Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

<>^Vl,,*l''nA'VW,*****^***^*AA*A*AA^*A^***A*AAAAAA**<> »aa^>aaa« m m *■ *k^^i*i‘V^Vh^i,VVJwM>rV-\fVyvvVVVW*lMir¥~V‘í/'.rX'#- . i/Vi.\ Kocka, ha perdül, Kártya, ha csúszik, Hogyha rulett jár. Mindig a sors csap . Még gyerekésszel, Ünnepi órán, Hogyha a fillér Szólt a zsebünkben, Mink, gyerekek, már Féleszelősen, Izgaloméhes Ujjal igéztük Azt a szerencsét, Azt, ami — nem jött., Néztem a kocka Éle-futását, Láttam a számok Vad vigyórában Azt o hatalmat, Mit ma sem érték Láttam a kártya Zöld figuráján És piros arcán Azt a szivárványt, Mely a szívemre Hullna, ha hullna. Mert a szerencse, Ó, ez a szárnyas Tarka madárka. Festene engem — Kocka, ha perdül, Kártya, ha csúszik. Hogyha rulett jár, Mindig a sors üt. / Lány. ha nevetgél, Férfi, ha igér. Hogyha a bölcs vár. Mindig a sors csap. Fel se ocsúdtam Gyermeki évek Álmaiból még, Újra, hazárdan Jött az a más már. Nem szerelem még, Csak az a lány még. Csak az az asszony. Játszani hívott, Kérte-rabolta Lelkem, a testem. Nyerni szerettem Volna, akartam Nyerni, de nem ment- Kiüresedtem, Nem. nem a pénzem. Álmaim égi Szép aranyával Ment tova tőlem. Jött az a férfi, — Mért ne jöhetne? — Értelem árán FARKAS ANDRÁS: KOCKA, HA PERDÜL... Játszani hivott, Adta a bankot, Mondta: Hatalma Mindeneken van! Ostoba jankók ■Élnek a század Karjain, annyi Balga, hiszékeny Leng a világban, Csak megígérni Kell, ami gyorsan Hozza a boldog Életet és már Kész a hatalmam! Kész, kinek és mért? Nagy, konok ábránd Ég csak azoknak Adja kamatját, Kikben a gőg, pénz Hál az erővel? S kért az a bölcs is, Az, aki hitte Kihivatásom. Mondta, ha hinném, Hogy neki kell majd Vallani rólam. Vallani nékem. Tűrjem, amit kér — Tűrtem a leckét, S egyre magának, Egyre magáról, Egyre magából Szólt bizonyosság: Csak keveseknek Szép ez az élet. Csak keveseknek Van nyugalom már, Csak kevesekről Tudni a biztost: Semmi se érték. Minden iramlík, S épp e folyamban, Épp az időben Annyira kell csak Néha megállni, Míg a kis elme Gondjai ívét Húzza magasra — És mi van aztán? Lány, ha nevetgél, Férfi, ha ígér. Hogyha a bölcs vár. Mindig a sors üt. S tűröm a sorsot, Néma csapását, Nagy suhogását Hallani vélem, Hajnalon, esten, Éjszaka, nappal. Hajsza között is. Alkonyt csendben. Áldva tudását, Állja a testem, Állja a lelkem. Állja verését — » Mert e verésben Iskolamester Csap le hibáink Arculatára — Ez nem a vakság Fejszecsapása Oktalan állat Homloka-táján, Bölcsen .'c.K.yes Drága fenyítés Jó logikája Frissen-egészen Adja tanácsát. Mit cselekedjünk — Mert a múlandó Élet azért szép. Mert sose látszik Tiszta-egésze, Mindig a részlet Színes-esendő Forgatagában Száll csuda-sorsunk — Kocka, ha perdül, Kártya, ha csúszik. Hogyha rulett jár, Lány. ha nevetgél, Férfi, ha ígér. Hogyha a bölcs var. Hogyha harang szól, Hogyha a dal „záll. Hogyha szeretnek, Mindig a sors üt S jó a csapása. Hasznos azoknak. Kikben a lélek Vágya-tudása Lát az időben. JHagtfar almit Szeretettel értesítem önö­ket, hogy sikerűit végképp elhárítanom az atomháború rémét az emberiség feje fö­lül. Módszerem egyszerű volt és zseniális: elintéztem a nagyhatalmak megbízottjai­nál, hogy az atombombákat ezentúl Magyarországon gyártsák, magyar vállalatok közreműködésével. Mivel a takarékossági év nem tett lehetővé új beruhá­zásokat, a magyar atomtele­pet a Rumbach Sebestyén ut­ca 44/c számú ház alagsorá­ban rendezték be, egy mé­zeskalácssütő mester volt műhelyében. Hogy a kísér­leti robbantások ne keltse­nek feltűnést, a lakókat ki­telepítették, és a Siketnéma Intézet ápoltjait költöztették a helyükre. Maguk a műveletek ma­ximális titoktartás mellett kezdődtek el. A pinceablak elé kirakták az „Autósoknak lassítani tilos” táblát, ami­nek az lett a következménye, hogy ezrek és ezrek tolong­tak a ház előtt, melyet kü­lönben a kutya sem vett vol- na észre. Az IBUSZ hamaro­san társasutazásokat szerve- zett a Rumbach Sebestyén utcába. * Az atomtitok megőrzésé­hez. tartozott az is, hogy a számításokat nem zárták el páncélszekrénybe, ahol a kémek kön m megtalál­hatták volrt" hanem kilós tételekben eladták a M..H- nek (Melléktermék- és Hul­ladékgyűjtő Vállalat). A MÉH továbbította az utcai gyümölcsárusoki- oz. ezentúl minden negyed kilő szilvát atomtitokba csomagoltak. Persze most is akadtak elé­gedetlenek, akik reklamál­tak, hogy az 5 staniclijukon csak rakétakilövő berende­zések tervrajza van. Ezekre joggal ripakodtak rá az áru­sok; mit altar kettő-ötvenért? Atomjégtörőt? Ha pedig valaki összefog­lalóan akarta ismerni az átombomba gyártását, elég volt, ha beült egy órára az Emke Kávéházba, - a magyar szakértők itt vitatták meg a fontosabb elvi kérdéseket. A pincérnő, mikor letette a fél konyakot az asztalra, bizal­masan vállon veregette a főmérnököt: majd szóljanak nekem is, Gézuka, ha lesz valami jó kis robbantás. Meggyorsította a munkát, hogy néhány tudósunkat a felszámolandó külföldi atomtelépekre küldték tanul­mányútra, meglassította vi­szont, hogy a küldöttség fia­talabb tagjai a francia hid­rogénbombák nelyett a fran­cia hidrogénbombák helyett a francia sexbombákat tanul­mányozták. Az első gyakorlati problé­ma a nehézvíz előállításánál jelentkezett. Kiderült, hogy a budapesti klóros víz túl könnyű, nem alkalmas ne­hézvíz gyártására. Ezen ké­sőbb úgy segítettek, hogy be­lerakták a vízbe mindazt a nehézséget, amit a negyedik emeleten lakók nyaranként belekívánnak. Mire mégis nagy nehezen összegyűlt a kellő mennyisé­gű nehézvíz, kiderült, hogy a raktárból ellopták mindkét uránrudat. A lelkiismeretlen tolvajokat még az sem tar­totta vissza, hogy a rudakra nagy betűkkel ráírták: „El­lopni tilos.” Az egyik rudat eev falusi maszek nőknél ta­lálták meg, aki a kemencébe rakta be fa helyett, a kör­nyéken hetekig radioaktív rvXXVXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXV.XXXXX->X',XX''.,.XXXXX'XXXXW\XV egy-egy íróasztala vált szükségtelenné, hiszen ezek ■ á épül­tek. Javaslata az volt, hogy a népgazdasági érdekből fölöt­tébb fontos további íróasztal-megszüntetésekre hozzanak lét­re egy bizottságot. Szerényen javaslatot tett, hogy koncep­cióját a bizottság rendelkezésére bocsátja. Határidőre beadta a jelentést s már másnap megkapta a választ. Személy szerint őt bízták meg az ügy lebonyolítá­sával. Rövid két hét alatt elkészült a feladattal. Gondos ku­tatómunkája eredményét már a vezér gépírónője írta le öt példányban, kettőszázkilenc oldalon. A tanulmány alapos elemzése még hátra volt. de rövid betekintés után megszüle­tett a határozat: W. Emil munkája rendkívül gazdasági ha­szonnal kecsegtet, ezért a végső döntésig Is kapjon egy kü­lön irodát, beosztottal és egy gépírónővel. Az új részleg, mert W. Emil egyelőre restellte osztály­nak nevezni, nagy lendülettel látott munkához. Magának a beadványnak a végső kiértékelését is átadták. W. Emil osz­tályának, amely szükség szerint bővült új erőkkel. Az ő ér­deme hogy egy remek császármetszéssel megoldották a fe­leslegesnek ítélt íróasztalok ügyét. Tulajdonosaikat ugyanis azonnal átvették az új osztály állományába s így a tekin­tély csorbítása nélkül oldódott meg minden személyi prob­léma. Mielőtt az osztályt főosztállyá szervezték és két alosz­tály kialakítására a javaslatokat megtették volna. W. Emil kitüntetést kapott és kiemelt célprémiumot. Dicsősége csú­csán azonban megdöbbentő dolgok történtek. Egy reggelen a szokott időben lépett be a titkárnői szobába, s úgy tűnt, hogy minden rendben van. A titkárnő már intézkedett is. hogy a kocsit tízre diszponálja a feleségének. Még hallotta a titkárnői telefon utolsó szavait, amikor megdöbbenve állt meg szobája küszöbén. Eltűnt az íróasztala. Helyette egy kis táblácska állt az elegáns szőnyeg közepébe tűzve, a ba­rokk asztal helyén: „Megszüntetve”. — W. Emil felordí- ’ tott... Erre az ordításra ébredt s azt motyogta: ...Ügy látszik, «»indent kezdhetek elölről". császárzsömléket ettek a fo­gyasztók. A másik rudat egy új tár­sasház központi fűtésének rossz /kazánjába dugtak, a la­kók tudtak a sugárveszély­ről, de. még ezt is vállalták, csak hogy egyszer forró víz­ben fürödhessenek. A kísérletek előrehaladtá­val az atomtelep újabb hasa­dóanyagokat rendelt, az anyagellátó szerv asztallapo­kat küldött ki nekik. Az át­vevő csodálkozva mondta. — De hát ezek nem hasadó­anyagok! — Nem? — kérdez­te a raktáros. — Könyököl­jön csak rájuk. Az állami atombomba még gyerekcipőben járt, amikor a trafikok kirakataiban már megjelentek a maszek kis­iparosok által készített atombombák. Külsejüket a Ferencváros és a Vasas játé­kosainak képei díszítették, robbanás közben az egyik Beatles-sláger ő taktusát játszották. A maszek atombombák az idő múltával nii.id kisebbe­ket pukkantak, mikor már egy négyemeletes házat sem lehetett felrobbantani velük, az Állami Minőségellenőrző Központ szigorú vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a kisiparosok kispórolták belő­le az uránt, baracklekvárral és viszketőporral helyettesí­tették. A csalók mindannyian börtönbe kerültek, csak egy becsületes készítő maradt szabadlábon, ő igazolni tud­ta, hogy az uránt árban egyenértékű tarkababbal pó­tolta. Végül is, a betervezett ha­táridő utolsó másodpercében — épp a prémiumzárlat előtt, — elkészült az állami atombomba. Valami népte- len helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek sivatagjaink, a budapesti Helytörténeti Ki­állítás nagytermet választot­ták. Az atombomba súlya alatt összeroskadt volna a lépcső­ház, ezen úgy segítettek, hogy felhozták a Zagyva-hi- dat, és a pinceablakhoz állí­tották. Ezentúl, ha nem le­hetett átkelni a Zagyván, ,az öreg parasztok azt kérdez­gették egymástól: Mondja már, sógor, mit csinálnak Pesten, atombombát vagy földalattit? A.z atombombát a vezető íős7;\moló jelére kellett vol­na felrobbantani, de kiderült, hogv a vezető főszámoló — akii sógora, a főkönyvelő nyomott be a vállalathoz — nem tud tízig számolni. Az éjjeliőr nyolcéves kisfia ug­rott be helyette. A bomba felrobbant, de nem tett kiírt az éoülctben. sőt a robbanás helyén egy úi ház nőtt ki a földből. Ké­sőbb megállanítotfóV.. hogy a technikusok forcHn'a nézték a különböző tervrajzokat, fordítva szerelt,.* be 3Z al­katrészeket. ípv lett a ma- oyar A-udS’oa­ri világsze Moldova György Az újjászületett díván Csak a mindenható Alláh tudja jobban, de nekem így mesélték: Történt e 'yszer. hogy Harún al-Rasid kalifa megelégelte az 6 szívében kamará­sainak gonoszságát. Elhatározta hát, hogy mindazokat eltávolítja környezetéből, akik nem méltók a kalifa tanácsurának magas méltóságára. Hívatta nagyvezírjét, Dzsafár al-Barmakit, és meghányta-vetette vele, mi légyen a teendő. — Először is — mondta Dzsafár — el kell távolítani, ó, igazhivők fejedelme, akik ke- ‘ zéhez idegen pénz tapad; akik megveszteget- hetők. — Helyes — intett a kalifa —, ezekre nincs szükségünk. Kikre gondolsz, Dzsafár? összeírták a listát: a hatvan kamarás kö­zül azokat, akikről biztosan lehetett tudni, pénzért mindenre képesek. Ezeket az emíre- ket az igazhivők ura száműzte. Legközelebb azokat írták össze Dzsafár- ral. akikről hírlett. hogy a bornak, nőnek nem tudnak ellenállni. Jó néhány ilyen ka­marás is akadt, köztük a nagy borissza Abu Nuvász, a költő. Bárhogy fájt is a kalifa szí­ve, ezeket is száműzte. — A butákkal sem megyünk messzire! — szólt egy napon Harún al-Rasid. palotája kertjében sétálgatván. — Jere, Dzsafár, írjuk össze, kik a tök-ostobák! Sok-sok név került újfent a lajtsromba, közöttük a királyi hárem két aghája, és — a királyi kincstár két emírje közül az, akinek pénz sosem tapadt kezéhez. A másikat már a legelső alkalommal száműzték, mert köz­tudottan enyveskezű volt. Most már nem sok kamarás ült a díván- ban, hiszen sem a kicsapongók, sem a buták, sem a megvesztegethetők nem voltak ott. Csupa olyan arc nézett vissza az igazhivők fejedelmére, aki e bűnöktől s fogyatékoktól ment volt: A hadsereg három vezírje, a nagymecset főimámja, tulajdon öccse! és só­gorai ... Egyik díván után a kalifa félrevonta a nagyvezírt. — Mindenkire gondoltunk, jó Dzsafiá- rom, csak azokra nem, akik hatalmunkra törhetnek, s akik a jogtalan módon megszer­zett hatalommal visszaélhfetnek. Jer, írjuk össze ezeket az emfreket! Leültek a kert egy kies zugába, és Dzsa­fár írni kezdett. Idő múltán elkészült a lis­tával és átnyújtotta a kalifának. — Hány név van rajta? — kérdezte Ha­rún al-Rasid. — Tizennégy, 6, igazhivők királya — mondta Dzsafár, és a szeme fui-csán meg­villant. A kalifa ránézett. — Helyes. Tizenötödiknek pedig írd be a magadét, Dzsafár! A te helyed is ott van kö­zöttük! A nagyvezír kardjához kapott, de abban a pillanatban ott termett a testőrök aghája, négy mamelukkal, és Dzsafárt megragadták, A tizennégy kamarást még aznap este szám­űzte Harún al-Rasid, Dzsafár al-Barmakit pedig harmadnap lefejeztette. Aztán összehívta a divánt, immár a megvesztegethető, kicsapongó, ostoba és ha­taloméhes emírek nélkül. És ült, és várt esteiig türelemmel, de egyetlen lélek sem lépett be a terembe. A sínváltó és a masiniszta Ezt a történetet bátyámtól hallottam, 6, irgalmas szívű emír, aki ifjúi évei legszebbi- két Alláhnak tetsző, szorgos munkálkodással töltötte, a bejrut—damaszkuszi vasút építke­zésén. Végre eljött a napja annak, hogy az Iszlám e két virágzó rózsája közt elindulhas­son a vonat. Bejrutban szinte az egész város ott tolon­gott, ott szorongott az indóház körül, rezes­bandák muzsikájától zengett a felhőtlen ég, fezek és tarbusok repkedtek levegőbe, petár­dák durrogtak. amint a legeslegelső vonat lassú, méltóságos gördüléssel elindult. Ba’albek városánál kettéhasad a vágány, balra Aleppó felé *art,' jobbra Damaszkusz- nak kanyarodik. A vonat eldübörgött a vál­tóőr házacskája mellett, aztán rárobogott a Damaszkusznak forduló sínpárra. A váltóőr ott állott helyén, zászlócskájával tisztelgett majd amikor az utolsó kocsi is átzakatolt a váltón, hatalmasat fújt sípjába. A vonat megállt, a mozdonyvezető kiné­zett. — Mi van, testvérem? A sínváltó már ott állt a mozdony mel­lett, s felkapaszkodott rá. — Szalám. Engedj, barátom! — Mit akarsz, testvér? — A vonatot vezetni. A masiniszta rámeredt. — Mit mondasz? A váltóőr ott állt már a csapoknál, szele­peknél, és húzta az indítókart. A vonat iszo­nyú rándulással megugrott. — Mit csinálsz? — üvöltött fél rémülten a másik. — Vezetett—kiáltotta a sínváltó; szeme fénylett. — Ki adott új irányt a vonatnak, mi? Erre felelj! Én! Ha én nem vagyok, ti most Aleppó felé robogtok! Utatokat Da­maszkusznak én térítettem jó irányba, vilá­gos hát, hogy a masina vezetése engem illet! Alláhra, hagyj, mert ledoblak Innét! A vonat rohant, rohant, egyre gyorsab­ban, hogy szinte szédült, aki látta — aztán egyszerre csak váratlanul pöfékelni kezdett, és meglassult a futása. Alig néhány mérföld még — és már csak vánszorgott. — Lassul a vonat! Most mit csináljak? «— kiáltotta a sínváltó kétségbeesve. — Fűtesd fel a kazánt — intett a masi­niszta. — Jó, de hogyan kell? — kérdezte a má­sik. A mozdony alig mozgott már, majd hir­telen nagy döccenéssel megállt, s csak pöfé­kelt, fújtatott. , — Alláh nevére mondom: ez gyalázat! — üvöltötte a váltóőr. — Megállt! Peiig én szabtam meg az útját! A masiniszta most odalépett melléje, sze­net dobott a tűzre, a tűznek huzatot adott, mire a kazán újra dorombolni kezdett, s a mozdony meg-megrázkódott. A vezető ekkor meghúzta az inditőkart. — Arra megyünk, amerre te akartad, igazhitű testvérem — szóit aztán, amikor a vonat már elindult. — És ha akarsz. !deáll- hatsz a helyemre. Fejemre és szememre: nertl nagy dolog, amit csinálok. Csak épp élűi* meg kell tanulni. \ *1 A(VWWWWV VVVWVYWV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom