Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Simon Menyhért nagylánnyá cseperedett ŐFELSÉGE, A VÁLÁSÉIG WOLGÁ ' r-en : a ü.magás” ^íitiiúai _ kö­rökben forgolódó képviselő — A természetnek templo­ma az erdő. s neki hűséggel áiriron papja az erdesz. Krisztus-saaikáll. SSsmflo barna haj. Rőt szemöldök. Árkosam forradt, durvem- duiran roncsolta jobb kéz. Patetikus vallomást mond. Jó harminc éve szolgálja az erdőt, s az idő ki nem szá­ríthatta benne azt a forrást. Szeretek ilyen emberek sze­mébe nézni. Százados fenyők élő sűrű­sége. Ezt látom a szemében. A Bálvány csúcsa alatt, Csurgón egy háromszobás, kőből épült erdészlakban élt Kovács Lajos erdész, fiatal feleségével. Ezerki lenszáz­negyvenkile-nc novemberében a fiatalasszony áldott anyai állapota annyira előrehala­dott. hogy mindketten útra keltek Egerbe, a kórházba, orvos elé terjeszteni boldog esetüket. A vizsgálat szerint a gyermek születése február elejére volt várható. Az or­vos tanácsára a házaspár úgy határozott, hogy a fiatalasz- szony január húszadikán le­jön a hegyről, s befekszik a •kórházba, kb. sét héttel a várható szülés előtt. A szülési fájdalmak koráb­ban, január tizennyolcadi- Scán, röviddel éjfél előtt kezdtek jelentkezni. Se te­lefon, se orvos. Csak a vajú­dó asszony az ember nem lakta helyen. Kegyetlen, fá­ikat tördelő, kéreghasító hó­vihar dühöngött. És megkez­dődött a küzdelem anya és gyermeke életéért. Nagyvis- nyói, szilvásvárad!, ómassai és répáshutai emberek indul­tak, megfékezni, legyűrni az elemeket. A roppant küzdelemnek irodalmi emléket állított Déry Tibor. Simon Menyhért születése című elbeszéléséből filmet is készítettek. A fil­met sokan látták, az minden részletében valóságos és hi­teles. „Mindössze a szereplők nevét változtattam meg”. Kovács Lajosból Simon Ist­ván lett. És még valami változott: 1949, január 19-én nem fiú született a bükki Csurgón, ha­nem kislány: Kovács Ilonka. „... a nagyvisnyói, ómassai és répáshutai munkások, a hármaskúti erdészgyakomo- kok, az erdészek, a bélapát­falvi orvos, a szülésznő stb. ez igazi főhősei beszédem­nek — írta Déry, — s mel­lettük a Simon család jelen és jövendő tagjai csak ro­konszenves mellékszereplők, noha értük folyt a harc”. A „mellékszereplők” sorsa érdekelt. A rokonszenves Ko­vács család nyomát keres­tem. Azokat az embereket kerestem, akikért a harc folyt — tizennyolc évvel előbb. Két hete a szilvásvárad! kastély-üdülő egyik napfé­nyes szobájában találtam nyomukat. Kedves fiatal lányka fényképét láttam a falon. Udvariasságból érdek­lődtem — mint kiderült, a lányka nagynéniétől —, hogy kit ábrázol a kép. — ö Simon Menyhért. Ko­vács Ilonka. — Hol lelhető? — Putnokon él a család... Suhanó autóval végig a kán völgyén. Elszelídülő kom bök. szántóföldek sávjai­kockái, meg sok-sok apró fa­lu: Nagyvisnyó, Dédestapol- csány. Bánhorváti, Dubi- csány... Aztán Putnoktól még négy kilométernyi ira- modás. Fenyők között a ház. A Krisztus-arcú gazda azt sem kérdi, kifélék, mifélék, s mi járatban erre. — Isten hozta mindnyáju­kat — ennyit mond csak. Pá­A Déry-film névadója: BOROS SIMON MENYHÉRT, a 73 éves, nyugdíjas mozdony­vezető. linkét tölt. forrásvölgyi abáit szalonnái kínál, rája bort. Csak e vendégtisztelő szer­tartás után következhet a be­széd. A házat négyen lakják. Apa, anya s a két gyerek. — Öcsi akkor született, ami­kor éppen a filmet forgat­ták — kezdi Teréz asszony a „bemutatkozást”. — Várandós volt az asz- szony — emlékezik az apa — egyszer odaálltam Déry Ti­Hosszas és gondos töprengés után, családapa és férj lévén, elhatároztam, hogy hőn sze­retett családom, elsősorban azon belül is megkülönböz­tetett tiszteletben részesített nejem számára lehozom a csillagokat. Búrki beláthatja és senki sem tagadhatja, hogy a csillagok szép, és itt a földön, teljesen haszonta­lan dolgok, de viszont senki­nek sincs, ezért igen értéke­sek és érdekesek lehetnek egy asszony számára, akit az isten a monda szerint — rendkívül helyesen — ég nem véletlenül kizavart az Éden- töl és rendkívül helytelenül vele zavarta ama Ádámot is. aki pedig maga is csak áldo­zat volt. De hagyjuk a mondákat, maradjunk a csillagoknál, amit volt szerencsém lehoz­ni asszonyom számára az ég­ről, komoly pánikot okozva ezzel a nemzetközi csillagász társadalomban, a hajózásban, az űrrepülésben és a horosz­kóp-készítésben — Itt van, édesem, lehoz­tam neked a Fias tyúkot az bor elé. „Rendben van, Déry elvtárs, a lányomból fiút csinált. De ha most nem les* fiam, ne is találkozzunk!" Az író nevetett és azt mond­ta: „Meglátja, fiú születik”. És úgy is lett. — Ilonkát is fiúnak vár­tuk. Kék színű volt a kelen­gye minden darabja™ — Kiskoromban sokat mondogatták. hogy rólam filmet csináltak, csakhát a filmen fiú vagyok. Nagyon mérges voltam ezért. Ha lány vagyok, hogyan lehetek fiú is? Simon Menyhért meg Ko­vács Ilona, egyszerre. — Láttad a filmet? — Amikor a tévé közvetí­tette, két éve... Furcsa volt. Először is a konyha berende­zése. Nekünk sosem volt a konyhában stelázsi. Aztán apu meg anyu soße magázód- tak. Magas, karcsú lány. Ked­ves, szép tiszta arcú. Barna haj, Koncz Zsuzsá-s frizura. Szürkéskék szem. Neveket írok jegyzetfüze­tembe: Németh Ferenc, ő volt az az erdészgyakomok, aki Kármaskútról Szilvásvá­radra ment, orvosért, szülész­nőért; Válint Gyula az ómas- sai bábaasszonyt hozta fel Csurgóra; Hibei Albert erdé­szeti vezető riasztotta a szil- vásváradi embereket; Czakó László ment a bélapátfalvi örvösért, szülésznőért; Boros Simon. Menyhért annak a mozdonynak a vezetője volt, amelyik a mentőexpedició tagjait, négy platós kocsin az alsó-siklóig vonszolta; és Majnár Albin állt készen ar­ra, hogy ha szükséges, Ko­vács erdésszel együtt, a bába szerepéit vállalja. És hány nevet nem irhatok fel! Hány száz hős nevét ! — Köszönöm, hogy élek... mindnyájuknak... Ilona megnőtt. Most tölti a tizennyolcat. Idén érettségi­zik. Egerbe készül, a főisko­lára. Tanár akar lenni. Szor­galmas, igyekvő. Jó tanuló. égről! — mondám szerényen, és már előre megtámasztot iám magam, hogyha örömé­ben a nyakamba ugrik, össze ne essek. — A Fiastyúkot? — kérdez­te nejem, miközben figyel­mesen nézegette a csillagké­pet, amely szorgalmasan szik­rázott a kezében, mintha egy titkos áramforrás táplálta volna, direkt nekem és ne­ki. — Nézd — tette hozzá —, igazán kedves vagy, de hát, hogy is mondjam ... Szó­val .., Mit mondanának, ha én eldicsekednék a Fiastyúk- kal? Igazad van, szép és ér­dekes. de Fiastyúk... Isme­red az embereket, azt monda­nák. hogy nekem nem is való más, meg hogy te ezt direkt, célzásból hoztad, hogy volta­képpen nem is ajándék, ha­nem finom bosszúállás . . És .., és lehet is benne vala­mi — kezdett el pityeregni —, mert amilyen tapintatlan egy fráter vagy, képes vagy dur­va célzásként Fiastyúkot hoz­ni az égről a feleségednek... Fiascsile nincs az égen? — Egy nyavalya van} — Simon Menyhért: KOVÁCS ILONA jól. Három petróleumlámpa világít neki. A forrásvölgyi házban nincs villany. Kovácséktól nehéz elbú­csúzni. Már ötödször fogunk kezet. Ilonka csak akkor mondja: — Az anyakönyvbe úgy jegyeztek be: születési he­lye: Nagyvisnyó. Én nem ott születtem, hanem a Bük- kön. Csurgón. Ezt legalább zárójelben odaírhatták vol­na... A Bükk-fennsík csodálatos tájai. A hatalmas mészkőtáb­la toronyszerű szíriekkel, bástyafomvi jú ormokkal kö- rűlrakottan, mint csipkés falszegélyű fellegvár. Itt fenn vasámapias, indám, napfé­nyes, tiszta az idő. A nagy sudár fák szürkéskék már­ványoszlopként swrakoznak egymás mellett. Apró ligetek, „ í füves mezők; szavannaszerű rétek, mély -töbrökkel, víz­nyelőkkel. A Bálvány csúcsa alatt, szép völgyben — Csurgó. A ház. ahol 18 éve Kovács Ilon­ka világra érkezett. A? er­dészlak mai gazdája Válint Gyula; az a hajdani legény, aki csengettyűs szánnal hoz­ta az ómassai bábaasszonyt. Az alkony hervadó fényé­ben, Petőfit kínálja egy kis- harang: Néma. csendes a világ körülem, Távol szól csak a kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy az édes álomból á hang... A szél is pihen, nem ver­desi a tar ágakat. A fenyők tűruhája rezzenetlen. Pataky Dezső mondtam tömören és gyorsan a hátam mögé nyúltam, mert ón ismerem az asszonyokat... — Itt van, elhoztam a Göncöl szekerét is .. Na, most már boldog vagy? — Meg vagy te őrülve? — formedt rám a drága. — Sze­keret hozni az űrhajók korá­ban? Hát mindenki kiröhög. Hát már a termelőszövetkeze­tekben is csak mutatóban használják a szekeret, te meg itt nekem ajándéknak ho­zod? , — Itt a Nagy- és a Kis- Medve és itt a Kos is — nyög­tem és utolsó reménnyel a szívemben nyújtottam út egy­szerre mind a három csillag­képet. — Igen... Te mindig ilyen voltál. Kis-Medve, Nagy-Med­ve. Kos.. hát mi vagyok én? Állatgondozó? Mi a fe­nét csináljak ezekkel a csilla­gokkal Nyissak talán csillag, állatkertet, belépti díjjal és üljek a pénztárban, mint va­lami gebines... — zokogott most már. hogy szédelegni kezdtem. — Hét mi az istent akarsz. A politikai élet berkeiben frissebb szelek fújnak a vá­lasztások óta; eseményekben gazdagabb, mozgalmasabb, s egyben elméiyűltebb politi­kai tevékenységről szólnak ■ hírek, s ez a lendület nen; csupán az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésé­nek köszönheti létét. Az or­szág belső poilitikai életében mind kitapinthalóbbá lett az a minőségi változás, amely­nek feltételei meglehetősen hosszú, de annál eredménye­sebb érési folyamat követ­keztében születtek meg. Az új választójogi törvény, amelynek szellemében az or­szággyűlés és a tanácsok tes­tületét a választópolgárok bi­zalma posztjára kijelölte, — abból indult ki, hogy egy politikailag érett, saját sor­sát felnőtt felelősséggel irá­nyító, meggyőződésében szi­lárd nemzeti közösség nem­csak szavazatokat jelent, de szavazókat is. Választópolgá- rokat, akik a kért választás között is megnézik, mikép­pen gazdálkodik a bizalmuk­kal a választott képviselő, vagy tanácstag. . • , . Választó és választott ma egyenrangú félként áll szem­ben egymással, anélkül, hogy ez az alaphelyzet valamiféle ellentétet fejezne ki. A vá­lasztópolgár bizalmának • le­téteményesét • tekinti a kép­viselőben. a tanácstagban, olyan másik állampblgárt, akinek állampolgári kötelme és becsületbeli kötelessége legjobb tudása és szándéka szerint mindent megtenni a választók érdekében, a kép­viselői. vagy tanácstagi vá­lasztókerület közössége érde­kében. őfelsége a választópolgár ebben a viszonylatban merő­ben új szerepet játszik a ma­gyar politikai élet történel­mében. A „felséges” rangra emelkedett választópolgár a választások óta elmúlt, aránylag rövid idő alatt új felfedezésre jutott, nevezete­sen felfedezte, hogy vélemé­nyére „fent” nemcsak akkor voltak kíváncsiak, amikor a jelöltek személyét a válasz­tók elé állították a jelölő gyűléseken, hanem kíváncsi­ak most is. amikor a válasz­tott államigazgatási szervek jól benne járnak már az al­kotó munkában. Ezt tanúsít­ják a decemberi parlamenti ülésszak vitái, és azok a ta­nácsüléseken elhangzott fel­szólalások, amelyek gyakran hivatkoztak a választék vé­leményére. kívánságaira, ja­vaslataira. Az országgyűlés üléseire, vagy bizottsági tanácskozá­saira érkező honatyák duz­zadt aktatáskával és sűrűn teleírt jegyzetekkel jönnek. Ezt az útravalót a választók­kal való személyes találkozá­sokon gyüjötték össze, mivel ezek a kissé elavult kifeje­zéssel beszámolónak nevezett találkozások már nem egyol­dalú tájékoztatások, amelye­ha neked már a csillagok sem jók. mi’ — A Bikát! — szepegte. — Mit? — ordítottam, vias­szá