Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
w. és alig üti el az éjfélt az Ära, vitákat kedvelő hazám televíziót szidó, de hozzá mégis hűséges állampolgárai megkezdik az alkotó vitát: jó volt... nem volt jó? Mármint a televízió szilveszteri műsora! Hát természetes, hogy nem Volt jó! Tavaly sem volt jó, ezelőtt sem volt jó, a mostani sem volt jó és jövőre sem lesz jó — állapítja meg az évről évre, azazhogy szilveszterről szilveszterre a százezrekkel szaporodó tévénézők népes tábora. Mert hol volt ebben a műsorban foci? Hol volt elegendő népdal, hol volt elegendő sláger, hol volt elegendő humor, hol volt, hol nem volt, egyszer se volt még jó szilveszteri műsor. ' Nem irigylem a televízió szerkesztőit: szilveszterkor lassan egy fél ország ül a képernyő előtt egyszerre, és ez a félországnyi néző, legalább ötmillió ember ötmillió egész éjszakára és _ csak neki szóló és teljesítendő Igénnyel rendelkezik. Legalább szilveszterkor legyen jó neki a műsor. És félmillió „neki” ül neki a tévének szórakozni, búcsúztatni vidáman az óévet, köszöhteni az újat így aztán természetes, hogy nem volt jó a televízió szilveszteri műsora. így aztán természetes, hogy a több mint háromórás adásból egy óra jutott mindenkinek, — s egy órányi jót adni ötmillió Igényesnek, — lássuk be, hogy nem Is kevés. így aztán természetes, hogy jó volt • televízió szilveszteri műsora! Ami valóban és különösen Is jó volt: nem volt látványos revű, mert beigazolódott már elégszer, hogy ebben még, hogy úgy mondjam, nem vagyunk eléggé látványosak; nem volt eről- tetettség, helyét valami könnyed és fesztelen csevegő. hogy úgy mondjam „ka- mara”-stílus foglalta el. Volt ötlet, gondolok >itt elsősorban a „Közkívánatra” című műsor remek önparódiájára, amely ha mást nem, azt feltétlenül igazolta, felnőtt televízió a Magyar Televízió. Tud önmagán is már nevetni! Kedves és derűs volt a Halló, bácsik! Kellér Dezső közvetlen hangú konferálása segítségével, és hogy a kötelező pikantéria se hiányozzék, igazán kellemes volt a Napoleon vagy a ravasz férj korántsem franciás, sokkal inkább „pesties” története. Ami valóban nem volt jó: a százéves ember ötletének sovány változata a vértes- szóllősi ősemberrel, s ez különösen azért nem volt jó, mert ez lett volna a „politikai kabaré." S mert nem volt jó, már nem is beszélhetünk arról, hogy milyen volt a televízió szilveszteri műsorának politikai kabaréja... Mert ez nem volt. És hogy nem volt, az bizony még akJó volt ? f Nem volt jó? Szilveszteri utólagos kor is nagy baj. ha tudjuk, hogy a szilveszteri műsort már a nyáron kezdték összeállítani és nehéz még a humoristának is megjósolni, hogy lüktető politikai életünknek mi lesz a humora fél év múlva... Jó volt? Nem volt jő? Még ezen vitatkozunk, egészen az idei szilveszteri műsorig és ha a televízió megismétli a mostani adást, mindenki, vagy majdnem mindenki ott ül majd újra a képernyő előtt... No nem azért, hogy újból szórakozzék, csak azért, hogy meggyőződjön, neki van igaza; nem volt jó a szilveszteri műsor ... jó yolt a szilveszteri műsor... Hogy nekem mi a véleményem az adásról? Hogy is mondjam, jó lett volna, ha nem lett volna rossz, illetőleg rossz lett volna, ha nem lett volna jó... Világos? Gyurkó Géza Olvasom.' a modern és elsősorban nyugati drámák címeit: ami dráma, az ötmondatos — című. Ami még drámább dráma, az minden bizonnyal eléri címében a tizedik mondatot is. Onnan jutott mindez eszembe, hogy drámát írok, az ma rendkívül elegáns dolog, egykettőre világhírű lesz az ember tőle. A dráma, amelyet írok, a következő címet viseli: HOGYAN LETT KOVÁCS ISTVÁNBÓL KOVÁCS ISTVÁN NÉ, AVAGY EGY MODERN REINKARÁC1Ó TÖRTÉNETE SOKAK OKULÁSÁRA, HOGY A TÖRVÉNYT NEM LEHET KIJÁTSZANI, MERT ÉJFÉLKOR ÜT A KAKUKKOS ÚRA ÉS NEM JELENNEK MEG A KÍSÉRTETEK, HANEM HELYETTÜK MEGJELENNEK A... Arról, hogy a dráma miről fgg szólni, fogalmam sincs. Épp elég gondot öltözött nekem a cím is, mintsem hogy ilyen lényegtelen dologgal foglalkozzam. De a cím, a jó, mi? (~ő) Ideál 1967-től búcsúzva a szokásos „leltárkészítésnél” nemcsak a főkönyvet nézi át az ember: a sugaras, önfeledt pillanatokra is gondol, az ajándékba kapott mosolyokra, a gondoskodó, vagy vigyázó kézmozdulatokra a homlokon, a gallér felrecsú- szott nyakkendőjén — milyen is volt ö, az ideális nő az elmúlt évben. Álmodd és Pigment Ügy mondjuk: az elmúlt évben. Mert minden évnek, kornak más és más az ideálja. Jókai még a Névtelen Nőt „Álmodénak” nevezi, ő ebben a típusban látta az ideálist, akit egész életünkben keresünk, de sohsem találunk meg. csak álmodunk róla. A századforduló lázas, válságokkal teli korának is csinált, hazudott típus volt áz ideálja, ahogy akkoriban mondták: „A pigment nő”. A túlzásokat mindenben hajszoló típus: a strandon (akkor ez még merész dolog volt) vörösre. csokoládéra magát égető (innét a név: pigment) nő. Szép Ernő meg is verselte: „Augusztus, augusztus. A lesült hölgy a gusztus”. Külsőben is más és más volt az ideálja minden kornak. A XII. század szőke hajú kislábú nőideálját a XV. században már túlozták is: manapság vérszegénynek mondanák azt a szűkmellű, sápkóros fajtát, amire azt mondták, hogy ez az ideál. A reneszánsz vérbő atmoszférájában kigömbölyödtek, a XVIII. században már apró lábú. finom figurákká rajzolódtak. És milyenek lettek 1967-ben? Mi most nem akarunk „törvényt ülni”, megfellebbezhetetlen szabályt megállapítani. Nem akarjuk leszögezni: 1967-ben ez és ez volt az ideális nő. Csak arra voltunk kíváncsiak, hogy öt ismert (és gondoljuk: nőket ismerő) férfi mit tartott 1967-ben ideális nőnek. Aphrodité örök Kezdjük a költővel. Deve- cseri Gábor Kossuth-díjas költőnk ezt mondja: — Konzervatív vagyok. 1967-ben azt az ideális nőt, akit a görög mitológia anis nő — nak kinevezett, továbbra is meghagynám „tisztsegében”i 1967 és minden idők ideális nője: Aphrodité. Azon kívül, az ismeretes jótuiajdonsá- gain kívül, amelyek róla a költészetben olvashatók, az a hallatlan előnye is megvan, hogy ki-ki mindig azzal helyettesítheti, akit akkor a legideálisabb nőnek érez. A színész. Rátonyi Róbert Olaszországban találkozott az ideális nő egy szép vonásával, .amelyet egy szóval így fogalmazhatunk meg: az állhatatosság. így meséli: Súlya van az éveknek — Olaszországban, Triesztben vendégszerepeltünk, amikor az egyik családnál bemutattak eev friss mozgású, kedves kis öreg hölgyet, aki százegy éves volt. Ebéd után a feketénél azzal büszkélkedett — és ez nem tréfaként, csattanóként mondon —, hogy ő még soha nem csalta meg a férjét. Na most már azt gondolhatnánk, hogy Triesztben én „a” hűséggel találkoztam. Nem. Ugyanis a néni kifejtette, hogy nem erényességével akar 5 hencegni, hanem azzal, hogv ilyen sok év után sem csalta meg az urát. holott minden elszállt év után nehezebb a hűség. Igaz ugvan. hogv most harmadik férjével él, aki nálánál negyven évvel fiatalabb, de a lén vég az. hogy minél több évig él valaki egviitt, annál nagyobb a próba. Nemcsak hűség van, hanem az évpknek súlya is van. ő arra büszke, hogy százegy éves koráig is mindig állhatatos maradt. Vagyis én 1967- ben valóban találkoztam egy jellemvonás megtestesült matuzsálemi korú hordozójával. A filmrendező — Bacsó Péter, A nyár a hegyen rendezője — ezt mondja: Aki nyugtalanít — Én a nőnek, illetve az ember párjának azt a tulajdonságát találtam az elmúlt évben ideálisnak, amellyel munkára, alkotásra, „nyugtalanítja”, hajtja az embert. Ez az ideális nő: a feleségem volt. ő volt az. aki munkámnak. de egész gyarló lényemnek azokat a „rejtett hibáit” 6. Galamb idegesen figyelte önmagát Mit vigyorog folyton? Egy ember, akinek meg kell .halnia, az viselkedjék legalábbis komolyan, ha már ünnepélyességről nem lehet szó. Pillanatig sem volt kétséges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjtételének befizetésére sor ikerül, gondoskodni fog róla, hogy hivatásának áldozata legyen. Addig pedig tessék magába szállni! Emberek hasonló tragikus elhatározás után emelt fővel töprengenek vagy naplót írnak., de nem fütyürésznek állandóan. Azonban hiába próbálkozott U87. január S9 surds a komorsággal. Reménytelen kísérlete, hogy közelgő elmúlása előtt megkomolyodjék, csődöt mondott. Pedig két nap múlva elutazik az újoncszázad. A Front St. Jeanbam kell a hely, és gyorsan behajózzák az újoncokat. Egy délelőtt éppen megkísérelte. hogy felhős szomorúsággal sétáljon. amikor odaordított az egyik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsónadrágokat szortírozni. Régi, rokkant légiós káplár volt a raktárnok. keménykötésű „emberevő”, alkalmas arra, hogy a fegyelmezetlen civileknek fogalmat adjon a rendről. Ez az ember sohasem mosolygott, mert egy gépfegyvergolyó volt a fejében, amit nem lehetett kioperálni. — Sorra dobálja ide a fehérneműt! Én majd jegyzem. — Nagyon helyes. — Csend! A légionista nem felel! Galamb bocsánatkérően vigyorgott. és sorra dobálta a fehérneműt. Azután hirtelen vigyázzba vágta magát. A káplár kérdően nézett rá: — Alázatosan jelentem káplár úrnak: szeretnék íü- työrészni. Az emberevő meghökkent Ez az ember katonaviselt, a látszik a kiállásán És milye fiatal... Voltaképpen le 1 ' lene hordania ezért a je ■ i lésért, de van valami az . cában, ami egy kedves ki lira emlékeztet... Egye fér — Hát fütyórészhet ép ri ha kedve van rá, mikor holnapután Afrikába megy. — Majd csak lesz vala hogy... Ott sem eszik meg az embert, csak bizonyos vidékeken... — Aztán fütyö- részett. Nem valami modem, cifra dalt, hanem egy régi párizsi kocsiánótát. Arra már nem kért külön engedélyt, hogy a fütyörészés ütemére először mint valami fátyoltáncosnő meglengesse jobb- ra-balra kinyújtott kezében a hálóingeket, és egy kecses mozdulattal dobja oda a káplárnak. Nincs ennek a kö- lyöknek józan esze. az bizonyos. Mikor elkészültek a munkával, nagyon mogorván odavetette az újoncnak: — Megihat velem egy pohár bort, ha szomjas. Galamb jó emberismerő volt. Ügy csapta össze a bokáját. hogy megremegett a raktár: —■ Köszönöm, mon chef! — Jeletkezni tud, az bizonyos ... A kantinban némi feltűnést keltett az embergyűlölő káplár, amint golyóval a fejében magányos asztalához leültette az újoncot. — Azt az izét... Azt a nótát füevülje el megint, maga taknyos! — Parancsára, öregem.. — felelte, és az „öregem” megjegyzést egy poharakat ezdítő bokacsat tanás ellensú- yozta az asztal alól. Még több dalt fütyült, és k bordóit ittak. A negve- :k üveg után a káplár bevallotta Galambnak, hogy még ma is szereti azt az átkozott r, "•■zemélyt. Gal~r a átkarol1- s vállát, ohahri r. a fejét - •'öld parolira as it ón pr’’ éi-7 ,-lmss h; n • válás A- épp pn elénekelte, I hogy; „Nem szeretek ma sem mást, csak téged, / SzépRue Malesherbes, szép Rue Malesherbes, / Örök ég veled .. A káplár, úgy látszik, náthás volt, mert sűrűn szipákolt, és a pipája sem akart szeleim. Délelőtt Galambot ismét a raktárba hívták, de fehérneműválogatás helyeit „hazai” felvágottat kellett ennie. Kellemes állapot volt az újonc részére, hiszen holnap elindulnak Oran felé és onnan a sivatagba. Másnap névsorolvasás volt, sorakozó, és az újoncosztag elhagyta az erődöt, hogy a kikötőbe menjen ahol eev Afrikába induló hajó vesztegelt. Galamb hü- ledezve állt az erődudvaron. Az ő nevét nem olvasták! osztagot nélküElvezették az le Éppen tiltakozni akart az é thetriien, szó’ kozottság eben, müko- ’ 't' kr.t, mellette a káplár, golyóval a íejébeni — Köszönje meg szépen, maga taknyos. Elintéztem, hogy átmenetileg itt hagyják a raktárban (Folytatjuk) 1967 is tudta, amiket magamnalí sem mertem bevallani. És a* ő meglehetősen kellemetlen módján ezeket a szemembe mondta. Akkor dühös voltam rá. de ilyenkor, mikor az ember számba vesz egy évet, nem tarthatok fontosabbnak, mást csak őt, aki állandóan a dolgaim felülvizsgálatára serkent, aki soha sem hagy elégedetten nyújtózkodni, aki változásra. hajlékonyságra, türelmetlenségre inspirál, egyszóval: az ifi óságra. Aki átlát rajtam és mégis kitart mellettem. Megkerestük azt az embert is. aki a nőket „öltözteti”, A Május 1. Ruhagyár ugyanis minden nőnek „szab kabátot’” és az egész világra elküldi termékeit. Kovács József a evár vezérigazgatója ezeket mondta: Fél szómmal csökkent — Hatvanhétben, ha tréfásan, de mégis komolyan mondanánk: az ideális nő átlag fél számmal esökkent- Egyro kevesebb ötvenes számozású ruhát, kabátot készítünk. az átlagos, ideális méret a: 48, 46-os számozás lett. Kilóban kifejezve, ez pedig hatvan, hatvanöt kiló. Teltkarcsú lett az ideál, s ez a magyar nőknél nem a „hoz- záhízást” jelenti, hanem az étkezésben a kis kontrollt: kicsit soványabbak lettek az elmúlt esztendőben a nők, a párizsi ideál irányába tolódott el a súlv és a derékbőség. S mindez nemcsak a ruhagyár vezérieazeaójának szemellenzős szakvéleménye, hanem a férfié Is. Ugyanis megválva a nők a felesleges egy-két kilótól: szebbek, egészségesebbek lettek. ' A verseny-sportoló, a sokszoros olimpiai. és világbajnok vízipólós, dr. Kárpáti György fgv vélekedik 1967. ideális nőjéről. — Én találkoztam szerencsémre 1967-ben az év ideális nőjével. Gyönyörű. Ma- neken és fotómodell. Ennek ellenére derékbősége most 110 centi, s tavalyi súlyánál tíz, tizenkét kilóval több. Persze, hogv tudják kiről van szó: a feleségemről. Első gyerekünket várjuk, mégpedig az úi esztendőben, januárban. így hatvanhét ideális nőjének a kismama típust tartom. Bármilyen szép is legyen az a nő — még ha maneken, filmsztár is — ha mama lesz, még szebb lesz. Kőbányai György Ötös ikrek Ausztráliában Melbourne: Vasárnap reg gél Brisbane»fcan ötös ikrt születtek, az elsők Auszíra liában. Mary Patricia Bra- ham, egy penterfieldi ügyvéd' 36 éves felesége három kislányt és két fiút hozott a világra a brisbane-i szülőotthonban. A gyermekek a várt időpontnál néhány héttel korábban születtek meg és azonnal inkubátorban helyezték el őket. A mama és az öt újszülött jó egészségnek örvend. A szülők nyolcéves házasok és már négy gyermekük volt, mire az ötös ikrek megérkeztek: egy hatéves és egy ötéves kislány és egy fiú— leány ikerpár, ezek egyévesek. A ritka eseménnyel kapcsolatban közli a Reuter hír- ügynökség: az orvosok becslése szerint ötös ikrek születésének valószínűsége egy a 42 millióhoz. Jelenleg hat ötös ikret tartanak nyilván. Ezek között a legidősebbek a 24 éves argentínai Diligentis testvérek. A 33 évvel ezelőtt született kanadai ö rek "r'hbek ugvan -ár ;a\ négyen éln odik 20 éves korát ghalt
