Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
Sonkát — A* «sri MÁVAUT- pál*<tuJvi»r kornyékére már »«rí*U vártunk e?v fíUatozót. ft hogy megnyílt végre: örömmel üdvözöltük. Aztán megkóstoltuk — a városban kevés helyen kapható — hidegkonyhai készítményeit, cukrászsüteményeit s Ittunk is rá Tetszett. Örülünk most Is a Heves megyei Ven Jég- iá tó) pari Váltalat üzletének. a sok finomságnak —. de ennyi idő után most már igazán bosszankodunk: miért kell még mindig kanállal enni például a sonkatekercset? Az első napokban még elnéztük e kicsinysége*. méltányoltuk a lámpalázat s különösen egy-egy kaszinó- tojást kiskanállal is elintéztünk. A húsfélékkel már nehezebb dolgunk volt. de vigasztalt bennünket, hogy talán éppen ez az utolsó nekirugaszkodás, a végsó küzdelem, holnap talán lesz villa, kés is. Tévedtünk. A villa és a kés még ma Is olyan hiánycikk — mintha a bolt vezetői nem is Ismernék ezeket Pedig: — tanúsíthatjuk — vannak Ilyenek. Most, Itt, a Beloiannisz utcában, „eredeti ötletként” csak nem akarnak leszoktatni bennünket használatokról ..? (—ni) Költség-krimi A kár tízmillió — A tettes ismeretlen Elveszett több mint tízmillió forint. Szép kis összeg. Képzeljük el, mennyi mindent tudnánk venni, építeni ebből, ha' a sajátunk lenne. Tízmillió. Még kimodani is sok. Ez a tízmillió azonban egyáltalán nem foglalkoztatja a bűnüldöző szerveket, eltűnése miatt senki sem tett feljelentést. Pedig a károsult ismert: a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. Csupán a tettes, illetve a tettesek ismeretlenek. Hogyan lehet tízmilliót Csak úgy eltüntetni? Hogyan lehet, hogy az eltűnt tízmillió után senki sem kutat, senki sem kiált tolvajt? Vállalkozzunk! hát mi a nyomozásra. vezető, amikor hagyta, hogy a szállítók oda tegyék te az anyagot, ahová éppen tették? Az Írásbeli bizonyítékok megcáfolhatatlanok. Csak-, hogy ezeknek a papíroknak van egy nagyon súlyos hibájuk: nem lehet belőlük a tettes személyét megjelölni. — Meg nem térülő költségek, ezekről van szó — mondja Udvarhelyi József főkönyvelő. — Többféle forrásból származnak ezek, de a végösszegük tekintélyes. Kutassunk a részletek Irányába. Ott van a belső szállítás. Minden építkezésen előre/ meghatározzák az anyagok tárolásának rendjét. Ide kerül a sóder, oda a tégla, amoda a betonelem és így tovább. Mindig úgy, hogy a legkönnyebben elérhető legyen. Ne kelljen fölöslegesen mozgatni. Ez volna az elv. A gyakorlat Is ez? Ugyan! Néhány méterrel arrébb vagy ldébb — ki törődik ezzel? A következmény pedig: csupán az ilyen indokolatlan belső anyagmozgatás mintegy kétmillió forint fölösleges kiadást okozott. Egy év alatt. Méterenként ezer forint, mondjuk. Egész komoly kis Gondolt erre a műOtt van a tervdokumentáció. Minden főépítésvezetőségen van egy dolgozó, akinek a feladata a tervdokumentációk átnézése. Nemcsak azért, hogy ne hiányozzon belőle semmi, hanem azért is, hogy az esetleges hibákat észrevegye, kérje a tervezéstől eltérő anyag felhasználását, ha azt helyi forrásból köny- nyebb biztosítani, minőségileg is azonos fokon. Ezeket az esetleges változtatásokat hozzácsatolják a rajzokhoz. Mindenki azt hi- hetné, hogy a munkahelyeken figyelemmel kísérik a megjegyzéseket, a módosításokat — A művezetők átsiklanak ezek fölött nagyon sok esetben, egyszerűen nem veszik tudomásul — mondja Zsiska Györgyné, a II. főépítésvezetőség előkészítő technológusa. Tehát megtörtént már olyan, hogy elvégeztek egy elég nagy értékű munkát ami ugyan az eredeti tervekben szerepelt a későbbiek során azonban a beruházó ennek elhagyását kérte. A vállalat a beruházó kérésének elméletileg eleget tett, a gyakorlatban viszont nem. Ml lett a következménye? Ingyen dolgoztak. Sem munkabért, sem anyagköltséget semmit nem számolhattak eL Szó szerint: kidobtak egy nagy csomó pénzt az ablakon. Hevesben, Hevesen...!? (A Heves megyei helységnevek helyhatározóragos alakjairól) X nyelvi, nyelvhelyességi problémák iránit érdeklődők gyakran teszik fel azt a kérdést hogy miért nem „egységesek”. miért oly „változatosak” a helységnevek hely- határozó® alakjai. Valóban, a Honnan?, a Hol?, a Hová? kérdésekre felelő, s a megfelelő irányra utaló -ból. -bőt -írót -rőt -ban. -ben. -n. -t -tt. -ba, -be. -ra. -re helyhatározóragok használatában nagy az ingadozás és változatosság. Egy vidéki olvasónk is arra kiváncsi, miért Egerbe érkezünk. s Budapestre utazunk. máért Egerben tanulunk. s Gyöngyösön lakunk, miért Egerből küldünk levelet s Párádról érkezik rá a válasz? Van-e valami oka ennek a változatosságnak, s egyáltalában van-e szabály- szerűség a Heves megyei helységnevek helyhatározó- ragjainak használatában? Először arról szólunk, hogy a ragozásban valóban jelentkező eltéréseknek sokszor igen fontos nyelvi szerepük van. Bizonyos „szabályszerűség” van pt abban is. hogy valaki ugyanabban az időben tartózkodhat Hevesben és Hevesen. mert a ragban való eltérés arra utal. hogy Heves megyében és Heves községben él. tartózkodik. Ezért dolgozunk Hevesben. Csomg- rádban. Szolnokban, tehát a megyékben, s élünk Hevesen. Csongrádion. Szolnokon, a felsorakoztatott nevekkel megnevezett városokban, községekben. A rágós alakpárok tehát azt a szerepet vállalták, hogy egyértelműen tudjunk különbséget tenni abban, hogy az azonos név a megyére vagy a községre Utal-e. A Balatonba. Balatonra. Balatonban, Balatonon. Báláiból. Balatonról eltérő ragozású alakpárok is pontosan arról informálnak berniünké, hogy a Heves megyei Balaton nevű községről beszé- lünk-e, vagy hazánk legnagyobb taváról. Válóban. Balatonba. a községbe, s Balatonra. a „magyar tengerre” utazhatunk. Ismétcsak hagyományos szabály, hogy a külföldi helységnevek a -ban. -ben. -ba, -be. -ból. -bői ragot veszik fel. míg a hasonló nevű magyar helységnevek nem követik ezt a ragozást, így az olaszországi Velencébe utazunk, a magyarországi Velencén (a tó párján) nyaralunk. Egységes az a hagyományos ragozás is. hogy a -d kicsinyítőképzős. illetőleg helynévképzős Heves megyei helységnevekhez az -n. -ra. -re, -róL -ról ragok társulnak: Kerecsenden. Párodra, Ecsédről, Karácsondról stb. Ugyanezt a ..szabályt” követik az -a végű Heves megyei helységnevek is: Visontán, Kápolnára. Egerbaktáról stb. Eléggé következetesen ehhez a szabályhoz igazodnak az -e, -ó. -6 végű Heves megyei községek Is. Nagyrédére. Poroszlón, Szarvaskőről. Felde brőre stb. A mássalhangzókra végződő községneveink ragozásában is sok szabályosságot fedezhetünk tel. A -k, -s, -sz, -z, -cs, -c stb. végű helységnevek pl. egyöntetűen ugyanazokat a típusú ragokat veszik fel: Markazra, Sírokról. Egerszalókon, Terpes- re. Ostoroson. Bükkszékre stb.. stb. Az -r. -lv és -i végű Heves megyei helységnevek ragozásában már nagy az ingadozás. Egerben. Noszvaj- ra. Makiforrói, Pélyen stb. . A régi oklevelekben olvasható Heves megyei helységnevek ragozott alakjai között találkozhatunk ezekkel az elavult formákkal is: Gyön gyöst. Egert. Egerett, Egeren, Egerré. Makiárrá stb. A mai nyelvszokás ezeket a ragozási változatokat már nem fogadja eL s csak a Gyöngyösön, Egerben, Egerbe. Makiárra alakokat szentesíti. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Előfordulhat azonban, hogy az adott időre a megelőző munkák még nincsenek készen. Ilyenkor a vállalkozót értesíteni kellene, ne vonuljon még fel, még nem tud a munkához hozzákezdeni. Elküldik neki az értesítést? A legritkább esetben. Hogy mi a következménye? Az alvállalkozó megjelenik, aztán hazamegy, a felvonulási költségeket pedig felszámolja az építőknek. És ld tudja, mikor jön majd megint vissza? Nem beszélve a fizetendő összegről, ami mögött semmiféle érték nincs. Üjabb kidobott pénz. Nagyon sok a vita m alvállalkozókkal. Az építési határidőkkel való elcsúszásnak egyik tő oka az, hogy az alvállalkozó nem tartja a munkák eredeti ütemét. Hogy miért? Az építésvezetőségen ott a nyilvántartás, amelyből köny- nyen kiolvasható, melyik alvállalkozónak mikorra kell munkaterületet biztosítani, ________:____________________________ Fo lytathatnánk a sort még tovább. Olyanokkal, mint a „tartalékolt" munkaerő, amit csak azért őrizgetnek az építésvezetőségek, hogy kéznél legyenek, ha majd szükség lesz rájuk. Közben termelést ezek a munkások nem végeznek, vagy csak tessék- lássék módon pepecselnek. Egy másik munkahelyen viszont nincs elegendő dolgozó, Ott pedig a munkáskéz hiánya miatt nem tudnak haladni. Mennyi bért fizetnek így ld? Vagy: órabérben foglalkoztatnak olyan dolgozókat, akiket fix havibérben kellene elszámolni. Ez a módszer is újabb, indokolatlan többlet- költséget okoz, A forintok pedig gyűlnek. Igaz, egy-egy munkahelyen csak aránylag kis összegek jelentkeznek, de amikor ezek összeállnak; ott tartunk a millióknál ( Hát nem furcsa? Ha a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál az idén senki sem dolgozna többet, mint tavaly, csak pontosan megtartanák az előírásokat: legalább tízmilliót tudnának megtakarítani. Egy szetmaszálat sem kellene keresztbe tenni ezért a pénzért. Pedig a saját pénzűkről van szó, a vállalat pénzéről. Tehát a bűnösök tulajdonképpen maguk az áldozat«*. Elsikkasztotta valaki a milliókat? Nem. Személy szerint meg lehet jelölni a felelősöket? Nem. Ezek szerint fölösleges volt a nyomozás! Talán mégsem. Hátha alkalmat adott az eszmélésre: rádöbbentette az embereket, hogy a tettes a könnyelműség, a nemtörődömség, aminek fülön csípéséhez több éberség, lelkiismeretesség kell csupán. És nagyon megéri, mert milliókat kamatozhat. G. Molnár Ferenc .,. hogy itt van ez az új gazdasági mechanizmus, most aztán mindent belel Aki nem tud élni ezzel az új gazdasági mechanizmussal, és nem ismeri a jelszót, hogy mindent bele, annak a túlvilágon az orrára húzzák ezt az új mechanizmust, mert nem tudott vele élni. Előre, bátor, merész, kéz* deményező, semmitől vissza nem riadó honfitársaim, előre az állam, a vállalat, a kollektíva zsebére: mindent belel Felvirradt a nagy kezdeményezések időszaka, oly időszak, amikor mindent meg lehet próbálni, mert a próbálkozás az élet sója, amely kanosaiul valódi zsebekbe néz — ahogy, a költő mondaná. Illetőlegl A világért sem kell próbálkozni. Ostobák azért ne legyünk, merész és bátor honfitársaim. Nem nekünk kell próbálkoznunk, nekünk csak méltatlankodni, háborogni, gúnyolódni, bírálni és maradisággal ötvözött konzervativizmusról, valamint a rátermettség hiányáról kell szólnunk sokat és hangosan. Eljött a mi időnk. A kockázat nélküli kockáztatók ideje. Az igazi kíbickorszak, amikor ha jó, ha sikeres a lap, még ki is vehetjük a játszó kezéből, ha rossz, fel is kelhetünk és ott is hagyhatjuk az asztalt, mondván: hja, kérem, kezdeményezni, azt igen, de ugyebár így...! Mert kérem, most széles e kis hazámban mindenki, vagy majdnem mindenki a másikat biztatja: itt az új mechanizmus, miért nem termel gumipitypangot? Itt az új mechanizmus és lám, ez az üzem egyszerűen nem hajlandó elektronikus vezérlésű dunyhafelverő gépet készíteni! Itt a mechanizmus, kérem, miért nem vágnak bele maguk valami merész kezdeményezésbe, például mirelit komplett reggeli sok kakaóval, a munkába induló bányászoknak ...És így tovább... Mert a kíbicnek semmi sem drága, — ha másról van szó. Hogy nincs szükség kezdeményező készségre? Mindig volt, de soha annyira nem volt szükség rá, mint most. Hogy nincs szükség merészségre, amely meri és tudja is vállalni a kockázatot? Hát ha volt valaha, akkor most valóban erre nagyon nagy szükség van, mint hogy szükségeltetik a tudományos megfontoltság, s mint ahogy nem szükségeltetik az oktalan drukker-belefecsegés. A gazdaság új mechanizmusa ugyanis nem a kókler- kedés ét a zsibáruskodás mechanizmusa, nem valamiféle itt a piros, ott a piros játék, még csak nem is bátor mutatvány a lengő trapézon. Lehet, hogy az utóbbi a cirkuszban, az előbbiek az utcasarkon vagy humoros regényben olvasva rendkívüli mértékben szórkoztatóak, — de rendkívüli mértékben elítélendők lennének a gazdasági és a politikai életben. Nem a „mindent bele” korszakát éljük és csináljuk most, hanem a mindent lehet időszakit, ha ésszerű, ha piacilag indokolt, ha a népgazdaságnak szükséges, ha tudományosan megalapozott ez a „minden*. Ha száz ember állja is körül azt a kitűnő gépkocsit, amely a megfelelő utat keresi, hogy sebességét maximálisan kifejtse, mondom, ha százan is állják körül, akkor is kátyús útra futhat és karambolozhat, ha mindenki csak azt hajto- gtj, hogy gyorsan és előre, de egyetlen ember sem, hogy hová és merre előre. Nem beszélve arról, hogy ez a száz ember aztán milyen egyöntetűen tudd mondani, hogy — nem megmondtuk?! Megmondták. A piros pöttyös labda játékra való. A holnapot építő, javító, szebbé tevő tervek már aligha. Itt még a jó szándékú szurkolás, a lelkes javaslat sem ér egy bumerángot sem, mert az legalább visszatér és jól kupán kólintja a fecsegő és rosszul dobó javaslót. A merészségnek nem mond ellent a megfontoltság, de ellentmond a kapkodás és a hebehurgya- ság, nem mond ellent a bátor kezdeményező készségnek a kockázat, de ellentmond a lelkes előre nem látás, vagy még inkább: a semmit sem látás bűnös vétke. Itt van az új gazdasági mechanizmus, most aztán mindent bele? Itt van az új gazdasági mechanizmus, most aztán rr indent bele a munkába, a tervekbe, a megfontoltságba, a nehézségbe, a tudományba, az emberi jó szándékba és akaratba és a szellemi papírkosárba a szellemtelen kíbi- cekkel! Egyébként ez a véleményem. És esküdni merek rá, hogy nem is csak nekem. W*NX*CVVXNVvXVXXXXXAXXVVXX\.XXXXXXXXXXXXXXV«XVVSNB Elénk érdeklődéssel figyelem az irodalmi és művészeti közéletünkben mind szélesebben gyűrűző vitát, miszerint mondhatja-e valaki színpadon, vagy regényben azt, „hogy az a magasságosdeke- servesésatöbbi”, vagy nem mondhatja, mert csak azt mondhatja, hogy „hű, a kakas csípje meg. de finoman”, — és a csípje meget is kipontozni illik. Ügy érzem, ehhez a vitához hozzászólni nekem is kutya kötelességem. véleményemet kifejteni toliforgatói feladatom, mert valóban itt az ideje most és soha máskor, hogy eldöntsük: káromkodhat-e, mond- hat-e csúnyát egy irodalmi alak, avagy sem? Tudom jól, hogy olyan problémáink is akadnak, amelyek szerint miért jó a film a kritikusoknak és miért nem jó a közönségnek; miért bukik meg egy jó és hasznos dráma és miért nem bukik meg egy rossz ét haszontalan; Jllit ízalmd mondani az ágijJmtt Káromkodhat-e egy pozitív hő*- vitatkozom a vitás ügyben felmerült vitás kérdésekkel miért író. vagy miért nem Berkesi; sőt olyan is. miszerint mi a fontosabb: a közérthetőség vagy a sajátos kifejezési mód; még ső- teblen: a közérthetőség mennyiben kritériuma a művészi értéknek ... Mondom, kétségkívül ezek is problémák, bár korántsem fontosak annyira, minthogy ország és világ előtt megvitassuk. mit mondhat egy részeges fuvaros, amikor hazatoppan és a feleségét a tegnap elivott paplan helyett egy új alatt találja és nem is egyedül... A „pressziőzök” szerint csakis valami ilyesfélét: — Ö, pardon, asszonyom. ha nem csalódom. a paplan alatt nem én vagyok... Ah. akkor csak nem a csaló» tényt látszik a paplan alatt forogni? Ha hősöm, akit sziklaszilárd jellemből és pompás, nők számára is lenyűgöző külsőből komponáltam össze, mondom, ha hősöm megy az utcán és valaki tévedésből pofon üti. akkor nem mondhatja azt, miszerint... Illetőleg mondhatja, de akkor azt így ki kell pontozni, mert különben csak ennyit mondhat: — Uram, feltűnt nekem. hogy ön összetéveszt valakivel! Ha férfi és nő, akik szeretik egymást és éppen kirándulni vannak a virágillatos májusban. nem szerethetik egymást tisztán és szépen. csak finoman, mert a testi szerelem hiába tartozik épven annyira az emberhez. mint a lelki, arról írni, szólni felettébb morbid dolog. Ezek után szó sem lehet arról. hogy egy férfi a nő öléről szóljon, legfeljebb csak ennyit mondhat például, hogy alsó tagod, ami ugyan kész nevetség, meg valahogy furcsa is. de legalább nem illetlen. Meg vagyok arról győződve, hogy nemcsak meghökkentő, de morbid és művésziet- len, ha egy atomtudós az opera fináléja alatt csak úgy felkiált, hogy szókincséből veszik azokat, s nem a kerekasztal-konferenciák diplomácianyelvéből és termelési értekezleten általában, de legalábbis hangosan, nem a csúnya szavak és szintagmák ízeit kóstolgatják, hanem a szaknyelv nyújt széles lehetőséget a dúskálni valóhoz. Felmerülhet hát 8 kérdés summáznia: trágárkodjék-e az író, avagy sem... Illetőleg használhat-e csúnya szavakat a regény, vagy drámai hős, avagy sem...? Mit tudom én? Hát mi vagyok én. drámai hős? Majd ha egyszer megírnak és rosz- szul írnak meg, akkoazt mondja .................; rát fogok káromkodni va gy egy esztergályos, hogy a nyomdafesték aki esti egyetemre járván éppen a differenciál-egyenletekkel küszködik, bal kezében a könyvet, jobb kezében a szeretőjét tartja és minderről részletes heszámoló szülessék. Nászágyban, ha érthető szó esik. általában a nász gazdag és pompás is kénytelen lesz eltűrni mert ha én jogos dühömben káromkodom. akkor káromkodni szoktam és nem zso- lozsmázni. Addig is vitatkozzunk ezen a fontos, jövőnket és irodalmunkat alapvetően meghatározó kérdésen. (egri)
