Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

«BAN-PAÜL SARTRE: AZ APARTHEID 1968 — uz emberi jogok nemzetközi éve Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1968-at az emberi jogok nemzetközi évének nyilvánította. Húsz évvel ez­előtt, 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát, A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölőinek az emberi jogok ellen elkövetett bűntetteit leplezte le a neves fran­cia közéleti személyiség és író, Jean-Paul Sartre. A kö­zelmúltban beszédet mondott annak az Egyesített Bizott­ságnak az ülésén, amely o Dél-afrikai Köztársaság faj­gyűlölő hatóságai által folytatott apartheid-politika ellen hivatott harcolni. Itt közöljük Jean-Paul Sartre oestédé­nek rövidített változatát. J elenleg Afrika testén fenyegető rákos daga­nat található, amely hama­rosan még tovább terjedhet: ez az apartheid, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság kor­mánya valósít meg. A „különvált fejlődésnek” nevezett gyakorlat valójában nem mást jelent, mint azt, hogy az európai származású hárommillió lakosság képvi­selői olyan politikai rendszert valósítanak meg, ahol rab­ságban (és ez a szó még nem ts a legerősebb) tartanak 14 millió afrikai, ázsiai és ke­vert származású embert. En­nek a 14 millió személynek semmiféle politikai joga sincs. Nem választhatják be őket a parlamentbe, tilos szakszervezetekben egyesül­niük. Számukra annyi fel­tétlenül betartandó szabályt írtak elő, hogy azokat gya­korlatilag lehetetlen teljesí­teni. Ezért ezeket az embe­reket mindig a letartóztatás fenyegeti. A hivatalos kor­mánypropaganda arra irá­nyul, hogy megakadályozza a nemzeti önh-dat kialakulá­sát az afrikaiaknál. Megfosztották őket az ösz- szes jogoktól. Nincsenek gaz­dasági jogaik sem. A Dél­afrikai Köztársaság afrikai lakosságának 75 százaléka olyan földeken lakik, amely majdnem teljesen alkalmat­lan megművelésre. Ezek a földek az ország területének 12 százalékát foglalják el. Azok a települések, ahol az afrikaiak élnek, tulajdonkép­pen a nyomornegyedek és a koncentrációs táborok kom­binációi. A városokban, ahol fehérek élnek, az afrikaiak csak személyazonossági iga­zolvánnyal mehetnek mun­kába. A munka befejezése után azonnal vissza kell tér­niük nyomornegyedeikbe. Megtagadják tőlük azt a jo­got, hogy szakképesítést sze­rezzenek. Szakképesítést igénylő munkát csak fehé­reknek juttatnak. Az afri­kaiaknak marad a piszkos, esetleg néha a félképzettsé­get igénylő munka. ... Politikailag és gyakor­latilag az apartheid a rend­őri terrorra támaszkodik, A városokban a rendőrség ál­landó razziákat tart. A feke­téket 180 napig a rendőrőrsö­kön tarthatják vádemelés nélkül és megkínozhatják Őket. Az esküdtek a döntést zárt ajtók mögött hozzák. Gyakorlatilag az afrikai nem védheti meg magát. Állan­dóan gyanúsnak Ítélik. Mi több, gyakran ítélé „hozatal nélkül börtönben tarthatják, azzal az ürüggyel, hogy ily módon megmentik attól a kí­sértéstől, hogy ismét a poli­tikai „káosz” útjára lépjen. E* z a gyakorlat az apar­,SLJ theid-elmélet alapve­tő tételéből indul ki, amely megengedhetetlennek tartja a faji integrációt és a fehé­rek más fajok feletti abszolút felsőbbrendűségét hirdeti. Az alsóbbrendű lények kategó­riájába számítják mindazo­kat, akiket számukra előnyös ilyennek tartani. Nincs a vi­lágon még egy olyan ország, ahol az antiszemitizmus olyan torz formákat nyerne, mint a Dél-afrikai Köztársa­ságban. A dél-afrikai fehér- telepeseknek nem tetszenek az angolok, — ezért angol­zsidóknak nevezik őket. A terror kiterjed a liberális be­állítottságú fehérekre Is. A Dél-afrikai Köztársaságban fennáll a „kommunizmus el­nyomásának” hírhedt törvé­nye, amelynek értelmében bárkit letartóztathatnak. A „száznyolcvan nap” törvénye kiterjed a fehérekre is, ha tevékenységük a feketék vé­delmére irányul. Ezért fél­nek ők állandóan mind a „fekete veszedelemtől”, mind saját maguktól. A terror érvényesül az ér­telmiségiekkel szemben is. A külföldi kulturális források nagy többségét betiltották. A betiltott irodalom listáján rengeteg könyv található (köztük természetesen Kari Marx művei). A Dél-afrikai Köztársa­ságban a fehérek fényűző, lé­ha életet élnek, amely foko­zatosan elnyeli őket, A szo­ciológiai kutatások felhívják a figyelmet az iskolai okta­tás rendkívül alacsony szín­vonalára . Már a bevezetőben kije­lentette, hogy ez a rákos da­ganat még tovább terjedhet. Ez elsősorban azoknak a tit­kos és nyílt egyezmények­nek és kapcsolatoknak a ré­vén lehetséges, amelyek a Dél-afrikai Köztársaság faj­gyűlölőit Portugáliához, va­lamint lan Smith törvényte­len rhodeslai rezsimjéhez kötik. Ezek az egyezmények sokkal inkább agressziósak, mint védelmi jellegűek. A Dél-afrikai Köztársaságban sok fehér nem titkolja, hogy az imperializmus eszméit az egész afrikai kontinensre ki szeretné terjeszteni. Mi több, az eszme, miszerint egy erős állam megvalósíthatja az apartheidet, a fasizmus ki­alakulásához vezet. Ez volt egyik forrása a nácizmus új jászületésének Európában és az Egyesült Államokban. Az országban bátorítják a fasisz­ta mozgalmat az ifjúság kö­rében. Mégis, minden nehézség ellenére, Dél-Afrikában egy sor szervezet bátran, elisme­résre méltóan küzd a gyűlölt fajvédő rendszer ellen. A szabadságharcosok — rend­kívül nehéz körülmények között, — a helyzettől füg gően — mind a békés esz­közöket, mind a fegyveres harcot is felhasználják. K étségtelen, hogy az apartheid egész boly­gónkon fenyegeti a békét. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete aggodalmának kell, hogy hangot adjon. Hiszen ez a szervezet olyan elve ken alapul, amelyek a faji megkülönböztetés valameny- nyi formájának felszámolá­sát tűzi ki célul. 1963-ban az ENSZ azzal fordult vala­mennyi tagállamához; szakít­sa meg diplomáciai kapcso­latait a Dél-afrikai Köztár­sasággal, és léptessen életbe bojkottot a vele való keres kedelemben. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő poli tikájának tanulmányozására kijelölt különleges ENSZ bizottság a következő nyi­latkozatot tette közzé- „A Dél-afrikai Köztársaság to­vábbra is az apartheid em­bergyűlölő politikáját foly­tatja, elsősorban bizonyos nagyhatalmak bűnrészessé ge jóvoltából, amelyek az or­szág fő kereskedelmi part­nerei.” Atnútú b Hilda pest legszebb szállóját Több mint két évig taró munka után elkészült a Mar­gitszigeti Nagyszálló. Mint ismeretes, a korszerűsítés j kezdetén a szálló hallja a j bauxitbetonos építkezési I mód miatt beomlott ezért azj összes bauxitbeton szerkeze-' tét kicserélték. A szálloda nemcsak szebb és korsze­rűbb lett. hanem bővült is. A 160 szobás, 260 ágyas ho­telben gyógyszálló részt is berendeztek. Budapest leg­szebb szállóját, a Grand Ho­telt szerdán délután ünne­pélyesen átadták rendelteté­sének. Ott volt a megnyitón Szurdl István belkereskedel­mi miniszter is. Elteli a lehetőséggel Egy esztendeje lesz. hogy megszületett a rendelet, amely újabb kedvezményt nyújtott a gyermeket nevelő édesanyáknak. A kormány lehetővé tette, hogy a megfe­lelő munkavisszoimyal ren­delkező nők igénybe vehes­sék a gyermekápolási segélyt, havi 600 —. illetve termelő- szövetkezeteknél 500 — fo­rint támogatást kapva, két és fél esztendeig maguk gondos­kodjanak kisgyermekük ellá­tásáról. Azokban az Üzemekben, ahol megfelelően tájékoztat­ták erről a kismamákat, többségük élt te ezzel a le­hetőséggel. A Hatvani Kon­zervgyárban különös gonddal törődnek a gyermeket váró asszonyokkal, a szülési sza­badság lejárta előtt ismerte­tik velük a rendeletet, meg­magyarázzák. milyen felté­telek mellett vehetik igénybe a segélvt. Gondjuk van arra is, hogy felhívják a figyelmü­ket, rendkívüli esetben a fizetés nélküli szabadságé meg is lehet szakítani. Az asszonyok örömmel fo­gadták mindezt és a kon­zervgyár valamennyi kisma­mája igénybe vette a szülési szabadság letelte után a gyer­mekápolási segélyt. Jó ez az üzemnek, meri; előre számolhat a munkaerő- szükséglettel, nem okoz zök­kenőket, hogy a kismamát, egyik nar fői a másikra ott­hon ml. cadnak gyermekei, ápolni. Jó az asszonyoknak, is. mert nem kell bölcsődébe hurcolniuk a gyereket. Es ter­mészetesen jó a kicsiknek, hiszen az anyai gondossággá* a legjobb bölcsőde sem vehe­ti fel a versenyt. (d) IMost miir állatokért sem kell szégyenkezni A vevőpartner! Olaszország, Görögország Álmatlanságban szenvedek.. Egymüliárd-kétszáz­huszonotezer-néyyszáz- tíz... S még mindig nem alszom. Miért? Nyilvánvaló azért, mert álmatlanságban szenve­dek. Köztudott dolog, hogy aki álmatlanság­ban szenved, azt on­nan lehet megismerni, hogy nappal minde­nütt és mindig alszik, de éjjel az istennek se. Éjjel azon tűnődik, hogy miért nem alszik, mígnem rájön, hogy azért nem alszik, mert álmatlanságban szen­ved, s ezek után azon töpreng, számolva a végtelenségig, hogy mi­ért szenved az álmat­lanság nevű betegség­ben. Nálam a dolog úgy kezdődött, hogy vala­melyik este. éjfél felé, amint lámpát oltottam, eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen be­tegség lehet az álmat­lanság. Aztán azon kezdtem el tönrenoeni, hogy milyen lehet egy ilyen kellemetlen bc- tegsén Mer* ugyebár — kezdtem el magamban morfondírozni — az ál­matlanságban szenvedő ember majd eleged egy kiadós álomicúrert. leg­szívesebben ceceiegye- ket becézne, hogy cse­cse legyek legyenek és minden este jól belé- csípkeájenek. Aztán az is eszembe jutott, hogy a bögöly a marháira veszélyes, mert az nagy, mármint a mar­ha,az embernek elég az apró szúnyog is ... A szúnyogról eszem­be jutott egy vicc, el is mondtam magamnak, irtó jóízűt nevettem, hogy másnap a felesé­gem mondta is. ő nem tudja kivel álmodhat­tam, mert nevettem ... Persze, nem mondhat­tam meg neki, hogy egy szúnyoggal álmodtam, ami csíp, mert csak a nőstény szúnyogok tud­nak csípni, s mit tu­dom én, mit gondol er­re ő. A nőket nem te­het. soha kiismerni. Ér­dekes, ez is eszembe ju­tott akkor éjszaka. ami­kor az álmatlanságon töprengtem... — Egész éjszaka nem aludtam — mondtam reggel a feleségemnek elkínzott arccal, s úgy tántorogtam az álmat­lanságtól. mintha most jöttem volna haza és nem most mennék el hazulról.., A falnak fordultam és szembe jutott, hogy mi lenne, ha egy ilyen álomkórt terjesztő szú­nyog ne ülne pont az orrommal szemben a falon. Azonnal meg­fordultam a másik ol­dalamra, de azon a má­sik oldalamon nem tu­dok aludni. Még a böl­csőben elfeküdtem, mert mi olyan szegé­nyek voltunk, hogy KISS JANOS, a feldebrői Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke meséli, hogy néhány éve olasz vendégek látogat­ták meg a közös gazdasá­got. Azért jöttek, hogy hízó­marhákat vásároljanak. Meg- . tekintették az állatállományt, tüzetesen megnézték a bi­kákat, de nem szóltak egy szót sem. A szövetkezeti ve­zetőket már furdalta a kí­váncsiság, hogy mi lehet a véleményük, vásárolnak vagy sem, de hát nem akarták sürgetni őket. Gondolták, egyszer csak rátérnek majd a tárgyra. S hogy a beszél­getés könnyebben menjen, megkínálták őket jóízű hárs ­levelűvel. Az olaszok kóstol­gatták a zamatos bort, élvez­ték ízét, aromáját. Amikor a harmadik vagy negyedik pohárnál tartottak, az egyik olasz vendég meg­köszörülte a torkát, s meg­szólalt. — Kitűnő ez a bor, ver­senyre mehetnének vele. De azok a marhák — legyln'ett —, azokkal már nem lehet dicsekedni. AZ ÜZLET AZONBAN mégis létrejött, s azóta az olaszok minden évben meg­jelennek a szövetkezetben. Igaz, hogy most már nem­csak a borral, de a hízómar­hákkal is elégedettek. — Jelenleg 450 szarvas- marhánk van — mondja a já miszerint én csak aí másik oldalamon tudok $ aludni... Ezek után % természetesen vissza-$ fordultam a másik ol-f dalra, szembe a szú- á nyoggal ott a falon, \ amely álomkórt tér- 4 feszt, de nekem ne tér- ? jesszen, tudok én alud-% ni, ha hagynak a szú-% nyögök... Éppen ma az ötödiké napja, hogv tíf-n- Ságban szenvedek, csaki forgók a szúnyog ‘s az bölcső oldala között és ^ időn kínt, azt mon dom: $ „Züm... züm", —; de í ezt véknyan mondom,} mert nőstény szúnyog í vagyok... % ■.. meg „oá... oá”... | de ezt hangosan, mert s ért egy erősen fejlett ? csecse mő vagyok... ^ — Idegkimerülés... \ Az álmatlanságtól! — 4 hallom az orvos hang-4 ját, pedig nincs iga- 2 za. én nem is szenvé-í dek álmatlanságban,$ én mindig kitünően 'f, aludtam és aludni is ^ fogok, csak egyszer már % végre ne jusson eszem-$ be este, lefekvés után, % hegy milyen ís az, ha 1 valaki álmatlanságban í szenved, mert akkor í jön a bölcső és a szú- í nyög... Züm... züm... . . (egri) \ szövetkezet elnöke — s ebből 130 a tehén. A hízómarha­nevelés nagyon kifizetődő, hiszen a nagy része mindig exportra megy. Az -dén száz bikát nevelünk fel. Már most 300 kilósak és év végére el­érik az 550 kilót. Minden ex­portminőségű bika után hét­száz forint felárhoz jutunk, B éppen ezért az a célunk, hogy minél többet tudjunk külföldre eladni. Már a kö­vetkező évünk is biztosítva van, 45 növendékmarhát mér a jövő évre nevelünk. Aztán arról beszél az el­nök, hogy az idén megkez­dik a tehénállomány tbc- mentesítését, így a követke­ző években még versenyké­pesebbek lesznek. Hatvan tehenet már* egy külön ta­nyái) helyeztek el, s ez az állomány már negatív. Re­mélik azt is, hogy a tejter­melés is alapos növekedés­nek indul a jelenlegi 2300 literrőL DE NEMCSAK szarvas- marhákkal, hanem sertések­kel és juhokkal is foglalko­zik a közös gazdaság. Negy­ven anyakocájuk van s évente mintegy hétszáz ser­tést hizlalnak és értékesíte­nek. Nem is akárhogyan, mert a sertések héthónapos korukra már elérik a 110— 120 kilogrammos súlyt. Egy­előre a sertésállományt nem akarják növelni, mert a ta­karmányterület határt szab az elképzeléseknek. A hét- száz sertés azonban így is évről évre biztos bevételt je­lent. A juhok pedig „söprögető” szerepet töltenek oe, meg­eszik azt, amit más állat mér nem fogyaszt el. Tar­tásuk mégis eredményes; a kis juhállomány mintegy 150 ezer forint hasznot hoz éven­te. Különösen a bárányok, melyeket Görögországba ex­portálnak. A Rákóczi Termelőszövet­kezet állatállománya nem nagy, de a kezdeti időkhöz képest jelentősen megerősö­dött, s ma az egyik legbizto­sabb bevételi forrást jelenti a közösnek. Különösen azt jelenti majd az elkövetkező években. — Egyelőre nem akarjuk az állatok számát növelni — mondja az elnök, hanem a korszerűbb tartási körülmé­nyekkel akartuk fokozni a termelést. Az istállók felen leg még elég primitívek, ezen akarunk változtatni Most építünk. 130 férőhelyes hízóállat-istállót és negyven férőhelyes sertésfíaztatót Ezek már a legmodernebb elvek szerint készülnek. A SZÖVETKEZETI veze­tők és a tagok sokat várnak az új épületektől. Remélik, hoav még iobb állományt tudnak a szarvasmarháknál, sertéseknél kialakítani. Azt akarják, hogy még inkább exportáló vál­hasson közös gazdaságuk. Remélik, hogy a bor mellett, egyre nagyobb híre lesz az állattenyésztésüknek is. (kaposO Üzemen belüli és üzemen kívüli feladatok a csökkentett munkaidő bevezetésére — Nagy hülye vagy, fiam. hogy egész éj­szaka az álmatlanságról töprengtél — mondtam magamnak másnap es­te lámpaoltásom után. — Most a fal felé for­dulsz és alszol! Rádfér. csak a bölcsőm egyik oldala volt meg. így ar­ra nem volt szabad for­dulnom, nehogy kies­sek. Ezen is elkezdtem töprengeni, mígnem megérttettem magam­mal, hogy ostobaság, Ebben a munkában hem kis feladat vár az üzemek kommunistáira, a vállalatok párt- és tömeffsze' vezéti ak­tivistáira. Szervező, mozgó­sító. kezdeményező szerepet kell betölteniük. A január elseje óta csök­kentett munkaidővel dolgozó vállalatok zömmel minden második szombatjukat teszik szabaddá — így az eddigi másfél napos víkend kéthe­tenként két és fél napossá bővül. Változtatni kell egyes üzletek nyitvatartási rend­jén is. s biztosra vehető pél­dául, hogy már pénteken­ként útnak indulnak majd a víkendezők a Balatonra a Velencei-tóra. a hegyekbe. Ezeken a kedveit kiránduló- helyeken gondoskodni kell megfelelő bolthálózatról, szó­rakozási lehetőségről. (MTI) P 1968. február 1.. csütörtök Január elseje óta 38 buda­pesti üzem, állami szövetke­zeti, és tanácsi vállalat több tízezer munkása dolgozik ugyanazért a fizetésért — rö- videbb ideig. A csökkentett munkaidejű, 44 órás munka­hét bevezetéséről, az ebből adódó s még megoldásra vá­ró feladatokról nyilatkozott az MTI munkatársának Szép­völgyi Zoltán, a Budapesti Pártbizottság titkára. Elmon­dotta: 1970-ig folyamatosan valamennyi ipari és építőipa­ri vállalatnál bevezetjük a 44 órás munkahetet. Ez az in­tézkedés évenként csaknem négyheti többlet szabad idő­höz juttatja a dolgozókat, anélkül, hogy keresetük meg­csappanna. Valamennyi vállalati dol­gozó érdekelt abban, hogy üzemen belül felkutassák azokat a lehetőségeket, belső tartalékokat, amelyeknek felhasználásával minél gyor­sabban — és a kormányhatá­rozatban megszabott feltéte­lek között — megvalósítható a munkaidő-rövidítés általá­nos bevezetése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom