Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

József Attila emléke

in már három évtizede, hogy a szárszói vonat kerekei kioltották József Attilának, a kor legnagyobb magyar költőjének életét.

Azok közé tartozott; akiket ■aját nemzedékük nem ért meg teljesen, akiknek tehetsége, értéke, igaza tartalma csak haláluk után, az utókor előtt bontakozik ki egészen. Csak a felszabadulás óta eltelt évti- aedekben tűnt elénk igazán József Attila erkölcsi és szellemi nagysága, vált költőesz- ménnvé. S reá akkor emlékezhetünk méltóképpen, ha felidézzük azokat a világné- aeti. magatartásbeli összetevőket, amelyek életművét olyannyira időszerűvé, élővé és társadalmilag hatékonnyá telizik.

Az első ilyen mozzanat, •mellyel különösen a fiatalságra gyakorol mély hatást — az őszintesége. A feltétlen és folttalan igazságra törése. József Attilánál nyoma sincs alakításnak, még az úgynevezett ^költői” alakításnak sem, távol áll tőle mindenfajta szerepjáték, magakellető míves- eég, a mesterség technikájából fakadó formális gesztus. Magát adja minden művében — a szürrealista, expresszionista versekben is oly természetességgel és közvetlen melegséggel, hogy szinte egy csapásra megragad bennünket. Egyszeriben társunknak érezzük a költőt.

Sikerének másik titka — költészetének demokratizmusa. József Attilát magáénak érezheti a legkülönbözőbb helyzetű, eredetű, indíttatású, érdeklődésű és célú ember, „Az utca és a föld fia” egyszerre: az ő élettáia a pesti külváros, a ferencvárosi zegzugos utcák, a gyárak füstös, pernyés világa, a málló tűzfalú bérkaszárnyák újságpapírral takaródzó szegényei éppúgy, mint az öcsödi, szabadszállási végtelen határ, az , áramló könnyűsé- gű” rét. József Attila költészete otthon van mindenütt, az ő (költészetében otthonra lelhet minden haladó ember.

Ugyanilyen vonzerő az ő lírájában az alkotás kizárólagos gondolati jellege, intellektuális tudatossága, a költői eszmélet dialektikus igazságaira való alapozottsága. Alig ismerünk költőt hét évezred világ- irodalmában is, akinek életműve ennyire a jelentésre, a filozófia igazságaira, a mérlegelő-elemző ráció tartamaira épülne, mint az övé, aki eny- nvire magától értetődően mellőzne verseiben mindent, ami formai-technikai járulék, ami csupán díszítő elem. a mesterség virtuozitása. Pedig József Attila birtokában van mindannak a nyelvi-stiláris gazdagságnak, formaérzeknek, verselő képességnek, ami a hét évszázados múltú magyar költészetben csak Vörösmartynak, Arany Jánosnak, az újabbak közül Kosztolányi Dezsőnek volt a sajátja. Ugyanakkor: lírájában alig vesszük észre mindezt, még legartisztikusabb művei sem hatnak pusztán a verselési-nyelvi esztétikum ingerlésével. Nem, mert a Külvárosi éj és a Nagyon fáj költőjénél olyannyira a gondolat művészi megragadására és minél plasztikusabb kifejezésére koncentrálódik az összes mozzanat, hogy emellett minden más másodlagossá halványul.

József Attila lírájának ez az alapvető g:n lo’ati fogantatása vezet bennünket időszerűségének minden bizonnyal legfontosabb összetevőjéhez —- közéletisé- géhez. A magyar költészet igazán gazdag közéleti ihle- tettségű tehetségekben — elég, ha Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady, Juhász, Illyés Gyula neveit időzzük —, de József Attila közülük is kimagaslik közéletiségé- nek intenzitásával. Kevés irodalmunkban az olyan alketó, akinek sorsa és művészi törekvései ennyire összeforrtak volna a tömegek ügyével, akinél a vers feladata, rendeltetése, értelme ennyire azonosult volna a népmilliók szolgálatával. Garai Gábor találó szóhasználatával élve — „kőtáblaszerűen” fogalmazza meg az utókor számára p munka, a harc, a felelősség és a közösségért való helytállás morálját. József Attila múló idővel dacoló változatlan aktualitásának alighanem e „pörös száj”-vo!tában rejlik a nyitja leginkább. Abban az eltökéltségben. amellyel képességeit a szegények, megnyomorítottak gdndja-bajának szentelte:

„Én nem fogom be pörös

számat

A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e

század:

rám gondol, szántván, a

paraszt;

engem sejdft a munkás teste

két merev mozdulat között: rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött,”

(Ars poetica)

De ugyanígy szerepet játszik a költő mai népszerűségében egyetemessége is. József Attila olyan gondolati és érzelmi tartalmakat emel verseibe, a filozófiai általánosítás, a lírai logika oly felismeréseit, amelyet magáénak vallhat a földkerekség minden haladó embere. Ezzel magyarázható a költő egyre növekvő népszerűsége a Szovjetunióban éppúgy, mint francia földön, vagy Olaszországban. A huszadik százádi ember életének, a proletárforradalmak korának művészi szintézisét nyújtja számukra a líra. A maga teljességében képes művészileg reprezentálni mindazt, ami a modern egyéniség, a modem társadalom életének legfőbb jellegzetessége.

mindensóggel mérd magad — ez volt József Attila önmaga számára szabott programkövetelménye, s ennél elismerőbb szavakat az ő soha nem avuló alkotói teljesítményére sem mondhatunk.

Fenyő István

LOVAS LÁSZLÓ:

A huta-csarnok műhely-katlanában vörös golyók gomolygó sűrű ködben a vajúdás tűz-víz útjain lebegnek, s e könyörtelenség szelíd foglyaként kiöblösödnek tisztán, ismerősen.

Gőz terjeng,

nyitott kemencék harapják rőt fénnyel, a falakon vámpír-lángok kéken lengedeznek, gőz-leheletük savanyú illatát zümmögő ventillátorok se győzik, csak az ember...

fűuök

Vigyázzban álló kohók őrsorán mint vékony indákon átkúszó kígyók, vaspálcikákon piroslc ívek szállnak a mezítlen anyag fortyogó tűzpoklából, ezer foknál forróbb folyékonyságon a nagy-világ éhes asztalára.

A nyílt aikú kohók...

súlyos lelelete suhog, mellemre zuhan,

szívem vérköre kavargó indulatra kél

kíváncsiságom forró percein,

lám... be+eliesednek tárgyak s részletek,

m'kbe életet izzadt munkások lehelnek,

magas hőfokon a művész ihletével.

KATAY ANTAL:

Szeretnék néha

falumról is...

i Már marasztal a dűlőűt sara,

J s marasztal még a pincék illata, i marasztal még a holnapokba látó i gazdák terve, büszkélkedő szánó,

I amint elmondják: négy hosszú év után ezt meg ezt szereztük * jövőre talán itt is új présház, pince és gépek várják a szőlőt, s szilveszter után , „ötvenet osztunk egységenként” hiszen „hoztuk a tervet”... S hozzuk évről évre, mert egy falu a határ, a népe, egy az öröm és közös már a gond... Ilyenkor csak úgy magamban mormolom: szeretnék néha falumról is beszélni, hová még kötnek kusza gyermekálmok, s elmondani, hogy ott is közös már minden öröm és összefonódott álmok emelnek új falat a régi cselédlakások szétrombolt alapjaira, s a határ ott is gazdag, ha ránk köszönt a nyár, s Jóska bácsi, Ferkó s a többiek, kik ott maradtak, mint megújult rügyek a régi földön, most új tervek között, új ígéreteknek vetnek ágyat...

De nem tudom, hisz" annyi szép csodálat köt a jelenhez, köt ehhez a tájhoz, hogy szorongat is, néha megcsodálom

a közős szérűt, juhaklot, kutat, mérlegelve a megtett jó-utat, s eszembe jut, hogy széthúzás, közöny ül még azon a tájon, hol minden öröm először bukkan fel bennem s nem tudom, hogy miért, de fáj, még fáj nagyon, hogy falumban több a tétlen-kéz, s naponta egyre fárasztóbb a földeken a munka, s egyre kevesebb részre osztanak magot.

Szeretnék néha falumról is beszélni, s elmondani, hogy ,tegnap délután megint százan jelentkeztek szüretre, s a tengeri-törőknek sem társ már a magány, s a cukorrépa is tisztán, szárazon került vagonba...” de nem. még nem tudom, mert kevesebb még a fény mint az árnyék az én falumban, s ha holnap arra járnék tudom; Jóska bácsi is Ferkó is kerülne, pedig szeretném, ha egyszer már leülne vele mind-mind, s elmondanák: komám! Mind a nyolc traktor szántott már ma

délután.

S éjszakára is vállalták már hatan... ...Szeretnék néha falumról is beszélni.

Aki még nem tudná, én vagyok az a slágerszerző, aki

a „Hallcd-e te Európa” kezdetű dal szövegét írta. Nem akarom magunkat dicsőmi, de ezt énekli ma az eg'sz város. Zenéjét Csoki szerezte, s mindez együtt az egri minaret tete- jéT történt.

Szóval. Nekem Csoki a barátom, ö egy afrikai fiú. most ötödéves a Zeneakadémián, jobban ismeri már Pestet, m nt a bennszülöttek, s van valami rendes neve is, talán Ali ben, de egyáltalán nem haragszik, ha Csokinak hívják.

Vicces körülmények között ismerkedtünk meg. Volt ne* 1 kém ugyanis egy menyasszonyom, az Andrea. Vele mentem el Dorovicsékhoz és ott találkoztunk Csokival. Nem tagadom, Csoki jópofa, ragyogóan gitározik. Nekem mindegy, hogy valaki néger, vagy nem néger, viszont Csokira akkor borzasztóan dühös letlem. Mivel meglehetősen jólnevel.t vagyok, ezért csak akkor kiabáltam oda neki. hogy „Hűlve!”, amikor már teljesen berúgtam. Nos, akkor ott a szobiban nagy csend lett. Csoki lassan felállt Andrea mellől és az ablakhoz lépett. Hangosan szitkozódni kezdtem és ház-1 botorkáltam. Azóta vagyunk jó barátok és én komolyan szeretem Csokit. Hát példát nem mondok, mert most egy se1"11 jut eszembe, viszont itt van ez az eset a mecsettel, amit éppen mesélni kezdtem.

Két hónapja történt, azt hiszem kedden, úgy hajnal felé. A Rákóczi úton kóboroltam és pocsékul éreztem magam: elekor találkoztam Csokival, aki szintén egyedül mászkált

— Neked ml bajod van? — kérdezte.

Egy tőmondattal elárultam neki. Erre udvariasan én is megkérdeztem tőle ugyanezt. Hát, mit tesz isten, erre ő, a Rákóczi út kellős közepén, a nagy hajnalodásban elmeséli, elkapta őt a vágy, hogy atyái vallása szerint imádkozhassak. ,

Hajnalban kevesen járnak a Rákóczi úton. azonban a közönség ha Ids számú is volt, mégis nagyon lelkesnek bizonyult. Három locsolóautó jött egymás után, csurom víz lett a ruhám.

— Tessék egy cigaretta — nyújtott felém Csoki egy csomag Fecskét.

— Tudod, hogy Kossuthot szívok — mondtam, de aztán ismét eszembe jutott Csoki szomorúsága, s így megint jókedvű letem. „Allah, Allah”,. _

Végül azért meghallgatam a magyarázatát. Bizonygatta, hogy ő nem vallásos hogy ő már majdnem materialista. de ha egy városi ember elmegy faluba, akkor ott csodálja a szántóföldet, az aratást, a csizmát, de végül is csak keresni kezdi az eszpresszót. Nem így van?

Ezt elismertem, s nyomban el is kapott a buzgalom. — ^yere! — rántottam meg a ruháját. Elmagyaráztam Csokinak, hogy felmegyünk Lovászihoz, elkérjük a kocsiját és

elmegyünk Egerbe;

— Minek?! — ijedt meg, mert fél az egerektől.

— Az egy város, ahol van egy minaret, tehát Allah is — mondtam.

Lovászi a közelben, lakott, ott állt a sportkocsija a ház előtt. Az a bolond még aludt. Addig csengettünk, amíg a fél ház fel nem riadt.

— Hagyd — húzott vissza Csoki, biztosan alszik.

— Tudom, hiszen azért csengetek.

Végül csak kidugta fejét Lovászi az ajtón.

— Gyertek be — motyogta udvariasan. Végre nagy nehezen bejutottunk. EU mondtam neki, mi kell, erre egyből felébredt. .

— Nem vagy részeg? — kérdezte és közelebb hajolt

hozzám.

— Nem — mondtam, de azért a biztonság kedvéért lehelet-távolságra húzódtam.

— Lehelj rám! — kiáltotta Lovászi.

Nagy nehezen ideadta a kulcsot. Szép az ébredő város. A villamosokon egyre több az ember. A csörömpölés erősödik, az emberek álmosak, mogorvák még, de percről percre világosabb lesz az utca.

— Egy nagyszerűt imádkozhatsz majd — Ígértem Csokinak.

— Igazi minaret? — kérdezte.

— Igazi — nyugtattam meg — még Ali pasától örököltük. ,._1 __________

Si

ma utunk volt. Hatvanban félórát kódorogtunk, hogy kávét ihassunk. Nyolc óra körül értünk Egerbe. Amikor Csoki meglátta a minaretet, ki akart ugrani a kocsiból. Előttünk magasodott a karcsú torony, s Csokit csak bámultam, mert annyira elfogta őt az idegesség, hogy rángatni kezdte a becsukott ajtót.

Felnéztem a toronyra. Az ég, amelybe belenyúlt, egyre kékült, s láttam a fekete bőrű Csokrt, aki a kerítést rángatja. Ekkor értettem meg igazán. Ez a vacak, öreg torony neki most jelent valamit. Neki itt az égbolt hatalmasnak tűnik, és a levegő forrónak. Ekkor jutott eszembe először. Hallod-e te Európa, mert Csoki az anyanyelvén válaszolt, amikor megszólítottam.

— Várjál — tettem a vállára a kezem. Körbejártam a tornyot, míg végre megtaláltam a kulcsot őrző öregembert, először tiltakozott, most nincs látogatási idő. „Ez az isten háza!” — mondtam dörgedelmesen, de nem ez használt, hanem az ötvenes. Mire visszatértünk, iskolába induló gyerekek zajongtak Csoki körül. Már autogrammot is kértek tőle.

Szűk volt a toronyban a lépcső. Alaposan megizzadtam, Csoki ment elől. A szűk nyílás kitárult, s a keskeny erkély egybeolvasztott bennünket az éggel. Csoki még mindig hátat fordított nekem, s mormogott valamit. Lentről a gyerekek szájtátva bámulták, valahonnan odavetődött két öregasszony is, akik hányták a kereszteket. Egészen megható volt a helvzet. Elérzékenyülve néztem Csokit, a barátomat, Afrika fiát.

— Hallod-e te Európa — kiáltottam bele a mélységbe.

— Mit mondasz? — fordult felém.

Megismételtem, bár most már kevesebb áúMóssel. Aztán

mind a ketten az alattunk szétterülő városra fgveltünk. Apró házak emeletes új épületek, balra a vár romjai, a piacra éppen most fordul egy teherautó.

— Nézd azt a nőt — mutatott le Csoki.

— Na, nem imádkozol? — sürgettem.

— Hogy is mondtad? — tért W a válasz elől. — „Hallod-e te Európa” — nem is rossz. Dobolni kezdett 32 öreg falon, a valami jó zenét is dúdolt hozzá.

Azonnal kapcsoltam. Ott fenn a karcsú toronyban percek alatt összedobtuk a slágert. , Hallod-e te Európa . .” de hiszen ismerik, ezt fújja most az egész város. Lent a torony alján mindjárt el is énekeltük a közönségnek. Az öregasszonyok rémülten elszaladtak, de hát akkor már tudtam, hogy bomba sikerünk lesz. A szöveg kicsit • bárgyú, de a cím nem rossz. Csak az a kár, hogy nem mind g tudjuk elég hangosan kiáltani.

Benedek B. István

}