Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Falemez Még egy perce sincs, hogy elkezdődött a játék, színpadra lep Svángya, a matróz: *' — ... Mi, vörösök, így álltunk a parton... ■••• És ahogyan elbeszéli az izgalmas órák történetét, a közönség szinte az ő szemével nézi a forradalmat. Svángya, a matróz. Mennyi hit, bátorság, lelkesedés és ugyanakkor szinte gyermeki naivitás ötvöződik egyetlen szerepben. Helyesebben így formálja, így alakítja szerepet á színész Paláncz — mondják halkan többen is a nézőtéren. Csak így egyszerien: Paláncz. Azt hiszem, ek a kedves, jó ismerősnek kijáró egyszerű megszólítás valamilyen rangot is jelent, de legalábbis a közönség szeretetét, elismerését. Így értem én ezt a hiányosnak látszó vezetékneves megszólítást s ezért alakult így egyszerűen e riport címe is. Közel egy évtizede ismerem. itt kezdett az egri színházban, láttam valamennyi szerepében, ügyeltem próbákon és lámpalázas premiereken. S most, hogy összegezni akarván az elmúlt éveket, mégis őt magát kell kérnem segítségül, hogy együtt pergessük vissza az időt. A színházi öltözőben beszélgetünk. — Bármilyen, sablonos a kérdés, mégis ezzel kell kezdenem: mondd, Ferikém, hogyan lettél színész? — Ügy, hogy nem akartam azínész lenni. Ez nem vicc, komolyan így van. Vasesztergályos voltam egy budapesti gépgyárban. Volt az üzemnek egy elég jó kulturcso- portja és én abban szere- pelgettem. Egyszer azt kérdezte a párttitkár: nincs ked- \ed főiskolára menni? Szán- művészetire. Jelentkeztem, de nem vettek fel, mert hiányzóik az érettségim. Aztán mégiscsak elindultam a színpad felé. 1951-ben tagja lettem a Belügyminisztérium művészegyüttesének, majd leérettségiztem s 1955-ben felvettek a Színművészeti Főiskolára. Négy hosszú esztendő után végeztem és 1959 őszén már az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződtem. — Emlékszem rá, egy zenés vígjátékban mutatkoztál be — nem nagy sikerrel. — Érdekházasság — ez volt a címe. Egy kis szerepet játszottam benne. Én nem is ezt tartom az igazi bemutatkozásnak, hanem az Arany- embert. Ez volt az első igazi sikerem. Tímár Mihályt játszottam. Bevallom, nagyon jólesett a siker, a taps, meg az is. hogy az utcán megfordultak utánam az emberek s egymásnak mondták: itt megy az trAranyember”. Aztán egymást követték a jó szerej>ek és a változó sikerek. A Hajnali tűz Bónis Jóskája, a Kormos ég párt- titkára, az Egy pohár víz Mesem hadnagya és a többi szerepek is mind újabb és újabb állomásai a színészi pályának. Érdekes, sokoldalú színész Paláncz Ferenc. Otthon van áramában, vígjátékban, operettben is. Minden szerepben más. de ugyanakkor az író és rendező elképzelte színpadi bakhoz hozzáad valamit ön- gá'ból is. így válik teljessé a színészi játék. így kap igsúlyt minden szerepben , zinész egyénisége is. Érezhető ez a Tiszaeszlár szinte gránitból faragott Sarf Lászlóján éppenúgy, mint a Mó- ricz-vígjáték kakaskodó Balázsán. vagy a Harc a szalamandrákkal egyszerű kisemberén, de kitaointha+óan ott él Paláncz egyénisége a talpraesett Mágnás Miskában, vagy legfrissebb szerepében, Svánava matróz alakiában is. — Tudom, nem könnyű választani a sok szerep közül, mégis megkérdezem, melyik a legkedvesebb, melvik nőtt a leginkább a szívedhez? — Nem olyan egyszerű erre válaszolni. Várjál csak... Igen Viktor, az Irkutszki történetből. — Miért? — Talán azért, mert ét, 4 Wmmnp •67. december 31., vasárnap Mágnás Miska nagyon érzékeny vagyok és megfogott Viktor belső igazsága. Ahogyan ez a léhának indult fiatalember meg tud változni, mert van benne akarat. De azért hadd soroljak fel néhány szerepet, olyanokat, amelyek ugyancsak 'nagyon kedvesek