Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Megmenteni egy jó gondolatot Sürgős beavatkozást, segítséget vár Észak-Heves megyei tsz-vállalkozás az Ä falusi házból átvedlett iroda kietlen, előszobájában mérges a hangulat. Veszeked­nek az emberek. — Megint nem kaptuk meg a fizetést időben ...! Hogy kí­vánják, hogy rendesen dolgozr- zunk? . Ezek az emberek napokat várnak, amíg fizetésükhöz jut­nak. Ami szomorúbb, nem a legelső eset az Észak-Heves megyei önálló Tsz-közi Építő­ipari Vállalkozásnál, rövidítve TÖVÁLL-nál, amelynek Mát­ra bailán van a székhelye. • Bent, az irodában, — amely tegy parasztház valamikori tisz­ta szobája volt — még elszo­morítóbb híreket közölnek. , — Több mint egymillió fo­rinttal „tartozunk”, s az ügy­felek ott ájlnak' sorban a bank­nál, hogy pénzt kapjanak tő­lünk *.. De hiába. Pelyhe Sándor, a TÖVÁLL igazgatója, így tetézi e szomorú tényeket: — Az Autóközlekedési Vál­lalat már nem ad nekünk ko­csit, hogy építőanyagot szállít­hassunk a munkahelyekre, mert százezer forintnál is többel tartozunk. Sőt, most már az AFOR is bejelentette: nem tudnak több üzemanyagot adni nekünk, fizetésképtelenség miatt. De miként jutott idáig a mátraderecskei Rákóczi és a mátraballai Aranykalász ter­melőszövetkezetek összefogása alapján létrejött közös építő­iipari vállalat? Indulás gyér „hozománnyal” Azt most is nyugodt lelki is­merettel állítják a két terme­lőszövetkezetben, a felsőbb szerveknél, hogy a vállalkozás gondolata nagyon jó csak ép­pen a megalapozás és a folyta­tás nem volt méltó az alapelv­hez. Ahogy az egyik szövetke­zeti tag mondta: „Merész kard­vágás volt ez... Kár. hogy behunyt szemmel suhintottak”. Ez év februárjában ugyanis —, amikor jóváhagyták a vállal­kozást — megnyugtató műsza­ki, anyagi, pénzügyi biztosíték nélkül kezdtek munkához. Rengeteg anyagot vásároltak, — amelyet ma sem tudnak használni — és rengeteg anyag hiányzott, amely nélkül nem tudták folytatni, vagy megkez­deni az építkezéseket. (Tégla, cement, betongerenda.) S any- nyi pénzt költöttek ezekre a vásárlásokra, hogy rövid hóna­pok múlva már nem jutott ar­ra sem forint, amire igazán égetően szükség lett volna. Felvállaltak munkákat anél­kül. hogy arra hitelt, anyagot, szakembert, terveket tudtak volna biztosítani; a sírkőtől az istállóig, a kislakásoktól a rak­tárig, iskolától a templomig, irodától a járdáig. Hasznostól kezdve egészen Pélyig, 17 munkahelyen száz- egynéhány munkással kellett volna kielégíteni az építtetők igényeit. Ám . ez óriási terület egy frissen alakult vállalko­zásnak, ráadásul a munkahe­építőipari vállalatok nem vál­lalták el a munkát. ők vállalták... És rögtön felvették a munkásokat. A je­lentkezők egy része aranybá­nyának vélte az új munkahe­lyet, ahol jóformán csak je­lentkezni kellett a bérért, dol­gom! ... nem mindig. Volt eset, hogy a segédmunkások naphosszat ültek az árokpar­ton (bérük a 70 forintot is meghaladta), várva, hogy jön valaki és megmondja, milyen munka vár rájuk. De sok eset­ben hiába vártak. Nem volt teljesitménybér, laza volt az ellenőrzés. Fizettek ... Fizet­tek és gyűlt az adósság. Las­san már arra se volt pénz, hogy idejében bért fizessenek. Elvállaltak 14 millió 'forint­nál is nagyobb értékű munkát, közte olyan létesítmények épí­ó 1967. november 19., vasárnap tését, amelyek feltétlenül meg­követelik a gépesítést. De gé­pük nem volt. Kézzel húzzák fel ma is a hatmázsás beton- gerendákat. vödörrel a salakot. Van ugyan két betonkeverő­jük (igaz. az sincs még kifi­zetve), két rossz traktoruk és két teherautó. Ez azonban olyan kevés, hogy szégyen- számba megy, ha gépesítésről beszélünk. Megalapozatlanság Mindenből ez látszik. A mű­szaki, pénzügyi vezetésnél, a tervezésnél (amelyből egyet sem fogadtak el), az anyagbe­szerzésnél, a raktározásnál, sióval, majdnem mindenütt. Ráadásul olyan támadási fe­lületet is hagytak a függetle­nített garnitúra összeállításá­nál, hogy az egyik társszövet­kezet elnökének fia lett a fő­könyvelő, a másik társelnök meg igazgató. Családjaikból még ezen kivül is szerepelnek a ve­zetők, alkalmazottak listáján. Igy indult a munka. Hasz­nostól Pélyig sok volt a kap­kodás, drága a szállítás, s ami­kor új igazgató. Pelyhe Sándor került nyár derekán a vállal­kozás élére, szeretett volna rendet teremteni. Bevezétte a teljesítménybért, erre negyve­nen hagyták ott. Voltak brigá­dok, amelyek teljes létszámban kilépték. Ehhez hozzájárult az is, hogy a fizetés akadozott. Nagyobb fegyelmet követelt. Egyáltalán fegyelmet, mert a könyvelésben, a raktárnál két- három hónapi restancia mutat­kozott. Mindenki úgy lophatott, ahogy akart Az egyik brigádvezető cBsiz- szidált. mögötte majd kétszáz­ezer forintnyi anyag és előleg maradt „elszámolatlanul”. A raktárt valóságos vegyeskeres­kedésnek nézték, a tsz-istálló- hoz szükséges palát eladták maszeknak, fürdőkádat és más hiánycikket „passzoltak át” egyéni megrendelőknek. Az állami munkáról elhozták az embereket, hogy a kislakáso­kat építsék — ahol rendkívül szolid árakat számoltak fel, 658 forint helyett 411 forintért emelték a falak köbméterét — és még más, igen-igen sok szabálytalanság jelezte a jobb sorsra érdemes vállalkozás ed­digi történetét. önkéntelenül adódik a kér­dés: miként juthattak idáig? Hol maradtak az ellenőrzések, a felelősségre vonások? Ami az ellenőrzést illeti, volt belőle jó néhány. Jegyzőkönyvet is vettek fel. ám erre nem vála­szoltak. vagy „optimista” nyi­latkozatokkal nyugtatták meg a felsőbb szerveket, „nincs sem­mi vész, majd rendbe hozzák a dolgokat.” Most már bizo­nyos: nem tudták rendbe hoz­ni. A tsz-közi vállalkozás nem tudja tervét teljesíteni, ag­gódnak az építtetők — és jog­gal —, hogy év végére nem si­kerül átvenniük az istállókat, raktárakat, más építményeket. A két termelőszövetkezet tag­sága sem számíthat a várt jö­vedelemre a közös vállalko­zásból. A munkások, alkalma­zottak pedig attól félnék, hogy mindezek után lehúzzák a rol- lót a vállalkozás ajtaján. Alapos vizsgálatot - gyors intézkedést Pedig ez lenne a legrosszabb megoldás. Hiszen nem az ösz- szefogás gondolatában volt a hiba. hanem abban, hogy anya­gilag és szervezettségében megalapozatlanul kezdtek a vállalkozáshoz. Hiszen amig a két termelőszövetkezet külön- külön tartott fenn építőbrigá­dot, azok az elmúlt évben is több mint egymillió forintos hasznot hoztak a közösségnek. És hozhatna ez a vállalkozás is ... Még többet. Ehhez azon­ban fe'tétlenül alaposan felül kell vizsgálni a műszaki, pénz­ügyi helyzetet, s ha szükséges, erélyes beavatkozással kell megoldani a személyes problé- mákat. Segítené a megoldást, ha a káli volt gépállomás épü­letét megvásárolhatnák köz­ponti telephelynek, hiszen a mostani rossz helyen van, vi­zes, villanyvilágítás nincs, az értékes anyagokat nem lehet itt megnyugtatóan őrizni. A gépesítés is halaszthatat­lan; teherautók, szállítószala­gok. daruk, betonkeverők kel­lenek, hiszen enélkül nagy­szabású munkát nem lehet el­vállalni és elvégezni. Nemkü­lönben szükség van a forgó­alap növelésére, több pénzre, hogy fizetni tudják az embere­ket és megvásárolhassák a leg­szükségesebb gépeket, anyago­kat. A szakemberek szerint még lehetőség van arra, hogy gyors beavatkozással, segítséggel megmenthessünk egy jó gon­dolatot: a szövetkezetek ösz- szefogásónak hasznosságát, sőt... szükségességét. Kovács Endre Üdvözlet Tanzániából Dr. Tóth Béla, magyar vegyészdoktor, a természettudományok doktora, az idén már­ciusban utazott feleségével a messzi Afriká­ba, a Kilimandzsáró földjére, Tanzániába, hogy két esztendőn át tevékenyen segítse a fiatal köztársaság tudós- és szakemberképzé­sét. A hír hallatán örömünk kétszeres. Nemcsak annak örülünk, hogy hazánk fia szolgálja, öregbíti jó hírünket a világban, hanem annak is hogy a fiatal, 36 éves tudós megyénkből származó, gyöngyösi. Szülővárosában végezte általános és középiskolai tanulmányait, majd a debreceni Orvostudományi Egyetem bioké­miai szakán szerzett diplomát. Előbb tanár­segédként működött tovább az egyetemen, majd a Cógyszertani Intézet biokémiai labo­ratóriumának osztályvezetője lett Debrecen­ben. Dr. Tóth Béla kutató munkája mellett szak­cikkek írásával is foglalkozott, több publiká­ciója jelent meg fontos tudományos kérdések­Két »dudás” egy néger népi Knefcarbót. Banánkosarat cipelő afrikai nő. ről a külföldi szaklapokban. Publikációira felfigyeltek a WHO, a Világ-egészségügyi Szervezet genfi központjának vezetői, s tőlük kapta a meghívást: vállalja el két éves idő­tartamra a tanzániai főváros, Dar es-Saalam orvostudományi egyetemének biokémiai szak­tanári állását. Számos levél, színes képeslap érkezik mos­tanában Mátrafüredre, ahol a fiatal rrwigyar szakember szülei élnek. A levelek beszámol­nak a távoli ország életéről, érdekességeiről, s az egyetemen végzett munkáról is Leg­utóbbi levelében ezt írta: „Egyik fő célom, hogy az idei tanterv során egy jegyzetet írjak, amit jövőre már legfeljebb csak a legmoder­nebb eredményekkel kell kiegészíteni”. Nem­csak szavakkal — anool nyelven tartja elő­adásait — hanem írásos anyaggal, tankönyv­vel is segíteni igyekszik hogy a fiatal afrikai köztársaság leendő szakemberei minél job­ban megismerjék, elsajátítsák a biokémia tv- dom&nvát,. További eredményes munkát és sikert kimfnnni- gr. Tóth Bélának, vállalt fel­adata teljesítéséhez. . ■ . ............. . Va jon kitől örökölte képességeit Jóska? Az osztály szülői értekezletén nagy dicséretei kapott Jóska. Osztályfőnöke elmondotta róla, hogy ragyogó ma­tematikai tehetség, akitől még sokat, nagyon sokat remél­het a társadalom. Édesanyja boldogan hallgatta a dicsérő szavakat, s hazafelé menet szinte áradt belőle az emléke­zés apró kis esetekre, példamegoldásokra és sikeres sze­replésekre, amelyek mind azt látszottak igazolni, hogy Jóska valóban nem mindennapi gyerek és még nagy jövő vár rá. Csak arra nem tudott válaszolni, amikor ismerő­sei nekiszegezték a kérdést, vajon kitől örökölte képessé­geit. Anyja és apja ugyanis egyszerű, szerény és becsüle­tes emberek, de sem a matematikában, sem más tudomá­nyokban nem emelkedtek ki különösebben. Más esetben is gyakran felvetődik ez a kérdés, külö­nösen ha valami probléma van a gyerekkel. Ilus még alig volt 14 éves, de már sokat csavargóit a fiúkkal, s az isko­la hiába próbálta szolidabb viselkedésre Szoktatni. Ilus egyre messzebb ment a fiúkkal való barátságban. A szoni- szédok is felfigyeltek rá, és miután megtárgyalták kilen­géseit, egyértelműen megállapították róla: „lóm-iám. nein esik messze az alma a fájától. Csak nézzétek meg az any­ját.” Jóska és Ilus esetében is félreérthetetlenül az a gon­dolat jutott kifejezésre, hogy képességeinket is, erkölcsi tulajdonságainkat is örököljük, a születéssel mintegy ké­szen kapjuk. Vajon igaz-e, s ha igaz, mennyiben az? A kérdés azért fontos, mert ha így volna, gyermekeinkkel kapcsolatban minden felelősséget elháríthatnánk magunk­ról s nyugodtan mondhatnánk súlyosabb esetekben is- rtom tehetünk róla. Minden szülő, aki lelkiismeretesen figyeli gyermeke fejlődéséi, gyakran kerül szembe esetekkel, amikor nem tudja eldönteni, hogy gyermeke viselkedése öröklött tulaj­donságon alapul-e. együtt jár-e fejlődésével., vagy pedig a helytelen nevelés következménye. A kétség alapja indokolt, mert minden ember egyéni­ségét két alapról elemezhetjük: a természet oldaláról, azaz életünk biológiai, idegrendszeri adottságai szempont­jából, másfelől pedig társadalmi oldalról: azaz. hogy mit tanult meg. mit szedett magára az emberi kultúra kincsei­ből, a család, az iskola és a társadalom részéről érkező nevelő hatás alapján. Legtöt’-ször vagy csak az egyik té­nyezőt vesszük figyelembe, vagy összekeverjük a kettőt. Az eredmény pedig az, hogy vagy túl sokat várunk a ne­veléstől, olykor lehetetlent is, vagy pedig lemondtunk ró­la. Az átöröklés biztosítja az ember általános faji tulaj­donságainak átörökítését, őseinktől örököljük általában testi felépítettségünket. idegrenszeri struktúránkat, s érzékelő szerveinket; örököljük azokat a reflexeket, ame­lyek a szervezet alkalmazkodása és védekezése szem­pontjából életbe vágóan fontosak; ösztöneinket, mint pl a táp’álkozási, önfenntartási, a nemi. szülői és társas ösztönöket: az utánzás ösztönét, a tájékozódási reflexet amely a figyelem, a tudásszomj idegrendszeri alapja. Az öröklött, tulajdonságok azonban csak alapot jelen­tenek, amire építeni lehet jói is, rosszul is. Önmagunk­ban véve a gyermek öröklött tulajdonságai sem nem jók, sem nem rosszak. Inkább csak lehetőségek, amelyekből sokféle tulajdonság és igen különböző képességek alakít­hatók ki megfelelő tevékenység, környezeti hatás és cél­tudatos nevelés által. Ez utóbbiak nélkül mintegy rejtve maradnak a legjobb „képesség- és tulajdonságcsirák’ is. Nem lesz tehát művész az a zenei tehetségű gyerek, aki soha nem kerül kapcsolatba a zenével, s nem váliK iszá­kosa az, akinek nincs alkalma hozzászokni az ivásf oz. A szülők tulajdonságainak teljesebb átörökíthetösége r.agvon csekély, mert bár az átöröklés törvényszerű, a va­riációs lehetőségek rendkívül nagyok. Az átöröklés és ne­velés szerepét az ember fejlődésében igen jól megvilágít­ják az iker gyermekeken végzett kutatások: az ikerpár egyik tagja egészen más tulajdonságokkal és képességek­kel rendelkezett 18 éves korában, mint a másik, amelyik tőle elszakítva más anyagi és erkölcsi körülmények kö­zött nevelkedett. Sok volt közöttük a hasonlóság testal­katban, a haj, a bőr és a szem színében, mozgásban, de lényeges különbségeket mutatott tudásuk, világnézetük, életszemléletük, erkölcsi nézeteik és szokásaik. Különb­ségeik nyilvánvalóan nevelkedésük és életkörülményeik különbségeire vezethetők vissza. Az átöröklés tehát nem végzetszerű. A világnézet, a tudás, az alkotóképesség, az erkölcsi nézetek és jellem­beli tulajdonságok a fejlődés során alakulnak ki és min­den embernek egyénileg kell azokat kialakítania. A gyakorlati nevelőmunka szempontjából fontos tud­nunk azt is, hogy a velünk született tulajdonságok és adottságok között nemcsak öröklöttek vannak, hanem szerzettek is. Ez utóbbiak ismerete azért fontos, mert közvetve vagy közvetlenül mi. szülők, magunk is okozói lehetünk olyan idegrendszeri károsodásoknak, sérülések­nek. amelyek a gyermek egész életére kihatnak és meg­foszthatják őket a teljes értékű emberré válás lehetősé­gétől. A magzati fejlődés során ugyanis az anya és le­endő gyermeke egyetlen biológiai egységet alkotnak, aminek következtében az anyát érő külső és belső törté­nések kihatnak a fejlődő magzatra is. Károsodás érheti í magzat, idegrendszerét, ha az anya nagyobb mér lékben '«znál különféle gyógyszereket, izgató és élvezeti cikké­ért. mint pl: koffein alkohol, nikotin; de tisztán lelki ter­mészeti hatások is okozhatnak károsodást, pl. ha az anya zaklatott, nyugtalan vagy éppen megfélemlített körülmé­nyek között él; vagy ha nem szívesen látja gyermeke ér­zését és emiatt tele van aggodalommal, keserűséggel és -rontással. Ezért nagvon fontos, hogv a gyermek fejlő- '~M már a terhesség jdele alatt is befolyásoló ngészség- •ffvi. társadalmi és lélektani tényezőkkel sokat törőd ünk 's a leendő anva számára biztosítsuk mindazokat az élet- munkafeltételeket, ameiveket a gyermek egészséges és '.'ivartalan fejlődése megkíván Dr. Király Gyula főiskolai adjunktus <P. d.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom