Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
Szó-ról mi-re — 10 éve már Máius S3 — június 2 Könyvek és ünnepek ban, könyv tárakban, művelőódon. komor épület, olyan, akár egy morcos öregúr. Pedig vidám kedvű & vidám lelkű fiatalok töltik ki a termeit napról napra. Dallamok szökkennek ki az ablakaiból, hogy fellazítsák az utcán dohogó motorok zaját. Állami Zeneiskola. Gyöngyös. Éppen tíz évvel ezelőtt hozta létre a szándék: lehetővé tenni a város fiataljainak, hogy a kedvükre való hangszeren megtanuljanak játszani, maguk és környezetük szórakoztatására, örömére, megsejdítsék azt a varázslatot, amit a zene nyújt a hallgatóinak. | Kedves téma bújkál az akkordokban. A zongoránál j: Csépány Tünde és Mikulá- ji nyi Tamás. Négykezest ját- j! szanak. Tanárnőjük Keleti Mártonná. Kérdésünkre el- ] mondják, hogy nagyon szeretik a hangszerüket. Azt már jj tanárnőjük teszi hozzá, hogy ; az általános iskolában is ki- ! tűnő rendű tanulók. — Én nagyon szeretnék zongoraművész lenni — mond ja Tünde minden zavar nélkül. Rögtön az iskola igazgatójához, Záborszky Józsefhez fordulunk: mi a célja a zeneiskolának? — Zeneértő és zeneélvező embereket nevelni — hangzik a félreérthetetlen válasz. — Ha tehetséget találunk a fiatalok között, az külön öröm. Azzal szívesen foglalkozunk még külön is. Tehetség? Próbáljunk ke- : nesni egyet. — Éva még csak egy éve ~ fanul énekelni, de én bízom benne, a jövőjében és a silleréiben is — halljuk T. Breznáy Judittól, a magánének tanártól. — Tulajdonképpen én zongoráztam eddig — magyarázza Tihanyi Éva, aki éppen most ballagott a gimnáziumban. — Az egri főiskolára készültem orosz?—ének— zene szakra. Ügy gondoltam, jó lesz egy kicsit énekelni is a felvételi előtt És ekkor mondta a tanárnőm, hogy szép az énekhangom. — Igen, szép mezzoszoprán — kapcsolódik be a beszélgetésbe ismét a tanárnő. — Meghallgatta már az Operaház tanára is Barcs Gabriella és » Liszt Ferenc főiskola professzora, dr. Sípós Jenő is. Mindketten elismerően nyilatkoztait Éva tehát operaénekesnek készül. Most lesz a felvételije. Megint egy szobával arrébb megyünk, ahová hegedűszó hívogatott bennünket. Fiatal tanárnő: Kocsis Márta és fiatal növendék: Nyitray László áll a kottaállvány előtt. — Az unokatestvéreim zenélnek — mondja Laci. — Tőlük kaptam kedvet én is. Hogy miért éppen a hegedűt választottam? Mert szerintem az a legszebb hangszer. Nagyon szeretek népdalokat játszani. Ahogy tovább megyünk, erőteljes dobszó üti meg a fülünket — Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el dobolni a váltó- gyár fúvószenekarában — magyarázza Bognár Ferenc, akinek életkora bizony már nem egészen egyezik az itteni növendékek karával. — Minősített tánczenész vagyok, de szeretném a klasszikus ütőhangszereket is megismerni. — Hogyan lesz valaikibőJ dobos? — Belőlem úgy lett, hogy nem volt pénzem hangszert vásárolni, pedig nagyon szerettem a zenét. A zenekarban pedig éppen dobosra volt szükség. Bokor István tanár gyorsan rögtönöz egy kiselőadást az ütőhangszerek titkairól, a kotta utáni ritmusképietek lejátszásának nehézségeiről. Ö tanítja a fagottot és az oboát is. Ezeket a drága hangszereket a zeneiskola bocsátja a növendékek rendelkezésére. Így találkozunk Baltás Péterrel is, aki szintén Bokor tanár úr növendéke. A szép hangú, furcsa sípú fafűvót nagyon szereti Tamás. éppen különös hangszíne miaitt. Ennek a megszólaltatásához keskeny aj leak is kellenek. Nem tud akárki bánni vele. Négy testvér együtt: Kinga. Annamária, József és Katalin. A Sándor gyerekek vonósnégyese. Április elején a Szegeden megtartott országos ifjúsági versenyen díszoklevelet nyertek. — Minket a Tátnay-négyes ragadott meg — mondja Jóska. — Akkor határoztuk el, hogy családi vonósnégyest alakítunk. Én vagyok ugyan a legidősebb négyünk között, de a legfiatalabb, Kati a fcfönök”. Mindig ő magyaráz a legtöbbet. — Hogyan lettél cséflós. Katika? —■ Nekem osztották ki — mondja a kilencéves kislány. — Mert én vagyok a legkisebb. De nagyon szeretek csellózni. Nekik már van kedvenc zeneszerzőjük is. Mozart műveit szólaltatják meg a legszívesebben. Tíz éve még csak 200 növendékkel és nyolc tanárral kezdték meg a zeneoktatást. Ma már 350 fiatalt tanít 14 tanár. Ebben a tanévben szervezték meg a magánéneket is itt is tíz növedék van. Ök már az idősebbek közé tartoznak. — Amikor hat évvel ezelőtt átvettem a gyöngyösi zeneiskola irányítását, azzal a szándékkal! tettem — emlékezik vissza Záborszky József —, hogy egészséges zenekultúrát alakítsunk ki Gyöngyösön. Azt hiszem, ezt a célunkat sikerült megközelítenünk. Van már szimfonikus zenékarunk, az iskola tanárai a két gimnáziumban Is vezetnek énekkart, évente egyszer reprezentatív előadást rendezünk a szabadtéri színpadon, és a hangversenyeinkre átlagban ezerötszáz érdeklődő jön él. Ez statisztikai adat De kifejező szám. Sok mindent lehetne még beszélni a gyöngyösi zeneiskola eltelt tíz évéről, a jelenéről és a jövő terveiről. De hadd fejezzük be azzal: járjanak olyan sikeresen a megkezdett úton ezután is, mint tették azt eddig. G. Molnár Ferenc Minden évben május utolsó hete — a könyvek ünnepe. Az ünneplés jó alkalmat kínál a könyvszeretet, az olvasási igény felkeltésére és fokozására, mindenekelőtt pedig a mai magyar irodalom alkotásainak népszerűsítésére. Az idei ünnepi könyvhétre a megyei könyvbarát mozgalom kibővített intéző bizottsága gazdag és változatos programot állított össze. Me- gyeszerte rendeznek író-olvasó találkozókat irodalmi ismeretterjesztő előadásokat, könyvkiállításokat. Nagyszabásúnak ígérkezik az idei könyvvásár, 63 új könyv 810 000 példányából válogathatnak a mai irodalom szerelmesei, a könyvek kedvelői. Különösen gazdag és magas színvonalú a költői művek választéka. S ugyanúgy, mint korábban, az idei könyvhéten is olcsóbban lehet hozzájutni a Szép versek című antológiához, a Körkép című magyar és az Alpesi ballada címmel megjelenő szovjet movelliaválogatáshoz. A könyvhét megyei megnyitóját. hagyományosan, az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban tartják. A meghívott vendégek: Csohány Gabriella, Csanády János, József Attila-díjas költő, Csák Gyula, Gerelyes Endre, Gábor Andor-díjas, Hunyadi József Baumgarten-díjas. Sükösd Mihály, valamint Oravecz Paula író. Az íróvendégek több napot töltenek megyénkben, s itt- tartózkodásuk során iskoiákAz általános iskola V—VI., illetve VII—VIII. osztályába jelentkezhetnek mindazok, akik 16. életévüket betöltötték és valami oknál fogva ez ideig nem állt módjukban az általános iskola VIII. osztályát elvégezni. A jelentkezők az általános iskola V—VI. osztályát egy- egy fél év alatt, a VII. és VIII. osztályt pedig egy-egy iskolai év alatt végezhetik el az esti tagozaton. A gimnáziumba felvehetők mindazok, akik az általános iskola VIII. osztályát elvégezték és a 15. életévüket betöltötték. A 15 és 20 év közöttiek részére az esti tagozat a kívánatos. A vidékiek és a 20 évesnél idősebdési házakban és klubokban találkoznak majd olvasóikkal. A könyvhét első napján, május 26-án, vasárnap. Hunyadi József az egri gyermekkönyvtárba látogat, Gerelyes Endrét Récskre várják, Kömlőre Csanády János, Csohány Gabriella és Sükösd Mihály utazik, este pedig a Megyei Művelődési Ház „Pallas” klubjának tagjaival találkoznak.. Csohány Gabriella ellátogat a Hevesi Háziipari Ktsz-be. Hunyady József Besenyőtelekre, Hatvanba és Csányba, valamint a gyöngyösi gyeimekkönyv- tárba is. A gyöngyösi járási könyvtárba és Gyöngyössóly- mosra kaptak meghívást íróolvasó találkozóra Csók Gyula, Csanády János, Gerelyes Endre és Sükösd Mihály. Az ünnepi könyvhét során meglátogatja megyénket Móricz Virág és a Kossuth-díjas költő. Váci Mihály is. Móricz Virágot a hatvani járási könyvtár fogadja. Váci Mihály pedig az egri Szilágyi Erzsébet gimnázium diákjaival találkozik, de látogatást tesz az egri pedagóguski u b- bam és Mátraderecskén is. A megye három városában, Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban, a könyvhét során folyamatos — egész napos — nyitva tartással árusítanak a könyvesboltok, de több helyen felállítanak utcai könyvsátrakat is. Számos községben megszervezik a háztól házig való árusítást. bek a levelező tagozatra jelentkezhetnek. A közgazdasági technikum (szakközépiskola) T. osztályába azok a 16. életévüket betöltött dolgozók nyerhetnek felvételt, akiknek munkaköre megkívánja a képesítés megszerzését, illetve akiket a káderfejlesztési terv alapján a munkahely kötelez, illetve javasol ezen iskola elvégzésére. Jelentkezési lap az iskola igazgatóságánál (Eger, Csiky Sándor u. 1. sz;, földszint) igényelhető. A szakmunkás-képesítéssel rendelkező dolgozók különbözeti vizsga letétele után a gimnázium levelező ill. osztályába iratkozhatnak. Megkezdődött a beiratkozás az egri Dolgozók Általános és Középiskolájába Sauvresy elengedte, ott állt előtte, míg ő átkutatta zsebelt. Jenny haja kibomlott, gallérja elszakadt a dulakodás közben, sápadt volt, foga vacogott, de szemében férfias merészség és elszántság villogott: Ügy tett, mintha keresné, közben dünnyögött magában: — Várjon ... ez az... Nem. Furcsa, pedig biztos hogy nálam van, egy perce még a kezemben volt... És hirtelen, villámgyors mozdulattal szájába dugta az összegyűrt levelet, le akarta nyelni. Nem tudta, mert Sauvresy' úgy összeszorította a torkát, hogy majd megfojtotta. Hörgött, elfúló hangon kiáltott: — Ö!... Végre! Megvan a levél! Több mint egy percig tartott, míg szétnyitotta, any- nyii'a remegett a keze, de csak szétnyitotta. Ó, jól sejtette, nem tévedett. Valóban Berthe írása volt. Iszonyú, leírhatatlan érzés vett rajta erőt, kábulat, vnajd szörnyű megrendülés, mint aki szédületes magasságból veti le magát, s ráébred, hogy zuhan, s hogy beleütközik a földbe. Már nem látott tisztán, vörös köd szállt a szemére, térde megroggyant, megtántorodott, keze a le- ’ égőt csapkodta, meg akart fogózni valamiben. Jenny kissé magához tért, a szeme sarkából figyelte Sauvresyt, azt hitte, mindjárt összeesik, és odaugrott, hogy elkapja. De a férfi iszonyodott attól, hogy hozzáérjen ehhez a nőhöz, hát ellökte magától. Mi történt vele? Nem tudta volna megmondani. El akarta olvasni a levelet, de képtelen volt rá. Erre az asztalhoz ment, töltött, és két nagy pohár vizet hajtott le .egymás után. A hideg felpezsdítette, a hirtelen fejébe tolult vér visszatért ereibe, már látott. ötsoros levél volt, elolvasta: Ne menjen holnap Petit—Bourg-ba, pontosabban: jöjjön vissza ebéd előtt, ő art mondta az imént, hogy Me- lunbe kell mennie, és csak későn jön haza. Egy egész napunk van! Ez az „ő”..; ez ő, Sauvresy. Hector másik szeretője pedig Berthe, az ő felesége. Pillanatnyilag csak ennyit fogott fel belőle. Semmire sem tudott gondolni. Halántéka bolondul dobolt, füle elviselhetetlenül zúgott, úgy érezte, rászakad az ég. Egy székre rogyott. Az előbb még bíborvörös volt, most már halotthalvány, s arcán nehéz, forró könnycseppek gurultak végig. Jenny látta ezt a hatalmas fájdalmat, ezt a kétségbe- esést, ezt az összetört szívű embert, s megértette, milyen alávalóan viselkedett. Nem ő tehetett-e mindenről? Kitalálta, kicsoda Hector szeretője. Azért akart találkozni Sauvresyval, hogy mindent elmondjon neki, s így egy csapásra álljon bosszút Hectoron és a másikon. De púkor látta, hogy ez a talpig becsületes ember nem hajlandó elérteni célzásait, s a leghalványabb gyanú sem ébred fel benne, szánalom fogta el. Azt gondolta, Sauvresy bűnhődne a legkegyetlenebbül, s erre visszakozott, de későn és ügyetlenül, s a férfi kiszedte belőle a titkot. Sauvresy hoz lépett, meg akarta fogni a kezét, de az megint csak visszalökte. — Hagyjon — mondta. — Bocsásson meg nekem, uram. Milyen szerencsétlen vagyok! Undorodom magamtól! Sauvresy felegyenesedett, lassankint ráébredt a szörnyű valóságra. — Mit akar? — Kitaláltam, hogy ezt a levelet..: A férfi szívettépő, vészjósló, őrjöngő nevetésben tört ki. — Isten ne vegye rossznéven, kedvesem, maga a feleségemet merte gyanúsítani! S mialatt Fancy érthetetlen bocsánatkéréseket mormogott, Sauvresy elővette tárcáját, s tartalmát — hét vagy nvolc százfrankost — az asztalra tette. — Fogja csak, ezt Hectortól kapja — mondta — sohasem fog szükséget szenvedni semmiben, de higgyen nekem. hagyja szénen megházasodni. Maid még mindig azokkal a gépies mozdulatokkal, melvek elborzasztották miss Fanryt, kivette puskáját a sarokból, kinyitotta az ajtót, és távozott. A kint várakozó kutvák odarohantak és hozzádörgö- lőzfek. de Sauvresv néhány rúgással elzavarta őket. Hová megy? Mit fog tenni? 18. A reggeli ködöt apró szemű, jeges eső követte, átjárta a ruhát. De Sauvresy nem vett róla tudomást. Födetlen fővel járt a földeken, átvágott a mellékutakon, találomra, minden határozott irány vagy cél nélküL Közben hangosan beszélt, meg-megtorpant, majd folytatta útját, olykor furcsán kiáltozott. Környékbeli parasztok jöttek szembe az úton, mind ismerték, köszöntek is neki, majd elképedve fordultak meg, utána néztek, s azon töprengtek, nem őrült-e meg Valfeuillu ura. Sajnos, nem őrült meg. A boldogság kellős közepén rászakadó hallatlan szerencsétlenség egy pillanatra megbénította agyát. De egyenként összeszedte széthullott gondolatait, s mire ismét tudott gondolkodni, már szenvedni is tudott; A lélek válsága néha olyan, mint a testé. Ha szörnyű ütés ér, beszakad a koponyánk, vagy eltörik valamelyik végtagunk, közvetlen utána iszonyú nagy, és mégis határozatlan, tompa fájdalmat érzünk, melyet hosszabh-rö- videbb kábultság követ. De igazán csak később szenvedünk: a kín egyre nő, minden perccel megkétszereződik, egyre élesebb, egyre elviselhetetlenebb' ’esz, míg csak tetőpontjára nem ér. így fokozta minden egyes gondolat ennek a végtelenül boldogtalan embernek halálos gyötrelmeit. Micsoda! Berthe és Hector csalta meg, ők hoztak szégyent a fejére! Berthe, a bálványozásig szeretett asszony, Hector, a legjobb, legrégibb barát! Egy szerencsétlen nő, akit ő mentett meg a nyomortól, aki mindent őneki köszönhet; egy tönkrement nemes, akinek már halántékán volt a pisztoly, mikor rátalált, s akit ezután magához fogadott És az ő otthonában, az ő házának fedele alatt főzték ki ezt a minősíthetetlen ocsmányságot. Lehef-é eni él jobban csúfot űzni egy nemes lelkű férfi bizalmából, lehet-e ennél gyalázatosabban becsapni? Az iszonyatos felfedezés nemcsak a jövőt, a múltat is megmérgezte. Ki akarta törölni életéből, meg akarta semmisíteni a Berthe oldalán eltöltött éveket, pedig tegnap még art mondta, hogy mellette ismerte meg a boldogságot. Mikor visszagondolt hajdani örömeire, lelkét undor töltötte el, mint ahogy némely étel puszta gondolatára is felfordul a gyomrunk. De hát hogy történt ez? Mikor? Hogyan lehetséges hogy semmit sem vett észre? Ezer apróság jutott eszébe, ami világosságot gyújthatott volna benne, ha nem olyan elvakult. Visszaemlékezett Berthe némely pillantására, egy-egy hangsúlyára, mely felért egy vallomással. (Folytatjuk)