számomra. Az Aranyembert már említettem, aztán természetesen 'a Mágnás Miska — nagyszerű szerep, s milyen hálás volt a közönség! — ezután következik Sarf László, s végül a Ljubov Jarovája matróza, Svángya. — És melyik a legemlékezetesebb szereped? — Látod, erre már köny- myebben válaszolok: az Optimista tragédia Alekszeje. — Miért? —. Legyék őszinte? A bemutató után kaptam Egerben lakást és 500 forint fizetés- emelést. — A szerepeken tűi szóljunk röviden a niágánéletról is. Hogyan telik el egy napod? — Délelőtt rendszerint próbám van, de ha nincs, akkor is bemegyek a színházba, mert szeretem nézni azt is, ha mások próbálnák. Ilyenkor nagyon sokat lehet tanulni. Délután odahaza vagyok és szerepet tanulok. Magnóra mondom és lejátszom sokszor egymás utáni. Nyelveket is tanulok, olvasAlekszej gatok. este pedig előadás. Aztán, ha közbe-közbe marad egy kis időm, jöhetnek a hobbyk. — Az is van? — Szeretem a turisztikát, járom a Bükköt, odahaza pedig barkácsolok. Berendeztem egy kis műhelyt és mindent magam javítok Szinte ellesem a mesteremberektől, mit hogyan kell csinálni. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egy ismerősöm, amikor meglátta a konyhaszekrényemet, nyomban kétezer-négyszáz forintot ígért érte. És azt én csináltam! — Miskolcot megszoktad már? — Próbálom megszokni, megmondom őszintén, nagyon nehezen megy, —* Feleséged nem színész. Ezért úgy gondolom, jogos a kérdés: megszokta már ezt a sok utazást és a rendszeres távollétedet? — Tíz éve vagyunk házasok. és a feleségem nagyon megértő. Az ügyelő színpadra szólítja Paláncz Ferencet, mennie kell. Vége a beszélgetésnek. Paláncz kilép az öltözőből, hogy néhány pillanat múlva színpadra lépjen Trenyov romantikus forradalmi drámájának matróza, Svángya. Aki azért, egy kicsit Paláncz is.., (márkusz) Az év legizgalmasabb napja Még néhány óra és véget ér az 1967-es év, íélretesz- szük az idei kalendáriumot, emlékké válnak a magunk mögött hagyott napok. S meg is fakulnak, hogy a jellegze- es éjféli óraütésre. a pohárcsengésre, az idő folytatására, életünk további, újabb eseményeire várunk kíváncsian. Tovatűnt élményeink közül, gyakran a legizgalmasabbat is csak hosszas keresgélés után tudjuk felidézni. Legalábbis így volt ez a főmérnöknél, a mentőnél, a vegyésztechnikusnál, a portásnál és a művezetőnél, akikkel röviddel ezelőtt beszélgettem. Különös, hiszen nem ismétlődő történetekről vallottak,.. A főmérnök: A karácsony előtti héten volt a legizgalmasabb napom. Éppen a pesti központban jártam, sünikor közölték velem, hogy az egyik kooperációs termékünket az eredeti tervtől eltérően nem az év végére, hanem december 23-ra kérik. Intézkedni csak huszonegyedikén tudtam, amikor természetesen még messzi álltunk a befejezéstől. Ha csupán a szerződést és a száz- ötvenezer forint értékű megrendelést tekintem, talán nem csinálok nagy ügyet a dologból. A berendezést azonban Pesten készült társaival együtt hajó várta, meg a vámosok. Késedelmünk esetén sokat veszíthetnek a fővárosi kollégák... Tucatnyian fogtunk a munkához, éjjel-nappal dolgoztunk. Már azit hittük, hogy végezünk, amikor kiderült, hogy a csomagolóláda rekeszei kisebbek a szükségesnél. Az utolsó órákban jártunk s majdnem elcsúsztunk ilyen apróságon! Ám végül is, gyorsan átalakítottuk a különleges. vízhatlan ládát, s szombaton délelőtt útnak indítottuk a szállítmányt. Nehezen hittem, hogy sikerült a vállalkozás. A mentő: — Őszi, esős időben, szüléshez siettünk a gépkocsival. Ütközben, az egyik katúrtunk a vízbe is. de a sérültet sehol sem találtuk. Szerencsére gumicsizmában voltunk. így átgázolhattunk a patakon is, de azon túl sem jártunk a korábbinál nagyobb szerencsével. Lépésről lépésre haladtunk előre, amikor végül is a bozótban megtaláltuk az eszméletlen embert. Jóllehet siettetett a szülés, ám kötelességünk volt .,ellátni”, elsősegélyben részesíteni a bal- esetest. Mire végeztünk, megérkeztek a kollégáink is. így mj tovább mehettünk örültünk. hogy a kismamát minden komplikáló n-síkul szállíthattuk a kórházba... A vegyésztechnikus:1 — öt éve dolgozom a szakmában, sokáig a kórháznál voltam, onnan kerültem az öntödei laboratóriumba. Űj helyiséget, korszerű felszerelést kaptam a vizsgálatokhoz, s ez az egész kis birodalom csakis az enyém. Egyedül vagyok. A magam ura, a magam szolgája. Érdekes feladatom van: nemcsak az öntvények mechanikai tulajdonságait ellenőrizhetem, hanem a kémiai Összetételt is. Nagy a felelősség — a minőség nálunk is döntő és ezt szüntele- érzem. Ideális munkahely, mindig ilyenről álmodtam. Mit mondjak? Amikor januárban ide beléptem, akkor volt a legizgalmasabb napom... A portás: — Én itt a gyárban portás vagyok, de éjjelente nemcsak a fülkémben teljesítek szolgálatot, hanem egyben az egész telephelyet is őrzöm. Ki-ki megyek az udvarra, s körülsétálom a kerítést. Valamikor a nyáron szokatlan látogató érkezett a palánkon keresztül, úgy tizenegy óra tájban. Egy kis- katona settenkedett előttem, s hogv megállásra szólítottam, ő csak tovább iparkodott, majd futásnak eredt. A nyomába szegődtem, üldözőbe vettem, bár — mi tagadás — egv kicsit féltem tőle. hiszen, gondoltam, fegyvere lehet. A kötelességem azonban egyre biztatott. így a fiatalurat el is csíptem » pincelejáróban, az ajtó mögött. Meglepetésemre, pironkodva dadogta „Princ ’ hogy csupán ártatlan „kirándulásról” van szó. légyottra érkezett egy gyári kislányhoz. Engedelmesen követett s portásfülkébe és szó nélkül igazolta is magát. Valóban, a városba való volt. elhittem neki a szokatlan randevút — s kicsit megdorgálva, udvariasan eltanácsoltam a telepről. Egyenruhás embert civil módra még soha máskor nem üldöztem, nem vontam felelősségre ... A művezető: — Villanyszerelő vagyok, jobbára a 10—18 méteres magassághoz szoktam. Érthetően izgultam hát akkor, amikor az edelényi függőaknában százötven méteres mélységig kellett ereszkednem társaimmal együtt. i. Vasárnap reggel kezdtük a munkát, különleges gumiruhában, kobakban, bányászlámpák gyér fénye mellett — a szállítókas tetején. Szakadt ránk a víz, miközben a vastag, nehéz kábelt henge- rítettük s erősítettük a vasszerkezethez. Ütközben hat- vanszor álltunk meg, hat- vanszor indultunk újra. s a nehéz súly alatt olykor úgy megnvúlt a lift kötele. hogy azt hittük, leszakadtunk. Mikor leértünk a vágatba, odalenn folytattuk a munkát, szikraesőben — a kemény betonból légkalapács csalta elő — s gyakran térdig érő vízben. Éjjel tizenegyre fejeztük be a feladatot. Másnap aztán másutt dolgoztunk mintha mi sem történt volna. Pedig bányában jártunk, életünkben először .. Gyóni Gvula nyár mögött várakozó autóbuszt s néhány tanakodó embert pillantottunk meg a reflektorfényben. Amikor észrevették bennünket, integettek, kérték, hogy álljunk Jön a háztartási habszifon meg. Balesetet emlegettek s a közeli paak felé mutogattak. Elindultunk a sötétben, de csupán egy vontató pótkocsijának a farát vettük ki a nagy feketeségből. Körülnéztünk. végigtapogattuk aztán a környező bokrokat, beleA Jászberényi Hűtőgépgyár a jövő évben megkezdi az első hazai háztartási habszifon gyártását. A szikvíz szifon elvein alapuló készülék nitrogénoxiddal töltött patron segítségével percek alatt „veri fel” a habot. Tojás-alapanyagú, tejszín es borhabot egyaránt rekord- gyorsasággal készít. Alkalmas lesz a készülék különféle turmix italok készítésére is. A készülékből, 1968-ban 25 000-et hoznak forgalomba; 0 Harrincourí-nak mlndöszr sze öt hónapja volt még hátra az életéből. Ez alatt meg kell halnia, ha nem akarja, hogy dobra kerüljön az ősi ház és hozzátartozói végképp elmerüljenek Párizs szegényei között. Ezen gondolkodott szomorúan. a szegények ebéd utáni konfektjét rágva: néhány napraforgót egy pádon, a régi kikötőben. Egyszer csak megpillantotta szemközt a Fort St. Jeant, a légionista újoncok erődjét, fenn a hegyen, szemben a Notre Dame de la Garde templomával. A légió! Voltaképpen hivatás. Az ember szerződést köt a francia állammal, és fizetést kap érte. Ott aztán nem gond meghalni. De miért kell meghalni? Hoppla! Be a városba. A Cannebié- re-en megtalálja a biztosító társaság hatalmas palotáját. Elegánciája a kültelkeken fényűzőnek tetszett (különösen egyik cipője, amelynek gombos szürke betétje jóformán teljesen ép volt), itt azonban nem engedték be az igazgatóhoz. Néhány életveszélyes fenyegetés, feltűnően durva becsületsértés és az altiszt személyes szabadságának, nyakánál fogva elkövetett korlátozása, mégiscsak egy cégvezető elé juttatta. Harrincourt lelkesen előadta tervét. — Elsőrangú ajánlatom van. Játsszunk nyílt kártyákkal. Ha én most olyan hiva- fást választok, amely elousz- fít. tízezer dollárt fizetnek. Adiának ötezer dollárt, és •Metbem maradok. — Azt hiszem, jobb lesz. ha meehal — ajánlotta rövid megfontolás után jóindulatúan a cégvezető — Szabályosabb az ügvlet. — De uram! Egy ember halála önöknek nem jelent semmit? —• Dehogynem. Egy kötvény likvidálását jelenti. — Önök keresnek az ajánlatomon — magyarázta meggyőzően. — Ha nem egyeznek ki. akkor olyan hivatást választok, hogy a legrövidebb idő alatt meghalok, és ki kell fizetniük a teljes tízezer dollárt. — Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközölnünk kell hivatalból, és azonfelül hetvennégy centet felszámít kezelési illetékért a bankunk. — Ezt álmodozva mondta, ceruzájával egy papírlapon firkálva. — Ettől függetlenül, ma nincs olyan hivatás, amelyet megfelelő óvintézkedésekre ne kényszerítene a hatóság. — És ha beállók a légióba? A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét. — Az nem hivatás ... Várjon! — Felvette a kagylót és lenyomott egy gombot. — Jogosztály .,. Kérem advocat Lagarde-ot. Jó reggelt! Egy űr ': vatásbúl eredő balesettel kaucsolatos életbiztosítást kötött, és beáll a légióba.. Hogyan ? ... Köszönöm .., — Letette a kagylót — Önnek igaza vujt. Ha meghal az idegenlégióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítását csinálta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen biztosítja. Ugyanis van hivatásos katonáskodás is. — Hajlandó tehát kifizetni a biztosítás felét, ötezret? A légióban ugyanis gondoskodni fogok róla, hogy rövidesen meghaljak. — Nézze uram, ne változtassunk. Szolidabb az üzlet. Kerüljön inkább többe valamivel. Lekötelező mosollyal felemelkedett, és az ajtóig kísérte a fiatalembert. Galamb nagyon dühös volt. — Jusson majd eszébe álmatlan éjszakáin az az ember, akivel itt ma beszélt! — mondta dühösen Galamb. — Furdalja a lelkiismeretét, hánykolódjék sírva a párnáin... — Ha csak egy mód van rá — felelte lekötelező udvariassággal a cégvezető —, meg fogom önnek tenni ezt, uram. Parancsol még valamit? — Semmit, ön azt hiszi, hogy gváva vagyok. Ebben téved. Bizonyos lehet benne, hogy meg fogok halni! Ajánlom magam! A cégvezető udvariasan meghajolt: — Nyugodjék békében... Galamb dühösen lerohant a lépcsőn. Nem is gondolkozott, nyomban jelentkezett az erődben és felvétette magát a légióba. (Folytatjuk) ügyi
