Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Szeberényi Lehel: IMÁ DOM OK TÁ VI ÁT M ost már nem tud érdekelni. Hogy úgy mondjam, unom. Apu mindennap engem küld be Sándor bácsiékkal a faluba. Azelőtt halálian tetszett. A fiúk is tudták, hogy Skoda Oktávia a kedvencem. Folyton azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is, mit küldözgetnek nekem szerelmes leveleket. Ha Sándor bácsiék nem vinnének be. gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat. Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Any- nyira beszéltek neki, hogy beviszik ők, minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthatták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hogy őhozzá igazodnak. Apu me» nevetett: majd á kislány. De mit is erőszakos- kodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suliban én járok csakugyan a boltba, a Sándor bácsiékkal. Apu reméli, hogy már lemásznak a nyakáról. Most már megvan a kedvük, kijókodhat- ják magukat velünk. Én borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsiékét unom. Unom, hogy tízkor, mindig át kell menni, mert nem szabad ám, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok. És meg is kell fésülköd- ni. És ha már öt percet kések, Juci néni szól: — Vártunk már, kedves. Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hittant tanít. Ül a fonott szikben, s tenyerét a hasára teszi. — Ugye felírta, kedves, amit szedett? A nyugdíjas postamester nén? szedi nekik a málnát. Tíz kilóból három az övé. — Írja föl ám, kedves, nehogy becsapja magát. Sándor bácsinak bírom a türelmét. — Ugyan, Jucikám, fel van már írva. Látom. Sándor bácsi elmegy a közeTböl. Én is elmennek de Juci néni a fejemet simogatja. A postamester néninek is melege van csuna niro.s«ée. Csak le- gyintge* m°e nevetgél: -—Jól van az. — Nem úgy van az, kedves, fel kell azt fml. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, m'nden- ki hülye, és nem látja, hogy 6 fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert. És még ilyeneket mond: — Tudja, postamester néni, milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tízéves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját, azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor így törődnek a hajammal, Odáig vagyok. — Nem áll meg — mondom. — — Csatot kell beletenni, kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. — Sándorként, vigyázz, hogyan rakod. Bele ne lépjen valaki! Ez a valaki én vagyok, de mindegy. Sándorként vigyáz. Ez a lemez. Majd Juci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyek, kedves, nyitom a kaput. De előbb engem megnéz, jól ülőik-e a málna közt. — A lábodat a gumira tedd. kedves. Ö csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor bácsi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor ő nem tudja figyelmeztetni Sándor bécsit. Mindjárt lehuppanunk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni: „Sándorként, balra figyelj...” Sándor bácsi máris figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak most jön: — Sándorként, balra figyelj... Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. — Csak óvatosan, kedves, minek sietni. Akkor nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fogja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sohase volt javítani. És ha nem lenne az autó, gyalog kellene menni. Nekem köszöngetni kéne ilyenkor, hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a s2ám. Minap többször is bedöglött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd, kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semm; baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva a teteje. s nem lehetett kilátni. — Sándorként, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk — Persze hogy léhajtom, ■» Juci néni vigasztalásait, mert nem 'ehetett innen csak úgy kiszállni. Ma simán futunk — harmincassal. Semmi érdekes Imádom a Skoda Oktáviát. Lököd zöm a testemmel, hátha jobban megy. — Csak vigyázz. Sándorként, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség, kedves... A járdaszegélynél látunk egy „szemétládát”, egy Trabantot. Kiszáll a nő. Ügy száll ki, hogy megfordul maga körül. Juci néni utána néz. — Ezek az újmódiak nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesein kiszállni. No, itt van már a bolt, a nagy fák közt. Juci néni következik a helyes kiszállással. Az . ajtó nagyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki, kedves. Juci néni bemegy a boltba. akkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagyunk. Behordják a málnát. Juci néni ki-bejár, míg hordják. — Teneked is helyes pofikád van, kedves. — Van ott egy kövér kislány a mérlegnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, a szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem, kedves, maguk is figyeljék. Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, amit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most keresgélik a kasszaf'ókban. — Jól van az, kedves... Majd máskor, kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzrm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát. A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál. Ö is oda szokott lenni addig. Juci néni fejemre teszi a kezét. — Tudja, postamester néni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni. Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki, aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának ugye a második házassága. Van az így, kedves. A hajamat hagyhatná békén, és mit turkál a más családok dolgába, bizonyisten egyszer neveletlen leszek Juszt se megyék eztán velük, pedig imádom ‘a Skoda Oktáviát, a fiúk is megmondhatják, OSVÁTH GÁBOR: Qlmi Jucikám; Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sándor bácsi, mint a lufballon. Csak nehogy akkor pukkanjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. Alig mentünk. Juci néni megfogta Sándor bácsi karját. — Álljunk meg, Sándorként. Vegyük fel a nagymamát. Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk fel, kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt mondta, jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Ilont, aki az utat szokta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek el. Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gyerekei, kedves? — kérdezte Juci néni. Hon mellettem ült a málna közt. Lábát a levegőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni. — De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt mindenki tudja, hogy Honnak gyerekei vannak. — Hát nem lány maga, kedves? — De igen. — Láttam, Ilon fújja a levegőt, hogy hűvösebb legyen neki. — Gonoszak a férfiak ugye. kedves. Becsapták magát. Nem kell a férfiaknak hinni. L áttam én, hogy Hon nagyon piros, legyez- geti magát a tenyerével. Hallgatnia kellett színből, mindenki megnyugodott. A vállalatnál ugyanis egyetlen szürke íróasztal sem volt. Mind újrafényez'ék s barnára pácolták a harmadik negyedévben. Később az szivárgott ki, hogy a két méternél szélesebb íróasztalok szűnnek meg, s mivel ekkora asztala legfeljebb a vezérnek volt, kő esett le a tröszt szívéről. Az utolsó hír azonban igen vegyes érzelmeket keltett. Azt suttogtál?, hogy az az íróasztal szűnik meg, amelyik mellett az elintézett ügyek fordítva aránylanak a leírt betűk számához, önkéntelenül m'ndenki magára gondolt, de mivel szigorúan tudományos elintézést vártak, az egész apparátus őrült tempóban számolni kezdett. A fordított aránypár képletét nem sokan tudták, de „puskában” pillanatok alatt elterjedt és közkézen forgott. A saját számolását mindenki gondosan eltakarta a többiek elől, s magában tépelődött, hogy vajon másnak mennyi jött ki. Ekkor már egyre többen húzták ki az íróasztalhoz erősített lánc lakatjából a kulcsot és süllyesztették el titokban a papírkosár aljába. W. Emil rosszat sejtett, s amikor felolvasták a végzést, hogy az ő íróasztala szűnt meg, elsírta magát. Szeretett volna az egyeztető b'zottsághoz fordulni, de értelmetlennek találta, mert amikor le akart rogyni a székébe, döbbenten fedezte fel, hogy nincs széke, mint ahogy maga az íróasztala is kámfort játszott. Közölték vele, hogy utolsó megbízatásként számolja fel ügyeit, ha ilyenek vannak, s lezárt aktáit terjessze fel a főosztályhoz. Erre a célra megkapja két napra a gépírónő asztalát. aki csúsztatást vett ki. W. Emil néhány óráig kókadtan és gondolattalar.ul ült á tenyérnyi íróasztal mellett, majd összeszedte a gondolatait és munkához látott. Pötyögtetni kezdte a jelentését, melyhez végül záradékként esv javaslatot is csatolt. Jelentésének iéryege az volt, hogy az osztályon két íróasztallal kooperált, amelyekre a jövőben éppúgy nincs szükség, mint az övére. Ezen túlmenően az alosztály négy íróasztala vélik feleslegessé, amelyek számára ők szolgáltatták az írásbeli feladatokat, s hasonlóképpen a főosztály és a felettes s PETŐFI SÁNDOR: Eger mellett 144 évvel ezelőtt, 1823 Szilveszter éjszakáján született Petőfi Sándor. Hol jó bort érezek. betérek; Ne térnék hát hgerbe? Ha ezt a várost elkerülném, Az isten is megverne. Egy úttal azt is megtekintem, Hol vitt Dobó nagy lelke; És felköszöntöm. aki öt oly Dicsőn megénekelte, S ha majd, amint hiszem, a bortól Hatalmas kedvem lészen: Még verset is csinálok — Pesten Eladhatom jó pénzen. All a határzat, áll erősen, Be kell Egerbe mennem! Mert annyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen. (Andornak) BÁRÁNY! FERENC: HÓ-ÁLMAI És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér ■ a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelek a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullanak, s örvényeid havamból gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. Nem iszom feketét, nem szívok cigarettát Darabot se, italban a tejet kedvelem. Milyen művész lesz belőlem?! De a nőket, a nőkét, a nőket Szeretem! (1967) CSosvros etrvNT / ECrV ÍRÓASZTAL W. Emil szilveszterkor kissé felöntött a garatra s hajnaltájban, amikor lefeküdt, egészen rövid idő alatt esztendőre való szörnyűséget összeálmodott. Azzal kezdődött, hogy a Csőfúró és Forgácsgöndörítő Tröszthöz egy levél érkezett, amelyet baldachin alatt ezüst tálcán vittek fel a hivatalsegédek a vezér irodájának előterébe. Ott már díszbe öltözve várt az üzemi háromszög, elvágtak egy nemzetiszínű szalagot, s bejelentették, hogy megnyitották az Űj Mechanizmust. Visszavonultak tanácskozni. Néhány óra alatt elterjedt a hír, hogy nehezen születik meg a döntés, de a lényeget már mindenki tudta: megszűnik egy Íróasztal. Többen görcsösen belekapaszkodtak íróasztaluk szélébe és lábukat hozzálakatolták a fiókkulcshoz. Azt még senki sem tudta, melyik íróasztal szűnik meg. M'ndenki reménykedett. A direktívák egyenként szivároglak ki. Amikor azt hallották, hogy csak a szürke íróasztalok szűnnek meg, s nemcsak egy, hanem ahány van ebből a
