Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Szabadságvesztésre ítélt tárgyak — a bűn lomtárában Mire jő a horganyozott drót ? Fegyver •arzenál,,, A kapa vértől rozsdásodott poípy-'-í.; < ■rr-r. i # 1 .i Egy csokorra való a gyilkos fegyverekből™ • A feledés függönye sok .mindent eltakart már, s a szomorú történetek élettelen tanúi is szunnyadni látsza­nak a szekrények polcain. A szoba lomtárhoz hasonlít. Az egyik sarokban kerékpár-al­katrészek, a másik sarokban ártatlannak látszó kerti szer­számok, köztük egy időszür- kítette szőlőkarói... Valami­kor a szőlő indáinak nyújtott támaszt, édes bogyókat érle­lő nap perzselte a domboldal­ban. Most — bűnjel! A megyei bíróság bűnjel- kamrájában jártunk, ahol a legártatlanabbnak látszó tárgy is nem szívesen hall­gatott történetet tud. Meg­nyúlnak a szek'rényajtók, s a felébresztett tárgyak szánté ellenségesen pillantanak elő. A rosszat, a bűnös embert szolgálták, életveszélybe so­dortak mást, vagy öltek, vagy börtönbe juttattak... Azt a szürkére sápadt sző­lőkarót egy apa rántotta ki a tőke mellől, és fiára támadt, meg a feleségére. És ott van mellette egy kapa: vértől rozsdásodott, néhol ott a rá­száradt föld is... kapáltak ve­le előbb, majd öltek. A fiú megölte az apját. Ismerjük a történetet: tavaly ősszel ját­szódott le Gyöngyöspata ha­tárában... ★ * Találomra egy nagyobb, ke­rek csomagra mutatok. A bűnjelkezelő megnézi a szá­mát, és már mondja is a rö­vid történetet: — Tóth László és társaitól lefoglalt bűnjel: 20 méter, horganyozott, kemény drót... Andornaktálya és Mezőkö­vesd között, az egyik híd két korlátja között feszítették Vi múmia ki. Köd volt azon a napon, s ez volt a szerencséje egy közeledő gépkocsinak: las­san hajtott, s idejében észre­vette a kifeszített drótot. De mi történik akkor; ha egy motorkerékpáros robog arra?!... Ez január 31-én történt. Tóth László és társai ügyében nemsokára a bíró­ság hoz ítéletet. Egész fegyver-arzenál ta­lálható az egyik szekrény­ben. Közöttük rozsdás, „di­vatjamúlt” két forgópisztoly. Nem lehet rájuk nézni a gondolat nélkül: ezekkel már oltottak ki életet... Fegyver- rejtegetőktől foglalták le, mint az itt lévő egynéhány kispuskát is, meg a háborús „flintát”™ ★ Az egyik polcon vödör, ben­ne egy nagyobb üveg. — Egy pincelopás bűnjelei — mar gyarázza kísérőnk. — Ellop­ták a kulcsot a gazdától, és levonultak a pincébe bort lopni. Akkor lepte meg őket a gazda, amikor éppen töl­töttek. A másik polcon becsoma­golt párna, kötél, egy-két P.MOVtfARD: / RE JTŐ J ENO/ P «I»­Átépítik a Szépművészeti Múzeum úgynevezett dór fo­lyosóját, s ezen a tágas be­írni ta tórészen helyezik majd el a nemzetközi hírű egyipto­mi gyűjtemény állandó kiál­lítását. Konzerválják, felújít­ják az eddig raktárban őr­zött anyag érdekes darabjait •— elsősorban az egyiptomi Halotti kultusz tárgyi emlé­keit Az egyik legértékesebb (Jarabot — amint Varga Edit, az egyiptomi osztály vezető­je elmondta — nemrégiben került a múzeum tulajdoná­ba: az időszámítás előtti első századból való, Felső-Egyip- tomban élt nő múmiáját tar­talmazó koporsóról van szó. 57. 4 Nwiisw kl6& március 1- péntek üveg. A kispárnán valamikor jót szundíthattak, nemrég azonban öltek vele. Erre az ügyre is emlékszünk: Nagy Lajos halálára. Vadonatúj női csizmák egymás mellett. Ifj. Szilágyi János külföldi állampolgár­tól foglalták le. Belgiumból hozta külföldre szakadt ha­zánkfia, hogy üzérkedjen egy keveset az óhazában. Nem sikerült neki... Arrébb piros» műanyag nyelű zsebkés pihen. Ember­ölési kísérlet bűnjele: a he­vesi Bibók István ejtett vele súlyos sebet. Két évet kapott jogerősen. Hátul hosszú nye­lű fokos támaszkodik a szek­rény falához: Lintallér Sán­dor „használta”, akit súlyos testi sértéséért ítéltek el. Szala József többek kö­zött Heves és Borsod megyét tisztelte meg betöréseivel. Nehéz lenne felsorolni, hány tótelből áll bűnjel-csomagja. Megtalálható benne sok min­den, a gyöngysortól a gyer­mek-étkészletig, az injekciós­tűtől a lázmérőig, a billen­tyűs szájharmonikáktól az orvosi fecskendőig, a golyós- toll-betéttől a szálkacsipe­szig... Sokoldalú érdeklődés­re vall mindez, s bizonyára kellően méltányolja a bíróság is. ★ Nehéz lenne leltárba ven­ni a bűnjelkamrában találha­tó, ki tudja hányféle tárgyat. Valaha egészen más célra gyártották őket — kivéve a fegyvereket... —, mint ami­ért most „szabadságvesztésü­ket” töltik — jogerősen... (kátai) Vidröczkiék Lengyelországba utaznak Már most lázas készülődés folyik a gyöngyösi Városi Művelődési Ház Vidróczki Néptámcegyüttesében, mert szeretnének jól szerepelni a kéthetes lengyelországi tur­néjukon. Ennek a vendégfel­lépésnek a lehetősége csak fokozza az együttes tagjainak ambícióit. Mit visznek magukkal a baráti látogatásra? Mindenekelőtt jellegzetes, magyar tájegységhez fűződő táncokat. A közeli pátriát képviseli például a Felsőtár- kányi páros. Bemutatják a nagy sikerű Üveges táncot, és a vendéglátóknak akarnak kedveskedni a Lengyel tánc­cal is. Érdekességnek számít a Vidróczki-tánc. aminek ko- reorgráfiáját gyűjtés alapján állították össze. Az együttes­nek szinte személyes ügye ez a tánc, ha már a híres-neves szegénylegényt választották névadójuknak. Figyelmet érdemel a két művészeti vezető alkotása, Molnár Lászlómé Gyertyás tánca és Zeltner Imre Tobor- zója. A két házi koreográfus művét már ismerik a gyön­gyösiek, annak idején nagy sikerrel fogadták. Sajátságos íze-zamata van á két kore­ográfiának. A Vidróczki-együttes uti- célja Koszalin, az ottani me­gyei művelődési ház, amely­Zsákutcában a megjegyzés • • • — Most már gyere a kan­tinba — mondta Galamb, mi­vel néhány emberük már volt, és látta, hogy Trop- pauert verseinek elvesztése mennyire lesújtja — Játszok neked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mellette és nagyot sóhajtott. — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az epo­szom is: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra Ir­ta Troppauer Hümér.” Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztal­hoz. A vendéglős bort hozott és Galamb a zsebébe nyúlt a száiharmonikájáért. Elámult. A harmonika helyett Ori­son tárcáját vette elő, benne Megjegyeztük, le is fény­képeztük, hogy milyen előny­telen egy zsákutcára nézve, ha a KRESSZ által előírt táb­la 15—20 fokos szöget zár be az anyafölddel, égre mereszt­ve figyelmeztető feliratát. Nem tudom, lehet, hogy az új egri buszmegálló mellett re­pülőteret, vagy helikopter-le­szálló pályát akarnak létesí­teni, azért néz fölfelé a tábla —, mert esetleg az ilyen légi járművek is zsákutcába jut­volt a titkosszolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az újsácikk... Ostobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Ez volt..« a viaszosvá­szon zacskóban.,. Ami el­tűnt a század páncélszekré­nyéből ... Most itt van a zsebemben! — A verseim! Az !s ott volt! — kiáltotta a másik iz­gatottan. — Nézd meg a zse­bed! De hiába kotorászott a zse­bében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Ga­lamb. — Visszaadott min­dent, még a tizenötezer fran­kot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a ti­zenötezer frankot megtarta­ni, amikor ellophatta vala­mennyi eredeti Troppauert. A szája megremegett, é» nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan fel- emelkedett Hohó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott a levetett zubbonya körül! De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön- téspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Át­ment a konyhán. Egy kis, kővel körülvett, kertbe crt, ahol törölhetnek, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab és cipőt tisztit. hatnak. Az ilyesmihez azon­ban sokkal nagyobb tábla kellene. Ez azonban nem biz­tos; inkább a földi járműve­tet figyelmeztetik vele. Va­laki, vagy valami? azonban elgörbítette a vasoszlopot, s mi jó egy hete megjegyeztük, lefényképeztük. A megjegyzés azonban — úgy látszik — zsákutcába ju­tott, mert az illetékesek még jelen pillanatban sem törőd­nek vele... fc. g­Elkapta. — Beszélj, te, ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogy került ez a holmi hoz­zád? — Megmondok mindent. s. csak eresszen el... uram ... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből és befutott a házba, a konyha melletti keskeny úton. Ga­lamb elkapta a csuklóját... Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát és beugrott egy szobába, ahol lyel tulajdonképpen cserelá­togatásra kötöttek szerződést. A koszalini esztrád együttes augusztusban viszonozza majd a gyöngyösiek látogatá­sát, és műsorukat a „Mátrai nyár, 1968” keretében mutat­ják be. összesen húsz táncos, egy szólóénekes és a nyolc tagú népizenekar utazik Lengyel- országba július 1-én. Érde­mes megemlíteni, hogy az együttest az egri Városi Szim­fonikus Zenekar tagjaiból alakulj népi zenekar kíséri, ök már korábban szerződést kötöttek a gyöngyösi táncegyüttessel) vállalva azt, hogy minden fellépésüknél közreműköd­nek. Reméljük, a lengyelorszá- •gi vendégfellépés olyan sikert eredményez, amilyen lelke­sen készülnek a Vidróczki- együttes tagjai erre a nagyon kellemesnek ígérkező útra. (gmf) /I'. megörökített mozdulat Az nem jelent semmit, hogy a sítalpak fából készülnek. De ha már a sízök is...! Németh Ferenc újpesti otthoná­ban a 74 éves ember keze alól egymás után kerülnek ki a fába faragott, megörökített mozdulatok, a sísport látványo­san szép pillanatai. Németh Ferenc nemcsak művész; nagy kedvelője e téli sportnak is. (MTI foto — Szebellédi Géza felvétele) <v-i/iofti^/vvw»oíio<^vwwwvvyv a kantinos lakott. Galamb nekifeszítette a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti re­volver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében ... — Ha hozzám nyúl, lelö­vöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villo­gó szemét. Azután a kezére nézett. Elzsibbadt az ámulat­tól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, fehér színű volt, és egy háromszögű any a jegy látszott! A szellem! Ez nem barna arab suhanc, hanem fehér nő! Ijedten lépett hát­ra. — Bocsánat... nem tud­tam. .. hogy... Az arab kö­vette a katona pillantását Meglátta a ke­zén a jelet.. í Ijedten elta­karta. Csend volt. — Milyen, ostoba voltam — mondta az­tán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visz- sza teszek min­dent a zsebé­be... — Na hallja — legyintett fölényesen Ga­lamb —, ön nem tudja, hogy én közben ki­tűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, Kicsoda ön. Mert kísértetekben csö­könyösen nem hiszek ... A\nő egy másodpercig gon­dolkozott _______ — Magde Russel. f, Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később .. dr. Brétailné. — Értem... ezért hasonlít rá, és az anya jegy... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... So­káig azt hittem, hogy maga... Például, amikor az órát Kér­tem ... ott az oázisban. Hi­szen emlékszik? — Halványan... — felelte rosszkedvűen, és megtapo­gatta a tarkóját. — Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy ma­ga ... egész rendes, és ... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra... Mert meg kell mondanom... — Ne... ne mondjon sem­mit — vágott közbe gyorsan a leány és tűzpiros lett. — Ja, igaz... a karóra, ha parancsolja... — Nem baj ... Csak t artsa magánál, de kérem — tette hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni... — De nem teszik! — kiál­totta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takaro­dó. — Mikor látom?... — kérdezte gyorsan Galamb; — Talán ... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rövidesen találkozunk... Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hog# nem is akarja. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom