Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
Nagyobb feladatok — több forint A most sorra kerülő termelési tanácskozásokon az üzemek vezetői és a munkások együtt vitatják meg az idei tervet. Nem akarunk az eseményeknek elébe vágni, de az eddigi tapasztalaitokból megállapíthatjuk, hogy az idei feladatok az előzőeknél bonyolultabbak és nagyobbak. Lesz-e, jut-e több forint, ha a ránk szabott és vállalt nagyobb feladatokat sikerrel megoldjuk? Természetes és jogos ez a kérdés, bizonyára sok helyen elhangzik, ezért anyagiassággal senkit sem szabad vádolni. Az új mechanizmus körülményei között változtak-e az anyagi ösztönzés feltételed és lehetőségei? Hogyan módosítsuk és fejlesszük tovább ösztönzési rendszerünket? Vagy konkrétan fogalmazva: ki mennyi alapbért, prémiumot és részesedést kapjon? A bérfejlesztés, premizálás, az anyagi ösztönzés gyakorlati módszerét sem a minisztérium, sem a felügyeleti szerv sikerrel meg nem oldhatja. Általános elveket és keretszámokat központilag meghatározhatnak, de a végzett munka szerinti elosztás problémáját. a helyes anyagi érdekeltség módszerét ott. azon a szinten kell meghatározni, ahol a feladatokat, a személyi és a tárgyi feltételeket a legjobban ismerik. Tehát a vállalatok, az üzemek vezetőire vár a döntés. Sokan azt mondják, nem kell ezen töprengeni, a helyes anyagi ösztönzés ismérve és biztos mércéje az. hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Addig-addig hajtogattuk ezt az elvet, amíg eltorzult. egyenlőtlen munkáért egyenlő bér lett a gyakorlatban. A túlzottan központo. sított gazdasági rendszerben nem érvényesült kellően a vállalatok eredményes gazdálkodása. pedig a munka társadalmi hasznosságát elsősorban a nyereséggel lehet mérni. Az utóbbi években egyre Jobban kiütközött, hogy hiányzott a megfelelő differenciálás vállalat és vállalat, dolgozó és dolgozó között, ha nő a vállalat nyeresége és az ebből képezhető részesedési alap. akkor annál a vállalatnál több jut bérfejlesztésre, prémiumra és év végi részesedésre. De nemcsak a vállalatok, hanem a dolgozó és dolgozó között is differenciálni kell. Ez azt jelenti, hogy azonos munkakörben is többet kapjon az. aki eredményesebben dolgozik. Ezt a „tól- ig”-os besorolási rendszer lehetővé teszi. De az is jogos követelmény, hogy aki nagyobb mértékben járul hozzá a vállalati nyereséghez, az részesedés formájában többet kapjon belőle. A vállalatok többsége vevőivel megkötötte a szerződést. iparkodni, termelni kell az év elejétől kezdve. A most soron következő termelési tanácskozáson üzemrészenként, műhelyenként, esetleg csoportonként meghatározzák a feladatokat. Vajon közi üt-e azt is. hogy az idei nagyobb feladatok sikeres megoldásáért mennyi forint jár? A Mátravidétó Fémművekben még nem tudják, mert a Kohó- és Gépipari Minisztérium a bázis bérszínvonalat, tehát az idei béreket és az előirt nyereséget még nem hagyta jóvá. több fontos anyag árát sem ismerik. A Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál az idén 1,2 millió a nyereségrészesedés, ha 1968- ban a tervezett nyereséget elérik. akkor jövőre az ideihez hasonló összegű részesedést fizethetnék. Ha többet akarnak. akkor a tervezettnél több nyereségre kell szert tenni. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában az idén 632 000 forinttal növelhetik a munkások bérét. Ez átlagosan 2,5 százalékos emelkedést jelent. Az év elején 400 ezer forinttal növelték a munkások bérét A vállalat és a gyáregység gazdasági helyzete ennyit engedett meg. a további 232 ezer forint kifizetésének fedezetét még ezután kell előteremteni. A félvezetőgyártásban kategória-béremelést adtak. vagyis minden munkásnak egyenlő mértékben emelték az alapbérét. Ez a bérren- dezés aligha fejezi ki azt a különbséget. amely egyes munkások rátermettsége, szerzett tapasztalata. Igyekezete és tényleges, eredményes munkája között van Mindezt a gépgyártásban dolgozók fizetésemelésénél figyelembe akarják venni, ott a művezető, a csoportvezető és a bizalmi javasolja, hogy kinek mennyivel emellek bérét. Gyöngyösön fontos és sürgős feladat az úi típusú lámpagyártó sor problémájának megoldása. 52 ezer forint célprémiumot tűztek ki. De a tranzisztorgyártást is növelni akarják, éhhez egy sor műszaki kérdést kell megoldani.; Melyik részlegnek milyen határidót és milyen műszaki ; követelményeket szabjanak és ; ennek arányában mennyi pcé- ; rniumot tűzzenek ki? ! A gyöngyösi félvezetőgyár- í tás esetében. de minden ! üzemben világosan, pontosan j jelöljék meg a feladatokat. j Gazdasági számítással hatá- ; rozzák meg a teljesítés ese- '• tén kifizethető összeget. A ; prémiumot a legfontosabb < feladatok megoldására kell < összpontosítani, és a prémium ; összegét differenciád tan a fel- ; adatokhoz mérten kell meg- ; állapítani. Nálunk még nem ; terjedt el az anyagi ösztön- ; zés pályázati rendszere. Pedig < céltudatos és rugalmas ösztön- < zési forma ez, hosszabb és < rövidebb távon, a termelés- ; ben és a műszaki fejlesztés- ; ben egyaránt alkalmazható. ; Több alkalmazotti munka- ; körben többletfeladatokat 1 konkrétan és előre méghatá- ! rozni aligha lehet. De szűk- ! séges, hogy a munka eredmé- ' nyességét értékeljék és az értékelés alapján jutalmazzák. Az új mechanizmusban a vállalatok legfőbb értékmérője a nyereség. Ezzel lehet mérni a vállalati munka társadalmi hasznosságát és ebből következik, hogy a munkások és az alkalmazottak anyagi ösztönzésének alapja a végzett munka eredményessége legyen. Jogos igény, hogy a legfontosabb feladatok meghatározásával egy időben tűzzék ki a sikeres megoldással Járó forintot. Nem lehet el- hárítatlan akadály a vállalati tervek jóváhagyásának hiánya. hiszen a béralapban előirányzott prémiumot általában ismerik, a bérfejlesztés és a várható részesedési fi lap nagyságát hozzávetőlegesen ki lehet számítani. Senkit sem akarunk arra biztatni, hogy anyagi ösztönzés címén fedezet nélküli kötelezettséget vállaljon. de az is kockázat, ha a tétlen várakozással időt vesztünk és a dolgozók lendületét fékezzük. Felelősséggel jár. nem is mindig népszerű, de a vállalatok vezetőinek feladata, hogy az új mechanizmus lehetőségeit felhasználva megszüntessék a káros egyéni ósdit. az anyagi és az erkölcsi ösztönzőket a vállalati nve- reség fokozására, az egész társadalom boldogulásának szolgálatába állítsák. Dr. Fazekas László Több mint 60 mi lió forinttal gyarapodott a szövetkezeti vagyon a hatvani járásban közgyűléseire kerül sor. A tervekkel párhuzamosan készül a tsz-ek ügyrendje és munkarendje. A közös gazdaságok az 1968-as év sikerének biztosítása érdekében 12 millió forintot tartalékoltak és ebből biztosítják a ledolgozott munkaegységeknek megfelelően a készpénzelőlegek kifizetését. Gumik — ssorítóban Az egri 4. számú Autó- közlekedési Vállalat telepén új üzemet avatnak. Gumivulkanizáló részleget létesítettek, hogy a megnövekedett kocsipark pneujait újra „talpalják”, vagy körcsíkozzák. A nagy kapacitású üzemben szükség esetén 120 külső javítását is el tudják végezni. Képünkön: Sebők László, az üzem vezetője és Szabó Kálmán ellenőrzik 3 szőri- tóba tett gumikat. (Kiss Béla felvétele) Ismét az első lielven • • • (Ruman Imre tudósító.) A hatvani járás termelő- szövetkezeteiben befejeződtek a zárszámadási közgyűlések. A vezetők gazdag eredményekről számolhattak be, járási szinten egy munkaegység értéke 51 forint 10 fillér. Az egy tagra jutó átlagos évi jövedelem meghaladja a 17 és fél ezer forintot. Természetesen egyes szövetkezetek eredménye messze meghaladja a járási átlagot, a kerekharaszti termelőszövetkezetben például az egy tagra eső átlagos évi jövedelem 24 ezer forint volt. Növekedett a termelőszövetkezetek közös vagyona- egy év alatt 36 és fél millió forinttal. Eből 13 millió forintot ingatlanok létesítésére fordítottak. Több millió forintot költöttek új gépekre, így például húsz darab kombájnt vásároltak. 1968-ban már saját erővel tudják elvégezni az összes gépesített munkát. A gépjavítási Költségek csökkentésére javító- műhelyeket hoztak létre. Ezekben a napokban már az 1968-as év tervtárgyaló Hosszú évek óta a József Attila ifjúsági szocialista brigád végez az első helyen a Mátravidéki Fémművek ifjúsági szocialista brigádjainak munkaversenyében. A hagyomány most sem szakadt meg: a brigád 1967-ben végzett munkáját a napokban értékelte a gyár „versenybizottsága”, s az eredményei alapján ismét az első helyre került. Megtakarításuk értéke: félmillió forint. A 14 tagból álló brigád értékes szerszámokat készített el határidő előtt. Társadalmi munkában 50 ezer forintot érő válogató gépet és egy 25 ezer forint értékű ripratox készüléket szerkesztettek. A leltározásra több mint 600 társadalmi munkaórát fordítottak. Anyagfelújításból 150 ezret takarítottak meg. A vállalások teljesítésén kívül a brigád nyolc újítást készített, s ebből hatot elfogadtak és bevezettek a termelésbe is. Az újítások forintértéke nem kevesebb, mint 250 ezer forint. tV\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Yv\\xv\\\\\\\\\\W^ Cserébe a regékért „Iírtlőszéleken is szoktak állni nyurga, görbe, gyenge törzsű fák s azt hiszik, ök az erdő első fái. Pedig csuk azért állnak szélen, mert kivágták előlük a nagyokat.” (Mocsár G.: Nyitott tenyér) Q Mindig a főidre vágyott A főidre, amely hihetetlen erővel rendelkezett — az elvetett magból csirát csalt, később szárat, kis levélkéket, majd meghozta a beteljesülést, ez új magvakat, amelyeket ismét el lehetett szórni, benne. Béres korában, szántás közben gyakran megállt, széttekintett a táblákon. Ilyenkor, ha szóltak hozzá, nem is hallotta, csak nézte b fekete barázdákat, ahogy a látóhatár szélén összefutottak. — Csak egy-két holdam lenne, — gondolta, — csak egy tenyérnyi földdarabam. 0 Szerencséje volt, a háború után az elsők közt jött haza a hadifogságból. Érezte a változások szelét, de nem tudott eligazodni a zűrzavaros világban. De egy jelmondat felszította benne a föld utáni vágyakozását A föld azé, aki megműveli — ez lett a bibliája. Eleinte csak magában mondogatta, ízlelte a szavaikat, aztán mint valami megszállott. mindig ezt hajtogatta. A föld azé, aki a megműveli. Amikor kiosztották neki négy holdat, hatalmas öröm uralkodott el rajta. Elment a kocsmába s egymás után hajtogatta le a féldeciket. — Ne igyál, István — könyörgött a felesége. — Hallgass, a föld azé, aki megműveli. Estefelé, részegségtől sápadtan, kitántorgot a fölre. Már maga sem tudta, mit csinál hasra feküdt a gazos, sáros táblán. Keze jpresösen belemarkolt a rögekbe. — A föld azé, áld megműveli — hörögte. s Nem volt se lova, se ékéje. Segített a sógorának, akitől mindezt kölcsönkapta. Látástól vtakulásig dolgozott Esténként fáradtan ment haza, hajnalban kialvatlanul kelt fel s kezdett a munkához. Amikor szárba szökkent a vetés, majdnem sírt örömében. Leste az eget, vajon esik-e majd, nézte, hogy merről fúj a szét s legszívesebben a kabátját terítette volna le a három holdra, hogy ne legyen semmi baja a kenyérnek. Az első év nem a legjobban sikerült — Nem baj, ha kevés van — mondta a családnak —, de ami van, az már a miénken termett 0 — Jöjjön maga is, István bácsi — mondták a termelőszövetkezet szervezésekor —» maga is cseléd volt, köztünk van a helye magának is. — Biz a föld az enyém, nékem adták, nem veszi el tőlem az isten sem. Inkább megdög- lök, de nem adom. Hajnalban kelt, este későn feküdt, a vasárnapokat is kint töltötte a földjén. Az idő pedig telt. arcára, kezére ráncok vésődtek. A szive sem bírta már úgy, mint régebben, gyakrabban meg kellett állnia egy- egy negyedórára pihenni. — Olyan búzát, mint én, senki sem termel — mondogatta. — Már ez is megéri. § Alig vettek maguknak ruhát, ennivalót —, de a két ló meglett. Hajnalonként, ahogy kijárt a határba, vidáman pöfögtek el mellette a traktorok. A fiatalabbak Leszóltak a pótkocsikról: — Minek kínlódik, István bácsi? Nem érdemes már lovakkal vesződni. Nézze meg, hogy szánt a traktor. Ilyenkor valahogy keserű lett a szájaíze, s morgott valamit a fogai között. Néha az idősebbek is megkérdezték: megéri. István? Nincs értelme a makacsságnak. — Ha beledöglök, akkor se adom a földem. Megszenvedtem, megkínlódtam érte — morfondírozott magában. — Én ugyan be nem lépek. s Múlt az Idő, a keze egyre nehezebben bírta a munkát. Sok töprengés után egyszer beállított az elnök irodájába. — Nézd csak, Jóska — mondta a fiatalembernek —, a ti földetek meg az enyém egymás mellett van. Arre gondoltam, hogy megszánhatnátok a földem. Megfizetek érte. — Megcsináljuk — mondta az elnök. — De miért nem lép be, István bácsi? Nem mai gyerek maga. minek kínlódik annyit, mikor itt vannak a gépek? — Én be nem lépek, jegyezd meg magadnak. Én csak azt kértem, hogy szántsátok meg a földem. Megfizetek érte! — Jól van, István bácsi, maga tudja. Aztán nyáron újra belépett az irodába. — Arra gondoltam. Jóska, hogy learathatnátok kombájnnal azt a kis búzát. Megfizetek érte, B Már nem szántott, nem aratott. Megfizetett érte — s a közös gépei egy-kettőre végeztek a nehéz munkával. De a földtől valahogy elment a kedve. Már nem találta örömét a határban. Keserű szájízzel kapálgatott, irtotta a gyomokat. Kedvetlenül lézengett az állatok körül is. Most már várta, hogy hívják a közösbe, de nem szólt senki. Ha bement a kocsmába, ott is valahogy olyan furcsán néztek rá s alig vetettek neki pár szót. A kutya minden!t emiek a világnak —• keseredett el —, hát nem vagyak én már ember? S a keserűség egyre inkább sértődöttséggé, haraggá változott. Szinte forrt benne a méreg. Az embereknek lassanként elfelejtett köszönni, szándékosan került mindenkit. A földjét Is meg« utálta Haraggal kelt, haraggal feküdt — a felesége is alig mert szólni neki. A gyerekek meg egyre kevesebbet jöttek haza. meglátogatni őket. . Ez a rohadt föld, kiszívja az ember vérét, elveszi az erejét — mondogatta magában, amikor vak dühvei vágta a kapát a földbe. De azért kapált, begyűjtötte a szénát, etette az állatokat s Egyik este levette a lábáról a betegség. Három napig nem tudott felkelni. De a negyedik nap. ha rogyadozó léptekkel is, csak kiment a földre. Láztól égő arcát a szél felé fordította, hogy hűtse. — Nem embernek való az, amit csinálsz — mondta a felesége —, még egy állatnak is sok lenne. Mért nem beszélsz az elnökkel? — Hallgass! Amit mondtam, megmondtam. Én ezért a földért megküzdöttem, ezt senki el nem veszi tőlem. S ha mindenki behódol is, én soha meg nem hátrálok. 0 S hajnalonként, amikor még mindenki az igazak álmát aludta, az idős ember felkelt, vállára vetette a kaszát, vagy a kapát s indult a földjére. Indult, mert egykor úgy érezte, hogy ez a föld csak az övé. S ha egyszer az ember azt mondja, hogy csak az övé, akkor tartsa is magát ehhez, még akkor is ha beleszakad. Még ha az életét is kell ezért áldoznia. A faluban pedig egyre kevesebbet beszéltek róla, s lassan azt is elfelejtették, hogy létezik.Kaposi Levente
