Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

Mit várhatunk a szabad megoldás a termelés és a fo­gyasztás jó összekapcsolásá­ra, mint a piaci árrendszer, amelyben — az állam által meghatározott keretek között — a termelési költségek mel­lett a kereslet és a kínálat is alakítja a fogyasztói árakat. A piaci viszonyok változása az árváltozások révén hatást gyakorol a termelő vállalatok gazdálkodására, gyártmá­nyaik összetételére és kor­szerűségére. A szabad árak rendszerét természetesen nem lehet egy­szerre bevezetni olyan nép­gazdaságban, ahol másfél évtizeden, keresztül termelő és fogyasztó egyaránt hoz­zászokott a kialakult árak­hoz. Az eddig alkalmazott hatósági fix árak alapján alakult ki a meglevő fogyasz­tási áruszerkezet. A terme­lési tervek és fejlesztési be­ruházások ehhez, a fogyasz­tási szerkezethez alkalmaz­kodtak. A szabad árak szé­lesebb alkalmazása alapjai­ban módosítaná a fogyasztási szerkezetet. A megváltozó összetételű kereslethez azon­ban a gyárak nem tudnának kellő gyorsasággal alkalmaz­kodni, mert termelési kapa­citásuk az eddigi fogyasztási szerkezet szerint alakult ki. Sok olyan termék van azonban, amelynek a terme­lése különösebb nehézség nélkül növelhető, ha az ára emelkedik, s fogyasztása könnyűszerrel bővíthető, ha a gyártmány korszerű, diva­tos, jó minőségű. Ilyenek ál­talában a divatcikkek, a koz­metikai cikkek, a műanyag fogyasztási cikkek!. Ezek árát szabaddá lehet tenni; vagyis bizonyos törvényes előírásokat betartva — az a kereslet és a kínálat válto­zása szerint alakulhat. Kö­tetlenebb árformákat lehet és kell alkalmazni azokban a termékcsoportokban, ahol gyors a szükségletek és az előállítási módszerek válto­zása, nagy a divat hatása. Ilyenek az előbbieken kívül a rövidáruk, a bőrdíszmű­áruk nagy része. Az alapvető szükségleteket kielégítő tö­megcikkek ára továbbra is fix vagy maximált lesz, mert ezek ára határozza meg alapvetően a fogyasztói ár­színvonalat. a lakosság élet- körülményeit. Azt várjuk a kötetlenebb árformáktól, hogy segítsé­gükkel viszonylag rövid időn belül — egy-másfél év alatt — megszűnnek az is­mert, bosszantó hiányok: a fogyasztók által keresett ter­mékek zömét kellő mennyi­ségben és megfelelő válasz­tékban lehet majd kapni a kereskedelemben, ha néme­lyiküket kissé drágábban is, s ezek korszerűek, praktiku­sak. tartósak és divatosak lesznek. Vállalataink érde­keltekké válnak abban, hogy a több hasznot hozó termé­keket gyártsák, tehát termé­keikkel a vevő igényeihez, szükségleteihez alkalmazkod­janak. Ezt várjuk a szabad áraktól. Az áruellátás javu­lása az első fél évben éppen csak megkezdődik, de 1968 második felében és a követ­kező években már számít­hatunk a kötetlenebb árfor­mák kedvező hatásának szé­les körű érvényesülésére. Dr. Pirityi Ottó Kétszázhatvan vagonnal több vaj*, 240 vagonnal több sajt A január 1-én életbe lé­pett árreform nemcsak ab­ban áll, hogy a fogyasztási cikkek egy részének ára meg­változik, hanem abban is, hogy a hatósági rögzített ár­rendszert a fogyasztói árufor­galom felében kötetlenebb árrendszer váltja fel. A for­galomnak körülbelül 20 szá­zaléka rögzített áron, 30 százaléka maximált áron ke­rül bonyolításra. Megközelí­tően 27 százalékot, tesz majd ki a bizonyos korlátok kö­zött mozgó áron, s mintegy 23 százalékot a szabadpiaci áron történő forgalom. Eddig csak 14 százalék volt a szabad áron értékesí­tett termékek aránya; csak itt érvényesült szabadon a piaci kereslet és kínálat já­téka. önként adódik a kér­dés; miért indokolt, hogy ez­után ez szélesebb körben ér­vényesüljön? Azért, mert csak így képes a termelés és a fogyasztás részleteiben is igazodni egymáshoz. Csak így képes a fogyasztó hatást gyakorolni a termelőszövet­kezetre, a piaci értékesítés a vállalati gazdálkodásra. A termelő által kapott és a fogyasztó által fizetett árak eddig meglehetősen elsza­kadtak egymástól; több te­rületen ez történt a termelés és a fogyasztás összetételé­vel is. Egyik termékből nagy készletek halmozódtak fel, mert a megszabott fogyasz­tói áron a megtermelt teljes mennyiséget nem vették meg, a viszonylag magas ár a ke­resletet visszaszorította, vagy népi hagyta bővülni. Ugyan­akkor más termékek hiány­cikkekké váltak, mert az aránytalanul alacsony ár a termelhető mennyiségnél na­gyobb keresletet támasztott. A termelő vállalat ezekhez a piaci jelenségekhez alig tu­dott igazodni, mert egyrészt kötelező termelési tervszá­ma volt, másrészt a keresett (vagy éppenséggel hiány-) cikkek termelői árában sem volt több haszon, mint az elfekvővé váló termékekben. Holott az lenne a természe­tes, hogy a korszerűtlen, gyengébb minőségű termé­kek gyártásából kisebb le­gyen a vállalat haszna (eset­len ráfizetéses legyen szá­méira), a kerestt árukból pe­dig nagyobb hasznot húz­hasson; hadd bővíthesse a vállalat az ilyen cikkek ter­melését gyorsabb ütemben. Közgazdaságilag teljesen bizonyított, hogy nincs más A tejipar a január 1-ón életbe lépett árváltozások kö­vetkeztében — olcsóbb lett a vaj, a sajt, a tejszín, a kakaó, a joghurt, a kefir, a krémtúrók — az eddigielméi is nagyobb feladat, előtt áll. A Tejipari Tröszt vállalatai azonban előreláthatóan a várható nagyobb igényeket is zavartalanul ki tudják elé­gíteni. A tavalyinál 260 vagonnal több, összesen 1780 vagon va­jat gyártanak a tejfeldolgo­zó üzemek. Az árcsökkenés következtében várható a drá­gábban is kedvelt sajt fo­gyasztásának növekedése, amelynek kielégítésére a ta­valyinál 240 vagonnal több, összesen 1210 vagon sajtot ad a tejipar a kereskedelem­nek. A választék bővítésére tízmillió literrel több tejet palackoznak, s növelik a ki­sebb adagolásé tejtermékek mennyiségét, egyebek között forgalomba hozzák a régen várt ötdekás vajat. (MTI) Keresztesi István már nem fiatal ember, éppen a hat­vanötödik esztendőjét tapos­sa. Igaz, hogy a kor nem látszik meg rajta, maga sem nagyon érzi. s mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az, hogy telenként még mindig levág Ötven-hatvan disznót. Nem lenne ez különös, ha a szakmája hentes lenne. Pis­ta bácsi azonban böllér, vagy ahogy erre Tamamérán ne­vezik: pintér. Csak a roko­noknak. vagy az fcmerősök- nak segít a disznóvágásnál, s mindössze egy kis hurkát, kolbászt fogad el fizetség­ként a munkája fejében. Ilyenkor télen aligha akad népszerűbb, keresettebb em­ber a községben a böllémél. S a böllérek között is van rangsor, jelenleg Pista bácsi vezet a nem hivatalos rang­listán. Azt tartják, hogy jobb kolbászt, hurkát, sajtot nem készít nála jobban sen­ki. S idős kora ellenére né­hány óra alatt tökéletesen elkészíti, feldolgozna a húst, reggel hat-hét óra körül vág­ja a disznót, s két órakor már hazafelé igyekszik, ki­pihenni a fáradalmakat. S nemcsak pihen, hanem erőt gyűjt a disznótoros vacsorá­ra, s különösen az azt követő kártyacsatára. — Mikor vágta az első -disznót, Pista bácsi? — Huszonegy éves korom­ban. A legelsőt magamnak vágtam, de akkor télen még legalább hatvanat. Azóta minden évben megvan ez a mennyiség. — Hol tanulta a mester­séget? — Hivatalosan sehol, mert sohasem akartam hentes lenni. A paraszti munkát mindig jobban kedveltem. De télen szívesen segítettem másoknak. — Milyen egy igazi disz­nóvágás? — Nekem akkor számít igazinak, ha tél van. Külö­nösen. ha hó van és jó hi­deg. Nyáron valahogy egé­szen más a hangulata. Te­hát az első a tél és a hideg. Általában reggel hat-hét óra felé kezdünk hozzá a vágás­hoz. Az első ténykedés az, hogy megiszunk egy-két po­hár jó erős pálinkát. Amikor ez megvan, akkor jön a vá­gás. A disznót szakszerűen, gyorsan ,,kell leszúrni — ná­lam még sohasem fordult BÖLLER I elő. hogy perzselés közben kiugrott volna a szalmából. Ezután jön a perzselés, a bontás és a feldolgozás. A legnehezebb: jól eltalálni a kolbász és a hurka ízét. — Mi a fontos a jó hur­kánál ? — Az, hogy sok belsőrész legyen benne. Meg egy ke- * vés vér. Sokan ugyan' nem szeretik a vért, pedig ez adja meg az igazi ízét. Én mindig teszek bele, ha más­ként nem, akkor abáltlében megfőzöm és ezzel a lével ízesítem a hurkát. — Milyen az igazi disz­nótoros menü? — Napközben mindenből eszik egy keveset az ember, a fontosabb inkább a vacso­ra. A jó vacsorához húsleves kell, benne főtt hússal, hur­ka. kolbász, pogácsa, ká­poszta és természetesen bor. — Milyen érdekes, disznó­torral kapcsolatos népszokást ismer Pisla bácsi? — Azt, hogy vacsora ide­jén jönnek a maskarába öl­tözött fiatalok, bemennek a konyhába, zörgetik a tepsi­ket, lábasokat, s elváltoztatott hangon mókáznak, viccelőd­nek. Ilyenkor találgatják, hogy melyik maskara ki lehet, és a házigazda meg­vendégeli őket. Sokan olyan álarcban jönnek, hogy egyál­talán nem lehet rájuk is­merni. — Mit szeret legjobban a disznótorban ? — Fiatalabb koromban mindent szerettem, most már legjobban s vacsora utáni kártyázást kedvelem. Ferb- lizni szoktunk, tízfilléres ala­pon, nem nyer, nem veszít jóformán senki semmit, in­kább a játék szórakoztat mindannyiunkat. — A böllér saját maga vágja-e magának a disznót? — Nem, nekem a vejem vágja. Igaz, hogy én meg őneki vágok. — Miért? — Nem is tudnám ponto­san megmagyarázni. Vala­hogy így alakult. — S a böllérnéi milyen a vágás? — Zajos. Hét kisunokám van, minden alkalommal jönnek az apjukkal, anyjuk­kal. vagyunk vagy húszán ilyenkor. A gyerekek körbe- állják perzselésnél a tüzet, hordják a szalmát, kiabál­nak, s várják a disznó fülét és farkát. Nekik ez a legked­vesebb csemege. — Hát Pista bácsinak? — Én a hurkát szeretem a legjobban. Sohasem tudnám megunni. Csak hát nem tu­dok már annyit enni belőle, mint régebben. Tíz-tizenöt éve még alaposan kóstolgat­tam a jó falatokból vágás idején. Igaz, .hogy volt mire, mert megittam ilyenkor né­hány liter bort. Ma már nem megy a dolog. Néhány nap­ja vágtam, s egész nap mind­össze egy bambisüveg bort ittam meg. — Az idén télen hány disznót vág Pista bácsi? — Eddig már vagy húszat levágtam, s lesz még bizto­san harminc. Disznó van bő­ven, s jönnek is hozzám mindig. Csak egy kicsit m untam már. Nem vagyok olyan fiatal, a kezem is ha­marabb kifárad. Leginkább talán azért vágok, mert va­csora után mindig elmegv néhány parti ferbli. Kaposi Levente * 0 Érdemkereszt kantokkal Bár a Novara úi hajó. az egyik géphiba i a másikat követi. Akkor is javítják a hajót, amikor megérkezik a hír: Ferenc József 86 éves korában meghalt. A trónon .dédunoka- öccse. IV. Károlv követi. Magyar királlyá 1916. december 30-án koronázzák, s Horthy is meghívást kap a fényes ünnepségekre, j amelyek sehogyan sincsenek arányban a i komor, háborús időkkel. A 29 esztendős j uralkodót jól ismeri Horthy. A bátyja, Horthy István — jelenleg ezredesként a I fronton van — mutatta be az akkor 14 esz­tendős Károly főhercegnek, akit lovagolni j tanított. A kamasz Károlv főherceg (még i nem trónörökös, hiszen Ferenc Ferdinánd ; volt a trón várományosa, akit 1914. júniusá­ban öltek meg Szarajevóban, ürügyet szol­gáltatva a világháború ki robbantására) a falkavadászatok ideiét rendszerint Holieson. Horthy István birtokán töltötte. Ferenc Jó­zsef szárnysegédiet-ént Horthy részt vett Habsbnr" Károlv főherceg és Zita Bourbon pármai hercegnő, vagyis az új király és ki­rályné esküvőjén_is. Pompásan fest a koronázási ünnepségen ji, a királyi pár. annyi biztos. Horthy dísz­egyenruhájában, a meghívott előkelőségek sorában szemtanúja, amint Tisza István mi­niszterelnök — nádor nem lévén — ráhe­lyezi IV. Károlv fejére a magyar koronát. Gondolná-e a fénytől és csillogástól, az égy begyült hercegek, grófok, nagyurak elő­kelőségétől káprázó Horthy, hogy az úi ki­rály uralkodása két esztendeig sem tart m„jd? S hogy nem is olyan sokára össze­csap majd IV. Károllyal a budai Vár birtok­lásáért. sőt Budaörsnél amolyan kisebb csa­tát is vívnak csapataik? A sorhajókapitány egészen a Várig kísérte az úi uralkodónárt, amely visszavonul a koronázási ünnepsége­ket kipihenendő azokba a szobákba, ahol Horthy maid egv negyedszázadig lakik ... Horthy az ünnepség után visszatér a No­vaijára. amely a központi hatalmak számá­ra használhatóvá vált, cattarói öbölben ál­lomásozik. A tengeri háborúban továbbra is változatlan a helyzet: az antant szorosan elzárva tartja az otrantói szorost, beszorítja az osztrák—magyar flottát az Adriára. S mi­vel a német tengeralattjárók a negyed’!- há­borús é” eleién megkezdik a korlátlan ten­geralattjáró-háborút. s a német tengeralatt- iáró1' is használják a cattarói öblöt tá­maszt pontnak. az antant gyűrűjét az otran- tói szere-- nyakánál mée szorosabbá fűzik Az angol—francia tornedőr*‘»«sád«k és rom­bolók igen sűrű végzik őrjárataikat, s alig bukkan fel a vízben egy-egv német búvái*- ha.ió periszkópja, a rombolók elárasztják vízibombáikkal. Ezenkívül egész flottányi halászgőzös vontat hosszú hálókat, amelyek 20—40 méternyire merülnek a tengerbe, te­hát elvan mélyre, amennyire a német bú­várba tők alámerülhetnek. A hálókra bom­bák és riasztóberendezéseket is szerelnek, a német tengeralattjárók számára szinte le­hetette"’ az átjutás. A flotlaparancsnokság 1917 májusában elhatározza, hogy bármilyen nagv kockázat­tal jár megkísérli megszakítani az ellensé­ges zónavonalat. A Novarát különleges fel- adfP-kra építették, ez a haió s parancsnoka, Horthy utasítást kap. hogy másik két cirká­lóval. a Helgolanddal és a Saidával együtt rajtaütésszerű támadással próbálkozzék. A terv végrehajtása sikerül, de a három cir­káló és rombolócsoport útban hazafelé erős ellenséges egységekkel találkozik. Horthy menekülni próbál, de ehhez nem elég gyorsak a hajók, így hát a különítmény nem térhet ki az ütközet elől. A harc során a Novarát súlyos találatok érik és maga a sorhajókapitány is megsebesül. Az erősítés­ként helyszínre érkező Budapest és St. Georg segítségével sikerül csak a hajót visz- szavezetni a kikötőbe. Horthy sebesülten sem vonul vissza kabinjába, hanem hord­ágyon fekve is a parancsnoki hídon marad, akárcsak Nelson Trafalgámál. Ez kell' a há­borús propagandagépezetnek. Megszületik, s e-yre hízik az „otrantói hősről” szóló le­genda. A sebesült sorhajókapitányt — egy per­cig sem forgott életveszélyben — Bécsben : poljáv Badenben pihen, erősödik s — fo­gadja az újságírókat, kedvtelve nyilatkozik. Arról persze hallgat, hogy az akció után né­hány nappal az otrantói szoros nyakánál is­mét összezárult az antant gyűrűje, a vállal­, t kozas tulajdonképpen eredménytelennek bizonyult. A lapok szerkesztőinek Budapes­ten pedig kapóra jön ez a történet: a ma­gyar tengerésztiszt, aki Ferenc József kör­nyezetéhez tartozott nem futott meg az el- lens'5 elől, s IV. Károlytól kap kitünte* *<t. A fiatal uralkodó Otrantóért a hadidí- szítménves és kardokkal ékesített II. osztá­lyú katonai érdemkejtesztet adományozza Horthynak. Igaz, Otrantóért mások jóval mag*«*Hb uralkodói elismeré?b°n rémesei­nek. például N.jegován tengernagy, aki a Vaskorona érdemrend hadidís7f♦íré”vés és kardokkal ékesített I. osztályát tűzheti a mellére. Horthy Bécs után Kenderese" u ehött » néhány ..lábadozó hónapot'’, m-id "U-m-tór az Adriára. A „Prinz Füven” csn4"ha'á pa­rancsnoka lesz. és Pólál-ap állom. ' "C’ik, amikor Oattaróban és pai-sho», — •'<—'-»t- len matrózok mozgolódni kezdenek* K-v+hv, a fiumei Tengerészt’ Ah^d-nva név*1«*», saját baiótán. csíráiéban elfőtt őrt wiA7. j galmat. Oattaróban azor’-Vi nyílt ’•'■"'dás ! tör ki „St. Georg”, a ..Kaiser K.arf IV.” és | a „Göa” nevű hadihajókon, a felkelők bé- ! két követelnek, demokráciát és a matrózok- ■ kai való kegyetlen bánásmód megszüntető- | sét. A felkelés második napián a flottapa- ! rancsnoksáe utasítia a Pólában állomásozó I erőit, hogy fussanak ki és veriék le a cat­tarói matrózfelkelést. A hajóegység. amely hárem csatahajóból, négy rombolóból és nyolc torpedónaszádból áll. elindul Cattaró felé. Az egység parancsnoka Seidensacher elJaatengernagy s — állítólag IV; Károly személyes kívánságára — mellette működik külön személyes megbízottként Horthy Mik­lós. Seidensacher és Horthy a megbízást vég­rehajtják. A felkelést véres megtorlás kö* veti. (Folytatjuk) .

Next

/
Oldalképek
Tartalom