Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
/Wo# fiatatok: Beírták a nevét a f9nagykőnyvbe.;. w F — Azt mondják, te vagy a legkomolyabb fiatalember itt, a gyárban; — Mint általában, ebben is van egy kis túlzás. — De igazság is? — Azt hiszem, igen. Nem is tagadom: jólesik a megbecsülés. — Nem panaszkodhatsz, elég korán beírták a nevedet a „nagykönyvbe”. — Tényleg így van. Még csak a nyáron leszek 17 éves; — Őszintén: szerinted milyen érdemeid vannak? — Hát erre nagyon nehéz válaszolni. — Mégis. — Szeretem amit csinálok, tisztelem az idősebbeket, a hozzám hasonló korú fiatalokat. — Fiatalok. Különbnek érzed magad tőlük? — Nem. Mindössze talán erősebb az akaratom, mint az övék. Jó fiúk, tehetséges srácok ők is. — De mégis téged tartanak eminensnek. — A szerencsén Is sok múlik. Ez a verseny nagyon jól „jött” nekem. Vagy ahogy mondani szokás: kicsit feldobott. — Biztosan nem véletlenüli — A korábbi évekhez hasonlóan az idén is megrendezték a szakma kiváló tanulója versenyt. Én a villanyszerelők között indultam. Előbb továbbjutottam a megyei döntőn, aztán az elsők között végeztem az országos versenyen! — Nehéz volt? — A vártnál nehezebb. Nagy volt a konkurrencia. Az országos versenyen 72-en mértük össze tudásunkat. Hét elméleti kérdés volt, s egy különleges elektromos kapcsolóberendezést kellett elkészíteni. — A díj, a jutalom, az elismerés? — Kaptam egy oklevelet és a legnagyobb ajándék: négy hónapnál előbb „szabadultam”. A tinta már rég megszáradt a szakmunkásbizonyítványomon. — A gyár sem volt szűkmarkú. — Egyáltalán nem, az anyagiakban is „átminősítettek”. A villanyszerelő-üzemben dolgozom, természetesen mint szakmunkás; — Tanulni vagy dolgozni könnyebb? — őszintén bevallom: az utóbbit szívesebben csinálom, Nem vagyok ugyan anyagias, de a fizetés azért, mégiscsak más, mint az ösztöndíj. Főleg több. —* Mennyit keresel? — 1350 forint körül. — S mennyi volt az ösztöndíj? — 380 forint. — Mire költöd a pénzt? — Egy fillérig hazaadom; — Szüleid? — Tsz-ben dolgoznak. — Mit szóltak a szép sikerhez? — örültek. — Oktatóid, tanulótársaid? — Tanáraim, oktatóim gratuláltak, társaim kicsit meglepődtek. — Irigyelnek? — Nem hinném. Jó pajtások. — Hová valósi vagy? — Kálba. Onnan járok be naponta. Hajnali négy óra előtt tíz perccel kelek és délután négvre vagyok otthon. — Fárasztó lehet. — Megszoktam. A legnehezebb a felkelés. Legtöbbször akkor álmodom, amikor megszólal az óra csengője; — Mivel megy el a szabad időd? — Nagy része olvasással. József Attila a szívemhez nőtt — Zene, tánc? — Ha alkalom van, mindig. Mindkettőt szeretem. — A beat-zene? — Szórakoztat. Talán szeretem is. Frissít, pihentet. — Kedvenc táncdaléneke- sed? — Nincs. Nem érdekelnek a sztárok. — Ital? — A sört szeretem. — Cigaretta? —- Köszönöm, nem dohányzóm. — A beat-frizura? — Ha majd mindenki azt hord, talán én is. Addig marad a mostani; — A foci? — Minden mennyiségben. — Van akit irigyelsz? — Nincs? — Akit sajnálsz? — A vietnamiakat. — Barátok? — Sok van. Otthon és itt az üzemben is. — Terveid? — Szeretném elvégezni a Miskolci Felsőfokú Villamosipari Technikumot. Jelentkeztem, most lesz nemsokára a felvételim. Levelezőn szeretném elvégezni. — Maradsz, vagy elkészülsz a gyárból? jVégy né"\setméteren Siroki „pavilon” a Budapesti Nemzetközi Vásáron A Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítói között az idén is bemutatja néhány érdekesebb gyártmányát a Mátra- vidéki Fémművek. Igaz, elég szűkre szabták a siroki „pavilont”, a Magyar Alumíniumipar pavilonjában mindössze négy négyzetméter területet kapott a gyár, de ez a mini pavilon is elég ahhoz, hogy az érdeklődők, a szakemberek bepillanthassanak a Mátravidéki Fémművek életébe, s megismerhessék gyártmányait, termékeit. Szobonya I,ászlótól, a gyár műszaki tájékoztatási irodájának vezetőjétől érdeklődtünk, hogy mi látható a kiállításon a siroki „pavilonban ...” — A Magyar Alumínium- ipar csarnokában különböző méretű, formájú hidegfolyatott fémházakat, burákat, serlegeket mutatunk be. — Az aerosolos palackok? — A nagy palackcsalád közül az 50, 85, 100, 200 köbcentiseket mutatjuk be. Kiállítottuk a különböző húzott alumínium dobozokat, és egy teljesen új gyártmányt, az alumíniumból ké- gsült koronádugoti _____ — A korábbi években nagyon sokan nézték meg a vásáron termékeiket... — Reméljük, most is. Sikerre számítunk. ■ — Miért ne maradnék? Nagyszerű társak, kollégák közé kerültem. — Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyképűségnek hat, de mégis kimondom: úgy érzem, megtaláltam a helyemet az életben. Édesapám mondja, hogy hatéves koromban, amikor a villanyt szerelték a házunkban, egyszer azt mondtam neki: én villany- szerelő akarok lenni. És tessék, hát nem az lettem ;.. — De azért nem bíztad el magad? — Kérdezzék meg a munkatársaimat — Megkérdeztük. — S mit mondtak? — Hogy te vagy a legkomolyabb fiatalember itt a gyárban. — Köszönöm szépen. — Apropo, mielőtt elbúcsúznánk, mutatkozzál be olvasóinknak is. — Tóth József, a Mátravidéki Fémművek villanyszerelő szakmunkása vagyok; A nyáron töltöm be a 17. életévemet ... Koós József. Mátrai utaszás Á sínek erdőkben kanyarognak — Messze van bajosháza? — Ott leszünk húsz perc múlna... • Völgy ok sokasága csipkézi a vén Mátráit. A két leghosszabb — a Nagy patak völgye és a Kalló-völgy — Gyöngyösről sugarazik. Innét indulunk mi is a kecses, fürge „bahnwagll”-val a Mátra erdei vasútja». A klasszicista Orczy-kastély, százados őspark szomszédságában az állomás. Vasutas egyenruhás úttörők indítják a Mátrafü- redre tartó, kirándulókkal zsúfolt szerelvényt s pár perccel később mi is engedélyt kapunk a kifutásra. Járművünk műszerfala előtt Bajcsy Endre, a Mátra-vaisút vezetője, másik kísérőm az Országos Erdészeti Egyesület erdei vasútiak szakosztályának titkára, Tóth Gyula, hosszú éveken át ennek a hegységbe ágazó vonalaknak is szakfelügyelője. Az utazás célja szárazni hivatalos: a közforgalomnak átadott. Gyöngyös—Gyöngy össolymos —Lajosháza közötti új vasútszakasz bemutatása. A kitá- rulkozó táj, „az eddig ismeKiborulás Nem őrizetlenül hagyott bölcsőből, vagy karambolozó gépkocsiból... önmagunkból, a lelki egyensúlyból, a belső harmóniából, az idegrendszer pallérozott állapotából. Ijesztő kimutatásokat olvashatunk az elfogyasztott nyugtatok, altatók, doppingoló szerek mennyiségéről. Orvosi cikkek garmadája ajánlja a normálisabb, egészségesebb életmódot: a töméntelen cigaretta és fekete helyett a friss levegőt, a könnyű sétákat, a természet szépségeinek felfedezését, a rendszeres sportolást. Mégis, nap nap után értesülünk róla, hogy X. Y. kiborult; a túlfeszített munka, a feladatok zsúfoltsága, a nagy felelősség, az elavult, kisüzemi munkastílus, az idővel folytatott kínzó verseny felőrölte idegeit. Vagy esetleg a meg nem értés a munkahelyen különböző okokból eluralkodó rossz közérzet és intrika. Ezek a tünetek utalnak rá, hogy a kiborulás nem pusztán orvosi ügy. Azzá válik, kétségtelenül, ha bekövetkezik, de előzményei közösségileg, társadalmilag, ne- velésileg és szociológiailag nagyon is motiváltak. Ez emeli fel a problémát a kollektív felelősség szférájába. Párt- szervezetek és testületek gondja, hogy valóban elvi vitákban, baráti-elvtársi eszmecserékben tisztázzanak olyan ellentéteket, amelyek feloldatlanul nagyon köny- nyen megmérgezik a légkört. Hány olyan kiborulási esetről tudunk, amely csip-csup ügyekből burjánzott ki, mert elmaradtak a szükséges közbelépések. Ha pedig a józan érvek, a meggyőző szó helyébe az alantas szenvedélyek és a tobzódó indulatok lépnek; „a rossz szomszédság — török átok* — akkor előbb-utóbb valaki, valahol kiborul. S az elpusztuló idegsejtek a legszebb sajnálkozástól se regenerálódnak. Itt-ott nyugtalanító közöny észlelhető, amikor szenv- telenül regisztrálják, hogy most X. Y. borult ki; mintha ez végzetszerü lenne, és sorsát senki se kerülhetné el; mintha csak idő és sorrendiség kérdése volna, kinél, mikor következik be. Aki felelősségteljes munkakörben dolgozik, aki szellemileg erősen igénybe van véve, annak előbb-utóbb túl kell esnie rajta; már mint a kiboruláson. Lesújtó közönyt és pesszimizmust hordoznak, akik igy gondolkodnak. Elvesztették fogékonyságukat a humánum iránt. Az ilyen szemlélettel nem lehet kibékülni. Merőben idegen eszméinktől és szocialista világunktól, amelynek törvénye és igazsága épp az ellenkezőre buzdít; egirmás kölcsönös megbecsülésére, '»». és arra, hogy a különböző nézetek és elképzelések elvi küzdelmének meghonosításával őrködjünk közösen egészségünk, kedélyünk, alkotó energiánk és belső harmóniánk épségén. Hogy egyre kevesebb legyen a kiborulás!... Sárközi Andor Amikor elolvastam a hírt az újságban, nem akartam hinni a szememnek. Amikor még egyszer elolvastam, kénytelen voltam elhinni. Amikor pedig el kellett hinnem, úgy éreztem magam, mintha fejbe rúgott volna egy szódásló. A hír villámcsapásként ért engem, sőt talán az egész magyar közvéleményt. Döbbenetes és elképesztő hír volt, egyike az utóbbi évek leghajmeresztőbb bejelentéseinek. Azt h szem, sejti is már a kedves Olvasó, miről van szó. Igen, orról a hírről, amely rövidesen így szól: Magyarországon Coca-Colát fognak gyártani. Coca-Cola Magyarországon? Igaz lehet ez? Ha álmodom, 1 szép ölömre &£, üagy Cola lázálom? Bevallom, a legnagyobb zavarban nagyok, hogy értékeljem ezt a korszakos eseményt. Kétségeimet fokozza, ha felötlik bennem, miként reagálnak erre a hírre különböző vérmérsékletű honfitársaim. Hogyan? — mondja az egyik — Coca- Colát fogunk gyártani? Coca-Cola a szocializmusban? Eladjuk a jövőnket a monopolkapitalista italmágnásoknak? Hát, nem mondták, írták, idézték, szavalták az ötvenes években eleget, hogy a Coca-Cola az imperializmus szimbóluma, a Wall Street fegyvere a dolgozó nép elkábításá- ban? Nem, és száziszom az osztályellenség hitvány, mérgezett Coca-Colájából, egy kortyot sem! Inkább lehúzok két üveg népi demokratikus málnaízű bambit, de nem hátrálok meg a nemzetközi burzsoázia nyomása előtt! Hogyan? — mondja majd a másik — Coca-Colát fogunk gyártani? Ügy, szóval végre ezek is belátják, hogy nem lehetünk meg az ő világ- színvonalú cuccaik nélkül. Hát igen, már hamarabb kellett volna. Emberi jogokról beszéltek itt, ahol még egy üveg Coca- Colát sem lehetett inni? Kiváncsi vagyok, mi késztette őket ette az elhatározásra? Állítólag Johnson behívatta a magyar ügyvivőt és azt mondta neki, ha nem csinálnak Coca- Colát, akkor az ENSZ elé viszi az ügyet. Persze, erre az begyulladt, nem akart nemzetközi botrányt ... Hát ezért csinálták. ★ Ennyi zavarba ejtő vélemény mégha Ugatása után megkérdezem egy okos, józan barátomat, hogyan vélekedjem a Coca- Cola-gyar tássál előálló új bel- és külpolitikai helyzetről. Jó-e ez a dolog a Coca-Colával, vagy rossz? Kicsit gondolkozott, majd így felelt: — Attól függ... Ha hideg lesz, ha ren de sen jegelik, akkor jó lesz, ha nem, akkor rossz... — nőve — retten Mátra” széles panorámája azonban semmi hivatalosságot nem tűr. Napfényben fürdő szőlő- táblák között kanyargunk, diófák elsuhanó lombja alatt. Hamarosan előtűnnek a solymosi házak. A vetések és szőlőföldek szabályos rajzolatai remek díszek a Mátra elomló szoknyáján. Tavairól örvénylő lombok, éles gerincek szürkére fakult s megkopott szirtiek között keresi szemem őskori erődítmények, Óvár és Nyesttvár omladékáit, az aivargyűrűk nyomát. Vissza-vissza vonza a tekintetet a templom. Tornya feltűnően magas egészen vártoronyszrű. A kishegyi kőbányában robbantanak. Meredek siklón drótkötelek eresztik a hegy lábához a nagyterhű csilléket. A csillékben rózsaszínben és lilában játszó solymo- sd kövek. Víznek, fagynak ellenáll, s e tulajdonságaiért messze földről is keresik. Sínpárunk többször keresztezi a magasból leszakadó patak medrét. Szénpatak. Máskor csupa tajtékzó csobogás, amelybe belemorajlik cgy-egy szikladarabnak tompa puffanása, amit az aláom- ló víz megforgat helyében. Valaha vízi molnárok világát virágoztatta. tizenhárom malomnak is fakerekeit forgatta gyorsjárású vize. A mostani szárazságban csak csdrrenő csergedezés a Szén patak. Lombok sátorában bújunk. A nyiladék nagyobb klöbiö- södésében az őrlőmű. Pár éve írtam róla: „Tízmillió forintos tévedés”. Az Asz tagkő kvarcitjára telepítették. A kvarcit alig két esztendeig tartott. Azt mondják a soly- mosiak, hogy a kutató geológusok függőleges irányú te- lérbe fúrtak, s azért tévedtek jóslatukban. A tévedés igen sokba került, bárki is tévedett. Az őrlőmű hosszú idők óta csak vegetál. A bérőrlés, mentőakciók sikertelen sorozata nem kifizető. Váratlanul bukkan elénk a nagy tisztás: Lajosháza. A tisztás fő helyén stílusos, faragott fatomácos házacska. A volt XlI-es akna természetjáró bányászai akadtak rá az elhanyagolt, romos erdészházra. Rendbehozták, kijavították, mutatóssá, széppé varázsolták, s azóta bérlik hót végi pihenőhelyként Körbejárjuk a nagy tisztást. Sziklakéból formált szalonnasütőhelyék sorakoznak egymás mellett. Külön tűzhelyeket készítettek, vas- állványokkal, azoknak, akik bográcsos étiket akarnak. A vasútüzem idejében beszerezte a szükséges kellékeket, s a bányászra henővel „kooperálva” szinte a vendéglői kényelmet biztosítja. Aki ide kirándul megtalálja a vadon örömeit az erdő áhitatos csendjót-nyugalmát. élvezheti a táj festőiségét, s ugyanakkor megkaphatja mindazt, ami kikapcsolódását pihentető frissülését kultúrálttá teszi. Ha valaki netán olyan „lusta”, hogy nem akar szalonnát sütni, vagy bográcsban főzőcskézni, van aki ezt »hivatalból” helyette is megcse- lekszi. A lajosháza specialitást nekünk is feltálalták — mondhatom rövid idő alatt — remek, bő paprikás levű sertósszívpörkölt képében. — Hamarosan hozzákezdünk az állomásépület munkáihoz — magyarázta Bajcsy •Endre a tervezett újdonságokat. — Az épület jói illeszkedik majd a tájba. Helyét t Szénpatak túlsó partján je* löltük, fák közé rejtve. Egy méter széles függőhíd vezet, majd hozzá. Pontos mása a pesti Erzsébet-hídnak. A vasút eddigi históriájáról faggatom, s nem mindennapi sztorikat Jegyezheték noteszembe. A vasútüzem születése 1916-ról keltezett, akkor csatázott fel első útjára, Gyöngyössolymosra a „Liza” nevű kismozdony. Orosz hadifoglyok rakták eléje a síneket, s mikor a masina elhaladt egy-egy szakaszon újra felszedték a síneket és újra eléje rakták, így vonult be „Liza” a sólymosa nagy fahídig; azontúl már állandó vonal várta, s erőlködhetett egészen a Nyírjéig. mélyen az eixiő szívébe. A vasútnak több bérlője volt, s a bérbeadó — az államosításig — az egri érsekség. A hajdani mini-vasút ma már 41 km hosszú sínpárral nyújtózkodik a mátrai erdőségekben, s ebből 16 km a személyszállításé. Mátraíüredre télen-nyáron közlekedik szerelvény: hétköznap 8 pár vonat. vasárnap ennél is több. Két pár vonat jár pár hete Lajosháza és Gyöngyös között, és tervezik a közlekedés megnyitását még tovább, a Szalajkaházig. Űj hagyomány teremtődött Gyöngyösön, mikor 1961-ben úttörők vették birtokukba az erdei vasútat. — A város hat iskolájából vannak úttörő vasutasaink; Követelmény, hogy a tanulmányi eredmény nem lehet rosszabb 3,6-nál. Az úttörők kiképzést kapnak, hivatali esküt tesznek és ugyanúgy teljesítenek szolgálatot, önállóan és felelősséggel, mint a felnőttek. A szolgálat négy év, s akiknek kedve és tehetsége is van ehhez a pályához, azt segíti az üzem, hogy közlekedési technikumba kerüljön. Az itteni vasutasok közül eddig már negyvenkilencen tanultak és tanulnak ma Is technikumban, hárman pedig az egyetemre is eljutottak. Vasutasdinasztiák sarjadnak Gyöngyösön, s ennek kitűnő táplálója, forrása az úttörő vasutaskodás. A vasútüzem központjában beszélhettem az egyik dinasztia alapítójával, a 21 éves Tóth Idával. — Itt kezdtem ismerkedni a vasúttal, s a nyolcadik után a technikumot is elvégeztem — mondta. — Technikusként tértem vissza az úttörővasút- hoz. Az itt szolgáló úttörők csapatvezetője vagyok és emelett üzemgazdász. — Pedagógus akartam lenni, ez volt mindig a vágyam Két évet töltöttem az úttörővasú tnáJ, s ez a két év megváltoztatta a szándékomat. És nemcsak az enyémet. Űt- törővasutas lett itt a bátyám, meg az öcsém is. A bátyám azóta már vasutas, az öcsém pedig Szegeden a vasutasfor- "almi technikumot végzi. — Egyszóval: elégedett. Kedvesen elmosolyodik és a fejét rázza: — Nem. még nem teljesen. Készülök az egyetemre. Vas- útmérnök akarok lenni... Telefoncsen gés. Kintről Diesel-mozdony morrogása hallatszik, szerelvény kerekei csattognak a keskeny síneken. A százados őspark fáinak kinyúló ágai alatt vasutas egyenruhás úttörők szalutálnak. Pataky Dezső Megjeleni a Delta májusi szarna Beszámol a tudományos haladás legérdekesebb újdonságairól. Feltámadóban a villanyautók; a vállalatvezető „csodatükre” lehet az üzemi-vállalati életben alkalmazott elektronikus számológép; az öröklődés és a rák titkait rejtik magukban a gyilkos és néma vírusok: az afrikai sivatagok homok- tengerében olajhártya védelmében erdőket telepítenek; csaknem levegőből épülnek faiak, korszerű műanyagokból. E nagyobb cikkeket „élő drágakövek”-ről: csodálatos orchideákról készült eredeti őserdei, színes felvételek és még mintegy száz — részben ugyancsak színes — kép, gazdag hírrovat, és érdekes információk sora egészíti ki. 3 1968. május 22., szerda
