Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-14 / 243. szám
Iskolaépítés — furcsaságokkal Horton, Heréden, Hatvanban tártuk Kulcs az emberekhez A HATVANI JÁRÁSBAN ügy látszik, hogy sajátos „módszert” választottak s alkalmaznak az iskolaépítők, akiknek — enyhén szólva — meglehetősen íurcsa munkáját több helyről is a felháborodás visszhangja kíséri hosszú iflő óta. A „hangforrások” egyikénél, Horton beszélték, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari- es Épületszerelő Vállalat tavaly szerzett haragosokat a községben. A hozzávetőlegesen egymillió forintos felújítás során — amikor egyebek mellett válaszfalakat bontott, új tantermet. WC-csopor- tot alakított ki az intézetben, ablakokat, ajtókat cserélt és cserépkályhákat épített az osztályokban — olyan hányaveti módon végezte el a feladatot. hogy bizony még ma sem tudnak nyugovóra térni az ügy felett. Egy-egy tizenötször tizenöt centiméteres keresztmetszetű, szűk kéményre három-négy fűtőtestet kapcsoltak, ennélfogva a helyiségekben koromíoltokat hagytak a füstölgő kályhák. Szeleinek a „nyílászáró szerkezetek”, huzatosak a termek., folyosók, beszivárog a tető- szerkezet és a hétezer forint értékű óraszerkezetes csengő most is felszerelésre vár. Az iskola vezetői kínos mosoly kíséretében mutatták, hogy egyik-másik cserépkály- ta szúrópróbaszerűen ellenőrzött koromszedő nyílását nem találták — csak a lyuk helyére „cselesen” ráragasztott zárókorongot. (?!) Mesélték, hogy valamelyik kéményből valahogy „kifelejtettek” egy téglát s ez a mulasztás majdnem padlástüzet okozott. A reklamációra helyszínre érkezett jól öltözött mester — akit eleganciája után műszaki ellenőrnek hittek — ugyan megnézte a hibát, de mivel az intézet tanárai sem anyagot, sem kőművesszerszámot nem tudtak rendelkezésére bocsátani, dolgavégezetlen, angolosan távozott. Máig sem jót vissza.-. A SZERSZÁMRÓL egyébként az is eszükbe jutott a pedagógusoknak, hogy a kivitelező vállalat dolgozói máskor is nélkülözték a legszükségesebbeket. S ilyen esetekben nemcsak, hogy kölcsönkértek ezt, azt, hanem néha el is felejtették visszaadni. Egy bizonyos satupad például csak kéthónapos „rimánkodás” után került ismét az iskolába s egy rókafűrésszel ma is adósak az építők, holott feltúrt udvart, temetetlenül hagyott meszesgödröket hagyva emlékeztetőül, az elhúzott p később rosszul helyreállított kapuoszlopra kajlán felerősített ajtót rég behúztak maguk mögött... Egyik-másik hiba kijavításához ugyan hozzáfogták az építők — no, de ebben sincs sok köszönet! A meszelt falfelülettől élesen elkülönülő durva vakolások, felszedett parketta s a füst miatt félelemmel várt fűtési szezon, a réseken beszökni akaró hideg őszi, téli szelek közelsége rémísz- geti nap nap után a pedagógusokat, tanulókat. A sérelmek orvoslását a nyári vakáció idejére ígérték — ennek ellenére a vállalat köti az ebet a karóhoz, szigorúan kivárja az egyéves garanciális idő vé*- gét. Úgy látszik, hogy teheti..! Heréden régebbi keletű panasszal fogadtak az általános iskolában. Úgy mondták, hogy jó hat éve végeztek 1 200 000 forintos felújítást az egykori kastélyépületben, s azóta esztendőről esztendőre beázik az úgynevezett „zsibongó” teteje, Olykor vízzel telnek meg még a lámpaburák is, s például a IV. osztályban megszokottá vált, hogy újra meg újra más, kevésbé nedves tanterembe telepednek át. Csupán a tető- szerkezet javítására 2—3 ezer forintot költenek évről évre! Jóllehet, nem olyan nagy ez az összeg másutt, de Heréden, ahol például még jó ivóvízre, egyebek mellett járdákra, de legjobban egy kultúrházra várnak a községbeliek, mondani sem kell, hogy a látszólag kevés pénzt is mennyivel hasznosabban tudnák felhasználni! AZ ISKOLÁBAN a beázás talán a legnagyobb gond, de megemlítették, hogy nemcsak a kivitelezéssel elégedetlenek, hanem bosszankodnak az eredetileg ígért felújítási összeg időközbeni megcsonkítása miatt is. Az épülebe ugyanis többi között 4 vízöblítéses WC-csoportot is terveztek 13 fülkével s noha ezek elkészültek, a meg nem épített derítőmedence miatt máig használhatatlanok! Ezért már nem a tanácsi vállalatot, hanem magát a tanácsot okolják. Hatvanra. Egerre panaszkodnak. Hatvan új gimnáziumáról az a hír járta a megyében, hogy ott a kivitelező ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói időközben elveszítettek egy tantermet;;. Nos, szerencsére csak „kacsa” volt, az igazság, hogy egy ..kicsit” elcsúszott az átadási határidő. Jóllehet, az épületben már tanítanak, de több helyütt nemrég még híre-ham- va sem volt a befejezésnek. Három nappal a hivatalos átvétel előtt kezdték parkettázni a tornatermet s pontosan az utolsó pillanatokra ígérték a központi fűtőberendezés üzembehelyezését. Az ablakok, a padozat tisztítására, az udvari tereprendezésre azonban még csak nem is mertek vállalkozni, mert hogy úgymond, „nincs takarítólétszám.” Ami egyébként a végzett munkát illeti, többi mellett csak annyit, hogy: szinté valamennyi helyiség mennyezete pettyes, vízfoltos s ez már esztendőig, a garanciális idő leteltéig ugyanígy csúfoskodik. ANNAK ELLENÉRE különben, hogy október elsejétől kötbér mellett végzik az építkezést, mégsem annyira a gyöngyösi vállalat dolgozóira, mint inkább a beruházóra, tervezőre panaszkodnak az intézetben. Az előadottakból csupán ennyit: a típustervhez tartozó listáról hozzávetőlegesen 100 ezer forint érteKű berendezést „húztak ki”. Ennélfogva irodabútorok, könyv- szekrények, sportfelszerelések, műhelyszerszámok hiányzanak, még az igazgatói szoba is rideg, szegényes, az intézethez korántsem méltó helyiség! A 70 négyzetméteres alapterületű ebédlő 300 személy részére szemmel láthatóan kicsi, rosszallják, hogy elfeledkeztek egy díszterem, esy nagyobbfajta helyiség elkészítéséről, Indokolatlannak tartják, hogy a belső összekötő folyosóra nem tettek ajtókat s a két politechnikai műhely közé irodát létesítettek a műhelyfőnök számára — holott műhelyfőnöki státusa nincs is az iskolának! A három iskolában szerzett tapasztalatokat ha nem is éppen kétségbeejtőek — mindenképpen elgondolkoztatóak. Ilyen körülmények között tanítani és tanulni elég nehéz- Éppen ezért a korábbinál, a jelenleginél sokkal nagyobb felelősséget kellene éreznie ki- nek-kinek egy-egy intézetéit! A HANYAGSÁGÉRT egyaránt okolhatók a kivitelezők és a tanácsok illetékes osztályain dolgozó műszaki ellenőrök, vezetők. Forintjainkat éppen ideje lenne már megtelelő szakemberekre bízni, mivel a hozzá nem értés miatt ugyancsak sokat veszítettünk már az elmúlt évek építkezései során. Ha másból nem, hát — az imént elsorolt tanintézeti példákból tanuljanak, okuljanak a mulasztók..! Gyónl Gyula Ez lenne a legegyszerűbb: egy univerzális kulcs, amely tökéletesen belel liene az emberi jellemek zárjába. Segítségével minden kétség megszűnne, minden tévedés kizárt dolog lenne. Mindenhová, mindig a legmegfelelőbb embert lehetne kiválasztani. Ilyen kulcs azonban — szerencsére — nincs, ezért soha nem válhat mechanikussá az emberekkel való bánásmód, megmarad „emberi” keretek között. Az utópisztikus kép azzal a bizonyos kulccsal viszont jó volt talán arra, hogy érzékletessé tegye a kádermunka, a személyzeti tevékenység bonyolultságát, felelősségét is egyben. Erről a kádermunkáról tárgyalt legutóbb a Gyöngyöst Városi Pártbizottság. Az ott elhangzott megállapítások közül néhányat szeretnénk felemlíteni. Hármas követelmény Többször elmondtuk már, ismerjük a legmagasabb fórumok állásfoglalását is, de nem árt megismételnünk: a vezetőkkel szemben három követelményt állítunk fel. Ezek a politikai hűség, a szakmai hozzáértés és az irányítókészség. Fel lehet-e tenni a kérdést: melyik ezek közül a legfontosabb? A követelmények között sorrendiséget megállapítani veszélyes dolog lenne. Fölösleges volna arról elmélkednünk, hogy a legalaposabb szakmai ismeretek sem pótolhatják a politikai hűséget. Irányító- és szervezőkészség nélkül sem lehet valakiből jó vezető. Ha most már a követelményekkel szembeállítjuk a vezető beosztásban levő személyeket, azt kell mondanunk, szinte kivétel nélkül megfelelnek ezeknek. Politikai hűségükhöz nem fér kétség. Egy részük azonban nem rendelkezik megfelelő szakmai végzettséggel, tehát az utóbbi években az oklevél 'megszerzésére kellett törekedniük. Politikai továbbképzésük emiatt háttérbe szorult. Sajnos, tapasztalható olyan szemlélet, amely a szakmai tudás elsődlegességét hangoztatja. Ez ellen már fel kell lépni, mint ahogy teszi ezt a városi pártbizottság is. Vezetőt egyéniség Nehéz szétválasztani, mégis kénytelenek vagyunk rá. Vizsgáljuk külön, önmagában az Szocialista jövőnk megkívánja, bngy fokozottabban törődjünk az ifjúság nevelésével! Pénteken délelőtt Egerben tartotta ülését a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet, amelyen megjelent Noszticziusz Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa, valamint Váci Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője. Részt vettek a munka- értekezleten a járási és városi tanácsok vb-elnötehelyettesei is. A tanácskozást Szalay Istxuín, a munkaértekezlet elnöke, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese nyitotta meg, majd Pöltl József, a munkaértekezlet titkára tartott referátumot a gyermek- és ifjúságvédelmi munka időszerű kérdéseiről. Elöljáróban értékelte a gyermek - és ifjúságvédelmi munka megyei helyzetét, majd a legfontosabb feladatokkal, a megelőzés kérdésével foglalkozott. A megelőzésről beszélve, mondotta, korábbi munkánk során mindig a szociális kérdések kerültek előtérbe, s ezek háttérbe szorították a nevelés fontosságát. Hangoztatta: Szocialista jövőnk megkívánja, hogy fokozottabban törődjünk ifjúságunk nevelésével! Fokozottabban kell érvényesíteni a gyermek- és ifjúságvédelmi munka területén az ösz- szes nevelési tényezők hatékonyságát. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak gazdasági életünk reformjára van szük&ARÁ TtENDRE : val. Egyik rokonuk hívta meg őket esküvőre. Hát a gyorsvonat befutott, egyperZomök öregember lépett ki a portásfülkéből. Kipödört, fehér bajuszú, fehér hajú. Körülpillantott. Este nyolc óra múlt. Az utón nehéz teherautók robogtak, villamos csörömpölt; a gyalogjárók megritkultak. A lejárt műszak dolgozói már hazamentek, csupán egy húsz év körüli fiú, meg egy kis szőke lány álldogált a közelben, a gyúr kerítése mellett. Átkarolták egymást és csókolóztak — önfeledten. A portás figyelte őket és felém vágott a fél szemével; — Ej, ezek... már azt hiszik, hogy vak az ember. Mintha itt se lennénk, nem törődnek semmivel. Ok csak csinálják a magukét... — De hát csak nem irigyli őket? — kérdeztem. — Dehogy is nem — mondta az öregember. — Én bizony irigylem őket, nem tagadom. Leginkább a fiút. Lám, manapság milyen köny- nyen jutnak csókhoz a fiatalemberek! Bezzeg az én időmben fukarabbul bántak az ilyesmivel a lányok — mármint a csókkal. Emlékszem, én már fél esztendeje udvaroltam Sárikának. Már jegyesek is voltunk, s ö mégsem engedett. Kedves szót adott, kedves mosolyt, a kezét is ideadta, de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt. — Elmondjam, hogy mégis miként törtem meg a jeget? No, elmondom. Szóval én akkor vasúti ember voltom. Egy nagyon kicsi állomáson működtem, mint vezető. úgy hívták az ilyen hivatalt, hogy elöljáró. Az én Sá rikám meg egy reggel a városba akart utazni az anyjáces állomás volt a miénk, azonnal indítani kellett. Ők meg elkéstek volna. — Láttam őket az úthajlatnál, kocsin jöttek, lóhalálba. Integettek, hogy várjak, ne indítsam el még a vonatot. És én ... megtettem a kedvükért. Hónom alá csaptam c tárcsát, vártam, nem intettem, — teljes három percig visszatartottam a gyorsot. Szóval... ez elég súlyos cselekedet volt. De én akkor, ezért a tettemért megkaptam a kis menyasszonyomtól az első csókot. Az államtól meg harminc korona büntetést. Nagy pénz volt az akkoriban... Lám. ilyen sokba került nekem az n csók. Az öreg portás elhallgatott. Jóleső mosolygás mozdította meg fehér bajuszfű, míg elmélázva, csendeseit hozzáíettc: — Igaz, a többi csók már ingyenbe jött-.. ség, változtatni kell a gyermekes ifjúságvédelmi tevékenység eddigi „mechanizmusán” is. Üj feladatok várnak megoldásra, s az új feladatok teljesítésére a régi módszerek már nem megfelelőek. Üj módon kell irányítani a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát. Elmondotta: a bűnözés alkalma az unatkozás, a ráérés. Épp ezért fontos, hogy biztosítsuk az iskolás korúak nyári foglalkoztatását, a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségét. Hosszan beszélt a 14—18 év közötti korosztályok problémá- járói, azokról a fiatalokról, akik kikerültek az iskola vonzásából, s magukra vannak hagyatva. A gyermekvédelmi munkában elsődleges a nevelési funkció, mondotta, s a nevelésnek érvényesülnie kell az iskolán túl is. A referátumot vita követte, amelyben felszólalt Váci Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium képviselője is. A gyermek- és ifjúságvédelmi munkában nem lehetnek fehér foltok, az ifjúság egészének szocialista nevelését kell szem előtt tartanunk, mondotta. Végezetül beszámolt arról, hogy a gyermekvédelmi munkát segítendő, hamarosan megjelenik egy kézikönyv a gyermek- és ifjúságvédelmi munka tapasztalatairól, módszereiről, amely hasznos útmutatást ad mindenkinek, aki ifjúságunk nevelésével szocialista jövőnkért munkálkodik. ö irányító-, szervezőkészség mértékét Mennyire általános ez? A legtöbb hiányosságot ebben a kérdésben találhatjuk. Anyagiasság, önteltség.-' A két legszembetűnőbb hiba. Ezekből fakadnak a többiek, mint a szerénytelenség, a ridegség, közömbösség a közügyek iránt, a felelősség áthárítása és a bírálat elfojtása. Hogyan lehet ilyen hibákkal megmaradni? Ügy, hogy a vezetők egy része igyekszik baráti köréből, a jó ismerősök köréből kiválogatni ü’.unkatársait. Olyanokat, akiknek általában semmiről sincs önálló véleményük, akik mindenben igyekeznek a „visszhang” szerepét betölteni. Elvük az: én ném bántalak téged, te ne bántsál engem. Ez a fajta békés egymás mellett élés azonban nem tartható fenn sokáig. Bizonyos álhumanizmusból kitndulva. a tapasztalt hibákat nem mondják meg azonnal az illetékes szervek, hanem csak akkor tárják szinte ömlesztve az érintett személy elé, amikor már csak a leváltás vagy az áthelyezés lehetséges. Előfordul még ilyenkor is, hogy az kihelyezettről kimondottan pozitív véleményt adnak, hogy minél könnyebben „szabadulhassanak meg” tőle. Nemegyszer megtörténik, hogy ma még valakiről csak csupa jót mondanak, esetleg egy héttel később pedig esak rosszat. Lehetetlen, hogy egy ember ilyen rövid idő alatt alapvetően ennyire megváltozzék. A segítés módja A fellelhető hiányosságok ellenére is kétségtelen a fejlődés a kádenmunkában. Hogy ez a fejlődés töretlen maradjon, a pártbizottság megállapította a pártszervezetek ezzel kapcsolatos ' feladatait. Feltétlenül arra kell törekedni, hogy a kollektív vélemény erőteljesebbé, hangsúlyozottabbá váljon. A személyzeti munka pártellenőrzése nagyon széles körű. sokrétű feladat. A legfontosabb ebben az ellenőrzés rendszeressé tétele. Nemcsak a vezetőségi üléseken, hanem a taggyűléseken lg következetesen meg kell tárgyalni a kádermunkát. A párt- szervezetek ne elégedjenek meg a beszámoltatással csupán. hanem azt megelőzően alaposan tájékozódjanak, részletesen tanulmányozzák a meglevő minősítéseket. A személyzeti munkában az őszinteségnek kel! érvényesülnie, ennek együtt kell járnia a bizalommal és ki kell kapcsolni belőle a szubjektivizmust. Ha a közösség figyelme kíséri a személyzeti munkát, a káderek nevelését, a buktatók feltétlenül kikerülhetők lesznek. G. Molnár Ferenc Jó hírek Boconádról (Tudósítónktól): Nemrég beszámoltunk arról, hogy Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnök- helyettese Boconádra is ellátogatott. Erről a látogatásról még ma is sokat beszélnek a Béke Termelőszövetkezetben és úgy tartják, hogy ez munkájuk elismerését is jelenti. Bár még hónapok múlva jön el a zárszámadás, de már most meg lehet állapítani, hogy az egykori Petőfi és Búzakalász Tsz egyesüléséből alakult közös gazdaság szép sikerrel zárja az évet, s előreláthatólag 50 forintnál is magasabb lesz a munkaegység értéke. Ahogy Fehér Márton tsz-el- nök az emlékezetes látogatás egyes mozzanatait idézgeti, a miniszterelnök-helyettes elégedetten hallgatta, hogy a háztáji gazdaságokból 220 tehén jár a legelőre és hogy a tsz szálas és abraktakarmánnyal segít a tenyésztőknek. A bocónádiakat és a vendéget is kellemesen érintetté, hogy a kora tavaszi belvizek által okozott kárt sí került csökkenteni. Terven te lül 300 hízott sertésre ég 250' pulykára kötöttek pótszerző dést, és egész évben úgy gaz dálkodtak. hogy a szemes tér meny is 20 vagonnal lett töbl a tervezettnél, a víz pusztítás; ellenére is. Azonkívül paprika táblájuk még most is ontja i termést, pedig holdanként 18' mázsát szedtek már le róla. A látogatás alkalmával ta Ián nem esett szó a tervezet betanelemgyártó üzemről. d< sok embert érint Boconádon Ugyanis sóderbányájuk má van, amely az alapanyagot ad ná és ennek az üzemnek a lét rehozása sok szövetkezeti tag nak biztosítaná a folyamata munkát. Laczik János JUpiulirnn 3 1987 október 14„ suesbcT