fuldokolva — A Bika csillagképét... Azt miért nem hoztadt — Mert azt elvitte Kajevác neki csak az jutott.., Míg neked — Míg nekem... míg ne­kem... Persze, a Kajevác az férfi. az elvitte a Bikát an­nak az ostoba Elzának, de ne­kem te csak egy Kost ho­zol ... Nem csalódtam ben­ned! ... és most itt ülök az Andromeda csillagködön ét azt nézegetem, hogy találok-e megfelelő csillagképet? Nem tudom, a Kentaur jó lesz-e? («04 ,.lehozza” választói, közé « politikai .események, vázlatos megfogalmazását, hanem'ítét- , oldalú eszmecserék., .amelye­ken — ez is gyakran ' meg­esik —: a képviselő . passzí­vabb magatartást tanúsít, mint :.a ...hájjgátók, akikét; as élet valóságai, sajátos prob­lémái éppúgy érdekelnék, mint.a politikai általánossá­gok. . « ..... .. Az a körülmény,, nogy mind az országgyűlési képvi­selők, mind pedig a tanács­tagok. hivatalos ténykedésük színhelyére magúkkal viszik a választópolgárok vélemé­nyét, javaslatát igényét.- bí­rálatát — azt jelenti, hogy őfelsége, a választópolgár ak­kor is jelen van. az országos, vagy helyi kérdésekkel ..fog; 1 atkozó tanácskozásokon. . na esetleg tekintélyes földrajzi távolságban is tartózkodik. Az 1987-és esztendő legutolsó parlament; ' ülésszakán, az íiikc vitáiban, állásfoglalása *- ban mindig érezhető volt a választópolgár jelenléte. -A választó meglátásai egyre mT kább fontos döntések kompo­nenseivé alakúi bak át a' poli­tika laboratóriumában, amev lyet nem is olyan régen szí­vósén neveztek a politika boszorkán yüstjének. mávej, éppoly titkos főzet készük benne s éppoly rejtélyes kö­rülmények között, egyszerű halandók számára hozzáfér­hetetlenül. , A politika boszorkány-üst­je, mint fogalom, kiment a divatból nálunk, s ennek u hajdan oly gyakran emlege­tett fogalomnak az alfakulá- sa, felszívódása is azt igazol-' ja, hogy politikai életünkben új irányzatok honosodtak meg a demokratizmus jegye- ben. A politikai munkahely bárki számára éppoly hozzá­férhető, mint a Népstadion lelátói, őfelsége, a választó­polgár. párbeszéd formájában tudatta bizonyos kérdés De:: elfoglalt álláspontját képvi­selőjével. vagy tanácstagjá­val, aid a, választók véiemé- • nyéból alkotott közvéleményt a törvényhozó testület elé tárta. A parlamenti karzato­kon mindem ülésszak idején szép számmal látni hallgató­kat, akik azért foglalnak he­lyet az ülésterem legfelsőbb régióiban, mert saját fülük­kel kívánják hallani, képvi­selőjük miképpen tolmácsol­ja kívánságukat, az ország színé előtt. Egészen természetes eaeik után, hogy őfelsége, a vitesre- tópolgár nem minden epei­ben elégszik meg avval, hogy véleményét • a képviselő át­fogalmazásában visszhangza­ni hallja a parlament kupo­lája alatt, de felpezsdült po­litikai aktivitásában tevé­keny részt kér a problémák megoldásából. Nem lehet tör­ténelmi mértékkel múltnak nevemé azt a kort, amikor a magyar választót az is föl­döntúli boldogsággal töltötte el, ha egyszerűen meghall­gatta választott képviselőjét. De napjainkban már egyre többen élnek azzal a jogtóc- kal, hogy kívánságaiknál: tet­tekre válásait szorgalmazzák, ilyen módon az ország- jöven­dő arculatán a maguk kézje gyét is ott hagyják. Nem esünk át a politika vesszőparipa másik oldalára, amikor őfelsége a választó- polgár személyes jelenlétét aktivitásának kisugárzó ere­jét. az egyszerű ember köz ­életi szereplését érezzük mind az országgyűlés, mind a taná­csok munkájában. Egy nagykorú nép alko- ezeken a kisebb-naeyobb je­lentőségű tanácskozásokon választott képviselőinek ki­sebb létszámú dandára által, de tízmilliós nagyságrendben mert őfelsége a választópol­gár. ma minden alkotásban, lépésben benne van, ami as országban a nép javára tör ténik, Baróti Géza ilpniiitSií 7 1W. fcwbw 9t.. vmiem* Késő órákig könyvei fölé ha­Lehoztam a csillagokat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom