Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-23 / 18. szám

A TÄRSARAIJI TUDAT RS KOVÁCS JANCSI A művelődésügy helyzete Gyöngyösön Tudományos *7emóció egy üzbég hegyi faluban : ZSI3AN, a „dzsungel fia” tar kas, medve vagy juh nevette fel a „vadembert’ ? A múlt év utolsó két hór napjában folyt le a vizsgálat. Azt ellenőrizte a megyei ta­nács szakigazgatási Szerve Gyöngyösön, milyen a. műve­lődésügy helyzete a város­ban. Általában a vizsgálatok tárgyának hivatalos formá­ban való megjelölése keve­set. mond a kívül álló számá­ra. Egyszerűsítsük le tehát' a kérdést úgy, hogy mi. most csupán az általános iskolák oktató, nevelő tevékenységét vesszük elő. Hány családot érint ez a kérdés csupán GyöngyVaön? Nagyon sokat. Bizonyára az itteni tények hasznos tapasz­talatokat adhatnak a megye egész területére, 'marósak ezért is érdemes odafigyelni. ★ ■ Felszerelés. Azokról az eszközökről van szó, amik a tanításinak, a nevelésnek el­engedhetetlen feltételei. Mit állapított meg a vizs­gálat ezekkel kapcsolatban? Az I. számú Általános Is­kolában mosdó kellene, folyó­víz, erősebb világítás a gya­korlati foglalkozás termében. A. IV. számú iskolában rossz a tűzhely, ki kellene cserél­ni. Nincs megfelelő felszere­lés a munka-foglalkozások­hoz. Anyaghiány is gátolja a foglalkozásokat. Az V. szá­mú iskolában nem tudták megnyugtató módon biztosí­tani a lányok háztartási gya­korlatát A VI-os iskola még 1906-ban kezdte meg a taní­tást, de ebben az új iskolá­ban sincs meg az alapfelsze­relés. A hiányosság olyan mértékű, hogy a tantervi anyag szemléltetése megfe­lelő mértékben nem biztosít­ható. A II. sz. jskola napkö­zijének zsibongóját csak számpia ablakokkal látták el, ez tehát télen szánté használ­hatatlan. A gyerekek moz­gásigényét emiatt nem tud­ják kielégíteni. A IV. -számú iskola felső épületének egyik fala kidő- iéssel fenyeget. Közvetlen szomszédságában található a tsz istállója, ami nemcsak esztétikailag, hanem köz­egészségügyi szempontból is káros. ★ — Mi a véleménye a felso­rolt megállapításokról Gdesi Lászlónak, a városi tanács elnökhelyettesének? — Ezek mind olyan tények, amiket nem lehet vitatnunk. Kétségtelen, a megyei vizs­gálat nélkül is fel kellett volna azokra figyelnünk. A hiányosságok egy része- azzal magyarázható, hogy az isko­lák vezetői, de a tanács művelődésügyi osztályának dolgozói is elmentek mellet­tük. — Tehát nem anyagi okok miatt maradtak fenn? — Ugyan! Mibe kerülne erősebb égőket használni az I-es iskola mű he: y termében ? De ez csak egy példa. Sorol-\ hatnám tovább: ugyanez vo­natkozik a tűzhelyre, ■ az anyaghiányra és a többi, kis értékű felszerelési tárgyra is. — Milyen egyéb ok játsz­hatott még közre? — Az idő, valahogy így mondhatom. Ugyanis a Ill-as, a IV-es iskola, de még az I-es számú iskola is évek óta felújításra vár. Valahogy úgy voltunk vele, majd a felújítással rendeződnek a dolgok, Az évek így telnek el egymás után. — Közismert: a városi mű­velődésügyi osztályon olyan nagy a zsúfoltság, hogy ott szinte lehetetlen dolgozni. — Sajnos, a tanács épülete a mai állapotában jobb meg­oldást nem nyújt. A közeljö­vőben elvégeztetjük a belső átalakítást, és csak ezután tudjuk megoldani az osztály megfelelő elhelyezését. Ad­dig várni kell, nincs mit ten­nünk egyebet. — Az iskolák felszerelései­nek hiányosságai azonban sokkal komolyabb kihaitá- súak. — Igen. lényegében az is­kolák munkáját, a tanítást és a nevelést, azok eredmé­nyeit veszélyeztetik. Hiba lenne azonban csak a vizsgá­latnak ilyen vonatkozású megállapítást kiemelni, hi­szen arról is meggyőződött a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, hogy a váro­sunkban eredményes oktató­nevelő munka folyik. A ne­velők lelkiismeretességei, szorgalma az alapja ennek az eredménynek. ★ Anélkül, hogy a gyöngyösi iskolák munkájának dicsé­retes tényeit elhallgatnánk, kisebbíteni szándékoznánk, szeretnénk felhívni a figyel­met egy sajátságos körül­ményre. Ez pedig: az úgyne­vezett apró munka. Miről van szó? Ahhoz, hogy az általános iskola a célját megvalósít­hassa, nemcsak televízióra és mikroszkópra, hanem krétára és ceruzára is szükség van. Ezt a mondatot a vizsgálat anyagából írtuk ki. És lé­nyeget itt kell keresni — vé­leményünk szerint. Ugyanis olyan feladatok­ra, mint a társadalmi tudat formálása, a * hazafiasságra való nevelés, az internacio­nalizmus elmélyítése: min­den nevelő nagyon odafigyel. Az ellenőrzések központjá­ban vibrálnak ezek a kérdé­sek. Ez jó is. De — hogyan írja le Kovács Jancsi az ábécét, tudja-e, mennyi nyolc meg három: biztos, hogy mindenki ugyanilyen energiával figyel erre is? Nem kérdezhetjük így: me­lyik a fontosabb, mert a két szélsőségesnek tűnő követel­mény között nincs értékbeli különbség, nem lehet, mert társadalmunk igényei egy­formán kiterjednek mind a két feladat jó elvégzésére. Ugye, hihetetlen, hogy egy iskolában az időjárástól füg­getlenül állapítsák meg ki­logrammban a szén napi adagját: hogy modem bútort vásároljanak addig, amíg a gyerekeket nem látták el a szükséges esziközöíkkel; új iskolát építsünk, amiben ké­sőbb térképet nem lehet ta­lálni; tavasszal és ősszel 35 fokos termekben szenvedje­nek a gyerekek, mert nem tudunk évek óta ventillátort felszereltetni ezekbe — hihe­tetlen? Pedig így igaz. Gondoljuk el, mennyivel jobb lehetne a gyöngyösi is­kolákban az eredmény, ha ezek a boszantó „apróságok” nem nehezítenék a nevelők igyekvését, lelkiismeretessé­gét, a kisiskolások dicséretes tanulási vágyását. Gondoljuk meg! G. Molnár Ferenc Hírlapi és tudományos szenzáció egyszerre a szovjet Maug’li esete. Kiderült, hogy egy, csak gyalogszerrel vagy lóháton megközelíthető üzbég hegyi falu egyik lakója két évestől 19 éves korig „vad­emberként” elhagyatott bar­langokban élt. A kiplingi történet szálai 1937-re nyúlnak vissza. Egy kis hegyi kunyhóban halt meg egy kétéves gyerek any­ja és apja. Amikor a pászto­rok megtaláltak a szülők holttestét, addigra az árva már nyomtalanul eltűnt So­káig keresték, de a kutatás nem vezetett eredményre. Az ügyben csak 17 eszten­dő után következett be drá­mai fordulat, amikor a he­gyekben rőzsesizedő gyerekek, megpillantották a „vadem­bert”, aki öles ugrásokkal menekült, s elrejtőzött az egyik barlangban. Az egykor elveszett gyermek rokonai ez­után a hegyi falu minden la­kkosát mozgósítva végül is el­fogták a négy ember erejé­vel védekező szökevényt. Ingicsak üzbég falu lakói a „dzsungel fiát” mindenek­előtt elnevezték Zsijannak, azaz „törzsbelinek”. Utam- rad Szatarov egyszerű hegyi pásztor fogadta házába Zsi- jant, ki két évig négykézláb mászott, s mikor nyers hús­sal és gyümölccsel táplálko­zott, a kezét nem használta. Egyaránt érzéketiemil tűrte a 40 fokos meleget és a legva­dabb hideget. Nyugodtan aludt friss havon, lábát, ke­zét maga alá gyűrve. Zsiijan most 30 éves. Ala­csony, szokatlanul erős, hosz- szú keze és nagyon rövid lá­ba van. Játszva felemel olyan terhet, amelyet három—négy ember meg sem tud mozdí­taná. Sokat eszik: öt—hat tá­nyér levest, szőlőadagja 6—7 kiló. Nem tud beszélni. Emberi szóra nem emlékeztető vé­kony, tagolatlan hangokat hallat. Ugyanakkor sok min­dent megért. Hallása rendkí­vül finom. Ha felfogja a mondottakat elmosolyodik, ha nem, akkor arca elkomo­rul. A falu vadászai és pászto­rai szeretik a jóindulatú, bé­kés Zsijant. aki az első szóra segít nekik. Ha néha, nagy ritkán dühbe gurul, akkor a sarokba'vonul, karjára hajtja fejét és nagyon hamar mély álomba merül. Zsijan vadonban töltött évei rejtélyesek. Nem tudni: ki, illetve mi volt anyahe­lyettese: farkas, medve, vagy juh. Az is kérdéses, milyen színvonalon mozog tudata, kifejleszthető-e nála az em­beri beszéd. Mihail Nyeszturha szovjet antropológus, a biológiai tu­dományok doktora, a Nye- gyelja című hetilap hasáb­jain azzal a feltételezéssel magyarázza Zsijan „szótlan­ságát”, hogy a fiatalember el­szalasztottá azt az időszakot, amikor a gyerek ezer és ezer miérttel kezdődő kérdést tesz fél. A neves antropológus sze­rint a szovjet MaugM ügyében a lélekbúvároknak, fiziológu- soknak, endokrinológusoknak és más orvosszakértőknek kell tudományos értékítéletet ki­alakítaniuk. (MTI) Lapunkban annak idején beszámoltunk arról az érde­kes nyomozásról, amelynek során kézre került az Éger- Felnémet közötti súlyos bal­eset okozója, Lombost István egri lakos. Ügyében most hir­detett ítéletet az Egri Járás- bíróság dr. Medgyesi tanácsa. Gombosi 1967. október 3-án este ittas állapotban vezette gépkocsiját, és elütötte az or­szágúton kerékpározó Ma­gyar Gyulát, aki súlyos sé­P-üüIíí gicfeére éils az IRT küldöttség« Hétfőn Budapestre érkezett a Szovjet—Magyar Baráti Társaság küldöttsége: V. P. Prohorov, a moszkvai terü­leti tanács végrehajtó bizott­ságának első alnökhelvett" - se, az MSZBT elnökhelyette­se és F. I. Oszkolkov, a tár­saság felelős titkára. Itt-tar- tózkodásuk alatt a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ve­zetőivel megtárgyalják és alá­írják a két társaság együtt­működésének idei tervét. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Mihályfi Ernő, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke, a társaság több vezető munkatársa és a Kül­ügyminisztérium kérni °°lni fogadták. Ott volt Sz. Sz. Sza- tucsin. a Szovjetunió buda­pesti naevkövétségének taná­csosa. (MTI) Magyar—szovjet diákcsere Magyar—szovjet diákcsere­rői szóló megállapodást írtak alá hétfőn Moszkvában, a Szovjetunió felső- és közép­fokú szakoktatása miniszté­riumában. A megállapodás értelmében 45 magyar egyetemről és fő­iskoláról ezer diák utazik ter­melési -szakmai gyakorlatra az idén a Szovjetunióba. A. Szovjetunióból pedig 40 fel­sőoktatási intézet ugyancsak ezer diákja látogat Magyar- országra, hasonló célból. rülést szenvedett. Gombosi a baleset után — anélkül, hogy segítséget nyújtott volna ál­dozatának — továbbhajtott. A járásbíróság súlyosbító kö­rülményként értékelte, hogy a vádlott Gombosi ittas álla­potban vezetett és veszélyez­tette utasai életét, testi épsé­gét, enyhítő körülményként pedig szem előtt tartotta bün­tetlen előéletét. Az ítélet: 1 évi szabadságvesztés és min­dennemű jármű vezetésétől két évre történő eltiltás. Két ítélet Cserbenhagyta áldozatát Újabb ítélet a visontai tűz ügyében P.IAOWMUPt / REJTŐ J EWÓ/ 23. Cochran akkorát nyelt, hogy az, ádámcsutkája tíz centiméteres síkban mozgott fel és alá a nyakán, a szeme kidülledt, és megállt, mint­ha két gomb nyomulna elő az agyából. — Mi?!... Mi volt ez?!... Ismételd!... Különben ne is­mételd... ezt az altisztet, aki ilyen takarékos, nyomban el kell indítani oda, ahol har­cok dúlnak! Ott a legna­gyobb pocsékolás folyik! Oda kell az ilyen! Kérlek, kapi­tányom, ez az őrparancsnok 4 Hwmrn 1988, január 23., kedd levált egy altisztet a me­netszázadnál... Most már ér­tek mindent! Az őrmester bosszúja! Hogy sötétben, egyedül és menetelés előtt ideállítson egy bakát, akire haragszik, mert egész Orant felforgatta, és holnap vezér­cikkben fognak róla megem­lékezni a lapok! Hát kérlek, a menetszázadot a sivatagban ez az őrmester állandó őr­járattal előzi meg. Paran­csa: minden menetelés! étap előtt az őrmester felderíti az utat nyolc emberrel a leg­közelebbi pihenőig. A nyolc embert minden étápnál vált­ják, az őrmesteri nem. Ez a legény, akit ide állított az őrségre, mint invalidus, vé­gig a vöröskeresztes kocsin megy... Majd én megtanítom az őrmester urakat!... És ha lehet, ma éjjel már ne le­gyen több riadó. Ajánlom magamat!... Jó éjszakát!.- Gratulálok!... — Vigyázz! Kardsüvöltés, bakancször- renés és a táborszernagy csizmáinak lomha kongása, ahogy a néhány sápadt tiszt­től követve elcsörtetett ...A legénységi szobához vezető sötét lépcsőn Hildeb­randt és Pencroft ültek egy­más mellett suttogva. — Hogy az ördögbe tör­tént?... — kérdezte Pencroft. — Elsősorban — mondta még mindig lihegve Hildeb­randt, mert jó másfél órát futott, amíg visszatért a fő­bejáraton át, részegnek tet­tetve magát —, elsősorban az a tejfelesszájú vagy hü­lye, vagy nagyon is okos és nincsenek idegei. Azt akar­tam, hogy mire megtáma­dom, már félőrült legyen a félelemtől. Hiába Volt min­den... Azért leütöttem volna, mert észrevétlenül rohan­tam rá... De az ördögbe! Va­lahonnan a közelből két lö­vés dördült. — Ez hogy lehet? — Úgy, hogy nem ketten voltunk a mosókonyhában, hanem hárman. Én elbújtam, mialatt a siheder az őrmes­ternél lejelentkezett. De úgy látszik, valaki megelőzött, és mivel a lövések a kemence felől jöttek, valószínű, hogy amögött bújt el az illető. Te­hát van valaki még itt a lé­gióban, aki ezzel az üggyel foglalkozik... És ez most már ismer engem, mert ő ott volt a sötétben, mikor én a fél­homályban beléptem, hogy elbújjak. — És ki ez a tejfölösszájú? — Azt nem mondta Lorsa- koff. Csak vagyont ígért a krokodilusos karóráért. Bi­zonyára összefügg az ügy­gyei... De holnap megtud­juk. Indulás előtt még a pá­lyaudvaron beszélünk vele. — Meg kell tudnunk, hogy ki van itt, aki az órára va­dasak. Az is lehet, hogy a fiú cinkosa. — Nekem van egy feltevé­sem. Vedd sorra azokat, akik a szobában voltak, mikor Galamb megmondta, hogy hová megy őrségre. Én nyom­ban átláttam, hogy a mosó- konyhában nyugodtan meg­támadhatom, és aztán elbúj­hatok, míg ő jelentkezik az őrparancsnoknál. Ugyanez másnak is eszébe juthatott körülöttünk. Ki volt a szo­bában? Te, Adrogopollusz, a gróf úr, Troppauer, Pilotte, Jazmirovics, a hülye Kréta, Lindman és én. Pencroft élénken felelt: — Talán megtudhatjuk, hogy ki ment ki ezek közül... — Tudok jobbat. A rob­banáskor szétvetett a lég­nyomás egy nagy hordó mi- i niumot és a festék kifolyt Az én cipőm tele volt vörös ragaccsal. Azt remélem, hogy az ismeretlen, aki rám lőtt nem vette észre cipőjén a vörös festéknyomokat és er­ről felismerjük.., — Ezt az embert kell első­sorban élintézm... Néhány légionista jött a kerti útról, csoszogva, dör- mögve. Elhallgattak. Mire az egyik katona meggyújtotta lent a villanyt, Pencroft, az amerikai, már hanyatt fekve aludt úgy, hogy lábai mesz- sze lógtak a lépcsőn, szája szélén egy habfoszlány rez­geti és hortyogott. Hildeb- randt nyitott zubbonyban ült, derékszíja a nyakáról lógott le, sapkája az orra hegyét fedte, és félig elnyelt sza­vakkal magyarázott valamit ©gy igen tisztelt „pénztáros kisasszonynak”, miközben olyanokat csuklott, hogy szinte bukfencet vetett. A hazaérkező katonák maguk sem voltak sokkal józanab­bak, kivéve az altisztet aki megvetően köpött egyet a két alak láttán. Legutolsónak jött Trop­pauer, sapikája helyett ba­bérkoszorúval a fején, és karját messze kinyújtva hir­dette a szörnyű vészt, amely a költő személyében holnap­tól kezdve minden lázadó arabot fenyeget. Épp ott ment el mellettük, és or­mótlan, vastag lábszáraival kis híján rálépett Hildeb- randtra, azután bedűlöngélt a hálóterembe. ... Két bakancsát feltűnő vastagon vörös míniumfesték borította.., (Foíytatatjukí Az ítélet nem jogerős. ★ Majd egymillió forintos kárt okozott az államnak a tavaly januárban történt vi­sontai tűzeset Simon Már­ton művezető ellen büntető eljárást indított az Egri Já­rásbíróság „a társadalmi tu­lajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan közve- szélyokozátf’ vádjával, de bűncselekmény hiányába» felmentette. Az ügyész felleb­bezése után az ügy a megyei bíróság élé került Dr. Kam­rás tanácsa megváltoztatva az első fokú ítéletet bűnösnek találta Simont a már emlí­tett vádban, s ezért rtyoichó- napi szabadságvesztésre ítél­te. a szabadságvesztés végre­hajtását pedig háromévi pró­baidőre felfüggesztette. A bíróság ítéletét azzal in­dokolta, hogy a vádlott Simon Márton kötelessége lett vol­na az előírt tűzrendészeti szabályok betartása, különö­sen olyan munkahelyen, ahöl nagy a tűzveszély: tehát a tűzrendészeti szabályokat a munkavégzés idejére nem fo­ganatosította, amikor utasí­tást adott, hogy a hegesztővel levágják a vasbeton huzalok kiálló végeit. A vágás sorúin képződött magas hőmérsék­letű vasod vadék az építkezés nádpallójára fröccsent, aztán a tűz már megtette a magáét: majd egymilliós kárt okaaosfclft Az ítélet jogerős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom