Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Gyártól gyárig avagy: ahány porta, annyi forint Vágjunk mindjárt a dolgok közepébe. Koc»U Antal esztergályos. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gépgyárában dolgozik. — Azt Akári Gépállomásra ment el innen dolgozni. Ott laktam A tikáron, akkor még nős ember voltam. Azóta ott házat építettem, az OTP is segített kölcsönnel. A feleségem csak a házi munkával fáradozik. Van egy fiunk. Eny- nyit röviden magamról. — Hogyan alakult az órabére a munkahelyek cseréje nyomán? — Innen 7,50-nel mentem el. A gépállomáson megkaptam a 8 forintot. Aztán emeltek még egy forintot. Amikor visszajöttem az Izzóba, tíz forint lett az órabérem. — A ház, a család Atkáron van. miért jött mégl« vissza Gyöngyösre? — Mert a gépállomás is beköltözött időközben Gyöngyösre. Ha már utazni kell, akkor visszajövök a régi haverok közé. így gondolkoztam. ★ Hallgassuk meg Kovács István főművezetőt. — Nagyon jól Ismerem Kocsi« Antalt Itt kezdett nálunk. Komoly, szorgalmas fiú. Egyedi jellegű gyártmányokat készít, ez is bizonyltja, hogy jó szakember. Szívesen fogadtuk. amikor megint jelentkezett nálunk. ★ Lukács Benedek, a volt gép. állomás igazgatója irányítja ma a Gyöngyösi Gépjavító Állomást. — Igen, visszament az Izzóba Kocsis Antal, amikor beköltöztünk Gyöngyösre. Mert ott egy forinttal magasabb órabért kapott, mint nálunk. Ez az igazság. — A lépegető szakmunkások eredeti munkahelyükön nem tudnák elérni ugyanezt a forintmennyiséget, mint így. a gyártól gyárig tartó körsétával? — Általában nem. A másik baj az. hogy a környéken néhány üzem nem képez szakmunkásokat. Pedig az ipari tanulók felnevelése elég sokba került, tehát nekünk sem mindegy, nálunk marad-e a frissen szabadult szakmunkás. Igenám, de az említett üzemek mindig meg tudják toldani a munkabért. Ott több a kereset, akikor gyérük oda! Persze, a törzsgárda tagjai másként gondolkoznak. De még azt sem hozhatják fel leikép és valóság Visontán Az emberi alkotás nagyszerűségét hirdeti Visontán az 'ország legnagyobb külszíni szénbányájának nyitása és a legnagyobb erőmű építése. A Mátra tövéből messzire látszanak az épületek és kémények. Két keze munkájának, műszaki tudásának eredményét büszkén mutathatja majd gyermekének is a munkás és mérnök. Az épülő erőmű kazánjainak több tonnás alkatrészeit a szovjet gyártmányú PK 1000-es daruval emelik az épület homlokzatára. (Foto: Kiss Béla) indokként hogy nálunk nincs meg minden. Saját autóbuszunk van, korszerű szociális létesítményeink, gazdag sportolási lehetőségek. Törődünk a fiatalokkal. Mégis, ebben az évben tízen mentek el, igaz. ugyanannyian jöttek is. Az újonnan belépők nálunk teljesen idegenek voltaik. Gál Ernő marós. Az 6 körsétája fél évig tartott. — Innen, az Izzóból, az Ik- ladi Ipari Műszergyárba mentem. Itt is. 9,50 ott is 9,50 volt az órabére. — Miért ment él mégis? — Tíz évet húztam le az Izzóban. Közben családom lett, de lakást hiába kértem, nem kaptam. Kapott viszont olyan, aki jóval kevesebbet töltött nálunk. — Ikladon kapott lakást? — Átráztak, megmondom őszintén. Ügy volt hogy telepessel hozzájutok egy lakáshoz, a pénzt ki is fizettem, aztán, amikor mentem volna a bútorokkal, már benne volt egy másik lakó. — Ekkor visszajött az Izzóba? — Nem mertem azonnal idejönni. Féltem az üzemvezetőtől, hogy nagyon kikapok tőle. A Vas- és. Fémipari Vállalatnál jelentkeztem. Azonnal felvették. — Milyen órabérrel? — Ott teljesítménybérben dolgoztam. így az egy órára Jutó keresetem a tizennégy forintot is meghaladta. — Most mennyit kap? — Egy forinttal többet, mint amikor elindultam Ik- ladra. Még annyit: a félesége révén ma már szolgálati lakásuk van. ★ A művezető Németh István. — Az öt marósunk közöl ő a második-harmadik helyen áll. Több gépen is tudjuk dolgoztatni. A mostani órabére jónak mondható, bár nem ártott volna már emelni valamit, de ez nálunk nem megy könnyen. Természetesen a forintkerettől függ az emelés. ★ A Vas- és Fémipari Vállalatnál Kapaló Sándor igazgatóval beszélgettünk. — Az említett órabéresetben egy kis huncutság is van. Hivatalos túlóra-engedély nélkül a nyolc órán túl is dolgoznak esetenként a munkások. Sokszor a művezető hallffn+^iagos beleegyezésével. De aneikül is. Korábban kezd és később végez, mondjuk. — Miért van szükség az Ilyen fekete túlórákra? — A tervünk teljesítése miatt. Ha látjuk, hogy az időarányos tervtől elmaradtunk, akkor egy kicsit rá kéll hajtanunk. ahogy szokásos mondani. Előfordul, hogy egy csekély értékű anyag hiányzik. ami nélkül viszont nem végtermék a végtermék. Ha sikerül ezt megszereznünk, akkor hajráznunk kell. — Gál Ernő esete kivételnek tekinthető? — Nem. Semmilyen vonatkozásban. Ma is negyven szakmunkás tudnánk azonnal felvenni. Ö is a hirdetésre jelentkezett. Aztán áthelyezéssel akart visszamenni az Izzóba, mert ott többet ígértek neki 50 fillérrel. Nem adtuk ki. Felmondott és így ment el. ★ A kör bezárult Mindkét esetben visszatértünk oda. ahonnan elindultunk. Igaz, közben minden újabb munkahelyen meg.nőtt az órabér mértéke. Hol ötven fillérrel, hói egy teljes forinttal. Sok a munkahely, nincs elegendő szakember. A kereslet—kínálat arányát használják ki né- hányan. Mi lehet a megoldás? Látszólag nagyon egyszerű: képezzen minden üzem annyi szakmunkást amennyire szüksége van. Igen ám, de a szakmunkások egy része, főként a katonáskodás során, meggondolja magát Űj környezettel ismerkedik meg a szolgálat idején, újabb ismeréteket is szerez, tehát mérlegel. Visszamenjen vagy ne? Sokan nem mennek vissza eredeti munkahelyükre, de még a szakmájukba sem. Akkor nézzük a másik oldalát ennek az éremnek. Miért nem adják meg az órabéremeléet annál az üzemnél. ahol eredetileg dolgozik a szakmunkás? Miért fogadják vissza olykor néhány hónap után magasabb órabérrel? Ekkor már lehet? Bármilyen furcsa, ekkor már csakugyan lehet. Közben ugyanis lépett egyet feljebb, vagy egy-két forinttal magasabba az illető. De ha jól belegondolunk, kissé különösnek, érthetetlennek tűnik ez a gyakorlat. Mintha csak a bejárt porták számától függne az adható forintok száma is. Jó ez így nekünk? A kérdésre az illetékes gazdasági vezetőknek kellene a választ megtalálniuk. G. Molnár Ferenc Hz egri strand jövője Ha az értékes egri fürdők sok évszázados múltra tekinthetnek is vissza, — és különösen az utóbbi időkben komoly fejlődésen mentek át —, mégsem történt meg itt a lehetőségek kellő kihasználása. Ezért merült fel újabban ismét a fürdők fejlesztésének gondolata, és így kapott most már a szükséges létesítmények programtervének elkészítésére a Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda megbízást. A terv — Balogh György építész munkája — elkészült erről kívánunk az alábbiakban tájékoztatást nyújtani. Az egri forrásvizek gyógyászati szempontból is legértékesebbjei a fürdőterület északi részén, a régebbi strand-nagymedencéiben és aiz ottani török kori medencében törnek elő a mélyből. Mivel pedig a víz gyógyha- tása csak közvetlenül a forrásoknál van meg, a rádium- emanáció itt a legerősebb, ezért gyógyászati célú létesítmények csak erre a területre voltak tervezhetők. Így született az elképzelés, hogy az egykori törökfürdő épülete (természetesein csak miután megépül a később említendő új tisztasági fürdő így kiköltözhet), az északi strandmedence ezután gyógyászati célokat fog szolgálni; a mostani strandbejárat helyén pedig egy nagyobb, több száz ágyas, többemeletes, korszerű gyógyfürdőkórház épül! Üzemeltetés szempontjából a gyógylétesítmé- nyeket mindenesetre célszerű lesz leválasztani a zajosabb strandfürdőtől, így a kimondottan gyógyterület körülbelül asz 1948-as strandfürdő nagyságával egyezik majd meg. A strand új főbejárati épülete — miután fentiek szerint az eddigi bejárat a Petőfi térnél megszűnik — a Lakatgyártó utcába, a Fürdő utcád szép platánsor tengelyébe lett tervezve. (Az itteni építkezéseknek mindenesetre feltétele a Könnyűipari Alkatrészgyártó. és Ellátó Vállalat kiköltözése és néhány magánház lebontása!) Az épület fő funkciója lesz a fürdővendégek kedvező fogadása, igazgatási, szervezési, szolgáltatási és személyzeti szociális helyiségekkel A főbejárati épülettől keletre valósul meg (a strandétól független üzemeltetéssel) az új tisztasági fürdő, majd tovább, körülbelül a Lakatgyártó utca, illetve Csákány utca sarkára kerül egy kereskedelmi és raktárépület, ŰÍJ hid a patakon jJíégfy szinte» öltözőépület Hullámfürdő és pancsold ahol élelmiszer-árusítóhely, bazár, trafik, stb. nyer elhelyezést. A Csákány utcai telekhatáron már befejezés előtt áll egy „1200 adagos” étterem, amelyet mind a strandfürdő mind a Csákány utca környéki lakók használhatnak. A Csákány utca—Hadnagy utca sarkára virág- és gyümölcsárusító pavilon kerül. A strand déli részén lévő kabinos öltözőépülethez egy hasonló rendszerű és beosztású új épület csatlakozik. A bejárait még pénztárral, értékmegőrzővel, büfévél növekszik. Különösen jelentősek lesznek a patak közelében történő építkezések. Természetesen arra vigyáznak, hogy a strand és a népkert értékes zöldterületeit semmiféle nagyobb létesítmény el ne szakítsa egymástól, a szép parkok továbbra is együtt díszelegjenek. Viszont nagyon helyesnek találjuk, hogy a népkertből a strand egy új gyaloghíd létesül, ami a strandnak a szállodáktól, sőt a város egy részétől való jobb megközelítését is elősegíti. Ennek a hídnak a keleti végén készül el a strand talán legfontosabb épülete: egy „lábakon álló” négyszintes központi öltözőépület. Az első emeleten kabinos öltözők lesznek (850 férőhely), a II. emeleten férfi és r>ői szekrényes öltözők (4800 férőhely), a III. emeleten férfi és női szekrényes öltözők (4800 férőhely) alakulnak ki. A közelben készül még egy ezer férőhelyes, „téliesíthető” öltöző, ahonnan zárt ki úszón át lehet télen is megközelíteni a szomszédos me.egme- dencét. Végül: kiviteleznek majd egy nagyobb hullámfürdőt, az ősplatánok közelében egy kör alakú „pancsolómeden- cétt”, hangulatos napozószi- getekked, bővül a „botanikai bemutató’ vízinövény-kultúra továbbfejlesztésére, és hogy a gyerekek is örüljenek: a Csákány utcai oldalon játszóterek készülnek. Hevesy Sándor Szeretek történelmileg visszapillantani, mert csak úgy, egyszerűen visszapillantani, az sem nem érdekes, sem nem egyéni dolog. Visszapillantani csak úgy, mellőzve a történelmileget, lehet egy nő után, lehet egy tükörből, de történelmileg az már egészen más dolog, akkor az is érzi, aki visszapillant, s az is, akinek ezt elmondjuk, hogy itt komoly ügyről van szó: történelmileg van visszapillantva, kérem. Tehát én most történelmileg visszapillantok, alig merem leimi, hogy milyen komoly történelmileg visszapillantva az ügy: a reakciónak lett igaza! A reakciónak, amely közvetlen 1945 után, megjósolta, hogy... Es kérem, jóslatainak nagy része a szocializmus építésének lassan a 25. esztendejében beigazolódott. Történelmileg visszapillantva pedig kimondottan aggódom. Mert figyeljenek csak ide és a reakcióra: mit mondott és miben lett igaza. Azt mondta a reakció, hogy közös konyha, csajka... Ezt mondta? Ezt. Es igaza lett? Igaza. Még sorba is állunk m közös konyha Történelmileg visszapillantok előtt, kezünkben a műanyag csajkával, leadjuk a jegyet — a jegyet is megjósolták! — és már esszük és szidjuk is az üzemi konyhát. Azt mondta a reakció, hogy elveszik a gyerekeket az anyától. Ezt mondta? Ezt. Es igaza lett. Elveszik a gyerekeket az anyától, sőt még ennie is azt. kell annak a gyereknek, amit abban a közös neveidében adnak neki. Igaz, egyesek szerint saj-flos nem veszik e! minden anyától a gyereket, aki oda szeretné adni reggel a gyereket, de hát ez is azt bizonyítja, hogy úgy átnevelték itt az embereket, hogy az anyák még a tanácsnál is panaszt tesznek, hogy tőle miért nem veszik át a gyereket reggel, amikor este úgyis jön érte. A reakció azt nem jósolta meg, hogy az anyától el is veszik a gyereket. De hát mindent a reakció sem láthatott előre. Azt is mondta a reakció annak idején, amikor rongyokban jártunk, hogy ez semmi, fogunk még mi ezután is. rongyokban járni. Ezt mondta? Ezt. Es igaza lett. A feleségem kinyitotta ruhás- szekrényt és könnyes szemmel nézett rám: levágassa a haját és ekkor megint megértettem, hogy igaza volt a reakciónak... Azt mondta a reak— Már egy rongyom sincs, amit felvegyek — mondta és eszembe jutott a reakció, valóban, a feleségemnek már rongyai sincsenek. Es akkor kimentem az utcára és láttam egy fiatalembert akin volt egy rongyos nadrág, pontosabban foltos,, piszkos és még arra sem volt pénzei hogy ció, hogy bezárják a templomokat. Ezt mondta? Ezt. Es valamelyik este jövök hazafelé s látom, hogy egy ember, kezében egy nagy kulccsal, mit csinál. Bezárja, kérem, a templomot. Bezárja, kulccsal, be az ajtaját annak a templomnak, hogy megint azt kellett mondanom, de menynyire igaza van a reakciónak, amely azt is mondta, hogy hajtani fogják az embereket a munkára, hajtani, kérem, mint valami rabszolgákat. — Hajtja, csak hajtja az ember magát a munkában, mint valami rabszolga •— préselte be magát, mint rabszolgát a kocsijába Po- vács és csüggedt arccal elhajtott a másodrabszolgasága felé. Hát nem volt igaza a reakciónak? Povács, az egy szerű dolgozó, megmondta, mos* mondta meg majd negyedszázaddal a reakció jóslata után. — Semmi sincs az üzletben — lépett ki egy nő letörten, mert nem spanyol cipót, hanem spanyol csizmái keresett. Ezt is megjósolta a reakció, jutott eszembe történelmileg visszapillantva, ezt is meg, hogy semmi sem lesz az üzletekben. Hát van? Ami van, az nem kell, az legyen, ami nincs, mert az kell, s ha lenre, legfeljebb megint nem kellene, mert van, de nincs, tehát kell. Igen, kérem. így vagyunk, így válnak be a jóslatok, ha az ember történelmileg visszapillant. Hátha még visszd n é z_ (egri)
