Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-23 / 18. szám

Eredményes év után újabb feladatok megoldása vár megyénk mezőgazdaságára beszélgetés Nagy Lászlóval, a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével Külkereskedelmi egyezség Sirokban Hogyan kezdtek hozzá az úr mechanizmus megvalósításához 1 Az új év első néhány hete mindenütt a számvetés idő­szaka. Megyénk termelőszö­vetkezeteiben is összegezik az elmúlt év eredményeit, tapasztalatait s a gazdálko­dás mérlege alapján egyre határozottabb körvonalat öltenek az idei elképzelések. Nagy László elvtárssal, a me­gyei tanács vb. mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályának vezetőjével az el­múlt év eredményeiről, gondjairól s az idei felada-r tokról beszélgettünk. — Megyénk mezőgazdasá­gában az elmúlt esztendő eredményesnek bizonyult — mondta. — Termelőszövetike- zeteimk kenyérgabonából, ta­karmánynövényekből és zöldségfélékből is — egyes cikkel kivételével — kielégí­tő termésátlagokat értek el. A szőlő- és gyümölcstermés közepesnek bizonyult. Kedve­ző volt az is, hogy zöldség­félékből, burgonyából, sző- 1 őből és gyümölcsből kót- száz vagonnal többet expor­táltunk megyénkből, mint egy évvel azelőtt. Az állatte­nyésztést tekintve örvendetes, hogy szépen fejlődött a szarvasmarha- és juhállo­mány s kedvező képet mutat a baromfitenyésztés. Szép eredmény az is, hogy mint­egy 3 millió literrel növeke­dett egy év alatt a tejterme­lés, s a vágómarhák átadási súlya az 500 kilogramm fölé emelkedett. Az eredmények mellett azonban gondjaink is akadtak. A kukorica termés­mennyisége nagyon alacsony volt és sajnos ebben nem­csak a kedvezőtlen időjárás játszott szerepet. A zöldség­féléknél is nagvobb termést lehetne elérni, ha szövetke­zeteink jobban alkalmaznák a korszerű technológiát. Az állattenyésztésnél a legna­gyobb gondunk az volt. hogy a sertéseknél jelentős volt a létszámcsökkenés — a kocák­nál is — és ígv természete­sen a felvásárlás sem sike­rülhetett úgy. mint tervez­tük. — Pénzügyileg mikép­pen sikerült az elmúlt év? — Az 1967-es év pénzügyi­leg javuló tendenciát muta­tóid A szövetnezetok erősö­dése következtéden növeke­dett az egyszámlákon lévő összeg s a közös gazdaságok tagjainak rendszeresebben és nagyobb összegű előleget juttattak. Itt szeretném meg­említeni, hogy a hegyvidéki termelőszöveukezetekinel be­vezetett ártámogatási rend­szer eredményesnek bizo­nyult, ezek a szövetkezetek pénzügyileg is sokat erősöd­tek. Bár azt is meg kell em­lítenem, hogy néhány terme­lőszövetkezetünk még min­dig pénzügyi gondokkal küzd. Összességében azonban azt lehet elmondani, hogy a gon­dok ellenére is eredményes volt az elmúlt év, s a tervezett­nek megfelelően emelkedik a termelőszövetkezeti tagok személyes jövedelme. Megyei átlagban az egy tagra jutó jövedelem mintegy 13 ezer forint lesz. — TartalQiolnak-e a közös gazdaságok? — A gazdasági erősödésnek megfelelően várhatóan töb­bet tartalékolnak szövetkeze­teink most, mint az elmúlt esztendőben. A termelés sta­bilitása érdekében ez szük­ségszerű is. Reméljük, egyre kevesebb helyen alkalmazzák a „mindent kiosztani” elvet — Milyen feladatok megoldása vár az idén megyénk mezőgazdasá­gára? Mezőgazdaságunk három fő célja: a belföldi ellátás mennyiségben és .minőség­ben való biztosítása, a me­zőgazdaság és élelmezésügy export-import mérlegének ja­vítása, valamint a gazdaság­politikai célkitűzéseknek megfelelően a paraszti jöve­delem biztosítása. Ezeket az alapvető célokat kell me­gyénkben is megvalósítaná. — Milyen ütemben nö­vekszik megyénkben az idén a mezőgazdasági termelés? — Az országos irányelvek­hez hasonlóan megyénkben is mintegy 3—1 százalékos termelésnövekedést szeret­nénk elérni. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen belül az egyes ágazatok fejlődési üte­me nem lehet azonoe A má­sodik ötéves tervben telepí­tett szőlők, . gyümölcsösök termőre fordulása következ­tében nagyobb ütemben nö­vekszik a szőlő- és gyümölcs­termesztés, kisebb mérték­ben növekszik viszont a nö­vénytermesztés és az állat­tenyésztés. — A 3—4 százalékos mezőgazdasári tormc’és- n övék etil ést miképpen érik el termelőszövetkeze­teink? — Elsősorban azt kell el­mondanom, hogy jelentősebb termelésszerkezeti változás nem indokolt megyénkben. Viszont van egv sor feladat, amit meg kell oldanunk. Pél­dául a kenyérgabona-termesz­tés színvonalának /’,-e. Részben az intezív t búza, a Bezosztája nyárnak 'övelésévé!. Ez ' sut-í­rül is, hí en 1966-ban a szö­vetkezetek 47 százalékban vetettek intenzív búzát, 1967-ben viszont már 55—60 százalékban. Másik nasy fel­adatunk a búzatermelés nö­velésénél a talajerő megfele­lő visszapótlása. — Mit tesznek a szö­vetkezetek az abrakter- mclés növekedéséért? — Egyik legdöntőbb fel­adatunk az abraJktermelés korszerűsítése és növelése. Éppen ezért mintegy 10—15 termelőszövetkezetben kísér­leti telepeket szeretnénk lét­rehozni. Száz—száz holdas táblákon szeretnénk nagy hozamú fajtákat elvetni s korszerű technológflávall megművelni, kellő mennyisé­gű műtrágyával ellátni. A kö­vetkező években még széle­sebb körben meg lehetne ezt valósítani. A jó példa és a kellő szakprogaganda hatásá­ra bizonyára más termelő- szövetkezetek is Tdpgtoróbál- koznak a korszerűbb módsze­rekkel. Ugyancsak a kellő mennyiségű takarmány bizto­sítására. szövettazetednk az elmúlt év őszén már ötezer — LÄTTAM az igazga­tó tekintetében, hogy nem tetszik neki a dolog. Eddig is elintéztek bennünket egy kézlegyintéssel: „Ugyan, már megint jöttök a sirámaitok­kal. Miből építsünk páncél- szekrényt?” Máskor: „Más­ra kell a kocsi, mint titeket fuvarozzon esténként és kü­lönben is a gépkocsivezetők­re is tekintettel kell len­nünk-” Én csak jogosnak vélt kérésünket mondtam el az értekezleten, csináljanak va­lamit ezzel a pénzszállítás­sal. mert előbb-uótbb Lipót- mezőn kötünk ki valameny- nyien. Volt aki kinevetett: „Ki­től féltek, nincsenek ebben az országban rablógyilko­sok!” Ezzel én is tisztában vagyok. De... De lennének csak az én helyemben. Per­sze mindenre azzal válaszol­nak: „Többek között ezért kapjátok a fizetéseteket. A pénzszállítás is a munkakör­höz tartozik. A pénzszámlálás sem könnyű munka- Egész nap teljes figyelmet követel, nem szabad hibázni a számítások­nál sem. mert újra kell kez­deni mindent. Idegmunka. A több mint tízévi pénzkezelés alatt naponta több százezer forint ment át a kezemen. holdon vetettek takarmány­búzát is. Ez a mennyiség to­vább emelkedik az elkövet­kezendő években. — Ml valósul meg az állattenyésztésben? — A termelőszövetkezetek kisebb mértékben növelik a szarvasmarhák és juhok szá­mát, a törzsharomfi-állomány hasonló lesz a tavalyihoz. Leglényegesebb feladat a sertéscsökkenés megakadá­lyozása, a jelenlegi állomány szinten tartása. Ugyanakkor összességében feltétlenül szükséges az álla'tenyésztés jövedelmezőségi mutatóinak további javítása. Rendkívül fontos, hogy az állattenyész­tésben tovább emelkedjék a szakemberek száma, hiszen csak jól képzett szakemberek képesek ma már a fejlett módszereket bevezetni, alkal­mazni. — Miképpen hat a szö­vetkezetekre az új beru­házási rendszer? — Január elsejétől, az új1 gazdasági mechanizmus szel­lemének megfelelően, szaba­dabb a beruházási rendszer. A termelőszövetkezetek dön­tenek arról, hogy mát kí­vánnak létesíteni. Megyénk­ben is nagyon fontos azonban a sertés- és szarvasmarha- férőhelyek biztosítása — ezért államunk az ilyen be­ruházásokhoz adja a legna­gyobb segítséget — A szövetkezetek most készítik az új alap­szabályokat? — Igen. S az lenne jő, ha minden termelőszövetkezet olyan alapszabályt készítetne, amely megszabná a gazdál­kodás perspektíváját és a magasabb szintű gazdálkodás alapja lenne. Ehhez a mun­kához segítséget várnak a termelőszövetkezeti szövetsé­gektől és a tanácsok mező­gazdasági és élelmezésügyi osztályaitól is. — A feladatok nagyok. Sikerül-e megvalósítani ezeket a célokat? — Az elmúlt évben is sok nehézségünk, gondunk akadt, de a megye mezőgazdaságá­ban dolgozók megállták a he­lyüket s eredményes évet zártunk. Az idén is biztosí­tottak a tárgyi feltételek s megvan arra a lehetőség, hogy ha szerényen is, de to­vább fejlődjék megyénk me­zőgazdasága. Reméljük, hogy ez meg is valósul — fejezte be Nagy László elvtárs. Kaposi Levente Most már ránézésre meg­mondom, hogy hány százas van egy kötegben..! Nagy gyakorlatomnak köszönhe­tem. hogy sosem volt na­gyobb hiányom, a mankó­pénzem mindig megmaradt. Karácsonyra ebből vettem a feleségemnek karórát. Kü­lönben 6 sem szereti, hogy ilyen munkát végzek. Mindig kér, hogy hagyjam abba, mert rossz rám nézni, amikor ha­zajövök. Tegnap este is rám­szólt a sok cigaretta miatt- Nem, hiányom ezúttal sem volt. csak az emberek mint­ha másként viselkedtek vol­na, mint szoktak. AMIKOR ELINDULTUNK, két Andaxint vettem be, szokás szerint. Minden esté­től félek, lassan már a gyógyszer sem tud megnyug­tatni. A táskámban négyszáz- nyolcvanhétezer, vagyis majdnem félmillió forint volt. A forgalom nagyon megug­rott ezen a napon. Ketten kí­sértek. A kollégák különben is a posta környékén laknak. Lapunk vasárnapi számá­ban a Finomszerei vény gyár igazgatója mondta- el, hogy a Bervában hogyan kezdtek hozzá az új mechanizmus megvalósításához. Most a Mátravideki Fémművek fő­könyvelőjét, Marsai Ferdi- nándot kerestük fel és főleg arra a kérdésre kértünk vá­laszt, hogy Sírokban milyen lehetőségeket látnak a ter­melés és a külkereskedelem gazdasági egységének megte­remtésére. A piackutatásodé, valamint a megrendelések állandó nö­vekedése azt bizonyítja, hogy tubusokra szükség van itt­hon, a keleti országokban és a nyugati piacokon is. A ke­reslet növekszik, a Mátravi- déki Fémművek adottságai jók, tehát önmagunkéit csap­tuk volna be. ha laza tervet állapítunk meg. Ugyanis 1968-ra a Kohó- és Gépipari Minisztérium nem szabta meg, hogy miből mennyit termeljünk. A korábbi nem­zetközi szerződések, a piaci kereslet-kínálat, az adottsá­gok és a lehetőségek szerint az idén 25 százalékkal terme­lünk többet, mint 1967-ben. — Mit tesznek, hogy a 25 százalékos termelés növelésé­nek terve valósággá váljék? — Ezt az évet azzal kezd­tük. hogy új tubusgyártó üze­met szerelnék, saját fejlesz­tési alapból új gépeket vá­sároltunk és újabb automata sort szerelnek a tu húsüzem­ben. Az új, automatizált gép­sor. a tágasabb műhely lehe­tőséget ad a termelés korsze­rűbb megszervezésére, a mi­nőség javítására, a selejt csökkentésére. Már az első negyedévben meg akarjuk va­lósítani az önmeózást. ennek feltételeit a gyárban most dolgozzák ki. — Ügy hallottuk, hogy új módon határozták meg a mű­szaki fejlesztési tervet. — Bár ez a feladat és an­nak sikeres megoldása a mű­szakiak érdeme, tehát ebben a kérdésben ők az illetékesek, de annyit elmondhatok, hogy az idei műszaki fejlesztési terveket különös gonddal állí- crttuk össze. Nemcsak a mű­szaki fejlesztési osztály fel­adatait határozta meg a gyár vezetősége, hanem csoportok­ra, sőt egy-két témára vonat­kozóan személyre szólóan ad­ták ki a feladatokat. Körül­tekintéssel állapították mega határidőket, de a feladatok­hoz tartozó anyagi ösztönző­ket vagyis a műszaki fej­lesztésben élenjárók prémiu­mát és jutalmát is. — De a gyár termékeit el is kell adná. Mit tettek a ter­melés és az értékesítés gaz­dasági egységének megterem­tésére? ­számukra nem jelent kerülőt az út. Egy-két vicc máskor feloldotta a feszültséget most szótlanul ballagtunk egy­más mellett Egy szemüve­ges alakkal találkoztunk az első utcasarkon. Már láttam valahol, most, mégis olyan idegennek, különösnek tűnt, hogy ott áll és néz. Igen, rajtam függött a tekintete és közvetlen előttünk kivette kabátzsebéből a kezét és... köszönésre emelte a kalap­ját Ekkor gondoltam először a szokatlanul nagy összegre; mi lesz, ha valaki szemet vetett rá? A sétányon alig járt már valaki. Kamaszok lökdöstek középtájon. Na­gyokat röhögtek. Nem szere­tem a lógós fiatalokat, azok­tól minden kitelik. Alig fér­tünk el mellettük és akkor elém állt egy bőrkabátos le­gény ... Meghökkentem, most ml lesz? Tüzet kért És csak akkor vettem észre, hogv cigarettám ott füstöl a bal ujjam között. Két kollégám arcába is — A megrendeléseket és a szerződésikötéseket késleltet­te, hogy az új árakat késve kaptuk meg. De ettől függet­lenül eredményesen tárgyal­tunk vevőinkkel, á részlete­zett szerződések szerint ké­szült el a Mátravidéki Fém­művek első negyedéves ter­melési program ia. De talán ennél is nagyobb jelentősé­gű, hogy a két nagy külkeres­kedelmi vállalattal; a Feru- nionnal és a Pannóniával tár­sasági szerződést kötöttünk a gazdasági együttműködésre. A szerződés szerint a kölcsö­nösen megállapított limitár és a tényleges külföldi ár kö­zötti különbségen a Mátra­vidéki Fémművek és a kül­kereskedelmi vállalat oszto­zik. Ilyen megállapodásra az új mechanizmus adott lehe­tőséget. Mostantól kezdve a mi vállalatunknak és a kül­kereskedelmi vállalatnak egy­Az új évben új tüzet gyúj­tottak a mószkemencékben, pár hetes szünet után — túl a hagyományos nagy karban­tartás nehezén — Ismét füs­tölnek a Bélkő alatti gyár karcsú kéményei. Zana Károly igazgatóval járjuk az ipartelepet, amely most talán minden eddiginél nagyobb feladatra készül.-— Elegendő ehhez talán két számadatot említeni — magyarázza: — az idén ce­mentből 188 ezer, mészből pedig 71 ezer tonnát kémek tőlünk ... Nem lesz könnyű teljesítenünk, ezért a „sze­zont” különös gonddal vég­zett javítómunkával előztük meg. Robbantások hallatszanak a hegyoldalból. Ritka pilla­nat: ez alkalommal nem a mészkőért, hanem az embe­rért robbantanak. Egy eddig meglehetősen balesetveszélyes munkahe­lyet igyekeznek biztonságo­sabbá tenni. — Korábban a függőleges akna és az adagoló berende­zés között, különösen nedves időben, qsőben, hóesésben a lehullott anyag kemény töm­bökké állt össze s ezeket vas- rudakkal, nehéz fizikai mun­kával kellett meglazítani, to­vábbítani, minden esetben kockára téve az emberek testi épségét... Ehelyett egy anyagbolygató berendezést szerelnek majd, ennek a he­lyét alakítják a robbantás­sal, a későbbi építkezéssel — visszatért a vér. Megköny- nyebbültünk. Már nevettem is, hiszen onnan már néhány perc csupán a postahivatal. Szemvillanásnyi idő alatt ki­szolgáltak az ablaknál. Ott­hon vettem észre, hogy át­nedvesedett a hátamon az ing. Feleségemnek is elmond­tam az esetet. Próbált meg­nyugtatni. mert szerinte a sok krimi miatt van az egész. Ott látni ilyen szituációkat. Először gondoltam a felmon­dásra. de nem tudnám meg­tenni. Mégiscsak ez a tanult mesterségem, csak ne kelle­ne postára vinni a pénzt •.. AZ ÉRTEKEZLETTŐL nem vártam megoldást, az igazgató mégis azzal bizta­tott bennünket, hogy talán sikerül más vállalatokkal' is megegyezni és akkor posta­kocsi járná végig a boltokat és a helyszínen átveszik a pénzt. Ez lenne a legjobb megoldás. De mikor lesz eb­ből valami? Ma is annyi a vásárló, biztosan lesz há­rom-négyszázezer forintom... Csak ne este kellene menni a postára. Legfeljebb ma má­sik irányba megyünk. Bár ez a legrövidebb út és mégis­csak jobb minél hamarabb túladni a napi bevételen . •. V. EU aránt érdeke az exportáru minél előnyösebb értékesíté­se, a külföldi vevő megszer­zése. illetve megtartása. A siroki gyárnak rendkívül fon­tos, hogy a telies termelésen belül az export aránya állan­dóan növekedjék, másrészt érdekünk hogy minél töbo tubust a unk el a tőkés pia­con, mert a nyugati import- gépeket a többlet-devizabevé­telből kell fizetnünk. — Milyen tanulságot von­tak le már az új mechaniz­mus eddigi tapasztalataiba? — A nagyobb lehetősége­ket jelentő fokozódó felada­tok sikeres az eddiginél is több jó szakem­berre van szükség. Sirokban főleg forgácsoló szakmunká­sokra van szükség. Az új me­chanizmus első hetei azt a meglepő eredményt hozták, hogy munkaerőhiány van. F. L. mondja az igazgató. — S ad­dig. amíg ezt befejezzük — március végéig — átmeneti­leg sajnos, a nehezebb körül­ményeket kell vállalnunk. Konténeres vasúti szerel­vény húz el mellettünk. — A hónap közepén kezd­tük a szállításokat, egyidó- ben vasúton és közúton. Az első fuvart Borsod megyébe küldtük, Diósgyőrbe, a Le­nin Kohászati Művekhez. He­vesben a visontai építkezés kapott először cementet; 210 tonnát, január 17-én. A mészüzemiek kezdemé­nyezésére a bélapátfalvi gyár dolgozói nagyszerű felaján­lást tettek a KMP megalaku­lásának 50. évfordulója tisz­teletére. A tavalyi, azelőtti munka­versenyek kitűnő eredménye­ket hoztak, valószínű, hogy az idei ígéretek is valósággá válnak: a Cement- és Mész­művek Bélapátfalvi Gyára megint állja a szavát. — Évről évre sokat adnak ezek az emberek. Igazgató elvtárs, vajon mit kapnak az itteni dolgozók a többletek­ből. a jól ismert „plusz”-ok­ból,.. ? — Erőnkből, lehetőségeink­ből telhetőén szüntelenül iparkodunk honorálni a be­csületes, szorgalmas mun­kát. Nemrég 250 ember fize­tését rendeztük. A tavalyi si­kerekért éppen a napokban fizettünk ki 350 ezer forint összegű prémiumot, jutalmat mindazoknak, akiknek igazo­latlan késésük, fegyelmi bün­tetésük nem volt. Törzsgár­dánk legjobbjai számára pe­dig ugyancsak a közelmúlt­ban 20 szolgálati lakást érté­kesítettünk rendkívül kedvez­ményes áron. A kertes, kis családi házakat 45 ezer fo­rintért adtuk, minimális, mintegy 6 ezer forintos kez­deti befizetés mellett. A hiányzó összeget 25 év alatt kell pótolnunk... A rend­szeres prémiumhoz még a ta­vasz elején hozzájön a maxi­mális. huszonhatnapos nyere­ségrészesedés — s természe­tesen állandóan próbáljuk ja­vítani a munkakörülménye­ket, a szociális juttatásokat. A július 1-tól bevezetésre ke­rülő 44 órás munkahét ugyan nem a mi érdemünk, de az év második felében kezdődő idei egymillió forintos beruházást, a jövőre 3,6 millió forintért elkészülő korszerű 580 sze­mélyes, fekete-fehér öltözőt, fürdőt, étkezdét már mi szor­galmaztuk ... Bélapátfalva ismétlődő si­kereinek titkát, nem kell túl­ságosan kutatni. (—ni) Mmuitníi 3 1968. január 23., kedd Egy pénztáros monológja Jelentés a Bélkő aljáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom