Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Számadás és program Irta . dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A mezőgazdaság bruttó termelése 1967-ben a múlt évi színvonalnak meg­felelően alakult, az élelmi­szeripar termelése 7—8 szá­zalékkal, az elsődleges faipa­ré pedig 1—2 százalékkal ha­ladta meg az 1966 évi szin­tet. A legfőbb gazdaságpoli­tikai. illetve termeléspoliti­kai célkitűzéseit a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar és az elsődleges faipar teljesítette, így az elkövetkezendő gazda­sági évben is saját termés­ből fedezhetjük az ország ke­nyérgabona-szükségletét. Nőtt az állatállomány s annak termelékenysége. Javult a gazdálkodás hatékonysága, csökkentek a költségek. An­nak ellenére alakult ez így, hogy főleg a mezőgazdaság­ban — a tavaszi belvíz és a nyári aszály miatt — a ter­mészeti viszonyok nem vol­tak kedvezőek. Az 1967-es esztendőben ki­emelkedő eredmények szület­tek a kenyérgabona termesz­tésében, a búzatermésátlag kataszteri holdanként 14,8 mázsa volt. Ez hazánkban re­kordnak számít A kenyér­gabona-termés mennyisége 21, a rizsé 30, az árpáé és takarmánybúzáé 16, a zabé 19, a gyümölcsé 5, az egyszer fejtett boré 30, a zöldségter­més mennyisége pedig 2 szá­zalékkal haladta meg áz el­múlt évit. Az 1966. évinél vi­szont kisebb volt a takar­mánygabona össztermése. A mezőgazdaságot legérzéke­nyebben az érinti, hogy a ku­korica termése 27 százalék­kal - lett kevesebb az előző esztendeinél. Ugyancsak ki­sebb volt a termés cukorré­pából, rostkenderből, napra­forgóból és a szálas takar­mányokból Az állatállomány számsze­rűen valamennyi állatfajtá­nál — a ló kivételével — meghaladta, vagy azonos volt az 1966, évivel. A szarvas­marha-állomány 3, a sertésál­lomány 6 százalékkal nőtt. A vágóállat termelése összes­ségében nem érte el az előző év szintjét; mintegy 2 száza­lékkal maradt alatta. Ezen belül a vágómarha-termelés ugyan mintegy 4, a vágóba­romfi 6 százalékkal volt ma­gasabb, viszont a vágósertés 7, a vágójuh-termelés pedig közel 10 százalékkal volt ke­vesebb az 1966. évinél. A tej és tojás termelése meghalad­ta a tavalyit: 6 illetve 8 szá­zalékkal. Ez részben össze­függ az állatállomány növe­kedésével. de még inkább az­zal, hogy az állattenyésztés főbb termelékenységi muta­tói is javultak. így az 1 te­hénre jutó átlagos tejhozam 2450 liter, míg az 1 tojó­tyúkra jutó tojáshozam 100 darabot ért el. Az állam számára felvá­" sárolt mezőgazdasági termékek mennyisége 4,4 szá­zalékkal haladta meg az 1966. évit. A termelés, és a felvá­sárlás elért eredményei ki­fejezésre jutottak az élelmi­szeripar egyes ágazatainak termelésében is.' Lekfóképpen abban, hogy az élelmiszer- ipar termelése 7—8 százalék­kal nőtt. Az élelmiszeripar egészén belül a cukoripart kivéve, valamennyi iparág termelése felülmúlta az 1966. évit. Különösen kiemelkedik a növényolajipar 15, a ba­romfiipar 14. a boripar 23. a hűtőipar 30 százalékos túl­teljesítéssel. A felsorolt ered­mények lehetővé tették, hogy az előző évhez képest a mező- gazdaság, illetve az élelmi­szeripar mintegy 6 százalék­kal több termeiket szállítson a belkereskedelemnek. Ennek következtében to­vább javult a lakosság ellá­tása élelmiszerekkel, emelke­dett a fogyasztás színvonala. Az 1 főre jutó évi fogyasztás húsból (hallal együtt) 53 kg- ot, vajból 1,2, cukorból 32 kg-ot. tejből (vajjal együtt) 136 litert, zöldségből 82. bur­gonyából 90 kg-ot, borból 34. sörből 50 litert, tojásból 202 darabot ért- el. A IX. pártkongresszus ag­rár- és szövetkezetpolitikai intézkedéseit parasztságunk, a mezőgazdaság és élelmi­szeripar dolgozói megértették, magukávé tették. Mindezek nyomán tovább növekedett a termelési kedv, a parasztság politikai aktivitása. Jó hatás­sal volt a parasztság politikai aktivitására, a termelési ked­vére a termelőszövetkezetek I. országos kongresszusa. A kongresszus előkészületei, majd pedig a területi szö­vetségek megalakítása idején kibontakozott széles körű eszmecsere, jól szolgálta az ebben az évben született nagy horderejű intézkedések meg­értését. Parasztságunk ezeken az eszmecseréken tanúbizony­ságot tett politikai érettsé­géről, arról, hogy helyesli és követi pártunk, kormányunk politikáját. Az eredmények­ben természetesen benne van az árintézkedések kedvező hatása, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar műszaki-anya­gi ellátásának javulása, a dol­gozók jövedelmének, élet- színvonalának emelkedése. A z idei esztendő sem volt azonban problé­mamentes sem a mezőgazda­ságban, sem pedig az élelmi­szeriparban.. igaz, a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok nagy többsége megszilárdult, eredményeden zárja az évet. A termelőszö­vetkezetek egyharmada, az állami gazdaságok egyötöde azonban továbbra is alacsony színvonalon gazdálkodik. Ezekben a gazdaságokban magasak a költségek, ala­csony a gazdálkodás hatás­foka. A sertéshús-termelés növelésében csak kezdetleges eredmények vannak. Ala­csony a takarmányok, faképp az abraktakarmányok hasz­nosulása. A rét- és legelőgaz­dálkodásban ig szerény az előrehaladás. A mezőgazdasá­gi nagyüzemek és az értéke­sítő, feldolgozó. felvásárló vállalatok kapcsolatában van ugyan fejlődés, de ez sem ki­elégítő. A különféle vállala­tok kooperációjában, együtt­működésében sok még a ten­nivaló. ét hit ofAűsik Január (A szó eredetéről és történetéről) A naptári év első hónapját a január névvel nevezzük meg. A régebbi kalendáriu­mokban a testesebb januá- rius hangalak volt olvasható. Ez a hosszabb hangsor jól árulkodik szavunk eredetéről is. A név magyar változata a latin januárius Szóból rö­vidült meg. Ismeretes, hogy a hónapok nevét a latinok naptárából vettük át mi is. Julius Cae­sar reformja óta a januárius a rómaiaknál is az első he­lyet foglalta el a hónapok rendjében. Az év első hó­napja a római mitológia két­arcú istenétől, Janustól kap­ta a nevét. A minden kezdet istenének szobra állt a vá­rosok és épületek bejáratá­nál; ő volt a kezdet, de egyik arcával a múltba is tekintett. A nagy latin költő, Ovidius szerint ez az isten méltán adott nevet a naptári év el­ső hónapjának. Az sem véletlen tehát, hogy a legrégibb nyomtatott kalendáriumban (1439 írta Johann von Gmünden, ké­sőbb fatáblákra nyomva je­lent meg) a január hónaphoz társított ábrázoláson is két­arcú alakot látunk; a met­szet készítője ezzel is arra fi­gyelmeztetett, hogy a január hó nevében Janus isten' neve rejtőzik. A régi kalendáriumokban • latin név mellett más elne­vezések is olvashatók. A csillagképek is szerepet ját- Mottak a megnevezésben, s ennek alapján nyerte az első hónap a Vízöntő hava nevet. Nagyapáink idejében ki­adott naptárakban olvashat­juk még a következő neve­ket: Télhó, Előhó, Főhó, Tél elő hava, Nagyboldogasszony ha­va. A nyelvújítók a franciák köztársasági naptárának ha­tására a természeti jelensé­gekre, a mezőgazdasági munkákra utaló magyar sza­vakkal akarták elnevezni a hónapokat, s ennek alapján adták a január hónak a Zú- zoros, a Jeges, a Jégtönös, a Zúzmoros neveket. A „Magyar Hazai Vándor•" kalendárium az 1830-as évek­ben szinte valamennyi elne­vezést a január hó lapjához társítja. Később elmaradnak a különböző nevek, s egyedül a nemzetközi január szó sze­repel az újabb naptárokban. A hónapok elnevezésére szolgáló szavak története tud arról a furcsa kísérletről is, amely a magyar történelem nagy alakjainak nevével kí­vánta megnevezni az egyes hónapokat. Persze, az sem véletlen, hogy az egyik újí­tó „Árpádnak tulajdonítá az elsőséget”, s ezért a január név helyett azt ajánlja, hogy nevezzék ezt a hónapot Ár­pád havának. Ha a régi kalendáriumok lapjait forgatjuk, azt is ta­pasztalhatjuk. hogy a január hóhoz is sokféle jövendölést, időjóslást tartalmazó rova­tot csatoltak. Különösen je­les nan volt emberi a hónap­ban Vince és Pál napja, 9 így megértjük, hogy a magyar szóláskincsben is oly gyakran ne­E problémák megoldása a | következő időszak legfőbb I feladatai közé sorolható és kapcsolatosak a gazdaságirá­nyítás új rendszerének célki­tűzéseivel is. Eddig számos intézkedés történt a kedve­zőtlen tendenciák fokozatos felszámolására. Az új ter­melőszövetkezeti törvény, a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény, a mezőgazdasági nagyüzemek állami támoga­tásának új rendszere, a mező- gazdasági termények és ter­mékek felvásárlási árának 8 százalékos emelése, a fogyasz­tói árváltozások, a földadó új rendszere mind azt szolgál­ják, hogy a kedvezőtlen je­lenségek fokozatosan meg­szűnjenek és így a mező- gazdaság, illetve az élelmi­szeripar lehetőségei jobban hasznosuljanak. Javuljon a gazdálkodás hatásfoka, haté­konysága, csökkenjenek a költségek. Az említett intézkedések kedvező hatásával már a leg­közelebbi időben számolunk is. Ezeket veszi figyelembe a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar 1968, évi terve, célkitű­zése. Arra számítunk, hogy 1968-ban, 1967-hez hasonlítva, a mezőgazdaság termelése 3 —4 százalékkal, az állam szá­mára felvásárolt áruk volu­mene 4 százalékkal, az élel­miszeripar 5—6 százalékkal, az elsődleges faiparé pedig 4—5 százalékkal nő. Célkitűzéseink feltételei reálisan adottak, illetve meg­teremthetők. Adott a gyakor­latban is kipróbált helyes agrárpolitikánk, az új me­chanizmus teremtette lehető­ségek, a termelési kedv és a jó politikai hangulat. Adott az is. hogy az idei év őszén a kenyérgabona vetéstervi előirányzata teljesült. Az őszi mélyszántást a gazdaságok nagy többsége teljes egészé­ben elvégezte. Adott az is. hogy széles közvéleményünk elfogadta és megértette a gaz daságárányítás reformjának szükségességét. A mezőgaz­dasági, illetve élelmiszeripa­ri vállalatok (szövetkezetek) kellően felkészültek az új me­chanizmussal kapcsolatos in­tézkedésekre. teendőkre Egy­szóval, a mezőgazdaság, és az élelmiszeripar kellően fel­készült arra. hogy eleget te­gyen az 1968-as esztendőben .is legfőbb gazdaságpolitikai és szövetkezetpolitikai köve­telményeinek. A mezőgazdaság, illetve élelmiszeripar termelése mű­szaki-anyagi megalapozását továbbra is központi feladat­nak tekintjük. Ezzel számol a terv is. A beruházások egy­ötöde ezekben az ágazatokban valósul meg. több mint 10 milliárd forint értékben. Ja­vul mind a mezőgazdasági, mind pedig az élelmiszeripari üzemek gépellátottsága, gé­pesítésük színvonala. A ko­rábbi éveknél nagyobb lehe tőségek kínálkoznak a mű­trágya-, illetve a növényvé- dőszer-ellátás térületén is. A feladatok nagyok, eh­*• hez szükséges feltéte­lek biztosítottak. Ezeket, ha jól hasznosítjuk, jól sáfárko­dunk meglevő lehetőségeink­kel. a célkitűzések túlszár­nyalhatok és a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar 1968- ban is megfelelhet a várako­zásoknak. eleget tehet a vele szemben támasztott követel­ményeknek. f Ca> CL találkozunk ezekkel vekkel. A sok szólásválto­zat közül csak a két legel­terjedtebbet idézzük most: Ha Pál fordul köddel, ember pusztul döggel. — Ha fényes a Vince, megtelik a pince. Ezzel a rövid közlemény­nyel régi adósságunkat Is törleszteni kívántuk. Egyik olvasónk azt kérte ugyanis, hogy a hónapok nevéről is adjunk „nyelvi magyaráza­tot”. ígérjük hogy a többi hó­nap nevének etimológiájára is sört kerítünk a hónapok időrendje szerint. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa ... hogy nálunk teljesen felesleges dolog boldog «j évet. axem hogy BUÉK-ot kívánni, mert nálunk mindig az az év volt € jó, ami volt, pedig amíg volt, volt képünk annyit szidm, hogy csoda, hogy volt ereje kibírni. — Ugyan kérem... Mit várhat az ember? Üj év? Mi az, hogy új? Nekem kérem spéciéi nagyon jó volt az a régi, ia- mertem, megszoktam, s most tessék, mire megszoktam, már megint itt az új... Ez a kibírhatatlan kérem, ebben a társa­dalomban,.. Itt mindig változik valami. Már egy év se jó nekik csak egy évig... Na nem? Valahogy így lehet összefoglalni azt a monológot, amivel búcsúztatjuk az óévet és pisze figyelemmel várjuk az újat, mert mit lehet tudni, hátha nem lesz majd pletyka abban az új évben ... Nos, Boldog Űj Pletykát kívánok, mert megnyugtathatok mindenkit, hogy ebben az országban, amilyen boldogan plety­káltunk az óévben, pont olyan boldogan pletykálhatunk az újban is. Mert pletykára termett nép a magyar! ... mert mit lehet tudni, hátha az új esztendőben nem lesz fúrás? Nos, Boldog Űj Fúrást kívánok, mert megnyugtathatok mindenkit, hogy igenis lesz fúrás a boldog új esztendőben is, mert mi furtonfúrt fúrunk, s mert ha a föld isten kalapja, ak­kor a fúrás a bokréta rajta, ha ki nem fúrtuk a bokrétát arról a kalapról, mondván, egy modern isten a Műanyag Ktsz mű­virágait hordja a műbőrből készült kalap mellé! S nem holmi háztájiból való maszekbokrétát... ■. . mert mit lehet tudni, jön ez az új mechanizmus és ak­kor az ember csak felveszi a telefont és máris jön a szerelő és az ember máris nem tud jóízűt káromkodni, szidva a szol­gáltatóipar le- és felmenő szolgáltatásait? Nos. Boldog Űj Káromkodást kívánok, mert nekem biz­tos értesüléseim vannak arra nézve, hogy ezután is nyugodtan felvehetjük még egy jó ideig a telefont ha bevezették! — és káromkodhatunk is utána és közben, mert a szolgáltató nem, jen, hogy szolgáltasson, nem ér rá, hogy szolgáltasson, meri éppen jelentős tűlyukasztási szerződése van egy nyugati cég­gel, amely szerződés valutát hoz a szolgáltató vállalatnak es ideggörcsöt a szolgáltatást óhajtónak... ... mert mit lehet tudni, képesek egyszerűen csak egy könyörgő levelet írni ezek a tanácsiak, amelyben sírva-riva kérik majd az embert, hogy foglalja már el azt a háromszoba- összkomfortot verandával, még a költözést is fizetik? Nos, nem kell félni a könyörgő levéltől és attól sem, hogy egyik napról a másikra, mondjuk december 31-ről január 1-re megváltozik a tanácsoknál a nyomtatványok nyelve. Tovább­ra is összekoccant térddel olvashatjuk majd az idézést, ugyan nem bűnügyben, de az is lehet, mert ott a fenyegetés is « nyomtatványon. És nem csak a tanácsoknál, más hivatalban sem fog megváltozni a levelek stílusa és nyelve, tehát Boldog Űj Idegességet, ha levelet hoz a posta a Hivataltól... ... mert mit lehet tudni, bemegy az ember a boltba, kér tíz deka parizert, kap tíz és fél dekát és csak tízet kell fizet­ni .., Utóvégre olyan rendeletek születtek ugye, amelyek,.. Nos, Boldog Űj Parizert és minden mást, valamint hig­gadt háborgást lehetőséget, mint boldogságot. Desz még az a parizer kilenc deka, papírral együtt is, s lehet azért még fizet­ni tizenegy és fél dekát is, mert nálunk nem csak a gumi, de a parizer is nyúlik... mármint, ha az eladó a saját zsebébe nyúlik, hogy oda tegye a különbözetet. ...mert mit lehet tudni, hátha mégis jobb lesz, mint ta­valy volt, és akkor az ember feleslegesen fecsegett végig az óévből jó néhány hetet, sőt hónapot? Nos ... hogy is mondjam ... Szóval... egyébként az a véleményem... nos, hogy ez meg lehet. Ez azért előfordulhat, bármennyire is vigyázunk. Ilyen veszéllyel számolni kell va­lóban, mert ténylegesen előfordulhat, hogy jobb lesz, vala­mivel jobb, jobban jobb, sőt nagyon jobban jobb. Dehet, elő­fordulhat, ezzel számolni kell. De hát minden rosszat azért én sem ígérhetek, csak annyit, hogy bízzunk magunkban, ked­ves olvasóim, bízzunk... Utóvégre, mi csináljuk ezt az új gazdasági mechanizmust, s ha mi csináljuk, majd akkor úgy csináljuk, hogy legyen okunk és lehetőségünk mozgásra, meg „naugyenemmegmondtam” megjegyzésekre is. Ez a magunk mechanizmusa, magunknak csináljuk! A magam részéről azonban szilárdan hiszem, hogy e ro­vat keretében továbbra is lesz célja véleményemnek, sőt talán értelme is, több értelme, mint eddig volt, mert azért a Boldog Űj Esztendőben ezen a téren sem árt egy kis változás. BUÉK, azaz Bocsánat, Űj és Értelmes írásokat Kémek az olvasók tőlem. Ha az olyan könnyen menne. Nem új mecha­nizmus eZj kérem... De ígéri, hogy megpróbáljál Kommentár nélkül köz­readom szilveszterem tör­ténetét. Reggel 7 óra. Kellemes év végénk ígérkezik. Né­hány baráti házaspárt hív­tunk meg estére, piknik alapon. Csupa régi cimbo­rát. és édes kis asszonyt. 9 óra. Megjelenik Pali bá­csi, az öreg hivatalsegéd. Zsebében üveg, a fejében nyomás. Visszautasítanám, de sírva fakad, hogy őt le­nézik. Tiszteletem jeléül megittam vele egy kupica kisüstit. 10 óra. Az osztályvezetőm hívat. Megköszöni munká­mat, számít rám a jövő év­ben. Egy barack. 11 óra. A főosztályon bú­csúztatjuk az óévet. Két pohár abasári. 12 óra. Csoport-megbeszé­ííihffsíteRi anziksz lés, az év értékelése. Egy vermut, két konyak. 13 óra. A kapun kilépve, volt osztálytársamba, Ács Laciba ütközöm. Megeskü­szik, hogy a villamos alá veti magát, ha legrégibb barátja nem tér be vele a presszóba egy koccintásra. Két üveg sör, két konyak. 15 óra. A gyerekekért el­jött apósom, a nyugdíjas kefekötő. Egy üveg olasz- rizling. Mintha három gye­reket látnék, pedig csak kettőről tudok. Meg kell kérdeznem a feleségemet. Csak el ne felejtsem! 16 óra. A lakótelep gondnoka érkezik. Inkább a töményt szereti. Két cse­resznye. 1"—79 óra. Hiába, népsze­rű ember vagyok. Felkere­sett két kollégám, megjött a sógor, benézett a jobb alsó, a bal felső és a szem­ben lévő szomszéd, a ház­felügyelő és a fűtő. Bada­csonyi kéknyelű, szüva ás ki tudja még mi! 20 óra. Feleségem és 0 sógorom gyengéden elhe­lyez a fürdőkádban, mert mindjárt itt lesznek a ven­dégek. Nincs más vágyam: aludni’ Január 1. 6 óra. Most ébredek, frissen, kipihen­ten, bár * Vád kissé ke­mény von Für^ő, borot­válkozás után körülnézek a lakásban. Tele van hor­koló vendégekkel. Nem értem, miért iszik az, aki nem bírja!? (Erős) 1967. december 31., vasáru#

Next

/
Oldalképek
Tartalom