Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
NAGY GYA KOR LAT A gyakorlótéren egy percig sem szünetel a munka. A tartalékosok fegyelmezetten és nagy szorgalommal végzik a legnehezebb feladatok teljesítését is. Arról tesznek bizonyítékot, hogy nem felejtették el a katonai Ismereteket, jól tudnak bánni a legmodernebb fegyverekkel. Primőr • • • ! A tavasz érkezésével mind gyakrabban találkozunk a primőr idegen szóval. Nagyon változatosak azok a nyelvi formák, amelyekben ez a szó, sokszor feleslegesen is szerepet vállal: primőr saláta, primőr retek, primőr hcfjyma, primőr paprika stb. Még merészebb és szokatlanabb kapcsolatokban is felbukkan: primőr áru, primőr-szállítmány, primőr termelés, primőrzöldség, primőr-üvegház, primőr kertészet stb. Bizonyos szempontból megvédhető a példatárul felsorakoztlatott szavakban a primőr szerepe. Azt azonban már furcsának, sőt egyenesen nevetségesnek tartjuk, hogy a primőr szó másféle nyelvi szerepekbe is betolakodik. Egy vidéki város ruhaboltjánjak kirakató' ban olvashattuk ezt a híradást: „A primőr ruhakollekciók (!?) már megérkeztek.” Valójában azt akarták közölni, hogy a tavaszi kabátok, ruhák stb. már kaphatók az üzletben. Hla ilyen esetekben nem álljük útját a feleslegesen tolakodó primőr szónak, még megérjük, hogy nem tavaszi kabátokban fogunk pompázni, hanem primőr kabátokban. A prancia primeur (primőr) szó jelentése újdonság, újság, korai, friss, tavaszi gyümölcs- és zöldségféleség. Ebben a jelentéskörben tölt be szerepet jóformán valamennyi európai nyelvben. Vajon erre a nagy nemzetközi elterjedtségnek örvendő idegen szóra mindig szükségünk van-e? Olyan nagymértékben nincs rá szükség. Ma akkor is ezt a szót használjuk, amikor jó magyar szóval is kifejezhető az, amit kényelemből csak ezzel az egyetlen primőr szóval nevezünk meg. Nem Is oly régen a korai szó pontosan és egyértelműen azt jelentette, amit ma a primőr idegen szóval fejezünk ki: komi retek, koráé saláta, korai uborka. A primőr ezó felesleges használata miatt a következő jó magyar szavak is háttérbe szorulnak: új, friss, zsenge, tavaszi, korai stb. Mint kereskedelmi műszó, továbbra is jól teljesítheti szerepét. De a mindennapi élet nyelvhasználatában éljünk inkább a megfelelő ma- gylar megnevezésekkel, s piacainkon vásároljuk a korai retket, a korai salátát, a| korai uborkát stb. A régi népköltészeti alkotásokban a francia eredetű primőr szónak az újság név volt a megfelelője Ezt bizonyítja az ősi népi bajhárító varázsmondásmak e két sora is: „Űjság hasamba, betegség pokolba...” Félő, hogy a primőr szó felesleges használata folytán, majd igy módosul ez az évszázadok óta kötött szöveg: „Primőr hasamba, betegség pokolba...!?) Különben tudunk arról is, hogy az európai nyelvekben is nagyon mozgékony ez a szó, s felvetették azt a gondolatot is, hogy intézmény©, sen útját kell állni felesleges terjedésének Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár ft nyelvészeti tudományok kandidátusa Felső képünkön Takács Tibor tartalékos tizedes, aki civilben d Felnémeti Ásványbánya gépkezelője, éleslövészeten bizonyítja, hogy a kézi páncéltörő fegyvernek is kiváló kezelője. Bal oldali képünkön munkában látjuk a hídvet őket. Jobbra az aknavetők foglalkozását láthatjuk Kiss Fe renc tartalékos alhadnagy, a tarnaszentmiklósi gépjavító üllomás termelési osztályvezetője, a műszerek működésének elvét elevenítteti fel beosztottjaival: Simon Gyulával, a tarnaszentmiklósi gépjavító állomás dolgozójával, és a tarnazsadányi Egyetértés Tsz állattenyésztőjével, Balogh Miklóssal. ...hogy az arak megtanultak mozogni, nekünk meg nem irt. ha megtanulunk figyelni: hogy s mint mozognak ciz árak. Hosszú évekig nálunk neveletlenség volt az árak mozgása, nálunk egy jól nevelt ár, ha már egyszer megállapították őkéimét, csak akkor volt méltó a nevéhez, ha Szépen nyugton ült. Az ár. Az áru az nem ült nyugton. Áru az gyakran nem volt. Volt helyette hiánycikk. Az aztán mozgott pult alól diszkréten a zsebbe, protekción keresztül az ügyes boltoshoz és az újságok kritikai megjegyzéseket tartalmazó hasábjairól a — papírkosárba. De az árak nem mozogtak. Illetlenség lett volna. Az áruk azonban mozogtak: ami ma kapható áru volt, az holnap hiánycikk áru lett, természetesen változatlan áron, $ ami ma hiánycikk volt, az holnap kapható áru lett, természetesen — különösen az utóbbi időben — már megváltozott áron. Ennek kezdünk most véget vetni. Nem könnyű, az biztos, hiszen vannak árak, melyek továbbra sem mozoghatnak, mert ha mozognának akkor az már nem illetlenség lenne, hanem sértés az alapvető fogyasztási szükségletekkel szemben: aztán vannak olyat*: árak. amelyeknek liftje csak az elsőtől a harmadikig mozoghat és végül, amelyeket nem az „árhivatal’” szab meg, h,anem a tisztelt vevő a piacon, a kereslet és kínálat törvénye alapján. Az elsőre! nincs bajunk és biztosan nem is lesz, a másodikat meg kell szoknunk, a harmadikat meg kell tanulnunk, mint fiatalasszony a piacon: ott vegyünk és úgy keressünk, ahol és ahogyan a legolcsóbb. Eddig és ebben még semmi ördöngösség nincs. Mert mindenki — azazhogy csak a nők — észrevehette, hogy például a i—500 forinttal megdrágult jersey ruhák után nem nagyon rohangálnak az emberek, marad is felesen belőle a raktáron. Vagy olcsóbb lesz, vagy nem kell. De miután az iparnak és a kereskedelemnek a jersey ruhákból is jólesne bevételhez jutnia, minden bizonnyal lesz az még olcsóbb is. Egy dolog azonban töprengésre adhat okot: a csomagolás. Az áruk csomagolása. A szép csomagolás, vagy a m á $ csomagolás, amely után más lesz az ár is, természetesen nem alacsonyabb, hanem magasabb. Avagy a név, a más név. amely ugyan régi gazdát, akarom mondani régi árut takar Csak a keresztelőt a fogyasztó zsebéből óhajtják megfizettetni. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: nem szívesebben fiz'tünk néhány forinttal többet egy olyan áruért, ami van, mint kevesebbet olyanért, ami nincs? De tegyük a szívünket a kezünkbe, akkor se értenénk meg, hogy miért kell normális kereslet és kínálat közben egyik napról a másikra többet fizetnünk csak azért, mert valamelyik gyár „keresztelőt” tartott. A nyereséget ne az én zsebemből fizessék, hanem az ő munkájuk elismerése nyomán az én tudatos vásárlásomból' Ebbéli azt hiszem, nincs is vita. Az ám — mondhatná valaki és mondja is, nem is egy dafaki —, de hol a biztosíték, hogy nem így lesz? Láttunk már karón varjút, miközben észre sem vette, hogy megdrágult alatta a karó! Nos, az világos, hogy egyetlen ár sem lehet örök életű. Ami ma 100 forintba kerül, az holnap kerülhet 98 forintba,, de ha valóban új formában és új tartalomban kerül, az igényeknek megfelelően, a piacra, kerülhet éppen 102 forintba is. Azt is tudni lehet és kell is, hogy az árváltozás nem árdrágulás, — de ne bonyolódjunk most itt bele az árképzés szakembert kívánó mechanizmusába. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ne érje károsodás a ház elejét, az indokolatlan, a vevő becsapására építő árváltozások révén azt, aki bemegy a boltba, — nos, a lényeg az, hogy ezt nemcsak lehet biztosítani, de biztosítják is. És most szántszándékkal nem óhajtok az állami rendeletekre építeni és hivatkozni. Sokkal inkább magunkra! A mi szavunkra. Szervezett formában magunk alatt értve a szakszervezetet, amely rendszeresen végez vizsgálatokat az esetleges árfur- fangok ellen, a népi ellenőrzést értve alatt, apnely a bejelentésektől függetlenül is megvizsgálta már és megvizsgálja még a kereskedelmi forgalmat, a sajtó, a rádió, a televízió nyilvánosságát, a párt szerveinek ellenőrző tevékenységéi értve mindezek alatt. Meg kell tanulnunk „bánni” az árakkal, de meg kell tanulnunk még egy döntő dolgot: ha vtfamit sehogy sem vesz be a gyomrunk, mert érezzük, hogy ez nem a mechanizmus, hanem csak az atnnak subája alatti ügyeskedés, nyissuk ki a szánk, szóljunk, mert van kiknek, van hol és főleg, ha igaz is, amit igaznak véltünk, van miért is szólni, méghozzá orvoslását. A mozgó árak meg csaf< mozogjanak, a tisztes keretek között, lehetőleg úgy, hogy nekünk, vásárlóknak jó legyen. Mert végtére is mi vagyunk az áruért és nem az áru értünk; értünk, akik vannak, azok az áruk, amelyek most már szintén vannak. (Kiss Béla felvételei) V'VWv'\A^UA/WWWWWVA. — Értekezleten voltam — suttogtam halkan Ádámnénak, akit az a nagyon jó úristen az én megkérdezésem nélkül mellém teremtett a Paradicsomban, amely attól a perctől kezdve megszűnt Paradicsom lenni. Később ki is űztek onnan minket, esküszöm, miatta. — Értekezleten? — mondta ez a kései Éválja a korai korok Évájának, olyan hangsúly- lyal, amivel legfeljebb egy araszos kis kígyóval lehet beszélni, de egy tízaraszos férfivel már nem. — Igenis, értekezleten — mondtam dacosan, mert sohasem szerettem. ha kétségbe vonják a szavaimat, amikor hazudok. — Tegnap is értekezleten voltál — jelentette ki nejem oly egykedvű hangon, amely a gyanútlan kívülállókat félrevezetheti, de engem, akit kemény férji évek edHa egy asszony haragszik zettek a női hangsúlyok váratlan viharában, engem semmiképpen sem. — Azt én nem mond. tam. hogy tegnap értekezleten voltam, tegnap nem voltam értekezleten, de ma igenis értekezleten voltam, és kikérem magamnak, hogy kétségbe vonjad a szavaimat, nem ezt érdemiem tőled, aki éjt nappallá téve... . * — ... értekezleten van értem — fejezte be a mondatot, hogy lélegzethez juthasson. Nem én, ő! Lélegzethez is, de szóhoz ja. Eszembe juttatta, hogy annak dején volt képem nekem azt hazudni, amikor egyszer későn mentem haza, hogy sürgős harcolni- valóm volt * termophy. lei szorosban, ö akkor nem szólt. Tudta, hogy mi egy asszony sorsa, s ez természetesen a megértés és a megbocsátás. Tudta, hogy Aristamosszaí a hetéráknáil voltam és egy frászt harcoltam én a perzsákkal. egy ilyen nyiszlett alak még a legszorosabb szorosban is lötyögne, de tudomásul vette, egy szót sem szólt. És akkor sem szólt egy szót sem, amikor én őt kis pipimnek és ő ezért cserébe Kis Pi- pinnek becézett, s én ennek ellenére holmi mórokkal mentem el csatázni. Tudja ő jól, hogy milyen jó a móri ezerjó, mert az volt ezer, de nem a mór, akikkel én csatáztam. De hallgatott, mert egy asszony élete olyan. hogy tudnia kell hallgatni, illetőleg tudnia kell, hogy mikor kell hallgatnia. Elismerhetem — mondta —, hogy egyetlen Corvinát sem vágott a. fejemhez, amikor olyanokat meséltem, miszerint azért kell sokat éjszakáznom, mert a Corvinák, ugye... Tudta ő jól, hogy van képem nekem még szójátékot is játszani, csak hogy félrevezessem. De nem szólt, mert humanista műveltsége nem engedte meg, hogy elmondja azt. amit el szeretett volna mondani-... — De hát, most mit akarsz ilyen ósdi dolgokkal? ... A középkor volt az szívem — próbáltam leszerelni, de oly mély lélegzetet vett, hogy tudtam, engednem kell szólni, mert ennyi levegőtől vagy megfullad egy asszony, vagy beszél. Beszélt! — Középkori, őzt mondod, mi? Újabbat is tudok mondani! Meddig voltál a Santa Marián, mi? — Pssz... — még meghallja a gyerek! — Semmi pssz... engem ne ints le... Ha visszagondolok, hogy mit kellett melletted kiállnom házasságunk alatt, nem is tudom, hogy bírtam ki... Mindig hazudtál valamit, de legalább mindig olyat, hogyha dühös is voltam, legalább el kel. lett ismernem, hazudni azt tudsz... Csak egyszer gyanakodtam, amikor megint valami szorossal jöttél... a Magellánnal. ha jól emlékszem... ekkor gyanakodtam, hogy mintha egy szorost már hallottam volna ...És most hazajössz nekem, dől belőled a bor szag, s azt ha- zudod nekem, hogy értekezleten voltál... Már hazudni sem tudsz. Megöregedtél. Én meg unom a buta kis hazugságaidat — fejezte be rövidre szabott történelmi visz- szapillantását házaséletünk buktatóit illetően és, mint Maria Antoinette, úgy vonult át a másik szobába —e szenvedni Ma Povácsaival és Galagonyával voltam, ittunk, meg kártyáztunk egy kicsit és ezért nagyon elszaladt az idő. Magabiztos léptekkel vonultam haza és ajtót nyitó asszonyomnak csak ennyit mondtam: — Orion..; — Mi az. hogy Orion? _ — Őrjárat a világűrben ... Én vagyok a parancsnok. Hol a vacsora? És ő máris csendben, serényen tálalni kezdett. Az ő hős, még igenis fiatal férje meg- éheztetett ilyen hosszú úton. Holnap az Autarktiszról jövök haza (egri)
