórusa. Ezután a főiskolán fogadást adtak a vendégeli tiszteletére. ★ A délutáni órákban Aczél György, a Központi Bizott­ság titkára a megyei pártbi­zottságon találkozott a pro­paganda és kulturális mun­kával foglalkozó pártmunká­sokkal, és válaszolt kérdé­seikre. — berkovits — Jubilál az Országos Mentőszolgálat Május 10-én és 11-én két­napos tudományos tanácsko­záson ünnepli megalakulásá­nak 20. évfordulóját az Or­szágos Mentőszolgálat. A há­lózat múltjáról, jövőjéről, tevékenységéiről nyilatkozott az MTI munkatársának dr. Bencze Béla, a mentők fő­igazgatója. Elöljáróban két olyan adat. amely jól példázza a kétév- tizedes fejlődést: a szolgálat kocsijai 1948-ban 95 ezer beteget szállítottak, s 2,5 millió kilométer utat tettek meg; 1967-ben már 1 137 000 beteg ült kocsijainkban, ame­(Báeiá az c/ltma Jtlate*tfil — Ballag már a vén diák... — több száz tanuló búcsú­zott csütörtökön az egri középiskolák megszokott környezeté­től. az összefaragott padoktól, kopott falitáblától, a folyo­sók meghitt sarkaitól, tanároktól és a fiatalabb iskolatársak­tól. A ballagási ünnepségeken virágokkal, jókívánságokkal bocsátották útjukra a végzősöket. Sok ezer szülő ünnepelte a ballagó diákokat, akik a megható búcsúztatás után ismét könyveket vesznek a kezükbe, hogy kiegészítsék, feleleve­nítsék tudásukat az újabb erőpróbára, az érettségire. A búcsú pillanataiban készült a felvétel Bodnár Ilonár ról és Varga Magdáról, akik a közgazdasági technikum és kereskedelmi szakközépiskola TV. B. osztályosai voltak négy éven keresztül. (Foto: Kiss) lyek csaknem 27 és fél millió kilométert futottak. Végigtekintve az elmúlt húsz évet, ki kell emelni né­hány olyan fontos dátumot, eseményt a szolgálat történe­téből, amelyek feltétlenül mérföldkövei a magyar men­tőügy fejlődésének. A hely­színi ellátás érdekében 1954- ben életre hívtuk a roham­szolgálatot, amelynek gépko­csijai — fölszerelésüket, sze­mélyzetük képzettségét te­kintve — felérnek egy mozgó ambulanciával. Kezdetben csak Budapesten, ma már az ország 12 városában van ilyen ellátás. Ezek a „repülő kórházak” — ahogy a pestiek már megjelenésük pillanatá­ban elkeresztelték őket — nagy segítséget nyújtottak a shock-kutatásban, a szállítá­si trauma fogalmának meg­határozásában, az ellene va­ló védekezés kidolgozásában, s a helyszíni újraélesztés fej­lesztésében. 1956-ban meg­kezdte működését a mentő­kórház, ahol az orvosok a be­szállítástól egészen a gyógyu­lásig figyelemmel kísérhetik betegük állapotát. 1958. januárjában alakult meg légi betegszállító csopor­tunk. Eleinte kölcsöngépek- kel szállítottuk a súlyosabb eseteket, ma már hét saját repülőgépünk van, amelyek 1967-ben 1800 órát repültek és 1600 beteget szállítottak kórházba. Fokozatosan a leg­modernebb hírközlési fölsze­reléssel látjuk el gépkocsi­jainkat, s ma már két megye kivételével — az ország va­lamennyi mentőállomása rendelkezik korszerű URH- adóvevő készülékkel. Tovább szeretnénk emelni az egészségügyi ellátás szín- •vonalát, gyarapítani a mú- szerfölszrelést, s később a légi betegszállító csoportot helikopterekkel bővíteni. A Magyar Mentőszolgálat híre ma már határainkon is túlterjed: a speciális mentő- orvosa ellátás metodikájának kidolgozásában számos ma­gyar orvos szerzett hírnevet. Az Országos Mentőszolgálat kezdeményezésére alakult meg meg a népi demokrati­kus országok mentőszolgála­tainak tanácskozó testületé is. Végül egy. tevékenységiün­ket összefoglaló szám: az el­múlt húsz év alatt 312,5 mil­lió kilométert tették meg ko­csijaink. s 12 millió 370 ezer beteget szállítottak. hogy a bámulatos színjáték mindenkit becsapott, még az éles szemű féltékenységet is. Férje érzelmeit nem viszonozta, de szenvedélyes és ugyanakkor tapintatos szerelmet mutatott iránta, elárul­ta egy lopva rávetett — és elfogott — pillantással, egy- egy elejtett szóval, egész magatartásával mikor belépett valamelyik szalonba. Oly jól sikerült a játék, hogy mindenki ezt mondo­gatta: A szép Berthe bolondul a férjéért. Sauvresy is meg volt győződve erről, nem is titkolta örömét, elsőnek mondta ki: — Imád a feleségem. Ez a pontos kép a velfeuillu-beli életről abból az időből, mikor Sévres-ben a Szajna partján, Sauvresy rá­talált barátjára, a pisztolyt szorongató Trémorelre. Esküvőjük óta aznap este történt meg először, hogy Sauvresy nem volt otthon vacsorára, és váratott magára, bár azt ígérte, hogy pontosan érkezik. Annyira érthetetlen volt ez a pontatlanság, hogy Berthe joggal nyugtalankodhatott volna. De ő csak dühön­gött férje viselkedése miatt, melyet „a figyelem teljes hiányá”-nak nevezett. Sőt, már azon gondolkodott, milyen büntetést szab­jon ki a bűnösre, mikor este tíz óra felé egyszerre kitá­rult a szalon ajtaja. Sauvresy vidáman, mosolyogva állt meg a küszöbön. — Berthe — mondta —, egy kfsértetet hozok. Berthe épp hogy felemelte fejét, még vigyázott is, nehogy elveszítse a bekezdést, melynél éppen tartott az újságban. Sauvresy folytatta: — Ismered ezt a kísértetet, sokat meséltem róla ne­ked, s szeretni fogod, mert én is szerettem, a legrégibb is­kolatársam, a legjobb barátom. Félreállt, betessékelte Hectort a szalonba, és így szólt: Asszonyom, engedje meg, hogy bemutassam önnek Hector de Trémorel grófot. Berthe felpattant elpirult felindult kimondhatat­lan izgalom kavarta fel mintha valami ijesztő látomás jelent volna meg előtte. Életében először zavarba jött, elvesztette bátorságát nem merte felemelni acélfényű, világoskék szemét — Uram — dadogta —. uram, higgye meg... mint­hogy a férjem... Isten hozta. Jól ismerte a Trémorel nevet, mely most hirtelen felragyogott szalonjában. Nem csupán Sauvresytól hal­lotta látta az újságokban, minden barátja emlegette a szomszédos kastélyokban. Az olvasottak vagy hallottak alapján óriási, már­ifötó** => k< éli..; a név viselőjét Azt mondták róla, valami más történelmi kor hőse. őrült szertelen élvhajhász. Kétségbeesett álmaiban gyakran próbálta elképzel­ni, milyen is lehet ez a félelmetes Trémorel gróf. A róla feltételezett tulajdonságokkal ékesítette fel a hősöket kiknek karján elszökik a kalandok birodalmába, messze- messze a férjétől. És iine egyszer csak megjelenik előt­te. — Nyújts hát kezet Hectomak — mondta Sauvresy. Kezet nyújtott. Trémorel könnyedén megszorította, Berthenek olyan volt az érintés, mintha villamos áram ütötte volna meg. Sauvresy az egyik fotelba vetette magát — Nézd. Berthe — mondta —, Hector barátunkat kimerítette eddigi életmódja, kevesebb is kimerítené az embert. Pihenést tanácsoltak neki, s ő itt nálunk akar pihenni. — De nem félsz attól kedvesem, hogy a gróf egy kissé unatkozni fog itt? — kérdezte Berthe. —- Ö? Ugyan miért? — Valfeuillu csöndes hely, mi csak szegény vidékiek vagyunk.. „ Berthe csak azért beszélt, hogy beszéljen, megtörje a ránehezedő csendet, hogy válaszra kényszerítse Trémo- relt és hallhassa hangját. Beszéd közben őt figyelte, vizsgálta, milyen hatást gyakorol rá. Sugárzó szépsége általában szemmel látha­tóan bámulatot keltett mindenkiben, aki először látta. A gróf közönyös maradt. O, erről a hideg, gőgös közönyről milyen jól ráismert a fásult főúrra, az élvhajhászra, aki már mindent kipró­bált, mindenen átment, mindent felhabzsolt. S csak újabb ok volt a csodálatra, hogy Trémorel nem csodálta ót „Milyen más — gondolta —, mint ez az otromba Sauvresy, akit egy semmiség már bámulatba ejt akinek r D'-ntől tátva marad a szája, akinek arca elárulja ér­zéseit a szeme már mindent elmondott mikor még ki sem nyitotta a száját!” Berthe tévedett. Hector nem volt sem olyan hideg, sem olyan érzéketlen, mint képzelte. Csak majd össze­esett a fáradtságtól. Huszonnégy órán keresztül túlfeszí­tett idegei most felengedtek, s ő alig állt a lábán. Hama­rosan engedelmet kért a távozásra. Sauvresy egyedül maradt féleségével, s elmesélte ne­ki a siralmas — ezt a szót használta — eseményeket, me­lyek ValfeuilJube hozták a grófot Igaz barát volt. hát minden olyan . szíetet kihagyott, mely nevetségessé te­hette volna barátját ukjL —I 1.1 I l'U*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom