Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

4 Bizalom M unkahelyi eszmecserék, szakmai konferenciák, baráti beszélgetések százezrei bizonyítják, hogy gazdaságirá­nyítási rendszerünk korszerű­sítése, reformja egész társa­dalmunk ügye lett: milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a propa­gandisták, s a társadalmi szervek vezetőinek tájékozta­tása mellett immár a legki­sebb munkahelyen is folyik a dolgozó emberek tájékoztatá­sa, a munkájukat, keresetüket, körülményeiket érintő részek átfogó megbeszélése, megvita­tása Ezrek vettek részt a nyá­ron szervezett pártnapokon, csoportos beszélgetéseken, bri- gádgyűiéseken. Figyelmet ér­demel, hogy számos pártszer­vezetben munkahelyenként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési körének megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő legfon­tosabb helyi kérdéseket. Kitű­nően beváltak, megannyi fenn­tartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszél­getések. Mindenütt jó hatást váltott ki az emberekben, ked­vező irányban befolyásolta a tömeghangulatot, hogy számos eszmecserének, vitának a köz­vetlen munkahelyi vezetők voltak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy tár­sadalmi érdeklődés felhívja azonban a figyelmet a töme­gekkel folvtaíott eszmecsere, a közvéleményformálás és tájé­koztatás néhány fogyatékossá­gára is. A pártszervezetek he­lyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevé­kenységében niég mindig sok a tétovasóg az utasításvárás, az egészségtelen óvatoskodás. Olyan kérdések esetében is megmutatkozik ez, amikor a világos vállalati kooperáció kialakítása és annak a dolgo­zókkal való megvitatása csak elősegítheti és meggyorsíthatja a hatékony cselekvést. A má­sik negatívuma a reformmal összefüggő politikai tömeg­munkának az, hogy helyen­ként túlzottan általánosságban mozog a tájékoztatás. Előfor­dul az is, hogy egyes gazdasá­gi vezetők — informáltságukat tekintve — nem tartanak lé­pést az elhatározott központi intézkedésekkel, s ebből kö­vetkezően elégtelen munkatár­saik és a dolgozók tájékozta­tása. Jogosan teszik szóvá a pártszervezetek, hogy nem mindig elég átgondolt, s nem mindig elég alapos a külön­böző gazdasági intézkedések és meggyőződés politikai hatásának és követ­kezményeinek felmérése és elemzése. A negatív jelenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mel­lett is maradtak ki olyan tár­sadalmi rétegek, ahova még nem jutottunk el a reform em­beri kihatásainak konkrét és világos megmagyarázásával. K ülönösen figyelmet érde­melnek itt olyan réte­gek, mint a kereskedelmi dol­gozók, háziasszonyok, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozók alapvető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettséget, tempó- sabb és hatékonyabb munkát várnak tőle. Pártszervezeteink­ben általános az a vélemény, hogy ez a bizalom a dolgozó embereket még figyelmesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe való bevonásával —, rövid úton alkotó aktivi­tássá és szilárd meggyőződéssé változtatható. Lényegében ez a feladat áll ma a pártszer­vezetek tömegpolitikai mun­kájának középpontjában. A tömegpolitikai munka tar­talmi kérdéseinek sorában a legelső helyen áll a helyi, vál­lalati munkával konkrétan összefüggő intézkedések poli­tikai kihatásainak elemzése s magyarázása. Alapvető politi­kai, termelési igényként je­lentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott terület te­vékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmányfejleszté­si, műszaki fejlesztési, bére­zési, munkaszervezési intézke­déseket. Tudják, értsék az em­berek, hogy mi történik kö­rülöttük. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha magas fokon megvalósul a gazdálkodási, termelési folyamatok kihatá­sainak igényes politikai elem­zése. Mindez alaposabb tájé­kozottságot, és rátermettséget követel a gazdasági vezetőktől, — és a gazdasági, politikai és erkölcsi célok együttes érvé­nyesítését. Nincs „csak” gaz­dasági intézkedés, — ilyen, vagy olyan összefüggésben va­lamennyi döntés kihat az em­berekre. Ez pedig már poli­tika! M indebből következik, hogy a pártszervezetek­nek, a kommunistáknak a dol­gozó emberek mellett magas fokú politikai szervező mun­kát keli végezniük a gazdasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és köz­hangulatot kell kialakítaniuk, amelyben minden vezetőnek munkaköri kötelessége intéz­kedései politikai kihatásainak, következményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszonyokkal, a vállalati juttatásokkal, az áruellátással, a foglalkoztatás­sal, a kollektív szerződések­kel, a jövő évi tervekkel, s a termelőszövetkezeti törvény­nyel összefüggő kérdések fog­lalkoztatják az embereket. A véleménycserék, beszélgetések középpontjában ezek konkrét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetősé­get adnak a kölcsönös tájé­koztatásra, a jó közhangulat megteremtésére. E kérdések konkrét tisztázására azonban senki se várjon receptet. Az emberek többnyire nem azt kérdezik, hogy „általában” miként alakulnak a dolgok, hanem azt, hogy az ő falujuk­ban, az ő üzemükben mi és hogyan lesz holnap. Ezt pedig csak a helyi vezetők tudják pontosan megoldani. n dolgozó emberek egyre növekvő érdeklődése, a megbeszélendő kérdések soka­sága megköveteli a tömegpo­litikai munka, a tömegtájékoz­tatás eszközeinek és formái­nak korszerűsítését, fejleszté­sét is. Az élet minden terü­letén növekszik a gyors tá­jékoztatás, a hatékony infor­málás iránti igény. S itt min­den eddiginél nagyobb szere­pet tölthetnek be a párt- és szakszervezeti bizalmiak, a szocialista brigádvezetők, cso- T "tvezetők. Jól teszik a párt- szervezetek, ha minél hama­rabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgozók között élő, velük minden órában érintkező — vezetők színvona­las, alapos tájékoztatását. Csak a vállalati munka javát szol­gálja, ha az igazgató, a főmér­nök vagy a főkönyvelő leül a dolgozók bizalmi emberei­vel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedésekről, kikéri javaslatukat, vélemé­nyüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tá­jékoztatása, a tájékozatlanság szülte különböző kombinációk felszámolása. A nagyobb tö­megeket érintő gyűlések, párt­napok mellett jól beváltak a 20—30 dolgozó részére szerve­zett csoportos beszélgetéseit, ahol kötetlen eszmecsere ala­kulhat ki, s az összes „nehéz” kérdések megvitatásra kerül­hetnek. Ágoston László 1 ■> A FORRADALOM KORTÁRSAI Kettős születésnap Üjsághír: Dr. Münnich poklában került fogságba, mi- Ferenc Lpnin-díjat kapott, után derekasan kiábrándult a Dr. Münnich Ferenc, öt sza- kapitalisták embertelenségeiből badságharc katonája, a hajda- képmutató hazudozásaiból. ni forradalmi harcok ma is tő- földön érte Lenin for­retlen hőse, örömteli izgalom- r„ ,rrta; 5 niint fejlett szoci- mal készül a nagy októberi €rz®ku ember, hamar fel­évforduló megünneplésére. ísm®rte’ a helye. Már a Számára különösen nevezetes kezdet kezdeten Kun Béla személyes ünnep a fél évszáza- *egyvertarsa lett, forradalmi dós évforduló. Kettős szüle- «pPOript alakítottak, később tésnap, hiszen ott állhatott a yorasgarda-egységeket szervez- szovjet hatalom bölcsőjénél. teK fomszkban. Maga is szinte újjászületett, S miközben a harcra készü- forradalmárrá vált azokban a lődött, iparkodott igazi mar­napokban. ötven éven át éle- xiste forradalmárrá válni. Jó két folyami hajót hadihajóvá tével, munkájával, adta bi- tanítómesterei voltak a tömsz- alakították át, megrakták 33 zonyságát a szovjet nép iránti ki bolsevikek és Kun Béla géppuskával, két tábori ágyút őszinte, baráti érzéseinek. személyében. A lenini elmélet is kerítettek, s az Ob vízén, Hogy milyen vallomással vele és társaival is világosan zajló jégtáblák között elindult köszönti az évfordulót? Most megláttatta a tennivalókat. A a „flotta”, hogy nyugat felé is csak azt mondja, amit 1965 tomszki internacionalisták tartva csatlakozhasson az novemberében vallott, amikor mondták ki először a magyar Uraiban harcoló Vörös Hadse- terttei, küzdelmei elismerése- hadifoglyok közül, hogy a ro- reghez. képpen a Szovjetunió Legfel- kofiszenv kevés. A forrada- s néhány hónappal később ső Tanácsának elnöksége Le- lomért a fegyveres harcot is Münnich Ferenc Reiner Ká- nin-renddel tüntette ki. „A vállalniuk kell. rollyal együtt már az uráli fo­Szovjetunió második hazám A Mandzsúria felől szovjet golytáborokban szervezte a —• mondta akkor. — Mindig földre törő Szemjonov atta- vörösgárda-egységeket. Jó szeretettel gondolok ottani ba- mán hamarosan próbára tette szellemű, harcra kész csapata- rátaimra, az internacionalis- elhatározásuk erejét. S Műn- ik nem sokkal később egye- tákra, akikkel együtt harcol- nich Ferenc, aki a tomszki sültek, s mint a közép-uráli tam.” forradalmárok katonai szakér- hadsereg egyik hadosztályá­Most a nagy évfordulóra tője és szervezője volt, nekilá- nak része egész frontszakaszt emlékezik, felelevenítve a har- tott a vörösgárdista zászlóal- védelmeztek Münnich Ferenc cokat, amelyeknek részese jak fegyveres harcra való fel- parancsnoksága alatt, volt. De az ő élete szavak nél- készítéséhez. Emlékezetes nap 1918 nya­kúi is sokat mond. Életútja, a szibériai vasútvonalat el- rán: Egy ütközet forró pilla­küzdelmei a legszebb valló- foglalták a fehérek, Tomszkot nataiban kapta Münnich Fe- más arról, mit jelentett ez a nem tarthatták tovább Lenin renc a hírt, hogy megérkezett fél évszázad a jobb sorsra tö- katonái. Ügy látszott, hogy a Kun Béla egy századnyi erősí- rekvő népek, emberek életé- forradalmárok számára egyet* téssel. Még a baráti ölelésre ben. len lehetőség maradt, védel- sem maradt idő, mert Kun Mint az Osztrák—Magyar met keresni az őserdő rengete- Béla látva a helyzetet, azon- Monarchia hadseregének fia- geiben. Münnich Ferenc jót • nal támadásra indította a szá­mi tisztje, az első világháború b&t tudott ennél. Javaslatára zadót, s csak akkor szoríthat; Y árai M de mennyit? A vita hullámai hirtelen magasra csaptak, érvek, ellen­érvek hadakoztak egymással. A brigádvezető azt javasolta, hogy próbálkozzanak a par­ket tkészítéssel, a termelőszö­vetkezet elnöke azonban úgy gondolta, hogy erre manapság már nem akad vevő. Ö in­kább arra gondolt, hogy ne­veljenek több sertést, s a vá­rosban létesítsenek egy laci­konyhát. Folyt a vita a mel­léküzemági tevékenységről, ar­ról, hogy mit lenne legérdeme­sebb megvalósítani. Aztán va­laki hirtelen megszólalt, s azt mondta, hogy ne törjék a fe­jüket. Megalakult a termelő­szövetkezeti területi szövet­ség, s gondolkozzanak ott, tatlan problémát átháríthat­nak a szövetségekre. Lehet, hogy néhány vezető úgy ér­zi: én már gondolkodtam ele­get, gondolkodjanak most már ők is. Ez a szemlélet pedig semmiképpen sem helyesel­hető. A közös gazdaságok ve­zetőire hárul a jövőben is a belső gazdálkodási problémák megoldásának feladata. A másik veszély pedig az, hogy valahol most mindenki a szövetségtől várja az eddig meg nem oldott problémák helyretételét, megoldását. Ez pedig lehetetlen. A szövetsé­gek nem is hivatottak arra, hogy más szervek fel­adatait is elvégezzék, nem is lenne helyes, ha ezt csinál­nák. Éppen ezért nem helye­selhető az sem, hogy a terme­lőszövetkezetek a legkülöníé­\ MÁV felhívása; Figyelem! Fénysorompó! 1967. november 3-án a He- vesvezekényi vasúti megálló­nál, a vasút és a közút keresz­teződésénél, fénysorompó-be­rendezést helyez üzembe a Magyar Államvasutak Debre­ceni Igazgatósága. A forgal­mat a közút menetirány sze­rinti jobb oldalán elhelyezett fényjelzők szabályozzák. A MÁV felhívja a járműve­zetők figyelmét, hogy a Ke­reszteződésen kellő figyelem­mel haladjanak át, még abban az esetben is, ha a fényjelző folyamatosan zöld jelzést ad. Villogó kettős vörös fény ese­tén a járművezetők kötelesek a kereszteződés előtt megállni, és megvárni a vasúti jármű elhaladását. Mivel a berendezés meglii- básodhat, s ilyenkor a jelzés nem látható, a járművezetők csak akkor haladjanak át a kereszteződésen, ha előbb már meggyőződtek a veszélytelen­ségről. Jubiláns úiszülött hogy mi lenne a szövetkezet­nek a legkifizetőbb. A másik termelőszövetke­zetben arról folyt a vita, hogy nagyon jó és helyes az új termelőszövetkezeti nyug­díjrendszer, de azért még jobb lenne, ha több lenne a nyug­díj. — Szólni kell a szövetség­nek, hogy jelezzék az észre­vételünket — mondta valaki —, hátha nem marad hatástalan. S a példák tömegét lehetne sorolni arról, hogy hol, mit várnak a termelőszövetkezeti szövetségektől. Egyik szövetke­zetben azt, hogy a szövetség közreműködésével jobban tud­ják értékesíteni termékeiket, a másikban azt, hogy tanácsot adnak a sertéstenyésztés javí­tására, a harmadikban pedig támogatást várnak egy szövet­kezeti társulás megvalósításá­hoz. A sokféle igény azt bizo­nyítja, hogy a szövetségeknek megvan a kellő tekintélyük, s nem úov értékelik őket a szövetkezetekben, mint egy újabb hivatalt. A rendkívül sokféle igény azonban veszélyt is rejt ma­gában. Elsősorban azt, hogy a közös gazdaságok vezetői úgy érezhetik: levehetik saját vál- laikról a terheket, s minden megoldatlan vagy megoldha­ta meg harcostársa kezét, amikor az ellenség meghátrált az internacionalisták fegyverei elől. S eljött a nagy nap, amikor a Magyarországon is érlelődő forradalmi helyzet úgy kíván­ta, hogy a legtapasztaltabb harcosok hazatérjenek, haza- hozzáik a nagy csaták tapasz­talatait. Münnich Ferenc iz­galmas utazás során számta­lan bonyodalommal megküzd- ve hozta haza csoportját és je­lentkezett faradalmi munkára Budapesten. Hogy honnan vették a pél­dát és az erőt, azt már meg­írták a történelemkönyvekben és mélyen beíródott a magyar nép értelmébe és szívébe is. Lenin tanítása volt a fáklya, ennek a fényénél cselekedtek a magyar forradalmárok is. Münnich Ferenc is úgy élt, úgy harcolt, ahogyan Szovjet­földön tanulta. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában. Szervezte a Vörös Hadsereget, a Vörös Őrséget. Katonai ta­pasztalatait jól kamatoztatva, mint parancsnok, majd mint katonai biztos sok . szép tettel írta be nevét a Tanácsköztár­saság harcainak történetébe. S azt is Lenintől, szovjet fegyvertársaitól tanulta meg, hogy a forradalmár a legnehe­zebb helyzetben sem adja fel a harcot, mindig bátran, ön- feláldozóan keresi a győze­lemhez vezető Útat. Münnich Ferenc a Tanácsköztársaság leverése után is a forradalom katonája, a Szovjetunió hűsé­ges hive maradt. Kárpátalján fegyveres partizánosztagot szervezett, 1920-ban pedig már Berlinben harcolt, maid kiu­tasítása után újra a Szovjet­föld lett az otthona. lébb megbízásokat adják a szö­vetségeknek. Egyrészt azért nem, mert minden megbíza­tást nem lehet teljesíteni, s ez rontaná a szövetség tekinté­lyét, márészt pedig azért sem, mert a kicsinyesebb problé­mákkal való foglalkozás el­venné az időt a komoly tevé­kenységtől. Nem árt ezért egy szellemi rostán átengedni az ötleteket, s csak a fennmaradók intézé­sével megbízni a szövetsége­ket. (kapóst) A gyöngyösi Szepesi Edina több oknál fogva a szerencsés újszülöttek sorába tartozik. A megyében elsőnek ő jött a vi­lágra a világtakarékosság nap­ja alkalmával, s ezért az OTP gyöngyösi fiókja ezerforintos betétkönyvvel ajándékozta meg. Egyébként a kórház szü­lészeti osztálya is jubilánsként tartja számon, mert ebben az évben ő született ezredik cse­csemőként. Személyi adataiból a követ­kezőket: született Gyöngyösön 1967. október 31-én. pontosan hajnali négy órakor. Az újszülött és az édesanyja egészséges, jól érzik magukat Két hónappal a határidő előtt Megkezdte a termelést a Flnomszereflvéuygryár Diesel-csarnoka Az egri Finomszerelvény- gyárban két hónappal a ha­táridő előtt megkezdte a ter­melést az új Diesel-üzem. — Hogyan tudták a Bervá- ban egy új üzem termelését a határidő előtt két hónappal megkezdeni? A vállalat intézkedési terve nem szabott „laza” határidőt, amikor december 31-re írta elő a Diesel-csarnok üzembe he­lyezését. A békés alkotó munkában ugyanolyan felelősségtudattal vett részt, mint a harcoKban, de ha a forradalom érdekében fegyvert kellett fognia, mind­járt ott termett az első sorok­ban. 1938-ban spanyol földön harcolt a szabadságáért. A második világháborúban a sztálingrádi csata pergőtűzé­ben tett bizonyságot katonai erényeiről. Később pedig itt­hon, a békés építőmunka ered­ményeit elsöpörni készülő el­lenforradalommal szemben is csatarendbe szervezte a forra­dalom fegyvereit. Magas tisztségeket viselt. Volt nagykövet, miniszter es a Minisztertanács elnöke is. Évtizeden át tagja volt az MSZMP Politikai Bizottságá­nak. De a legmagasabb rang­nak rriai napig is kommunista forradalmár hivatását tartja. Szebb erényt a múlt fél évszá­zad során elképzelni sem tu­dott, mint a lenini eszmékhez való hűséget, s a Lpnir. népé­hez fűződő őszinte barátságot. A nagy forradalom 50. év­fordulóján elégedetten hason­lítja össze a hajdani orosz földet a mai szovjet élettel. — Amikor ma a Szovjetunió vámsainak és falvainak utcáit járom, szinte varázslatnak tűnnek az elmúlt évtizedek eredményei. A kunyhók he­lyén, a falvakban is ízléses há­zak, a városi nyomortnnyáJ* helyett emeletes paloták. Min­denfelé kórházak, iskolák, fé­nyes üzletek, tudományos in­tézetek, melyek a haladást, a kényelmet, a dolgozók egész­ségét szolgálják. Meglepő a tu­dományosan képzett, kiművelt emberek sokasága, az élet minden területén. Kékesdi Gyula — Egy raktárépületet kellett termelőüzemmé átalakítani. A vállalaton belül a feladat vég­rehajtására szocial sta szerző­dést kötöttünk a tervosztály- lyal és az anyag áru-forgalmi főosztállyal — tájékoztatott' Kácsor Gábor üzemi párttitkár. Szabó Béla termelésvezető októberben, a szocialista bri­gádvezetők értekezletén, a Nagy Októberi Szociálisul Forradalom 5U. évfordulója tiszteletére felajánlotta, hogy november 20-ára befejezik az új üzem építését. ■ A régi raktárépület átalakí­tását műszaki feltételek nehe­zítették. Az üzemek közötti jó kap­csolat révén, az ÁVESZ-tői kölcsön kaptak három alka­lommal daruskocsit, így hoz­záláthattak a régi épület tobb tonnás betonfödémének le­szereléséhez. Állandóan szorgalmazták a tetőszigetelő- és bádogosmun­kásokat. Az agitáció, a meg­győző beszélgetés eredménnyel jár. a külcég” építői nem késlekedtek a belső épitőmun- kákkal. Vasárnap. Reggel hat. órakor teljes mű­szak kezdődött. Munkaszüneti nap lévén, az új csarnok műszaki előké­szítése után. a vasszerkezeti lakatos-, géplakatos-, a kőmű­ves-, asztalos-, festő-, vízveze­ték- és villanyszerelő-munkák elvégeztével jöhetett, a gépek egy része, az éjjel még terme­lő régi üzemből. Aztán óramű pontossággal kidolgozott terv szerint meg­indultak a hatalmas, ötorsós gépmonstrumok és a gyár egyik végébői a másikba ..ván­doroltak”. Tökéletes munkaszervezés, az adott helyzetnek megfele­lő gyors munka, átcsoportosí­tás, leleményesség. — ezek voltak a nagyszerű munka összetevői. Simon Imre ßmüism3 1967. november I. «erdr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom