Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

BOGOTA: Pokolgép robbant az Egye­sült Államok kolumbiai nagv követségén s a nagykö­vetség szerint nem okozott különösebb károkat, sebesü­lés sem történt, mert a bom­bát ebédidő alatt robbantot­ták fel. amikor az épület üres volt. Közvetlenül a rob­banás előtt ismeretlen sze­mélyek röpcédulákat oszto­gattak az utcán. A „Február 15. csoport” aláírású röpcé­dulák éltették a vietnami nép harcát az amerikai ag­resszió ellen. LONDON: A Times katonai szakíró­ja megállapítja, hogy mivel az Egyesült Államok az el­következő tíz év alatt, sőt ta­lán hamarabb is megszünte­ti a Polaris-rakéták gyártá­sát. Anglia alighanem raké­ták nélkül marad, ugyanis az angol Polaris-program telje­sen az amerikai technikára épül. A Polaris megszünteté­séről szóló amerikai bejelen­tés a lehető legrosszabbkor Jött az angol hadügyminisz­térium számára, ugyanis csü­törtökön próbálták ki a Kennedy-fok térségében az angol tengeralattjárókon el­helyezett Polaris rakétát, s a királyi flotta újabb kilövés­re készül. A két kísérlet ösz- szesen kétmillió font ster­lingbe kerül, mégpedig kül­földi valutában. BÉCS: A burgenlandi tartományi parlament elé kerül a Nép­párt törvényjavaslata, amely lehetővé tenné, hogy kisajá­títsák az Eszterházy ingatla­nok egy részét. Hasonló tör­vényjavaslatot szorgalmaz­tak legutóbb a bécsi parla­mentben a szocialisták. A testvéri barátság okmánya U tmzcti történelmünk fontos dátumáról emlékezünk *■ meg a mai napon: húszéves az 1948-ban megkö­tött első magyai—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény. E szerződés a ma­gyar felszabadulás betetőzését jelentette, és azóta is szo­cialista fejlödcsüiiK egyik iegionlosabb garanciája. *A felszabadulás után a dolgozó tömegek előtt foko­zatosan rajzolódtak ki az új, népi demokratikus, szocia­lista Magyarország körvonalai. A magyar—szovjet szer­ződésnek döntő része volt abban: nem maradt ábrándkép, hogy népünk sikeresen meg tudta vívni szocialista forra­dalmát. képes volt kemény osztályharcban megvédeni né­pi demokratikus rendjét, helyt tudott állni az imperialis­ta hatalmak nagy erejű nyomásával szemben is. Húsz esztendő néni nagy idő a történelem mércéjével mérve. E két évtized alatt azonban a magyar társadalom gyökeresebben átalakult, mélyrehatóbban megváltozott, mint korábban, egymást váltó egész történelmi korsza­kok. századok folyamán. Eredményeink, amelyekre vtsz- szatekinthetünk. elválaszthatatlanok a Szovjetunióval va­ló szoros baráti együttműködéstől. A magyar—szovjet kapcsolatok olyan új típusú vi­szony iskolapéldái, amelyek elképzelhetetlenek a tőkés rend körülményei között. Ez olyan szövetség amelyet a célok, az eszmék és az érdekek közösségének tudata éltet Bebizonyította, hogy a szovjet állam mindenkor mellet­tünk állt: sikereink időszakában és a kritikus órákban egyaránt E szövetség örökre véget vetett annak a törté­nelmi periódusnak, amikor népünk — mint más kis né­pek is — egyszerű gyalogfigura volt a történelem sakk­tábláién. Világszerte megnövekedett hazánk nemzetközi tekintélye s ebben alapvető része van annak, hogy az MSZMP és kormányunk politikájának megfelelően —•, egész népünk ügyének tekintjük barátságunk erősítését a Szövi etunióval. Napjainkban, amikor az Imperializmus fokozza *6* resszivitását a szocialista közösség országai ellen, amikor a Pentagon hadiköltségvetései rekordmagasságot érnek éL e barátság jelentősége különösképpen nyilvánvaló. Hazánk tagja a Varsói Szerződésnek és szövetségese an­nak a Szovjetuniónak, amelynek népe — nem kis áldoza­tok árán — a legkorszerűbb katonai erőt’a világon párat­lan védelmi eszközöket hoz .létre. Híz a döntö biztosítéka határaink sérthetetlenségének, annak, hogy népünk a bé­kés építőmunkára, a szocialista Magyarország megterem­tésének történelmi feladataira összpontosíthatja alkotó­erőit. A szovjet—magyar kapcsolatok dinamikus fejlődése áthatja életünk minden területét. A magyar—szovjet hosz- szúlejáratú és éves megállapodások jelentősen hozzájá­rulnak népgazdaságunk egészséges, tervszerű fejlődéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Szüntelenül erősödnek kul­turális és emberi kapcsolataink. Évről-évre több szovjet vendéget köszönthetünk országunkban, s mind több ha­zánkfia látogat Moszkvába. Leningrádba. Kijevbe. K ét évtized nem nagy idő egy nemzet életében. Mégis alkalmat ad arra. hogy ismét levonjuk újabb kori történelmünk legfontosabb tanulságát: a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés legfontosabb diplomáciai okmányunk, további felemelkedésünk biztosítéka. Barátkozás: 1943 s A hírszerzés egyik legjobb lehetősége a mindennapos sé­ta volt. a város főutcáján ke­resztül. Ez az utca volt az örömlányok és a katonák korzója. A sétáló, udvarió ka­tonákat mindenekelőtt fegy­vernemek szerint osztályoz­ta. Figyelembe vette jelvé­nyeiket, kitüntetéseiket, sőt a fegyvernemek mennyiség szerinti megoszlása is lehető­séget adott olyan következte­tések levonására, amelyek szerint bizonyos: a dániai, norvégiai és franciaországi frontokról vezényeltek ide csapattesteket Közülük a páncélos és a légi egységek voltak túlsúlyban. Mindez arra mutatott, hogy Lengyel- ország területéin valamilyen meghatározott célból jelen­tős, gyorsan mozgó egysége­ket vontak össze. Az irodai selejtpapfrosok zúzdába szállítása is jó meg­figyelési lehetőséget biztosí­tott számára. Ezt piszkos munkának tartották a garázs­ban társai, és szívesen rábíz­ták. Johann Weiss alaposan tanulmányozta az ilyen szál­lítmányokat. A külföldi ké­peslapok. sőt még a régi szál­lítólevelek és más, látszólag teljesen értéktelen papírosok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak számára, hogv tulajdonképpen milyen egy­ségek tartózkodnak Lengyel- országban, s ezeket honnan vezényelték oda. A legnehezebb feladat volt szóra bírni a katonákat, akár még a legalacsonyabb rangú- akat is. A közismert parancs szerint még a gépkocsiveze­tők sem mondhatták el egy­másnak, hogy hói jártak, mi volt a munkafeladatuk, mi­lyen személyeket vagy áru­cikkeket szállítottak. Johann Weiss ügyességét bizonyítja, hogy még e téren is jelentős eredményeket tudott felmu­tatni. Szolgálati útjain gyak­ran felvett egy-egy magányos katonát, akik természetesen örömmel fogadták, hogy autóval utazhatnak, nem kell gyalogolniuk. A potya­utasokkal hamar barátságot kötött a kedélyes gépkocsi- vezető. de sohasem kérdezett tőlük direkt módon katonai jellegű fel világosi tsásokat, még kevésbé ti tkokat. Min­denekelőtt tanácsokat kért a katonáktól: — öregem, te mégiscsak tapasztalt frontikatona vagy, én meg sohasem voltam még a harctéren — mondotta, lát­szólag ügyefogyottan. Tapasztalatlanságát azzal is bizonyította, hogy a harc- kocsizóknak a repülőket di­csérte viszont repülős uta­sainak a harckocsizókról ara­Némi vegyészeti ismeretek és főleg találékonyság szük­séges ahhoz, hogy valaki há- romnegyedmillió schillingtől szabadíthassa meg az Oszt- réák Nemzeti Bankot. Erről tanúskodott a bank egy volt alkalmazottjának ügye, aki a közelmúltban került a bíró­ság elé. A mérnök annak a bizott­ságnak tagja volt. amely a bankhoz beküldött, megron­gálódott bankjegyekért járó kárpótlásról döntött. Ameny- nyiben a bankjegynek több mint a fele megmaradt, érté­két megtérítik. A fennma­radt bankjegyrész megállapí­tása nem mindig könnyű, hi­szen előfordul, hogy a papírt sav marja szét, állatok tépik, rágják meg. Végül is a szakértő, az adott esetben gyakorlatilag az említett mérnök szavától függött, megtérül-e a kár­vallott kára, a szakvéleményt a bizottság másik két tagja nem is ellenőrizte, ők csak eláírásukat adták. ? MemsSs IMS. február 18« vasárnap Bécsi levél Hogyan gazdagodhat meg a bankjegyszakéitő ? A mérnöknek, aki költeke­ző életmódjával mind súlyo­sabb anyagi nehézségekbe került, ez adta a „mentő” öt­letet. Barátai, ismerősei, ro­konai nevén elszenesedett, szétmorzsolódott papírfoszlá­nyokat nyújtott be a Nemze­ti Bankhoz kárpótlást kérve. Az ügy elintézése természete­sen — saját magára várt, így a szakvélemény nem volt kétséges. Az ötletes csaló postafordultával helyt adott kérelmeinek * a pénzt átutal­tatta a megfelelő ismerősnek, akinél azután természetesen jelentkezett, sőt idejében elő Is készítette őket. Azzal ma­gyarázkodott. hogy kísérlete­zései közben sérültek meg a bankjegyek, de neki, épnen mint a bírósáa tagjának, kí­nos ilyen kéréssel bankjához fordulnia... A magyarázat nem kevés ismerősnél talált hitelre. Amíg aztán végű1 is az egyik gyanút fogat a feljelentést tett. A találékony pénzszak­értő addia kerek 754 000 schillinget vágott zsebre. Drága „ajándék" Gyakori eset az elmúlt hó­napokban osztrák városok­ban. falvakban: jól öltözött, udvarias férfiú csönget be és gratulál a háziaknak. A sor­soláson, amelyet cége a ház­tartási gépeire beérkezett megrendelőlapokkal rende­zett. értékes díjat, tranziszto­ros rádiót nyerteit. A meglepett háziak szabód­nak, hiszen ők nem is ren­deltek se hűtőszekrényt, se mosógépet. A pergő nyelvű ügynök, ékesszólóan ecsetel­ve a világvevő ajándék-rádió előnyeit, hajlandó segíteni a dolgon, ö elintézi, hogy a dozott. Természetesen a ka­tonák megpróbálták védeni saját fegyvernemüket, s a vi­ta hevében gyakran értékes adatokat is kikottyawtottak egyeségeikröl. Az összegyűjtött adatokról rejtjeles feljegyzéseket ké­szített. rejtekhelyül Diet- mamé fiának könyveit hasz­nálta. A még Szovjetun óban kapott parancs szerint jelen­téseit, Lwowba küldte el, egy nő címére. A szigorú uta­sítás szerint csak képeslapot küldhetett, látszólag teljesen semleges szöveggel. A sem­mitmondó üzenet alá azon­ban gyufaszállal és vegytin­tával odaírta a rejtjeles szö­veget. így adta tudtul felet­teseinek ledzi címét, sőt kö­zölte azt is. hogy Dietmamé lakásában van rádió, tehát kész rádióüzenetek vételé­re is. Johann Weiss különösen nagy figyemet fordított arra, hogy jelentéseit a lehető leg­rövidebbem fogalmazza Szin­te művészetig fejlesztette azt a készségét, hogy a tapasz­talt jelenségeket a lehető legtömörebben, s ugyanak­kor legvilágosabban, szinte plasztikusan Írja le. így si­került munkájának eredmé­nyeit tökéletes b!ztonsággal eljuttatnia a szovjet hírszer­ző szervekhez. Az idegfeszí­tő fefed at mellett azonban nem feledkezett el fontos kapcsolatainak tovabbépí tár­séról sem. Ügy. ahogy azt Dietmarné és Maria Bucher óhajtotta, elsősorban Ange­lica Bucherral foglalkozott. A fiatal nő szívesen fogadta a csinos Johann Weiss ud­varlását. és lassan elérkezett az idő. amikor ezt a kapcso­latot is felhasználta a hír­szerzésre. \Ve:ss egyre töb­bet panaszkodott Dietm-'-né- nak. hogv az áttelepülő köz­pont garázsa nem tetszik ne­ki. — Asszonyom, el sem tud­ja képzelni, hogv milyen az élet nálunk. Azt hiszem, elég, ha annyit mondok, hogy a garázsban nyüzsögnek a len­gyelek. És a szedett-vedett népség egyáltalán nem nézi jó szemmel az igazi néme­teket. Tudom, ha mernék, legszívesebben megölnének. Dietmamé öl-ült, hogy se­gítségére siethet „fogadott fiának” és Angelica közben­járását kérte érdekében. Ügy; ahogy azt Johann Weiss elő­re kiszámította. Angelica megígérte, hogy Joachim von Salz ezredesen keresztül az Abwehrhez helyezteti a fiatalembert gépkocsivezető­nek, — Kedves Dietmamé as» szany. ehhez azonban az kell, hogy a Gestapo is a bele­egyezését adja — mondotta. — Teljesen bizonyos va­gyok abban, hogy Johann Weiss jó német hazafi, és minit bárki más a birodalom­ban, úgy a Gestapo is meg­bízhatónak találja majd — válaszolta magabiztosan Diet­mamé. {Folytatjuk) A grenoble-i téli olimpiai játékok szombati, 12. és egy­ben utolsó előtti verseny­napján, utoljára léptek fel a gyorskorcsolyázók, a jégko- rongorók, sífutók, lesiklók és a bobversenyzők. A szánkó­sok is befejező futamok előtt álltak. Jelentések az események­ről: Alpe d’Huez-ben a kora reggeli órákban 11 ország 19 négyes bobcsapata mérte ösz- sze erejét a második, befe­jező futamban. Négyes bob olimpiai baj­nok: Olaszország I. (Euge­nio Monti, Luciano de Paolis, Roberto Zandonella, Mario Armando) 2:17,39 p (1:09,84, 1:07,55). 2. Ausztria L 3. Svájc I. Avery Brundage, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság el­nöke sajtókonferencián talál­kozott az újságírókkal, ri­porterekkel. „félreértés” tisztázódjék. S a kedves ügyfelek mégiscsak megkapják a nyereményt. Az egyetlen feltétel természete­sen az, hogy — leqa'abbis most. utólag — aláírják a megrendelőlapot arra a bizo­nyos háztartási gépre... Nem kevesen, akiket meg­szédít a hatásos ügynöki mondóka. no meg a potya rá­dió, aláírják. Nem is csalód­nak — legalábbis egyelőre. Az Ígért ingyen világvevő ugyanis néhány nap múlva valóban megérkezik, bér­mentve. Valamivel, később a ' megrendelt gép is. Az is mű­ködik. Az egyetlen bökkenő, hogy a T. vevő már az első szaküzlet kirakatánál meg­bizonyosodhat. hogy ..aján­dékát” saját maga fizette meg. A zúg-módszerekkel dolgozó eladási hálózat ugyanis eleve olyan magas árakon hozza forgalomba áruját, amelyekben bőven belefér méa egy olcsó japán rádió is. Bécsben és más nagyobb városokban még könnyebb ajándékhoz jutni. Nem kell mást tenni, mint ellátogatni a környék egy mozijában, vagy kocsmai nagytermében rendezett „nagyszabású be­mutatóra’.’ Minden részvevő, ígéri a hívogató röplap, érté­kes ajándékban részesül. (Konyhafelszerelés. import élelmiszerkollekció, stb.) Az ajándékok válóban szétosz­tatnak — ezek azonban épp­oly kevéssé nagyszabásúak, mint maga a bemutató: mű­anyag szűrő, fakanál, vagy egy csomagocska s’lánv kávé. A lényeg azonban természete­sen azon van. hogy minél több embert csábítsanak ősz- sze. Akik között azután min­dig akad nem is egy. aki a rutinos eladók áradatának hatására hajlandó megrendel­ni ezt. vagy azt a háztartás' gépet, készüléket, Természe­tesen általában jóval dránáb ban. mint bármelyik üzlet­ben. A „nagyszabású bemu tató” és az ajándékok költ ségeit végül is be kell hozni valahol. Haltai András A NOB elnöke bevezetőben köszönetét fejezte ki a gre­noble-i téli olimpiai játékok rendezőinek, hozzáfűzte: „Az időjárásért nem a rendezők a felelősek.” Nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy a NOB továbora is küzd az ellen, hogy a spor­tolók, bármiféle gyári termé­ket reklámozzanak, felté­telezhető ugyanis, hogy ezek a vállalatok „pénzelik” a sportolókat. A La Tribune de Lausanne című svájci lap És ha a téli játékok elfújják Brundage-t címmel közöl kommentárt Avery Brundage-nak, a NOB elnökének, a téli olimpáival kapcsolatosan a sajtókonfe­rencián tett ellenséges kije­lentéseiről. Különös tekintet­tel arra, hogy úgy látszik, az öreg elnök nem kedveli az alpesi síszámokat. Az igazság az. hogy Brun- da?e mőg mindig a század eleji olimnia szellemében él, és ma már megijed attól, mi­lyen mértéktelenül felduz­zadt a játékok lehetősége. Tizenkilenc ország 60 ver­senyzője nevezett a „sí ma­ratonira”, vagvls az 50 kilo­méteres sífutásra. A rajtnál azonban a benevezettek közül kilencen nem jelentek meg.­Az 50 krn-es sífutásban olimpiai bajnok: Öle Ellef- saeter (Norvégia) 2:28:45,8 ó. 2. Vjacsecszlav Vedenin (S70v1etun1ó). 3. Josef Haas (Svájc). A két magyar sífutó, Ho- léezv Tibor és Holló Miklós 42., illetve 45. lett. ★ Szombaton délelőtt került sor az NSZK—NDK jégko­rong-mérkőzésre. A nyugat­németek 4:2 (1:0, 2:1, 1:1) arányú győzelmükkel a he­tedik helyet szerezték meg. ★ A grenoble-i gyorskorcso­lyázó stadionban szombaton reggel 28 versenyző állt rajt­hoz az utolsó gyorskorcso­lyázó számban, 10 000 m-en. A 10 000 m-es gvorskorcso- tvázásbnn olimríaj hnlnokj Tonnv Höglin (Svédország) 15:23.6 p ob'moiai csűcs! 2. F. A. Maier (Norvégia). 3. O Sandler (S--^^-»-czág)j . .. 27. Ivánkái ^yör^ (Magyarország) 17:37,2 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom