Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

A pulton belül, ahol az Ha­los szekrény miatt olyan sza­bott a mozgás, fiatal nő. Sze­möldöke fekete festékkel ferde ívben kihúzott, konty­ba formált szőke haja a neo­nok fényében enyhén vörö­ses árnyalatú, homloka felett keskeny szalaggá hajtogatott lila kendő fogja át. Kilép a pult mögül, s a falat körben övező polcokról összeszedi az üres poharakat. A levegő­ben dohányfüst és italok ke­veredett szaga. A helyiség tele sörivóval, pálinkázókkal, fröcesözőkkei. Mind a fiatal nőt figyelik, feszes formáit, a lábát, a mellét. Körülfalják a mohó, vetkőztető férfi te­kintetek. Nagyon olcsó kis kocsma; lecsúszott egzisztenciák és kisemberek látogatják, sofő- rök, cipészek, építőipari se­gédmunkások, piacozó falu­siak, egy nyugdíjas borbély, akinek már annyira reszket a keze, hogy csak söröspo­hárból tudja a féldecit meg­inni. Naponta betér egy csu- lya-kalapos, nyűtt kabátos öreg is, fűrcfcz a vállán, bal­ta a karján — még nem tar lálkoztam olyannal, aki dol­gozni is látta volna — szó­dára vált blokkot, mikor elé­je teszik, nem nyúl érte, csak később, amikor már több embert kiszolgálnak, kezd káromkodni, hogy ő igenis két deci bort kért So­kan várnak a pult előtt is* merik jól az öreg módszerét de nem vitatkoznak vele, megkapja a borát, elégedetten morogva félrehúzódik, csend­ben elszopogatja, s indul egy másik kocsmába, ahol a je­lenetet újra eljátssza» Kezek lebegnék a bádog­pult felett Kezek}t. kezek... A fiatal nő, ott a pult mö­gött, ezeket figyeli. A kezek nem hasonlítanak egymásra. Vannak puffadtak és csontos- soványak. az erek kidagadt hieroglifáival. Hosszúak, rö­videk, amelyek álmában le­meztelenítik. Undok karok, amelyek érintése felkavarja a gyomrát, s égeti, mint a családcsípés. Kezek reszketnek, lebegnek a pult felett Kezek}», kie­sek. Az első kéz Helykén babrált a pult bá­dogszegélyén. Keze fején te­tovált rombusz, közepében cifra „P” betű. Neveletlen tacskók rajzolnak ilyet a jár­dákra, házfalakra. Furcsa csodálkozással emelte sze­mét az arcra, s aztán újra a kék tintás rajzot nézte. A tetovált röhögött és ol­dalba vágta a társát Az is röhögött — Nézd, hogy skubizza.. d Én az élő dolgokat szeretem inkább. Ez itt csak emlékez­tető, kicsi...! Mintha a hangja is teto­vált lett volna» A fiatal nő poharába ön­tötte az italt, s a poharat elé­be tette. A tetovált hódítóén mosolygott és hirtelen elmar­kolta a kezét. Undorodott... Tizenhat éves korában tör­tént. Apja már nem élt, any­ja is betegeskedett. Egy ve­gyesboltja, még kocsmája volt a falunak, s őt a vegyes­boltba vették fel, kevés fize­tést kapott. A kocsáros, B„ középkorú férfi volt, gyak­ran átjött a boltba, hívta, csábította, hogyja ott a „sza- tócsságot”, bizony isten, Ígé­ri, nála a- háromszorosát meg­keresi annak a pénznek, amit a boltban kap. Engedett a sok csábítgatásnak, s a ve­gyesboltot felcserélte a kocs­mával. Semmivel sem volt Kezek a bádogpult felett... nehezebb a munka és a pénz jóval több. Idegesítette fá­rasztotta a részeg dorbézo­lás, de cseppet sem félt a bi- zalmaskodóktól, mert B. mindig megvédte, nemegy­szer alaposan nyakon terem­tette a szemtelenkedőket. Egyik nap, amikor a déli zárás előtt megfogyatkoztak a kocsmai vendégek. B, arra kérte a fiatal leányt, menjen le a pincébe, töltse fel az üres üvegeket, legyen tarta­lék a délutáni ostromra. A pincében csend volt, nehe­zen szokta meg szeme a hal­vány köröcskében pislogó villanyfényt Két üveget már teletöltött, s töltötte a har­madikat is. Ekkor egy utolsó lépés dobbanását hallotta a háta mögül. Nem volt arra sem ideje, hogy megfordul­jon. B. keze durván markolt... Elszaladt... és az úton egész hazáig sírt B. keze is tetovált volt Második kéz Egy reszkető öregúr állt a pult elé. Kis fehér csoma­got szorongatott a hóna alatt Sört kért. Kicsapolta az italt várt, amíg lejjebb szál a babja, s akkor újra csapolt a pohárba. Ráncos, kiaszott kéé nyúlt a pohárért Alulról fogta meg a poharat s hozzá markolta^ a fiatal nő kezét is. A nő az öregúrra nézett. Az öregúr apró szemei csillog­tak az arc ránegödreiben» Nyirkos, hideg volt a keze. Egyszer, kisgyermek korá­ban kint játszott házuk előtt az árokparton. Sütött a nap, s ő a fűszálakat csipegette, leguggolva. Nem vette észre, fiúk lopóztak a háta mögé, s valamit tettek a nyakába. Az a valami hideg volt és nyál­kás, sikamlós. Felemelkedett, s megnézte, mi csüng a nya- . kában. Egy agyonvert sikló volt, szétroncsolt fejéből ru háj ára cseppent a vér;»} Ez az emlék most vissza­tért . j, Merevvé torzult az arca. — Bocsánat.». hebegte az öregúr ijedten. — Szégyellje magát. Vén, fonnyadt kecske! — mondta bosszúsan a fiatal nő, s a víz­sugár alá tartotta a kezét, hogy a nyirkos érintést le­mossa. Harmadik kéz A bádogpulton elfogytak a poharak s, a fiatal nő hiá­ba kérte, hogy szedje össze valaki az üreseket, senki nem mozdult. Várták, lépjen ki a pult mögül. Újra érezte a fal- dosó, vetkőztető tekinteteket. A pult szélénél fiatalem­bereik álldogáltak. Rumot és konyakot ittak. — Legyenek szívesek — kérte a közömbös arccal áll­dogálókat a fiatal nő, de azok úgy tettek, mintha nem is hallották volna, amit mon­dott. Közéjük lépett, erre meg­mozdultak. de csak annyi utat engedve, hogy a teste súrolja őket Érezte, hogy egy kéz a derekára tapad, s csúszik lejjebb-lejjebb. Éle­sen csattant a pofon, s az egyik fiatalember kezéből földre hullott a pohár. — pofon jogos — mondta vigyorogva, kezével az ütés helyét simogatta. — De a ko­nyak, hölgyem..; Gyerünk, öntsön újat! — Távozzanak, mert rend­őrt hívok. Mintha erre a szóra várt volna, belépett az ivóba egy rendőr, körüljártatta tekinte­tét az arcokon. A konyakos fiatalember és társai megálltak az ajtóban. Mindnyájan a fiatal csapos­nőt nézték. Fenyegetés volt a tekintetükben. Még talál­kozunk ... Negyedik kéz Még jó óra a zárásig. Hosszú, szőrös mancs nyúlt át a pult fölött és belecsípett a fiatal nő arcába. A mozdu­lat megmérgezte a környező levegőt is. A szőrös mancsú hehheg- ve, kéjes bugyborgással rö­högött. Kék alkohol-lángocskák villantak düllöngélve jobbra- balra. Ötödik kéz Lassan közeledett a zárás ideje..» A pultot ostromolták a szomjasok hullámai. A fiatal nő fürgén, de különösebb sietség nélkül töltögette a po­harakat, csapolta a sört. Ke­zek .; kezek egymás után. Amikor a szomjas hullá­mok elcsendesedtek egy férfi állt meg a pult előtt. — Pohár sört kérek — mondta csendesen. — Tessék blokkot válta­ni a pénztárnál — mondta a fiatal nő, s csak felületes pil­lantást vetett a férfira. — Megkérném önt, hogy váltson. A pénzt itt találja a felső zsebemben. — Hogyan ...? — nézett csodálkozva a fiatal nő a pult mögül, s akkor nézte meg jobban a férfit. Arca csúnya forradásos volt, tele vörös sebhelyekkel. Felsőteste csonkán mozdult. A fiatal nő enyhe szédü­lést érzett. Meg kell kapasz­kodnia a pult szegélyében, hogy hátra ne essen. Az ötödik kéznek nem volt keze! Nagyon olcsó kis kocs­ma, a város forgalmas pontján, Negyedrangú. Van neve is, de én in­kább csak úgy nevezem; „Vakegér”. Lecsúszott egzisztenciák, vékony­pénzű emberek látogat­ják, sofőrök, cipészek, segédmunkások, piacozó falusiak, egy fűrészes- baltás korhely, egy nyug­díjas borbély, akinek már annyira reszket a keze, hogy a féldecit is csak söröspohárból tudja meginni. A pult mögött csinos fiatal nő. Könnyű alakját részegnek bámul­ják naponta. Körülfal- ják mohó és vetkőztető tekintetek. Ö a kezekre figyel. A kezek nem egy­formák. Az a hasonlatos bennük, hogy mind őszinték. Emberi jel­lemekről árulkodnak — a pult felett. Pataky Dezső Injekciózzák Űjabb múmiával gazdagodott e a múmia knnnrcfliát Szépművészeti Múzeum gyűjtemé- B múmia Ituporsoiai nye Nemrégiben egy zirci magán. gyűjtő hagyatékából díszes múmiakoporsó került a mű- zeuni tulajdonába. Az időszámítás előtti első évszázadból származó felső-egyiptomi 'múmiakoporsó női holttestet rejt. Képünkön: A restaurátor injekcióval erősíti a múmia­koporsó korhadt fáját. Egy kis vitaminm ér leg A híradások szerint az j,A2’-es lassan takaródét fúj, múlóban az influenzajár­vány, amely ellen védeke­zett mindenki, ahogyan tu­dott. A patikaszereken kívül legtöbben a külföldi és a ha­zai ' eredetű vitaminokkal próbálták elejét venni az „A 2”-es támadásnak. Januárban például 2000 tonna citrom fogyott, a rövi- debb februárban még ennél is több. A narancs nem volt ilyen kelendő. Februárban a tavalyihoz képest. — : amikor lehetett kapni —, naponta át­lag- 30 százalékkal több cit­romot hoztak forgalomba, mégis kevés volt. A járvány ideién a vita­minok arzenáljában ismét felfedezték a kevésbé „előke­lő”, de a külföldiekkel vete­kedő hazai vitamin-forráso­kat A Herbaria adatai sze­rint az elmúlt egy hónapban kétszeressére nőtt például a esi pkeszorp-fcrgalomt. A Magyar Cirkusz Vállalat vízilovat vásárolt az Állat- kerttől. A víziló kétesztendös, tízmázsás, s nehezen ido­mítható rokonaival ellentétben tanulékonynak bizonyult, * az egyik legnagyobb magyar utazócirkusz nemzetközi műsorában lép porondra. M i (MTI foto — Szebelédy) [g Nem szeretném, ha nagy képűnek tartaná­nak, de beszélnem ■kell* közéleti szereplésemről is. Legutóbb ugyanis közfelkiáltással, — mint annak idején Má­tyást a Duna jegén — tanácstaggá választot­ták. Nem a Duna je­gén, hanem a gangon. De egyha ngúan..: Azért helyezték belém a bizalmukat, mert én mindent el tudok in­tézni.„ Hát ebben van vala- mi. És eme irigyelt ké­pesség titka sem ördön- gős. Ma ugyebár majd­nem mindenkinek van már tévéje, iqy mind­nyájan a szerelő kezében vannak. Ha jön egy jó focimeccs, vagy az An­gyal, úgy esengenek a kegyeimért, mintha én lennék a király... Így a mamának min­dig van vesepecsenye és belsőség. Mert ha én belépek a henteshez, Rehák úr, a csodálatos húsok dörzsölt mestere, máris elindul a hátsó kis raktár felé. Amikor a szomszéd házban la­kó Kardos néni gyen­gélkedett, tőlem kapott borjúhúst. Mert Rehák úr, a hentes, szabad idejében nem mozdul a tévé elől. Kardos úr a Bizomá­nyiban dolgozik és min­dig szól. ha ixilami jó cuccot kapnak. Ke- menes kartárs a telefo­nomat intézte el. Lakik a házunkban egy or­vos. Két éve igényli a telefont. Szilveszter es­te elromlott Kemenes kártárs tévéje. Megcsi­náltam neki. Egy fet­tétellel: ha az orvos is megkapja a telefont. Két héten belül meg­kapta. Azóta nem győz hálálkodni. De miután én makkegészséges va­gyok, másokat ajánlok be hozzá. így legutóbb Köves bácsit, akinek évek óta húzódik a rokkantsági nyugdíja. Az orvos egy hét alatt elintézte. A téli olimpiának kö­szönhetem. hogy kiese­tfwfaaxck / Egy te ve-SS erelő naplójából réliék a házunk elöre­gedett gázvezetékeit. A szovjet—csehszlovák jégkorong-mérkőzés második harmadában romlott el a Gázművek egyik főtiszviselőjé nek masinája. Mire a gép elkészült, az ígéretét is bírtam. Persze, ígé­reteket az elődeim is kaptak, de most be is váltotta. Hiába jön a nyári olimpia... Miután egy tanácsi tisztviselő Philips gyártmányú magnójába szereztem egit csövet, játszi könnyedséggel elhelyeztem a körze­temből egy rászorult nénikét a szociális ott­honban. Kovács bácsi­nak kibuliztam egy alig kapható külföldi gyógyszert... Nem akarok felvág­ni de a tanácstagi fo­gadóórámon sorba áll­nak a panaszosok. Mint valami zarándokhelyre, már a szomszédos kör­zetekből is hozzám jár­nak és nem veszik ész­re, hogy tulajdonkép­pen egymás ügyeit in­tézik, Mert akinek én eljárok valamilyen hi­vatalos dolgában, attól alkalmasint viszont­szolgálatot kérek egy másik paciens ügyé­ben. Csak példaként mesé­lem el Kovácsék ese­tét. Szerencsétlenek, le akarták választani a la­kásukat. de az építési engedélyt két év óta következetesen, és szí- vósem visszadobták ne­kik. Én megjavítottam az illetékes főmérnök televízióját és a borra­való átvétele után meg­kértem, hogy intéz­ze el Kovácsék építé­si engedélyét. Egy nap alatt kész volt a pa­pír. Kovácsék persze hálálkodtak. Mondtam, hogy ebből nem élünk meg. Kértem, hogy vi­szonzásul — miután a rítja a haját. Szolgála­taimért a művésznőtől potyajegyeket kapok, amit átadok Kolozsi- nak, aki a Házfelügye­lőségen dolgozik. Így könnyűszerrel, felép él­teti szegény Barta né­ni évek óta összero­gyott cserépkályháját. Berta néni közbenjárá­somat külföldi fonallal jutalmazza, amit Koz­mának továbbítok, aki bármikor tud üdülőbe­utalót szerezni. Ennek köszönheti a házmes­terünk kislánya, hogy nászútját a Golyate tön tölthette. Kozma még annyit kért, hogy a menyasszonyai hozzam össze egy újságíróval, aki írna róla egy cik­ket, amelyben felfedez­né. A kicsike ugyanis — Kozma szerint — át­lagon felüli színészi te­hetség és már régen a filmvásznon lenne a helye. Ügyfeleim kö­zött számos újságíró akad, tehát összehoz­tam Tóth Laci kriti­kussal. Közbenjárásom teljes sikert hozott. nagylcereskedplmi vál­lalatnál dolgozik. — szerezzen nekem csil­lárhoz való fehér gömb- zsinót. Ezt kért ugyanis Körösi, amiért elintézte annak a To­polyának a nyugdíj­ügyét, aki annak ide­jén felvette Selmecziék kislányát fodrásztanu­lónak. Namármost. A Selmeczi Kati azóta felszabadult és beaján­lottam, Szepkúti mű­vésznőhöz, akinek az­óta a lakásán bődo­Tóth Laci felfedezte « lányt... Magának. Nem­sokára meglesz az es­küvő és a lány egyelő­re lemondott a művészi irályáról, miután amúgy is gyereket vár. Tudom, hogy az ol­vasók egy része csóvál­ja a fejét: olyasmit leszek, ami semmiképp nem méltó a megbíza­tásomhoz. Csakhogy álljon meg a menet! Mért mit is teszek én’’ Rehák, a hentes nem az imperialistáknak adja a húst, hanem egy be­teg öreg néninek. A gömbzsinór nem hadi­anyag és az kapott be­lőle, akinek erre szük­sége volt. . A ázociális otthonba nem egy mo­nopolkapitalistát jut­tattam he, hanem egy vagyontalan öregasz- szonyt. Nap mint nap számtalan szervet moz­gatok meg. És közben­járásom nyomán nem tesznek mást, csak ami a kötelességük lenne. Nekem az egészből semmi hasznom nin­csen.:. Hacsak azt nem számítom, hogy nép­szerű ember vagyok a környéken és ez a té­vészerelői praxisomban is kitűnően kamato­zik. Jó dolog érezni, hogy az emberek bíznak bennem. Annyira mint például Kalácskáné. aki egyszer felhívott a lakásába és így szólt-: — Kedves Anód úr. ha lehetne, arra kér­ném, hogy rontsa el a tévénket... Megdöbbentem-, mert ilyet még senki sem kért tőlem. — Asszonyom, egy szerelő javítja a tévét, nem elrontja... ■— Akkor tanácstagi mivoltában rontsa el,,. A családi életünkről van szó. Régen a fér­jemmel elmentünk mo­ziba, színházba_ egy- egy étterembe, szóra- kozóhelyre. Amióta az a vacak tévé megvan, ökörrel sem lehetne in­nen kimozdítani. Én Pedig már nem bírom ezt a bezártságot... Nehogy megmondják a vállalatomnak, de el­rontottam a tévéjüket. Minden hónapban egy­két napra. A múlt héten Kalácskáékhoz meghív­tak keresztapának... — Köszönöm, Géza, — hunyorított rám az asszony. — Amióta időnként rossz a té­vénk. újra úgy élünk a férjemmel, mint fia­tal korunkban... De egyelőre most ne ront­sa el, mert a gyerek miatt nem mehetek se­hová ... Majd szólok, ha újra szükség lesz segítségére... Vége ősz Fessa#

Next

/
Oldalképek
Tartalom