Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

yy

• • • •

Beszélgetés Kiss Latossal, a Lenin-renddel kitüntetett internacionalistával

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéseneii éve

Irtat Rév Lajos, as MSZMP KB musdasngpolitikai osztályának

hetyettes vezetője

Szobája asztalán múzeumba illő tárgyalt: albumok, könyvek, levelek, fényképek, meghívók, táviratok. Az ezüstszínű párnás dobozban, s karján a színarany óra, belevésve nevével, Brezsnyev ajándéka. Árbocra festett Lenin-poitré, a moszkvai pártbizottság első titkárától Értékes, ritkaságizámba menő könyvek a forradalomról. Az albumokban fényképek: a harcostársakról, a vörös színű mappában Lenin leveleinek fotókópiái. A bársonnyal Szegélyezett meeVií- vók rangosabb- nál-rangosaibb eseményekre szólnak, a leveleket, a táviratokat köz is mert magyar é-' szovjet politi kusok, a párt, r kormány. r különböző társadalmi és tömeg szervezete vezetői írták alá. Kabátján, szíve fölött vakítóan csillog a vertaranybó: készült Lenin- rend. S szívében, arcán, mosolyában, tekintetében felejthetetlen tizenkét nap em’ékei. epizódjai élnek...

— Sohasem tudtam. hog' a boldogságé is nehéz átélni.

Ügy érzem újjászülettem.

megfiatalodtam. Ez a tizenkét nap mindent kárpótolt, amit a 75 évem - alatt elvesztettem. Most már nyugodt vagyok...

— Az elutazás előtti találkozásunkkor megígérte: ha visszatér, elmondja majd élményeit, tapasztalatait, emlékeit a Szovjetunióban tett látogatásáról.

— Nem feledkeztem meg az ígéretről, már vártam is a találkozót. Talán az utazással kezdeném. Garasín Rudolffal és László Aladárral, akik szintén most kaptak Lenin-rendet, november 1-én indultunk Moszkvába. A Ferihegyi repülőtérről Tyitov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete búcsúztatott. Látta, hogy izgulunk. ezért külön-külön megnyugtatott bennünket. Észre sem vesztek a repülést mondta. ' — Nyugodjatok meg, nem lesz semmi bai. Pontosan így volt. Nagyon kellemes repülés után szálltunk le Moszkvában

— A fogadtatás, az első élmények?

— Mereszjev elvtárs, a legendás hírű repülős, akiről az Egy igaz ember című film is készült, várt bennünket és sok veterán s fiatal kommunista. Azt kérdeztem Me- reszjevtől: Hogy vagytok, mi újság van nálatok, elvtárs?

— Nyisd ki a szemed és nézz jól szét. És emlékezz vissza a régi Moszkvára — válaszolta.

Sehogy sem bírtam leküzdeni a kíváncsiságomat, kértem egy kocsit és még aznap elindultam megnézni Moszkvát. Kerestem a repülőgép- gyárat, ahol a forradalom kitörése ért, a magyar-szovjet házat, ahol sokszor találkoztam és beszélgettem Kun Bélával és Mümnich Ferenccel. Egyiket sem találtam. Csodálkoztam. s valami furcsa, kimondhatatlan érzés mar- dosta a szívemet. Ettől az új Moszkvától álmomban sem tudtam volna szebbet elképzelni.

— A bársonyszegélyes meghívók rangos ünnepségekre, fogadásokra hívták...

— őszintén bevallom: olyan sok helyen, sokfelé jártunk, hogy valamennyit oa?

gyón nehéz lenne most elmondani. Emlékezetes marad számomra a moszkvai magyar nagykövetség fogadása. Kádár elvtárs mellett ültem. beszélgettünk, ismerkedtünk, még egri Bikavért is ittunk. Fogadást adott részünkre a moszkvai pártbizottság első titkára is. Ezen a fogadáson én is szót kértem A magam és a Lenin-rend- del kitüntetett társaim nevében köszönetét mondtam a Szovjetunió Kommunista Pártjának, Legfelsőbb Taná- ’ ~ ■'”* - - '-*-”eért.

nogy alkomyodó életünket bearanyozták a Lenin-renddel.

— Mikor adták át a magas kitüntetést?

— November 5-én. délelőtt fél tíz órára kellett megjelennünk a Kremlben, a Legfelsőbb Tanács egyik termében. Tízkor kezdődött az ünnepség. Előbb három külföldön élő orosz elvtársnak, majd Garaslnnak, aztán nekem tűzték fel. Utána fogadás volt és nagy ünnepség. Este díszelőadás az operában.

— Részt vett a központi ünnepségeken is.

— Nagy élmény, örök emlék: ott voltam a Kreml Kongresszusi Palotájában, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, és a: Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának együttes ülésén. Odajött hozzánk Brezsnyev, Koszigin, Pod- gornij elvtárs, kezet fogtak velünk, s gratuláltak a kitüntetéshez. Magas rangú szovjet katonatisztekkel néztem végig a négyes tribünről a moszkvai katonai díszszemlét, a felvonulást. Micsoda boldogság, öröm áradt az arcokról. Az enyémről is.

— Moszkván kívül merre járt még?

— Jártam Gorkijban és két napig Leningrádhan. Kimentünk a Néva-partra, megnéztük az Aurórát, a Téli Palotát. jártunk múzeumokban, temetőkben. Elmentünk egy Leningrádtól 47 kilométerre fekvő faluba. Itt élt Lenin... A deszkakunyhó, amelyben Lenin száműzetése idején meghúzódott, s dolgozott, ma már múzeum. Moszkvában meglátogattunk egy tízosztályos iskolát, egy klinikát, megnéztük a Lomonoszov Egyetemet Is. Nagyon gazdag, változatos programunk volt. Szinte minden percre jutott látnivaló.

— Harcostársakkal, ismerősökkel találkozott?

— A Kongresszusi Palotában találkoztam Buqyonnij- jal, a legendás hírű hadvezérrel. 0 ismert meg. Szünet volt. katonásan elém lépett, vállamra tette a kezét és azt kérdezi« tőlem: Te kozák,

hová lett a bajuszod? Egy pillanatra meglepődtem, aztán minden eszembe jutott. Nagyon sok nehéz csatát vívtunk együtt. Egyszer majdnem össze is vesztünk. Sokáig beszélgettünk, felelevenítettük a frontokat, a nehéz küzdelmeket. Azzal búcsúzott el, hogy reméli, mielőbb találkozunk, mert még sok mindent szeretne megtudni tőlem. Iván Kuc, a Szovjetunió hőse, akivel Turkesátánban harcoltunk együtt, is üzent, hogy hozzunk össze egy találkozót, de sajnos a sok program miatt erre mm került sor. Találkoztam Varga Gyula, volt parancsnokom Moszkvában élő fe’eségével és orvos lányával. Tito elnökkel és Hailé Szelassziéval, Etiópia császárával is. Még / egyszer csak azt tudom mondani- felejthetetlen napokat, töltöttem a Szovjetunióban, és nagyon-nagyon büszke vagyak, hogy ahhoz a sok szép eredményhez, amelyet láttam, tapasztaltam, talán én is hozzájárultam. Mert minden akkor kezdődött, amikor győzött a forradalom.

— Nagyon sok levelet, táviratot, elismerést, ajándékot kapott szűkebb hazája, Heves megye. Eger kommunistáitól, táruló lói, munkásaitól, vezetőitől...

—- Ez a határtalan szeretet, tisztelet, megbecsülés megsokszorozza örömömet, boldogságomat. Élve az alkalom, szeretném megköszönni a sok levelet, jókívánságot, táviratot, s mindazoknak köszönetét mondani, akik't’sz- teletükkel, elismerésükkel, meghívásukkal, gratulációikkal megajándékoztak. Remélem, még sokáig társak, barátok maradunk. Ehhez kívánok most mindenk'nek boldog, békés, örömben, eredményekben gazdag úi esztendőt!

Koós József

A Központi Bizottság novemberi ülése a gazdaság- irányítási rendszer reformjának előkészületeit befejezettnek tekintette és javasolta a reformnak eredetileg meghatározott időpontban, 1908. január 1-én történő bevezetését.

A Központi Bizottság megállapította. hogy a párttagok, a haladó közvélemény a reform mellett áll. hajlandó tevékenykedni a végrehajtás sikere érdekében. Szükséges politikai feltétele még a bevezetésnek az a kölcsönös bizalom, amely egyfelől a párt és kormány, másfelől a végrehajtásban leginkább érintettek, elsősorban a gazdasági vezetők között kialakult. A széles közvélemény, amely részleteiben ugyan nem ismeri még a bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszert, annak legfőbb célkitűzéseit tudomásul veszi, a részleteket illetően pedig bízik a párt elmúlt tíz évben folytatott politikájáén és elfogadja a pártnak azt az állásfoglalását. hogy a reform a szocializmus teljes felépítésének egyik legfontosabb eszköze.

A reform közgazdasági feltételei között első helyen kell említeni a mezőgazdaság szocialista átszervezésével teljesebbé vált szocialista tu- / lajdonformát, amely meghatározója népgazdaságunk mozgástörvényeinek. Hazánkén a közgazdasági körülmények nemcsak alkalmasak a reform évezetésére, hanem igénylik is azt. A felmerült ellentmondásokat, problémákat, rendkívül összetetté vált népgazdaságén nem lehet egy-egy rószletintézkedéssel megoldani, hanem csak komplex, az egész népgazdaságot átfogó új irányítási rendszerrel. Ezzel lehetővé válik a termelőerők gyorsabb, a népgazdaság számára kívánt összetételű fejlesztése, az egyensúly jobb összhangjának kialakítása. A kidolgozott közgazdasági szabályozó rendszer és az ehhez kapcsolódó anyagi ösztönzés rö- videbb és hosszabb időszakokra szóló gazdaságpolitikai célkitűzéseit, azok szolgá tatáé áll.

Az 1968-as év a gazdáiké dás megítélése szempontjáéi sajátos, eltérő az eddig: megszokottól A vállalatok számára az össztársadalmi érdek érvényesülése eddig egyszerűen abból is megállapítható volt. hogy a nép- gazdasági tervből lebontott vállalati feladat hogyan teljesült. Az új körülmények között ilyen kőtelező tervet már nem kapnak, ezért az össztársadalrrp érdek érvényesítése ennél ’oonyoluliabb. folyamatos figyelmet igénylő feladat. A vállalatok tevékenysége akkor áll a népgazdasági érdekekkel összhangban, ha termelésüket a rendelések teljesítésének szolgálatába állítják; ha a termelői tevékenység során arra ügyelnek, hogy a rendelő igényeit a vállalat időben, a legjobb minőségben és az előírt kalkulációs elvek alapján megállapított árakon teljesítik. De a vállalatok előtt nemcsak ez a feladat jelzi az össztársadalmi érdekek képviseletét. hanem az is. ha már 1968-ban (az éves feladatok teljesítése közben is) gondot fordítanak a fogyasztói. felhasználói igények minél magasabb színvonalon való kielégítésére, körszerűségben és minőségben egyaránt, és a folyamatos feladatok ellátása közben gondoskodnak a következő évek előkészítő •érői is.

Számítani kell arra, hogy 1068 sok nem várt problémát is felvethet. Mivel olyan nagy hordere jű átállásról van szó, amely a vállalatokat minden korábbinál nagyobb feladatok elé állítja, arra is figyelmet kel! fordítani, hogy az átállás minél zökkenö- mentesebb legyen. Ha a kiadott szabályozók, közgazda- sági ösztönzők, vagy átmenetileg fennmaradt adminisztratív utasítások helyenként olyan ellentmondásokat szülnének amelyekből a vállalat. úgy látná, hogy akadályozzák az össztársadalmi ér- dók érvényesülését, vagy netán összeütköznének a politikai és a gazdasági érdekek, ezt az ellentmondást lehetőség szerint helyileg célszerű feloldani. Ha ez nem lehetséges, akkor a felsőbb gazdasági-politikai szervele segítségét kell igényelni, hogy ezek a problémák nagyobb konfliktusok nélkül megoldódjanak. Végső esetben, kellő tapasztalat birtokában a termelőegységek tegyenek javaslatot az egyes szabályozók módosítására, korrigálására. mert csak így képzelhető el az 1968-as év célkitűzéseinek teljesítése.

Naponta 800 000 forint

Nem kis összeg: napi 800 ezer formt. Méghozzá többletként, terven felül. Ugyanis az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat már december 8-án teljesítette idei termelési tervét, ahogy szokás mondani:, forint értékben. És azóta mindennap összértékben 800 000 forintot „tesz le” a népgazdaság asztalára.

Eszünkbe jut. néhány évvel ezelőtt még az éves terv

Három kívánság 1968-ra

Boldog új évet! Hányszor elmondtuk ezt tegnap és ma; szívből, gépies udvariassággal és tréfás jókedvvel is. Amikor az óévtől búcsúzunk és az újat várjuk, amikor a kezünkben a pohár, hogy köszöntsük 1968-at, bizonyára mindnyájan gondolunk arra, hogy vajon mit hoz az új év.

— Mi lenne, ha hármat kívánhatnánk és az teljesülne?

— Hogyan, ilyesmi csak a

mesében’ lehetséges!

— Most, az ünnep hangulatában, a poharak csendülése közben nem is ez a lényeg. Mit is kívánnék, ha három kérés teljesülésére lenne jogom és reményem?

nak. Idősek és betegek, egriek és vidék ek, sőt külföldiek is. És itt járnak az iskolás gyerekek, a járási tanácshoz és a bankszékházba Igyekvő felnőttek.

— A Foglár utcában egyhamar nem lehet rendet teremteni, mert ott lebontották a régi épületeket és új bérházat építenek.

— Igaz, de akkor előbb a Bródy Sándor utca úttalan útját, törött, alig járható lépcsőit hozassa rendbe Eger város tanácsa, hegy a Széchenyi utcáról, az üzletek felől valamerre fel lehessen jutni a buszokhoz, az iskolába és hivatalokba.

szegből

pünk”.

egy kicsitt „elcsi§

s

a

Kinézek szobám ablakán. Kissé fázósan iparkodó, de jókedvű embereket látok az új autóbusz-pályaudvar körül. Már hogyne lennének jókedvűek, ez is, amaz isde- mizsont cipel. Hopp! Megbotlott. oda á demizson, kifolyt a bor.

Szép ez az új buszpályaudvar. Eger egyik nevezetessége lett. De körülötte med- d'g bukdácsolnak még az emberek? Mikor készül el a Foglár utcai feljáró? És esténként miért nem égnek a lépcsősor felső végét megvilágító lámpák?

Először én azt kívánom, hogy 1968-ban. amint lehet, minél hamarabb, hozzák rendbe az egri buszpályaudvar környékét. Nekem ez fontos, mondhatnám úgy is, hogy szívügyem, hiszen itt dolgozom és itt lakom a tő- szomszédságban. De senki se tartson önzőnek, mert látom. hogy a buszokhoz naponta több százan iparkod«

Üj és ismeretlen úton indulunk 1968. január 1-én mindnyájan. Nem sima. nem göröngyök és buktatók nélküli ez az út. De járhatóvá kell tennünk, csak ezen haladhatunk, mert így hamarább érhetjük el közös céljainkat. Az új mechanizmus útjából el kell távolítanunk minden akadályt. Tegyük simává, hogy ne csak gyorsan, hanem biztonságosain haladhassunk előre!

Másodszor én azt kívánom, hogy az új mechanizmus mindnyájunknak jót hozzon. A vállalatok a tervezettnél Is több nyereséggel gazdálkodjanak, hogy az állami, a tanácsi költségvetés javára be tudják fizetni kötelezettségüket, jusson útépítésre. béremelésre és év végi részesedésre is. Vállalatunk jövőre fizessen annyi részesedést, hogy a feleségek akkor is elégedettek legyenek, ha a nekünk Járó ősz;

Sokat jelentene, nagy örömön telne benne, ha időtálló, jó utat építenének a Foglár utcában és az új mechanizmus „mezsgyéi” között is. De mindennek hasznát igazában akkor vesszük, ha a békéhez vezető utat is megtaláljuk.

1968 végre hozza meg a

békét Vietnam népének, a Közel-Keleten és mindenütt, az egész világon. Ne kelljen többé aggódva figyelni a Vietnamból érkező híreket. Ne terjedjen ki a háború se Laoszra, se Kambodzsára. Kínát és Európát ne fenyegesse minden eddiginél borzalmasabb háború.

Tudom, az amerikai tábornokok. a hadiiparosok és nagytőkések füle süket marad a kérő szóra. Érjük el. hogy a Vietnamban készült fényképek, filmek, valamint az élőszóban elhangzó beszámolók a távoli országokban is keltsenek együttérzést, de haragot és elszánt indulatot is. Az amerikai imperialisták többé ne tudják elleplezni gaztetteiket, „tárgyalási készségükkel” ne tudják megtéveszteni saját népüket, a „szabadság védelme” 1968-ban ne lehessen ürügy az öldöklésre.

Tudom, nem elegendő kívánni a békét. Küzdeni kell érte, okos szóval észérvekkel, az édesanyák és a feleségek megállj parancsoló sikolyával, nálunk munkával, és ahol másképpen nem lehet, a békéért fegyverrel kell küzdeni. Harmadszor én azt kívánom, hogy hallgassanak el a fegyverek, szűnjön meg az öldöklő háború, győzzön az emberek élni akarása.

Or. Fazekas Lás !6

teljesítéséért kellett erőfeszítéseket tenni ennél a vállalatnál. Ést most...! Önmagában ez a dicséretre méltó fejlődés is megérdemli az elismerést, a figyelmet. Mennyi mindennek kellett megváltoznia ahhbz, hogy a vállalat ide jusson el. ahol most van. Nemcsak a technikai eszközökre gondolunk, hartem elsősorban az emberekre, akik minden sikernek a forrásai.

Most mégsem'azt kutatjuk, milyen szervezési, nevelesi tényezők játszottak közre a közéj 250 milliós termelési terv határidő előtti teljesítésében, nem is csupán az elismerésnek akarunk hangot adni, hanem inkább a további fejlődés lehetőségeit szeretnénk felsorolni.

Mert még az eddigieken túl is sokat tehetnének a vállalat dolgozói, anélkül, hogy túl kellene lépniük a „kerítésen”.

Hányszor előfordul, hogy fölösleges szállításokat végeznek. Megérkezik Egerbe jó néhány villanyoszlop például. amire ott semmi szükség sincs. Vagy: a szakipari munkák során hányszor teszik tönkre azokat a részeket, amiket más dolgozók elkészítettek. Mennyi kötbérbe kerül a vállalatnak az olyan, házon belüli vita, amikor nem tudnak megegyezni, hogy s lényegtelen méretű javítást kinek kelj elvégeznie. D« még lehetne javítani a különböző anyagokkal való törődés mértékén is.

Végső fokon az sem lehet közömbös a vállalat dolgozóinak, hogy az „oktalanul" elpocsékolt százezrek tulajdonképpen a zsebükből kihajított pénznek számít, ami a nyereség mértékében mutatkozik meg Márpedig — ki ellensége önmagának?

A következtetés vételemül egyszerű: éppen az idea eredményeik bizonyítják, hogy érdemes jobban odafigyelni még a tizedrendűnek ítélt dolgokra is. mert az esetenkénti néhány ezer forintokból áll össze az év végi több százmillió — termelési értékben. de ugyanígy áll össze a sok százezer forintnyi, indokolatlanul kidobott pénz is.

Nem kell mást tenniük, csak az idei tapasztalatok alapján megint lépni előre néhányat jövőre. (gmf)

)

1967. december IL, vMftnuff