Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
Pártszervezetek a termelőszövetkezetekben A pártszervezetek általános gazdasági szervező és ellenőrző munkájának politikai tartalmát, elveit és alapvető módszereit a párt vezető szervei: a pártkongresszus, a Központi Bizottság határozatai szabják meg. Az altalános alapelvek és módszerek azonban „csak” irányelvek, amelyek nem mondják meg, hogy a pártmunka konkrét viszonyai között milyen módszerek alkalmazása, milyen tartalmú határozat biztosítja az adott vállalat, üzem vaay más gazdasági egység politikai fejlődését, gazdasági előrehaladását. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy az általános alapelvek sémákká merevítése több kárt okoz, mint hasznot. Még inkább így van ez, ha a termelőszövetkezeti pártszervezetek célszerű, hatékony gazdasági irányitó és ellenőrző munkáját kell megszervezni. A mezőgazdaság számos olyan sajátossággal rendelkezik, amelyek már önmagukban is szükségessé tennék a pártmunka más ágazatoktól eltérő vezetési stílusát. A szövetkezeti gazdaságokban működő párt- szervezetek munkáját még bonyolultabbá, nehezebbé teszi a termelőszövetkezeti gazdaságok sajátos, kettős jellege, az, hogy egyrészt szocialista nagyüzemek, másrészt a tsz-tagság legátfogóbb társadalmi szervei; A közös gazdaság a szocialista nagyüzem és a háztáji gazdaságok egysége; a tsz-tagok egyszerre társult tulajdonosok és nagyüzemi munka- vállalók; a tsz-ekben nincsenek szakszervezetek, az általános érdekképviseletet a közgyűlés és a különböző bizottságok testesítik meg. A felsorolást még lehetne folytatni. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy bár rendkívül sokrétűek a politikai munka vezetési funkciói, eredményességük az egymástól eltérő területeken alkalmazott változatos munkamódszereken túl elsősorban attól függ, hogy a párt- munka tartalmában hogyan igazodik a társadalmi-gazdasági változásokhoz, hogyan elégíti ki a továbbfejlődés szempontjából szükséges igényeket. A termelőszövetkezetek megszilárdításának feladata ma egyet jelent a közös gazdaságok vállalati jellegének erősítésével. Ennek megvalósítása nem egyszerű, egy csapásra megoldható feladat, hanem számos külső és belső — pénzügyi, jogi stb. — feltétele van. A párt és a kormány intézkedései megteremtették az előrelépés külső feltételeit, a belső feltételek kidolgozása, a lehetőségek hasznosítása, a jövedelmezőbb gazdálkodás megteremtése viszont olyan napi feladat, amely a tsz-parasztság tömegigényévé vált. A szövetkezetek fejlődésének, létének, ennek függvényében a kedvezőbb életfeltételek megteremtésének központi kérdése. Nem ennyire magától értetődő azonban a szövetkezetek másik, a társadalmi oldalának a fejlesztése. Pedig a szövetkezeti gazdaságok nagyüzemi jellege és társadalmi oldala szerves egységet alkot, egymástól elválaszthatatlan, kölcsönös fejlesztésük feltételezi egymást, és a dolgozó ember a tulajdonos vonatkozásában fontos feladatokat ró a vezetőkre, a pártszervezetekre. A szövetkezetek társadalmi jellege egyben megszabja a tsz-ek vállalatszerű működésének, vezetésének, így a pártszervezetek tevékenységének az állami vállalatoktól eltérő, sajátos vonásait. A termelő- szövetkezetek egyrészt felelős vezetők által irányított vállalatok, másrészt a különböző társadalmi szerveken keresztül érvényesül a kollektív tulajdonosok döntése, beleszólása a közösség ügyeibe. A tsz-ekben az állami vállalatoktól eltérően fokozottabban érvényesül a dolgozók bevonása az irányításba, a tulajdonosi jogok gyakorlásába. A tsz-ekben a szövetkezet életét érintő legfontosabb kérdésekben kollektiven születik az elhatározás, ilyen értelemben a demokrácia is szélesebb. Ennek megfelelően az egyszemélyi vezetés nem kizárólagos, hanem csak meghatározott időszakban, meghatározott keretek között, általában az üzemi, a gyakorlati feladatok megoldásában jelentkezik. A szövetkezet vezetősége beszámolási kötelezettséggel tartozik a kollektívának és a pártszervezeteknek is. Ez jó alkalom a gazdasági vezetők munkájának fejlesztése mellett a közös gazdaság tennivalóinak, a pártszervezetek feladatainak meghatározására is, ha a pártvezetés jól felkészült és érvelését reális közgazdasági elemzés támasztja alá. A pártszervezet minden tevékenysége akkor éri el a kívánt hatást, ha a gazdasági vezetőkkel fenntartott kapcsolatait a segítő közreműködés hatja át. A legfontosabb, törvény által is meghatározott kérdésekben azonban a tsz vezetősége csupán előkészíti és a közgyűlés elé terjeszti javaslatát, amely végső soron dönt ezekben a kérdésekben. A közgyűlés azonban nemcsak a szövetkezet legfontosabb társadalmi szervezete, hanem politikai fórum is. A közgyűlés akkor tölti ne igazán szerepét, ha a tsz-tag valóban úgy érzi magát, mint tulajdonos, mint gazda, és mégis úgy dönt, hogy az ne legyen ellentétes, a népgazdaság általános érdekeivel. Az ilyen légkör kialakításában döntő szerepe van a pártszervezeteknek. Mint említettem, a tsz-ekben nincs szakszervezet, amely a tsz-tagság érdekeit egyes esetekben képviselné. Ezt a funkciót első fokon a szövetkezet vezetősége, másodfokon pedig a közgyűlés látja el. Persze, a közgyűlés és a szakszervezet szerepe nem teljesen azonos még abban az esetben sem. A közgyűlés nem véleményez, hanem dönt a fejlesztés, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, a szakszervezet' vétójogát pedig a tsz-tagság gyakorolja a közgyűlésen. A közgyűlés azonban csak ritkán ül össze, ezért az új tsz-törvény bővíti az ellenőrző bizottság jogait. Ilyen körülmények között a tsz-pártszervezet politikai ellenőrző munkájával szemben még magasabbak a követelmények, még inkább indokolt a rendszeresség, a problémák időben való feltárása és a kezdeményezések felkarolása. Dankovics Iászló, az MSZMP KB munkatársa 05 jry •• n • f r •• 1 ^ i r Gyöngyösi készülődés szovjet 99tv-szereplésre 99 rű kis feházítxm azáW fflefe ide várta talál’ ~a partizánokat. A n«.~ e tek azonban váratlanul körülfog iák az egész falut. Ordítva, a lakosságot ütlegelve haladtak házról házra. Mindenkire ráfogták, hogy partizán. A kegyetlen, erőszakos fellépéssel tulajdonképpen csak meg akarták felemlíteni a falube- liket, mert valójában ez a német egység nem partizánok után kutatott. Egész egyszerűen kényszermunkásokat „toboroztak”. Lonsdalenak már nem volt ideje az erdőbe menekülnie, felkészült tehát a lehető legrosszabbra is. Egy német tiszt lépett a házba és ráordított: — Igazolja magát! Lonsdale egyetlen iratát. az Oleg névre szóló igazolványát nyújtotta át. A német tiszt jóformán meg sem nézte, csak kiabált vele: —• Mi ez? Ez igazolvány? Ez semmi! — és intett a német katonáknak, hogy vigyék el. Több fiatal paraszttal együtt feltuszkolták egy te-* herautóra, ahol géppisztolyos őrök fogták körül őket. Az egyik minszki katonai fogda előtt álltak meg Gordon Lonsdale tudta« hogy a játszmának vége. Ha nem lövik agyon hajnalban« akkor is legjobb esetben a kényszermunkás-toborzó központba szállítják. Munkatársai azonnal ráismernek, és ha megtudják hogy Wolfgangot orosz iratokkal fogták el egy Minszk környéki kis faluban« azonnal lelepleződik. Menekülésre még csak lehetőséget sem látott és már lemondott életéről is. Álmatlanul vir- rasztotta át az éjszakát. A legrosszabbra felkészülve állt fel, amikor hajnalban a börtönőr kinyitotta a cellája ajtaját. Egy magas termetű, keménykötésű német kémelhárító tiszt elé vezették: A tiszt rá sem nézett, amikor megszólalt: — Azt hiszem, tudod, hogy mi vár rád. Néhány hónap múlva felfordulnál egy mun- ka táborban. Megsajnáltalak, mert értelmes fiúnak látszol. Ne játszd nekem a host« te is legalább olyan jód tudod, mint én. hogy a Szovjetuniónak vége. Ajánlatot teszek neked: diverzáns lehetsz. Tanulsz a kiképző iskolában, aztán ledobunk az orosz vonalak mögött Azt tanácsolom, hogy jól gondold meg! Olyan ember vagy, mint akárki más: csak egy életed van! Gordon Lonsdale nem erre számított. Átvillant az agyán« hogyha látszólag elfogadja a kémelhárító tiszt ajánlatát akkor sikerül elkerülnie a leleplezést Később még mindig nyílhat akár ezer alkalom is a szökésre. Mindezt egy szemvillanás- nyi idő alatt végiggondolta, majd elmosolyodott Feszes vigyázzba vágta magát és katonás rövidséggel válaszolt: (Folytatjuk) Az antifasiszta ellenállási mozgalom egyik legsikeresebb felderítője lebt. Sok nagyszerű tett végrehajtása után parancsot kapott, hogy a parti zánogy ségnél jelentkezzen. Lonsdale mint partiján is kitűnt a társai közül, merészebbnél merészebb feladatokat hajtott végre. Egy akció során azonban megsebesült és partizántársai külön repülőgépet kértek megmentése érdekében Moszkvától. Így jutott el Gordon Lansdale a háború kellős közepén a szovjet fővárosba. Amikor felgyógyult, a központ speciális tanfolyamra vezényelte, ahol különleges kiképzésben részesült. A tanfolyam elvégzése után ejtőernyővel ledobták a németek által megszállt Beloruszijá- ban. Gordon egyáltalán nem örült a központi döntésnek. Mindösze 18 éves volt, és azt hitte, hogy nincs már tamul- nivalója, mindent tud, amit egy igazi harcosnak tudnia kell. Mindenáron vissza akart térni társai, a partizánok közé, s őszintén szólva, a hírszerzési munkát egyáltalán nem becsülte sokra. Minden idegszála tiltakozott az ellen, hogy a véres háború kellős közepén gyáván, jó papírok segítségével megbújjon valahol, akkor, amikor legjobb barátai, partizántársai Én nem értem a bíróságot. Van Miskolcon egy ember, akit azért ítélnek el, mert meg- dézsmálja a MÁV vagyonát. Ezt és eddig értem. De ez az ember vasat lopott a MÁV- tól és azt adta el a MÉH-nek. Egyrészt nem értem, hogy a MÉH hogyan nem vette észre: nem olyan vas ez, amit a kamrából kot- runk össze az úttörők támogatására; másrészt, mennyit kellett lopnia ennek az embernek, és mennyi ideig, hogy valamiféle pénzhez is jusson a vasért. Mert azt mindenki tudja, hogy a vasért kilónként alig adnak többet, mint egy vasai. Nyilvánvaló, mázsaszám kellett hordania, ha nem tonnaszámra. Erre a bíróság börtönre ítéli: hogy kipihenje magát. Ha én lettem volna a bíró, arra ítéltem volna, hogy eqy nap alatt szállítsa vissza mind egymaga. Szemet szemért, vasat vasért! Egyébként ebből is kiderül, hogy valóban a vas országa lettünk: ki lop már nálunk malomkövet?! r—«5) állandó harcban, életveszedelemben élnek. A speciális tanfolyamot és új feladatát is egyaránt csaik szükséges rossznak ítélte. Gordon Lonsdale 1943 januárjában a belorusz főváros, Minszk közelében ért földet. Egy erdőben átöltözött és már mint Wolfgang, az árja német lépett az országúira. Rövid néhány nappal Beloruszijába érkezése után a minszki kényszermunkástoborzó központban he- lyezkedet el, Akárcsak korábban Johann Weiss, ő is sokat tett új munkakörében a szovjet hazafiakért. Nemegyszer a saját életét kockáztatva sikerült elintéznie, hogy a legmegbízhatóbb szovjet embereket ne hurcolják el Németországba. Említettük már, hogy Gordon Lonsdale ekkor még rendkívül fiatal volt. Ez magyarázza, hogy nemegyszer tudatosan megszegte a központtól kapott parancsot: megmentett olyan embereket is, akik soha nem végeztek semmilyen illegális munkát. Egyszerűen nem tudta elviselni. hogy ne küzdjön életükért. Kötelességének tartotta, hogy a becsületes szovjet hazafiakat kimentse a pokolból, rést nyisson nekik a biztos pusztulás elől a szabadság felé. Lonsdale feladata pedig az volt, hogy csak olyan embereket szabadítson ki, akiknek megmentésére kifejezetten utasítást kap Moszkvából. A parancs értelmében semmit sem volt szabad kockáztatnia más emberek érdekében. Gordon Lonsdale feladata volt még, hogy rádión állandó kapcsolatot tartson a Minszk közelében működő partizánokkal is. A Wolfgang névre szóló német iratai mellett felszerelték még Oleg névre szóló papírokkal is. Erre azért volt szükség, mert egy igazi birodalmi német el sem merészkedhetett volna a Minszket környező falvakba. Biztos pusztulás várt volna rá olyan településeken, ahol a fasiszták nem állítottak helyőrséget. Oleg névre szóló papírj elit használta, ha elutazott Minszkből, hogy személyesen is tanácskozzon valamilyen félreeső kis faluban a partizánok vezetőivel. Ilyen parancsot kapott 1943. szeptember elején is a központjától. Elrejtette német iratait, s az Oleg névre széló igazolvánnyal, mint egyszerű belorusz paraszt utazott el Minszkből. Egy erdő mellett húzódó falu közepén, egyszeSzovjet „tv-szereplésre” készülnek az EIVRT gyöngyösi félvezető- és gépgyárának dolgozói, akik ez alkalommal ismét kitűnő termékekkel akarnak hírt adni magukról. Teljes kapacitással végzik munkájukat, amelynek során az idén két, egyenként 107 készülékből álló gépsort állítanak össze a te- levízfóqy*rtá‘’hoz szüks'-nes kávc?ő°zivattyúkból. Kénünkön: Nagy Kovács Ferenc, a szovjet ervortra kerülő 66 ezer forintos szivattyúk utolsó eVerőrzésit végzi. (Kiss Béla felv.) Gyarapszik a gyöngyösi kompresszor-család Korszerűsítik a tanácsi vállalat műhelyeit Évi 120 millió forintos termelést terveznek Á gyöngyösi temető mellett még kísért a múlt: kormos, poros csarnokban fáradnak az öntők, csak a sarkaikból kiemelt ajtók, ablakok nyílásain szellőzik az egészségtelen tisztítóműhely. szinte valamennyi üzemrészben egymásba érnek a javarészt kopott, régi gépeik, k a közöttük tárolt anyaghalmazok. félkész termékek. Jóllehet, időközben már történt egy s más, valamiféle korszerűsítés elkezdődött a Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalatnál is. ám mindezzel csupán enyhültek a gondok — ideális munkakörülményekről még korántsem beszélhetünk. Vajon meddig tart ez az állapot. milyen jövőre számíthatnak a vállalat dolgozói...? — kérdeztük a minap Veres Albin műszaki vezetőtől, üzem jár ásunk során. — A tanácsi tervezőirodán elkészítették az öntödénk fejlesztési programját, s ennek megvalósításával eltüntetjük majd vállalatunk jelenlegi legégetőbb szégyenfoltjait. Elvégezzük az öreg csarnok teljes rekonstrukcióját, gépesítjük benne az anyagmozgatást. a kuoolókemencék ellátását és a folytvas szállítását modern berendezésekkel oldjuk meg. Lebont ink a szomszédos e’avult épületeket, helyükön újat építünk s benne többi között mintakészítő-. magkészítő- és tmk-részlege- ket alakítunk ki. Természetesen megfelelő elszívóberendezésekkel felszerelt új helyiségbe költöztetjük a ma még nagy szilikózisveszélyt rejtő öntvényt’eztító műhelyt is. 1975-ig összesen 15 millió forintot költünk ezekre a munkákra. — Mikor kezdik? — Már az idén hozzáfogunk a legsürgetőbb feladatok elvégzéséhez. Az elképzelések szerint még az első fél évben elkezdtük az cn*Kdpt a~va.n- mozoatás vaayobb aránuú gépesítését. és a tisztítóműhely átépítését... Többen soknak találták a 15 milliót, úgy vélték, hogy felesleges kiadás lesz. hiszen nem is olyan messzi. Kisterenvén. az orezág legnagvobb öntödéjét építik. Nos. iól tudjuk ezt mi is. s elárulhatom, egyálta’án nem félünk tőle. Mi usvank? inkább kis sorozatú egyedi termékeket készítettünk eddig is. ilyeneket gyártunk ezután is. s ezekre lesz kereslet mindig. Másrészt saját forgácsoló üzemünk kiszolgálására törekszünk. Az öntödei kapacitás jelentős részét itt helyben és a városban leköthetjük ... — A forgácsoló üzemmel kapcsolatban hallottuk, hogy ott valamiféle kompresszorbázis létrehozását tervezik. Mit tud erről mondani? — Űj profilunk, a kompresszorgyártás két év alatt, néhány darabos mintával már külföldön is elismerést szerzett. Az idén 8 típusra kaptunk megrendelést, s a második fél évben további 4 prototípusát készítjük el. Jövőre 18 tagúra szaporodik a család. jó előre fel kell hát készülni erre. A négyezer négyzetméter alapterületű csarnok építését előreláthatólag az ősszel kezdjük. A mintegy 12—13 millió forintos nrogram célja az. hogy 1970-ber. csupán komn- resszorból 70 millió forintot árulhassunk. Mire az öntödei rekonstrukció is befejeződik« már szeretnénk elérni az évi 120 millió forintos termelést, a jelenleginek csaknem a két és félszeresét. Készen sorakozó műszerész- esztergák, gombesztergák, permetezők között csatlakozott hozzánk Forgács József üzemvezető, aki elégedetten újságolta: a műhelyek dolgozói már tavaly is nagy értékű társadalmi munkával segítették a „gyár” fejlesztését, s az idén hasonló igyekezetét ígértek. A korszerű fürdőépülettel, a fekete-fehér öltözővel már régebben dicsekedtek, most pedig arról beszéltek. hogy újabb szociális létesítményeket építenek. S elmondották azt is, hogy január elsejétől — a megyei tanácsi iparban egyedül — már 44 órás munkahetet töltenek a vállalatnál. Ha lassan is. de haladnak előbbre, igyekeznek elfeledtetni a múlt lesújtó emlékeit Igazi üzemeket akarnak a város szélén. (gyónt) J/SflifííM 3 1968. március !•> péntek
