Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
A műcsarnokban: INTERGRAPHIK 67 Picasso: Festő és modellje közül éppen a grafika az, amely a legeyorsabban tud reagálni a világ változásaira, leggyorsabban tudja követni a világ eseményeit és állást is foglal. És ez az állásfoglalás általában humanista: az ember méltóságát, a munka dicséretét és a békét hirdeti. Az Amerikai Egyesült Államok kiállító művészei — Dobkin, Refregier, Gropper a másik Amerikáról vallanak, ahol a vietnami háborút éppen úgy elítélik, mint a faji agressziót Ch. White „Exodus”-a az amerikai kisember egyre fokozódó szorongását fejezi ki. Anglia grafikája a nemes konzervativizmus jegyét viseli magán, akár P. Hogerth finom, levegős ceruzarajzai, akár G. Hermes „Vízesés”-e. Nagy meglepetés Argentína grafikája. Betrami új technikai megoldásai. Fernandez színes fametszete, Onotrio vad kavargásé utcaképe a művészet eszközeivel mutatja be, hogv Dél-Amerikában is születőben van az új élet. Belgium grafikusai közül a világhírű mester, Masareel Nyugtajókedvűen lovagolunk majd ki a városból. Különben pokoli! — sóhajtott szenvedőn Lampiao. Mindenki tudta, játszik a haramiák királya.— Szenvedek, mint valami golyóérte, késvágta sebesült, — nyögte —. hogy még a vén bárónőnél alusznak azok az ékszerek, amelyeknek az én kedves, szép Máriámat kell, hogy ékesítsék, zsákmányrészemből. Minek annak a vénségnek annyi csillogó ékszer, drágakő, amelyek csak a szépek szépét, Szép Máriát hivatottak díszíteni. — Kedves vagy, kapitányom — simult Lampiaohoz Szép Mária. — Lovag vagy, akivel senki sem mérkőzhet. — Nos, mi a véleményetek? — fordult a legényeihez. — Elfogadjátok a tervemet Agua Branca elfoglalására? — El, kapitány! — zúgta a haramiák kórusa. — No, ezt én nem vallom, nem helyeslem az Agua Branca elleni támadást — lépett elő a hirtelen beálló csendben Vorta Seca — mivel igencsak megszállták a majmok, a katonák a környező vadonokat, hegyi hágókéi és az ültetvényeket. Nyolcszázan vannak, tizenöt-hatvan főnyi csoportokra előszóivá. És mind ránk lesnek. Hagyni kell ezt az Agua Branca-i támadást békésebb időkre, még akkor is, ha Lampiao kapitány szándéka szerint, amelyet ismernek, több csoportban óvakodnánk Agus Branca közelébe. — Ej! — röhögött Luiz Pedro, az izmos, és mindig vakmerő haramia. — Ügy latsak, néhány száz majomtól inadba szállt lazult bátorságod. — Kinek lazult a bátorsága? — bőszült fel Vorta Seca, és úgy fordult szembe Luiz Ped- róval, mint valami ellenfélére támadni kész arénabeli, véresszemű bika. — Ha ez a véleményed, Luiz Pedro, ám gyéré a viskómba, vagy kicsivel beljebb az erdőbe, ott majd meglátjuk, kinél lazult a bátorság? — Jól van, ha párbajozni kívántok, ám tegyétek — pillantott a két dühődten szembenállóra Lapiao kapitány. A hangja teljesen szenvedélymentes volt — Én nem bánom. Azonban figyelmeztetlek benneteket, aki majd életben marad, és visszajön, az egészen az enyém. Ami pedig azután következik, semmiképpen sem lesz számára kameválbeJi mulatság. Ajánlom, fogjatok kezet* mielőtt bármit cselekszetek. Ez a kézfogás most számotokra, és főleg nálam, határozottan élefc4 elixir. — A két bandita egyJ másra nézett, és — az elmosod Ivódó Lampiao kapitány barátságos pillantására — kezet szorított. No, ugye? így is lehet — nézett rájuk, majd elfordult’ Beszélgetni kezdett Antonióval és Livióval, megállapodva a tá-t madá9 irányaiban. — Tehát há- rom csoportban megyünk —« pillantott szét a körülötte figyelőkön. — így! — és elbeszélte végső tervét, kiadta FARKAS AND RAS: Bach Mikór az első méla hangot Kibontja valló Indulat Megszűnnek olcsó földi hangok A tisztító szépség miatt, Mikor az emberi tekintet Egy messzi ponton megpihen, Mikor már elnézőn legyintek, Hogy a mai gond semmilyen, Mikor nem nyűg vagyok magamnak, Hanem szilárd, nemes anyag. Akiben épp most megfoganhat A Rend, hogy megújuljanak Álmok, csodák, a Nagy Egésznek Fellelhető darabját Amikre mások rá se néznek, De miknek jól kell látszani, A Rendnek és Harmóniának Daloló gondolatai Parádés perceket kínálnak Elrévedőn eljátszana Most így és itt, e pillanatban Már bennem árad a zene, Nem idegen és nem szokatlan, S mintha nem is érintene, Inkább erővé lényegülve Áramlana át véremen, Testemben árad egyre föl-le, Ügy, hogy már nem kell értenem, Mert haliam és ez úgy megindít! Mióta van ez így velem? Így volt-e ez, így lesz-e mindig? Törvény ez, vagy törvénytelen? S mire úgy érzem, már lebegnék, S tetőzne bennem ez a láz, A csend, a szótlan jelenlét Sziklára vet porig aláz, De már van dallam védekezni, S ez az emberiség szólama, Amely ha elszáll, újrakezdi, És mintha bennem szólana. ANTALFY ISTVÁN: Négysorosak A gesztenye kibontotta virágát — gyertyáit — temetősírok felett. Akik erre járnak, mind megcsodálják a halál fényében az Őletet Csupa virág a sír, amelynél egy árnyékos pádra leültem. Te ily rikítón ünnepelnél, ha itt feküdnék megkövültén...? Szabad-e verselni a temetőben? Halottak közt élőnek énekelni? Nincsen halandóbb énelőttem. mint az életet elfeledni! KASSAI FERENC: Szavak nem elég beszélni beszélni beszélni mire jók a szavak ezek a barokk kupolák mire jók a szavak ezek a sóhaj-barakkok mire jók a szavak ezek a szélhajtotta sátrak négylapú vitorlák nagy hajók bordáikon háromágú vágyak vascicák fürgeléptű cirkálók acélbordáikon a szerelem láng-tajtékalval mire jó a szavak boltíve mire jó a szavak oszlopcsarnoka mire jó a szavak tengerfényű teste úttalan vándorlása kikötő-magánya ha nem ér fel azzal a hallgatással amit a vallatott szegzett szembe a vallatással a hús cementen börtönkupolák alatt lámpák kígyóztak homloka egére cscppenként hullt a koponyacsontjára a negyvennapos özönvíz lidérce szájpadlása kiszikkadt mint a kréta a láia felszökött és felszökött az álma mint rég rövid nadrágban állt a dobogón feleltették és nem felelt és nem felelt és nem felelt pedig mindent tudott a jövő kőtábláival a betűket lenyelte betört bordáiból született a szerelem legszebb szavával Éva Részlet t «mi ,.HOLD- ARNYEKBAN AZ ŐSERDŐ’" című, a közeljövőben megjelenő kötetéből. Agua Branca, a fehér víz városa, Lampiao kapitány, a brazil haramiák érdeklődésének középpontjába került. A szertejáró, hírelő kérnék jelentették Lampiao kapitány rejtekhelyén, az Alagwas városától nem túl messze levő Angicos barlangban, hogy az Agua Branca városban, kastélyszerű várában éllő Joana Vieira de Siqueina Torres igen vén bárónőnek tömérdek az ékszere, ezüstje, zsákra való az aranya, drágaköve — Emberek! — hívta fel legényeit Lampiao. — Elérkezett hozzám a hír, hogy mi mindene van egy vénségesen vén | bárónőnek Agua Branca-i dí- i szes, sőt túl díszes — derült — ; viskónak éppen nem nevezhe- ! tő palotájában. Mit szólnátok,- ha szépen belovagolnámk Agua [ Brancába, és élszednénk a bárónőtől azt, ami egy ilyen vénségnek amúgy is felesleges. Különben azt is hírelik, csöp- | pet sem bánik jól szolgálóival, birtoka tehenészeivel. Gonosz mindenkivel, aki szolgálatában haragvó vénsége közelében él. i — Halihó! Menjünk Joana \ Vieiro de Siqueira Torres bárónőhöz! — dobta magasba kalapját örömmel Azulao. 1 — Menjünk! — szállt százféléi száz haramia kiáltása. Szép Málta mosolygott, és Lampiaohoz simult. ' — Szerelmem, hadd menjek én is. . — Jöhetsz, mindenki jöhet — egyezett bele Lampiao. — ' Mulatunk egyet Agua Bráncában, és dolgunkat elvégezve, álomvilága, Picu freskóhatású alkotásai épp oly megkapóak, mint Feszt bizarr hatású Hiro-j simája. M. Chirnoaga „Kegyetlen isten” című lapja — a fej köré pénzlenyomatokból alkotott glória — rendkívüli kifejező erejével hat. Lengyel or-! szág ma grafikai „nagyhatalom”, s ezt jól példázza a' kiállítás lengyel anyaga is. Té-. mában és technikában, stílus-' ban és kifejezésben olyan magas színvonalat képvisel,' amelyhez csak a francia anyag hasonlítható. j A francia grafika továbbra is a „nagy erjesztő” szerepét tölti be. A vonal és a szín, a harmóniák és az ellentétek, a' könnyed vonalvezetés és a vaskos formák olyan kaval" kádjával találkozhatunk Itt; amelyből minden grafikusművész tud meríteni anélkül, hogy önállósága feladására kényszerülne. Picasso „Festő és modell” című akvatintája ma már modernségében is klasszikus alkotás. M. Ciry és a többiek alkotásai méltó kíséretül állnak körülötte. V. Vasarely „Kék négyszög”^ azt nes fametszeteik modernségük ellenére is megőrzik a hazai vonásokat Japán grafikájával találkozni mindig élmény az európai számára; színes fametszeteik több évszázados hagyományait úgy mentik át modem alkotásokba, hogy semmi nem vész el nemzeti sajátságaikból. Az Intergraphik 67 magyar művészeinek munkái — Reich Károly, Hincz Gyula, Csohány Kálmán, Stetther Béla, Pásztor Gábor, Kass János, Gacs Gábor, Molnár István, Würtz Ádám, Ék Sándor — a nagy nemzetközi seregszemlén kifogástalanul megállják a helyüket, a legjobbak köré sorolhatók. És ez — a nagy bemutató élménye mellett — számunkra szintén a tárlat egyik tanulsága. Galambo» Ferenc , toiu „Jaj a legyőzöttnek” című fasisztaellenes lapja, Ghi- nea vegyes technikájú színes ' A luganoi, ljubjanai, tokiói és krakkói nemzetközi grafikai biennálék mellett a berlini Intergraphik is egyre számottevőbb szerepet játszik a nemzetközi grafikai életben. A berlini Neue Galerie az „Intergraphik 67” teljes anyagát kölcsönadta, ezt a kiállítást látta a közönség a Műcsarnokban. Teljes áttekintést csak egy ilyen nemzetközi tárlat adhat és ez valóban nagy élményt jelentett az egyre szaporodó tárlatlátogató közönségnek. Az ,.Intergraphik 67” harminckilenc ország mintegy négyszáz művészének közel ezer alkotását mutatta be. A mai grafika fejlődésének főbb stilu“irányait éppen úgy, mint az új technikai kifejezési forma forradalmát. A szürrealizmus, a nonfiguratív irányzatok különböző fajai, az op-art és a realista alkotások egymás mellett azt a tanulságot nyújtják, hogy végső fokon a modernista irányzatok is a realizmushoz kötődnek. A kiállítás másik, igen fontos tanulsága az, hogy az alkotók többsége nemcsak önkifejezésre törekszik, de kisebb-nagyobb közösségek tagjaként egyre inkább mindnyájunk közös problémáinak, szorongásos vagy boldog életérzésének ad hangot. A képzőművészetek lan világ című alkotásában ismét szocialista telítettségű művet produkál. Románia grafikája szintén az utolsó évtizedekben zárkózott fel a világ élvonalába A bizánci ikonfestészet emlékei még gyakran kísértenek. Safmutatja, hogy az op-art még mindig hat. A csehszlovák művészek elsősorban a szürrealizmus for- manyelvén beszélnek. A jugoszláv grafikusok szinte máról holnapra kerültek a grafika élvonalába: karcaik, szí-
