Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

As ég felé magasodó kórházban Hatvanban mesélik, hogy a város a vasutasok és az orvo­sok városa. A messziről jött idegen, ahogy leszáll az állo­máson. egyből elhiszi, hogy ez vasutasváros, de miért orvos is? Talán az orvosok­nak minden vágya, hogy egy húszezres, földszintes, nem is túl hangulatos, sőt, szépnek sem nevezhető kisvárosban telepedjenek le? Pedig így van — így volt, amikor novemberben átad­ták a város új kórházát, amely úgy magasodik a szür­ke kis település fölé. mint Mátra az Alföld fölé. Vonat­ból. autóbuszból először a Tiyoloemeletes. rendkívül mo­dem üveg-beton kórház tű­nik az utas szemébe. ,,Mintha valahonnan lel­eresztettek volna egy léggöm­böt egy korszerű kórházzal és véletlenül Hatvan fölött lezu­hant volna”, idézem Szőke doktort, a kórház igazgató-he­lyettesét. De hogy termett itt dr. Sző­ke László (aki a gyermekosz­tály főorvosa is). Ö az egyike annak a 30 orvosnak, iákét a korszerű egészségügyi intéz­mény a városba vonzott. — Úgy érzem, hogy jól vá­lasztottam. Bár Budapesten egy teljesen modern, közpon­ti fűtéses lakásom volt, jobb mint az itteni, de nem ez a leglényegesebb szempont, ha­nem jelen pillanatban az. hegy végre elkezdhessünk minden hiba és zökkenő nél­kül gyógyítani. A hibák Az orvos — Az első számú budapesti gyermekklinikán voltam ta­nársegéd. 14 évig dolgoztam ott. Az Egészségügyi Köz­lönyben olvastam a hatvani pályázatot Akkor bementem a professzoromhoz, hogy mit szólna hozzá, ha elmennék. Természetesen megmondtam, hogy minden vágyam és am­bícióm, hogy egy korszerű kórház gyermekiőorvosa le­hessek egyszer. Nem volt könnyű, hogy elnyerjem az állást. — December elseje óta la­kom Hatvanban. Kétszobás lakást kaptam a Mező Imre utcában. Feleségem gyógysze­rész. a kórház gyógyszer-la­boratóriumában dolgozik Két gyermekem közül a kisebbik első», a nagyobb ötödikes. Jói megszokták az iskolát már. Én bizony nem sokat láttam a városból. A kórházban va­gyok egész nap. — A kórház annyira korsze­rű, hogy még ennyi éves kli­nikai gyakorlat után is azt mondhatom, hogy mindon fel­szerelés és segítő eszköz a rendelkezésünkre áll, életve­szélyes betegek ellátására is módot nyújt. Valahol hallottam. hogy egy kórház már a felépítése pillanatában elavult. Hát a hatvani kórházat öt éve ter­vezték. felépítették százmil­lióért — természetesen nem avult el, de nem is minden jó ebben a 400 ágyas kórházban. A hibalcltár: A fűtőberendezés hatásfoka a tervezett 75 százalékkal szemben, csupán 45 százalé­kos. Ehhez járul még, hogy a nyílászárók rosszul zárnak. Sok a csőrepedés mert rosz- szak a pinceablakok is. meg a csöveket sem szigetelték. Még mindig néni készült el a mosoda, így naponta kell a több száz kilogramm szeny- nyest Gyöngyösire szállítani. A szennyvíz elvezetése a szivattyú rossz működése mi­att nem megfelelő. A rendkívül modern és jól felszerelt műtök légkondicio­nálása hibás. A hatalmas és korszerű köz­ponti sterilizációs kamra mű­ködése sem megoldott. Ezek a legsúlyosabb hiá­nyosságok néhány kevésbé je­lentős mellett, mint hogy r ém minden felszerelési tárgy ke­rült a megfelelő helyére és nem minden műszer használ­ható még. Végigjártuk a kórházat, na­gyon sok fiatal arccal talál? koztunk, ápolónőkkel, műtő­sökkel. laboránsokkal — az egyik közülük Kelemen Hona, a beloscatály főnévére. A nővér — 1965-ben végeztem az ápolónőképzőt Budapesten. Aztán Hatvanba jöttem, mert selypi vagyok. A régi kórház­ban osztályos nővér voltam. Ott bizony szűk és elavult volt a hely, a környezet. Hiá­ba tanultunk sok mindent- a nagy fővárosi kórházban, ott bizony nehezen lehetett meg­valósítani. — Itt már más a helyzet. Mindent szeretnék másképp csinálni, mint eddig. Nagy kedvem van ilyen gyönyörű környezetben és kitűnő felté­telek mellett dolgozni. Ha vannak is még hibák, azért úgy gondolom, hogy hamar kijavítják őket, és nem fo­gunk elmaradni egyetlen pes­ti kórháztól sem. Munkatár­saim jól képzett, fiatal nővé­rek és szeretik a betegeket. Sók a munkánk és nem va­gyunk még teljes létszámban. 176 egészségügyi középká­der dolgozik a kórházban, 43 orvos mellett. Nincs ugyan még minden hely betöltve és a fluktuáció is elég nagy. A törzsgárda kialakítása időt vesz igénybe. A környezet — Voltál már más kórház­ban. is? — kérdeztük egy ba­baarcú kislánytól. — Igen. Budapesten és Gyöngyösön. — Melyik volt eddig a leg­szebb, a legkényelmesebb? — Ez — válaszolja habozás nélkül. El is hiszem. Hiszen a gyer­mekosztály nemcsak kifelé a park felé csupa üveg. hanem befelé, a folyosó felé is. Én magam sem voltam még en­nél szebb és korszerűbb kór­házban. Leírni nem is érde­mes, ezt látni kell Bizony. Hatvan legrepre­zentatívabb épülete ez. Büsz­kék is rá mindenhol. Nemkü­lönben a város országgyűlési képviselője is, dr. Novák Pál­lté, aki történetesen szintén orvos. A képviselő — A kórház nemcsak Hat­van és a járás, hanem az aszódi járás betegellátását is biztosítja. Tehát, mintegy 120 ezer ember kórháza. — A régi hatvani kórház­ban nagyon sok osztály nem volt. Most már minden egyes osztály megvan az új kórház­ban. ami a modem gyógyítás előfeltétele. Csupán urológia, fertőző és koraszülött osztály nincs. — Hatvan szellemi erőben is rendkívül gazdagodott a kórházzal. A sok új orvos erő­síti a város értedmáségi réte­gét. — A forgalom is növekedni fog. A több száz beteghez be­jövő látogatókra a kiskeres­kedelemnek és a vendéglátó­iparnak is fel kell készülnie. Vagyis, mindenképpen nagyot lépett előre Hatvan ezzel a kórházzal, de áldozatot is ho­zott érte, például összesen 18 lakást kapott, illetve kap a kórház. A közeljövőben fel­épül majd az új nővérszállás is. Mi f>edig elbúcsúzunk, de ahogy haladunk az állomás felé, nem tudunk elszakadni a kórháztól — mindenhonnan látszik, ahogy az ég felé ma­gasodik. Berkovits György Olvasóra valamelyik könyvben: ,:,...beteré- vedt a cigaretta füstjébe...” Ez jó, ez igen, ezt én is megpróbálom. Rágyújtottam, mélyet szippantottam, és kezdtem belerévülni a ciga­retta füstjébe. Visszafojtottam fuldokló köhö­gési rohamomat, meredt szemmel tűrtem, hogy ég a szemem, azzal sem törődtem, hogy az orromban éreztem a dohányban ma­radt micsodák kegyetlen szagát, — csak Té­vedtem, csak Tévedtem, bele a cigaretta füst­jébe. így csinálták a regényben is. De hogy csinálták azt a cigarettát?! ★ „...a konyakot a szalonban fogyasztották Ez ’gén, ez stílus: konyak... szalon... elfogyasztani... Mikor tudok majd én ilyen álasstékosan beszélni és inni? Egészen neki­keseredtem, oda is szóltam hát bánatomban a felszolgálónőnek: — Kisanyám, lökjön ide még egy felet ab­ból a kommetszből... El akarom fogyaszta­ni... Szalon nincs? — Mit gondol a vendég... Ez tisztességes vendéglátóipari üzemegység — pirult el a felszolgáló és faképnél hagyott. (~ó) Négy nagyszabású vizsgálatra készülnek a népi ellenőrök Négy téma vizsgálata sze­repel a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság idei el­ső félévi ellenőrzési tervében. A tervezett népi ellenőri vizs­gálatok az új gazdaságirányí­tási rendszer megvalósításá­val kapcsolatosak. Folyama­tosan ellenőrizik, hogyan biz­tosítják megyénk lakossága ellátására a különböző fo­gyasztási cikkeket az árufor­galom új rendjében. Külcin- külön végeznek felméréseket az iparban és a kereskede­lemben! ugyanakkor figye­lemmel kísérik a fogyasztói árak alakulását is. Összegyűjtik és rendszere­zik a népi ellenőrök azokat a problémákat, amelyek az új mechanizmus bevezetése és megvalósítása során jelent­keznek. Megvizsgálják pél­dául, hogy a bankok és vál­lalatok hitelgazdálkodása mi­lyen hatékonysággal segítik a népgazdaság érdekeit szolgá­ló feladatok végrehajtását, s azt, is. hogy az önálló külke­reskedelmi jogot nyert vál­lalatok hogyan készültek fel új tevékenységük ellátására. A hazai termelésű és a ■nemzetközi együttműködési szerződésekből származó alu­mínium készleteink évről év­re növekednek. Jóllehet kü­lönböző előírások az alumí­nium növekvő felhasználá­sát sürgetik, az előírásokat azonban sók helyen figyel­men kívül hagyják. Egy hó­napon át — áprilisban — vizsgálják majd népi ellenő- reimk. milyen lehetőségei vannak megyénkben az alu­mínium, egyáltalán a fém­alapanyagok gazdaságos fel- használásának. Minisztertanácsi határozat szabja meg az építőipari te­vékenységek fokozását, az ál­lami és szövetkezeti építő­ipar, valamint a lakosság építőanyagokkal való ellátá­sának javítását. Vizsgálat tisztázza majd, milyen intéz­kedéseket tettek a kormány- határozat végrehajtására, s azt is, milyen a javulás mér­téke az építési anyagok pia­cún. A vizsgálatra március­ban és májusban kerül majd sor. Attila városa volt-e Óbuda? Középkori okleveleink so­ra, magyar s külföldi króni­kák nevezik a hajdani Óbu­dát Attila városának. Néme­/ REJTŐ JEMÓ/ f HIW­31 Egy élénk hang rikoltott közbe mögöttük:, —- Hahó! Mit hallok? Rab­ruhában masírozunk tovább? A következő pillanatban a körben guggoló katonák fe­jén kérészül odapottyant tö­rökülésbe Galamb. — Ha nem tudnád — fe­jelt e az őrmester ‘—, rabokat is kísértek. — Adjál annyi kávét a katonáknak, amennyit akar­nak —■ mondotta mögöttük egy kapitány a kék huszá­rok uniformisában, nyilván a szpáhik parancsnoka. — Nem kell felugrálni, gyere­kek, csak maradjatok ülve. és igyatok, egyetek, érezzé­tek jól magatokat... Barátságosan intett feléjük és továbbment. — Az az érzésem — mond­ta Galamb —, hogy ez nem is katonai tábor, hanem va­lami misszió, ahol a kedves nővérek kapitányoknak maszkírozzák magukat. Az bizonyos, hogy a szpáhi kapitányok nem éppen nyá­jas modorukról közismertek a sivatagban. — Maguk most jó ideig el­lesznek — mondta egy ko­pasz, fekete szakálla, hosszú szpáhi. — Messzire mennek leváltani... Aut-Taurirtba. Murzukban szokás, hogy jól bánjanak azokkal, akik le­váltják Aut-Taurirtból az embereket. — És mit mesélnek, akik visszafelé jönnek? Csend. Most jelent meg Kölyök is. Odaállt a kör szélére, a drótkerítés cölöpének dőlt. Mosolyog, mint rendszeresen, és gumit rág. — Miért nem mondja, hogy mit mesélnek? — kér­dezte idegesen Nadov. — Ha egyszer erre megy át a tar­talék, akkor visszafelé itt megy keresztül a leváltott csapat is. Mivel újabb csend követ­kezik, Pilotte türelmetlenül vág közbe: — Beszéljenek, a minden­ségit! Ne becézzenek itt Den- nünket, mint a csecsemőket, inkább mondják meg, ha va­lami baj vár ránk Aut-Tau- rirtban, hogy felkészüljünk rá! Mit beszéltek, akik on­nan visszajöttek? — Hát éppen ez az... —­mondta halkan a néger őr­mester. j — Micsoda? — Hogy még senkivel sem beszéltünk, aki Aut-Taurirt­ból visszajött volna... Hallgattak. — És — kérdezte kissé re­kedten Minkusz, miután megnedvesítette az ajkát és egyet krákogott —, sok szá­zad ment már arrafelé ke­resztül ? — Hát még csak másfél éve áll az az előretolt hely­őrség — felelt kitérően a kopasz hórihorgas. fülledt, fényes pálmalombok alatt üldögélő kis csoporton. — Szóval — felelte von­tatottan Nadov — tizenkét helyőrséget... váltottak le.:. és a tartalék bevonult, de a szolgálatból... senki sem tért vissza.. s Ismét csend volt. Csak az oázis légymilliói döngicsél- tek tömött rajokban. — Hol van az a helyőrség? — kérdezte Minkusz. — Hát azt bizony pontosan nem tudom — felelte a szpá- hi. Nemigen járt még ott más a hadseregen kívül. Be arra­felé, ahol már sok az erdő. — Hát az nagyszerű! — — Feleljen őszintén — kiáltotta Minkusz. — Hány százával mentek át itt Aut- Taurirt felé, mióta a gazda­sági hivatalban van?! — Hm ... Tizenkettő... Nyomasztó hangulat ült a örvendezett Galamb. — Ott már az egyenlítőnél va­gyunk! Igazán elmondhatjuk majd, hogy világlátott embe­rek lettünk. Tréfáját fagyos hangulat fogadta. Itt most senkinek KEPUtüENHA VÁLTOZATA sem volt kedve nevetni. Le­hetséges, hogy a légió Mur- zuktól az egyenlítői őserdő­kig küldi ki őket, a Szaharán keresztül? £s lehetséges, hogy ezen az átkozott, mesz- sze pontján a glóbusznak helyőrség van? — Valamit mondott az imént — szólt most közbe Pencroft az őrmesterhez —, hogy rabokat is kísérünk... — Azt hát — bólogatott a szudáni. — Arrafelé valami íegyenctelep is van. ...Távolról botok pufogá- sa, majd tevebőgés hallat­szott, és elviselhetetlenül sok légy kínozta az üldögélőket. Egy hatalmas, fényes bőrű arab jött közéjük. A karján szarvasvipera tekergőzött. Jövendőt mondott és amulet­teket árult. Embrió kisujját bőrbe varrva és kis, arab pergamenttekercset, bűvös szöveggel. A hatalmas, barna színű embernek hosszú baju­sza volt és nagy, kampós orra. — Halló, öregem! Mintha már találkoztunk volna! — kiáltott feléje Galamb, mert úgy rémlett neki, hogy ezt az embert már látta Mar- seille-ben. Vagy Oranban? — Nem tudok róla, rumi úr, hogy találkoztunk volna. — De egész biztos, csak akkor még nem házaltál ez­zel a fogatlan kígyóval... — Fogatlan? — kérdezte az arab udvariasan, és kissé megnyomta a kígyó nyakát, azután odatartotta közel Ga­lamb arcához. — Tessék megnézni... Mindenki felugrált, és kör nagyot tágult... A szarvasviperának mind­két méregfoga látszott! Percek alatt biztos halál, pokoli kínok között, és nincs semmiféle ellenszer... (Folytatjuk) tül Etzilburg, latinul Urbx Attila a neve. A XII. század végi Névtelen Jegyző — Anonymus — is úgy tudja: a népvándorlás során tönkre­ment római-kon Aquincum- nak romvárosa voltaképpen Attila hím királynak főváro­sa volt, utóbbi Árpád fejede­lem első Dunántúli szállása; Attila városának mondja Óbudát Lübeczkí Arnold uti- naplója is. s megemlíti, hogy ura, Barbarossa Frigyes csá­szár — keresztes hadát Ma­gyarországon át vezetve — 1189-ben. III. Béla magyar király társaságában itt va~ dászgatott. A németek nem­zeti éposza, az 1200. körül le? írt Niebelung-ének is. Etzdl- burgnak, Attila városának nevezte azt, a Duna menti Óbudát teszi meg Attila ud­vara, Attila és Krimhilda es­küvője színhelyének. A Heves megyei Mező- gazdasági Ellátó Vállalat, AGROHER felvételre keres mezőgazdasági gépész- mérnöki vagy technikusi képesítéssel rendelkező dolgozót, műszaki előadói beosztásba. Jelentkezni a vállalat mun­kaügyi előadójánál, Eger, Makiári u. 154. sz. alatt le­het. Közgazdasági technikumi vagy gimnáziumi érettségi­vel rendelkező munkaerőket és egy fő férfi segédmunkást FELVESZÜNK. Eszak-magyarszági Rövid­es Kötöttáru Nagykereske­delmi Vállalat, EGER, Felszabadulás tér 1. az.^j

Next

/
Oldalképek
Tartalom